Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november T,, sterrfo ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 i Ha harminc mázsa elpárolog Egy szárító hiányára Tűnődés: — Nem lenne szükség a 70 hektár cukor­répára? Egyszerűen lehetet­len elhinni. Pedig akármilyen furcsa, a cukorgyárban el­hangzott: — azt se bánnánk, ha felhagynának vele. Mármint, hogy hagyja ab­ba a termelő. A nemesbikki Nógrádi Sándor Termelőszö­vetkezet elnöke, Balogh Já­nos, a mai napig sem hisz a fülének: — Ezért jártam a Hatvani Cukorgyárban — mutat síé­les mozdulattal körül, a mar­kolón ásítozó kezelőre, a táb­laszélen nyújtózkodó vég­nélkülinek tűnő répaprizmá­ra, majd ingerülten folytatja: — Egyszerűen nem tudják átvenni. Két hete ki van ás­va, azóta itt hever a tábla­szélen, s mondani sem kell. sokat vesztett a súlyából. Az átlagtermésünkből hektáron­ként! nyugodtan leszámolha- tunk\ 30 mázsát. Ennyi víz párolgóit már el a répából. Magyarán: 2700 forintot vesztünk hektáronként azért, mert a termény szállítása vontatottan halad. Veszteség nélkül Ebben a prizmában leg­alább ötezer mázsa répa van. Hogy a másik táblaszélen, ahová ottjártamkor nem ju­tottam el mennyi, arra még az elnök sem tudott felelni. Hiszen a. termelőnek egy a fontos: a betakarítás. A mi­nél gyorsabb, veszteség nél­küli betakarítás. Ezért dol­gozik itt Nemesbikken a ti- szapalkonyai szövetkezet cu­korrépa-kombájnja, hogy le­rövidítsék az időt, hogy a cukorrépa az esetleges csa­padékos napok előtt már biz­tonságban, lefejelve, kiszed­ve legyen. Mire ez az írás megjelenik, a répa betakarí­tásáról a szövetkezetben már csak műltidőben beszélnek. A szállítás gondja — amire kezdetben senki nem gondolt — viszont a cukorgyár hibá­jából továbbra is a termelő­re nehezedik. Hogy meddig? — Nem sok jót vettem ki a cukorgyár osztályvezetőjé­nek szavaiból. — Az elnök eltöprengett. — Sem a je­lenre. se a jövőre. De nehéz elhinni, hogy ami nem is oly régen még népgazdasági kí­Több mint két évtizedes múltja van megyénkben a távfűtésnek, a kommunális és * ipari hőszolgáltatásnak. Elsőként Kazincbarcikán táv- fűtötték a lakásokat, majd fokozatosan beindult a le- ninvárosi, az ózdi és a mis­kolci rendszer. Napjainkban már Sárospatakon, Szeren­csen és Sátoraljaújhelyen is elterjedőben van ez a szol­gáltatás. v A távhőszolgáltatás roha­mos fejlődésére jellemző, hogy 1970—1975, között a távfűtött lakások száma két és félszeresére, a használati meleg vízzel ellátottaké négy és félszeresére növekedett Borsodban. A lakásoknál és a közül eteknél a fűté.s hőér­téke öl év alatt meghárom­szorozódott, a melegvíz-fel­használás négy és félszere­sére emelkedett. A lakások, közületi intézmények, gyá­rak. üzemek a negyedik öt­éves tervidőszak záró évében 1 milliárd 635 ezer gigaka­lória hőt fogyasztottak. Az összehasonlító adatok­ból is kitűnik, mennyire je­lentős és egyre fokozódó fel­adat a távhőszolgáltatás zá- vartalan biztosítása. S ennek a növekvő követelménynél mindmáig Miskolcon az In gatlankezelő Vállalat, vidé­ken a városgazdálkodási vál­lalatok tettek eleget — so- kadrendű tennivalóként! A vánalom volt, a cukorrépa termesztésére gondolok, a jövőben 70 hektáron, ami nem kis terület már nem kell. Mért fölösleges. Ha hozzáteszem, hogy a cukorrépa termesztésére eb­ben a szövetkezetben csak ráfizettek, mert termőhelyi adottságaik kedvezőtlenek, akkor a vezetői döntést nem lesz nehéz eltalálni. De va­jon. ha felszámolják az ága­zatot, azon mindenki nyerni fog? Az elnök nyitva 'hagyja a kiskaput: — nem tőlünk függ. Maradjunk ennyiben. Es folytassuk az ősznél, a két, adapterrel felszerelt Claas Dominátornál,, amelyek ja­vában vágják a kukorica so­rait. Azt a kukoricát, amely az elmúlt évtől eltérően tel­jesen sárga. Az elnök: — Nem véletlenül. Megta- nultuk a leckét. Rövidebb tenyészidejű fajtákat vetet­tünk. amelyek a mi éghajla­ti adottságaink között min­denképpen beérnek. Idén így' is lett. A hektáronkénti 50 mázsás termés, a mi elkép­zelésünket igazolta, hiszen a hozamok jobbak attól, amit vártunk. Segítenek a szomszédok Sajátos gondokkal is je­lentkezett ez az ősz. Voltak olyan munkák, amelyek a tervezettől jóval gyorsabban, jó minőségben befejeződtek. Mint a vetés, hiszen az őszi búza magja 800 hektáron már földben várja a közelgő telel. Viszont a cukorrépán kívül, a kukorica betakarítá­sa is vontatottan halad. — Csak a két Claas Do­minate«- dolgozik. Másik két kombájnunknak egyszerűen nem tudunk munkát adni. A betakarítás ütemét sajnos meghatározza, hogy nincs szárítóberendezésünk. A szomszédok ugyan segítenek, de csak annyi terményt tud­nak fogadni, amennyit a két kombájn munkája bőven fe­dez. A helyzetet, még súlyos­jövő év január elsejétől azonban merőben megválto­zik a helyzet, ugyanis ad­digra megalakul a megyei távhőszolgáltató vállalat. — Régi és jogos igény, a távhőszolgáltató vállalat lét­rehozása — mondja Báthory Gábor, a Borsod megyei Ta­nács közlekedési és építési osztályának vezetője. — A leglényegesebb érv, ami in­dokolja, halaszthatatlanná teszi az alapítást, hogy jelen­leg 33 ezer lakásban van, 1980-ban pedig már mintegy 40 ezer lakásban lész távfű­tési. Természetesen más tele­püléseket is bekapcsolunk .majd a távhőszolgáltatásba, mint például Putnokot. ahol a bányászlakásokat kell el­látnunk távfűtéssel és me­leg vízzel. Akkor még nem is említettem az egyre bővülő kommunális és ipari hőszol­gáltatást ... — Ütemesén gyarapszik a távhőszolgáltatáshoz kapcso- 'ódó állóeszközök értéke is — folytatja az osztályvezető. — Jelenleg 1.3 milliárd fo­rintra tehető a különböző ’épek. berendezések, létesít­mények értéke, s ebben még nincsenek benne a hőterme­lő kazánházak. A mind na­bítja, hogy vasárnap állni kényszerülünk. Ugyanis a szárító is áll. Persze, ezzel nem a szomszédot bántom, hiszen önköltségi alapon szárítja nekünk a kukoricát, s ők is legalább ekkora gond­ban vannak. Nem tudja két műszakban, vagy ünnepna­pon üzemeltetni a berende­zését. mert nincs hozzá mun­kaerő. Viszont a helyzet az, ha lenne egy saját szárítónk, már .elfelejtettük volna a ku­korica betakarítását. A .kérdés ebből adódik: — Miért nincs? A válasz is egyszerű: — Honnan vennénk hatmilliót? Ennyibe kerül egy szárító- berendezés. Az utóbbi idő­ben az állattenyésztési ága­zatot fejlesztettük, s ez min­den pénzünket elvitte. Felújítás, fejlesztés Hat igen. Felújítottak, bő­vítették a sertéstelepet, amelyre több mint 15 • millió forintot áldoztak. Több száz­ezer forintot fordítanak gyep- íelújításra. karámozásra, s megint csak milliókat a szarvasmarhaágazat fejlesz­tésére, istállók átalakítására, újak létesítésére. Itt Nemes­bikken három állattenyész­tési ágazat van, s az állami támogatások nélkül egyedül a juhtartás gazdaságos. És ha hozzászámolom, hogy ezekben az ágazatokban a leghosszabb a beruházásra fordított összeg visszatérülé­se, akkor illik megkérdezni: ez a fejlesztés nem elkapko­dott dolog? — A válasz: nem! Nézze, a tömegtakarmány-termesz- tesl fűre alapozzuk. Erről köztudomású, bőgj' a legol­csóbb takarmány. A sertés­telep jövőre már gazdaságo­san termel. Az innen szár­mazó jövedelem, nem idő­szakos, hanem folyamatos lesz. Az olcsóbb takarmány, alacsonyabb önköltséget je­lent És végül, de nem utol­sósorban: mivel a takar­mány nagy részét nem szán- tóföldön termeljük meg, 150 hektáron siló helyett búzát vethetünk. Ez pedig közel kétmillió forint árbevételnö­vekedést jelent. tel, a rendszerek fenntartá­sa, a szükséges fejlesztések egyaránt megkövetelik egy tisztaprofilú szakvállalat megalakítását. A távhőszolgáltató vállalat alapításáról már évekkel ez­előtt tárgyallak a megye és Miskolc illetékes vezetői. Két évvel ezelőtt a Nehéz­ipari Minisztérium ipargaz­dasági szervezési osztálya készített egy tanulmányt, aminek alapos megvitatása után határozott úgy a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága ez év április 25-én, hogy kezdeményezi a szóban forgó szolgáltató vállalat életre hívását. A Pénzügy-, a Nehézipari, az Építési és Városfej lesztési Minisztérium is jóváhagyta a terveket, s hozzájárult a gyakorlati megvalósításhoz. A megyei tanács vb augusztus 29-.én elrendelte a megyei távhő- szolgáltató vállalat, megala­kítását, s megerősítette a döntést a megyei tanács ülé­se is. — A vállalat ,BJ kategó­riás lesz — említi Báthory Gábor —, ami garantálja majd a dolgozó kollektíva anyagi megbecsülését A uár­Az asztalos és a kárpitos szövetkezet fúziója után né­hány héttel jártunk a Mis­kolci Bútoripari . Szövetke­zetben. Informálódtunk az „új” szövetkezet gyártmány­struktúrája felől, beszélget­tünk a gazdasági tervekről, a jövő lehetőségeiről — és az akkori körülményekről. Látogatásunkkor — február­ban — Seres István, a Mis­kolci Bútoripari Szövetkezet elnöke elmondta, milyen ne­héz körülmények között vég­zik feladataikat: huszonkét telephelyük van a város 22 különböző pontján. Mindez megnehezíti az üzem- és munkaszervezést, növeli a költségeket. Rosszak a rak­tározási körülmények is, az időjárás nagy károkat okoz a félkész termékekben. Nehe^ zen lehet megközelíteni az elavult telephelyeket A Dé­ryné utcai telepet például parkolóutcán keresztül lehet csak elérni. A szövetkezet dolgozóinak szociális körül­ményei alig változtak a fel- szabadulás óta, néhol — a régi, kisiparosoktól örökölt műhelyekben — még a kéz­mosásra szolgáló lavór elhe­lyezése is gondot okoz, má­sutt hideg van. fáznak a ható létszám 600—650 fő lesz. A vállalati központ Miskolcon épül, a vidéki vá­rosokban üzemvezetőségek lesznek. A vállalat január­tól átveszi a távfűtést, a kommunális és ipari hőszol­gáltatást a jelenlegi üzemel­tetőktől, s elkezdi öltálló éle­tét. Az mindenki előtt egyér­telmű, hogy az új vállalatra nagy szükség van, általa re­mélhetően az eddiginél egyenletesebbé, zökkenőmen­tesebbé válik majd a hőszol­gáltatás, tervszerűbben vég­rehajthatók a fejlesztések. A beindulásig persze, még sok a tennivaló. Létre kell hoz­ni a vállalat számviteli ap­parátusát, az üzemeltetési főosztályát, a műszaki szer­vezetét. ezen belül például a központi tmk-műhelyt. A be­ruházások elkezdéséhez el­engedhetetlen továbbá a mű­szaki fejlesztési főosztály megszervezése. Mivel pedig a jövőben komoly kor­szerűsítésekkel lehet számol­ni, .a zavartalan üzemelte­téshez meg kell 'alakítani a számítástechnikai és auto­matizálási főosztályt is. (Kiriafl munkások, megfagy az anyag... A szövetkezet elnöke ott- jár lünkkor elmondta, hogy az egykori asztalosipari szö­vetkezet 1968-ban kérte elő­ször a városi tanácsot, hogy biztosítson számára építke­zésre alkalmas telket a vá­ros területén. Az ügy évekig húzódott, az asztalosok a szanálások miatt egyre ki­sebb helyre szorultak. Igazán kritikussá akkor vált a hely­zet, amikor egyesült a két {»»vetkezet. Helyzetük ugyan­is csaknem megegyezett a fúzió előtt: mindkét kollek­tíva régi, kicsi műhelyekben dolgozott. A fúzió után tehát megduplázódott a gond. Mindezek ellenére bizakodó hangulatban találtuk — ak­kor — a szövetkezet vezető­ségét. Remélték, hogy ha késve is, elöbb-utóbb kijelö­lik számukra a területet és megkezdhetik végre az épít­kezést. Most, nyolc hónap után is­mét: meglátogattuk a szövet­kezetét. Nyomát sem talál­tuk a korábbi optimizmus­nak, mondhatni egy állóvíz­be csöppentünk. Ez az álló­víz gyűrűzik persze néha. de ezek a gyűrűk egy idő után elsimulnak. Mi történt hát a tavasszal és a nyáron? Nos annyi, hogy az ígért határ­idő után egy hónappal, már­cius 14-én valóban megér­kezett a városi tanács épí­tésügyi osztályának levele, miszerint a Miskolci Bútor­ipari Szövetkezet számára kijelölték a szóban forgó reptéri területet. A szövet­kezet vezetősége az öröm el­ső perceiben intézkedett, szakembereket vitt a terület­re: nézzék meg a telket, mérjék fel a lehetőségeket. Ekkor jött a hideg zuhany, pontosabban egy telefon. A városi tanács illetékese meg­kérte a szövetkezet elnökéi, hogy vessen véget a terep­szemlének, mivelhogy a tel­ket nem a szövetkezet, ha­nem egy másik vállalat kap­ja. Élénk kereslet és kiegyen­súlyozott ellátás mellett az év kilenc hónapjában a múlt év azonos időszakához ké­pest. 9 százalékkal magasabb 204 milliárd forintos forgal­mat bonyolított le a kiske­reskedelem. Az iparcikkfor­galom meghaladta az élel­miszerekét. A ruházati for­galom növekedése utolérte a többi ágazatét, a vendéglá­tás bevétele csak mérsékel­ten emelkedett. A húsellátás kiegyensúlyozott volt; mar hahús volt elegendő, sertés­húsból azonban nem tudtak minden igényt kielégíteni. A Más is történt még ez alatt az idő alatt. Lebontották az Arany János utcai műhelyt es helyette öt régi lakást adtak a bútorosoknak. így nem csoda, hogy az elnöki iroda falan is új „dekorá­ció” jelent meg: a telephe­lyek telefonlajstroma. A 330 fői számláló, tehát tulajdon­képpen kicsi szövetkezet 12 városi telefonvonalat birto­kol a város különböző pont­ján. Meg igy is van 12 mű­hely, amelyet nem lehet te­lefonon hívni. A kilátások? Városrende­zési okok miatt lebontják jövőre a Laboríalvy, a Ka­talin, a Fábián utcai telepet. És aztán? A hatodik ötéves terv idején szanálják a Sze­les utcai, az Álmos utcai és a Rózsa utcai... — niég felsorolni is nehéz — egy­szóval újabb hét részleg épületét. Helyettük vagy nem, vagy csak ideiglenesen tud helyet biztosítani a ta­nács. Az üggyel kapcsolatos ak­ták, levelezések megtöltenek egy vaskos dossziét. A tar­talom a barkoclibára emlé­keztet: igen. nem. igen. nem. Maradjunk a példánál, vé­gül egy is-is-sel is találkoz­hatunk. A bútoripari szö­vetkezetnek volt egy fél tel­ke a Tiszai pályaudvar kör­nyékén, s úgy hozta a j ósors. hogy a szomszéd a lakás­karbantartó szövetkezet meg­vételre ajánlotta a területét A bútorosok bíznak benne, hogy ezt a lépést már nem keresztezi semmi és 1980- ban valóban megkezdődhet az építkezés. Az ügy kapcsán, záradék­képpen még annyit kell el­mondani. hogy a Miskolci Bútoripari Szövetkezet eb­ben az évben, ilyen körül­mények között 60 millió fo­rint értékű munkát végez, löbbek között az országosan hiánycikknek számító kisbú­torokat gyártja, továbbá el­vállalta a megyében a bú­torok garanciális javítását is. Lévay Györgyi zöldségforgalom nem érte el a tavalyi szintet. Burgonyá­ból 45 százalékkal, gyümöl­csökből pedig 73 százalékkal több fogyott. Égetett szeszes italból 18 százalékkal keve­sebb fogyott a tavalyinál. Női ruhákból, olcsóbb cipőlí»- ből. és néhány fajta gyér-’ mek- és csecsemőholmiból nem mindig tudták a keres­letet kielégíteni. Sokat ja­vult a vas-műszaki kereske­delem kínálata is. de szűkös a kéziszerszámok, zománc­edények, háztartási kisgépek választéka. Szilárd tüzelő­anyagból a kereskedelem az igényeket kielégítette. — kármán — Január elsejétől funkcionál Távhőszolgáltató vállalat alakul gyobb erőket lekötő üzemvi­Elénk kereslet, kiegyensúlyozott ellátás Életkép a tűzveszélyes, nehezen megközelíthető Déryné utcai részleg udvarából. (Szabados György felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom