Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ___/ 1 978. november TO., péntek S okrétű szövetkezeti munkánk fokozó­dó lendülete, a tagság, a dolgozók, i a választott tisztségviselők élénkülő tevékenysége, a növekvő feladatvállalás készsége jelzi, hogy megyénkben jó irány­ban halad a párt XI., pitéivé a fogyasztási szövetkezeti mozgalom' VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása. Az V. ötéves terv félidejének tapasztalatai igazolják, hogy a mind szélesebb körben kibontako­zó aktivitás, a napirenden levő feladatok végzése már eddig is szép eredményekre vezetett. Jelentős része van ebben a szo­cialista munka versenynek, amelynek poli­tikai szervezését, irányítását, sokoldalú se­gítését a szövetkezetek vezetőinek nagy többsége kiemelt feladatként kezeli. A középtávú és éves gazdasági, mozgal­mi terveik teljesítése közben figyelmük középpontjába kerülnek az időközben meg­jelenő párthatározatok, szövetségi irány­elvek, ajánlások, amelyek nemcsak meny- nyiségi pluszt jelentenek, hanem jelenté­keny minőségi többletet is igényelnek. E fontos követelmények gyakorlati al­kalmazásának lehetünk tanúi a közeli he- tekbén, amikor az általános fogyasztási és értékesítő, takarék- és lakásszövetkezetek küldötteik jelenlétében veszik számba az MSZMP KB ez év március 15-i, a mező- gazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, fej­lesztésének feladatairól hozott határozatát. Ugyanakkor a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa irányelvei alapján a bel­ső ellenőrzés továbbfejlesztését meghatá­rozó tennivalók végrehajtásának tapaszta­latait, az ezekkel kapcsolatos legidőszerűbb tennivalókat is meghatározzák. A küldöttek mozgósítása, a határozati javaslatok ésszerű kidolgozása — ahol szükséges — a korábban kimunkált intéz­kedési tervek korszerűsítése, különös fi­gyelmet érdemel. Nagyon fontos, hogy a beszámoló a valóságot tükrözze, közért­hető, jól áttekinthető, az eredmények mel­lett a gondokat is elemző módon feltáró, ugyanakkor emberhez szóló legyen. Ott járnak el helyesen, ahol a szövet­kezeti tevékenység minden fontosabb kér­déséről szót váltanák. A küldöttgyűlés ak­kor tölti be hivatását, ha a küldöttek való­ban megismerik az élelmiszer-gazdasággal, a szövetkezeti ellenőrzéssel kapcsolatos munka fontosabb tapasztalatait, a követ­kező esztendő célkitűzéseit. Segíteni kell, hogy egyértelművé váljék az áfész-ek termelésszervező munkájának hármas célja, amely egyszerre kell szol­gálja a népgazdasági árualapok bővíté­sét, a szövetkezeti körzet lakosságának ellátását, s nem utolsósorban az áruterme­lés elősegítését. Az áfész-ek és takarékszö­vetkezetek megalakulásuk óta alapvető feladatnak tekintik a háztáji, kisegítő és egyéb kisgazdaságokkal való törődést. Van­nak jól hasznosítható tapasztalataik, ame­lyeket a KB-határozat végrehajtása során hiba volna figyelmen kívül hagyni. Szép eredményeket könyvelhetnek efl a szövetkezetek a fólia alatti zöldségtermelés, a palántaellátás, a szaporítóanyagok for­galmazása, a húsellátás, a kisállattenyész­tés, a szakcsoporti tevékenység, takar­mány- és tápértékesítés szervezésében egyaránt. Bizonyára a küldöttgyűlési vi­tában is megfelelő helyet kap majd e fon­tos kérdések- tárgyalása. Mert tárgyalni kell róla, nem a szószaporítás kedvéért, hanem a továbbfejlesztés lehetőségeinek tisztázása végett. Az eddigi gyakorlat is ezt bizonyítja. A háztáji és szakcsoport! termelést és az ezekből származó termé­kek értékesítését ma még nehezítő akadá­lyokat. csak úgy lehet elhárítani az útból, hogy ezen a fórumon többoldalúan meg­világítva tisztázzuk azok okait, jellegét. Tisztázni, dönteni kell, mert nemcsak más területeken, a termeltetésben, felvásárlás­ban sem elég az eddigi tempó. A küldöttgyűlések jó előkészítésének je­lentőségét növeli, hogy a tanácskozáson szembesítik az ellenőrzés fejlesztése érde­kében hozott magas szintű állami határo- zatokat, a SZÖVOSZ-irányelveket a gya­korlattal. Megvizsgálják: vagyonvédelmi tevékenységük, a belső ellenőrzés össz­hangban van-e. a népgazdasági és csoport- érdekekkel. Ez fölöttébb indokolt, mert a vagyonvédelem területén országosan nem éppen előkelő helyen vannak fogyasztási szövetkezeteink. A belső ellenőrzés lényegét, irányát ille­tően teljesen azonosak a népgazdaság és - a szövetkezeti tagság érdekei. Amikor mér­legeljük jelenlegi helyzetünket, irányt sza­bunk az ellenőrzés fejlesztésének, nem árt tisztázni, hogy a belső ellenőrzés szaksze­rűségének, szervezettségének erősítését az általános növekedés követelményei sürge­tik. Megfigyelhető, hogy az önálló szövetke­zeti gazdálkodás állandóan bővül, fejlődik. Ez indokolja, hogy hatékonyabbá, korsze­rűbbé kell tenni — a belátható jövőre is figyelve — a belső ellenőrzést. A szövet­kezeti — vállalati — érdekeltségen túl a tagság gazdai minősége és felelőssége is ugyanezt igényli. Az V. ötéves tervre ki­tűzött jelentős szövetkezeti feladatok még hangsúlyosabbá teszik ezt a követelményt és igényt. Az igazgatóságok a beszámoló készítése­kor akkor végeznek érdemi munkát, ha számolnak vele: az ellenőrzési tevékenység fejlesztése csak úgy lehetséges, ha a fej­lesztés a már meglevő és bevált alapokra épül. Sok a tennivaló, „ugrásra” még sincs szükség az ellenőrzési munkában, de kö­rültekintő, céltudatos, nem lassított előre­haladásra igen. A küldöttgyűlésekre készülve nem té­veszthetjük szem elől, hogy bár a kor­mányhatározat tartalmaz új elemeket — iilyen például, hogy a szövetkezetek a bel­ső ellenőrzésükhöz kötelesek legalább két­évenként külső szakértőt igénybe venni — az eddig is gyakorolt ellenőrzési formákat is fejleszteni kell. Vagyis a szövetkezetek­nek mindent meg kell tenniük, hogy erő­södjön a közgyűlések ellenőrző szerepe, növekedjen a felügyelő és ellenőrző bizott­ságok vizsgálatainak' ''hatékonysága, az operatív szövetkezeti vezetésben pedig korszerűsödjön a számvitel belső ellenőr­zésének rendje. Meggyőződésünk, bőgj1, ha a küldöttek előtt gondosan mérlegeljük az ellenőrzés eredményeit, az elkövetett hibák okait, ta­nulságait, ezek a küldöttgyűlést vitában, az ott hozott határozatok révén a szövet­kezeti tevékenység fejlődésének szerves ré­szeivé válnak majd. A lapvetően fontos, hogy a küldöttgyű­lés úgy végezze "munkáját, hogy az ott hozott döntés a nagy politikai és gazdasági célok irányába mutasson, amely­ben benne foglaltaknak a szövetkezetek érdekei is. A most induló őszi küldött­gyűlések, a küldöttek felelősségteljes mun­kája legyen biztosítéka annak, hogy újabb elismerésre méltó eredményeket érjen el szövetkezeti mozgalmunk. Csege Géza, i a MÉSZÖV elnöke SzéÉánnh fesmfe A szénre, mint energiahor­dozóra, még évtizedeiúg szüksége lesz az országnak. Becslések szerint népgazda­ságunk energiaigénye tizen­öt év alatt megkétszerező­dik, hőmennyiségben kife­jezve: az 1975. évi 2(55 terra kalóriáról 1990-re 520 terra kalóriára emelkedik. Az igény kielégítése csak erő­teljes behozatallal történhet, de mindent meg kell ten­nünk a hazai szenek minél teljesebb kibányászásáért. A borsodi és az ózdi szén­medence bányászainak mun­kája jelentős mértékben be­folyásolja országunk ener­giamérlegének alakulását. Innen kerül ki a szénterme­lés egyötöde, a barnaszén felszínre hozatalának 33 szá­zaléka. S megyénk szénbá­nyászai mindenkor teljesítik kötelezettségüket, még soha­sem okoztak csalódást. A Borsodi Szénbányáit Vállalat az idén is túltelje­síti termelési feladatát, bár ez évben különösen sok ne­hézség hátráltatta a dolgo­zók munkáját. Szeles-aknán vízbetörés miatt két és fél hónapig szünetelt a bánya- művelés. másutt is gyakori­ak voltak a geológiai gon­dok, s szinte általánosnak mondható egyes alkatrészek hiánya. Az elmúlt évben há­rom aknában befejeződött a termelés, ezáltal évi 200 000 tonnával csökkent a fejtési kapacitás. Ha fellapozzuk a vállalati statisztikát, látjuk azt, hogy a kollektíva november else­jéig 102,9 százalékra teljesí­tette időarányos tervét, s csaknem 124 000 tonna több- letszen'et adott az ország­nak. Külön kell szólnunk Lyukóbányáról, amely már eleget tett évi termelési kö­telezettségének. Az akna ez évben előreláthatóan egy­millió tonna szenet küld fel­színre — ennyit egy hazaij bányából még soha, sehol nem termeltek. A vállalat területén terv­szerű, céltudatos, koncentrá­ciós tevékenység tapasztal­ható. Világszerte törekvés a nagy termelékenységű mun­kahelyek, aknák kialakítása, s időben felismerték ezt a helyes irányzatot a vállalat vezelői is. Ma már egy ak­nából átlagosan 1500 tonna szenet bányásznak ki napon­ta, megközelítően 20 száza­lékkal többet, mint két év­vel korábban. Feketevölgy és Lyukóbánya pedig olyan korszerű termelési rendszer­rel rendelkezik, ami köve­tendő például szolgálhat más almák számára is. A vállalatnál egyidőben 13 —14 komplexen gépesített frontfejtés üzemel. ezek egyenkénti termelése megha­ladja a napi ezer tonnát. A korszerű fejtési eljárások­hoz igazodik a rakodás és a szállítás, s ezek együttesén biztosítják a kívánt ered­ményt. Mindezek irányítója azonban a bányász, aki ha kell, olykor vasárnap is dol­gozik. A borsodi szénbányász szocialista brigádok rendre élenjárnak a tröszti munka­versenyben. s ez évben fi­gyelemre méltó felajánláso­kat tettek a KMP megala­kulásának 60. évfordulója alkalmából. A bányáknál, az üzemek­nél az utóbbi három évben mintegy egymilüárd forintot költöttek új aknák nyitásá­ra, új szénmezők feltárásá­ra, s gépek vásárlására. Nél­A Diósgyőri Gépgyárban exportra szereli össze a kábellnízó- gépekel a Szojuz 6., IMSZBT aranyjelvényes szocialista bri­gád. Fotó: Sz. Gy. Emeli a terméshozamot és fokozza a növények kóroko­zókkal szembeni ellenállását a rádióaktív izotópok és az ionsug'árzás alkalmazása a vetőmagvak kezelésében. A kedvező tapasztalatokra a KGST-országok több éves tu­dományos-kutató és kísérleti munkája alapján jutottak. Számos olyan új búzavető­magot kísérletezlek ki, amely­nek terméshozama 15 szá­zalékkal volt magasabb a hagyományosnál és ellenálló­képesebbnek bizonyult a nö­vényi kórokozókkal szemben. Hasonló tapasztalatokra tet­tek szert a kukorica-, az ár­pa-. a lucernamagvak és más kultúrák izotópos ke­zelésekor A szocialista országok szak­emberei a közelmúltban nemzetközi tudományos-mű­szaki konferencián cserélték ki az izotópok mezőgazda- sági alkalmazásának tapasz­talatait. Export n tai Jelentős exportot bonyolít le az idén a miskolci Avas Bútorgyár. Mintegy 11 ma­lié forint értékű kisbútort szállít a Német Szövetségi Köztársaságba. Az export­tervet időarányosan teljesí­tették, s minden remény megvan arra, hogy teljesül­jenek a célkitűzések. Mind­emellett a gyár egyéb ter­melési mutatói is sikeres év­ről tanúskodnak. A Borsodi Szénbányák Vállalat és szakszervezeti bizottsága munkavédelmi plakátpályázatot hirdetett olyan plakátok elkészítésére, amelyek elősegítik a mun­kavédelmi propaganda fej­lesztését, a baleseti veszély- források felismerését, a bal­esetele megelőzését. A pá­lyázaton a vállalat minden dolgozója részt vehet 3—3 művel. Az értékes díjakkal honorált legjobb pályamű­veken kívül kiállításon mu­tatják be a további zsűrizett anyagot is. külözheietíen a termeléshez a korábbinál ütemesebb fej­lesztés. Visszatérve az idei eszten­dőre: megyénk szénbányá­szaitól szabadnapi termelést kér a népgazdaság. Kevés idő jut tehát az aknák dol­gozóinak az év hátralevő ré­szében pihenésre, de a bá­nyászok zokszó nélkül, di­cséretes módon teljesítik kö­telességüket. A várható éves széntermelés 5 280 000 ton­na lesz, s ez 150 000 tonná­val haladja meg a progra­mot. Túlteljesítik 67 000 mé­teres vágathajtási tervüket az elövájók is, s ezzel meg­alapozzák a jövő évi sikeres t ermelőmunká t. A jó munka elismerése­ként a Borsodi Szénbányák Vállalat tavalyelőtt elnyerte a' Kiváló Vállalat címet. Me­gyénk szénbányász-társadal­ma az elmúlt évben a Ma­gyar Szénbányászati Tröszt vezérigazgatója, illetve a ne­hézipari miniszter dicsérő oklevelében részesült. Bár még csaknem két hónap van hátra az évbál. de nem ne­héz megjósolni: szénbányá­szaink ismét kiérdemelnek majd valamilyen kitüntetést. <K. LJ Vilmányban 68 napon át szedték a burgonyát. Két hó­nap és egy hét kellett althoz, hogy a 130 hektáros terület­iéi betakarítsák a termést. Azt hiszem, tavasszal minden tekintet elborult volna, ha valaki akkor azt jósolja, hogy a betakarítás ennyire elhú­zódik. Hiszen nem lehet az embernek olyan hatalmas szerencséje, hogy 130 mázsa terménnyel adjon többet a föld, de ha mégis ad, akkor viszont mit kezdjen a meg­talált bőségszaruval? Mert, ahhoz már mázli (erre jobb szó nincs), kell. hogy a két hónap alatt ne legyen szá­mottevő csapadék, amely munkát tiltón. sártengerré áz­tatja a talajt Nos, eljött az ősz ijedt-örömöt keltő 380 mázsás hektáronkénti termés- js.el. s a négy burgonyakom­bájn a meghibásodásokat le­számítva, zavartalanul, szinte mindennap dolgozott. Sváb Lászlótól, az Üj Élet Terme­lőszövetkezet főagronómusá- tól ezek után csak annyit kérdeztem meg, hogy sejti-e mire gondolok? A válasz: — Azt hiszem. Hogy a leg­több gondunk nem a betaka­rítással, hanem a termés át­vételével akadt. Hallom, ol­vasom. szerte az országban a kereskedelem és a feldolgozó vállalatok nem nagyon tud­nak mit kezdeni a rekordter­méssel. Ilyenkor jön a szőr- szálhasogatás, a szabvány merev betartása, a tehnés le- minősítése. Nos, mindent el­vágva. nálunk a burgonya- dömping ellenére, az átvétel simán, zavartalanul ment. Az is hamarosan kiderült, hogy miért. Mert itt, Vil­mányban, a betakarításon túl, a termés további sorsát is megtervezték. Alaposan fel­készültek eddigi legnagyobb termésük fogadására. Még­pedig nem egy mindent fel­rúgó, szokatlan, új mód­szerrel, hanem egy ismert, régi fogással. A válogató asztaloknál dolgozó harminc asszonynak úgy állapítoták meg a bérét, hogy a minőség és ne a mennyiség kerüljön előtérbe. Eredménye: az így átválogatott gumók megfelel­tek a szabványnak. És nem feledkeztek el egy másik le­hetőségről sem. A főagronó- mus érvei: — A termés sorsát végső- soron a tárolótér befogadó- képessége határozza meg. Ke­reskedelmünkről közismert. hogy kevés tárolóval rendel­kezik. Ezért járnak jól azo) a termelők, amelyek megfe­lelő létesítménnyel rendelkez­nek, mert terményük egy ré­szét ' át tudják a tavaszba menteni. Ezért tárolási díjai kapnak, s ugyanakkor a bur­gonya ára márciusban már magasabb. Döntésünk egyér telmű volt. Villámgyorsa’ felépíteni két tárolót. Mivel a szövetkezetnek ed dig nem volt tárolója, a lé­tesítménynek a jövőben is hasznát veszik. De van még egy érv, ami a tárolók mel­lett szólt, s ez az épületek rendkívüli olcsósága. — Nem mindig a beton­bunker a jó tároló. Már csak azért sem, mert milliókba ke­rül. Mi saját erőnkből kiter­melt fából, saját brigádunk munkájával építettük fel, ezt a két, 40 vagonos tárolót, amelynek oldalait télre szal­mabálával falazzuk. Ezért pénzbe: csak a ventillátor és a palatető került. Ezzel az egyszerű megol­dással is elérhető, hogy a tá­rolási veszteség 10 százalék alatt maradjon. Ugyanakkor az épületekre fordított költ­ség két év alatt visszatérül. És körülbelül: ezeknek a gyors döntéseknek, es még- gyorsabb végrehajtásoknak köszönhető, hogy ebben az átvétel szempontjából zűrös évben a burgonya több mint kétmillió forint nyereséget hozott. A főagronómus erre csak annyit mondott: — Kár még múltidőben beszélni. Hiszen csal? a napokban fejeztük be a silózást, s kezdtük meg a kukorica betakarítását. Gondolom, erre sokan fel­kapják a fejüket. Silózás no­vemberben! Ki hallott már ilyet? Pedig ez van. — Mindenütt szidják mos­tanság az időjárást. Pedig nekünk hasznot jelentett. Ed­dig. mivel a burgonya beta­karítása lekötötte szállító jár­műveinket. gondolni sem mertünk a silókukorica vá­gására. Az is igaz. hogy gon­dolni sem kellett. Olyan ké­sőn érő fajtát vetettünk, amely most van viaszérés­ben. így minőségileg kitűnő takarmányt, csak az utolsó napokban takaríthattunk be. A főagronómus percig nem tagadta, hogy ilyen késői faj­ta esetén csak a vakszeren­cse segített. Egyáltalán ab­ban: hogy a szövetkezetnek lett. 300 vagon silója. Hiszen eddig, ha a környékre jellem­ző időjárás van, akkor két­szer fagyott volna le a kuko­rica. Mondta: mázli. Tanul­ság: jövőre csak a korai hib­rideket. Hogy miért? — Akár a siló-, akár a ku­korica esetében csak egy megoldás jöhet szóba. Minél korábban érő fajtákat vetni. Ezt kívánja az érdekünk, mert. így kerülhetjük el az indokolatlan kockázatot. Hogy idén szerencsénk volt. nem jelent semmit, Jövőre már nem tervezhetünk. 380 má­zsás hektáronkénti burgonya- termést. csak jóval keveseb­bet. De kukoricára, s annak két hasznosítási formáiéra mindig szükség lesz. Tehát a szállítókapacitásunkat is nö­velni kell. És ezzel lényegében eldőlt i kérdés: hogy Vilmányban a jó eredmények csak a sze­rencse, a bekötött szemű sze­rencse művei-e? Jövőre min­denesetre kevesebb esélyt ad­nak 'Fortuna istenasszonynak. — kármán — II tanya kétmlilioia — — — — — — — — — — — r- — - - — i sÉetaii élei íoíttes csalni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom