Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-16 / 296. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. december 16., szombat Ünnep előtt Karácsony. Ilyenkor mindenki „másképp csinálja". Elfelejtik a haragot, bánatot, kedveskednek, ajándékoznak, meghatódnak. Hetekkel az ünnep előtt figyelik egymást, vajon kinek, mivel szerezhetnének nagyobb örömöt? Ezt az örömködést azonban sokkal prózaibb, hétköznapibb dolgok előzik meg. Ilyen például a bevásárlás is. Miskolc főutcáján hosszú hetek óta szatyrokkal, csomagokkal fel pakolt emberek tolonganak. Különösen műszakváltáskor szomorú az utcai látkép. Emberek lökdösődnek, hullanak a kezekből a csomagok, csikorognak a fékező autók gumijai, sértő szavak hangoznak el. Rohanunk egyik üzletből a másikba, mindenki siet, mindenkinek fontosabb a saját dolga a másikénál. Nemkülönben így van ez a boltok, üzletek ajtaján belül is. Türelmünket próbára teszi némely helyen az eladó is, akárcsak a kereskedelem; „gazdag” választékával. Néhány pillanatot magam is ellestem ezekből, sőt tapasztalhattam is: A minap a miskolci Kossuth utcán levő Órások Szövetkezetének boltjában jártam. ahol óra-ékszer javítást vállalnak, és különféle bizsu- tériákat is árusítanak. Árusítanak és javítanak, ha kedvük tartja. Mert a kellemes környezetű, sok-sok fiatalt foglalkoztató szövetkezetben a pult mögött eladót, panaszfelvevőt gyakran nem látni. Többször megtörténik, hogy az eladók ügyet sem vetnek a várakozókra, akiknek száma egyre szaporodik. IVIikor végre érdeklődnek „mi járatban létünk felől”, kérdésünkre zord arckifejezéssel válaszolnak. Igaz, nem rajtuk múlik, ha elutasítani kényszerülnek, az udvariatlanság azonban igen. * Ismerősöm napok óta fehérneműk közti válogatással, keresgéléssel tölti délutánjait. Műszak végeztével sorra járja a már megszokott boltokat, ez idáig eredménytelenül. Pedig nem ritkaságot keres, nem is különleges alkalmi ajándékot: 75-ös, fehér, íélkosaras Triumph melltartóról van szó, amelyet az egész városban nem lehet kapni. Pedig nem extra méret, s nem is extra kívánság. Hasonló a helyzet a mostanában gyakran keresett szobamérlegekkel is, s még sorolhatnánk tovább a gyér választékú férfiingekkel, női pulóverekkel, hogy csak néhányat említsünk. *Persze leleményességen és találékonyságon is Sok múlik, amelynek híján vannak a játékgyárak tervezői is. Azazhogy nem egészen híján, mert így nem helyes a megállapítás, hiszen négy-ötszáz forinton felüli játékoknál bebizonyosodik, hogy van fantáziájuk a tervezőknek. Csak bírja a szülők pénztárcája. Érthetetlen. hogy miért kell több száz forintot kifizetni a felhúzható robotokért, farkukat csóváló, fejüket mozgató, ugató kiskutyákért, a finom szerkezetű masinákért?... így aztán gyermekeink öröme sem teljes, mert egy-egy több műveletre, különféle trükkök elvégzésére képes drága, könnyen meghibásodó játékot kapnak — mert miért is ne? — sok-sok apró. talán ügyetlenebb, éfppen csak a szemét lecsukni tudó, vagy kulccsal felhúzható, csak előre közlekedő kis autó helyett. Csakhogy a gyerekek karácsonykor nein az árcéduláknak örülnek, hanem azoknak a gyakran filléres játékoknak, amelyek korosztályuknak, hozzáértésüknek leginkább megfelelnek. Ezekből azonban játékboltjainkban sajnos kevés a választék. Monos Márta Emberközpontú (Folytatás az 1. oldalról) kedvező változását, hatását mutatja az is, hogy a műszaki átadások utáni üzembe helyezések átlagosan egy hónapon belül megtörténnek. A kapcsolódó létesítmények építésében a IV. ötéves terv során jelentkező feszültségek feloldására létrehozott BVPR, illetve az újabb típusú úgynevezett KERVÁZ építési rendszerek hatása az V. ötéves tervben érezteti kedvező hatását. A következő évek lakásberuházási feladatai mérsékeltebben ugyan, de igen nehéz feladat elé állítják a beruházó szerveket, a résztvevő vállalatokat. Ezért a mindennapok feladatainak végzése során, a jövő tennivalóira kell koncentrálni. Jelentős figyelmet kell fordítani a házgyári fejlesztés folyamatosságára, és átgondolt fejlesztést kíván a jelenleg alkalmazott BVPR— B továbbfejlesztése is — hangzott el a koordinációs bizottsági ülésen a vita során. A városüzemeltetés kulturáltabbá tétele megköveteli a város nem egy pontján tapasztalható építési és lakótelepi átfedések, egybeesések problémáinak folyamatos enyhítését, megoldását. A népgazdaság általános helyzete jelen pillanatban napjainkban a minőséget helyezi előtérbe. Emellett állandó figyelmet kell fordítani nemcsak általánosan, hanem konkrétan a kivitelezés költségeinek csökkentésére. Felvetődött a koordinációs ülésen az a javaslat is, hogy a BÁÉV — ha kísérleti jelleggel is —, de próbálkozzon meg egy-egy lakótelepi beruházás generál-, illetve fővállalkozói rendszerben történő felépítésével. A koordinációs bizottsági ülésen elhangzott hozzászólásokat Székely László, általános elnökhelyettes foglalta össze, majd a bizottság a napirend második pontjaként a VI. ötéves terv lakásépítési előkészítéséről hallgatott meg tájékoztatót. Havasi Ferenc beszéde Enyhülés és realizmus A Pravda a Varsói Szerződés tagállamainak moszkvai nyilatkozatáról A Pravda szombati száma terjedelmes cikkben foglalkozik a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé moszkvai ülésén , elfogadott nyilatkozat jelentőségével. Bevezetőben megállapítja, hogy a nyilatkozat a közelmúlt legfontosabb nemzetközi politikai dokumentuma, a szocializmus békepolitikájának legfrissebb bizonyítéka. A nyilatkozat konkrét feladatként jelöli meg, hogy a politikai enyhülést katonai téren is enyhülésnek kell követnie, és visszafordíthatatlanná kell tenni az enyhülés folyamatát, a nemzetközi kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés elvei alapján történő átalakítását. Az „Enyhülés és realizmus” című cikk a továbbiakban leszögezi, hogy ez a feladat rendkívül bonyolult, de egyben teljességgel reális. Megoldását előkészítette a nemzetközi helyzet egészének alakulása, a szocialista államok egységes politikája, állhatatosságuk és következetességük az imperializmus és a reakció agresszív, militarista erőivel vívott harcban. A politikai tanácskozó testület november végén tartott moszkvai ülésén a résztvevők mindebben teljes mértékben egyetértettek. Az enyhüléshez vezető út — folytatja a Pravda —, hosz- szúnak és rögösnek bizonyult, és maga az enyhülés sem mentes a „hidegháború” maradványaitól. Mindezért a nyugati hatalmak politikáját meghatározó imperialista‘körök a felelősek, ök azok, akik nem akarják, vagy nem képesek levonni a megfelelő következtetéseket a világban végbement gyökeres változásokból, s ezért ők az okai annak, hogy a fegyverkezési hajsza folytatódik, hogy a katonai szembenállás mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt évről évre fokozódik. A szocialista államok nem törekszenek katonai fölényre a nyugattal szemben. Ezt az álláspontjukat világosan értésre adták Moszkvában elfogadott nyilatkozatukban is. Alapelvük az egyenlő biztonság. A Varsói Szerződéshez tartozó országok meggyőződé- j se szerint a kialakult viszony, lagos erőegyensúly az a kiinduló pont, amelynek alapjáról meg lehet és meg kell kezdeni a szembenálló felek katonai erejének és fegyverzetének csökkentését. A nyilatkozat síkraszállt azért, hogy mielőbb konkrét megállapodások szülessenek a leszerelést célzó, már folyamatban levő tárgyalásokon. Hangoztatta annak alapvető szükségességét, hogy sikerrel fejeződnek be a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalások. A Varsói Szerződés szervezete alapelvként vallja a katonai tömbök egyidejű feloszlatásának szükségességét. Az ehhez vezető úton az első reális lépésként e tömbök tevékenységének korlátozását, nem pedig bővítését javasolja. A kölcsönös bizalom megszilárdításához kétségkívül nagymértékben járulna hozzá annak vállalása, hogy a felek nem növelik más országok területén állomásozó fegyveres erőik létszámát, s egyben vállalják azt ^ is, hogy nem alkalmaznak elsőnek nukleáris fegyvert egymás ellen. A szocialista országok megingathatatlan hívei a béke ügyének. Szilárd meggyőződésük, hogy a katonai enyhülés elérésének célja reális cél, a leszerelés elérése objektív lehetőség. Meg kell állapítani — folytatta a cikk —, hogy az erő- politika hívei, bár szám szerint jelentéktelen kisebbséget alkotnak, nem egy kapitalista ország gyakorlati tevékenységének ma is hangadói és meghatározói. Éppen ez a kisebbség próbálja meg aláásni a szocialista közösséggel folytatandó ésszerű dialógust, ennek a kisebbségnek köreiből indulnak ki azok az akciók, amelyeknek célja megtorpedózni a fegyverkezési hajsza megfékezésére már ' ma vagv a jövőben alkalmas bármiféle megállapodást. Ma időszerűbb, mimet bármikor, emlékeztetni arra, hogy a leszerelés nem lehet egyoldalú folyamat. A fegyverkezési versenyt ellenezni — mint a tapasztalat is bizonyítja — egymagában kevés a leszereléshez akkor, amikor a másik fél a fegyverkezés mellett van. Az a tény, hogy a szocialista országok nem törekednek katonai fölényre, önmagában még nem szavatolja a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői között kialakult egyensúlyt. Léteznek a nyugati világban olyan körök, amelyek magát az erőegyensúlyt is érdekeik csorbításának tekintik. Ezek a körök az Egyesült Államokban és a NATO vezető szerveiben szemmel láthatóan nem akarnak letenni arról, hogy valami féleképpen „kitörjenek” az erőegyensúlyból, megváltoztassák az erőviszonyokat, s lehetőséget kapjanak arra, hogy akaratukat rákénysze- rítsék a világra. Az Egyesült Államokban az idei költségvetési évben a | katonai kiadások elérték a 130 milliárd dolláros rekordszintet. Az amerikaiak a katonai kiadósok növelésének útjára terelik NATO-partne- reiket is. A fegyverkezési hajsza erőltetésének jegyében zajlottak le á NATO közelmúltban véget ért tanácskozásai is — írja a Pravda, majd emlékeztet arra, hogy a NATO köreiben a fegyver- kezési bajsza újabb és újabb fordulóit mindenkor a „szovjet katonai veszélv”-röl szóló propagandahadjárat kíséri. E hadiárat különösen lármássá válik akkor, amikor a nyugat meg akarja kerülni a Válaszadást a szocialista államok javaslataira, A Pravda a továbbiakban emlékezhet a szocialista országoknak a közelmúltban tett számos, a katonai enyhülést szolgáló javaslatába, amelyek ellen nehezen találnak kifogást a NATO köreiben. amelyek konstruktív jellegét sok nyugati államférfi és politikus is elümn- ri, s amelyekre mindezek ellenére mindmáig késik a válasz. A moszkvai nyilatkozatot egyhangúlag fogadták el. A tanácskozás ismét bizonyította a szocialista közösség nézeteinek és cselekvésének egységét. A tanácskozás, a- mellett, hogy a katonai enyhülés reális programját ja- 1 vasolla a nyugatnak, megvitatta a Varsói. Szerződés országai együttműködésével kapcsolatos intézkedéseket is a honvédelem területén. A szocialista országok védelmi szervezete nem hunyhat szemet afelett, hogy a NATO- ban létezik, . és békeidőben és háborúban egyaránt működik a tömbhöz tartozó fegyveres erők feletti parancsnokiás rendszere, s hogy a tömb nyíltan szocia- listaellenes doktrínájának legyében ez az agresszív katonai szövetség mind nagyobb haditechnikai bázist halmoz fel. Az ide vonatkozó kérdések megvitatásakor a román elvtársak sajátos álláspontra helyezkedtek. A tanácsülést követően a sajtó közvetítésével egynéhány érvelésüket a közvélemény tudomására hozták, ami a burzsoá és a pekingi propagandistáknak alkalmat adott arra, hogy spekulációkba és a szocialista közösség címére intézett vádaskodásokba bocsátkozzanak. Miről is van szó? A román elvtársak azt állítják, hogy nem áll fenn a háború elkerülhetetlen veszélye, és hogy a fegyverkezés bármiféle fokozása -megengedhetetlen. Azzal kapcsolatban, hogy a népek képesek megvédeni a békét — nincs vita, a Varsói Szerződésben mindenki ebből indul ki. Általános az. a meggyőződés is, hogy a kommunista építéstől elvont minden egyes rubel, márka, vagy lei, súlyos és nem kívánatos terhet jelent. Az imperialisták maguk sem rejtik véka alá, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásakor egyebek között az a eél is vezérli őket, hogy rákényszerít- sék a szocialista országokat: minél több anyagi erőt vonjanak el a gazdasági fejlesztés szükségleteitől, s ezáltal megnehezítsék a testvérpártok számára a lakosság életszínvonalának javítását célzó programjaik végrehajtását. Szabad-e azonban a biztonság rovására takarékoskodni? A veszély túlértékelése kétség kívül azt jelentené, hogy súlyos pótlólagos terheket vennénk magunkra — a veszély lebecsülése viszont magát a biztonságunkat tenné kérdésessé. Nem létezik semmiféle „rendkívüli helyzet”, s feladatunk az, hogy megakadályozzuk ilyen helyzet kialakulását. Ezzel a feladattal meg fogunk birkózni, s jó, ha a NATO köreiben a kétség árnyéka sem marad azt illetően, hogy a szocialista országok elbírnak minden megterhelést, és nem riadnak vissza semmiféle kihívástól sem. A Varsói Szerződés szervezete védelmi képességének erősítésével függ össze a szövetség fegyveres erői együttműködésének kérdése is. Az együttműködés tökéletesítése annál is inkább fontos, mert a NATO a tagországok egységes parancsnoksága alá rendelt fegyveres erőinek mind operatívabb együttműködését teremti meg. A Varsói Szerződés keretein belül a katonai erőfeszítések koordinálása semmilyen módon nem korlátozza az egyes testvérországok vezető párt- és állami szerveinek rendelkezési jogát saját fegyveres erőik felett. A moszkvai tanácskozás azt javasolta, hogy közös erőfeszítésekkel valamennyi fél biztonsági érdekeinek tekintetbe vételével haladjunk a megállapodások felé. Csak ilyen módon lehet gyakorlati eredményeket elérni a leszerelés területén, csak így lehet megteremteni a békés egymás mellett élés és együttműködés bővítésének feltételeit Európában és nemzetközi méretekben egyaránt — állapítja meg befejezésül a Pravda. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsági: táviratban üdvözölte a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságát, a Lengyel Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. ENSZ-határozat Szófiában pénteken utolsó napjához érkezett a Béke és Szocializmus című nemzetközi folyóirat, valamint a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága által „A szocializmus hatása a világra” témáról rendezett nemzetközi ideológiai tanácskozás. Konsztantyin Zarodov, a Béke és Szocializmus főIzrael elutasítja az újabb javaslatot niszlerelnök ismertette a (Folytatás az 1. oldalról) messzemenő differenciálást. S gondoskodni kell arról, hogy a korábbi hibák ne ismétlődjenek meg. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a magasabb követelmények csak egy rövid átmeneti időszakra érvényesek, s a helytelen tendenciák később kezdődhetnek elölről. A különféle kényszerű szigorítások több évig tartanak, a racionális gazdálkodásról azonban problémáink lényeges csökkentése után sem moöhatunk le. A kormányzat ismert módon a szabályozó rendszer módosításával, ahol pedig szükséges hatósági intézkedésekké! is az új követelményeknek megfelelő munkára, gazdálkodásra ösztönzi, sarkallja a vállalatokat. A legfontosabb azonban a politikai nevelő munka, vagyis az a törekvés, hogy a dolgozó kollektívák mindenütt világosan megismerjék az intézkedések okait és céljait. Ebben segíthetnek a legtöbbet a szakszervezetek. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében ehhez a munkához kívánt sok sikert Havasi Ferenc, a KB titkára. Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán részt vevő küldöttek helyi idő szerint, csütörtök este elfogadott határozatukban kötelező érvényű fegyverszállítási tilalom bevezetését szorgalmazták Izrael ellen. A közgyűlés felkérte a Biztonsági Tanácsot, hogy . határozata alapján döntsön az embargó elrendeléséről és hozzon létre gépezetet a tilalom ellenőrzésére. A határozatra 72 delegátus szavazott, 30-an ellene foglaltak állást, míg 37 küldött tartózkodott. Az okmány kifejezi a világszervezet aggodalmát Izrael folytatódó és rohamos fegyverkezése miatt és figyelmeztet egyre több bizonyító tény szerint, Tel Aviv atomfegyver birtokába kíván jutni. A közgyűlés a következő intézkedéseket javasolja: kivétel nélkül, minden ország szüntesse be katonai jellegű szállításait Izraelnek; szavatolják, hogy katonai eszközök és felszerelések harmadik 1 partnerek útján sem jutnak cl oda; vessenek véget nukleáris felszerelések, anyagok és technológiák Izraelbe történő eladásának. Pénteki rendkívüli ülésén az izraeli kormány hivatalosan is elutasította a külön- békeszerződésre vonatkozó új amerikai—egyiptomi módosító javaslatokat és egy idejűleg — sajátos logikává — Egyiptomra hárította > felelősségét a tárgyalások el akadásáért. A kabinet ülésről kiadott közleményt maga Begin misajto képviselőivel. Eszerint Izrael kész bármely pillanatban aláírni a novemberben kidolgozott és azóta végleges formába öntött szerződéstervezetet, de nem hajlandó elfogadni azokat az új egyiptomi javaslatokat, amelyeket Vunce amerikai külügyminiszter hozott magával Kairóból. szerkesztője záróbeszédében rendkívül fontos eseménynek minősítette az ideológiai konferenciát. Az értekezlet befejezése után a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága fogadást adott a konferencia résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson jelen volt Todor Zsiv- kov, a BKP KB első titkára.
