Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 —» (Folytatás a 2. oldalról) Az ülés részvevői megállapítják, hogy nagy lehetőségek és tartalékok vannak a szocialista országok kölcsönösen előnyös, megalapozott szerződési rendszerre támasz­kodó gazdasági kapcsolatainak további el­mélyítésére és kiterjesztésére. Hangsúlyoz­zák azoknak a sokoldalú együttműködést szolgáló célprogramoknak a fontosságát, amelyeket a KGST Bukarestben megtartott XXXII. ülésszakán fogadtak el az 1990-ig terjedő időszakra. A politikai tanácskozó testület ülésének részvevői hangsúlyozzák pártjaik és kormá­nyaik töretlen eltökéltségét, hogy szüntele­nül erősítik a barátságot és az egyenjogú együttműködést országaik, valamennyi szo­cialista ország és a jelenkor összes haladó erői között. Meggyőződésük, hogy a jelenle­gi viszonyok között, amikor az imperializ­mus továbbra is az uralom, az elnyomás és az egyenlőtlenség politikáját folytatja, az új típusú nemzetközi kapcsolatok létrejötte, a szocialista országok egysége és összeforrott- sága különleges jelentőségű. Csakis ezen az úton járva biztosíthatók a legsikeresebben minden új társadalmat építő nép érdekei, a szocializmus tekintélyének, a szocialista or­szágok szerepének növekedése a világban, a nemzetközi élet megújulásának ösztönzé­sében, az enyhülés elmélyítésében, a béke megszilárdításában. VI. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok — miközben ismételten megerősítik eltökéltségüket, hogy megsok­szorozzák erőfeszítéseiket a béke megszi­lárdításáért, a biztonság megerősítéséért, az enyhülés folyamatának fejlesztéséért és a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért — a következő felhívást intézik Európa or­szágaihoz, a világ valamennyi államához és népéhez: Először: Lépjenek határozottan arra az útra és kö­vetkezetesen tartsanak ki azon, amely el­vezet a békéhez, az enyhüléshez, a nemzet­közi kapcsolatokban az erőszak, vagy az ez­zel történő fenyegetés elutasításához, min­den vitás kérdés békés rendezéséhez, az ag­resszív háborúk feltétel nélküli elítéléséhez, az államok közötti háborúk teljes kizárásá­hoz, a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­hez, a hidegháború maradványainak végle­ges felszámolásához. Az emberiség álma a háborús konfliktu­sok nélküli világról nem utópia — elérhető és megvalósítható mindazok közös erőfeszí­téseivel, akik készek harcolni érte. Másodszor: A közeli jövőben érjék el, hogy az öt nuk­leáris nagyhatalom — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Fran­ciaország és Kína — folytasson tárgyaláso­kat abból a célból, hogy az államok fegy­vertárából száműzzék a nukleáris fegyver minden fajtáját, és a nukleáris energiát ki­zárólag békés célokra használják. Az emberi elme nem azért fedezte fel a legnagyobb energiát — az atommag ener­giáját —, hogy lerombolja a civilizációt. A legnagyobb bölcsesség ma nem a fegyver­kezési hajsza fokozásához és a nukleáris katasztrófa veszélyének növeléséhez kell, hanem ahhoz, hogy megszabadítsuk az em­beriséget egy új háború fenyegetésétől. Harmadszor: Szilárdan tartsanak ki amellett, hogy a leg­jelentősebb katonai és gazdasági potenciál­lal rendelkező országok, mindenekelőtt az öt nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Taná­csának állandó tagjai, amelyek különös fe­lelősséget viselnek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért — első lépésként a következő három évre haladéktalanul álla­podjanak meg katonai költségvetésük meg­határozott százalékú, vagy azonos nagyság- rendű csökkentéséről. A népek nem békélhetnek meg a legter­méketlenebb — a pusztítás eszközeinek gyártására fordított — kiadások állandóan növekvő terhével. Az emberek az egész vi­lágon azt várják, hogy több eszközt fordít­sanak életszínvonaluk emelésére, az egész­ségügy fejlesztésére, az oktatás javítására, a kulturális igények kielégítésére. A fejlődő országok teljes joggal követelik, hogy a fegyverkezési kiadásoknak legalább egy ré­szét fordítsák a nekik nyújtott gazdásági és műszaki segítség bővítésére. Ezt meg lehet és meg is kell valósítani. Negyedszer: Sokszorozni kell az államok és a kormá­nyok erőfeszítéseit, hogy mielőbb befeje­ződjenek a fegyverkezési hajsza korlátozá­sáról és megfékezéséről jelenleg folyó tár­gyalások. Egyesíteni kell valamennyi állam erőfeszítéseit a leszerelési intézkedések ki­dolgozásában és megvalósításában. Meg kell kezdeni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, le­szerelési ülésszakán jóváhagyott elgondolá­sok és ajánlások megvalósítását. Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tár­gyalásokon részt vevő államoktól olyan bá­tor lépéseket követel, amelyek biztosítják a sikert. Ez a siker elérhető, ha minden kor­mány politikájában megfelelően tükröződik a népek akarata. Ötödször: Határozottan elő kell mozdítani a katonai enyhülést Európában, hatékony intézkedése­ket kell hozni a katonai szembenállás szint- ^jánoir csökkentésére a kontinensen, vala-. mennyi európai állam egyenlő biztonságá­nak figyelembevételével. Erre szólítjuk fel az összeurópai értekezleten és a közép-euró­pai haderő- és fegyverzetcsökkentésről fo­lyó bécsi tárgyalásokon részt vevő államo­kat. Hatodszor: A legrövidebb időn belül fel kell számolni a gyarmati rendszer utolsó maradványait, az elmaradottság fő forrását jelentő újgyarma­tosító kizsákmányolást, gyökerestől ki kell irtani a nemzeti és a faji elnyomást. • Minden földrész népeinek elidegeníthetet­len joga, hogy békében, függetlenségben és szabadon éljen, szuverén módon rendelkez­zék nemzeti kincseivel, állampolgárainak jó­léte, emberi méltósága és boldogsága érde­kében. Senkinek sincs joga beavatkozni bel- ügyeikbe, amelyeket maguknak és csakis maguknak kell megoldaniuk. A béke és az emberiség ellenségeiként kell megbélyegezni és bojkottéin! kell a gyarmatosítókat és a fajüldöző rezsimeket, mind Afrikában, mind a világ bármelyik térségében. Hetedszer: Következetesen törekedni kell a nemzetközi gazdasági viszonyok igazságos és demokrati­kus átalakítására, új nemzetközi gazdasági rend kialakítására, amely elősegítené a fej­lődő országok gazdasági elmaradottságának gyorsabb felszámolását, valamennyi nép és az egész emberiség dinamikus fejlődését. Nyolcadszor: Tevékenyen törekedni kell arra, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban meghonosodjanak az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemon­dás, a nemzeti függetlenség és a szuvereni­tás normái. Tartsák tiszteletben minden nép azon elidegeníthetetlen jogát, hogy saját akarata szerint és kívánságának megfelelően szabadon választhassa meg saját fejlődésé* nek útját. Az államközi kapcsolatokat az európai biztonsági és együttműködési érte­kezleten elfogadott elvek szigorú betartásá­val kell fejleszteni. Töretlenül érvényesíteni kell a békés egymás mellett élés politikáját. Ennek kapcsán a tanácskozáson részt vevő országok újból kifejezésre juttatták azt az eltökéltségüket, hogy előmozdítják a széles körű, egyenjogú kapcsolatok és együttműkö­dés fejlődését a világ összes országai között. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői nem kímélik erejüket e célok el­éréséért, a népek jogos óhajának megvalósí­tásáért vívott harcban. Ennek érdekében még szorosabban együttműködnek és kölcsö­nösen segítik egymást nemzetközi téren, va­lamennyiük szuverén jogainak maradéktalan figyelembevételével. Szükségesnek tartják, hogy valamennyi állam — függetlenül társadalmi berendez­kedésétől, politikai rendszerétől és attól, hogy tagja-e vagy sem a katonai szövetség­nek — egyesítse erőfeszítéseit. A tanácskozás résztvevői tevékenyen kívánják elősegíteni az együttműködés továbbfejlesztését a békés egymás mellett élés alapján és kifejezik készségüket, hogy konstruktív módon hozzá­járulnak ahhoz. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő országok, az imperializmus, a ko- lonializmus és az újgyarmatosítás ellen, a békéért, a biztonságért és a nemzetközi eny­hülés erősítéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folyó harcban, nagy jelen­tőséget tulajdonítanak az el nem kötelezett országok mozgalmával való együttműködés és közös tevékenység fejlesztésére. A nem­zetközi politika pozitív tényezőinek tekintik az el. nem kötelezett országok mozgalmát, s megállapítják, hogy a világ ügyeiben nö­vekvő szerepet töltenek' be.-A tanácskozáson részt vevő országok kom­munista- és munkáspártjai a jövőben is fej­lesztik, gyümölcsöző, elvtársi égyüttműködé- süket Európa és a világ testvérpártjaival. A szocialista országok ugyancsak készek konst­ruktív párbeszédet folytatni a szocialisták­kal, a szociáldemokratákkal, a keresztény- demokratákkal, az egyházi személyiségekkel és szervezetekkel, valamennyi társadalmi mozgalommal, amely fellép a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a háborús fenyege­tés felszámolásáért, a nemzetközi enyhülési folyamat erősítéséért és elmélyítéséért. A politikai tanácskozó testület ülésének részvevői jól tudják, hogy a béke' megerő­sítése óriási és nehéz feladat. Ugyanifyen jól tudják, hogy e feladat megvalósításától függ minden ember élete, munkája* és jobb jövő­je. bánnilyen társadalmi rendszerben, bár­melyik földrészen és bármilyen gazdasági ■ fejlettség körülményei között éljen is. A tanácskozás résztvevői mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy ez a nagy feladat megoldást nyerjen, s hogy az em­beriség a tartós béke és a széles körű nemzetközi együttműködés feltételei között lépjen a XXI. századba. A nyilatkozatot a küldöttségek vezetői ír­ták alá: Todor Zsivkov. Gustáv Husák, Edward Gierek, Kádár János, Erich Ho- necker, Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezs- nyev. yr A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertaná­csa csütörtökön este a Kremlben díszvacso­rát adott a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó ' Testületének ülésén részt vett küldöttségek tiszteletére. A díszvacsorán Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker mondott pohárköszöntőt 1978. rtetrember 24., péntek Pályázatot nyert li SZKP KB itífiztele tanulók A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ Borsod megyei Bizott­sága, valamint, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a nyár folyamán két pályáza­tot hirdetett a tanulóifjúság számára. A magyar filmművészet 30 éve című pályázat díjait a megyei moziüzemi vállalat ifjúsági parlamentjén adták át ünnepélyes keretek között. A kétezer forintos első díjat Hosszú Tamás (miskolci Zrí­nyi Gimnázium), az ezeröt­száz forintos második díjat Nagy János és Kovács Pál (miskolci Bláthy Ottó Erős­áramú Szakközépiskola II. sz. kollégium), az ezer forintos harmadik díjat Tátrai Zsolt (miskolci Zrínyi Gimnázium) nyerte. Jutalomban része­sült Bari Sándor, Bíró János, Kisbari Nóra, Barát Tibor, Pitényi László Miskolcról, Máté Erzsébet és Koscsó Pi­roska Sátoraljaújhelyről. Az Ismerd meg a magyar filmművészetet című vetél­kedőt a magyar film államo­sításának 30. évfordulója je­gyében rendezték, meg. A ve­télkedő során az első, há­romezer forintos díjat a mis­kolci Kossuth. Üimnázium és Óvónői Szakközépiskola, a második, kétezer forintos dí­jat a putnoki Növényter­mesztő és Állattenyésztő Szakközépiskola, a harmadik, ezer forintos díjat a miskol­ci Petőfi Fiúkollégium csa­pata nyerte. az MSZMP Központi Bizottságának Kedves Elvtársak! A nevezetes jubileum — a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója — alkalmából a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nevében me­leg testvéri üdvözletünket és legjobb kívánságainkat tolmá­csoljuk a magyar munkásosztály élcsapatának — a Magyar Szocialista Munkáspártnak — és a népi Magyarország va­lamennyi dolgozójának. 1 • A magyar kommunisták pártjának megalakulása nem csupán abban a küzdelemben volt fontos esemény, melyet Magyarország dolgozó népe vívott a szabadságért és a jobb jövőért, hanem egyben nevezetes határkövet is jelentett az ögész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történel­mében, állapítja meg az SZKP KB üdvözlete, majd emlé­keztet rá: A kommunisták vezette magyar dolgozók 1919 márciusá­ban megteremtették a proletárdiktatúrát, kikiáltották a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, amely több, mint négy hónapon keresztül hősiesen szembeszállt az imperialista intervenció- sok túlerejének nyomásával. A Horthy-fasizmus éveiben a Kommunisták Magyaror­szági Pártja az illegalitás nehéz körülményei között tovább­ra is önfeláldozóan szolgálta népét, hősiesen harcolt a re­akció ellen, s határozottan ellenezte, hogy Magyarország a hitleri Németország oldalán részt vegyen a hódító háború­ban. A magyar nép a kommunisták pártjánál! irányításával el­ért történelmi győzelemnek tekintheti, hogy az országnak a fasizmus alóli felszabadulása után alapvető népi demok­ratikus átalakításokat hajtott végre és sikerre vitte a szocia­lista forradalmat. E sikerek legfontosabb záloga, hogy az MSZMP a mar­xizmus—leninizmus tanításának elkötelezettje, a szocialista építés általános törvényeit az ország konkrét viszonyainak megfelelően alkotóan alkalmazza, szoros kapcsolatban áll a tömegekkel, a szocializmus és a kommunizmus nagy célki­tűzéseinek eléréséért folyó harcban egyesíteni tudja a dol­gozók valamennyi rétegét. A testvéri barátság szálai, amelyek mindenkor egyesítették a szovjet és a magyar kommunistákat, ma -is szorosan ösz- szefűzik országaink népeit. A szovjet kommunisták és a szovjet emberek úgy fogadják a Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának dicső 60. évfordulóját, mint közös nagy ünnepet, és a kommunista eszményekért vívott harcban további sikereket kívánnál! magyar barátaiknak. Családtagjai, munkatársai, elvtársai, a magyar politikai, kulturális és tudományos élet képviselői kísérték utolsó út­jára csütörtökön dr. Orbán Lászlót, a magyar kommu­nista mozjgalom kiemelkedő személyiségét, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, nyugal­mazott kulturális minisztert, országgyűlési képviselőt, az Országos Közművelődési Ta­nács elnökét. A Mező Imre úti temető díszravatalozójá­ban a vötös drapériával be­vont, koszorúkkal övezett ra­vatalnál párt- és állami éle­tünk jeles képviselői álltak díszőrséget A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az országgyűlés, a Minisztertanács és a csa­lád nevében Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja,, a Központi Bi­zottság titkára vett búcsút az elhunyttól. — Született agitátor volt a szó legnemesebb értelmében. Sokoldalúan és közérthetően tudta magyarázni a legbonyo­lultabb elméleti kérdéseket is. Közel tudta hozni az embe­rekhez a párt politikáját. — Munkád eredményeit hagytad ránk vigaszul. Életed gazdag termését a halál nem semmisíti meg. A végső bú­csúnál enyhítse fájdalmunkat az a tudat, hogy mi és az uj nemzedékek további utun­kon találkozunk termékeny életed maradandó alkotásai­val, legyen ez a szüntelen ta­lálkozás forradalmár, elköte­lezett életednek, neved tisz­tességének. maradandó emlé­ke. Amit ránk hagytál, hűen megőrizzük. Életed példáját követjük. Lángoló hitedet, őszinte lelkesedésedet, egye­nes beszédedet, bátorságodat, nyílt tekintetedet, derűs mo­solyodat nem felejtjük soha — mondotta Óvári Miklós. Orbán Lászlót a Munkás- mozgalmi Pantheon sírsétá­nyán helyezték örök nyuga­lomra. Hatvan éve történt- / , A forradalom Az a szerep, melyet a szó-- ciál demokrata párt betöltött a polgári demokratikus for­radalomban, hallatlan mér­tékben növelte tekintélyét és befolyását. Intézmények és csoportok egyöntetűen lépnek be a pártba. Miskolcon a sort MÁV-alkalmazottak és munkások belépése nyitotta meg, amit aztán követtek a közalkalmazottak és mások. Sokan olyanok is természe­tesnek tartották a pártba való belépést, akik erről ko­rábban hallani sem akartak. A kispolgári tömegek betó- dulása a "pártba,' megváltoz­tatta annak arculatát, s nö­velte a reformista irányza­tok bázisát. Az is természetes azonban, hogy e tömegek nem egysze­rűen valamilyen „helyezke­désből” léptek a pártba. A közvélemény előtt a szociál­demokrata párt látszott a legalkalmasabbnak a nemzet előtt álló feladatok megoldá­sára. A nolgári demokratikus forradalmat követő lépései ugyanakkor kedvező színben tüntette fel az eddig bizal­matlan rétegek előtt isj A i szociáldemokrata párt szervezeti megerősödésével párhuzamosan kísérletek tör­téntek más,* a kispolgárságot tömörítő szervezetek létreho­zására is. Erőfeszítést tesz­nek a Polgári Radikális Párt megerősítésére. A MÁV- tisztviselők állásfoglalása vi­tát vált ki a szociáldemok­rata és radikális vezetők kö­zött. Gara Miklós girincsi gazdálkodó. a parasztság szervezkedését sürgeti. Fel­hívásában földet követel a népnek. Szirmán kisgazda- pártot alakítanak a pap és a jegyző vezetésével. Az ellentétek ü’közése A tömegei! balralolódását nem csupán az jelezte, hogy tömegesen léotek be a szo­ciáldemokrata pártba, hanem az is, hogy egyre több jelét látjuk a következetes politi­ka követelésének. A népkormány létrejötte után a különböző tanácsok szerepét — így a Nemzeti Tanácsét is — csupán ellen­őrzési. tanácsadási jogkörre igyekeztek szűkíteni. Miskol­con is kísérlet történik arra. hogy a közigazgatás szerepe mellett háttérbe szorítsák a forradalmi szerveket, első­sorban a végrehajtó bizott­ságot. Reisinger Ferenc kénytelen megállapítani: a polgárság „úgy látszik, mint­ha az első ijedtség után a munkássággal szemben külön útra térne”. Megállapította, , hogy „kétségtelen törekvések mutatkoznak a forradalom vívmányainak letörésére, sőt tíz ellenforradalom* előkészí­tésére.” Reisinger nyomaté­kosan felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a polgár­ság „hátat fordít a munkás­ságnak, s a Nemzeti Ta­nácsnak. akkor a bekövetke­ző szomorú következménye-* kért magára vessen ." Ne kutassuk most., hogy Reisin­ger mire gondolt a „szomo­rú következményeket” te­kintve: de nyilvánvaló, hogy a szociáldemokrata párt nem mehetett együtt a polgár­sággal, mert ez alapvető tö­megeitől szakította volna el. A közigazgatás minden erő­feszítése ellenére fokozódott a régi állvmhatulmi. igaz­gatási szervekkel szembe, J elégedetlenség. • A diósgyőri munkások és tisztviselők már november 18-án oizal- matlansági indítványt fogad­tak el Allender Henrik gyár­főnök ellen. A határozat le­szögezte: „a régi rendszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom