Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1978. december 1., péntek m Kádár János beszédeinek cs cikkeinek gyííjleményes köteléről I _í at eszlendöt fog át Ká­j j dár János beszédeinek legújabb cvüjleményes kötete, amelyet most .jelen­tetett meg — az idei politi­kai könyvnapok alkalmából — a Kossuth Könyvkiadó. E beszédek és cikkek túlnyomó többsége nem ismeretlen az olvasó számára, mivel azok annak idején a sajtóban, té­vében és. rádióban napvilá­got. láttak: csupán néhány olyan beszéd található a kö­tetben. amely most kerül első ízben a nyilvánosság elé. Ám együttesen, összefüggé­seikben a korábban már ol­vasott, hallott beszédek és írások egy töretlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek. A kötetet forgatva átfogó képet kaphat az olva­só arról, miként gazdagodott és vélt valóra a gyakorlat­ban a párt politikai irány­vonala. Láthatjuk, miként észlelte a felvetődő új kér­déseket a párt, hogyan raj­zolódtak ki a megoldás kör­vonalai, milyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati fo­lyamatok eredményeként ala­kúit ki egy-egy állásfoglalás, hogyan fogalmazódtak meg a konkrét célok és törekvések az utóbbi hat esztendőben. Pártunkban a politikai ál­lásfoglalások és döntések kollektív munka nyomán, testületek együttes elhatáro­zásaiként. születnek. Nem ti­tok azonban — s miért is kellene titkolni? —. hogy a politikai irányvonal kidol­gozásában és érvényesítésé­ben jelentős, személves sze­repe volt és van a Központi Bizottság első titkárának. Beszédeiben, írásaiban a kol­lektiv vezető testületek áil- lásfoglalása tükröződik, de kiolvasható belőlük szemé­lyes hozzájárulása is a kö­zös elhatározások, megszüle­téséhez. Ilyen módon nyújt képet ez a kötet a párt egé­szének politikai törekvéseiről és tetteiről. E politikai tevékenység fő irányvonala több mint két évtizede változatlan, töret­len. JKádár János több alka­lommal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irányvonalat, amelyet több ' pártkongresz- S7,us is megerősített, a gya­korlat folyamatosan igazol­ta. Ez ’ a politika élvezi a nép bizalmát, támogatását. „A mi politikánk igazát, ere­jét. tényleges befolyását leg­jobban az bizonyítja —mon­dotta 1974 tavaszán Nyíregy­házán, a pártaktíván —, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszül­tebb periódusaiban vagy bi­zonyos szemoontból nehe­zebb hazai helyzetben akkor nyugodtak meg, amikor meg­győződtek róla. Hogy elve­inkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irány­vonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább.” Ugyanakkor Kádár János rámutatott arra is: a párt és az ország fejlődése nem­csak azért egyenes vonalú, mert „a párt a kongresszu­sok által kijelölt fő irányvo­nalat megtartotta, hanem azért is, mert sohasem tért ki a' gyakorlat által felvetett kérdések marxista—leninista megválaszolása elől”. Ezért nemcsak a XI. kongresszus előkészítése ideién (amikor az idézett szavak elhangzot­tak). hanem minden szakasz­ban helytálló, általános ér­vényű gondolat, hogy ,,a párt tő politikai irányvona­lát • •• a gyakorlat által fel­vétett kérdések megválaszo­lásával. újítva, gazdagítva . kell tovább erősíteni és foly­tatni”. Ennek a megújításnak és gazdagításnak lényeges ele­me, hogy a párt egyaránt figyelmet fordít az aktuális napi és a távlati problémák­ra, feladatokra. Az egymást követő beszédekben és cik­kekben végighúzódik a kom­munista forradalmisásnak ez • felfogása, amit pártunk el­ső' titkára a KISZ KB ülé­sén mondott felszólalásában így fogalmazott meg: „A for­radalmárnak a napi és a táv­lati dolgokat mindig együtt kell néznie. Mert aki a napi érdekeket nem nézi, csak a távlatiakat, az nem torra dalmár. hanem holdkóros. Az sem lehet forradalmár, aki csak a napi érdeket né­zi, mert nem látja a—folya ma tol.” Egy másik lényegi eleme a párt által alkalmazott megközelítési módnak, hogy „munkánkban érvényesítjük a szocializmus építésének nemzetközileg közös, fő tör­vényszerűségeit, és ugyanak­kor figyelembe vesszük a nemzeti történelemből és az ország konkrét helyzetéből adódó sajátosságokat”. Bár­melyiket hanyagolnánk el, a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazásának e két fő kritériuma közül — fi­gyelmeztet a Politikai Főis­kolán elhangzott beszéd —, lehetetlenné válna a szocia­lizmus további eredményes építése, veszélybe kerülné­nek eddigi vívmányaink. A marxizmus—leninizmus ilyen módon felfogott alkotó alkalmazása akkor lehet eredményes, ha szüntelenül törekszünk a valóság alapos megismerésére, ha a párt a tények ismeretére és elem­zésére alapozza politikáját. A kötetben közölt valameny- nyi beszédet és írást ez a higgadt, mértéktartó, szélső­ségektől mentes valóságlátás jellemzi. ,,A pártnak, a mun­kásosztálynak és a népnek nem dicsekvő és nem ön- marcangoló értékelésre van szüksége, hanem az eredmé­nyek súlyának, jelentőségé­nek megfelelő számvetésre és a hibák önkritikus elem­zésére” — hangsúlyozta a KB 1972 novemberi ülésén elhangzott előadói beszéd. Ebben a szellemben húzza alá a pozitív és optimista hangvétel indokoltságát, ami­kor munkánk egészét tesz- sziik mérlegre, amikor az élet minden területén érzé­kelhető, nagy jelentőségű eredményeinket vesszük számba. De figyelmeztet ar­ra is: „akkor védjük helye­sen a párt, a kommunisták becsületét, ha nem próbál­juk elhitetni a közvélemény­nyel, hogy a kommunisták sohasem hibáznak”. A mun­ka gyönge pontjainak felvá­zolása természetesen nem valamiféle öncélú dolog: ar­ra szolgál, hogy a párt „kel­lő időben és csírájában fel­ismerje, korrigálja, illetve megszüntesse a fejlődés egészségtelen , tendenciáit — amelyek akkor még nem okoznak nagy bajt, de ha a párt úgy hagyná évekig, okozhatnának”. A párt ebben a szellem­ben vette szemügyre és ele­mezte az utóbbi hat eszten­dőben is a társadalom éle­tének' valamennyi szféráját, a bel- és külpolitika min­den kérdését. Történelmi fejlődésünk egyik legfontosabb eredmé­nye, hogy a társadalmi vi­szonyok mélyreható átalakí­tása következtében ma a cselekvés össztársadalmi mé­retekben egyirányú lehet —, az alapvető politikai kérdé­sekben kialakult egység ala­pul szolgál az egységes cse- , letevésre. Kádár János szin­te minden beszédében és írásában kiemeli a különbö­ző osztályok és rétegek ösz- szefogásának, az e célt szol­gáló szövetségi politikának fontosságát, a párt és a dol­gozó nép naponta megújuló egységének nélkülözhetetlen­ségét. A mint ezt több alka­lommal hangsúlyozta: „Az új társadalom az egész népnek épül, s a párt vezetésével a kommunisták­nak és a pártonkivülieknek, a népnek, a történelmet for­máló tömegeknek együtt kell megvalósítaniuk.” A Mezőkövesdi Népművé­szeti és Háziipari Szövetke­zet munkáit szinte a világ minden részén ismerik. A matyó mintákkal díszített női ruhák, térítők igazi keresett cikkek a helyi szakboltban is. A képen: Tűpárnák min­den mennyiségben, és min­den „fazonban”. Kissiéi találtak Aranypénzekre és ezüstér­mékre bukkantak a pécsi belváros ódon pincéit, rej­tett üregeit feltáró munká­sok. A lelet történeti és nu­mizmatikai szempontból egy­aránt jelentős. A Széchenyi tér alatt masszív kőfalakba ütköztek az aknamélyítők. Mint a ré­gészek kiderítették: közéo- kori épületekről van szó, amelyek a XVI. század vé­gén tűzvész martalékává vál­tak. Az átégett rétegben — hat méterrel a mai járószint alatt — négyszáz éves arany­pénzeket leltek. Négy velen­cei du,kát, két Zápolya-arany és egy török arany került napvilágra. A Széchenyi tér­ből nyíló Munkácsy utca kli­nikakertjében ezüstpénzlelet örvendeztette meg az akna­mélyítőket. A lein eset egy föld algtti vízvezeték kerá­miacső darabja őrizte. A ré­gészek 240 ezüst érmét szá­moltak meg. Súlyuk együt­tesen megközelíti az egy kilót. Eggyel többet lépni Munkahely, művelődés, bizottság Az SZMT agitációs, pro­paganda és kulturális bi­zottságának tagjai legutóbbi ülésükön, egyebek között, megismerkedhettek a válla­lati művelődési bizottságok tevékenységének tapasztala­taival is. Az írásos anyag­ból és az elhangzott észre­vételekből kitetszett: to­vábbi erőfeszítéseket keli tenni a bizottságok vezetői­nek felkészítésében; gazda­gítani kell a módszertani se­gítségnyújtást; alkalmat kell találni arra, hogy személyes találkozásokon megismer­kedjenek egymás munkájá­val, hogy véleményt cserél­jenek. Nem kellett sokáig várni erre az alkalomra, e héten ugyanis az SZMT illetékes osztálya tapasztalatcserére hívta össze a vállalati mű­velődési bizottságok titkárait és a szakszervezetet képvi­selő társelnököket. A meg­hívott előadó — Simon László, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titká­ra — személye azt is ga­rantálta, hogy a művelődési bizottságok megalakulásának és működésének eddigi ta­pasztalatai kitágult, horizon­ton legyenek áttekinthetők. Az előadó e gondolattal kezdte mondandóját: „A leg­olcsóbb beruházás: a tapasz­talatok átadása”. Néhány óra múltán, az eszmecsere befe­jezéséhez közeledve pedig az egyik résztvevő így fo­galmazott: „Már egy évvel ezelőtt nagyon jó lett volna ilyen találkozást szervezni”. Abban tehát, hogy ez a mostani tanácskozás nem „eggyel több” volt, mindenki egyetértett. Mint ahogyan a két idézett vélemény elhang­zása közötti időben gyakorta visszatért az a gondolat is: azzal, hogy két évvel ez­előtt rendelet született a vállalati művelődési bizott­ságok létrehozására: nem „eggyel több” lett a bizott­ságok száma ... Hangsúlyt kapott a ta­nácskozáson az a vélemény, amely a munkahelyet a köz- művelődés legfontosabb szín­terének tekinti. Ez nem új keletű, íróasztal mellett gyárlódott álláspont. A munkának, a munkahely minden mechanizmusának pótolhatatlan szerepe van a személyiség- és a közösség- formálásban. Nem kell te­hát kitalálni a munkahely effajta rangját, s az ebből fakadó kötelességeket sem. Mind hatékonyabban és terv­szerűbben azért kell dolgoz­ni, hogy a munkahely való­ban betöltse ezt a szerepet; hogy jobban használjuk ki a munkahely művelődésre ösz­tönző lehetőségeit. Ehhez pe­dig szükséges a szellemi és anyagi erők egyesítése; an­nak- megakadályozása, hogy • szétaprózódjék ez a tevé­kenység, hogy párhuzamos erőfeszítések gyöngítsék egy­más erejét. Amikor az előadó szólt a vállalati művelődési bizott­ságok működését érintő el­térő értelmezésekről, s a fenti kérdésekről beszélt, megemlítetté: olyan vélemé­nyek is elhangzottak, hogy a bizottságok megalakulása csökkenti a szakszervezetek munkáját, hatás- és jogkö­rét ... Ez az „aggodalom” fölösleges. A művelődési bi­zottság koordináló, javaslat­tevő, tanácsadó szerepet lölt be a vállalat művelődési éle­tében. Nem határozatokat hoz, hanem ajánlásokat ad: ezt éppen azért teheti meg, mert az adott helyzetet tel­jességében ismeri; dönteni tud a feladatok rangsorolá­sában; a középtávú tervek birtokában hatékonyan tudja képviselni a-munka, a mű­velődés és a közösség egy­ségét azon tendenciák ellen, amelyek még ellene hatnak. Mindezzel nem csökkenti vagy csorbítja a vállalat társadalmi és tömegszerve­zeteinek a muiíkáját, hanem éppen ellenkezőleg: erősíti azt. * Ez persze az ideális álla­pot, jelenleg közel sem tar­tunk még ott, hogy a bizott­ságok meg tudjanak felelni e követelményeknek. Többsé­güknek ez volt az első éve, s ez még az útkeresés, a helyzetelemzés ideje volt. Az eltérő színvonalú működés­nek számos oka van. A ta­nácskozáson bőven esett szó ezekről. Az országos helyzet­képbe illenek bele a megyei tapasztalatok is. A résztvevők szavaiból ki­tűnt, hogy a gyakorlati mun­kában még nem tisztázott kellően a társelnökök és a titkárok feladata. Megfogal­mazódott — s várhatóan még sokáig csak óhaj marad — hogy a bizottság élére — a titkári funkcióba — függet­lenített vállalati közművelőt kellene állítani. A legtöbb vállalatnál jelenleg e tisztet az oktatási vezető kapta, ami önmagában nem baj; de hát­rányos akkor, ha vele a munka is oktatáscentrikus marad vagy lesz. Az SZMT agitációs, propaganda és kul­turális bizottságának a már említett ülés elé került tájé­koztatójában például ez ol­vasható a gondok között: „A bizottság vezetői és tagjai társadalmi megbízatásban végzik ezt a tevékenységet, amelyhez sem a szakmai hozzáértés, se a széles körű társadalmi alap, illetve idő nem biztosított". És további gondok is vannak még. A mostani tanácskozáson az egyik hozzászóló úgy vélte: „a minisztériumok mintha a rendelettel »letudták« volna saját tennivalójukat; úgy látjuk, ma is csak a szak- szervezetek lesznek valamit azért, hogy az életre hivott vállalati művelődési bizott­ságok megfeleljenek hivatá­suknak”. A megyei tapasz­talatok igazolják e véle­ményt, s ennek hangot ad a hivatkozott bizottsági jelen­tés is. Az - SZMT illetékesei továbbra is „vállukra ve­szik” a bizottságok működé­sének reájuk háruló terheit. Jó lenne, ha a velük part­ner, illetékes megyei állami szervek sem csak „a szívü­kön viselnék” a vállalati mű­velődési bizottságok sorsát... , Te nagy József Mint korábban már hírül adtuk, a december elseje és tizediké között rendezendő lengyel színházi és zenei napok keretében hazánkba tátogató lengyel művészeti együttesek közül Miskolcra is éljön a varsói Teatr Pow­szechny. Két darabot mu­tat be december 5-én és 6-án a Miskolci Nemzeti Színházban. A Teatr Powszechny a felszabadult Varsó elsőként új életre kelt színháza volt, illetve a felszabadult Var­sóban született 1944. no­vember 23-án, és 1970-ig folytatta működését. Akkor átépítés miatt öt évig szü­netelt munkája, majd 797.5. január 25-én nyílt, meg új­ra, s akkor műsorán A Dan- ton-ügy szerepelt. A darab szerzője Stanislaw a Przy- byszewska, aki 1935-ben, 34 éves korában nyomorúságos körülmények között halt meg, s három drámája kö­zül a legjelentősebb a Dun- ton-ügy volt. Ezt már éle­tében bemutatták, Lwow- ban és Varsóban, de akkor mindkét bemutató közöny­be fulladt. Az írónő, a hat­vanas évek lengyel szín­házművészetének a „felfe­dezettje”. A Danlon-ügy cí­mű, Danton bukását ábrá­zoló politikai vitadráma 7794 tavaszán, a forradalmi terror erősödésének idején játszódik. 1967-ben mutat­ták be újra a darabot Wroc- lawban, majd a Teatr Pow­December 5-én és 6-án: Vendegünk, a varsói TeaírPowszei szechny állította újra szín­padra, mint említettük, 1975 januárjában, a világhírű lengyel filmrendező, Andr­zej Wajda rendezésében. Ezzel az előadással szerepel . majd 6-án este 7 órakor a Miskolci Nemzeti Színház­ban a lengyel együttes. Ugyanez az együttes eiőző napon a Zsebszínház termé­ben Mrozck három egyvel- vonásosát mutatja be éjjel 11 órai kezdettel. Ennek a rendezője Wladislaw Ko­walski, az együttes tagja, akinek ez a. rendezői debü­tálása is. Mrozek korábban, 10—15 évvel ezelőtt nálunk is igen népszerű volt, a színház, illetve a rendező most Mrozek újrafogalma­zására' vállalkozott. Érdemes tudni, hogy a Teatr Powszechny Varsó­nak az a színháza, amely­be szinte leheletlknség je­gyet kapni, több hónapos előretartással lehet csak be­lépőhöz jutni. A színház társulatába jelenleg ncgy­YVojcicch Pszoniak, A Dan- í on-ügy Robespierre-jenek szerepében ven színész tartozik, és eg; mással párhuzamosan ké színpadon tartanak előadá­sokat. Ez a színház képvi selte 1976-ban Lengyelor­szágot Belgrádban a Nem­zetek Színháza fesztiválján, ugyancsak A Danton-ügy- gyel, az idén pedig Buka­restben vendégszerepeit ez­zel a produkcióval, vala­mint Gorkij Barbárok cí­mű darabjával. (Ezt mosl Budapesten is bemutatja.) Tevékenységének legfonto­sabb területe a modern len­gyel és külföldi színpadi re­pertoár. De műsorán tart klasszikusokat is. Számos, mind az idősebb, mind pe­dig a fiatalabb nemzedék­hez tartozó rendezővel mű­ködik együtt — állandó vendégrendezőinek egyike Andrzej Wajda —, mégis következetesen törekszik sa­ját stílusának kialakítására, amit az irodalom iránt: tisztelet és a. realista színé­szi játék jellemez. Mivel j színház munkáskerületben működik, igyekszik figye­lembe venni közönsége igé­nyeit olvan művek bemuta­tásával. amelyek a mai ('Ti­ber! foglalkoztatő leglcntc sabb erkölcsi és tánsadalm kérdéseket vetik fel. Lengyel színművészeke nem gyakrap látunk mis­kolci színpadon. Csaknem két esztendeje már. hogy a Wroclawi Pantomim Szín­ház művészeinek tapsolhat tunk, s produkciójukra mindmáig szívesen emléke '.link. Érdeklődéssel és fis teleltet .várjuk a varsó Teatr Powszechny miskolc vendégjátékát. (bin) \ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom