Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

1978, október 29,, vasárnap ESZAK-MAGYARQRSZAG 5 Feledtetni a régit? Műszak vége felé .iárt az idő, amikor a fiatal szerelő váratlanul lerakta a szer­számokat és az udvaron so­rakozó, átvételre váró au­tókhoz lépett: kezdte bonto­gatni az egyik vezetéksor burkolatát. Megkönny ebül­te n tért vissza a munkájá­hoz, miközben mondogatta félhangosan magában, me­lyik vezeték hová is csatla­kozik. Ezt találta egysze­rűbbnek, minthogy megkér­dezze a nálánál alig idő­sebb, de ugyancsak húsz­évesnél fiatalabb társát., A történet 4—5 éves ugyan, de garantáltan valódi. Fel­elevenítéséi az indokolja, hogy a XVJ-os számú Autó­javító Vállalat hejőcsabai üzemében a dolgozók leié­nek ma is egy-kétéves a szakmunkás-bizonyítványa. Ez az arány néha ennél is magasabb. A fiatalok a min­dennapi munka közben szer­zik rheg az igazi szakmai gyakorlatot, ‘ miközben olyan szolgáltatást látnak el, amit a megrendelő mindig szigo­rúan ítél meg. Megint más kérdés, hogy a megbízható szakmai gyakorlattal rendel­kezők néhány évi munka után miért „szegődnek el” nagyobb fizetésért máshová. Az AFIT, illetve a hejőcsa- bal üzem vezetői kénytele­nek számolni ezzel, a szol­gáltatás rendszerét ezért úgy szervezik meg, hogy a vég­eredmény lehetőleg megfe­leljen a megrendelő igé­nyeinek. Márpedig azok né­ha elképzelhetetlenül sokfé­lék, esetenként alig teljesít­hetők. Az ipari tévé tenyérnyi­nél alig nagyobb kamerái sorra pásztázták valamikor a javítósorokat, az autótulaj­donosok a társalgóbüfé fo­teljaiból figyelhették a tévé­képernyőn a járműveiken dolgozó szerelők munkáját. Ez azonban nem mindenkit nyugtatott meg, csak akkor .érezték biztonságban ked­venc autójukat, ha ott lá- batlankodtak a szerelők mel­lett. Hogy a mendemondák szerint erre okuk is volt, ne ■vitassuk... Történt aztán néhány olyan figyelmeztető eset, aminek következtében vég­leg dönteni kellett: a javí­tócsarnokokban csak a sze­relőknek van dolguk! Az egyik ácsorgó „ügyfél” a to­lató autó elöl az aknába esett. Míg alig valamivel ké­sőbb a már leállított, de még sebesen forgó köszörűnek támaszkodott egy másik au­tós és megsérült. — A bizalomnak — mond­ja Juhász János, az üzem vezetője — akkor is meg kell felelni, ha az autós nem állhat a szerelő fölé, A ránk­bízott munkát úgy kell el­végezni. hogv a hozzánk for­duló autósokban ne marad­jon fenntartás, hogy máskor is bizalommal kopogtassa­nak. — Ha sok a fiatal szak­munkás, kisebb a lehetősége a hibátlan munkának. — Az idősebb, gyakorlot­tabb munkatársainktól el­várjuk a segítséget. Üjabban pedig —, ha az autón olyan javítást végeztünk, ami in­dokolja a próbautat is, va­lamelyik vezető beül a meg­rendelő mellé és úgy indul­nak a „meózásra”. Balogh Attila információs programozó, aki minőségel­lenőr is, hozzáteszi: ha még­is ilyen reklamációval érke­zik vissza valaki, soron kí­vül beengedjük, a hibát azonnal kijavítjuk. Ezért a munkáért a szerelő semmit sem számolhat el. — Sok az ilyen soron kí­vüli munka? — Nézze, a szerelőnek is azt diktálja az érdeke, hogy ne kétszer végezze el, amit egyszer is el lehet becsüle­tesen. A módszer bevált, alig akad reklamáció. — Mint ahogy a műszaki vizsgára felkészített jármű­vek közül sem „dobtak visz- sza” egyet sem ebben az év­ben — egészíti ki az előb­bieket Juhász János. —Min­dent megteszünk azért, hogy jó hírneve legyen a XVI-os- nak, ezért a kapun beenge­dett autókon sorra elvégez­zük a biztonsági ellenőrzést a kormányon, a futóművön, a kipufogórendszeren. Ezért az átvizsgálásért egy fillért sem számolunk fel. Viszont felvezeti a szerelő az észre­vételeit a munkalapra, hogy az autós tisztában legyen az­zal, milyen állapotban van­nak a biztonsági berendezé­sek. Ha a felfedezett hiá­nyosságok közvetlen veszélyt jelentenek, akkor azt i.s nyomban kijavítjuk, ha a tulajdonos megrendeli. A portás a délelőtti mű­szak alatt 100—(-120 autóten­ged be a szerviz területére, délután pedig alig valami­vel kevesebbet száznál. Köz­tük mind többen vannak azok. akik már ismerősként jelentkeznek be a progra­mozónál, és csak a műszak végén jönnek az autóért. Nagy József A szökőkútnál Kozák Péter felvétele i A legszebb zene Bizonyára sokan vannak, akik végszóra érkeznek meg egy-egy értekezletre, rendez­vényre, esetleg egy üzletbe. A minap jómagam is vég­szóra: záróra előtt néhány perccel érkeztem meg a mis­kolci Centrum Áruházba. A bejárati ajtó közül kettő már zárva volt. Épp hogy be- slisszanthattam. Kettesével vettem a lép­csőket, úgy rohantam fel a második emeletre, hogy né­hány elemet vegyek; „Egy újszülöttnek minden vicc új.” Rám is az újdonság erejével hatottak a tapasztaltak. Ép­pen fizettem a pénztárnál, amikor megszólalt, a mikro­fonban egy kedves dallam. II silentió. Stílusos. Hallot­tam. hogy az NDK-ban és jó néhány külföldi áruházban ezzel a dallal jelzik a zár­órát. Szép szokás. A kellemes dallam hang­ja betöltötte az egész áruhá­zát. Hallatára az eladók ar­cán halvány mosoly tűnt fel, halk sóhajjal nyugtázták a napot. — Mindennap ezzel a ze­nével búcsúznak a vevőktől? — Igen. Mindennap. Ez a legszebb zene számunkra — válaszolt nevetve az eladó, cinkosan kolleganőjére ka­csintva. Valóban. Nagyon szép ze­ne. Az ott dolgozóknak azért is, mert számukra a fárasztó napi munka végeztét is jer lenti. Mo.— A botanikus kertben A szegedi József Attila Tu­dományegyetem botanikus kertje felöltötte színpompás őszi ruháját. A tizenhét hek­táros arborétum minden nö­vénycsoportja színt váltott. Ritkul a zöld, szaporodik a sárga, a barna, a piros. Fes­tői látványt nyújtanak az utak mentén virító korall- eserjék. jenek a cselekvés terére, ha az ideje elkövetkezik”. Mis­kolcon azonban inkább a vá­rakozás jellemző, mint a cse­lekvés. Reisinger Ferenc, a szociál­demokrata párt vezére, a „forradalom miskolci lelke”, éberen figyeli az eseményeket, de a fővárosból várja a fej­lődést. meghatározó lépéseket. A változást akaró erők a Reg­geli Hírlap szerkesztőségében ütik fel főhadiszállásukat. Itt lesik — szinte éjjel-nappal — a távirati jelentéseket. Így volt ez október 30-án, este is. A. szociáldemokrata és ra­dikális vezetők éjszakába nyúlóan figyelték a főváros­ból érkező mind reménytel- jesebb híreket, s amikor bi­zonyossá vált, hogy a fegy­veres erők a Nemzeti Tanács­hoz csatlakoztak, amit a ha­talom átvételeként értékeltek, a szerkesztőségben együtt le- . vő nyolc poittkai vezető ki­mondta: „elérkezettnek lát­ják az időt, a cselekvésre, és megalakítják a Nemzeti Ta­nács miskolci végrehajtó bi­zottságát.” A miskolci Nemzeti Tanács Miskolc népe 1018. október 31-én, a Ideggel! Hírlapból ér­tesült a nagy eseményről, no meg a zsúfolt szerelvények­ről. amelyek ontották a fő­városból hazatóduló katoná­kat. E szerelvények lövöldö­zésektől voltak hangosak — hiszen a legtöbb ^katona hoz­ta magával a puskáját is. (Miskolcon sokan valamilyen intervenciós támadásra gon­doltak először.) Délelőtt meg­jelentek a falakon az éjjel megszövegezett plakátok is. A végrehajtó bizottságban jelölt személyek délelőtt 10 órára a Reggeli Hírlap szer­kesztőségében gyűltek össze, innen a Városházára mentek,, ahol Frank Adolf vasúti mér­nök, a Radikális Párt helyi elnöke felkérte dr. Szentpáli István polgármestert, hogy vállalja el a Nemzeti Tanács miskolci végrehajtó bizott. sága elnöki tisztét. Szentpáli örömmel vállalta a megbízást, s megígérte, hogy „minden tekintetben rendelkezésére áll az új alakulásnak”. Közben távirat érkezett a fővárosból a polgármesteri hivatalba, ' melyben a Nemzeti Tanács csatlakozásra szólítja fel a várost Dr. Szentpáli István ki­emelkedő személyisége Mis­kolcit ak.' modern, demokrati­kus és humánus gondolkodá­sú ember, nagyban hozzájá­rul a város fejlődéséhez, de ez nem feledtetheti ellent­mondásosságát. Politikailag a Szabadelvű, majd a Nemzeti Munkáspárthoz, Tisza István pártjához kötődött, e pártnak volt egy ideig országgyűlési képviselője. Mindenesetre tény, hogy nem járatta le magát, nem vesztette el a tömegek bizalmát, így ért­hető, de egyben különös is, hogy ő volt Miskolcon a de­mokratikus Magyarországot, megtestesítő Nemzeti Tanács elnöki tisztére predesztinált személy. Csatlakozott a forradalom­hoz a város helyőrsége nevé­ben Czavrák László alezre­des. zászlóaljparancsnok is. ö lett' a város fegyveres erői­nek parancsnoka. A végrehaj­tó bizottság titkára dr. Barta Jenő ügyvéd, míg a cselek­vést biztosító posztokra a két szociáldemokrata vezető: Rei­singer Ferenc és Groszmann Zsigmond került. Az elnök­ségbe beválasztották a radi­kális gondolkodású Koller Fe­renc és Nagy Ferenc tanáro­kat, dr. Dévényi Miklós lap­szerkesztőt. valamint Skulté- thy Imre építőmuníkást. A délelőtti ülésen megje­lent. Bottlik József főispán is, aki bejelentette csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz, A vár­megyei tisztikar nevében ugyanezt dr. Görgey László vármegyei főjegyző tette meg. A végrehajtó bizottság első ülésén — Rimóczy József, miskolci rendőíőkapitány ja­vaslatára — kimondta, hogy „az összes tisztviselők meg- erősíttetnek eddig betöltött állásaikban...” A forradalom érintetlenül hagyta a helyi hatalmi pozíciókat. Forradalmi megmozdulások Borsodban A forradalom híre — első­sorban a fővárosból haza tó­duló katonák hatására — gyorsan elterjedt a megyében. Nemcsak a fővárosban, de a megye községeiben is ősziró­zsa díszlett a katonasaplkák mellett. Ózdon már 31-én este, ami­kor elterjedt a forradalom hí­re, rövid idő alatt, mintegy 10 ezer ember gyűlt össze a gyár előtti téren, ahol a har­cias tömegeket csak nehezen lehetett a tettlogességtöl visz- szatartani. Megválasztották a községi tanácsot, majd Miszt- rik István, a kassai börtönből aznap hazaérkezett szakszer­vezeti elnök, kit egy sztrájk megszervezéséért hurcoltak el többedmagával, ..telemre hív­ta” a gyár vezetőit. Sa jós zent páteren nagy tün­tető felvonulást rendeztek a munkások és eltávolították a középületekről a „királyi” táblákat, és követelték a köz­társaságot. A tüntetés — részben az elfojtott keserű­ség. részben pedig a munká­sokhoz csapódó lumpen ele­mek hatására — üzletek ki­fosztásában, módos gazdák házának megrohanásába tor­kollott. Sajóbábonyban a bányászok nagy mulatságot csaptak • kocsmában, s ennek kereté­ben ülték meg „Tisza Pista halotti torát”. A faluból a jegyző elmenekült, mert a felvonuló bányászok olyan jelszavakat kiabáltak: hogy „még ma kiirtanak minden nadrágos embert”. D i szil ósh orva ton (Izsófal- ván) és a környező községek­ben 200 bányász vonult fel nagy „dinamitozás” közben, s a „proletariátus mellett tüntettek”. Általában tapasztalható volt, hogy a volt rendszer el­leni elkeseredés most hirte­len, olykor brutálisan tört felszínre és legtöbbször a rendszer helyi képviselője el­len fordult. Kondón a bá­nyászok Pécsik * József bá­nyamunkást választották meg a falu vezetőjévé. Ariéban a munkások közölték a falu jegyzőjével, hogy miután a munkásság „kivívta a győzel­met”, igényt tart az ügyekbe való beleszólásra. A paraszt- szegénység leghevesebb fellé­pésére Ernődön került sor, ahol a község mintegy 150 katonaviselt, fronton járt la­kosa felfegyverkezett, és meg. rohanták a falu módos gaz­dáit. Nyilvánvaló volt, hogy a tömegek másképpen értel­mezték a forradalmat, mint a hirtelen verbuvált „radiká­lis” polgárság, de másképpen a centrista szociáldemokrata vezetőktől is, kik megelég,cd lek azzal, hogy bekerültek a hatalomba. Megállapíthatjuk: a tömegek az őszirózsás for. radalmal egy folyamat kez­detének, míg az utóbbiak a forradalmi folyamat végének tekintették. A Nemzeti Ta­nács, a létrejövő Népkor­mány, az utóbbi törekvést képviselte. Mindez magába rejtette a feszültséget, a tár­sadalom különböző erőinek további összeütközését és har. cat. Dr. Lehoczky Alfred Ideiglenesen... Mer és Gondolatok egy levélből: „Mi is a mostoha gyerek sze­repét játsszuk... A falu ke­nyér nélkül maradt. Egy öt­száz lakosú kis település már hétfőn nem tudta megvásá­rolni a mindennapi betevőjét, a környékbeli községekből próbáltak kenyeret hozni. De ez a formája a vásárlásnak egy hatvan-hatvanöt éves em­bernek már nem megoldás. . . Mikor lesz a falunak kenyere, sója... ötszáz ember fordul segítségért.. Csupán néhány mondatot ragadtunk ki abból a pana­szos levélből, amely a közel­múltban érkezett be szerkesz­tőségünkbe Üjharangodról. Hogy valójában mi van a pa­nasz mögött, mi íratta le a fenti sorokat, — ennek okát kerestük: ■ ­Újharangod alig több mint háromszáz lélekszámú, kis ■ település Gesztely és Takta- harkány ‘ között. Lakóinak nagy része eljár a környező ipari üzemekbe, termelőszö­vetkezetekbe dolgozni. Hol találkozhatnak otthon?... Az egészségházban — ahol egy­ben az iskola is van — és a falu elején levő vegyesbolt­ban. Ide járnak vásárolni; itt ellenőriztetik egészségüket és gyógyíttalják bajaikat: itt oktatják a gyerekeket ; itt ta­lálkoznak esténként a fiata­lok; itt néznek filmet; itt be­szélgetnek itt táncolnak. Es ezzel ki is merült a talál­kozási lehetőségek sora. Érthető hát, hogy milyen szükség van ezekre az épüle­tekre. Különösen a vegyes­boltra. amely egyben italbolt is, s amely alapvető élelme­zési ellátásukat biztosítja. És éppen ezzel történt a baj... Ez okozott nyugtalanságot, ez keltett elkeseredést. Az történt ugyanis, hogy néhány héttel ezelőtt a Köjál és a tanács szakemberei megvizsgálták a vegyesbolt épületének állapotát, ámen­nek szomszédságában egyút­tal a óolt vezetője lakik csa­ládjával és mellettük egy idős bácsi. Az eredmény: életve­szélyessé nyilvánították. A boltot bezárták, az ott lakók­nak pedig tudomásukra hoz­ták, hogy rövid időn belül el kell hagyniuk a házat, lg)’ 1 esett, hogy két napon keresz­tül kenyér és a naponta szük­séges élelmiszer nélkül ma­radt Újharangod lakossága. A helyszínen meggyőződ­hettünk a vegyesbolt erőtel­jesen megrongálódott állapo­táról. Meg arról is. hogy mi­lyen nagy árukészlet van a zárt ajtóik mögött. A napi for­galomról és az áldatlan álla­potokról Balogh Bertalanné- val. a boltvezető helyettesé­vel beszélgettünk. (Egyébként a férje a boltvezető, s ott- jártunk napján éppen a fenti bizonytalanság „utaztatta eh'.) — Több mint három éve dolgozunk ebben a boltban. Újharangodon kevesen lak­nak. mégis sokan fordulnak meg itt. Havonta kétszázhúsz- kélszázharminc ezer forintot forgalmazunk. A bolt bezárá­sakor is ennyi értékű készle­tet lakatoltunk le. Amikor * szakemberek itt jártak, kö­zölték velünk, hogy két hét múlva el kell hagynunk „az épületet, a lakásunkat. így a megmaradt árukat igyek­szünk mielőbb eladni. Az igaz, amiről a levélben szó van, hogy voltak napok, arai­kor kenyér nélkül maradtunk, de most naponta kapunk te­jet és kenyeret. Más árufé­leséget azonban már nem ve­hetünk át. Hogy két hét múl­va mi lesz? — arról mám sincs. .. .Az elképzelésekről, a vár­ható megoldásról a gesztely! tanácson érdeklődtünk. Ide tartozik közigazgatásilag Új­harangod. Szakács Márton fié, a végrehajtó bizottság tit­kára igy mondja cl a... ve­gyesből i ..történetét”, és az ej- képzeléseket:' — Hosszú évek óta napi­renden van az újharangodi vegyesbolt sorsa. Előzőleg a Bocs és Vidéke Áfész kezelé­sében volt a bolt, néhány éve került át az UNIÓ Áfészliéz. Miután az épület nem egyik napról a másikra vált élet­veszélyessé, régóta tudtuk, hogy tenni kell valamit. Ajr> másikat építtetni nem állt' módunkban. Az UNIÓ Áfész illetékeseinek is az volt - a véleménye: sem új boltot épí­teni, sem pedig a jelenlegit tovább üzemeltetni nem tud­ják. lg)’ tehát a bolt vezetője, és a lakosok csak találgathattak, hogy vajon mit hoz á jövő?.'. Áz alapellátás biztosítása minden településen kötelei». Újharangodon a lehetséges elképzelések közül az ígérke­zett a leginkább gyorsan és ésszerűen megvalósíthatónak, hogy a falu egészségházában alakítják ki a kereskedelmi egységet. Ebben az esetben azonnal adódik a kérdés: Es mi lesz az egészségházzal?.1.. A tervek szerint beköltözne a jelenleg iskolaként, klub- helyiségként mozihelyiség­ként, egyszóval művelődési központként üzemelő épület­be. Ennél jobb megoldást nem tudnak... Eddig a levél és a hozzá­kapcsolódó történet. Azóta megtudtuk,: a feltételes mó­dok — ideiglenesen — való­sággá lettek. Azaz, újra van vegyesboltja a falunak a ré­gi egészségház helyén. Van tehát vegyesbolt... És bőven van tanulság is. Hosszú évek sora nem volt elegendő ahhoz, hogy felépül­jön egy új. egy háromszáz lakosú település igényét ki­elégítő bolt. Mert erre szük­ség van. De vajon így gon­dolják. gondolták-e az illeté­kesek is?... Hogy mit gon­doltak. azt pontosan nem tud­ni. Ami jelenleg van. 5* ideiglenes megoldás. Ha a fenntartó szervek továbbra i» a csodára várnak akkor nem (udni. hogy a címben fel­tett kérdés: ami ideiglenesen ma van. az mikor lesz múlt; s mikor tűnik el a kérdések közül: a meddig? ... Mimes Márt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom