Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

1978. november 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 fi HCM laisireliriiriitei Az ország legnagyobb rizs- termőtáján, Szolnok megyé­ben a hét végére befejező­dött a vízigabona betakarí­tása. A mezőgazdasági nagy­üzemek az idén rendkívüli nehéz körülmények között és szokatlanul későn birkóztak meg a tizenhárom és fél ezer hektár rizs betakarításával. A rizstermés feldolgozás előtt teljes egészébon szárí­tósra szorult, s ahhoz, hogy jóminőségű rizs kerüljön az üzletekbe, a karcagi hántoló malom rizsmolnárainak mó- dosítaniok kellett a korábbi technológiát. A mostoha ter­mészeti körülmények nem­csak az idei vízigu’oona-ter- més I minőségéi, hanem a mennyiségét is alaposan be­folyásolja, a hozamok lénye­gesen alatta maradtak a vártnak. f’iriiíh Katalin a röntgenvizsgálatokhoz mintákat készít elő Piros néni mondja Mi mindennek tudunk örülni! Mások talán megmo­solyognak bennünket, s mi csodálkozunk azon, hogy ők kinevetnek. Mint ahogy most ez az öregasszony, itt a Tiszti-parti kisközség leg­szélső házában. Öröme en­gem mosolyogtat, s egyben szomorít is, valahogy nagyon belül. * — Itt nőttem én fel, sze­génységben, kínban, félárvón — itt lett belőlem asszony, itt szültem meg a lányomat, eb­ben a féltenyérnyi házban, itt neveltem fel, s innen ad­tam férjhez a múlt őszön. Nagyon messzire, nagyon tá­volra vitték, iá Dunán is túl­ra, Budára. Tudja, jó gye­rek ő nagyon. Amikor el­ment, azt mondta: köszönök mindent, édesanyám ... — Amióta egyedül marad­tam. minden héten kapom a levelet tőle. Eleinte rossz volt — azt hittem, csak az első hetekben lesz ilyen szorgal­ma az írásra, mert hát sok a dolga, meg ott a gyerek is, a kisunokám, a Piroska, aki már nyolchónapos. Na, de visszatérve az előbbire, én már kedden vagy szerdán reggeltől várom a postát. Ezeken a napokon szokott ér­kezni hír felőlük. Sokszor magam megyek be a hiva­talba, reggel, amikor bevá­sárolni indulok. Fiatal, ide­való postáslány van nálunk, tudja, miért megyek, s néha ki is neveti türelmetlensége­met. Mondja is sokszor, ugyan. Piros néni. mire való ez a nagy türelmetlenség! Dehát, ugye. ezt csak én tud­hatom igazán ... Azután, amikor így kapom meg a le­velet, nem bontom ám fel rögtön, dehogy is ... Csak otthon, amikor kipakoltam mindent a szatyorból, elővet­tem az unokám fényképét, és kényelmesen leültem a spar­herd mellé. Ilyenkor olvasom el, egyszer, kétszer, vagy amennyiszer tudom, mert van azért itt munka bőven. A kert, a jószágok; reggeltől es­tig tartó foglalatosság. Meg nem is vagyok én már fiu­tal... — De nem is ezt akarom mondani, hanem azt, hogy két hétig semmi dolgom nem volt. Hatvanhárom éves le­szek, de még életemben nem jártam így. Tessék csak jól figyelni... Először tizenkét éves koromban 'voltam más községben, itt, nem messze tőlünk, anyámmal, vásárban. Azután tíz évre rá, huszon­két éves koromban jutottam el az ide hetven kilométerre lévő kisvárosba. A vőlegé­nyemmel mentünk ruha­anyagot venni az esküvőnk­re. És azóta nem mozdultam én ki innen sehová. Egészen mostanáig, míg a lányomék fel nem hívlak magukhoz. A vöm jött értem vonattal, hogy el ne tévedjek a fővá­rosban; ő vette meg a jegye­ket is, és amikor felértünk a fővárosba, taxin vitt el a la­kásukig. Elég sokat mentünk az autóval, valamilyen szi­gettel szemközt egy nagy bér­házban laknak a harmadik emeleten. Szédültem, amikor felértünk, de csak mosolygott rajtam, amikor azt mond­tam, hogy semmi pénzért nem költöznék ide, ebbe a megaavarodott városba. Ugyan, mondta, meg lehet ezt szokni, mama, nem kell úgy félni... Tetszik tudni, falusi fiú ő is. Szeged mel­lett született, s a kislányo­mat úgy ismerte meg, hogy a szomszéd községben kato­náskodott. Akkor már ott dolgozott a fővárosban, s az esküvő előtt kapott lakást. — Az első napon sehogy sem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban, s hajnalban, amikor a kislá­nyom felébredt, már tisztába tettem a gyereket. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam megmelegileni a tejét, mert én nem értek ahhoz a gáz­tűzhelyhez. De megtanultam én ott sok mindent a két hét alatt! Reggel, amikor a lá­nyomék elindultak dolgozni, megmutatták, hogyan kell be-, meg kikapcsolni a tévét, és azt mondták, anyuka: néz­ze, ha akarja ... Hát néztem én mindent, délelőtt is, dél­után is. Estére megfájdult a szemem a sok tévénézéstől, de mire hazajöttek a gyere­kek, mindig vacsorával vár­tam őket. Na, a kislányról, az unokámról . még nem is beszéltem! Hát csak este lát­tam, mert a lányomék böl­csődébe hordták. Mondtam nekik, miért kell elvinni, amikor itt vagyok, vigyázok rá. Még rosszul is esett, de azt mondták, hogy nem le­het kivenni, meg nem is ezért vagyok én náluk, hogy a gyerekkel bíbelődjek egész nap. Ck tudják, mit lehet és mit nem, de azért rosszul esett. Persze, ott sem unat­koztam, megismerkedtem a szomszédasszonnyal, mostam a lányomékra. a gyerekre, hát eltelt a nap. — Mielőtt hazajöttem vol­na, a vöm adott egy szép kendőt. Fel sem vettem még itthon, olyan szép. A szom­széd azt mondja, drága por­téka ez, nem érdemes kop­tatni ... — Azért jó volt visszajön­ni, de nehéz. A lányom meg­ígérte, hogy tavasszal lejön­nek és visszavisznek, ha már elkészültem a kerttel. Azt is mondták, vesznek nekem té­vét. de hát minek az nekem, amikor itthon ki sem lát­szom a munkából... Pusztafalvi Tivadar Búcsúfát állítottak A baranyai Nagynyáraci község német ajkú lakossága érdekes régi hagyományt ele­venített fel vasárnap: a bú- csúfaállítást. A magyarorszá­gi németek körében sok he­lyütt ismerték ezt a sajátos népszokást; minden bizony­nyal még hajdani hazájukból hozták magukkal. Baranyá­ban ma már ©gyedül a nagy- nyárádi német nemzetiségű lakosság állít búcsúfát A ter­més betakarításának ünnep­lésére. A német népviseletbe öltözött fiatalok jókora fát vágtak ki az erdőben, s fel­díszítették színes szalagokkal és egy üveg bort kötöztek rá, olyanképpen, amint a ma­oistát szokták elkészíteni. Ze­nekar kísérte végig a falun a fát cipelő legényeket, akik azután a fát a művelődési ház előtt állították fel. Ott volt a község apraja-nagyja. Az ünnepség alkalmából a környékbeli német . együtte­sek — a majsi fúvószenekar, a villányi női kórus, a som- bereki pávakör és a nagy- nyárádi vegyeskar — nemze­tiségi műsort adott a helybe­lieknek és a nagyszámú ven­dégseregnek. A búcsúfát két hét múlva — Katalin napján — hasonló vidám ünnepé­lyességgel „kitáncolják” majd a nagynyárádi fiatalok. SPORT SPORT SPORT Sakkojimpia FérfapaiuÉ aranyérmes Vasárnap délelőttre rész­leteiben is ismertté vált, ho­gyan lett Magyarorszag férfi sakk válogatott ja olimpiai aranyérmes. A magyar együt­tes az utolsó fordulóban Ju­goszláviával mérkőzött és 3:! arányban győzött. A leg­több hírügynökség azzal kezdte tudósítását. hogy együttesünket megfe'elő erős­ségűnek ítélték az érmes helyre, de arra senki sem számított, hogy Portisch La­josuk szerzik meg az arany­érmet. Jugoszlávia ellen egyéb­ként Portisch az első táblán döntetlenben egyezett meg Gligoriccsal. A második táb­lán Ribli a 49. lépésnél fel­adásra késztette Ljubojcvi- cset, ugyancsak győzött a harmadik táblán Sax, aki a 32. lépésben diadalmasko­dott. Matanovics ellen. A többi eredmény úgy alakult, hogy a negyedik táblán Csőm gyorsan döntetlenre adta a játszmát Ivkowal szemben. A Szovjetunió mindössze 2,5:1,5 arányban nyert Hollandia ellen, ez azt jelentette, hogy az 1976-ig tartó elsőségét — 1977-ben Miskolcon, a városi sportcsar­nokban, két napon keresztül, az ifjúsági kézilabdacsapatok küz­döttek az Országos Ifjúsági Ku­pa döntőbe jutásért. Míg a férfi mezőnyben kiegyenlített küzde­lem folyt, színvonalas és sport­szerű játékkal, addig a leányok­nál az FTC biztosan nyerte mér­kőzéseit. Végül is mindkét nem­ben az FTC csapata jutott az or­szágos döntőbe. A borsodiak kö­zül a Miskolci Spartacus női ^ csapata szerepelt jobban, a má­sodik helyet harcolta ld. A női mérkőzések eredményei: FTC—Eger SE 14:11, Szegedi Tex­tiles—Eger SE 3:30, Miskolci Spartacus—Szegedi Textiles 26:7, FTC—M. Spartacus 14:9. FTC—Szegedi Textiles 21:4, Mis­kolci Spartacus—Eger SE 14;13. nem vett részt az izraeli vi­lágbajnokságon — elveszítet­te. Igaz, ezúttal a világbaj­nok Karpov nem szerepelt a csapatukban. A magyar csapatból ki­emelkedik az első táblán szerepelt Portisch Lajos tel­jesítménye, aki valamennyi mérkőzésen játszott és 8 győzelmet aratott. Mindösz- sze két vereséget szenvedett a világ legjobbjai ellen. Ugyancsak elismerés illeti Ribli és Sax játékát, akik nem kaptak ki az olimpián. Csőm is dicséretesen helyt­állt a versenyen. Ezzel a nagyszerű eredménnyel a magyar válogatott igazolta, hogy kitűnő képességű együttes, s 1928 óta második alkalommal bizonyult a vi­lág legjobbjának. Csak később érkezett je­lentés arról, hogy a nők is nagyszerű eredményt értek el. Végül ezüstérmei, harcol­tak ki, s ez különösen akkor figyelemreméltó, ha figye­lembe vesszük, ho.gv megle­hetősen rosszul rajtolt csa­patuk, többek között várat­lan vereséget szenvedett Spa­nyolország gárdájától. l. FTC 6 pont, 2. Miskolci Spartacus 4, 3. Eger 2, 4. Szege­di Textiles 0 pont. A Borsod megyei Kézilabda Szövetség által felajánlott külön jutalmat Dusek Ilona (Miskolci Spartacus) kapta. A legjobb me­zőnyjátékos: Oswald Magda (FTC) volt a másik jutalmazott. A férfi mérkőzések eredmé­nyei: Frc—Ózd 17:16, Szegedi Volán—Egri Finommechanika 17:16, FTC—Eger 20:19, Szeged— Ózd 16:16, Űzd—Eger 21 -is, FTC —Szeged 20:20. 1. FTC s> pont 2. Szegedi Vo­lán 4 pont, 3. Ózd 3 pont, 4. Eger 0 pont. A legjobb kapus Busa József, a legjobb mezőny- játékos Czombos Sándor (mind­kettő Szeg. Volán.) NP. sorokban • RÖPLABDA. Borsodi Bá­nyász—Nyíregyházi VSC 3:0 (13, 2. 3). Ózd. NR II. férfi. A Bányászok kiemelkedő csapatjátékot nyújtottak és 46 perc alatt győztek. A Bá- . nyász a 2. helyet szerezte meg a bajnokságban. Jó: az egész csapat. SAKK. Miskolci Spartacus —Ganz Villany 7,5:6,5. OB II. Budapest. Nagy küzde­lemben győzött a szövetke­zeti együttes. Gy.: Isépy. Ke- czer, Varga, Fábián. Döntet­len: Kovács, Puhl, Móré, Vékony, Nyíri, Kiss, Váradi. BKV Előre—Diósgyőri VTK 9:5. OB II. Budapest. Bal- szerencsés vereséget, szenve­dett a diósgyőri gárda. Győz­tek: Borbély, Farkas, Hűnké, Ráki. Döntetlen: Szurovszky. Szigetfalvi. TEKE. Sopron—Borsodi Bányász 5:3 (5012—4986). Sopron, NB I. férfi. Ezzel a ve­reséggel a bányászok kies­tek az I. osztályból. E: Ko­csis (874), Szecsődi (869), Székely (834). Balázs (829). Ózdi Kohász—Pénzügyőr 7:1 (2693—2448). Ózd, NB II. fér­fi. A Kohász remek egyéni teljesítményekkel győzött. Egyénileg: Nagy (478). Klakk (472), Révai (451), Durst (450). KézilaUa ÓIK Bátor ószók Bátor lányok és fiúk úszóver­senyét rendezték meg vasarnap délelőtt az Augusztus 20. strand­fürdőben. A jelző azért is illik rájuk, mert a hőmérséklet alig érte el az 5 fokot. Miskolcon ilyen hidegben bizony régen ke­rült sor a szabadban úszó ver­senyre. Ünnepi volt az alkalom, hiszen a NOSZF 61. évfordulója tiszteletére rendezték a viadalt. (Eddig a Szabadság-fürdő nyúj­tott hagyományosan otthont a víz szerelmeseinek, de a felújí­tás miatt erre most nem volt lehetőség.) A strand úszómedencéje körül edzők, versenyzők és időmérők álltak dideregve. Szabó Emese (MVSC) jól szerepelt — 1 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzérmet szer­zett. Nem panaszkodhat klubtár­sa, Csík Éva sem, aki 3 első és 1 második helyezéssel rukkolt ki. Igaz, Riba Dalma a megye egyik legeredményesebb női versenyző­je a hét végén Egerben bizonyít­hatta tehetségét a Bornemisza Gergely Kupán. Az országos ren­dezvény első napi küzdelmeiben szintén részt vett és két helye­zést ért el Fázold Henrik, aki jelenleg katonai szolgálatot tel­jesít. A Miskolci Postás verseny­zője — annak ellenére, hogy ka­tona — egyetlen őszi versenyről sem hiányzott. Vasárnap Miskol­con állt rajtkőre és a 100 méte­res pillangóúszást meg is nyer­te. A hagyományos miskolci úszó- rendezvényen MVSC-fÖlény volt. A verseny azonban elsősorban azt mutatta meg, hogy az ün­nepi hangulat képes meleget va­rázsolni egy hűvös novemberi napon is . .. Kosárlabda ffiüFüfizdiw! Winter kosárra dob a pécsiek ellen. Fotó: Szabi­Pécsi VSK Diósgyőri V2’J 71:67 (39:43). Miskolc, város sportcsarnok. NB I. női. Ve fette: Pajor, Urbán. Az 1 félidőben ■ egy ideig fej-fe.; mellett haladtak a csapatok, A szünet után váratlan for­dulat következett; a DVTK játékosai sok hibát követtek el. A II. félidő 13. percében Spisák kipontozódott. a PVSK pedig kitűnő távoli dobások után előnyét meg­őrizve nyert. A DVTK csa­pata fá indián kosarazott. Ld.: Áronná (21), Winter (17), Horváth (9). Miskolci EAFC—Debrece­ni VSC 93:60 (40:28). Debre­cen, NB II. női. A miskol­ciak kitűnően játszottak, re­mekül védekeztek és táma­dójátékuk is ötletesnek bizo­nyult. Ld.: Petrik (23), Hal­mas (18), Laczkó (16), Cser­mely (15). Miskolci EAFC—Zrínyi SE 92:55 (44:28). Budupest, NB II. férfi. Nagy tudásbeli kü­lönbség volt a két együttes között. Ld.: Fodor (26), Lő- rincz (14), Busák (12), Les- tár (10). MAFC—Diósgyőri VTK 77:70 (46:34). Miskolc, városi sportcsarnok. 400 néző. • NB. I. női. Vezette: Simó. Szász. Az első félidőben rendkívül gyengén látszott a hazai együttes, és a fővárosi gárd- már 27 (!) pontos előnyre szert tett. A .szilnél utá mindent megpróbált DVTK. a hajrában pedi határozott fölénybe kerülte de már csak hátrányuké tudták csökkenteni Ld.: Áronné (35), Winter (15).

Next

/
Oldalképek
Tartalom