Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
m ESZAK-MAGYAPvORSZAG 4 1979, január 10., szerda Találkoztunk a Gárdonyiban Deszkákon — szenvedéllyel Ivét szereplő, egy szenvedély: Szalóczy Éva könyvtáros cs Szegedi Dezső segédmunkás Laczó József felvétele A színjátszáshoz — Lope de Veg'a szerint — három ctolog szükséges: „egy deszka, két szereplő és egy szenvedély .. Ha hitelt adunk az állításnak, akkor bizonyosra vehetjük, hogy a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Házban alig három hónapja dolgozó munkásszínpad jó úton indult el. S remélhetjük, hogy együltmunkálkodásuk — számunkra, akik majd láthatjuk őket a- színpadon — hasznos' örömöt jelent. Mert, ugyebár, a deszka — a művelődési házban adott lehetőség — biztosított. És az .emberek? A szereplők? Kerkkes István 21 éves. Kikészítő-csoportvezető az LKM nagykovácsműhelyé- ben: — Véletlennek mondható, hogy itt vagyok. Sokat járok a művelődési házba, így találkoztam a csoporttal, s annak vezetőjével. Beszélgettünk. aztán egyszer beugrottam az ügyelő helyett... És itt ragadtam. Először vagyok tagja színjátszó csoportnak. Ha ilyen lelkes marad ez a társaság mint amilyen most, ha nem szalmaláng lesz a közös munka, akkor komoly dolog lehet, belőle... Szegedi Dezső 26 éves. Segédmunkás: — Imádom a színpadot, az irodalmat — „könyvdühönc• nek” is, neveznek ismerőseim —, mondtam verseket korábban. de nem voltam még tagja irodalmi színpadnak- vagy színjátszó csoportnak. Igényem lett volna korábban is, de volt bennem jó adag kisebbségi érzés. Ha láttam amatőr csoportokat, szerettem volna közéjük tartozni — csalt mindig attól féltem, nem „férek” én oda; nem mertem jelentkezni... Ide egy ismerősöm hozott el, és mit mondjak? Nekem nagy örömöt jelent. Azért is szerelem ezeket a srácokat, mert ugyanolyan melósok. mint én; itt nem kell félnem, itt lehet tévedni és lehet kérdezni ... Itt az ember tanul és szórakozik. Kemény Gyula 33 éves. Raktári anya'qkiad.ó. — A hatvanas években már játszottam, rle aztán 10 —12 éves szünet következett. Ü.i „módi” járta, nem tudtam megszokni. Aztán, barátom nem lévén magányos ember lettem; nem tudtam mit kezA középkorban1 a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a Xll— XIII. században írásban rögzítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk! a legérdekesebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokosrendi apácáké. Ennek egy 1453-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell kijelölni, aki „szereti a könyveket és szorgalmas”. Kötelességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellákban tartották, olyan helyen, amelyet később, ha az állomány növekszik. na- gyobbítani lehessen. A könyveket itt polcokon vagy zárt szekrényben helyezték el. mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerültek a szentírások, a B-be a szent írás-magyarázatok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló művek. az E-be a krónikák, históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi . rákiált jelzetét kaptak." A könydeni magammal. Bennem is volt egy jó adag gátlás... Ez a csoport mindezt feloldja. hamarabb tudok kontaktust teremteni ebben a társaságban. Ez a munka értelmesen kitölti az időmet; ha nem lenne, nagyon nehezen tudnám elképzelni, mivel csapjam agyon szabad óráimat. Tanítani szerettem volna világéletemben, ez. sajnos, nem sikerült... Ügy érzem, azért ez is egyfajta pedagógiai munka, amit mi csinálunk... nagyon jó érzés az, ha az ember tud valamit nyújtani a többieknek, s eközben maga is formálódik .. .• Idézhetnénk még véleményeket, arcokat; mindannyian hasonlóan gondolkodnak. Vágyakban. közösségkereSés- ben, értelmeset tenni akarásban találkozott itt tizenöt- húsz ember. Döntően munkások, de van közöttük könyvtáros és műszaki értelmiségi is. Húszéves és negyvenéves is. Egy valami •nincs itt: magamutogató is- meretfitogtatás. kivagyiság. Itt vannak tehát ezek az emberek! a szereplők, a munkásszínnad tagjai. Most. ezen az esti próbán (is) keményen dolgoznak a „deszkákon”. Hasonló korú. hasonló életsorsú társaik között akárhány található — ugyanebben az időben — szanaszét-tehetetlenségben. lógás- kényszerűségben. vagy csak vek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató címet, ilyesféleképpen: „Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tüntetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a .szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen művek beszerzéséről. A több példányban meglevő művek közül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyével adja el, s a befolyt ősz- szegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, amelyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, állapítsa meg, hogy nincs-e hiegyszerűen bezárkózva az otthon falai közé. A munkásszínpad vezetője Kalapos László. Annakidején elvégezte a Rózsahegyi szi- nészképző stúdiót: — Nem tudok „nagy” dol- dokat mondani a terveinkről. Szeretnénk megteremteni a munkásszínjátszás bázisát, s ezt tovább folytatni. Ügy érezzük, ahhoz, hogy kontaktust találjunk a közönséggel a hagyományos színjátszáshoz kell visszanyúlnunk. Ebben kell nekünk is megtanulnunk a színpadi játék alapjait. S aztán majd léphetünk tovább. Nekem, személy szerint, mindez szívügyem. Dolgozni nagyon akaró, az ügyet nagyon szerető emberekkel találkoztam. Találkoztunk..: ★ Mikor jövünk el — már éjszaka —, a Gárdonyi Géza Művelődési Házból, eszembe jut: néhány évvel ezelőtt dolgozott itt egv országos hírű csoport: a Manézs. A Sámánénekkel „búcsúztak”... Most hírlik, vezetőjük — a kaposvári színházban dolgozik — felajánlotta: szívesen látogatná ezt a csoportot. Rendszeresen is. Mi is kell a színjátszáshoz? ... 1458-tól ány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állományban kárt. Ezután gondoskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni. mert így „feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni”. Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt, vagy szükség esetén tegyen jelentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsön veti művet és a kölcsönzés napját pontosan feltűntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától; visszavételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, -jó állapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt, hogy pergament. papírt, tintát, tollat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egvéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszérüek. okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Különösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat. akik „szeretik a könyveket és szorgalmasok”. Bállá Demeter Baíla Demeter fotóművész Miskolcnak régi ismerőse és barátja. Több emlékezetes plakát: nem utolsósorban egy miskolci képesalbum is ennek a kötődésnek az eredménye. A Miskolci Galéria 1379-es tárlatainak sorát Bállá Demeter fotóinak bemutatásával kezdi. E tárlat részbeni ihletője is szőkébb pátriánk. A kiállítást január 12-én, pénteken délután 4 órakor Bajor Nagy Ernő nyitja meg a Galéria Kossuth utca 11. szám alatti kiállítótermében. Tévedtem ' Prenn-ügybcn Be kell vallanom, tévedtem, s nem is kicsit, amikor azt írtam január 9-i tévékritikai jegyzetemben, hogy az Én, Prenn Ferenc... című folytatásos tévéfilm első két részét az első, a harmadik részt pedig a második csatornán sugározták ismétlésként, s ezzel a nézők hetven százalékát kizárták a harmadik rész megismerésének lehetőségéből. Mivel mindhárom rész a második csatornán ment, csak én nem figyeltem kellően rá a tévéműsorok nagy áradatában, megállapításom pontatlan volt. S a sorozat ismétlésénél nemcsak a harmadik résznél „rekesztették ki” a vétel lehetőségéből a nézők hetven százalékát, hanem mi nejhárom résznél. Reméljük, a többség látta már az első vetítéskor, az első csatornán. Aki állandóan nézi mindkét csatornát, jobban figyeljen rá, mit, hol lát. Ezt a tanulságot kell levonnom. (bm) Mentünk az erdőn át. Mindenütt jól álcázott állások látszottak. A ■ számos szétszóródott katonai egységekkel ellentétben nagyszerű egyenruhában és jól felfcgy- verzettek voltak. Észrevettem néhány páncéltörő ágyút és jelentős mennyiségű géppuskát is. A katonák gondosan öltözöttek, tiszták, megborot- válkozottak voltak. Az erdő közepén állt a parancsnok sátra. A zászlós eltűnt benne és csak a szolgálati jelentését hallottuk: — Százados úr.... zászlós alázatosan jelenti, az őrség feltartóztatott és idevezetett öt civilt. A sátorlapot felhajtották és elegáns századosi egyenruhában magam előtt láttam Henryk Makareket. Roppan! csodálkozó arcot vághattam, mert felnevetett. Megparancsolta, hogy adjanak enni a négy embernek, engem meg behívott a sátrába. Amikor egyedül maradtunk. Henryk meghallgatta javaslatunkat és megmagyarázta, hogv szó sem lehet arról, hogv eljussunk Varsóba. Különben, véleménye szerint, a főváros sorsa ugyanúgy, mint az egész hadiárat sorsa Lengyelországban. eldőlt. Az ellenállás még néhány napig eltart, aminek különben semmiféle stratégiai lelentő- sége nincs. Kévédül Maevar- országra lehet még áttörni onnan Jugoszlávián át és Olaszországon át, Franciaországba. Az ő osztaga holnap éjjel útnak indul és magukkal vihet bennünket. ’fónagy József Könyvtári szabályzat Díjak es kategóriák M a délelőtt már váro- sunKuan tanácskozik a rü. miskolci iümieszti- vat előkészítő bizottsága. Megkezdődnél, a hazai művészeti szemlék, fesztiválok gyakorlati előkészületei. A menetrend már nagyjából készén is áll. Csak az első jel évben négy nagy jelentőségű Jlimes, illetve televíziós számadás várható: febru- arban a XI. magyar játékfilm-szemle, ezúttal Budapesten. áprilisban a szinkronfilmszemle Debrecenben, májusban a kisfilmek fesztiválja Miskolcon, júniusban a veszprémi tévétalálkozó. Ehhez még hozzá kell számítanunk néhány más művészeti ágba tartozó, hasonló 1 jellegű versenyszerű felmérést, valamint a különböző amatőr művészeti versenyeket, szim- pozionokat, találkozókat. A .játékfilmszemlén kívül minden fesztiválon, szemlén dijakat is adnak. Fődíj, nagydíj, kozönségdij, a vendéglátó város, vagy megye díja. kritikusok díja és még ki tudia. hány féle más díj mellett kategóriadíjak is gazdákra találnak a zsűrik megfontolt. de nem ritkán. kényszerű megalkuvásokon is alapuló ítéleteivel. Ahol nem ennyire sok a díj. az esetek többségében már eleve kategóriákban gondolkozva döntenek az egész versenyme- zőny és a díjak viszonyáról, arányáról, a díjak ilyen meg- kötöttségű felosztásáról. Ez a kategóriákhoz. , vagy műfajokhoz való merev ragaszkodás nem ritkán vezet nagyon visszás helyzetekhez. Például, ha a versenymezőnyben mindössze két-há- rom zenés film van. de eleve egy díj a legjobb zenés műnek „jár”, úgy az a kategória meglehetősen nagy előnyt élvez egy másikkal szemben, ahol nyolc-kilenc mű közül kerülhet ki ugyancsak egy díj nyertese. Előállhat' az a fonák eset. hogy a zenés mű, amely a maga kategóriájában is közepes, díjat nyert, mert társa még gyengébb volt, míg esetleg három kitűnő, díjra érdemes más kategóriájú mű közül kettő eleve kiesik, hiszen csak egy díj adható. Volt ilyen példa Miskolcon is, amikor egyik kategóriában mindössze három versenymű akadj, hát egyik megkapta a dijat, míg egy másikban négy-öt, érdemesebb is akadt volna, de díjat csak az egyik kaphatott. Fehér hollónak tekintendő az olyan eset. amikor kategóriadíjat visszatartana te, mert nem találnak reá érdemes művet, de ez a díj akkor sem juthat, egy másik kategória érdemes versenydarabjának. Nem új gond ez: kell-e egyáltalán a merev kategória-besorolás. szükséges-e eleve megnatározni. hogy a majdan kiosztható díjak milyen műfajok, illetve kategóriák szerint különüljenek el — már akkor, amikor a mezőny összképe még teljesen ismeretlen? Nem lehelne-e műveket juta1 mazni, s ha egy műfajban három kitűnő akad. hát egy másik, kevesebb eredménnyel jeleskedő kategória rovására többet is honorálni? Készen áll az ellenvélemény: hogyan, hát a körtét vessük össze az almával. a rajzfilmet a riportfilmmel, a dokumentumfilmet a népszerű-tudományossal, a pszichológiai töltésű filmdrámát az operettel? Nem! Minden versenymüvet önmagához, saját lehetőségeihez és a vele szembeni elvárásokhoz kellene viszonyítani, mint azt például a fődijak esetében történik. Ez kizárná annak lehetőségét is, hogy aki kevéssé frekventált kategóriában indul, eleve ötvenszázalékos kategóriagyözles lehessen. Talán a díjak értékét — legalábbis erkölcsi értékét — is növelné ez a módszer, r E s még valami! A fesztiválokon tagadhatatlanul vonzók a dijak. Olykor nem is anyagi fedezetük mialt. hanem mert mindenféle filmografiákban, egyéb -nyilvántartásokban feljegyzésre kerülnek, s erkölcsi súlyuk van. De a magyar játékfilmek szemléin immár ötödik éve nem osztanak semmiféle díjat, és nem hinnénk. hogy e szemlék értéke, művészi mérleg-ihilele csökkent volna. Benedek Miklós Jerzy »fisa» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY — Jerzy, gyere velem — próbált rábeszélni. — Hadnaggyá léptetlek elő és az adjutánsom leszel. Csak akkor jutott eszembe, hogy Makareket annak idején felvették a tisztkép- zőbe, de öt hónap múlva leszerelték. Szerencsétlenül esett le a lóról és megsértette a gerincét. Több mint egy évig speciális fűzőben járt. — Mondd meg nekem — kérdeztem —, honnan az egyenruhád és a katonáid, akiket vezetsz? Hiszen téged leszereltek, mint alkalmatlant. Henio vidáman felkacagott: — Egyenruha — mondta —. egy nagy kofferben találtam, más holmikkal együtt, egy elhagyott kocsiban Lublin mellett. A tiszt urak meglógta’, kelet felé, de útközben biztosan elfogyott a benzinjük. Ebbe az egyenruhába öltöztem fel, úgy gondolván, hogy ez a maskara segít nekem elkapni valamilyen közlekedési eszközt. De amint megjelentem v ebben az egyenruhában, a katonák, akik nem tudták megtalálni elveszett egységüket, hadtestüket, ahol csak a fiatal parancsnokok maradtuk. egyenként jelentkeztek nálam. Észrte sem vettem és máris néhány száz ember parancsnoka lettem. Ugyanaz a tervem volt. mint neked: áttörni Varsóba. Útközben volt néhány csatározásunk, kétszer szétverték bennünket, de villámgyorsan összeszedtük erőnket. így értem el Rzakta alá. de a további üt a fővárosba, még az olyan erős csapat számára is mint a mienk, egyszerűen lehetetlen. Ezért határoztam el. hogy áttörünk Magyarországra Ez sem lesz könnyű feladat, de remélem, hogy legalább egy részünk étjük — Érdemes? Néhány hónap múlva vége a háborúnak . .. Csak Anglia és Franciaország támadja mee a s gfrid-vonulatot ’ — Ostobaság' Bá' nem voltam katona és jogtalanul viselem a századosi rangot.
