Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. iwwrtmBer fi., WSiffi ÉSZAK-MAGYARQRSZÄG 5 k aggteleki barlang „hosszában való átvágása” márványkő a sárospataki temetőben, s rajta elmosódott, nehezen olvasható betűk adják tudtunkra, hogy a 115 éves sírban Vass Imre, Gö- mör-Kishont vármegyének „rendszerint való földmérője”, a 48-as szabadságharc volt kapitánya alussza örök álmát 1863 óta. Vass Imre neve naponta sokszor elhangzik az aggteleki cseppkőbarlangban, valahányszor egy-egy csoportot vezetnek hosszabb vagy rö- videbb túrára a cseppkövek csodálatos birodalmában. Ö tárta fel ugyanis a barlang főágát, kevés híján a mai teljes hosszúságában. Előtte Raisz Keresztély 1801-ben a bejárattól mindössze 1800 méterig jutott el, a Vaskapunak nevezett szakaszig. „Vaskapunak azért neveztetett ezen hely — írja Vass Imre —,í mivel nehéz az ál- taljárás.1’ ö azonban 1825-ben mégiscsak „általjutott” az átha- tolhatatlannak tartott Vaskapun, s a barlangi patak mentén haladva megtalálta a folytatást, és 1829-ben — egy kilométer híján — egészen Josvafőig jutott. Felfedező útjáról, s kutatásainak eredményeiről az 1831-ben Pesten megjelent és a sárospataki kollégiumi nagykönyvtárban megtalálható „Az Aggteleki Barlang leírása, fekte területével , talprajzolatjával és hosszában való átvágásával” c. művében számol be. Ennek „élőbeszédében” elmondja, hogy a barlang feltárására az 1822-től 1825. július haváig tartó szárazság „adott okot és módot”. „Hiteles tudósítást” kíván adni a barlang „új, egész 1825-dik Esztendeig esméretlen, az előtt ember által nem látott üregeiről... mellyek minden tekintetben megérdemlik, hogy akik illy rendkívüli játékán a természetnek gyönyörködtetést lelnek, azoknak helyes esmeretségébe juttassam őket...” Hosszú oldalakon át lelkendezve ír a barlang lenyűgöző szépségeiről. „Tisztábbak és különösebbek ott a természet alkotásai, mellye- ket a meszes víz csepegésé- ben és szivárgásában csodálni elragadtattunk ... Első be- lóptemmel a járatlan barlangba, érzettem magamat hatalmasan megszólíttatva, amidőn körülvétetve a fényes csepegőkő oszlopoktól, oly iszonyú nagy tágasságokban, csillámló pompás kárpitok alatt illy szép gyönyörűségekkel dicsőül megjutalmaztattam ...” A továbbiakban leírja a régi barlangot, megemlítve, hogy „a londoni tudós társaság két Anglust küldött Magyarországba a csepegőkövek minéműségére nézve nevezetes Aggteleki Barlang ki- fürkészésére, akik három napi itt múlatások után visszatértek.” Azután foglalkozik a „csepegőkövek” keletkezésével, a barlang vízállásával, bizonyos időközökben mért hőmérsékletével. Még nevet is ad az egyes különleges képződményeknek, oszlopoknak a bibliából, a görög-római mitológiából és a történelemből. Végül összehasonlítja a miénket az európai és az amerikai barlangokkal, s azzal fejezi be lelkesedéstől fűtött egybevetését, hogy az Aggteleki Barlang „minden ágazatit” figyelembe véve, „ennek győzedelmét, hogy legnagyobb légyen, nem engedhetjük el...” A cscppkőbarlang feltárása, több új ágának felkutatása a mi századunkban sem ért véget. Vass Imre művét folytatva az utolsó egy kilométert Kaffka Péter tárta fel 1922-ben, majd Aba- új-Toma vármegye 1928-ban tárót vágatott, s így alakították ki a mai jósvafői bejáratot. Aztán Jan Majkó csehszlovák, különösen pedig a hazai kutatók közül Kessler Hubert és Jakucs László szerzett elévülhetetlen érdemeket abban, hogy napjainkban százezrek gyönyörködhetnek megyénk s hazánk páratlan természeti kincsének, az aggteleki cseppkőbarlangnak káprázatos szépségeiben. Hegyi József ség mellettünk áll, lementem a hajó parancsnokához és közöltem vele, el kell indítani a cirkálót a Nikoláj- hídhoz. A parancsnok azt válaszolta, sekély a víz, a cirkáló zátonyra futhat, erre parancsot nem adhat. Ez volt a kifogás. A fedélzetmester azonnal csónakba szállt, elindult, ellenőrizte a mélységet. Bebizonyosodott, a mélység megfelelő. Ismét felkerestük a hajó parancsnokát. Ekkor már kategóri- kusan megtagadta a kérést. Nem volt mit tennem, a tiszteket lefogattam, kajütökbe zárattam, a kajütök elé őröket állítottam, majd felmentem a kapitányi hídra és parancsot adtam az indulásra. Még sosem álltam a parancsnoki hídon. Féltem. De a gépek mozgásba jöttek. És a cirkáló elindult. 1917. október 25-én hajnali 3 órakor már a Nikolaj-hídnál voltunk. A hidakat az Ideiglenes Kormány parancsára felhúzták. hogy a munkáskerületekből a város központja felé a Néván az átjárást megakadályozzák. Amikor a hídon őrködő junkerek meglátták a cirkálót és a feléjük irányított fegyvereket, eltűntek a hídról, az Auróra legénységének egy része pedig partra szállt, leengedte a hídpilléreket, átjárást biztosított a forradalmi egységeknek. Kora este a Katonai Forradalmi Bizottság elnöke érkezett a cirkálóra. Közölte, este kilenckor a bolsevik párt ultimátumot küld az Ideiglenes Kormánynak: mondjon le. Ha az Ideiglenes Kormány ellenáll, akkor a Péter-Pál erődről vörös rakéta jelzi az Auróra legénységének. hogy figyelmeztető tüzet nyisson a Téli Palotáik. A fülkébe zárt tisztek előtt az őrséget megerősítettem, a hajón szolgáló papot a partra tettem és a legénységnek riadót rendeltem el. Este kilenckor mindenki a helyén állt. Nagyon ideges voltam. Vártuk a jelt. A jel késve, 9 óra 45-kor futott az ég felé. Akkor tűzparancsot adtam... Éjjel 2 óra 10 perckor a Téli Palota már a bolsevikok kezén volt. — Mi történt azóta, több mint fél évszázad alatt önnel, az Auróra volt komiszszár jával? — Évekig pártmunkás voltam. Majd középiskolára, egyetemre kerültem és mérnöki diplomát szereztem. Mérnöki munkámért évekkel ezelőtt Lenin-díjat kaptam. Leningrad elektromos hálózatának kiépítése volt a feladatom. 69 éves koromban nyugdíjba vonultam. Azóta sokat utazom, fiatalokkal találkozom. Sokszor jártam külföldön, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában. — önnek már életében, itt a hajómúzeumban szobra van. Mit érez, ha a saját szobrát l^tja? — A múltkor fiataloknak magyaráztam itt az Auróra történetét. És amikor a szoborhoz értem, ösztönösen azt mondtam, ez itt Alekszandr Belisev, az Auróra első komisszárja. Szinte nem is gondoltam arra. hogy én vagyok. Már megszoktam. És különben is hogy az én szobrom áll itt, az úgy vélem, csak véletlen. Ha nem én vagyok akkor itt a komisszár, akkor egy másik matróz hajtja végre a parancsot. A tett nem egy ember akarata volt. Az Auróra 575 volt matróza közül 16 még él. H. Barta Lajos Rövid vaslétra. Füle (|jp a bödop peremén. A bődön mint valami óriási bogrács. Vastag, olajos drótkötél fonadékon függ. A létra négy fokán fel, bödön aljára csúsz- szanva le. A főcsatlós, Ráki Lajos figyelpiezletése: „Kifelé nézni, kézre, fejre vigyázni!” A bödönben mi négyen Or jo vies Tibor párt- titkárral és Kóródi István üzemvezetővel. Jelzőcsengő hangja. Bödön néhány métert fel. Alatta kétfelé és felfelé kinyílik az aknát fedő vasajtó. A bödön lassan lefelé. Hűvös légáram. Csönd. Aztán hatalmas csait- tanással ránk csapódik az aknafedő. Még hűvösebb. Még nagyobb csönd. Kétszáz méter mélységbe tartunk. Szótlanok vagyunk. A gyér világításban nézem a hatalmas akna vizes, fekete falát, de szemem recehártyáján még mindig Királd környéki napfürösz- tötte erdők zöldjében, barnájában kéklő aknatorony magasodik, a föld mélyéből kirabolt szürke meddőkörítés közepén, melynek tövében szürke munkaruhás, fekete gumicsizmás, fehérkobaltos emberek szorgoskodnak ... A valóság azonban erősebb. Mint valami spongya letörli az előbbi képet az emlékezet palatáblájáról és újat rajzol helyette: a kettőszáz méter mélységben, szűk helyen küszködve küzdőket, küzdve küszködőket. A talpi brigádot, ahogy itt egymás közt nevezik őket, minthogy az aknamélyítés során ők vannak mindig a legmélyebben és egyre mélyebben a föld felszínétől, a naptóL Hivatalos nevük pedig a Béke szocialista brigád, amely a munkarendnek és a nemrégen bevezetett új szervezési intézkedésnek megfelelően három vájár- és egy kőművescsapatból áll. Így együtt összesen nincsenek harmincán. Vezetőjük Kovács István vájár. Amikor mi is lejutottunk a talpra, Apostol Bálint, Bakos Ferenc, Balogh József, Bassa Zoltán, Juhász Kálmán dolgozott, Bíró Károly csapatvezető vájár irányításával. — Most rakodunk — mondta Bíró. — Van mit. Éjszaka volt a robbantás, délutánra ki kell takarítani a talpat, hogy a kőművesek falazhassanak. A robbantás. Ez is sajátos. Százhúsz lyukat telepítenek sűrített levegővel hajtott fúrókkal, öt koszorúban, százhatvan centiméter mélységig. Hatvannyolcvan kilogramm robbanóanyagot helyeznek el ezekben, aztán „takarodás, mindenki a napra!”. Kintről, robbantógéppel „indítják el” a „béke puskaporát”. A rakodás. A szovjet gyártmányú gép markolói mint a polip csápjai. Erős, súlyos, robusztus „állat”. Sűrített levegő mozgatja. Irány ítókar ja mint a régi ekék szarva. Ha a levegőbe emlkedik, vele nyújtózik Apostol Bálint is, aldnek két karja úgy feszül szét az irányítókaron, mint Krisztusé a keresztfán. Aztán a súlyos gép hegyes Emberi segítség kell a rakodógép irányításához. Felfelé néznek a talpi brigád tagjai. Apostol Bálint a rakodógéppel. Bíró Károly csapatvezető vájár. körmökben végződő nyitott marka lecsap, belemarkol a meddőbe, ujjai közben egymást érintve bezáródnak, levegőbe emeli a földtömeget, a bödön fölé fordul, ahol aztán megszabadul terhétől. A gép irányítását hárman-négyen is segítik. Aztán ha a bödön megtelt, — egy köbméter —, vezetéken fut a jelzés a külszínre a főcsatlóshoz, onnan a szállítógépházba. A teli bödön elindul kifelé, a másik, az üres pedig lefelé. Aztán minden kezdődik élőiről... Akik nem rakodnak, azok igazítanak. Légkalapács- csal, csákánnyal faragják a beépítésre kerülő beton- idomtéglák helyét. Az aknatalpat tisztára kell takarítani, pontos kör alakban ki kell képezni, hogy a kőművescsapat gyorsan és pontosan tudjon majd dolgozni. Ehhez fogásonként legalább száz bödön meddőt kell a külszínre küldeni. A hat méter átmérőjű munkahely elég szűk, a rakodógépnek, a vízgyűjtő- és a meddőt szállító bödön- nek, valamint a hat-nyolc embernek. De itt mégis dolgozni kell. És nem akárhogy. Az amúgy is erős zajt megsokszorozza a hatalmas betonsiló. A kevés hely alkalmazkodásra, asz- szimilációra készteti az embereket. A nehéz és veszélyes munka védőruhát, védősisakot, gumicsizmát, védőkesztyűt kényszerít rájuk. És az oldalukon ott nehezedik derékszíjon az akkumulátor, a védősisakon pedig a lámpatest. A nagy zaj ellen azonban nincs védelem. És nincs védelem a potenciális veszélyek ellen sem. Kétszáz méterre a föld felszínétől mindig leselkedik a veszély. Ott van a lótraszerű gépesített menekülő-berendezés, de munka közben egyaránt megfeledkezik az ember a veszélyről és a menekülőberendezésről is. Azt szokták mondani, a veszélyt meg lehet szokni. Én úgy fogalmaznék, hogy a veszélyt nem lehet megszokni, csak a munka hevében el lehet feledkezni róla ... Itt, az akna talpán gyakran tekingetnek fölfelé az emberek. Nem a kétszáz méterre levő napfényt keresik, hanem aggódva nézik a fölöttük levő tizenhét tonnás munkapadot. Mert ez nemcsak nehéz, hanem — mert fölöttük függ — nem ■ kerülheti el a gondolatvilágukat, Ez pedig nem jó dolog. Igaz, az ember soha nem szerette és ma sem szereti,, ha a feje fölött valami nagyon súlyos dolog függ, legyen az kard, bomba, vagy munkapad. Erről a munkapadról a szakértők azt mondják, nem zuhanhat le. Az emberek, akik alatta dolgoznak azonban, fel-feltekintenek rá. És a tekintetükben ott bujkál a kérdés: jól van-e rögzítve? ... A falazás. A százötven méter mélységig negyven centiméter vastag falat raktak, harmincnyolc és fél kilogrammos betonidom-kö- vekből. A fal attól lejjebb már több mint 60 centiméter vastagságra „hízik”, a biztonság érdekében. A huszonhét kilogrammos beton- idomtéglákat és a habarcsot úgynevezett harangban szállítják le. A falazóbrigád kőművesekből és vájár-kőművesekből áll. Jelenleg egyetlen fogás kör- befalazásához 1900 darab betonidomtéglát kell beépíteni. A falazócsapat nem is a nehéz munka miatt morog. Azt sérelmezik leginkább, hogy különválasztották őket a többi munkacsapattól és csak akkor vetik be őket, amikor már falazási munkára van szükség. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy állandóan otthon és készenlétben kell lenniük, várni a vállalati mikrobusz!, ami a lakásukról gyűjtve össze őket a nap bármely időszakában kétszáz méterre a föld alatti munkahelyhez szállítja őket, huszonhét kilogrammos betonidomtégláik közé. A kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság a legfőbb ellenségük időben, a föld mélye és a nehéz betonidomok, a munkahelyen és a tényleges munkában. „Az ember egy üveg sört sem mer meginni • nyugodtan szabad idejében” — mondotta egyikük. Igaza volt Mert soha nem lehet tudni, mikor jön értük a ZSUK, De hát megéri, mert — ahogy ők mondják — jó pénzek vannak mostanában. A Borsodi Szénbá- nyák Vállalat megrendelésére a Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzete mélyíti és építi a putnok—mocsolyási 270 méter mély, hat méter belső átmérőjű függőleges aknát. Az aknamélyítőjj, a Béke szocialista brigád a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójára vállalta, hogy az aknát ez év december 31-ig elkészítik. Nem kis feladat ez. A hátralevő időben lég legalább naponta egy métert kell lefelé haladniuk. A talpi brigád azonban ezt vállalta, és teljesíteni is fogja. Mert ez a kollektíva brigád a talpán. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József
