Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
A 1978. december 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Döntés és előkészítés mozását, azok megfelelő kiI dóról időre visszatérő probléma, hogy beruházásainkon a munka szervezettsége nem javul a kivánt mértékben, sok esetben indokolatlanul túllépik a költségelőirányzatokat, s a kivitelezés ideje egyre gyakrabban elhúzódik. A Központi Bizottság december 6-i ülésén is szóba került a beruházási gyakorlatban tapasztalható néhány hiányosság. Ezek megszüntetése nem tűr halasztást, hiszen a beruházások, fejlesztések eredményessége vagy sikertelensége döntő mértékben befolyásolja gazdaságpolitikai céljaink valóra váltását. Sokat beszélünk manapság arról, hogy az elhatározott beruházási célok elérésének két alapvető szakasza van. Az egyik szakasz a beruházás előkészítése, a másik maga a megvalósítás. E két szakaszban végzett munka alapvetően meghatározza a beruházási költségek alakulását, nem utolsósorban pedig a megvalósításra fordított idő nagyságát. Tellát, a jól kijelölt cél mellett döntően ebben a két szakaszban végzendő munkák megszervezésének színvonalától függ a beruházási hatékonyság eredményessége. Ezért feltétlenül szükség van arra, hogy az előkészítésben és a megvalósításban érintett közreműködők, mint például a tervezők, építőipari kivitelezők, gépgyártók, különböző szállító és szerelő vállalatok, import esetén az illetékes külkereskedelmi szervek már a beruházási cél meghatározásakor véleményt nyilvánítsanak, aktív részvételük a teljes folyamatban biztosítva legyen. A jó előkészítés félsiker. Ez a megállapítás a beruházások esetében különösen érvényes. Ez az egyik biztosítéka annak, hogy például a gép-, berendezés szállítások ütemezése harmonikusan illeszkedjék a megvalósítás folyamatába és az építési, illetve a technológiai szerelési tevékenység optimális létszám biztosításával magas színvonalú szervezettséggel menjen végbe. Ezenkívül, az együttműködés színvonalának növelése lehetővé teszi a megvalósításban rendelkezésre álló beruházói kapacitások hosszabb távra szóló prograhasználását is. A hatékonyság növelésének jelenleg ez a legfontosabb, eddig kellőképpen ki nem használt tartaléka. A beruházásban szerzett sok éves tapasztalatok arra vallanak, hogy az optimális időtartam alatt történő megvalósítás egyik igen lényeges feltétele a kellő időben hozott döntés és a jó előkészítés. Számos, jól megszervezett, s ennélfogva optimális körülmények között, hatéko- • nyan megvalósult borsodi beruházás (olefingyár, PVC— Ill-gyár, polipropiléngyár stb.) is kellőképpen bizonyítja, hogy a döntést követően csak akkor szabad megkezdeni a helyszíni építési munkákat, amikor a folyamatos, jelentős koncentrációt igénylő beruházási munkák feltételeit biztosították. Ehhez viszont idő kell. Ezért, ajánlatos olyan gyakorlati szervezési módszereket alkalmazni, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a döntés időpontja és a helyszíni kivitelezési munkák között annyi tartalékidő álljon rendelkezésre, amely alatt megteremthetők a beruházás megkezdésének feltételei. Általános tapasztalat az is, hogy a beruházással kapcsolatos döntések egy része még nem eléggé részletes vagy éppen nem eléggé megbízható információkra támaszkodik. Pedig, a beruházási döntések megalapozottságát lehetne növelni azáltal, ha a beruházók, az előkészítésben részt vevő szervezetek, s maguk a döntésre jogosultak, továbbá a megvalósításban érdekelt vállalatok a jelenleginél több hazai és külföldi információval rendelkeznének. O lyan információkkal, amelyek népgazdasági, ágazati és vállalati szinten egyaránt lehetővé teszik a beruházási vásárlóerő kibocsátás és a rendelkezésre álló beruházási kapacitások megfelelő áttekintését, figyelembe veszik a mindenkori piaci viszonyokat, a lehetőségek időbeik-és térbeli összehangolását, távlatokban pedig ésszerű programok kidolgozásához nyújtanak biztos alapot L. L. A nagyberuházások közül 1978-ban tizenkettőt ad át az építőipar az előző évről áthúzódókkal együtt. Az V. ötéves tervre előirányzott lakásépítés 64 százaléka teljesül ez év végéig. Ez azt is jelenti, hogy az összes lakásépítés 24 ezerrel haladja meg a tervezettet. Az 1979-ben 163,5 milliárd forintnyi hazai építési-szerelési tevékenységet kell elvégezni a termelékenység és a takarékosság további növelésével. Az eredményes murika fontos tényezője az anyagfelhasználás csökkentése, a termelésben lekötött álló- és forgóeszközök jobb kihasználása, az építési munkák koncentrációja és a termelés szervezettsége kell, hogy legyen. A termelési szerkezetben első helyen a nagyberuházások, a lakásépítés, valamint a szociális és egészség- ügyi beruházás áll. Mindezek mellett meg kell kezdeni a termelési szerkezet módosítását, a fenntartási építés javára. h élelmiszertörwfföl Az élelmiszertörvény — a minőség törvénye —, ebből indulnak ki az élelmiszerhálózat szakemberei, akik Budapesten országos értekezletet tartottak a fontosabb teendők meghatározására. A szakemberek beszámoltak arról, hogy az élelmiszer- törvény végrehajtása során korszerűsítik az élelmiszerellenőrzés egész rendszerét. Nem arról van szó, hogy növelik az ellenőrzések számát, inkább differenciáltabbá teszik ezt a munkát. Azokra a területekre összpontosítják a szúrópróbákat, ahonnan a legnagyobb tömegű áru kerül ki, illetve a legtöbb panasz érkezik a fogyasztóktól. 1978- ban egész sor termelő nagyüzemben került sor átfogó minősítésre, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ellenőrzési hálózat már nemcsak jobbára a kereskedelemben fejti ki tevékenységét, hanem a nyersanyagoktól kezdve a gyártás egész folyamatát végigkíséri. A törvény végrehajtásával kapcsolatban átfogó információs rendszert dolgoznak ki. Ennek lényege: az eddiginél gyorsabban feldolgozzák a kapott adatokat, és az eredményt szélesebb körben ismertetik. A kérdés módosul: ■« Eddig két kohászati vállalatnál, az Ózdi Kohászati Üzemekben és a December 4. Drótművekben kérdeztünk rá az országosan egységes műszakpótlék-rendszer kedvezőkedvezőtlen hatásaira. Most a hejőcsabai cementgyár tapasztalatait összegezzük. Elöljáróban megállapíthatjuk, a béremelő intézkedés lassította a munkaerővándorlást. * A cementgyárban korábban nem volt délutános pótlék, az éjszakás műszakokat is csak 20 százalékkal dotálták. Így az érintett 680 dolgozó jelentős, 23 százalékos jövedelem- növekedéshez jutott. Az új gyárban kezdettől fogva folytonos az üzemvitel, ennek további bővítésére kevés lehetőség van. Kezdetben a karbantartók, művezetők és üzemvezetők elégedetlenül fogadták a műszakpótlék-rendszert, s még ma sem értenek teljesen egyet a kereseti ' arányok ilyen mértékű eltolódásával. A karbantartók nemcsak javítanak, bizonyos alkatrészeket maguk gyártanak. Régi, kiváló szakmunkások, szinte nélkülözhetetlenek a délelőttös műszakokon, nem engedhetik őket más területre, váltóműszakra. A délutáni, éjszakai javításokhoz vagy behívnak közülük valakit, többnyire megvárják a reggelt, nélkülük nem javítanak. Egy rátermett művezető «unté büntetésnek tekinti, ha kiemelik állandó nappalos üzemvezető-helyettesnek. Nagyobb felelősségért keresete 1000—1200 forinttal csökken, már nem illetik meg a különböző pótlékok. Ennek oka, a klinker- és a nyersüzemet, valamint a salak- és a cementüzemet összevonták, s megszüntették a váltóműszakos üzemvezetést. A kiemelt, nappalos művezető, üzemvezető-helyettesként irányítja, felelősséggel tartozik a váltóműszakos művezetők munkájáért, lényegesen kevesebb bérért. Nyilván á gyárnak az lenne jó, ha a legképzettebbeket emelhetné vezetői beosztásba, de az is érthető. így közülük egyre kevesebben vállalják. Az sem ritka, hogy egy- egy üzemvezető 600—800 forinttal kevesebbet keres, mint váltóműszakos művezetője. Már az üzemösszevonások előtt is hátrányos helyzetben voltak, de nemcsak ők, a a diszpécserek is. Akkor még három műszakban. illetve folytonos üzemvitelben dolgoztak, mégsem kapták a pótlékokat. Nem tartoztak az ..adható” kategóriákba. Most állandó nappalosok, magasabb szakmai tudással, nagyobb felelősséggel, összehasonlítva: érthetetlenül alacsonyabb anyagi elismerésért. A cementgyárban igyekeznek enyhíteni az említett feszültségeken ... általában meggyőzéssel, türelemre intéssel. Az érintettek azt mondják: rendben van, dé meddig várjunk? A közeljövőben még kevesebb lehetőség nyílik a béraránytalansá- gok teljes megszüntetésére. A cementgyár 1979-ben mindössze négyszázalékos adómentes bérfejlesztéssel számolhat. Talán, ha kiszélesítenék a mozgóbér keretet, ugyanis eddig az alapbérek emelésére fordítottak nagyobb figyelmet. A túlórák dotálására például, csak 5 százalékot biztosítottak, más cementipari vállalatoknál ez az ösz- szeg a bérszínvonal 15—20 százaléka. A jövőben a hejő- csabaiak szeretnék elérni a 10 százalékot. A tapolcai kőbánya jelenleg nem folytonos üzem. Az új cementgyár jövőre teljes kapacitással, már 1 millió 500 ezer tonna cementet gyárt. Kérdés, ilyen kis tárolókban, amilyenek a mostaniak, elegendő anyag gyűjthető majd össze a szombat délutántól, hétfő reggelig terjedő időszak-Antennatervezők A megyénk területén a központi vevő-antenna berendezéseinek tervezése a GELKA miskolci antennatervezö csoportjának a feladata. A háromtagú tervezőbrigád: Farkas László- né, Vitkó László, és Kisida Ferenc munkáját Miskolcon és megyénk több városában már ismerik. Tervezői munkájuk eredményeként jelentősen javult több helyen a biztonságos vétel, a helyi körülményeknek megfelelően. Képünkön: a tervezők a rajzasztaloknál. Fotó: Szabados György „Meózás” a mezőgazdaságban Á cigarettaszünefdrága gépekről. Valami ilyesfélét Olvasom az egyik országos lapunk riportjában, az ott szereplő borsodi tsz-ről, hogy a sógorság-komaság elvét mindenek fölé helyezik. így aztán cseppet sem lepődöm meg rajta, amikor azt olvasom, hogy az egyik arra illetékes vezető elküldi a nagy teljesítményű Rába—Steiger traktort egy távol eső néhány holdas illetményföldet felszántani. Mindezt pedig cse- lekszi baráti szívességből... Látom, hallom a tévé Kockázat című gazdaságpolitikai műsorában — a 100 mázsás hektáronkénti átlagtermésű kukoricabetakarítás közben — amint dr. Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója nyilatkozik a nagy teljesítményű ra. amikor a kőbánya nem termel, vagy szükségképpen át kell térni a folyamatos üzemelésre. Ha a központ erre külön bérkeretet nem ad, akkor a cementgyár csak saját bérfejlesztéséből tudná kifizetni a kötelező tíz százalékot, az alapbéremelések terhére. Ez újra az üzemvezetőket, üzemvezető-helyetteseket érintené kedvezőtlenül. * A főcímbeli kérdésre — példaként — 3 vállalatnál kerestük a választ, vizsgálva az 1977. július 1-vel életbe lépett intézkedés eredményességét. Akik a pótlékból részesülnek, érthetően elégedettek.. Anyagilag lényegesen elismertebb lett nehéz, több műszakos munkájuk. Sajnos, a termelésben. a korszerű gépek kihasználtságában, a szervezettebb. hatékonyabb munkavégzésben nem mutatkozik meg ilyen egyértelműen a műszakpótlék-rendszer kedvező hatása. A dolgozók nem kevés része túlzottnak tartja a 10 , százalékos folytonos üzemű pótlékot. Az említett béraránytalanságok sok vállalatnál kimutathatóan emiatt következtek be. Karost Imre mond: — Ezeknek a gépeknek a kihasználása csak igen nagy, vagy ehhez hasonló termés- eredményeknél gazdaságos, s csak akkor, ha szinte valamennyi órát, percet, munkával töltenek. Ezeknél a gépeknél a cigarettaszünet, a gyakorta ismétlődő munka- helyváltoztatás „egyik táblából ki, a másikba be”, nagyon drága dolog. Két véglet. Van, ahol ezt tudják, de lám, van, ahol nem. Bár lehet, hogy az első példában szereplő szövetkezetben is tudják, hogy az eredményes gazdálkodás mércéje, kritériuma a költség— hozam közötti helyes arány. Csak éppen a cselekvéskor hagyják figyelmen kívül. Mint ahogy az év végi bizonyítvány magyarázatakor is megfeledkeznek ezekről az apró tényezőkről, s a költség —hozam kedvezőtlen alakulását egyedül csak a szeszélyes időjárással, a kedvezőtlen adottságokkal magyarázzák. A felsorolt példa, illetve vélemény is azt kívánja alátámasztani : a fegyelmezetlenség, a technológiai fegyelem figyelmen kívül hagyása rendkívül drága mulatság. Pedig a mezőgazdasági munkák „meózása” a táblákon végzett munkák hogyanjától, idejétől, a végzéshez használt eszközök kihasználtságától függ. Ha egy vezető rosszul dönt, ha egy gépkezelő, egy gép elront valamit, az már helyrehozhatatlan. Tehát a szakértelemnek, az emberi felelősségnek a szerepe egyre nagyobb és fontosabb. Ez mutatkozik meg például a többlettermésben, de nemcsak abban. Jelentkezik a gazdaságosabb, jobb, hatékonyabb fajlagos költségfelhasználásban is. Nem véletlenül fogalmazódott meg az MSZMP KB 1978. december 6-i üléséről kiadott közleményben: „A mezőgazdasági üzemek a munkaerő, az anyagi eszközök — épületek, gépek, műtrágya, növényvédő szerek, takarmányok — ésszerűbb és takaró kosabb felhasználásával érjék el. hogy a termelés a ráfordításoknál gyorsabban nőjön.” Ma még szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy országosan — így megyénkben is — drágán termelünk. Ennek persze az az oka, hogy az agronómiái, technológiai látványosságok egyoldalúan a termésátlag felé vittek bennünket. Pedig nem szégyen a 15 mázsás napraforgó, vágj' a 40 mázsás kukoricatermés sem ott, ahol csak ehhez vannak meg a természeti adottságok. Az a fontos, hogy ennek megfelelő költséggel termeljük meg! Ezért nem szégyen az se — sőt jó —, ha a kisebb hozamoknál nem az 1 millió 200 ezer forintba, hanem csak a 150 ezer forintba kerülő traktorokkal dolgozunk.. A mai ismeretek szerint mintegy 160 féle termelésbefolyásoló tényező létezik. Ezek jó részében az ember tudása alapján be tud avatkozni, s értésével, fegyelmével azokat úgy módosíthatja, hogy a végtermék mennyiségére, minőségére kedvezően hassanak. Még a nemzetközileg elismert rendszerről, az IKR-ről is elmondhatjuk, hogy ezen a téren van mit tennie, mert ha a taggazdaságok az előírt technológiát maradéktalanul betartanák, minimálisan 5 mázsával lehetne — külön ráfordítás nélkül — az átlagtermést növelni. A mezőgazdaság előtt álló feladatok soha sem voltak könnyen teljesíthetők. Ez a megállapítás a jövővel kapcsolatban még inkább áll. Itt van mindjárt a jövő év, 1979. A mezőgazdasági termelést 3—3,5 százalékkal kell fokozni, a tőkés exportunknál pedig 10—11 százalékos növekedéssel számol a népgazdasági terv. Jövőre a drága nyugati gépek, anyagok im- , portját megszigorítják. Állami támogatást beruházáshoz csak a sertés-, juhágazatban és az ültetvénytelepítésnél biztosítanak. A gazdaságosság, a takarékosság, az exportkéoes áru kérdése minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kan. Szóval a feladatok nehezednek, a tennivalók szaporodnak, az elvárás még fokozottabb lesz. Képes-e a magyar mezőgazdaság mindennek eleget tenni? Tud-e magából még többet, még jobbat adni* Tud-e olcsóbban, gazdaságosabban termelni? Ügy gondoljuk, képes is, tud is. Ma még nálunk elég sok a „távol eső, néhány holdas illetményföld” és a „cigarettaszünet” . „ (hajdú)
