Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-14 / 268. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. november 14., kedd A ( A képernyő előtt A főművezető meg a taxisofőrnő A főművezetőt Tóth Pálnak hívják, a Diósgyőri Gépgyárban dolgozik és róla szólt a Munkásarcok című riportsorozat szombaton sugárzott első darabja. A riportfilm szerkesztő-riportere, Brády Zoltán sok korábbi írásos és képernyőről ismert riportjával, a munkásság mai életét feltáró munkájával eleve érdeklődést keltett a film iránt, igazán kár, hogy olyan kora délutáni órában láthattuk, amikor viszonylag kevesen ülhettek a képernyők előtt. Egy új sorozat ígéretes kezdete volt ez a film Tetszett ebben a huszonöt perces .riportfilmben az őszinteség, az emberközelség. Tetszettek a dialógusok — egyet kivéve —, mert érződött rajtuk, hogy emberek beszélgetnek, nem előre megbeszélt szöveget mondanak fel. Tetszett, hogy a riport hősének negatív vonásairól is szó esett, nem is egyszer, mert így teljesebb a portré. Tetszett a gyári környezet érzékeltetése, csak a mozgó vonaton, a készárut rejtő láda árnyékában való beszélgetést lehet erőltetett beállításnak ítélni. Jó, hogy ennyire sokoldalúan igyekezett a riport Tóth Pált bemutatni, bár az a törekvés, hogy mindent felvillantson a környékből, ahol csak megfordulhat, kicsit szétaprózta a filmet. Tetszett az a mód, ahogyan a riporter minket nézőket hangtalanul bevezetett Tóth Pál közvetlen környezetébe és valamennyiünk közeli ismerősévé, rokonszenves ismerősévé tette a főművezetőt. Nem tetszett a sörözés közbeni beszélgetés, ezt erőlteíettnek éreztük, mert elképzelhető, hogy a munka utáni sörözések közben munkatársak között másról is szó essék, ne csak a termelési gondokról. És szükségtelen volt a riporter utólagos mentegetőzése a tegeződésért, mert ebben a riportban nem volt bántó, sőt emberibbé, hitelesebbé tette azt. * A Spitzbergáknál mindig hideg van, s ha valaki annyira fázik nyáron egy hűvösebb pesti lakásban, mintha ez északi szigetvilágban lenne,' hát természetes, hogy gyorsan meleg ágyba bújtatandó. Különösképpen, ha a fázó lény férfiú, a lakás gazdája meg magányos nő, aki az ágy felmelegítésére is maga vállalkozik. így érthető, miért lett a Benedek Katalin írta és Zsurzs Éva rendezte minapi tévéfilm címe: Fent, a Spitzbergáknál. Ennyit a cím, meg a játék összefüggéseiről. E film úgy töltött ki nyolcvan percet az esti időnkből, hogy egyetlen percig sem éreztük unalmasnak, de mindig vártuk, mikor kezdődik már benne a cselekmény, mikor ismerhetjük fel azt a történeti szálat, amely körül a játék bonyolódik. Ez pedig hiányzott belőle. Volt viszont egy nagyon derék taxisofőrnő — Pécsi Ildikó roppant hiteles formálásában —, alti a film gerincét jelentette, őhozzá kapcsolódtak mai életünkre jellemző apró történetkék, villanások, vonások. Ö volt a magányos asszony, akinek gyermeke úttörőtáborba megy, volt férje nem törődik a gyerekkel. Öt akarják a barátnői mindig férjhez juttatni. Ö fuvarozza taxiján a nyomorúságos albérletből végre szép lakoshoz jutó családot az új lakótelepre, ahol nem lehet a házakat megkülönböztetni. Ö leckézteti meg a nagyképű úrvezetőt, aki tilos helyen parkol; ő fuvarozza a kapatos kiskatonákat, meg a kórházból ő viszi haza a leforrázott lábú idős nőt, akivel nem törődnek a gyermekei; őt nézik levegőnek a gyermekruhabolt csevegő kiszolgálói; őt kapacitálja futó kalandra a szoknya vadász kolléga; ő viszi az anyakönyvvezetőhöz az öregedő, félszeg vőlegényt. És nem utolsósorban az ő kocsijába botlik Angelusz Pál műszaki rajzoló, csél- csap férfiú, aki végül is úgy fázott, mint a Spitzbergákon, de hamar továbbállt ő is, s az élet, meg a taxi volánjánál a törhetetlen derűvel megáldott Olga megy tovább. Ennyi történést valóban csak érinthetett a film, mintha egyazon taxiba sűrűsödött volna néhány napra mai valóságunk sok ismerős — jelentős és jelentéktelen — vonása, mozzanata. És még valami: ez a taxi mindig igen hosszú utakat tett meg (például a Keleti pályaudvar indulási oldaláról úgy ment a szemközi Nefelejcs utcába, hogy körbejárta a Baross teret és a külső Kerepesi úton is járt), szinte egy ■fővárosi városnéző járattal volt egyenértékű sok hosszú futása Pest és Buda többnyire látványos útvonalain. Korábbi olasz neorealista filmek szerkesztési módszereit juttatta eszünkbe e film, miközben az egymást követően felbukkanó és többségben elvarratlan történeti szálakra figyeltünk, amelyek Zsurzs Éva korrekt rendezése nyomán végül is érzékletes mozaikká álltak össze. Benedek Miklós Bélyegritkaságok kalapács alatt Értékes, régi bélyegritkaságok cseréltek gazdát szombaton és vasárnap a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének budapesti árverésén, amelyet a szövetség Vörösmarty utcai székházában rendeztek meg. Hatvannégy tétel szerepelt a kiállítási katalógusban, közöttük több ritkaság a kikiáltási ár kétszereséért kelt el. Kalapács alá került az 1931-ben kiadott magyar Zeppelin-bélyeg, amelyet az óriás léghajó magyarországi látogatása alkalmából nyomtak. Igazi különlegesség volt a réznyomásos, kétkrajcáros bélyeg, azt 1871-ben hozták forgalomba. Az árverésen eladott bélyeg úgynevezett felezett példány volt, ami külön is növelte értékét. (Amikor ugyanis a postahivatalban kifogyott egy- -egy bélyegcímlet, akkor kényszerűségből a postamester kettévágott példánnyal jelezte, hogy a feladó helyesen járt el, kifizette a postai díjat.) Elkelt az 1949. évi Lánchíd III. blokk és az egy évvel később forgalomba hozott UPU-blokk, amelynek különleges érdekességet adott foga- zatlan „kivitele”. Sokan keresték az árverésen viszonylag nagy számmal szereplő olyan régi osztrák postabélyegeket, amelyeket magyar postai bélyegzővel láttak el. Nagy számban cseréltek gazdát úgynevezett blokkösszeállítások is: egy-egy ösz- szeállítás gyakran több száz blokkot tartalmazott Játsszunk együtt! A Magyar Televízióban új műsorok készülnek. A képen: a „Játsszunk együtt!” című műsor felvétele. A játékvezető: Bíró Miklós Az Erdőbényei Kisgaléria ö Országos hírnevet szerzett Erdőbényének a másfél évtizeddel ezelőtt alapított Kis- galéria, amely országosan az első falusi képzőművészeti létesítmény. A Kisgaléri a értékes kortárs-művészeti gyűjteménye azonban az idők folyamán megszokottá vált, elvesztette vonzóerejét. Hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy az elavult művelődési ház nem volt alkalmas kiállítások bemutatására. A községi tanács kezdeményezésére felújították és jelentősen átformálták a művelődési házat. Az utcai részeit kiállítások rendezésére is alkalmas fogadóteret alakítottak ki, ebből a helyiségből nyílik a kitűnően megformált mozi- és színházterem, továbbá a községi könyvtár és a Kisgaléria állandó kiáltóhelyisége. Utóbbit megfelelő biztonsági berendezésekkel látták el, így lehetővé vált, hogy a művelődési ház november 6-án történt megnyitása tiszteletére a Herman Ottó Múzeum Képtára rangos kiállítást rendezhessen. A magyar tájképfestészet 100 évét bemutató kiállítás 25 festménye Szinyei Merse Pál tájképével kezdődik, majd Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János, Glatz Oszkár, Iványi Grün- wald Béla, Csók István művei a nagybányai festészet törekvéseit szemléltetik. A szolnoki iskola alkotói közül Médnyánszky László, Perl- mútter Izsák, Fényes Adolf, Kemstok Károly, Kosztolányi Kann Gyula, a hódmezővásárhelyiek közül Endre Béla, Rudnay Gyula festményei láthatók. A.z újabb törekvések közül a Gresham- csoport alkották Egry József, Berény Róbert, Szőnyi István vásznai képviselik, a szentendreieket Paizs Goebel Jenő és Barcsay Jenő. A Mis- kolchoz kötődő művészek közül Benkhard Ágost, Burg- hardt Rezső és Imreh Zsig- mond egy-egy jelentős alkotása tartozik a kiállításhoz. Kuriózumszámba megy Gu- lácsy Lajos Tavasz c., álomszerű'festménye., Ez a kiállítás — okulva a korábbi tapasztalatokon — csupán néhány hónapig látható, tavaszra. új rendezvény nyílik majd Erdőbényén. Ettől kezdve évi 4—5 kiállítás teljesítése lesz a feladata az újjászületett intézménynek, amely a jövőben arra törekszik, hogy ne csak a múlt művészeivel ismertessen meg, hanem élő művészetünk java alkotóinak bemutatása mellett a tájhoz kötődő művészek alkotásait is népszerűsítse. Évenkénti egy kiállítás alkalmat ad arra, hogy a naiv művészek és az amatőrök is szerepelhessenek a nyilvánosság előtt. A jól megvilágított, kellemes térhatású kiállítóteremben nemcsak festmények, de szobrok és iparművészeti alkotások is bemutatásra kerülnek. Az újjászületett intézmény működését kívánja elősegíteni az a baráti kör, amely a kiállítás megnyitása után tartotta alakuló ülését a községi tanács nagytermében. Még nem állapodtak meg az egyesület nevében, de azt már tudják, hogy milyen közművelődési és szervezési feladatokat vállalnak. Többek között ez az egyesület segíti az új művelődési ház működését, s ezen belül különösképpen a Kisgaléria munkáját. A Kisgaléria profilját és terveit is ez a testület határozza meg. Ugyancsak a baráti kör vállalta magára azt a feladatot, hogy a községi tanács által nagylelkűen felajánlott házat alkotóotthonná fejlessze, s lehetővé teszi, hogy egyidejűleg két-három képzőművész is dolgozhassék ezen a szépségekben gazdag tájon. Cserébe a művészektől egy-egy alkotást kérnek, amely a község tulajdona lesz. Nemcsak a községi tanács tagjai, hanem az alakuló gyűlésen jelen levő járási párt- és állami vezetők is messzemenő támogatást ígérték ahhoz, hogy Erdőbényén a művelődés újabb bázisa alakuljon ki, amely bizonyára hatással lesz a sokszor méltatlanul elhanyagolt zempléni tájegység fejlődésére is. Dr. Végvári Lajos A „December 4” Drótművek felvételre keres 1 fő, több éves gyakorlattal rendelkező szakképzett szakácsot 500 adagos üzemi konyhájához. 44 órás munkahét. Érdeklődni a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői u. 18. I Közbe(n)szólás egy tanácskozás ürügyén S zimpatizálok. Mindig, ha azt tapasztalom közművelődési berkekben, hogy valamit nem csupán elképzelnek, előkészítenek, megszerveznek és megrendeznek — de mindezek végeztével időt szakítanak arra is, hogy értékeljék a végzett munkát. No, nem azért, hogy elismeréseket és kitüntetéseket aggassanak egymásra a közreműködők; hanem azért, >hogy az összegzett tapasztalatok alapján még sikeresebben dolgozhassanak a későbbiekben. Ezért is fogadtam örömmel a közelmúltban azt a meghívást, amely/röviden igy invitált: „Tisztelettel meghívjuk a Borsodi Fonó c. rendezvényünk értékelő megbeszélésére a Gárdonyi Géza Művelődési Házba ... Miskolc...” Berzenkedtem a meghívót kézhez' kap )a, hiszen már van annak négy hónapja is, hogy — akik jelen voltunk — részesei lehettünk az, említett háromnapos folklór rendezvénynek. Ha még bármi lyen sikeres is lett volna ez az eseménysorozat — most már nehéz biztosan hivatkozni az emlékezetre. De- hát, ha már ez van, induljunk el így ... Lelkendeztem aztán, már ott, a megbeszélés helyszínén. Előbb talán csak, a „szokatlanság” biztatására. Arról ugyan már többször olvastam, hogy labdarúgó- csapatok képmagnóra rögzítenek mérkőzéseket, aztán ezeket tanulmányozzák — művelődési intézmények hasonlatos kezdeményezésével azonban még nem találkoztam. (Attól persze még lehetett). A mostani megbeszélés első „napirendi pontjaként” kellemes meglepetésben volt részünk. Az emlékezet szavai helyett képen rögzített tények elevenítették fel a Borsodi Fonó eseményeit. A Gárdonyi Művelődési Ház Gö- römbölyön dolgozó amatőr- film-körének a rendezvényről készített színes filmjét tekinthettük meg. íme! — milyen egyszerű „a részek dolga az egészben”... A megbeszélésen azok voltak jelen, akik annak ideién is a tervezés, a szervezés és a megrendezés munkájának oroszlánrészét vállalták. Ilyen formán messze nem protokolláris értékelés folyt, hanem a film adta lehetőség kihasználásával: részeket elemző és egészet átfogó véleményalkotás. Ami mindebből nyilvánosság elé kívánkozik, az így foglalható össze röviden: (még a lelkesedés emblémája alatt): a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház, mely négv éve vállalkozott arra. hogy nyaranként bemutatkozási lehetőséget ad a megyénkben működő hagyományőrző népi együttesek, néodal- és pávakörök bemutatkozására, az idén sikerrel lépett tovább a rendezvénysorozat szervezésében azzal. hogy három egymást követő napon folvton nyitott kaouiú-aj- tajú otthon1 biztosított a folklórnak. Először rendezték meg a megyeszékhelyen az egész napos nénműveszeti vásárt. Értékes és folytatásra inspiráló kezde- [ ményezés volt alkotók meg- * hívása és közönségközeiben ■ való bemutatása. Általában , a háromnapos eseményso- [ rozat igen jó alkalmat adott j arra, hogy a megyénkben ■ élő és dolgozó amatőr J együttesek és csoportok ta- [ lálkozzanak egymással és ■ közönséggel, hogy hagyó- ■ mánya teremtődjék.Miskol- , con is a folklórnapoknak, J népművészeti bemutatók- 1 nak és vásárnak. i Töprenkedtem már ott a ■ beszélgetés közben, s azóta 1 is. Éppen azon: maradhat-e | egy művelődési intézmény « ügye; tervezési, szervezési J és rendezési feladata a i Borsodi Fonó címmel fel- J vállalt rendezvénysorozat? • Mindezt azzal az ismerettel J kérdőjelezem, hogy a vá- i rosi tanács hathatós pénz- [ támogatást adott, az' intéz- i ménynek, hogy több, első- J sorban Hejőcsabán levő ■ üzem segített a legkülönfé- * lébb módon. De: rriegfogal- B mazódott az értékelő meg- » beszélésen is, s magam is | ezt erősítem: megyénk nép- i művészeti értékeinek effaj- J ta alkalma nem pusztán i miskolci ügy. És nem csu- • pán azért, mert a bemutat- ■ kozó együttesek, csoportok ' és alkotók döntő többsége a } megye más városaiból és • községeiből utazik ide. Ja- J vaslatként az is felvetődött, i hogy például a pávakörök J megyei minősítését ez al- ■ kálómmal meg lehetne ol- 1 dani. Hogy leheLe. vagy | sem, nem e sorok írójápak i dolga eldönteni. Csak tény: J nemigen volt illetékes ezen i a megbeszélésen, aki meg- J mondta volna: igen vagy ■ nem. A megyei tanács ille- J tékesei pénzzel — ha mini- B mális összeggel is — már • támogatják ezt az ügyet, se- J gítő jelenlétük azonban — i mint a megbeszélésen is — { még hiányzik. (Talán mert i megítélésük szerint mégis- [ csak miskolci „ügy” mind- ■ ez?)... Töprengéseim erősíti ! még egy javaslatként elhang- J zott gondolat. Az tudniillik, i mely abból kiindulva, hogy 1 jövőre egyidejűleg a város { több pontján „szórják” a • folklórnapok eseményeit: J Tapolca és Lillafüred alkal- i másságát bizonygatta hely- J színül. Az üdülőkre (is) ■ gondolva. Nos, ha lehet utó- J lag közbeszólnom: talán B megfontolandó lenne: nem 1 az új lakótelepeken élőkre , (pl. Diósgyőr) kellene-e in- i kább gondolni? Szimpatizálok mégis, vé- • gezetül, a Gárdonvi Géza B Művelődési Ház elhivatott i feladatvállalásával; cselek- J vő buzgalmával, a nekik se- i gítő szakemberek megszál- [ lottságával. i A zzal váltak el az c i nyári rendezvény ér- J tékelő megbeszélésén i részt vevők, hogy folytatják J amit elkezdtek. S egy hó- | nap múlva még egyszer • szétküldik a meghívókat. [ Hátha megjelennek azok is. i akik ezúttal hiányoztak J Ezért halasztottam el ma-’ i gam is „hozzászólásomat” [ Talán, így, közben sem lel- i lesen haszontalan ... 1 Ténagy József 1 Vetélkedősorozat Vetélkedősorozatot rendezett a KMP és a KIMSE megalakulásának hatvanadik évfordulója tiszteletére a Borsodi Szénbányák Vállalathoz tartozó Farkaslyuki Bányaüzem KlSZ-szerveze- te. A november 26-ig (ártó vetélkedő üzemi döntőjén minden alapszervezet három legjobb versenyzője vesz részt.
