Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
1979. január 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Diósgyőri kezdeményezés: Hadüzenet" 99' a korrézié ellen 1977 áprilisában a csepeli kikötőből különleges szállítmányt indítottak útba. A diósgyőri nemesacél-hengermű azonos méretű I-lartóit — egyetlen kivétellel — különféle korrózióvédő anyaggal vonták be. A termékek a MAHART hajóján bejárták a Fekete-, a Márvány- és az Égei-tengert. A 73 napos utazás után a gyár szakemberei örömmel tapasztalták, hogy a védőanyaggal kezelt termék semmilyen károsodást nem szenvedett, míg a „védtelen”, a 11,9 kilogramm súlyú I-tartón 37 gramm volt a rozsda, és a terméket az eredeti célra már nem lehetett felhasználni. Kántor László, a kísérletet támogató METALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat igazgatója ezt mondja a kezdeményezés szükségességéről: —1 Az LKM nemesacélhengerművének önálló kezdeményezését nagy figye-, lemmel kísérjük és támogatjuk. A korrózió országosan nemcsak a kohó-, hanem a gépipari üzemek termékeiben is sok kárt, illetve jelentős kártérítési költséget okoz. A diósgyőriek például 1976-ban kétmillió forint kártérítést fizettek ki. A két évvel ezelőtti kísérlet újabb ösztönzést adott: Érdemes vele foglalkozni, népgazdasági érdek. Űjabb tengeri kísérlet előtt vagyunk. A szelvényekkel a mi költségünkre most két szakembert is útnak indítunk, akik folyamatosan vizsgálják a tengeri levegő, a korrózió védőanyagok hatását. A gyárnak küldött levélben, ezúton is arra ösztönözzük a diósgyőrieket, hogy a korrózióvédelemben még bátrabban keressék a legjobb megoldásokat, amelyet kiterjesztetünk más termékekre is. A diósgyőriek a 70-es évek elején kezdték meg a korrózió elleni védelmet. Erre —, mint Dobó József, a NAC főmérnöke elmondja — a körülmények kényszerítették őket. A nemesacél-hengerműhöz közel ezer hengert kellett legyártaniuk. Raktár hiányában ezeket szabad téren tárolták, kitéve az időjárás viszontagságainak. A rozsda hamar tönkretette volna a golyóscsapágy-illesz- tésű csapokat. Ennek megelőzése végett korrózióvédő anyaggal vonták be. s ez hóban . fagyban megvédte a hengereket. Gyakorlatilag minimális volt a költségráfordítás, s több tízmillió forintos megtakarítást értek el vele. A következő lépés az alkatrészek megóvása volt. A berendezéseket szállító SKET Művek rengeteg nagy értékű tartalékaikat részt szállított. Ezt is védőanyagokkal vonták be. s így rozsdásodés következtében egyetlen darabot sem kellett eldobniuk. A raktári munkások gyakorlatává vált, hacsak egyetlen ctavar is beérkezik, azt: rögtön belemávtják a védőfo'va- dé’rba és úgv helyeziJt el a polcra. Gyakran büszkélkednek vele a rr>*5«»aki vezetőknek : — Nézze, főnöki ez meg ez a darab másfél éve érkezeti be. de otvan, mintha ma kentük volna. Gyakori volt, hogv javításkor a berendezések csavarjait —. mert el voltak rozsdásodva — le kellett vágni. Most spray-szerűen különleges anyagot fröccsöntőnek rá, s a csavar rövid idő múlva már engedelmeskedik a kulcs szorításának. A műben — az úgynevezett alaptevékenység mellett — a korrózióvédelmet igyekeznek kiterjeszteni a termékekre is. Ebben segítségükre van az OMFB mellett működő Korróziós Állandó Bizottság, az ÁFOR, a Nagynyomású Kutatóintézet is. Az új hengerműben már értek el kezdeti eredményeket. Ilyen például az, hogy fóliával veszik körül a hengerelt köteg termékeket. Ez is védelmet jelent, de hátránya, hogy „dunsztolja” az anyagot. Próbálkoztak „fürdetéssel”. Eszerint a termék- köteget belemártják a védőanyaggal telített hatalmas kádba. Több száz tonna anyag jutott el így a külföldi vevőkhöz, akik — Kántor László szerint — elégedettek voltak a termékkel. Mindez csak hagyományos kisüzemi módszer. A védőanyag ugyanis fél óra alatt szárad meg, s miután a két sor óránként körülbelül 100 tonna anyagot hengerel, így csak kevés anyagot tudnak „megfürdetni”. — A gyakorlatban következetesebben szeretnénk előre lépni — mondja Dobó József főmérnök. — Először is nagy teljesítményű bevonóberendezést akarunk elkészíteni, amely gyorsan és gazdaságosan „viszi” a termékre a korrózióvédő anyagot. Igen nagy munkával táblázatot dolgoztak ki, hogy melyik termékre milyen védőanyag a leggazdaságosabb. A KORAL 200-as védőanyagból 1 tonna termékre 6.7 kilogramm szükséges, ara 191 forint. A KORAL 210- esből csak 3,3 kilogrammra van szükség, a költség 105, a TECTIL 400 D-ből mindösz- sze 1.19 kilogramm kell, amely alig 37 forintba kerül. 3 A korrózió az acél könyörtelen ellensége. Ipari atmoszférában a rozsda évente négyzetméternyi felületet számítva 40 dekagramm, agresszív — például tengeri — levegőben 80 dekagramm acélt „fal” fel. Hazánkban ez évente 12—15 milliárd forint kár okoz. S ez nemcsak magyar ügy, hanem világgond, mivel az NSZK-ban például a rozsda évente a nemzeti jövedelem 3.5 százalékát ..zabái ia” fel. Mindez a megoldás felé ösztönöz. Van azonban egy „ördögi kör”: nincs, aki vállalja a korrózióvédelem nem kis költségeit. Bár a gvártó- mflveknek a rozsdásodás kötbért is okozhat, de ez lóval kisebb, mint amennyibe a korrózióvédő berendezés kerül. A vevő nem hallandó megfizetni, ő kifogástalan állapotú terméket kér. s ha ;v' anvag sokáig vár a kikötőkben a berakásra, a ho«z- szű út. a tengeri levegő elvégzi káros munkáját.. em-ioV lro7.n-*(5nvfjj, j át hárítani a gyártó cégre. Valami biztató e’őreb."hidas mégiscsak van, Ki akarják alakítani a korrózióvédelem észak-magvavország' bázisát. Ennek érdekében r legjobb szakemberekből 9 tagú brigádot hoztak létre. Ebben többek között benne van az Országos Kőolai- és Gázipari Tröszt, a NAK1. ,a TITO. egy állami gazdaság és természetesen az I .KM. A megmozdulás segítője Be- recz Endre, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem professzora, aki az elméleti és a gyakorlati alkalmazástechnika kidolgozásában segíthet sokat. A brigád bízik benne, hogy viszonylag rövid idő alatt megtalálja a leg jobb megoldást, amelynek alkalmazása tovább öregbíti a diósgyőri kohászat és a többi üzem hírnevét. Csorba Barnabás A fancsali lányok, asszonyok férfiinódra (vagy még jobban?) állják a hideget. (A képen balra.) A jonatánnál a fáncsa liak még a jelentős kézi munkaerőt igénylő, de hatásos szabolcsi metszést alkalmazzák. Minden ágat, vesszőt — kivéve a termőrügybe végződöcket — megmetszenek. Csökkentve ezzel a nyári liszt barmai veszélyt. (A képen jobbra.) Faiysk, fái, lassaM Ismét eredményes évet zárt es az idén még több tej felvásárlására, főleg pétiig helyi feldolgozására készül az elelényl Alkotmány Termelőszövetkezet társulásos tejüzeme. Evek óta jól működő. de Követőre mégsem találó „egykéje” ez a társulás megyénkben a termelőknek és a tejiparnak. A lej egyik jelentős „forrásánál”, az. Alkotmány Tsz tehenészeti telepénél levő tejüzemben a partner, a Borsod megyei Tejipari Vállalat közreműködésével az elmúlt esztendőben fejlesztésekre is sor került, Elsósorcan a hűtőkapacitást növelték és a feldolgozó gépsort bővítették, valamint megépítették a még szükséges szociális létesítményeket, A tejüzem napi feldolgozó kapacitása a kezdeti napi 8 ezer literről 20 ezer literre növekedett, s a cél a napi 30 ezer _ literes kapacitás elérése. Az elmúlt évben 7 millió 164 ezer liter fölé emelkedett az edelényjek tejfelvásárlási tevékenysége, s ebből a közös tejüzem dolgozott fel csaknem 4 millió 740 ezer litert, A termelés zöme „tasa- kolt” tej volt. Az idén a tej- felvásárlás növelését is tervezik. de még nagyobb mértékben a helyi feldolgozásét, hogy minél kevesebb ..nyersanyagot” kelljen a miskolci tejüzembe beszállítani. isszlmiifass van Idén is zavartalan, folyamatos lesz az élelmiszerellátás. Az üzemek általában jól megalapozott kapcsolatot építettek ki a mezőgazdasági termelőkkel, a kereskedelmi vállalatokkal, s így várhatóan nem lesz fennakadás az alapanyagok felvásárlásánál, illetve a késztermékek értékesítésénél. Az élelmiszeripari termelés idén gyorsabban növekszik, mint. a mezőgazdaságé. Azt a vállalatok úgy érik el, hogy növelik a magasabb színvonalon feldolgozott, a korszerű táplálkozás igényeinek jobban megfelelő termékek arányát.” A két ágazat terve mindent összevetve összhangban van. — No. ennek is most kellett „bedöglenie”! — mérgelődöm hangosan, de a go- lyóstollam ettől nem hatódik meg. Persze nem csodálkozom, hogy ebben a hidegben belefagyott a „tinta”. A tartalék toliammal a szó valódi értelmében kesztyűs kézzel bánok. Ellenkező esetben — nem túlzók — hozzáfagyna az ujjamhoz. Szó, ami szó, csípős hideg van idekinn a fancsali határban. Miközben Pétervári Sándorral, a fancsali Egyetértés Tsz főkertészével a kő- védermedt keréknyomokon kifelé ballagunk a metszőkhöz, kesztyűs kézzel jegyzem a tájékoztatót: 54 hektár termő almás, több mint 16 ezer almafa. Egy-egy fáról közepes években egy mázsa körüli termést szüretelünk le. Jobb években még többet is. De ennek egyik alapfeltétele ez az egész telet kitöltő metszési művelet minősége. Éppenséggel nem nevezhető irigylésre méltó munkának. Itt bizony nem csupán maga a munka köti le az ember figyelmét, erejét. A faggyal, az alig lengedező, mégis az arcot ezer meg ezer apró tűszúrással kínzó szellővel. széllel percről percre, újra s újra meg kell birkózni. Almáskerti tipegős. Igazi téli tánc. Hol a jobb lábára áll az ember, hol a balra, s közben a felemelt lábát a másikhoz verdesi. Minél nváriasabb cipőt visel az illető, annál gyorsabban sza- porázza. Ritmusnak kiválóan megfelel a metszőollók csattogása. Alig érünk ki az almasorok közé. kipróbálom. Kénytelen vagyok. Tél ide. tél oda, azért ne gondolja senki, hogy afféle szótlan. temetői hangulatban találom a hideggel birkózó fancsali metszőket. Mert hiába kötötték be meleg sállal. kendővel még a szájukat is Kiss Katalinéit, ha tréfálkozni, csipkelődni van kedvük (s még ilyen mínu- szos időben is van), bizony mondják a magukét, s legény legyen a talpán az, aki mondjuk Németh Jánosné. Makovics Erzsivel állja az ilyen versenyt. Itt a tempót — mármint a munkában — mindenki magamagának diktálja. Szorgalmával. ügyességével, szakértelmével. Mert a keresetet a megmetszett fák száma után kapják. Naponta — különösen ilyen hidegben — 10—12 fánál nincs meg több. Egy-egy fa 1000—1500 kézmozdulatot, ollócsattintást követel, miközben minden egyes fa tetejére is . fel kell mászniuk. A kereset 120—130 forint körül alakul. A szakmunkásoknak ehhez még hozzájön 15 százalék szakmunkáspótlék. A pénzért tehát meg kell dolgozniuk becsülettel. S ők — ezt a főnökük állítja — meg is dolgoznak érte. Sőt egyikük-másikuk szinte már túlzásba viszi a szorgalmat. Van aki még az ebédidőben sem megy le az ebédlőbe elfogyasztani a meleg ebédet. mondván ha ágybafekteted a munkát, alszik a kereset, márpedig az ebédidő alatt is meg lehet egy fát metszeni.* • Találkozom itt az almás- kertben olyannal is. aki éppen szabadságát tölti. Idejött pihenni? Nem hinném, hogy Szőke Lászlót, a Közúti Építő Vállalat dolgozóját ilyen cél vézérli. — A vállalatnál íagysza- badságot kaptunk. Mivel az asszony ügy is itt van a tsz- ben, erre az időre jöttem én is. Szinte minden évben így csinálom... Pétervári Sándor mondja: a Közúti Építő Vállalat ellesi üzemegysége felajánlotta, hogy a fagyszabadságon ^ levő dolgozóival eljönnének ide, Fancsalba metszeni. — Csak jöjjenek — mondja Szókéné —, legalább megtudják mit kell dolgozni 120 forintért... Tréfának szánta, bár nem csupán tréfa ez. Mert hiába van csizma, három zokni, pufajka. prémes sapka, meg ki tudja hány rétegben pulóver, nadrág Kun Józsefen, Gál Lajoson és a többieken, 8 órát mínusz 5 fokon elviselni nem éppen leányálom. Mondom én, aki csak egy órán át tapasztaltam mindezt, s már ennyi hideg-élmény után is esküdni mernék rá, hogy legkellemesebb mozdulat itt az almáskertben a forró teát párologtató műanyag bögrét szorítani. Pontosabban. meg-megbor- zongni a testen áramként végigszaladó melegtő' (hajdú) Fotó: Laczó József Segít a számítógép! Az ÉVITERV Szerelőipari Tervező Vállalat belső- és szabadtéri világítási berendezések tervezésével foglalkozik. Az idő- és munkaigényes világítástechnikai számítások elvégzését — a közvilágítási berendezések méretezését és kiválasztását számítógéppel végzik. Húskészítménytől a kapuSélíáig Szövetkezeti üzemek a jobb áruellátásért Országosan több ipari, főleg élelmiszert, vagy kisebb „hiánycikkeket” gyártó üzem működik a fogyasztási szövetkezetek keretében. Megyénkben — a szikvíz- üzemeket és kis szeszfőzdéket nem számítva — kevés a számuk. Mezőkövesden azonban kettő is termel, s hozzájárul a helybeli lakosság, sőt a megye más vidékeinek jobb áruellátásához. Évekkel ezelőtt — a háztáji kisárutermelést is jól segítő — Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ hozta létre az akkor még „mini”, de most már több tízmilliós értékeket termelő üzemeket. A húsüzem — a Mezőiül- di ÁFÉSZ-ek Húsüzeme — a mezőkövesdi, a leninváro- si. a mezőkeresztesi és a mezőcsáti szövetkezet társulása — évente már 15 ezer körüli sertést dolgoz fel. A ..nyersanyagot” a társszövetkezetek • szakcsoportjai biztosítják, ebből legtöbbet a kövesdi és környékbeli sertéstartók. Az üzemben úgynevezett tájjellegű, „házias” ízesítésű, 32 féle terméket állítanak elő. Az elmúlt évben 60 millió forint értékű árut szállítottak a négy társszövetkezet boltjaiba. s a választék bővítésével besegítettek Miskolc ellátásába is. sőt a fővárosba is eljutottak ízletes húskészítményeik. A mezőkövesdi áíész beton- es műkőüzemének két részlege elsősorban a csalá- diház-épit kezeseket segíti termékeivel. Borsod és a szomszédos Heves megve több áíész-leiepére az elmúlt évben mintegy 13 millió forint értékben szállítottak elsősorban mozaiklapokat. különböző betonelemeket. kőkerítéseket, kapufélfákat. Új partnerük a Szolnok megyei Építőipari Szövetkezet, amelynek ugyancsak családiház-építési „kellékeket”. így lépcsőket, erkélyszegélyeket. ablakkönyöklőket, kertbe. erkélyekre állítható virágvázákat szállítanak.
