Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. november 1., szerda Asszisztálás helyett,j partnernek lenni Szerb-horvát nemzetiségi középiskola E gy héttel ezelőtt izgal. más párbeszéd (vagy talán helyesebb lenne párbeszédeket emlegetni!) színhelye volt Miskolcon a megyei könyvtár. Itt ültek egy asztal mellé, immáron második alkalommal, az alsó és középfokú oktatási intézmények szülői munkaközösségeinek vezetői, a megyei* tanács művelődésügyi osztályának felelős vezetői és a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő pedagógiai bizottság tagjai. Közös dolgaikról cseréltek véleményt: az ifjúság neveléséről. A szülői munkaközösségek szerepéről azóta az ország nagy nyilvánossága' előtt is szó esett, 1 országgyűlésünk őszi ülésszakán, a közoktatás helyzetéről szóló jelentésében mondotta Po_ linszky Károly oktatási miniszter: „Az oktatásban a pedagógusoké a kulcsszerep, de a gyermeket nemcsak ők nevelik. A szülők természetes családi és társadalmi felelőssége senki másra, semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata hagyományosan jó, egyre' elevenebb és hasznosabb, a legtöbb szülőtérdekli gyermekének előmenetele. A kapcsolat azonban még mélyebb és tartalmasabb lehetne. Jogosan várjuk egyrészt az iskolától a családdal való együttműködés szüntelen javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő eg.yetakarást. Es ne feledjük: nevel az egész társadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban családi magatartása...” Kissé hosszasan idéztünk a miniszteri felszólalásból, de tettük ezt azért, mert jól „rímelt arra a már említett megyei szülői parlamentre, amelynek tanulságait — reméljük — az elmúlt héten továbbadni már megkezdték mindazok, akik résztvevői voltak. Az ilyen nagy, közös beszélgetéseknek az ad értelmet, ha az elhangzó szó nem marad csak elhangzó szó, hanem cselekvésre is buzdít. Másképpen, de lényegében ugyanazt megfogalmazva: ha a szülők nemcsak asszisztálnak az iskolához, hanem partnerként részt is vesznek az iskola elé tűzött célok megvalósításában. Félreértés ne essék, nem az oktatási feladatokra gondoltunk, noha természetes igény, hogy a szülő érdeklődjék a gyermek előmeneteléről, figyelemmel kísérje napról napra, tantárgyról tantárgyra gyermekének tanulását. A szülők partner- kapcsolatának mindenekelőtt a nevelésben kell megmutatkoznia. Mert jól kell látnunk: a család minden körülmények között nevel, csak egyáltalán nem mindegy, hogy melyik irányban. Rosz. szul nevelni is lehet úgy, hogy a családi hatások rombolják mindazt, amit az iskola felépít. Nem véletlenül fogalmaztak úgy a megyei szülői parlamenten: a gyermek érdeke azt kívánja meg, hogy rend legyen a családban. Rrf»nd, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. Mert a társadalmi hatásoknál is érzékenyebben reagál a gyermek a családi hatásokra, magatartásának mozgatórugóit többnyire itt kell keresnünk, egyéniségét döntően a család alakítja. De mit tehet a szülői munkaközösség? — kérdezhetnénk jogosan. Nos, tehet, s nem is keveset, ha a szülői munkaközösség meri vállalni azt, hogy aktivizáljon, mozgósítson az iskola nevelési céljai érdekében. Adódik feladat például a szabad szombatok körül. Az iskola szerkezeti módosulása már megtörtént, de mit sem ér a szabad szombat, ha a család életmódjának szerkezetében nem történik meg a változás. A szabad szombat mindenekelőtt a családi nevelés hatékonyságát kívánja elő. •segíteni. De csak kívánja, ha a gyerek a felszabaduló idejében is magára marad, ha a szabad szombatok és a vasárnapok egyszersmind nem jelentik azt, hogy a szülők és a gyerek ténylegesen is együtt, közös programokkal tölti idejét. Akár a szórako. zásban, akár a kikapcsolódásban, akár a munkában. S ha már a munkát említettük! A legtöbben úgy fogalmaznak, a gyerek munkája a tanulás. A munkára nevelés fogalmát pedig összetévesztik a politechnikai oktatással. Munkára sokféleképpen nevelhetünk, de úgy ,semmiképp sem, ha a gyermeket mentesítjük a családban mindenféle kötelezettségek alól. A szülői munkaközösségek, re nagy feladatok hárulnak a tankötelezettségi törvény végrehajtásában is. Mindenekelőtt egységes szemléletükkel hathatnak azokra a szülőtársakra, akik a gyermek rendszeres iskolába já. ratását elmulasztják. Azt a félszegséget kell lebírniuk, ami ma azért még meglehetősen gyakorta jelentkezik, hogy „más dolgába” nem szívesen szólnak bele. A gyermek nevelése nem családi ügy, vagy helyesebben szólva, nemcsak családi ügy. Mint ahogyan régen kinőtte már a családi kereteket a látszat ellenére is — a pályaválasztás ügye is. Mindezek persze „csak’ feladatok, amennyiben a szülői munkaközösségek legfontosabb tennivalóit, a munkájukkal szemben támasztott elvárásokat jelzik. S nem is új feladatok, lényegüket tekintve. Legfeljebb az idővel együtthaladva, mind hangsúlyosabban fogalmazódnak meg! A már emlegetett párbe-1 széd sok gyakorlati gondot is felvetett, s sok hasznos tapasztalatot is közreadott. Mindenekelőtt I azt, hogy a szülőkben is él az igény, hogy ne csak asz- | szisztáljanak az iskolának, hanem cselekvőén segítsék is | az iskolai célok megvalósulását. Ez pedig olyan energia, amit az iskolának és a I szülői munkaközösségeknek érdemes maximálisan ki-1 használniuk. Cs. A. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Központja felsőfokú végzettséggel és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező keres felvételre. Bérezés megegyezés szerint. .Jelentkezés az ÉMASZ jogi és ellenőrzési főosztálya vezetőjénél Miskolc, Dózsa György n. 13. sz. alatt. A budapesti VII. kerületi szerb-horvát Nemzetiségi Gimná zium több mint.száz diákja kétnyelvű oktatáson sajátítja cl a tantárgyakat Térplasztika a lakótelepen Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sándor szobrászművész térplasztikáját A két forradalom A népszerű „Mit kell tudni?” sorozatban először jelentkezik a Kossuth Könyvkiadó történelmi tárgyú könyvvel. A két forradalom gazdag irodalmát — az eseményeket részletesen elemző monográfiákat, a visszaemlékezéseket — olyan művel egészíti ki Botos János munkája, amely tömören összefoglalja, időrendi s.orrendben dolgozza fel az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit. Olvashatunk a kötetben a polgári demokratikus forradalom győzelméről, a KMP megalakulásáról, a szocialista forradalom feltételeinek érlelődéséről, majd a munkáshatalom győzelméről. Tárgyalja a szerző a Tanácsköz. társaság politikai és gazdaságtörténetét, szociális intézkedéseit, kultúrpolitikáját, az ifjúsági mozgalom szerepét és a magyar proletárforradalom kapcsolatát a nemzetkö, zi forradalmi mozgalommal A függelék életrajzi adata kát közöl a két forradalom vezetőiről, és időrendi tábla zatot a legfontosabb adatokkal. Szakszervezet és művelődés Hétfőn tartották meg a szakszervezeti művelődési intézmények igazgatóinak soros értekezletét Miskolcon, az SZMT-székház klubtermében. A napirendi témák közül kettő már erőteljesen mutatta: közeledik az év vége. Az igazgatók először az 1979. évi feladatokról hallhat- tak-tájékozódhattak Szűcs Ferencné, az SZMT politikai munkatársa előadásából, majd szorosan ehhez kapcsolódva, a munkaterv készítésének módszereiről, az 1979. évi munkaterv tartalmi kérdéseiről Kováts György, a megyei művelődési központ igazga tója és Magyar András, az SZMT Központi Könyvtárának igazgatója beszélt. A művelődési intézmények igazgatói végül két, a szak- szervezeti közművelődési munka igen lényeges területéről: a bejáró dolgozók és a munkásszálláson lakók művelődési lehetőségeiről cseréltek véleményt. A mAv miskolci vasütigazgatósAga FELVESZ f. év november hó 23-án Miskolc-Tiszai pu-on induló 3 hónapos jegyvizsgáló (kalauz) tanfolyamra 18—40. életévet betöltött nőket és férfiakat. Feltétel: 8 általános, vagy középiskolai végzettség, orvosi alkalmasság. Jelentkezni lehet bármely vasútállomás-főnökségen. A jelentkezőket már a tanfolyam megkezdése előtt is alkalmazzuk. Egy majdani múzeum | 1 rf r r\ bölcsőjénél A Leninvárosi Helytörténeti Gyűjtemény két évvel ezelőtt jött létre, az elmúlt év végén a kulturális miniszter helyettesének aláírásával már legalizálódott is, azaz besorolták a múzeumi jellegű intézmények közé, de igazán merészség lenne napjainkban azt mondani róla, hogy múzeumnak tekinthető. Mint helytörténeti gyűjtemény látogatott, felkeresik a városban megforduló érdeklődők, iskolai csoportok szervezetten, nem utolsósorban azok is, akik elsősorban bélyegzéseket gyűjtenek. Születése óta jelentős előrelépés mégsem történt. 4» Sajátos dolog: általában a múzeumok úgy születnek, hogy adva van egy terület, vagy város, amelyben már összegyűlt • egy csomó olyan relikvia, amit már érdemes rendszerezni, tudományosan feldolgozni, hogy a település, a környék , múltjára következtetéseket lehessen levonni, adalékokat nyerni, és így szokott kifejlődni, megerősödni egy-egy múzeum. Le- ninvárosban fordítva történik, és ez nem baj. Itt a városnak még viszonylag rövid^a múltja. De a gyorsuló időben egy új szocialista város és a hozzá tartozó nagyüzemek fejlődése oly sok jelentős mozzanattal gazdag és oly sok vizuálisan érzékelhető jellemzővel is rendelkezik, hogy érdemes már jó előre megszervezni a hely- történeti gyűjteményt, megvetni egy majdani múzeum alapjait, ahol a fejlődés eseményeivel párhuzamosan főijük a városra és üzemeire vonatkozó adalékok és relikviák gyűjtése, nem kell majd utólag a kései utókornak fáradságos munkával felkutatni a napjainkra Vonatkozó dokumentumokat, tárgyi emlékeket. Van • tehát Leninvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, sőt három hónapja Kriston Vizi József személyében van szakképzett vezetője is. Igen időszerűnek mutatkozott, hogy a város a megyei múzeumi szervezet segítségével körvonalazza, miként képzelik el ennek a gyűjteménynek a munkáját, fejlődésének irányát, későbbi tevé- kenj'ségét. A Herman Ottó Múzeum vezetői, valamint a városi tanács képviseletében Sotkó Józsefné tanácselnökhelyettes tekintette át a múzeum helyzetét és a feladatokat. E megbeszélésen szóba került, hogy a, Herman Ottó Múzeum anjmgok kölcsönzésével eddig is sokat segített, de a város már szeretne továbblépni. Felvázo- lódtak a továbblépés főbb irányai. Ez év decemberében a Herman Ottó Múzeum a táj őstörténetéről rendez kiállítást Leninvárosban, kiszállítja a megfelelő anyagot, megrendezi a tárlatot, s ezzel elsősorban az iskolai tanulóknak kíván segítséget nyújtani. Ez a kiállítás mintegy egy esztendeig állná, és az alatt az idő alatt már összegyűjthető a leninvárosi várostörténeti anyag nagy része. Ebben is segítséget kíván nyújtani a Herman Ottó Múzeum, és egy olyan kiállítást kívánnak létrehozni, amely megmutatja, hogy jöttek létre a leninvárosi üzemek, a szocialista város. Ez már egy több éves, állandóbb jellegű kiállítás lehetne, anyagának bővítése a gyűjtemény helyiségei növelésének a függvénye. Itt a múzeum a kiállításhoz szükséges vitrinek tervezésében is segít, azt majd helyileg kivitelezik, a rendezet is a Herman Ottó Múzeum látja eL Természetesen a Leninvárosi Helytörténeti Gyűjtemény tevékenysége nem alapulhat kizárólagosan a Herman Ottó Múzeum segítségére, jóllehet, azt folj'amato- san igényelni fogja, és a múzeum ezt biztosítja is. Szükségesnek mutatkozik a közeljövőben egy olyan „múzeumalapító” tárgyalás létrehozása, amelyen a város minden érdekelt szervének bevonásával megvitatják a gyűjtemény terveit, jövőjét Feltétlenül kívánatos, hogy legyen a gyűjteménynek határozott profilja, arculata, ne legyen ugyanaz, mint bárhol máshol fellelhető gyűjteményeknél. Tekintettel a város vegyipari jellegére, országos elvárás a gyűjteménnyel szemben, hogy feltétlenül nagy szerepet kapjon benne a vegyipar fejlődése, és itt Borsod másik két vegyipari bázisa is kapjon szerepet. A másik ágazat, amelynek he- lyet kell benne kapnia, a helytörténeti anyag. Lenin- város fejlődésének története, de ezen túlmenően a szocialista városok fejlődéstörténetét kellene, hogy az itteni anyag érzékeltesse. Tekintettel a sok bejáró, ingázó dolgozóra, az is szükséges, hogy e helytörténeti gyűjtemény a szocialista város kialakulásának, a városba bejáró dolgozók életének, az ingázásnak, mint társadalmi jelenségnek vizsgálatát múzeumi tudományos feladatként végezze el, és kiállításon érzékeltesse. Végül kell, hogy legyen ennek a gyűjteménynek képzőművészeti vonatkozása és feladata is, ez is meghatározott sajátos jelleggel, arculattal. A tanácskozáson egyetértettek abban, hogy régészeti anyag helyben gyűjtése szükségtelen, az intézménybe régész szakember úgysem juthat, s egyébként is a Herman Ottó Múzeum ellátja ezt a feladatot, és az időszaki kiállításokhoz régészeti anyagot biztosít. A néprajzi vonatkozásról sem lehet megfeledkezni, Leninváros óvárosa, az egykori Tiszaszeder. kény község e tekintetben gazdag. Kívánatos ott az óvárosi részen egy tájház, illetve tájporta kialakítása egy napjainkban fellelhető és erre alkalmas régi parasztházból, amely a helytörténeti gyűjtemény néprajzi anyagát mutathatná be, egyben skanzen- szerűen őrizné e tájporta a körn.yék paraszti múltját. Egy múzeum életének kezdete sohasem látványos. Leninvárosban még csak most kezdődik az anyag felhalmozásának időszaka. A most - látható néprajzi és helytörténeti anj'ag érdekes, szívesen hívjuk fel rá a figyelmet, de ez még igencsak a kezdet. Feltétlenül szükséges, hogy a városi tanács múzeumalapító szánédkait magáévá tegye Leninváros minden nagyüzeme, segítse azt a szükséges adalékokkal, dokumentációkkal, anyagokkal, másrészt elengedhetetlen, hogy a város egész lakossága is magáénak tekintse a múzeumi kezdeményezéseket, és minden egyes ember saját személyében is támogassa a gyűjtést. 9 Majdani múzeum bölcsőjét, illetve képzeletbeli bölcsőjét ülte körül a minapi tárgyalás néhány részvevője. De a bölcsőben már ott van a szerény helytörténeti gyűjtemény. s ez már messze túl van az embrionális állapoton. Sl, tevékenykedik, figyelmet kér és kap. Űi vezetője, Kriston Vizi József ■riég csak most látott munkához. A fent vázolt elképzelések realizálásához még idő kell. De a segítő odafigyelés már mai feladat. Benedek Miklós i
