Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

1978. november 28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 r Az Avas déli részén, fenn a tetőn a 243-as számú ob­jektumnál állunk meg, Köny- nyű idet aláírná, hiszen a szé­les sínpáron mozgó torony­daru már messziről magára vonja a figyelmet. Óriási felkiáltójelként adja tudtul: itt dolgozik a sok száz em­ber számára otthont teremtő, örömöt okozó Dobó István pam elszerelő brigád. A má­sodik szint végén két fal­elem — kitámasztva — a he­lyén áll, s a daru acél-kötél karja most emeli fel a bé­késen álló trélerről a végfal középső elemét, előbb bát­ran. aztán egyre lassulóbb mozgással engedi, surrantja a helyére. Az idő szomorkás., a gyen­ge szél vékony ködöt, s hi­deget görget maga előtt. A munkásokat a hidegre for­dult idő — láthatóan — nem nagyon zavarja. Bihari Károly, a húsztagú brigád vezetője meg is nyugtat. — Ez még jó idő, csak ne essen az eső. s annál még rosszabb, ha a hó hull. Az illesztési helyékral M kell seperni, forró vízzel kimos­ná. Ott lent — int a völgy­ben épült házak felé — az 53-assal igen megkínlódtunk. Az eső, a sár miatt a tréler nem tudott odamenni, sok­szor le kellett állni a szere­léssel. A zömök, faerekded, hi­degtől pirospozsgás arcú bri­gádvezető végtelen nyuga­lommal magyarázza a mun­kafolyamatokat, az új szak­ma szépségeit, nehézségeit. Szavad elárulják, hogy fél­tőén és egyben ikritiikus szemmel nézi a kis közösség tagjainak munkálkodásait. A briigádvexető — e»M Rükfcszentkereszten íakSSc — 1959-ben került a BÁÉV- hez. Először hagyományos módon dolgozott, aztán ép­pen egy évtizeddel később lett panelszerelő. A közösség kőművesekből, ácsokból, no meg hegesztőkből jött létre. Megszokták, pár hét alatt begyakorolták a munkát és azt hiszem, most már nehéz lenne visszatérni a hagyo­mányos módszerhez. A bri­gád valójában két csoport­ból áll, az egyik nappal, a másik pedig éjjel szerel, épít. — Könnyebb így építeni, gyorsabban is haladunk a munkával, de veszélyes, örökké vigyázni kell. Sze­rencsére balesetünk még nem volt. Hogy a szél nem . hátráltatja-e néha a mun­kánkat? Néha közbeszól. A darun van egy szélmérő és ha dudál, akkor le kell áll­nunk. Egyébként műszakon­ként két lakást rakunk ösz­sze, jólesik látni a haladást, a munkáink értelmét, amely sok embernek szerez örömöt. A brigád gyakorlottan vég­zi munkáját. Palcsó István kereszt alakú faalkotmány, függőón, vízszintező, s a ke- reszt rudak segítségével vég­zi a mérést, beállítást. Bólint, lehel kezdeni. Eles fény csap fel, Király Vince nekilát a hegesztésnek. Ezzel hamar végez, aztán a csomóponton, a következő panelek erősíté­séhez szükséges kapcsoló ele­meket forrasztja a helyére. Számomra néhány méter­nyi magasban érthetetlen kérdések, válaszok hangza­nak el. — Hány koszorú kell? — Nyolc és kettő körkö­rös. Galamb Imre darukap­csoló ereszkedik le a létrán, s a brigádvezetőre pillant. — Megyek akasztani. Már fenn is van a tréle­ren. néhány gyors mozdulat és a tetőről dübörög is le­felé. Kezével int: mehet. Budavári István darus kap­csol. a gép megemeli az új elemet, hozná is az épület­hez, de Bihari leinti. — Állj! Be vele a kalodá­ba, Pista! — Mi a baj? — kíváncsis­kodom ? — Összecserélték az ele­meket, Ez a negyedik szint­re kell. — Lese: gondjuk luválo- gaitmi. — Az gyorsan megyi Ekkor látom az ötletesen elkészített tároló állványt A paneleket gömbacél „tüs- ltolk” választják él egymás­tól, így bármelyik kiemel­hető a másik mozgatása nél­kül, A daru motorja megint kattog. Jókora gömbacél kö­tegelt: emel a magasba, s vi­szi a második sízint túlsó végére, ahol már ott a fö­dém, s a harmadik szánt összerakásához készítik elő a terepet Pótkocsis teher­gépkocsi érkezik. 'A daru le­szedi róla a két fürdőszobáit és a lépcsőelemeket Röpke idő múlva az egyik lépcső­elem a magasba emelkedik és másodpercek alatt a he­lyén is van. Létra nélkül le­het most mar felmenni * második szintre. — Ügy gondolom, hogy innen már száműzték a fan.t- lit és a vakolókanalat. — Nem. Szükség van s#r- na is. A pan élszerel ők — Bihari, Palcsó, Vígh László, Antal András — mellett van né­hány betonozó. Köztük ve­zetőnek számít Ardó Sán­dor. A Karcsán lakó ember a hatvanas éveli elején ke­rült ide. Hét közben a mun­kásszállón lakik és csak hót végeken utazik haza a csa­ládjához. Elmondja, hogy ők tömik be betonnal a panelek közötti réseket. — Nem akadályozza ezt a hideg? — Meleg betonnal dolgo­zunk, fagyálló van benne. Jó az anyag, jó az ellátás, mixer-kocsi hozza az anya­got, így nincs semmi fenn­akadás a munkában. Akárhány emberrel be­szélek. mintha csak össze­hangolták volna a szót, mind ezt mondja: A brigád ren­des, Őszinte, jó szándékú emberekből áll. Megértjük egymást. Ha valaki hibát vét, akkor se esünk neki, hanem szép szóval mondjuk meg, hogy ezt nem így. ha­nem emígy kellett volna csinálni. — Ugye, már sok lakást építettele? — Ha elkészülünk ezzel a tizenegy szintes házzal, ak­kor elmondhatjuk, hogy ez évben hatszáz lakás őrzi magán kezünk munkája nyo­mát. Amióta panel szereléssel foglalkozunk, úgy számo­lom; brigádunk eddig öt-öt és fél ezer körüli lakást épít­hetett. Tulajdonképpen mi ezzel a házzal éves tervün­ket teljesítjük is. Azt ter­vezzük, hogy ha sikerül, ak­kor ráadásul a következő házon terven felül egy szin­tet építünk még. Itt van a munkahelyen Lemasánszky Imre műveze­tő. Tőle is érdeklődöm: ho­gyan értékeli a brigádot. — Nagyon jó szellemű brigád. Bihari jól irányítja az embereket, figyel társai­ra, segíti őket. Sokszor kap­tak már kitüntetést. A Do­bó István szocialista brigád a bronz és az ezüst után egymás után sorozatosan négyszer kapta meg az arany fokozatot. Ez évben a tava­lyitól is magasabb mércét állítattak maguk elé. Nem könnyű a verseny, esős a mezőny, hiszen olyan ver­senytársak vannak, mint Rádkeviélc, Juricsákék, Szé­kelyek. Ha a múlt müvei összehasonlítom a munkáju­kat, akkor azt tudom mon­daná, hogy most jobban, eredményesebben dolgoznak. Ez kezdődött a téliesítéssei, folytatódott, hogy egész év­ben a tavalyinál sEerveret- tebb voüit a munka, egyen­letesebb az anyagellátás^ s ez már jó feltételeket te­remtett a brigád munkájá­hoz, az ez évi haitszáz lakás megépítéséhez. Csorba Barnabás Lehóczky Károly marógépen menefsodré pofákat gyárt a Csavaripari Vállalat Z. számú ongai gyárában. Hogyan dolgoznak a DIGÉP-ben? Vállalati belső ellenőrök Nagyon hézagosak az is­mereteink a vállalati belső ellenőrök munkájáról. A kí­vülállók valahogyan úgy vé­lekednek róluk, hogy szőrös szívű, állandóan kukacosko- dó, a hibátlanban is a hibát firtató emberek. Az igazság, hogy a szakma művelői va­lóban a hiányosságokat hi­vatottak felderíteni, s ez a tevékenység nem tűri az ér­zelgősséget, a megalkuvást. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium húsz évvel ez­előtt, 1958-ban rendelte el az irányítása alá tartozó vál­lalatoknál a belső ellenőrzés megszervezését. A Diósgyőri Gépgyár jogelődjeinél is megalakultak az ellenőrajésá csoportok, majd az 1963-ban történt fúziót követően eze­ket osztállyá szervezték. Az ismert gépgyár belső eäfeo- őraósi osztályának vezetője Rozsnafszky Nándor — we&e beszélgettünk. — Kérem, nósoSjte *r iwt táiy felépítését, ismertesse feladataikat. — Három részegben dol­gozunk: leltározási, bérel­lenőrzési és revizori csoport­ból áll az osztályunk — vá­laszolta Rozsnaíszky Nándor. egyszer egy slajiití Sőt, ha precíz akarok lenni (s mért ne akarnék?), akkor úgy kell kezde­nem: Mezőkövesden volt egykoron tíz olajütő is. Lássuk csak: Seregék, Papp­ék, Forgácsék, Nyestéék... ez eddig ugye négy ... aztán Demetereknek, Bartháéknak, Kristonéknak is volt... ez hét ... (Pető Pista bácsi elmondta mindegyik nevét, most mégsem akar eszembe jutni ...) igen, Kisek, és per­sze maguk Petőék ... ,a tizediken nem is töprengek. Az, hogy nem jut eszem­be a neve, nem változtat a tényen: Kövesd tíz olajütővel dicsekedett haj­danán. Pista bácsi nehéz a búcsú? Lóm, lám, ezt is meg kellett érnie! Egy sem mű­ködik már abból a hajdanvolt tízből! Lám, ez a János utcai, ez a Pető-féle is leállt örökre. Milyen váratlanul lesz múzeumi tárgy a gépből. Egyik napról a másikra. Tavaly ősszel, amikor be­jöttem ide az oiajillatra, még dohog­tak a gépek. Hercz Jenő „ántivilágban” öntött masinái. Hogy nem éreztem ak­kor a „hattyúdal-dohogást”?! De mért kellett volna erre gondolnom? Hiszen olyan kedves színfolt volt. Minap engem kérdezett egy ember — nem kövesdi volt —, hogy merre ta­lálja az olajütőt. Mondom neki, az attól függ. Ha csak gépeket akar nézni, ak­kor itt a János utcában, de ha netán olajat akar ültetni, akkor Forrón, a natúrban. olajbs kenyeret, friss olaj. friss kenyér, azt igen, azt szeretem. Szere­lem? Van tán’ tíz éve is, hogy ettem utoljára. És ez a tíz év észrevétlen el­telt, mint ahogy a tíz olajütő is észre­vétlenül elfogyott Míg volt működő, addig ez a csendes fogyatkozás nem is tűnt fel. Az űr most maradt, hogy nincs már egy sem. Itt Kövesden jó olajat, ütöttek. Bármelyik ütőben is ütötték azt. Meg kell hagyni, a kövesdi meste­rek értették a módját. Ugye, úgy mond­ta Pista bácsi, a pörkölés a lényeges? Ott dől el minden. Az íz, a zamat ott, akkor nyer valóságot. Élettelen itt már minden. Hogy mú­zeumba kerülnek ezek a gépek? Jó, jó, de ezek az öntvények ott is élettelenek maradnak. És hidegek. Tavaly biz’isten barátságosabbak voltaic. Melegebbek. A munkától úgy látszik nemcsak az em­ber melegszik ki. Elgondolkodom. Ha most ezen az „olajütö temetésen” mindenki itt volna, aki csak egyszer is megfordult ez alatt az olajjal átitatódott, fagerendás meny- nyezet alatt. Hányszorosa lenne a Zsóri csúcsforgalmának? De csak egyedül va­gyok. Illetve a gazda és én: ketten. Jobb is így. Csend van, süket csend és hideg. így stilszerű, így a tisztességes. Az öreg épülettel, az öreg gépekkel, s ínagával az öreg gazdával szemben egyaránt. Azt kérdi, sajnálom-e? Persze, hogy sajnálom. Miért? Csakis az olaj miatt. Mert nem sajnálnám én, ha olajának ízét tudnám feledni. De ez az, ami le­hetetlen. Szóval ezért ... (hajdú) — Ezeken a területeken vég­zünk különböző ellenőrzése­ket. Az osztály létszáma 26 fő. A többségnek felsőfokú műszaki végzettsége van, esetleg közgazdasági kép­zettsége, de a leltározóknál is kötelező az érettségi. — Milyen elképzelések, szempontok alapján dolgoz­nak? — Munkánkat éves terv- alapján végezzük. Eleget kell tennünk először is a felügyeleti szervek előírásai­nak. Évente visszatérő ten­nivalónk a pénzkezelési vizs­gálat, ellenőrizzük a gépko­csik üzemanyag-fogyasztását, s kötelességünk például fel­mérni, hogyan látják el fel­adatukat a jpléti intézmé­nyek. A szakigazgatók is fel­vetnek vizsgálandó problé­maköröket. Rendszeresen tar­tunk gyáregységnél komplex vizsgálatokat is. Üjabban a KGM megbízásából meg­vizsgáltuk egyes helyeken a termelés műszaki előkészí­tettségét, ellenőriztük a technológiai fegyelem, illet­ve a munkarend betartását, továbbá felmértük az élő­munkával való gazdálkodást. — Vegyük sorra az osz­tály egyes részlegeinek te­vékenységét. — Az 1971-ben létreho­zott leltározási csoport a leg­népesebb, tizenöten dolgoz­nak itt. Évente kétezer kell a részlegnek ellenőriznie a gyár mintegy hétszázmillió forintos készletét. A munka nagyságára jellemző, hogy a hetven raktárban megköze­lítően 70 000 nyilvánta’ rási kartont vezetnek, s egy-egy kartonon százas nagyságren- dű tétel is lehet. A leltáro­zók jól dolgoznak, hiszen a növekvő készletet a korábbi­nál rövidebb idő alatt érté­kelik. Javuló munkájukhoz hozzájárultak bizonyos ész­szerű szervezések. — A bérellenőrzési csoport tagjai évente kétszer köte­lesek valamennyi gyári dol­gozó fizetését felülvizsgálni. Tulajdonképpen a bérellen­őrök azt nézik meg. hogy a dolgozók fizetése megfelel-e a kollektív szerződésben foglaltaknak. Miután a bér­ellenőrök darabbérezési utal­ványozást is végeznek, mun­kájukkal elősegítik a revi-v zorok ellenőrző tevékenysé­gét. Gyárunk pénzügyi, szám­viteli szakemberei mindig is híresek voltak megbízhatósá­gukról — közülük válók a revizorok is — Mondana egy példát rá. hogyan végez el egy vizsgá­latot a belső ellenőr? — Vegyük alapul a túl­óra felhasználásának ellen­őrzését A szakmáját jól vég­ző ellenőr először is megné­zi, hogy volt-e mór vizsgá­lat a témában, s melyek vol­tak a hiányosságok. Ezután elkészíti az ellenőrzés ütem­tervét, majd lefolytatja a vizsgálatot. A jegyzőkönyvek megállapításaihoz természe­tesen dokumentumokat is csatolnia, vagyis mindent bi­zonyítania kell. Az ellenőr­nek főosztályi lebontásban szükséges javaslatokat ten­nie a hiányosságok megszün­tetésére. Amennyiben komo­lyabb hibákat, mulasztáso­kat is feltár, név szerint kö­telessége megnevezni a fele­lőst — Mi történik a vizsgálat anyagával? A tapasztalatokat megbe­széljük a gazdasági vezető­vel. akinek intézkedést kell tenni a gondok orvoslására. Ha mégsem ezt teszi, a szak- igazgatóhoz, vagy ‘a vezér- igazgatóhoz is eljuttatjuk a vizsgálati anyagot, s majd ők utasítják az illetékes gaz­dasági vezetőt az intézke­désre. — Őszintén: mindig van foganatja a belső ellenőrök munkájának? Hallottam már ellenkező véleményt is. — A belső ellenőrzés a vállalat termelésének, életé­nek érzékeny szeizmográfja, ebből következően érdemes megfogadni, a gyakorlatban is hasznosítani a javaslatait. Más kérdés, högy vannak vállalatok, ahol nem egészen ez a helyzet. ' — A DIGÉP-ben megbe­csülik. elismerik a belső el­lenőrök munkáját? — Hangsúlyoznom kell, hogy gyárunk vezetői igény­lik az osztály tevékenységét. A fizetésünk lehetne maga­sabb, de ez országszerte gond. Az alapvető baj, hogy a pénzügyi, számviteli revizo­rok besorolása ugyanolyan, mint a könyvelési dolgozóké. Holott a revizorok szakmai­lag több mindenhez értenek. Az erkölcsi elismerésünkre nem panaszkodhatunk. — Húsz éve belső ellenőr, kezdettől, tehát tizenöt éve osztályvezető. Kellő gyakor­lattal, tapasztalattal rendel­kezik. Milyen tanácsokat ad­na a fiatalabb belső ellen­őröknek? — Óvom őket, hogy a vál­lalat vezetőjének képzeljék magukat. A jó belső ellenőr nem utasít, nem irányít, jó­zan fejjel elvégzi a vizsgá­latot. s az eredményt leteszi az asztalra. A belső ellenőr az igazgatónak társa a ve­zetésben. A belső ellenőr le­gyen következetes, ‘ tisztessé­ges. emberséges. Sohasem szabad elfeledkeznie arról, hogy a dolgok mögött em­berek állnak. Kolaj László faluszélen. Ott még tudomásom szerint működik az ütő. Bár ki tudja? Ott sem jártam két esztendeje. Pista bácsi, mondja csak! Persze, hogy a gépek neveit! Szóval ez a ha­jaié, várjon felírom, lei tudja, látok-e valaha ilyen masinákat. Tehát a többi zúzó, gyúró, pörkölő, préselő. Tudja, hogy szeretem az olajos káposztát?! Hogyne, a lcenyérlángost is! Persze csak vékonyan megkenve. Még az olajos pi- rítós is elmegy. Az odajbasült herőcét? Nem a herőcét, azt nem szeretem. De úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom