Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. november 5., vasárnap A képernyő előtt Sok film és...? Amikor e sorokat írom, még nem került képernyőre a műsorhét egyetlen hazai készítésű tévéjátéka, az Erich Kästner regényéből készült Az eltűnt miniatűr, amely ugyancsak bővelkedik krimifordulatokban. Nincs hát hiány krimiben még az egyetlen hazai készítésű, de import irodalmi műből készült játékban sem. Mint ahogyan mostanában ebben a műjajban általában nem szenvedünk hiányt, sőt mintha már a krimivel történt túltápláltság jelei is mutatkoznának. Köztudott, hogy a bűnügyi történetek igen kedveltek, a sorozatokra sokan esküsznek, egy-egy ismert krimihős újabb jelentkezésekor kiürülnek az utcák, de nem is olyan ritkán olyan kriminek szánt filmkészítmények is jelentkeznek, amelyek aligha adhatják meg a kriminézés szellemi izgalmát, a nyomozóval való együttgondolkodást és -töprengést, kialakult egy olyan krimifajta is, amelyben a néző mindent tud, mindent lát előre, legfeljebb azért szurkolhat, hogy a nyomozó is rájöjjön arra. amit ő már tud, s legyen vége a történetnek úgy, ahogyan ismeretei alapján várja. A minap már egy olyan krimit is láthattunk — Randevú a sötétben —, amelyben a magándetektív és több segítője nemcsak a munkakörének megfelelő munkát végezte, hanem gyilkosság ügyében rendőrök helyett nyomozott, mindenhová behatolt, s a bájos felbújtó hölggyel, mielőtt rábizonyította cáfolatla- nul bűnösségét, intim, de annál látványosabban érzékeltetett kapcsolatot is teremtett. Az a tény, hogy ez a Júlia nevű hölgy kívánatos küllemű nő volt, az tisztán állt előttünk, bűnösségének bizonyságait csak közvetett úton, zavaros magyarázatból hallottuk. Oj módi a krimiben? Nem érdemelne ennyi szót egy rossz krimi, ha egyedi eset lenne, s nem öntené el a képernyőt a sok importált tévé- és mozifilm. Az elmúlt héten például a tizenháromrészes Golgota című szovjet tévéfilm esedékes folytatásán kívül, meg A földön eltöltött idő című ötrészes svéd unalom befejező része mellett volt filmre palántáit Rómeó és Júlia is. Már ez sem kell? — kaphatja fel a fejét az olvasó. Dehogynem! De ez a most látott, 1936-ban, tehát negyvenkét évvel ezelőtt készült, George Cukor rendezte film sokkal inkább filmtörténeti érdekesség volt, mintsem a ma emberéhez, a szerdán este a képernyők előtt ülő százezrek, vagy milliók átlagához szóló Shakespeare-adaptáció. A rendező felfogása, stílusa, a teátrális játék — ismőtlendő: filmtörténeti értékeinek elismerése mellett! — inkább rétegműsorba kívánkozott volna, vagy megérte volna, hogy párperces előadás segítse a kevésbé tájékozott nézőt abban, tudatában hová is helyezze ezt a Rómeó és Júlia filmet. Sorjáztak a filmek egymás után. Oj-zélandi—kanadai film egy hetvenöt év előtti repülőkísérletről (A szárnyas ember), volt angol Kaland az ágyban, Simenon-krimi ugyancsak angol pedigrével, párizsi környezetben nem kevés szexszel (A börtön), az NSZK-ból Az özvegyember végtelen rémdrámába nyúlt esete, meg NDK gyártmányú álwestern Dean Reed és az örök indián-alakító Gojkó Mitic főszereplésével (Vértestvérek), s lapzártakor lengyel filmet láthat, aki nem kiváncsi a Röpülj páva! gálaműsorára (Megmenteni a várost). Igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy a sok film mellett jócskán akadlak más műsorok is. Az aktuális politikai, népgazdasági és egyéb műsorok, riportok, dokumentumfilmek nem hiányoztak; a művészeti adások között, főműsoridőben volt nyári egri színházi előadás (Constantinus és Victoria), megismételték S. Nagy István műsorát, ma este meg a múlt heti „Mire a levelek lehullanak” című új tévéfilm ismétlése mellett a József Attila Színház egy — nem éppen örökéletű — produkciója (Szombat, vasárnap, hétfő) látható a konzervdobozból, meg — hogy a hét újra filmmel záruljon — a Wuthenow kapitány című NDK film. Még ma is igen sokan valamiféle házimozinak tekintik a televíziót, amely „megkímél a moziba járástól”. A filmdöm- ping, a nagyon is vegyes filmkínálat mintha mostanában ezeknek a nézőknek alapvetően helytelen álláspontját igazolná. Nem a képernyőn jelentkező filmek ellen szólok, Hanem a láthatóan csak a műsoridő kitöltésére alkalmas filmek tömeges jelentkezését sokallom. Éppen most jelent meg a Rádió- és Televízióújságban Gellért Endrének, az MTV filmfőosztálya vezetőjének tájékoztató írása a várható filmkínálatban jelentkező filmsorozatokról, azok szerkesztési koncepciójáról. Az ilyen átgondolt, filmtörténeti ismereteket is adó sorozatokat örömmel üdvözöljük, csak’ a műsortöltő értéktelenségekből érnénk be kevesebbel is. * Benedek Miklós Az Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat miskolci üzemigazgatósága felvételt hirdet tehergépkocsi-vezető, villanyszerelő, hegesztő, lakatos, központifűtés-szerelő, elektroműszerész, vegyszeradagoló, takarítónő részére. Bérezés kollektív szerződés szerint., Jelentkezési cím: Északmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, Felsőzsolca, Kassai u. 1. Telefon: 35-963 Újságírók kitüntetése A Budapesti Kamaraegyüttes hangversenye November 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából munkájuk elismeréseiként Borsod megyei újságírókat tüntettek ki. Az Elnöki Tanács Tóth Ferencet, lapunk szerkesztőjét, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesítette. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala Lévay Györgyinek, lapunk munkatársának. a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt adományozta. A kitüntetéseket szombaton délelőtt, a Parlament Vadásztermében dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át. Wirth Lajost, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztőjét a Haza Szolgálatáért Érdem- rem arany fokozata kitüntetésben részesítették. A kitüntetést tegnap délelőtt Budapesten Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka adta át. A Filharmónia téli bérlet- sorozatának hétfő esti Szín- jiázi hangversenye szép élményeket adott a modern zene kedvelőinek. Az együttes művészeti vezetője hazai zenei életünk egyik kiválósága. Mihály András Kossuth-díjas, az Ope. raház jelenlegi igazgatója, a nagy tudású, nagy zenei kultúrájú — és éppen ezért szerény és póztalan alkotóművész —, a modern zene egyik vagy talán hazánkban leghi- vatottabb ismerője. A meghirdetett műsortól eltérve, de attól nem kevesebbet kapott a hallgatóság. Egyes műsorszámok előtt Mihály András szokásához híven — rövid ismertetőt tartott. (Bizonyára nincs tudomása arról, hogy a miskolci közönséget a Művészeti és Propaganda Iroda elkényeztető bőséggel látja el tudnivalóval. a művek ismertetésével.) Éppen ezért a Mihály András által tartott szellemes és alapos, bár rövid tájékoztatók legérdekesebb részét a modern zenei szerkesztés „műhelytitkai” jelentettek. A műsorváltozásból eredően — a tervezettnél — nagyobb helyet kapott a cimbalom. Ez a Perzsiából és Irakból Európába került hangszer amelj'et korunkban Rácz Aladár fogadtatott el művészete révén „igazi” hangszerként, a modem szimfonikus zenéhez is a magyarokon át vezetett. A hangverseny folyamán elhangzott Láng István Improvizációk című műve és Ránki György Concertino cimbalomra. Mindkettő Fábián Márta cimbalomművésznő kitűnő, a hangszer rendkívül széles skálájú, színgazdag zenei lehetőségeit bemutató, -agyogó előadásában. Ránki u.yürgy Kossuth-díjas mesterünk jelen volt műve bemutatásán, a közönség meleg ünneplésétől kísérve. Kocsár: Rep liehe cimbalomra és fuvolára írt kompozícióját Fábián Márta és Elek Tihamér adta elő. Elek Tihamér virtuóz játékából megismerhettük a fuvola hangzás új formáinak lehetőségeit. Nagy sikert aratott Dur'kó Zsolt Turner — a nagy angol tájképfestő — művészetére emlékező zenei „képsorozata”, (a kifejezést nagyon átvitt értelemben alkalmazva), amelyben a szólóhegedü nagyrészt hagyományos technikát magas fokon igénylő hangját 14 tagú kamaraegyüttes váltott hangszercsoportokkal fogja közre Ligeti András hegedűművész kiválóan megfelelt nem könnyű feladatának. Talán a legközérthetőbb volt Berio olasz zeneszerző népdalsorozata, amely 11 francia, észak-amerikai, szicíliai, örmény, azerbajdzsáni, stb. dal füzére. Mind a H dalt eredeti nyelven adta elő Takács Tamara. A dalok keletiesen fűszeres, dallamos, helyenként rusztikus világa nagy feladatot ró az előadóra, — hiszen a mély alt hangtól a fénylő szopránig minden regiszterben helyt kell állnia. Takács Tamara bírta szép hanggal, s „keleties”, bájos kacénsággal, ahol szükséges volt. A nagy sikert ismétlés követte. A gyönyörű hanghoz még egy kicsit felszabadul- tabb mozgás, s a hatás még nagyobb lesz. A zökkenőik ellenére — a nem rövid hangversenyt érdemes volt végighallgatni. V. Zalán Irén A premiermozikban most látható a Mimino című szovjet filmvígjáték, Georgij Danyiclja alkotása, amely egy grúz pilóta derűs életepizódjainak tükrében villant fel néhány képet a távoli grúz hegyek lakóinak, meg az onnan a nagyvilágba csöppent repülőnek mindennapjaiból, s másfél órányi kellemes szórakozást nyújt a nézőknek. Képünk a film egyik kockája, balra a Miminonak becézett repülőt alakító Vahtang Kikabidze. Együtt az értelmiséggel írfa: dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB oszlálvvezctojc Pártunk hat évtizedes útján mindig törekedett, s ma is törekszik arra, hogy tömegbefolyását szélesítse, s harcaiban a munkásosztály mellé a társadalmi haladás más erőit is felsorakoztassa. Kapcsolatait születésétől kezdve szorosra fűzte az értelmiség legjobbjaival. A szocialista átalakulás nagy feladataiban, a proletárdiktatúra megszilárdításában, a népgazdaság fejlesztésében és a kulturális forradalom lenini programjának megvalósításában a magyar értelmiség szellemi energiája, alkotó tevékenysége fontos szerepet kapott és kap ma is. A munkáshatalom nemcsak lehetővé teszi, de igényli is az értelmiség aktív részvételét a szocialista építésben. Az elmúlt három évtizedben — hasonlóan társadalmunk más rétegeihez — jelentősen átalakult, új. szocialista vonásokkal gazdagodott értelmiségünk. Társadalmunk osztályszerkezete alapvető átrendeződésének következménye az, hogy a mai magyar értelmiség nagy részét már egykori munkások, parasztok, illetve azok gyermekei alkotják. Az értelmiség létszáma hatszorosára nőtt, hagyományos foglalkozási köre új pályákkal, szakmákkal gazdagodott. Mai értelmiségünk mintegy kétharmada már szocialista társadalmunkban indult el pályáján. A munkásosztály és a parasztság egyre nagyobb arányban küldi gyermekeit a szellemi munka különböző területeire, s egyre több az olyan család, melyben együtt élnek munkások, parasztok, és értelmiségiek. Nem kevésbé fontos az a változás sem, amely az értelmiség politikai-világnézeti arculatát formálta és formálja egyre jobban a szocializmus értékei szerint. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai sorában nagy számú tanár, orvos, mérnök, művész, s más szakmájú értelmiségi található. Ebben is kifejezésre jut az a kölcsönös bizalmon nyugvó jó viszony, a társadalmi haladást szolgáló együttműködés, amely a párt és értelmiség kapcsolatát általában is jellemzi. Egész értelmiségünkre mondhatjuk: munkájával, tetteivel nap mint nap bizonyítja, hogy a munkásosztály céljait a magáénak tekinti, a szocializmus ügyét elkötelezetten szolgálja, sajátjának vallja nemzeti programunkat, a fejlett szocialista társadalom építését. Pártunk Központi Bizottságának ez év áprilisi ülésén — a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását értékelve — nem kevés szó esett az értelmiség növekvő társadalmi szerepéről. „Nagyon nagy nyereség a pártnak, — hangsúlyozta Kádár János elvtárs előadói beszédében —, hogy a magyar értelmiséget sikerült megnyerni a szocialista társadalom építése ügyének. Ez tömegbefolyásunk egyik fontos tényezője.” Valóban elbizakodottság nélkül állíthatjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és az értelmiség kapcsolata immár két évtizede töretlenül fejlődik. i A párt szövetségi politikájában az a felismerés ölt testet, hogy a szocializmus építésében együtt munkálkodó osztályok és rétegek alapvető érdekeltsége egybevág, s kölcsönösen egymásra utaltak. Ezen az alapon tág teret kap az értelmiség alkotó kezdeményezése, cselekvése, társadalmi önismeretet erősítő, tudatosító szerepe is. Az elmúlt időszak meggyőzően bizonyította: a szocialista építés minden korábbinál nagyobb lehetőségeket biztosít az értelmiség alkotó munkájához, szellemi értékeinek hasznosításához. A tehetség előtt kiszélesedett az érvényesülés lehetősége, s a társadalom építésének feladatai, új kérdései is mind jobban ösztönzik a tehetség kibontakozását. A tapasztalatokból természetesen azt is tudjuk és mun. kánkban gondot fordítunk rá, hogy helyenként, esetenként meg nem értés, közömbösség és szűkkeblűség fékezi a tehetség, az alkotó aktivitás kibontakozását. Tapasztalataink szerint további gond, hogy az értelmiségiek helyi összefogása sok helyen nem megoldott. Bizony elég gyakran nem kapnak — különösen a fiatalok — kellő lehetőséget arra, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a szakmai vitákba, vagy a közügyekbe, hogy tudásuk legjavát mozgósíthassák a közösség érdekében, a közösség szolgálatában. Nem tudatosodott még mindenütt, hogy az értelmiségiek felkészültségére, lelkesedésére, „értünk haragvó” kritikai érzékenységére, szocialista tudatosságára minden korábbinál nagyobb szükségünk van; bevonásuk a munkába, a közügyek intézésébe, a gyorsabb haladás nélkülözhetetlen feltétele. A párt a szocialista építés kezdete óta, de különösen az utóbbi két évtizedben tudatosan törekszik arra, hogy csökkentse azt a történelmi örökségként kapott aránytalanságot, amely a főváros és a vidék között gazdasági, szociális és kulturális területen mutatkozik. Ezek az erőfeszítések a művészeti, a felsőoktatási és tudományos élet területén egyaránt számottevő eredményeket hoztak. Üj egyetemeket, főiskolákat, kutatóintézeteket. művésztelepeket hoztunk létre. Nemzetközileg is jelentős értékeke képviselő nemzeti gyűjtőmé nyéknek adtak otthont vidé ki városaink. Sok „országos” kezdeményezésnek, korszerű tudományos, kulturális, művészi törekvésnek, tartalmas kísérletezésnek a műhelye, szülőföldje egy-egy megye. Értelmiségünk java — éljen falun vagy városban — munkáját reális társadalomismeréttel, de a távlatokra is tekintve végzi,' s messzfetne- nően figyelembe vévé a népgazdaság érdekeit, küzd az erőforrások szétforgácsolása és a provincializmus megnyilvánulásai ellen. Pártunk programnyilatkozata a fejlett szocialista társadalom építésének olyan perspektíváját vázolja fel, amelyben az értelmiség is lelkesítő, s- egyúttal felelősség- teljes feladatokat lát. Ebben a társadalmi cselekvésben találja meg „önmegvalósítása” kedvező feltételeit. A kitűzött társadalmi célok elérése, a tudományos-technikai haladás gyorsítása, a szocialista emberré nevelés kiteljesítése azonban olyan munkára ösztönöz, amely a napi teendők végzésében is fokozott valóságismeretet, tudatosságot, előrelátást, eleven szocialista szellemiséget és magatartást igényel. Értelmiségünké a főszerep a tudományok fejlesz- sében, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának gyorsításában, a műszaki fejlesztésben, az egyetemes emberi kultúra értékeinek átörökítésében és új művészi értékek létrehozásában, népünk műveltségi színvonalának emelésében, a tudati viszonyok fejlesztésében. A feladatokat hosszan sorolhatnánk, mert a társadalom életének tevékenységének, egyetlen területe sem nélkülözheti az értelmiség szellemi alkotó és közvetítő munkáját. Bár értelmiségünk minden csoportja saját szakmáiéban „elkülönülten” alkot, dolgozik, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szocialista építésben az értelmiségre közös feladatok is hárulnak. Ezek mindenekelőtt közéleti jellegűek és elsősorban a köz- művelődés. a feilődést szolgáló társadalmi tudatformáló 'cvékenység területén jelentkeznek. Az alkotó szellemi tevékenység jellege hatása miatt is közéleti munka. S nemcsak a pedagógus, a közművelődés munkása, de az o*w