Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 T978. december 3,, vasárnap Aezél György Moszkvába uiozsif Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak és Losoncéi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének meghí­vására Hafez Al-Asszad, az Arab Üjjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szí­riái Arab Köztársaság elnö­ke 1978. november 29. és de­cember 2. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyar- országon. Kádár János, Losoncéi Pál és Hafez Al-Asszad a barát­ság és a kölcsönös megértés légkörében tájékoztatták egy­mást országaik' belső helyze­téről, áttekintették Magyar- ország és Szíria kapcsolatait és ' véleményt cseréltek az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A felek megvizsgálták Ma­gyarország és Szíria kapcso­latainak helyzetét és megelé­gedéssel állapították meg, hogy a két ország kölcsönös előnyökön alapuló együttmű­ködése eredményesen és szé­leskörűen fejlődik. Rámutat­tak, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és az Arab Újjászületés Szocialista Párt­jának kapcsolatai jól szol­gálják a magyar és a szíriai nép barátságának ügyét, a társadalmi haladásért, vala­mint az imperializmus és ki­szolgálói ellen vívott közös harc érdekeit. Kifejezték készségüket a pártközi kap­csolatok fejlesztésére az ér­vényes együttműködési meg­állapodás alapján. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok széle­sedésében különösen fontos szerepet játszanak a két or­szág vezetőinek találkozásai. A felek megállapították, hogy a két ország gyümölcsöző együttműködésének további elmélyítésére kedvezőek a le­hetőségek. Ezek kihasználásá­ra, a kapcsolatok további szé­lesítésére újabb intézkedése­ket határoztak el. Hafez Al- Asszad elnök látogatása al­kalmával gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együtt­működés elveiről szóló hosz- szú lejáratú, az 1979—80- as évekre szóló árucsere­forgalmi megállapodást, a műszaki-tudományos együtt­működés bővítéséről szóló jegyzőkönyvet, 1979. évre szóló idegenforgalmi munka­tervet írtak alá, továbbá pa- rafálták az egészségügyi egyezmény 1979—80-as évek­re szóló munkatervét. A felek egyetértettek ab­ban, hogy az enyhülés folya­mata létfontosságú a világ valamennyi állama számára. Mindkét fél nagyra érté­kelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában lefektetett elveket és célokat. A két fél különös figyel­met szentelt a robbanással fény égető közel-keleti hely­zetnek, mindenekelőtt a Camp Davidben aláírt keretmégál- lapodások által előidézett fejleményeknek. E megálla­podások tovább bonyolítják a térség helyzetét, komoly gátját képezik az igazságos és tartós, béke létrehozásá­nak, mivel figyelmen kívül hagyják a rendezés legfon­tosabb elemeit: az izraeli csapatok kivonását az 1987- ben megszállt valamennyi arab területről, a Palesztina! arab nép elidegeníthetetlen nemzeti jogainak biztosítá­sát, beleértve a visszatérés­hez, az önrendelkezéshez és az önálló állam létrehozásá­hoz való jogát hazája föld­jén. A felek megállapították, hogy a Camp David-i meg­állapodások a nemzetközi jog megsértésével jöttek lét­re, s ellentétesek a közel- keleti válság rendezéséről szóló ENSZ-batározatokkal. Az Egyesült Államok azért vállalt aktív szerepet az egyiptomi—izraeli különbéke létrehozásában az arab nép rovására, hogy az új hár­mas szövetséget felhasználja befolyásának kiterjesztésére a közel-keleti térségben és az afrikai kontinensen. A felek elítélik az agresz- szív izraeli politikát, amely abban nyilvánul meg, hogy makacsul ragaszkodik az arab területek, köztük Jeru­zsálem megszállásához és minden módon akadályozza a Palesztinái arab nép nem­zeti .jogainak érvényesítését. Hafez Al-Asszad elnök is­mertette a Szilárdság Front­ja damaszkuszi csúcsértekez­letének határozatait, tájé­koztatást adott a Bagdad­ban, 1978, októl'a’* 26-án írt Szíriái—iraki megálla­podásról, továbbá a Bag­dadban tartott IX. arab csúcsértekezlet határozatairól. A magyar fél méltatta az arab államok akcióegységé­nek erősítését célzó damasz­kuszi és bagdadi értekezlet eredményeit, üdvözölte a Szíria és Irak együttműkö­désének erősítését szolgáló bagdadi megállapodást. Nagyra értékelte a Szíriai Arab Köztársaság kiemelke­dő szerepét, az arab államok szolidaritásának megszilár­dításáért, a különutas poli­tika káros következményei­nek elhárításáért folyó harc­ban. A két fél áttekintette a li­banoni helyzetet és aggoda­lommal állapították meg, hogy egyes, Izraellel együtt­működő csoportok a feszült-, ség fokozására törekszenek azzal a céllal, hogy szétzúz­zák a libanoni államot és felszámolják a palesztinai el­lenállást. Elítélik Izrael li­banoni területek elleni ag­resszióit. A lelek elengedhetetlennek tartják a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ma­radványainak végleges fel­számolását. Támogatásukról biztosítják, azt az igazságos harcot, melyet Zimbabwe, Namíbia és Dél-Aírika népei a faji magk’Uönböztetés és. az apartheid politika fel­számolásáért, sza_a.-s<u„... és nemzeti függetlenségük kiví­vásáért folytatnak. Megbé­lyegezték az afrikai országok belügyeibe történő imperia­lista beavatkozást. A felek elítélik az izraeli és dél-afrikai fajüldöző rend­szerek szövetkezését az arab és az afrikai népek felsza­badító harca ellen. A két fél nagyra értékeli az el nem kötelezett orszá­gok szerepét a nemzetközi problémák megoldásában és azt a tevékenységet, amelyet a nemzetközi békéért és biz­tonságért kifejtenek. A ma­gyar . fél méltatta’ Szíriának, mint a koordinációs iroda tagjának pozitív szerepét az el nem kötelezett moz"alom- ban. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a meg­tárgyalt kérdésekben nézete­ik azonosak vagy közel áll­nak egymáshoz. Hafez Al-Asszad elnök ma­gyarországi látogatása hozzá­járult a két állam közötti kölcsönös megértéshez, a ma­gyar és a szíriai nép barát­ságának és szolidaritásának erősítéséhez. Hafez Al-Asszad köszöne­tét, fejezte ki azért a vendég­szeretetért, amelyben őt, fe­leségét és kíséretét részesí­tették. Kádár Jánost, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét hi­vatalos baráti látogatásra hívta meg a Szíriai Arab Köztársaságba. A meghívást köszönettel elfogadták. A magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság XV. ülé­sére Aezél Györgynek, az MSZMP ’Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a ma­gyar tagozat elnökének ve­zetésével szombaton dele­gáció utazott Moszkvába. A delegáció tagjai: Korni- desz Mihály, az ksZMP KB osztályvezetője, Pozsgay Im­A kommunista ifjúsági mozgalom zászlóbontásának 60. évfordulója jegj'ében tar­tották meg szombaton az Ál­lamigazgatási Főiskolán a 11. országos ifjúságmozgalom-' történeti diák-szemináriumot. A tanácskozáson Nagy Sán­dor. a KISZ Központi Bizott­ságának titkára vitaindító előadást tartott. Ezután Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a párt Központi Bizottságának ' osztályveze­tője szólalt fel, hogy a Köz­pont; Bizottság nevében üd­vözölje az ifjúsági mozga­A KGST fémkohászati ál­landó bizottságának decem­ber 4-én Havannában meg­nyíló 49. ülésére dr. Simon Pál nehézipari miniszter ve­nal Rudolf, a Kulturális Kap­csolatok Intézetének elnöke, Boros Sándor kulturális mi­niszterhelyettes. Knopp And­rás oktatási miniszterhelyet­tes, és Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese, a ma­gyar tagozat titkára. A küldöttség búcsúztatá­sán a Keleti pályaudvaron megjelent Felütsz Petrovics Bogdanov követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. lom történetét kutató’ fia­talokat. Hangsúlyozta: a mostani generációs váltás is indokolja, hogy a közelmúlt j . kérdéseit minél pontosab- ' ban, minél többen megis­merjék. Nem közömbös ugyanis, hogy a felnövekvő generáció hogyan néz a múltra, mennyire magabiz­tos a megtörtént események megítélésében. Jakab Sándor beszéde után ismertették a tavaly meghirdetett ifjúságmozga- lom-történeti tudományos di­ákköri pályázat eredményét. zetésével delegáció utazott Kubába. Az értekezleten töb­bek között megtárgyalják a színesfém-termelés és -ellá­tás fejlesztésének kérdéseit. Megnyitották az Arlberg közúti alagutat Voralbcrg és líi- vol között. re kulturális miniszter. Ró­Történeti díákszeininárin Eseményekről röviden KÍNAI PROVOKÁCIÓ A kínai hatóságok' az el­múlt hetekben tovább foly­tatják a 'Vietnam határtér­sége* elleni provokációkat. Vietnami lápjelen lés szerint november 1—25. között hat­vanhat incidens történi a határon a kínai fél magatar­tása miatt. KÜ LDOTTSÉG13 N K HAZAÉRKEZETT # Szombaton hazaérkezett a magyar szakszervezetek küldöttsége, amely Kiss Ká­rolyinak, a SZOT alelnökinek vezetésével a Jemeni Néni Demokrati kus Köztársaság Általános Munkásszövetségé­nek kongresszusán vett részt. A küldöttség előzőleg a Szí­riái Szakszervezetek Általá­nos Szövetségének kongi’esz- szusán, majd pedig a Palesz­tin Munkásszövetsqg da­maszkuszi kongresszusán képviselte a magyar szak- szervezeteket. IZRAELI DÖNTÉS ® Az izraeli kormány a kü- lönbéke-szerződés után is fenn kívánja tartani a kato­nai megszállási, a léljes po­litikai és gazdasági hatalmát Ciszjordániában, jelen telte szombaton Jeruzsálemből a Washington Post. Begin, iz­raeli kormányfő ugyanaznap tanácskozott a megszállás tartósításáról és közölte, hogy hajlandó folytatni a béketár­gyalásokat Egyiptommal. ÖSSZECSAPÁS TEHERÁNBAN ® A katonaság és a tüntetők összecsapásai szombaton is folytatódtak Teherán külön­böző kerületeiben. A legsú­lyosabb zavargások a bazár­negyed területén zajlottak le, ahol a fehér gyászleplekbe burkolt tüntetők fekete isz­lám zászlókat lengetve szembeszegültek az automata fegyverekkel felfegyverzett és könnygázbombákat dobáló karhatalmi erőkkel. 70 ha­lottról . érkezett jelentés. III. Féken tartani a Sokszor említjük, milyen fontos a tett és a szó har­móniája. Ez vitathatatlan, s már egymagában is meg­adja a, szavak hitelének sú­lyát, jelentőségét. A párt, az ország vezetői gonddal őrködnek ezen, még a ve­lünk egyáltalán nem rokon- szénvezők is elismerik, hogy nyugodtság, megfontoltság jellemzi megnyilatkozásain­kat. Akkor hát rendben is van minden e tekintetben? Ezt azért nem merném ál­lítani, s az alábbiakban ép­pen azon jelenségeket ven­ném elő, amelyek kikezdik a szavak tekintélyét. Nagyon tisztelem • azokat, akik röviden tudnak beszél­ni. A szabatos, tárgyilagos, mondhatni: köntörfalazás nélküli stílusnak meggyőző ereje van. Egy találó meg­állapítás szerint a nyelv, a beszéd nem csupán arra jó, hogy segítségévei valamit közöljünk, hanem arra is, hogy valamit elhallgassunk. Más szavukkal, a nyelv se­gítségével ki lehet fejezni gondolatokat, sőt elfedni gondolatokat, vagy éppen­séggel a gondolkodást he­lyettesíteni. Aki szóáradatot zúdít másra, az tényleg fá­raszt, bódít. Nyilván ecse­telnem sem kell, milyen tantaluszi kínokai kénytelen elszenvedni az ember, ha balsorsa hosszú, széteső és terméketlen beszélgetésbe, tárgyalásba sodorja, "ha szó­szátyárral van dolga. Pon­tosabban, Ívj a szószátyárok valamelyik típusával kerül öwze. -v. Tudniillik, nem egy van ilyen. A múltkor eljártam egy ügyben. Az illető az íróasztal mögött elővette az aktacsomagot, tétován la­pozgatott benne, tekintete a semmibe révedt, de azért csak újra és újra rákezd- te: „Az a véleményem, hogy...” És látszott rajta, hogy még saját maga sem tudja, mi a véleménye, ám csak beszélt és „kiütéssel” győzött is, mert még én sza­badkoztam a végén, hogy majd visszajövök egyszer, talán, ha megengedi. Ez a szellemi tespedés képvise­lője. Van aztán másfajta szószátyár is, saját hangjá­nak imádója. Amit tömören is ki lehet fejezni, olyan bö lére ereszti, hogy elmerülsz benne, alvajáró leszel tőle magad is. Amikor valaki a mondanivalót elnyújtja, mint a rétestésztát, s „agyonbeszélni” próbál, nagy baj, mert elsikkad, el­torzul a lényeg. Nem csu­pán a figyelem koncentrá­lása nem sikerül, hanem az energia és az akarat össz­pontosítása sem. Ennyit a szószátyárkodóSc­ról, a szó tekintélyének, hi­telének megtámadóiról. (Re­mélem, nem ér a szósza- tyárság vádja, s a legtöbb esetben jóindulatú, de bő­beszédű emberek sem ve­szik zokon, ha ezzel kap­csolatban az a típus is pel­lengérre kerül, amellyel szintén gyakran találko­zunk, s amely még több kellemetlenségei, zűrzavart tud okozni, ezért természe­tesen szigorúbb szavakat ér­demel.) Ezek a íecsegők. Mindannyiunk ismerőse a javíthatatlan fecsegő, aki mindent tud, mindent tisz­tábban lát, mint mások. Is­merjük a buzgó folyosói hírharangot, aki állandóan jólértesülten, szenzációkkal nyugtalanítja környezetét. Mit mondott a főnök? Mi­ről beszélgetett az igazgató a párttitkárral az autóban, a gépkocsivezető csak tud­ja, igaz? Ki megy és ki jön? S ez még hagyjam A mun­kahelyi fecsegőket szeren­csére könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát, s a legtöbbjüket hamar kiisme­rik, gyorsan elveszítik hall­gatóságukat és hitelüket. De vannak ártalmasabbak is. Azok, akik politikai tippek­kel, felelőtlen szóbeszéddel traktálnak mindenkit, aki csak elébük kerül, s nem­ritkán „hanyagul” elrejtve, állítólagos magas informá­torokkal próbálják fémje­lezni badarságaikat. Érdemes lenne egyszer részletesen kidolgozni a fe- csegők természetrajzát. Bi­zonyára nem Kis százalékuk már alapjában rosszindula­tú ember, abban a zavaros­ban akar halászni, mit. ő kavart fel. Vannak aztán mások, akiket jellemük gyengesége, törtetése, nyüzs­gésre, fontoskodásra való hajlamuk, esetleg érvénye­sülési vágyuk, anyagi vagy vélt erkölcsi- előnyök ilyen módon való elérése sarkall. S mert ez igaz, s mert a fe­csegés — tessék csak meg­figyelni — nagyon sokszor a tehetségtelen, sikertelen emberek kísérletezése, s ezen lovábbmenve jogos a feltevés, hogy varinak, saj­nos, nem kevesen, akik azért fecsegnek, meri; bu­ták. Ha már másban" n«m ludn,ak kitűnni, legalább a fontos emberek pózában akarnak tetszelegni, több­nek, okosabbnak látszani másoknál. Buták, de nem veszélytelenek. Együgyüsé- gük, látszólagos jámborsá-, guk néha valóságos ajánló­levél, s hihetővé teheti, amit állítanak. A kárt, a veszélyt soha­sem szabad lekicsinyelni. /A fecsegők kikezdik a rendet, a fegyelmet, zavarják kör­nyezetükben u tisztánlátást. Kedvelt ‘módszerük a veze­tők félvállról való emlege­tése, ócsárlása. Nem vélet­len, hogy az ilyen gyenge jellemű emberekkel megvert munkahelyen' idővel megla­zul a fegyelem, nyugtala­nabb, bizalmatlanabb lesz a légkör. Nem iehet. szemet hunyni ilyesmi felett, ez merénylet a szavak arany­nál is értékesebb és fonto­sabb hitele ellen. Hogy mi az ellenszer? Nem titkos a kettős recept Az egyik az, hogy minde­nütt olyan egészséges köz­szellemet. leéli kialakítani, amely nem ad életlehetősé­get a fecsegésnek, amely­ben a sületlen locsogás mindig nevetség tárgya. De a másik orvosság sem ke­vésbé fontos. Az, hogy a munkahelyeken a dolgozók rendszeres, kellő tájékozta­tásával húzzák ki a talajt az akár rosszindulatból, akár ostobaságból fecsegők lába alól. Ha egy kollektí­vából! felnőttként bánnák a dolgozókkal, nem ködösíte­nek előttük, elmondják ne­kik, ami feladataik teljesí­téséhez és nem utolsósor­ban jó közérzetükhöz, kell, feleslegesen nem titkolóz­nak, nem marad ok sug- dolózásra. Nem is mondanám azt, hogy mindez alapvető kom­munista feladat. Természe­tesen az is, a kommunisták­tól ebben is elvárható a példamutatás. De a nyugodt munka, a mai megsokaso­dott teendők zavartalan el­végzése lehetetlen minden józan gondolkodású ember törődése nélkül, hogy egy­részt tért hódítson az idő­vel takarékoskodó, a szóvi­rágok ködét nem tűrő. sza­batos, a dolgokhoz valóban hozzászóló, az ügyet gazda­gító beszéd, másrészt a kombinációknak, felelőtlen ferdítéseknek, felesleges jól- értesülts.égeknek elejét ve­gyék. Tapasztalatok szerint a legtöbbször elég éhhez, hogy a fecsegőkel azonnal, mindenütt leints'1', elszige­teljék, oktalan állításaikat megnyugtató, eligazító, vilá­gos szavakkal megcáfolják, K. F„ Siion Pál KtóiSsan

Next

/
Oldalképek
Tartalom