Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Í978. december 15., péntek Töprengés - négy díj felett Képzőművészeti mecenatúránk helyi gondiaiból A hónap elején nyílt mis­kolci téli tárlat hét dijado- mányozó szerve közül kettő a tanács, égi' az SZMT volt, négy pedig nagyüzem. E négy nagyüzem díja elvben a me­gye gazdasági életének a léli tárlathoz, illetve szőkébb pátriánk képzőművészeti éle­téhez kapcsolódó mecénási hozzáállását hivatott jelezni. Azóta megtudtuk, hogy a ta­nácsi szervek 100 ezer forint értékben vásároltak a tárla­ton kiállított müvekből Vész­ben maguk, részben a fel­ügyeletük alá tartozó műve­lődési intézmények számára műalkotásokat. Ha e 100 ezer forintos vásárlást hozzáadjuk a nyitó ünnepségen kiosztott díjakhoz, akkor is alig 165— 170 ezer forint lehet az az összeg, amely a téli tárlathoz kapcsolódva művészeknek jutott díj, vagy honorárium formájában. Pillanatnyilag ezzel kimerítettnek is látszik a téli tárlathoz fűződő mecé­nási tevékenység. Aligha kell bizonygatni, hogy' a mecenatúra nem me­rülhet ki az évi egyszeri vá­sárlásban, vagy díjfelajánlás­ban. Üj társadalmunkban merőben megváltozott a mű­vészetek támogatási rendsze­re. a mecénás szerepét az állam mellett a társadalom, illetve a különböző gazdálko­dó közületek, intézmények, vállalatok és szövetkezetek kell. hogy átvegyék. Ha ez a különböző vállalati, intéz­mény működési szabályokban nem is fogalmazódott meg így. tételesen, mind az 1974- es közművelődési párthatáro­zat, mind pedig a közműve­lődési törvény intencióiból értelmeződik. Vajon ha ezt a két állásfoglalást szem előtt tartjuk, elég-e, ha Borsod megye összes gazdálkodó szerveit négy üzemi díj kép­viseli, avagy egyáltalán kép­viselheti-e ez a négy díj a megye gazdálkodó szerveinek » közművelődési törődését, művészetpártolását? Aligha! Tisztelet és elismerés a Le­nin Kohászati Műveknek, a Diósgyőri Géngyárnak. az Ózdi Kohászati Üzemeknek és a Borsodi Szénbányák Vál­lalatnak. amelyek a téli tár­lat kiállítói számára díjakat ajánlottak fel, tevékenységük példamutató, de a meeve összkéoét tekintve nem elég. Az viszont javukra írható, hogv éppen ezek az üzemek rendszereden támogatják va­lamilyen formában a képző­művészetet. és egyikük, a Lenin Kohászati Művek szer­ződéses viszonyban is áll egy Mrnkácsy-dí.ias festőművész- szol. Mésis azt kell mondani 1978 végén, hogv nem elég az a támogatás, az a mecénási hozzáállás, ami. Borsod me­gyében tapasztalható. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ, a borúsok Országos Tanácsá­nak Borsod megyei Szerve­zete és a Derkovits Gyula Művelődési Központ decem­ber 17-én, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdette] rendezi meg Leninvárosban, a Der- kovits Gyula Művelődési Központban a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 60. évfordulója alka'mából szervezett Vándor Sándor-szemle díszhangver­senyét. amelyen a megyéből tizenegy kórus vesz részt. Ünneni megemlékezést Var­ga Gáberné, a KÓTA megyei Az egyéb vásárlások alka­lomszerűek. Meglehetősen ritkák. Rendszertelenek. Sok­szor személyi kapcsolatokon múlnak, és éppen ezért a mecenatúra nem a művésze­tek, hanem egyes személyek felé irányulhat. Szerencsésen megszaporodtak az üzemi, munkahelyi, falusi tárlatok, de ezek inkább csak erkölcsi, mintsem anyagi haszonnal járnak a művész számára, sót nem ritkán, igen nagy rá­fizetéssel. A társadalmi mecenatúra rendszere még nem alakult ki eléggé nálunk. Más me­gyékben — persze, nem min­denütt! —, már adódnak jó példák. Ugyanakkor van or­szágosan vitatható példa is, mint azt egy nagy sikerű rö­vidfilm, a Mecénások bemu­tatta. Ez a példa azért volt rossz, mint azt most már a televízió közvetítéséből száz­ezrek megítélhették, mert jól­lehet a dunántúli üzem ma­gához hívta a művészeket, munkásságuk mégsem talált megértésre az üzemi dolgozók között, és a megyei tanács is inkább csak programpont, tervfeladat teljesítésének te­kintette ai üzemi kiállítást, mintsem olyan közművelődé­si munkának, amelyben alap­vető cél a művészet és az üzemi dolgozók közelítése, és ettől elválaszthatatlanul a művészetek anyagi támogatá­sa. Ezt azért volt érdemes külön említeni, hogy megje­gyezzük, nem ilyenfajta me­cenatúrára van szükség. Sok­kal inkább kellene valami megyei szinten kézben tar­tott, átgondolt, szervezeti ke­retekbe foglalt kapcsolat. Borsod megye jól gazdál­kodó iparvállalatait, szövet­kezeteit, mezőgazdasági nagy­üzemeit, tisztelet a kevés ki­vételnek, alig foglalkoztatja a mecénási feladat teljesítésé­nek mikéntje. Pedig ha szám­ba vesszük, hány olyan gaz­dálkodó szerv van a megyé­ben, amelyik saját dolgozói érdekében is többet fordít­hatna a képzőművészetek és a művészek támogatására, és ezt a számot szembesítjük a támogatásra érdemes alkotó­kéval, úgy kitűnne, tulajdon­képpen jó szervezéssel, jó összefogással, igen magas szintű mecenatúrát lehetne Borsodban teremteni. Azt mondhatják erre sokan, hogy volt már példa üzemek, szö­vetkezetek és művészek kap­csolatára, amely részben for­mális volt, olykor bizonyos mértékig már inkább a se­gélyhez hasonlított, másrészt meg helyenként olyan hosz- szúra nyúlt a kapcsolat, hogy színre unták egymást. A mű­vész kötelességének érezte, hogy időközönként megje­lenjen gz üzemben, az ottani elnöke tart, majd a mezőke­resztesi Aranykalász Tsz fér­fikara, a Miskolci Háziipari Szövetkezet női kara, a Mis­kolci MÁV Járműjavító Üzem férfikara, a 101. Szakmunkás- képző Intézet leánykara, a 114. sz. Szakmunkásképző In­tézet énekkara, a Diósgyőri Vasas Vegyeskar, az Özdi Kohász Vegyeskórus, a Le- ninvárosi Munkáskórus, a Szerencsi járási Művelődési Központ férfikara, a miskol­ci Oprendck Sándor Munkás­őr Zászlóalj férfikara és a Szerencsi Cukor- és Csokolá­dégyár Művelődési Ház fér­fikara lép pódiumra. életből mentsen témákat, az­tán megszülethettek sorozat­ban az egymáshoz veszedel­mesen hasonlító, meglehető­sen didaktikus képek, tele lett velük az üzem minden reprezentatív helyisége, a művész is belefáradt, a me­cénás is. Hasonló jelensége­ket lehetett tapasztalni egyik-másik mezőgazdasági szövetkezeti kapcsolatnál is. Ez arra int, hogy a mecena­túra a gazdasági szerv ré­széről nem lehet valami olyan kapcsolat, amely kizárólago­san a közvetlen üzemi moz­zanatok művészi megörökí­tését honorálja. Sokkal em­beribb, sokkal szélesebb kö­rűen értelmezett kell hogy legyen ez az egymáshoz tar­tozás, mert az üzemnek meg kell értenie, hogy az ö dol­gozói művelődési szintjének emelését szolgálja egy műal­kotás akkor is, ha nem köz­vetlenül az adott üzem éle­téből meríti témáját, ha nem- erőszakoltan termelési jelle­gű. Átértékelésre kell hogy kerüljön minden gazdálkodó szervnél az ilyenfajta támo­gatás, illetve támogatási szándék. Az elkövetkező idők gaz­dálkodósában a különböző ’ gazdasági megkötöttségek bi­zonyára kibúvóul is szolgál­hatnak majd olyan gazdálko­dó szervek vezetői részére, akik eddig sem sokat törőd­tek a művelődés és azon be­lül a művészetek támogatá­sával. A közművelődési párt­határozat és közművelődési törvény szabta feladatok tel­jesítése alól nem nyújt fel­mentést most semmiféle ren­delkezés. Éppen ezért idősze­rű a téli tárlat összesen négy díja felett elgondolkozva meg­keresni a módját, miként le­hetne a társadalmi mecena­túrát Borsodban olyan ala­pokra helyezni, ahol nem hirtelen elhatározások, egyéni meggondolások játsszák a döntő szerepet, hanem a me­gye dolgozói, illetve azok művészeti ízlésfejlesztési szükségességének és a művé­szeteket és a képzőművésze­ket jelentős anyagiakkal is támogató feladatnak az el- választhatatlansága. Hosz- szabb-rövidebb időre kötött szocialista szerződések, akar váltott üzemekkel, illetve váltott művészekkel: a vá­sárlások rendszeresebbé té­tele, akár országos jellegű tárlat nélkül is; az üzemi ki­állítások jobb honorálása és meg jó néhány más anyagi kihatású cselekvés lehet a ki­indulópontja Borsodban a művészeti mecenatúra haté­konyabbá tételének, megsok­szorozódásának. De elkezdeni már most kell. Benedek Miklós Öiíp Sárospatak« A város felszabadulásának 34. évfordulója tiszteletére műsoros ünnepséget rendez az MSZMP Sárospataki váro­si Bizottsága és Sárospatak város Tanácsa december. 16- an, 10 órai kezdettel a Rá­kóczi Gimnázium dísztermé­ben. Ünnepi beszédet mond Tóth József városi tanácselnök, majd a város fejlesztése ér­dekében kifejtett önzetlen, eredményes munka elismeré­sére létesített emlékplakettek átadására kerül sor. A Sárospatak felszabadulá­sáról való megemlékezés ün­nepélyességét verses-zenés műsor emeli. Vasárnap, Leninvárosban: 1 Vándor Sáir-szemle díszhangversenye Nő", könyvvel Nagy Lajos munkája és bor-élet A lakóterületi népfront­munka hatékonyságához sok­rétű tömegpolitikai tevékeny­ségükkel jelentős mértékben járulnak hozzá a városokban egyre nagyobb számban mű­ködő körzeti népfrontbizott­ságok — állapította meg leg­utóbbi ülésén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének szervezési és közjogi bizottsága. A vidéki városokban már több, mint 1100, Budapesten pedig 250 körzeti népfront­szervezet nyújt lehetőséget arra, hogy a lakosság még szélesebb körei kapcsolódja­nak be aktívan lakóhelyük közéletének alakításába. A tanácskozás résztvevői egye­bek között hangsúlyozták: a jövőben elsősorban az új la­kótelepeken kell nagyobb gondot fordítani e népfront­szervezetek működési feltéte­leinek javítására és munká­juk színvonalának emelésére. Felnőttek az iskolapadban Borsod-Abaúj-Zempién me­gye lakosságának 53 százalé­ka nyolc osztályt végzett, 18 százaléka érettségizett, az itt élők három százalékának van felsőfokú végzettsége. Rövid összeadással kiderül, hogy a felnőtt-társadalom jelentős része most ült be, vagy ez­után fog beülni az iskolapad­ba, hogy az alap-, vagy kö­zépfokú végzettségről szóló bizonyítványt megszerezze. Arról nem is szólva, hogy (amint az elmúlt évek sta­tisztikái bizonyítják) az „utánpótlás” sem késik; ál­talában kétezer felnőtt kezdi meg esztendőnként a gyere­kekkel együtt az újabb isko­laévet. Volt tehát miről be­szélnie tegnap a megyei ta­nács oktatási és ifjúságpoliti­kai bizottságának, amely Buj­dos János tanácselnök-helyet­tes vezetésével a felnőttokta­tás feladatait, helyzetét tűzte napirendre. Az 1972. évi párthatározat így fogalmazott: „Növelni kell a munka melletti tanulás tár­sadalmi megbecsülését. Meg­felelő erkölcsi ösztönzéssel, az érvényes munkaügyi szabá­lyok módosításával is elő kell segíteni a dolgozók mun­ka melletti tanulását”. Az előterjesztett írásos anyag adatai azt bizonyítják, hogy erőfeszítésekben nincs hiány. Az elmúlt év végéig tizen­három és fél ezerről megkö­zelítőleg 17 ezerre emelke­dett az általános és középis­kolába járó felnőttek száma, és ma sem tanulnak keve­sebben. Hasonlóan elfogadha­tóak az oktatás körülményei, ha tudjuk, hogy az elmúlt tanévben a megyében 130 is­kola állt a felnőttoktatás szolgálatában. Ezek közül négy intézmény önálló; a Dolgozók Gimnáziuma, a Dolgozók Közgazdasági Szak- középiskolája, az Üzemi Dol­gozók Általános Iskolája Miskolcon, és egy hasonló oktatási intézmény Ózdon működik. A többi esetben pedig a gyerekek tanítása, a nappali képzés mellett esti és levelező tagozatok működnek a kisebb, nagyobb települé­seken. Ha egy tanácskozás ered­ményessége azon múlik, hogy az alapvető egyetértésen kí­vül (a nyolc osztályt minden magyar állampolgárnak el kell végeznie) hány megjegyzés, kérdés, kérés, aggódó hozzá­szólás hangzik el, akkor a me­gyei oktatási bizottság tegna­pi megbeszélése nagyon haté­kony volt. Az iskola ugyanis csak addig viszonylag egy­szerű képlet, amíg-a tanköte­les-korosztályról van szó, utána annál több a gond. Lassan évtizedek óta nem az a baj. hogy az idős korosz­tálynak hiányzik az alapkép­zettsége, hanem, hogy a tan­köteles korban lemorzsolódó fiatalokból újratermelődik az a réteg, amelynek felnőtt fő­vel kell tanulnia. Így áll elő az a helyzet, hogy délutánon­ként, esténként húsz-ötven­éves „diákok” mennek isko­lába, rendkívül heterogén összetételű osztályokat kell tanítani. A gondokat súlyos­bítja, hogy csak az önálló is­kolákban tanít kizárólag fel­nőttekkel foglalkozó főhiva­tású pedagógus (összesen 42- en vannak), egyébként pedig a felnőttoktatás óráinak je­lentős részét túlmunkában látják el; a plusz feladatok pedig mintegy 1000 pedagó­gust érintenek. Nem véletlen tehát, hogy a tanácskozáson sok szó esett módszertani kérdésekről; arról, hogy a Pedagógus Továbbképzési In­tézet megkülönböztetett fi­gyelemmel kíséri a jövőben is a felnőttekkel foglalkozó tanítók, tanárok munkáját, és a lehetőségekhez mérten se­gít. A felnőttoktatásban nem­csak tanár és diák közös munkájára van szükség, ha­nem a munkahely feltétlen megértésére, támogatására is. Elméletben tudja ezt min­denki, és a gyakorlat is számtalan jó példával szol­gál. Szó esett Szerencsről, ahol a szükségesnél nagj'obb gondok sem a beiskolázással, sem az oktatás feltételeivel nincsenek, Ózdon is tudja is­kola és nagyüzem, hogy mi a dolga, a Borsodi Szénbányák Vállalat is megkülönböztetett figyelmet fordít dolgozóinak tanulására. Kedvező a kép a miskolci nagyüzemekben, egyáltaián a nagy taglétszá­mú termelőszövetkezetek, a sok ezer erhbprt foglalkoztató nagyüzemek bizonyulnak a legjobb partnernek. A közép- és kisüzemeket már nehezebb elérni, egyáltalán nem köny- nyű a munkáltatót meggyőz­ni róla, hogy amellett, hogy elméletben érdeke, hogy ma­gasabban képzett munkaerő­vel dolgozzon, a gyakorlatban is sokat kell tennie ezért. Biztosítani köteles továbbta­nuló dolgozói számára min­den kedvezményt, és neki kell figyelemmel kísérni a tanuló felnőtt útját esészen a végbizonyítványig. Ennek érdekében tervezik a jövő év elején azt a tanácskozást, hol az üzemek, vállalatok, a szakszervezeti bizottságok, az iskolák képviselői ismételten egyeztetik érdekeiket és le­hetőségeiket. M— Magyar filmek a nagyvilágban Arany Hugó, Ezüst Alad­din, Ezüst Kagyló, Bronz Sárkány, Ezüst Galamb, Arany Nofretete, Ezüst Ser­leg — mindez megtalálható a magyar filmek 1978-ban szer­zett fesztiváldíjai között. A kiküldött játékfilmek 12 fesz­tiválon Karlovy Vary-tól Montrealig és Tunisztól Salz­burgig, 15 különféle díjat nyertek, elismerés övezte be­mutatásukat. Ehhez hozzá­véve, hogy a rövidfilmek nem kevesebb, mint 18 különféle dijat „gyűjtöttek” a nemzet­közi fesztiválokon, megalapo­zottan állapítható meg: a magyar filmek sikeres éve* hagynak maguk mögött. A sorozatos erkölcsi elis­merésen túl, filmgyártásun'' reprezentánsai ielentős bévé leieket is hoztak. A magya' filmek forgalmazása a nen szocialista országokban a 1977. évihez kénest jelentő sen nőtt: a bevétel az előz' évi 28 millió forinttal szén­ben. idén elérte a 38 milliói Ami a vásárlókat illeti, az NSZK 17 millió forintos ré­szesedéssel vezet. Egy év alatt háromszorosára nőtt a spa­nyolországi l'ilmel adásunk: idén már 4,5 millió forintot tesz ki. A Spanyol Televízió ez évben 13 játékfilmet vett meg: ez a legnagyobb arány eddig a spanyolországi film- exportunkban. Bár anyagilag nem jelentős, említést érde­mel, hogy a BBC-ben bemu­tatták a „Herkulesfürdői em- lék”-et. és karácsonykor a „Ludas Matyi” is a képer­nyőre kerül. Az eladott filmek sorában az első helyet az aktuális té­mákat feldolgozó alkotások izerezlék meg. Nem véletlen tehát, hogy éppen Mészáros Márta filmjei voltak a legke­resettebbek az elmúlt í2 hó­napban. A „Kilenc hónap” ■ímű alkotásét 14. az „Ök etten”-t pedig 12 ország 1 mforgal mazói vásá roRá k ’eg, az alig néhánv he'c '->e- "uUutót' ..Olyan, mint oR- on” pedig már 6 országba ütött cl. Számottevő Sándor Pál filmjének, a ..Herkules- Cürdői em!ék”-nek sikere ist átvételére 8 ország filmszak­emberei kötöttek szerződést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom