Észak-Magyarország, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1979. január 31., szerda Egységesítik A Uj úton a középiskola befejezéséig Differenciált képzés Barczy Pál rajza Fiatal nézők között „Történelmi lecke Befejeződött a pedagógusképző intézetek egységes audiovizuális rendszerének kiépítése; ipari televíziók, diahang- és kapszalagok. írásvetítő fóliák, nyelvi laboratóriumok segítik a leendő pedagógusok minél színvonalasabb mesterségbeli tudásának megszerzését — közölték az Oktatási Minisztérium és a pedagógusképző intézetek szakembereinek tanácskozásán. amely fegnap kezdődött Szombathelyen. A technikai eszközök hatékonyabb hasznosítása érdekében egységesítik a munkát, vagyis mindenhol alkalmazható, szervezetlen cserélhető. sokszorosítható, és forgalmazható video-, dia-, hangszalag és írásvetítő fólia tárakat hoznak létre. — Nekünk, tizenhétéveseknek szükségünk van erre a filmre mint történelmi leckére, mert erről a korról nem tudunk semmit —, mondta egy diák a minap a •miskolci Molnár Béla Ifjúsági Házban rendezett találkozón, amelyen Kovács András filmrendező beszélgetett az érdeklődőkkel — az -országosan tavaly októberben, az ifjúsági házban meg az eszmecserét megelőzően bemutatott — A ménesgazda eimü filmje kapcsán, elsősorban az ötvenes évek elejének. néhány vonásáról, annak a filmjében való tükröződéséről, alkotói szándékairól. Nagyon érdekelt e vita. A ménesgazda tudvalévőén 1950-ben, illetve az ötvenes évele legelején játszódik, fel- szabadulás utáni történelmünk egy nagyon nehéz, sok-sok ellentmondással terhes. és még a kortársak tudatában is meglehetősen sommásan megítélt korszakában, s éppen e kor hangulatát idézi meg, egy méntelep életében tükröztetve az akkori • magyar társadalom feszültségeit. A vetítésen részvevők között alig akadt húsz-huszonkét éven felüli, utána meg a vitán talán négy-öt olyan részvevő volt, aki felnőttként, vagy serdülőként emlékezhetett az ötvenes évek elejére, a többség — mintegy ötven-ötven- öt diák — tizenéves volt, aki csak tanulmányaiból, egyéb úton szerzett ismeretekből tudhatott valamit e korról. Csakúgy mint kortársai, a fiatal százezrek. A beszélgetés azért vonzott, mert a felszabadulást követően született - egymást követő generációk történelmi tudatában — mint számtalan tapasztalás bizonyítja, felmérés igazolja — meghökkentő szakadékok vannak, s ebből adódóan roppant káros és kínos megítélés-ficamok is jelentkeznek. Most kár lenne belemélyedni, vajon iskolai történelem- tanításunk tartózkodó nagyvonalúsága, egyes fontos mozzanatok feletti elsiklása, megkerülése jelenti-e a tudati szakadékok fő forrását, vagy a. szülök, a társadalom hasonlóan tartózkodó, szépítő. vagy jobb esetben elhallgató magatartása, hiszen a múlt hibáit megvallani nehéz és kényelmetlen, tagadhatatlan tény. hogy sok a folytonossági hiány a felnövekvő generációk történelmi ismereteiben. Ezt A ménesgazda ankétja is igazolta, mert a bevezetőben említett diákon kívül több felszólaló is utalt erre, vagy más megközelítésű mondandójával ezt támasztotta alá. S ha arra is gondolunk, amire egy hozzászóló pedagógus utalt, hogy az új tanterv szerint még kevesebb lesz a történelemóra és ebből következően az intézményes történelemoktatás a gimnáziumokban, úgy feltétlenül előtérbe kerül a. történelmi ismeretek más forrásokból pótlásának szükségessége. Ilyen más forrás például az olyan filmalkotás, amely a maga formanyelvén közelíti az adott korhoz a nézőt. Azt kérdezte Kovácstól egyik fiatal résztvevő, miért erről a korról készített filmet. A rendező azt válaszolta erre; elsősorban a fiatalokhoz kíván szólni filmjével, mert ők, bár nem élték át a kort, mégis érdekeltebbek a tanulságainak megismerésé bem mint például az ötvenesek, vagy idősebbek, hiszen tovább fognak élni. ők a jövő, s még „nincsenek beoltva”, védtelenek a netáni hasonló társadalmi jelenségekkel szemben. Azért kell a történelmet vallatni, eseményeit elemezni, hogy okulva belőle, a jövőben mi magunk és az utánunk jövök elkerülhessék a korábbi hibákat. Ezt célozta A ménesgazda is. Érdekes vonása volt e találkozónak, hogy a film esztétikai vonatkozásai, kevéssé kerültek szóba, mint maga a kor. amelyet ábrázolt. Jóllehet maga a gondolatcsere — sajnálatosan — ismételten igazolta a már említett történelmi ismeret-hiányt, de azt is bizonyította, hogy fel Szilágyi János népszerű műsorában, a Kettesben hétfő esti adásában roppant érdekes egyéniséget ismerhettünk meg: Varga Ferencet, az Óbuda Termelőszövetkezet elnökét, aki néhány hete még egy elnöki tisztséget is visel, a Magyar Ökölvívó Szövetségét. Nem mindennapi személyiséget mutatott be ez a beszélgetés. A ma ötvenhat éves Varga Ferenc életútja töretlen még akkor is, ha az egri tanácselnöki funkcióból fegyelmi eljárás kíséretében távozott. Örökké kutató, teremtő alkat, a harmincegy- néhány éve újjászületett magyar társadalom szocialista útjának építője, a felszabadulással új lehetőségeket kapott és azzal okosan élő, a dolgozó parasztság soraiból jött embernek olyan példája, amilyet — azt hi- het.nők — csak könyvekben találunk. Pedig ő nagyon is lehet kelteni az érdeklődést. Például ilyen filmekkel. A néhány felszólaló és kérdező fiatal megnyilatkozásai erre utalnak. (Persze az más kérdés, mennyire képviselhették a jelenlevők korosztályukat!) Lehet, hogy a találkozón elhangzottak, a rendező érdekes történelmi elemzései igen kevés részvevő fiatalban hagytak maradandó nyomot, de valami emlék mégis maradt bennük, talán tovább érdeklődnek, források után kutatnak az adott témakörben. Egy felnőtt jelenlevő — az ötvenes évek elején még maga is gyermek! —, aki felszólalásában többek között a kontinuitástudat hiányát és az ezzel kapcsolatos mindenkori mindent elölről kezdés gyakorlatát kifogásolta, a helyes történelmi tudat kialakításához elengedhetetlennek tartotta, hogy „ami nem kellemes ugyan, arra is köteles emlékezni az ember”. A ménesgazda ebben segített. S talán egy keveset hozzátett ehhez a minapi gondolatcsere is a Molnár Béla Ifjúsági Házban. De a sokszor említett tudati szakadékokat nem alkalmi ösz- szejöveteleík, hanem a mindennapok rendszeres történelmi nevelő munkája képes, csak áthidalni. Benedek Miklós élő ember, életútja nagyon is valóságos. Érdekes voll hallgatni önvallomását. Sok tekintetben eltért ez a Kettesben a sorozat más darabjaitól. Szilágyi tisztelettel háttérbe vonult, hiszen nem kellett beszélgető partnerét sem jó értelemben provokálni, sem újabb és újabb témakörök előhozásá- val tovább vinni a párbeszédben. Csaknem úgy tűnt, mintha Varga Ferenc monológban vallana önmagáról, életéről és „ars poetica-járói. s a riporternek csak néhány „nagyon érdekes kérdéssel” — Varga nevezte j igy többször — kell a lenyű- | göző feltárulkozás fonalát j megfelelő irányban tartani. (benedek) Rövid és kifejező címben szinte lehetetlen jelezni, hogy miről akarjuk informálni az olvasót; kénytelenek vagyunk tehát lépésről lépésre — „a kályhától elindulva” — megmagyarázni egy új pedagógiai kísérlet célját. Miután az országban csak néhány középiskolát, s az első tanévben alig több mint 5 és fél száz tanulót érint, talán a szaklapokra tartozna elsősorban. Hogy mégis foglalkozunk vele, annak az az oka. hogy két miskolci középiskola is részt vesz a József Attila Tudományegyelem pedagógiai tanszéke által kezdeményezett kísérletben. Reményekkel kecsegtet A változtatásoktól már eleve húzódozók számára sietünk megjegyezni, hogy a dr. Ágoston György professzor által felvetett hipotézis nemcsak tetszetős, hanem — mint ezt számos érvvel lehet bizonyítani —, szép reményekkel is kecsegtet. Persze a végeredményre 1985-ig várnunk kell. Miről van szó? Arról, hogy korunkban „az erősen specializált munkás típusát felváltja az általánosan művelt, egy szakmacsoport elméleti alapjait is ismerő munkás új típusa, hogy csökken a munkafolyamatban a speciális fizikai munkavégzés képességének. a kézügyességnek, a mechanikus begyakorlottságnak a szerepe, ugyanakkor egyre fontosabba válik az általános és az elméleti szakmai műveltség alapján megszerezhető áttekintő képesség, a műszaki szervezési problémák felismerésének és gyors megoldásának képessége a termelést szabályozó összefüggések ismerete.” Mindez így kicsit didaktikusán hangzik, a gyakorlatban remélhetőleg sokkal egyszerűbb lesz. A következő tanévben az Oktatási Minisztérium engedélye alapján, az ország 9 szakközépiskolájában. illetve gimnáziumában (Szegeden, Budapesten és Miskolcon, tehát más-más ipari háttérrel) a gimnáziumi és a szakközépiskolai képzés átalakítását célzó differenciált képzési formál hoznak létre. Alapozó időszak Ez mindenekelőtt azt jelenti. hogy a tanulóknak nem kell 14 éves korban pályát választaniuk, hiszen a differenciált képzést szolgáló osztályokban (akár gimnáziumról, akár szakközépiskoláról Van szó), az első kél esztendőben azonos a tananyag. Miskolcon a Zalka Máté Szakközépiskola és a Herman Ottó Gimnázium bízatott meg a kísérlettel. A Zalkában két osztályt, mig a Hermanban egy osztályt szerveznek a kísérlet céljaira. Az új képzési forma szerint a gyerekek 4 órában tanulnak magyar nyelvet, illetve irodalmat. Az orosz nyelven kívül van még egy idegen nyelv, s belép a kémia. a biológia, a földrajz, sőt az ének-zene is. Ugyancsak ezekre a tárgyakra, koncentrálnak a II. osztályban is. Tehát tulajdonképpen az első két év afféle alapozó időszak; a tanulók, általános ismereteit hivatott elmélyíteni. A szakirányt csak abból érzékelhetjük hogy van rajz és műalkotás-elemzés heti két órában, egy órát munkavédelemre. egyet műszaki alapismeretekre, hármat pedig műhelygyakorlatra fordítanak. Ilyen előtanulmányok ulán aztán kiderül, hogy az első két esztendő befejezésekor kik azok. akik gimnáziumban és kik. akik szakközépiskolában folytatnák szívesebben tanulmányaikat Világosabban: a Herman Ottó Gimnáziumból — ha Miskolcot vesszük alapul —. az első két év befejezése után átjönnek a Zalkába a gépipar iránt érdeklődők, a szakközépiskolából pedig átmennek a Hermanba azok. akik gimnazistaként szerelnék tanulmányaikat folytatni. Az elmondottakból következik, — még akkor is, ha a dolog első pillanatra túl bonyolultnak tűnik —. hogy a Ili. és a IV. év lesz a szakközépiskolában a szakmai felkészítés időszaka. Ekkor lép majd be, (magas óraszámban) a gépészeti ismeretek. az elektrotechnika, a technológia stb.. és természetesen nagy szerepet kap a szakmai gyakorlat. Hasznosabbnak tűnik A közönséget természetesen az érdekli, hogy miként ismerik el majd ezeket az éveket. Nos. a szakközépiskolákban végzettek továbbra is érettségit és szakmunkás- bizonyítványt kapnak, tehát megkezdhetik termelőmunkájukat, vagy továbbtanulhatnak, a gimnáziumban végzettek pedig felsőoktatási intézményekben folytathatják tanulmányaikat. Vagyis a végcélt tekintve nincs változás. Az út azonban, mélyen eljutnak a középiskola befejezéséig, hasznosabbnak tűnik az eddigieknél. Egyébként ’79-ben, ’80-ban és ’81-ben indulnak ilyen speciális osztályok. * Az új képzési formáról a Zalka Máté Gépészeti Szak- középiskola február 5-én, hétfőn 10 órakor az iskola klubjában az érdeklődő általános iskolai tanárok számára tájékoztatót tart. (gyarmati) Rádió mellett Kettesben Varga Ferenccel © — És mindez hogyan végződött? — kérdeztem Heniót, amikor megszakította elbeszélését. — A eéget nem egy fél, hanem majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam korábban visszalépni, mert nem akartak engedni. Amikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszkából, vissza az Egyesült Államokba, ahol melegebb az éghajlat. Istenem! Mennyit sóvárogtam én ott, a Yukon folyó partján! Ha lélen köpött az ember, hallatszott a csal- tahása. Mire a nyál leért a' földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor, jöttek a nagyobb hidegek, olyari ötven fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverőmet, és hetekig nem mozdultam ki. A 'hőséget jól bírom, de a hideghez sohasem tudtam hozzászokni. — És a céggel az elszámolás? — A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai nagyon becsületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek és nem volt megfelelő tapasztalatuk egy olyan nagy gyár vezetésében. Nagyon rendesen számoltak el velem. Visszatérítettek mindent. amit én fektettem be. saját, jószántukból magas fizetést ítéltek meg. amíg olt dolgoztam, aztán a megállapodás szerint három évig űzették a magas tantiemet. \mikor elköszöntem, tőlük, köszöntő levelet és magas prémiumot adtak, amit jótékonysági célra ajándékoztam Alaszkában. ierzy “^Mister MocAreek üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY — Nagyon szép gesztus volt a részedről. — Sohasem törődtem a pénzzel. Inkább a megszerzése imponált nekem, minta birtoklása. Amikor megkaptam azt a prémiumot, már elég gazdag ' voltam, hogy ilyen gesztust megengedhessek magamnak. — Az az ötlet, a reklámjelszóval —' tulajdonképpen nem is ötlet, hanem egyszerűen tréfa —, komoly összeget hozhutott neked a konyhára. — Nem panaszkodhatom Ami u reklámot illeti. Amerikában a jó ötletet, vagy a jó tanácsot könnyen pénzre válthatod. El sem tudod képzelni, milyen hatalom az amerikai reklám. Minden vállalatnál a reklámfőnök a legfontosabb személy a vezérigazgató után. Az óriási az eszközökben nem válogató konkurrencia mellett a termelés könnyebb, mint az eladás megszervezése. Mivel a reklámra költött összeg adómentes, az ipar néhány ágazatában különféle kampányokra költenek: rádió-, televízióadásokra, pályázatokra stb. Egy észrevételemért, amelyet az egyik, nagy New York-i áruházban tettem. húszezer dollár! kaptam. — Észrevételért? — Egyszer ajándékot vettem az ismerősömnek. Valamilyen eredeti parfümöt ke. restem. A púit előtt állva észrevettem, hogy a vásárlók között mi. férfiak, óriási többségben vagyunk. Az amerikai nő. ebben biztos vagyok, ugyanúgy, mint a lengyel, ritkán vásárol illatszert. Sokkal gyakrabban kapja ajándékba, a férfitól. Érdekelni kezdett ez az észrevételem. Ellenőriztem más áruházakban, sőt a szaküzletekben is Egyedül a Rubinstein Helena Intézetben voltak többségben női vásárlók Ebben persze, semmi különös nincs — kezelés ulán az orvos és a kozmetikusnő tanácsára kozmetikai szere-
