Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
\ 1978. december 1., péntek ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 3 A tíz százalékot kifogásolják... Miért Segyek mövezető? A címben felvetett kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanezt megkérdezhetnék az ügyintézők, csoportvezetők, termelésirányítók, egyáltalán azok, akik azért kerültek vezetői beosztásba, mert a fizikai dolgozók közül szakmailag, politikailag, emberileg a legrátermettebbek voltak. Ismeretes, hogy 1977. július 1-től egységes műszakpótlékrendszert vezettek be az iparban. A cél az volt, hogy anyagi ösztönzéssel is elősegítsék a korszerű termelőberendezések folyamatos üzemeltetését, jobban megbecsüljék a nagyobb megterheléssel járó délutáni és éjszakai műszakokat, tovább javuljon a munkásosztály helyzete. Az intézkedés általában kedvezően hatott, de a kereseti arányok olykor túlzott mértékű eltolódása egy sor megválaszolatlan kérdést hozott felszínre. Bonyolult, szétindázó hatásokról van szó, talán jobban segít az eligazodásban, ha most csak egyetlen vállalat, az Ózdi Kohászati Üzemek tapasztalatait összegezzük. Ózdon nem újkeletű a folytonos munkavégzés, a különböző gyárrészlegek egymást kiszolgálva termelnek. így a vállalatnak már korábban is érdeke volt, hogy dotálja a délutános és az éjszakai műszakokat. A központi támogatású béremelés nyolc és fél ezer fizikai és 300 nem fizikai dolgozót érintett. A két műszakban dolgozók havi keresete 4,5 százalékkal, a három műszakosoké 6,3 százalékkal és a folyamatos üzemben is dolgozóké 16,3 százalékkal emelkedett. A fizikai dolgozók többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. E jelentős életszínvonalpolitikai intézkedés hatására javult a délutáni és éjszakai műszakban végzett munka hatékonysága, a termelékenység és a munkafegyelem. A kedvező munkamorális hatások elsősorban a termelőterületeken érzékelhetők, a munkások kevesebbet foglalkoznak főálláson kívüli többletjövedelemszerzéssel. Bérezés miatti leszámolás tulajdonképpen nem fordult elő. Kezdetben az alapvetően pozitív jelek mellett számottevő problémák is jelentkeztek. Elsősorban' a karbantartásban, közlekedésben mutatkoztak kedvezőtlen hangulati hatások. Az általában magasabb szakmai tudással rendelkező karbantartó szakmunkások beosztása főleg egyműszakos, nappalos, ahol a jelenlegi szervezettség mellett a munkaintenzitás is lényegesen magasább. Miután ezek a dolgozók műszakpótlékban nem részesültek, joggal érezték, hogy bar feladatukat magasabb szintén látják el, a kereseti arányok nagymértékű eltolódása miatt hátrányosabb helyzetbe kerültek. Ha egy beosztott szakmunkás, sokszor a segédmunkás is aránytalanul többet keres, mint a nagyobb tapasztalattal rendelkező, hosszabb ideje dolgozó művezetője, csoportvezetője, termelésirányítója, egyre kevesebben lesznek a jól képzett fizikai •munkások között, akik vállalják . a vezetői beosztással járó nagyobb felelősséget. Ha szakmunkások maradnak, nem képezik magukat, többet keresnek a különböző műszákpótlékok révén, mint felelős vezetői beosztásban. Ezzel a műszaki és vezetői utánpótlás egy fontos csatornája szűkülhet be! Az Ózdi Kohászati Üzemekben az 1978. évi bérfejlesztés során a bérarányok javítása érdekében áz állandó nappalos munkakörben dolgozó szakmunkások részére 5 százalékos, a nem fizikai állományban, felsőfokú végzettséggel rendelkező, nem vezető beosztásra, érdemi ügyintéző dolgozóknak 3 százalékos kiemelt bérfejlesztést biztosítottak. A bérfejlesztés ■ felhasználásának vállalati irányelveiben a ténylegesen elért munkateljesítmény, a kvalifikáltabb munka fokozottabb anyagi elismerésére, a nők és fiatalok kereseti helyzetének javítására, a nyugdíjkorhatárt elért dolgozók továbbfoglalkoztatásának elősegítésére hívták fel a figyelmet. A különböző bérintézkedések hatására javult a bérhelyzet, de az aránytalanságok még nem szűntek meg. Csak néhányat ismertetnénk. A vállalati szinten domináns 31! szakmunkás munkakörben dolgozók bruttó keresetének' átlaga 8 munkakörben megközelíti, 17 munkakörben pedig meghaladja az adott területen- azonos munkakörben foglalkoztatott művezetők átlagos keresetét. Tizenöt év alatti gyakorlati idővel rendelkező kiemelt szakmunkások bruttó jövedelme 1,6 százalékkal, a 15 év felettieknél pedig már 9.8 százalékkal meghaladja az azonos gyakorlati idővel rendelkező művezetők jövedelmét. A fizikai állományón belül a szakmunkások alsó bérhatárai alacsonyabbak a betanított és segédmunkásokétól, az anyagmozgatással foglalkozók kereseti helyzete nem biztosítja a munkaerő-utánpótlást. Összefoglalva megállapítható, hogy a dolgozók túlnyomó részénél érthetően jó hangulatot váltott ki a műszakpótlékok egységes rendezése. Még azok többsége is ' megértéssel fogadta, akiket nem érintett e jelentős keresetnövekedés. Minden becsületes dolgozó egyetért azzal, hogy a délutánra és éjszakára kifizetett nagy ösz- szegű pótlékok nem csupán jelenléti díjat jelentenek, hanem a hatékony, termelékeny, fegyelmezett munkavégzés jogos megbecsülését. A tíz százalékos folytonos üzemi pótlékot sokan kifogásolják, tulajdonképpen ebből adódnak azok az aránytalanságok, amelyekről eddig szóltunk. Népgazdaságunk kulcskérdése a hatékonyság, a szervezettség, s mindez a közvetlen termelésirányítás szintjén dől el. Ha a kereseti aránytalanságok miatt az • ügyintézők, csoportvezetők, művezetők, termelés- irányítók nem érdekeltek kellőképpen, akkor egyre nehezebb az előrelépés. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a béraránytalanságok ötezer embert érintenek, ez nyilván sokkal kevesebb, mint akik a bérintézkedés révén jelentős jövedelemhez jutottak. De pontosan az elégedetlenkedő emberek a legképzettebbek, a legtöbbet tehetnek az üzemszervezésért, az anyagellátásért, a munka- fegyelemért, egyáltalán a munkafeltételek biztosításáért. Áz Ózdi Kohászati Üzemekben is tudják, hogy az 1979. évi bérpolitikai intézkedések előkészítése során ezeket a problémákat várhatóan szigorúbb közgazda- sági feltételek mellett kell megoldaniuk. A feladatoknak csak akkor lesz megoldása, ha az eddiginél jobban érvényt szereznek annak az elvnek, hogy a vállalaton belül az egyes dolgozók jövedelme a végzett munka tényleges eredményétől, hatékonyságától, termelékenységétől függjön. Ennek tudatosítása és következetes érvényesítése az eddiginél is jobb együttműködést igényel a szakszervezeti szervekkel és tisztségviselőkkel. Nem lehet ' cél, . hogy az ilyen-olyan bérintézkedésekkel újra elmosódjanak a határok, s az egységes műszak- pótlék rendszer elveszítse lényegét. Az aránytalanságok okainak feltárására és megszüntetésére azonban még akkor is szükség van, ha kevés embert érintenek. Karosi Imre • Az első hazai ciklotron Mind a magfizikai alapkutatásnak, mind pedig a különböző célú alapkutatásoknak új távlatokat nyit hazánkban az a szovjet gyártmányú,- U 103 típusú ciklotron, amely a 80-as évek közepén lép üzembe a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetében (Atomki). Hazánkban ez lesz az első ilyen berendezés. Lehetővé teszi majd számos, Magyarországon jelenleg még nem elő- ■éUítható radioaktív izotóp készítését, következésképpen a ciklotron széles körben alkalmazható lesz orvosi célokra is. Az Atomki és a Debreceni Orvostudományi Egyetem szakemberei közösen tervezik az első hazai ciklotron orvosi célú felhasználásának előkészítését. Ezt a célt szolgálta a két intézmény kedden Debrecenben megtartott tudományos ülése is. A tanácskozáson hangoztatták: napjainkban már világszerte kísérleteznek azzal, hogy a rosszindulatú daganatokat gyors neutronok felhasználásával, az úgynevezett neutron-terápiával pusztítsák el. Ilyen vizsgálatokat a debreceni ciklotron is lehetővé tesz majd. A debreceni ciklotron kapacitását úgy tervezik meg, hogy hozávetőlegésen azonos arányban szolgálja egyrészt a magfizikai alapkutatásokat, másrészt az alkalmazott — orvosi, ipáid, mezőgazdasági stb. — kutatásokat, s ugyanakkor ki kell elégíteni a hazai izotóp-igényeket isi. Tehergépkocsi-javítás (jobbra). Munka a műhelyben (balra). Laczó József felv. Nemcsak hajókat Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszalöki vízlépcső és hajójavító üzeme elsősorban saját vállalatának különféle szolgáltatási feladatait látja el. Itt javítják a hajókat, az uszályokat, de folyik itt uszálygyártás és az idén hozzákezdtek egy ITydro-típusú úszó-kotró készítéséhez is. A jégtörők, a vontatók, az uszályok, az úszó munkagépek, a motorcsónakok kis- és középjavításán, valamint új úszóművek gyártásán kívül itt történik a vállalat közúti gépjárművei 50 százalékának a javítása is. Emellett különféle úszófelszereléseket készítenek más vízügyi igazgatóságok részére és gyártanak különböző alkatrészeket különböző vállalatoknak. A 130 fős kollektívának 85 százaléka szakmunkás. Többségükben fiatalok. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójának tiszteletére folyó munkaversenyben kiváló eredményeket produkálnak. Füstölgő szárító, füstölgő földek, füstölgő emberek Két traktor egy ekéje Ez a november nagyon , feladta az embernek a lec- j két. A földekre rámenetelt > az idő. Nyári esők súlya i döngölte, majd négy hónap , szárazra csavarta. Július ! vége óta nem esett. Nagy- « miskolci Állami Gazdaság, i Pataki László főagronómus: , — Ami most folyik, az már j szinte nem is munka. Ener- 1 giapocséklás. e Füstölgő szárító. A munj kas dühöng: — hogy a fe- | nőbe maradt ebben a ku- 1 koricában ennyi víz. Hiszen i lassan a patakok is elapad- i nak. i A recept: hat kilogramm | gázolaj kell egy mázsa ku- j koncához, hogy a nagy teí- i jesítményű szárító 250 ton- i na helyett, csak tíz vagont , tudjon egy nap alatt a 40 [ százalék víztartalmú kuko- i ricából 14 százalékra szárí- i tani. Többre képtelen. t Szakvélemény: dr. Tardi í István, a gazdaság igazga- i tóhelyettese: — Minden idők 1 leghosszabb betakarítása ez. i A vasárnapi műszak zárta i be a kaput. Végre. Később | ért be a kukorica, és így a i víztartalmát nem tudja le- | adni. A kombájnok kínlód- j nak, rengeteg volt a törés. i A legszűkebb keresztmet- í szét.a szárítóberendezés ka- i pacitása, itt is meghatározó- i ja a betakarítás ütemének. [ Csak három kombájn dol- ] gozik, az is csak egy raű- i szakban, mert a száritó hi- i ába dolgozik egész napon J át, ennyi terményt tud csak J fogadni. Persze a termelés ' költségei ezzel párhuzamo- i san emelkednek. Az igazga- , tóhelyettes: • — A későbbi érés meg] bosszulta magát. Kitolódott ' az idő, egyre hidegebbek a i napok, s így bizony néha i mínusz két fokról kellett j felfűteni a levegőt a szárí- 1 tóban. A magas víztartalom i leszorítása megint energia- i igényes feladat. Ma ott tar- , tunk, hogy 120 tonna termény leszárítása 7000 liter gázolajunkba kerül. Így hiába a viszonylag jó, 50 mázsás hektáronkénti termés, a kultúra alig lesz jövedelmező. Viszont, ha minden jól megy, hétfő reggelre elfogy a 634 hektáros kukorica utolsó, lábon álló sora is. És a szárító felszabadul, hogy a szomszédos üzemekben is felgyorsuljon a betakarítás. Füstölgő földek. Ritka látvány : két összekapcsolt traktor húz egy ekét. A fő- agronómusról nem mondható el, hogy örül a látványnak : — Befogtuk őket, mint az ökröket. Egyszerűen nem igaz, mit művel ez a talaj. Az eke alig bír vele, hantok helyett rögöket szaggat. Ha éppen szaggat. Mert van. amikor, a talaj szakítja el a vonókeret csapját. Agyontömörödött, csontszáraz földek. Kínlódva araszol itt, ott a 240 lóerős Rába—Steiger. A két 120 lóerős Zetor Christal fekete füstöt okád. A másfél száz lóerős IHC kipörög. A lánctalpasok nyöszörögnek. Háromszor két piros MTZ egymásba fogva, ekét rángat. A föld ellenáll. Több mint 1000 lóerővel szemben. Számoljunk? — Hát számolhatunk — mondta rá az igazgatóhelyettes. — Ennyi gépnek naponta vígan meg kellene szántani 120 hektárt. És jó, ha hatvanon megfordítják a földet. A főagronómus: — Naponta 10 000 liter gázolaj fogy el mostanság nálunk. Füstölgő emberek. Mondhatnák erre más szót? Kereshetnék erre más szót’ Aligha. Az egekig szaladnak a termelési költségek, s az ember tehetetlen, hogy ezt megakadályozza. — Pedig végső soron jó év volt ez. Csak valahogy nem volt szerencsénk vele. Az átlagok, a hozamok talán a burgonyát kivéve, mindenütt jöttek. Még a belvíz ellenére is. Csak sajnos, a költségek is nőttek. És a burgonya? Nem állt ellent a szabványnak. Le lett minősítve. Exportra. Mert ami ellen a belföldi kereskedelem kifogást emelt, abból 35 vagont szállítottak külföldre. Ott úgy tűnik, gyengébb termés volt, vagy éppen a szabvány más. Jobb. Mindenesetre nincs nagy tumultus a vetőgumó iránt. A gazdaság megint 300 hektáron ültet burgonyát, de a tavalyi sok száz kistermelővel, több tucat szövetkezettel szemben, idén még senki nem jelentkezett. Talán majd tavasszal. Termelő, törődj a termeléssel. Az igazgatóhelyettes mondta, másodkéz ágazat. Mi? — A növénytermesztés. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mezőgazdaság egyenlő a szántással, vetéssel. Közben nálunk napi 1500 mázsa takarmányt kell szállítani a 3000-szarvasmar- hánalc, 250 tonna tápot a baromfitelepre, ezekről visz- szahozni a trágyát, és így sorolhatnám tovább. Az ősz az anyagmozgatás csúcsidő- szaka. Talán így lesznek univerzálisak, mindenre használhatók a „spéci”, egy munkafolyamatra tervezett gépek. A másodlagos ágazat, másodlagosnak egyáltalán nem mondható növénye a silókukorica, 1200 vagon zöldtakarmányt adott. Tizenöt ember naponta 5000 mázsa silót tömörített be úgy, hogy a nagy teljesítményű szervestrágyaszóró- kocsik 100 mázsát hoztak be egy menetben. így találták meg a legcélszerűbb járművet. Amelyek most éppen a felhalmozott 300 ezer mázsányi istállótrágya maradékát viszik a táblákra. Ott pedig füstölögnek a traktorok. A talajt készítik elő tavaszra. Fél teljesítménnyel, de halad a rögöket szaggató eke. — kármán —
