Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
Felvásárlálelepek és üzletek M >fci 1978. október 10., kedd Az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek közismert emblémája a megye számos áruházán, boltjain, vendéglátóhelyein és felvásárlótelepein ott látható. Igen fontos az áfész-ek és szakcsoportjaiknak szerepe, a háztáji és kisegítőgazdaságok termelésében, a zöldség- és gyümölcsfelvásárlásban és -forgalmazás ban * A 1 mezőkeresztesi ái'ész többek között 18 ezer ember ellátásában vesz részt. Ellátási körzetébe 19 község és mintegy 12 település tartozik. Hogy csak néhányat említsünk. tevékenységük kiterjed: Mezőnagymihály, Mezőnyárad, Bükkábrány, Tiboldda- róc, Kacs, Vatta, Sály és Borsodgeszl területére. Kiss Imre, a mezőkeresztesi | áfész elnöke tárgyilagosan, tényszerűen beszél a gondokról és eredményekről: — Évről évre fejlődi!* a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari forgalom. Jól jellemzi ezt, hogy szövetkezetünk az elmúlt évben kiváló szövetkezet lett, és ez év első nyolc hónapjának az eredményei az előző év azonos időszakához viszonyítva is jeleptős fejlődést, növekedést mutatnak. A kiskereskedelmi forgalom 11,5 százalékkal nőtt és a vendéglátóipari létesítményele forgalma is 2,2 százalékkal emelkedett. * Ez a szám különösen akkor. jelentős, ha tudjuk, hogy az áfész vendéglátóipari üzemei a rendelkezéseknek megfelelően, csak 8—9 óraikor nyitnak. Ez már utal arra is, hogy a nagyobb forgalom, a nagyobb bevétel főként szerkezeti változásnak, az étel- forgalom növekedésének köszönhető. — A későbbi kezdés és a szeszes italok órának emelése nem mindenütt hozta meg a kívánt hatást, az alkohol- fogyasztás csökkenését. Vajon a mezőkeresztesi áfész területén milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok? — Az alkoholfogyasztás üteme mérséklődött, visszaesést mutat, de nem annyira, mint ahogy szeretnénk. Az együttes intézkedéséi* hatására 30 százalékos csökkenésre számítottunk, de ez az érték csak 3 százalékot ért el. Éppen arról beszélgettünk, hogy a szövetkezeti vendéglátós területén országosan mintegy 60 százalékra tehető az italbolt jellegű üzletek aránya és ennek esetleg köz- biztonsági következményei is lehetnek, amikor a járási rendőrkapitányság helyettes vezetője lépett az irodába. Szavai nyomán mindjárt szélesebb körű, átfogóbb tapasztalatokat szerezhettünk. Jelentős probléma e területen az áíész-nél sincs. Ellenkezőleg, a bültkaljai dalos ünnep nagyszerű megrendezése, — ami természetszerűleg jó néhány pohár sör elfogyasztásával is járt —■, sem okozott gondot az áfész-doi- gozóknak és „munkát” a rendőrségnek.-*■ — Az ellátási tevékenységen kívül fontos feladatunk — mondta Kiss Imre —, a kisár ut er melés segítése. A szövetkezet területén 10 szakcsoport dolgozik, közel 500 taggal. A kisállattenyésztés, a méhészet és a zöldségtermelés, mintegy 3,5—i millió forint bevételt eredményez. Kiemelkedően működik a sertéstenyésztő szakcsoport. Az eredmények mellett problémáik is vannak. A legnagyobb gond talán a zöldség! ermesztő szakcsoportnál észlelhető, amelynek nagyrészt az az oka. hogy a fogyasztói ár jóval meghaladja a ZÖLDÉRT felvásárlási árait. Ez pedig főleg abból adódik, hogy a termelés sokszor nem a tényleges szükséglethez igazodik. A termelők — egyébként érthető módon —, azokat a zöldségféléket termelik szívesen, amelyeknek alacsony az élömunkaigénye, ami törvényszerűen oda vezet, hogy bizonyos áruféleségekből túlzott, másokból pedig igen alacsony lesz a kínálat. Ez határozza meg végül. de legalábbis jelentősen befolyásolja az árakat. Ezért most felhívjuk a szakcsoportok figyelmét, — már a jövő évi szerződések megkötése előtt —, hogy ne „mindenki” csak hagymát és burgonyát termeljen. — A pontosabb, körültekintőbb tervezés és termelés nem csupán tagjaink és szal*- csooortiaink érdeke. Arra kell törekednünk, hogy a termelői és a fogyasztói érdekek találkozzanak! Buehert Miklós IIII. ÍVlEBC-llÉl Kétnapos nemzetközi konferenciát tartottal* Budapesten a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Kohászati Gyárépítő Vallalat közös rendezésében. A Természettudományi Stúdióban megtartott előadássorozatnak mintegy 250 hazai és külföldi résztvevője volt. A szovjetek, a svédek, a nyugatnémetek, a japánok és a hazaiak mind-mind olyan előadásokkal gazdagítottak a szakmai programot, amely elsősorban Borsodnak, konkrétabban a Lenin Kohászati Műveknek szólt. Tudott dolog ugyanis, hogy az országban egyedül itt gyártanak igen nagy tisztaságú elelitroacélt. Ezenkívül persze más szempontok is örvendetessé teszik azt, hogy hazánk e színvonalas nemzetközi konferenciának otthont adott. Szó esett ugyanis — egyebek mellett — a hazai iv- kemencélt gyártásánál* fejlesztési programjáról. Ez azért jelentős, mert ívkemencékből — 1—60 tonnásakat — jelentős számban exportálunk is. A japánok: az úgynevezett TOSHIN-eljárásról: nagy teljesítményű ívkemencékben oxigén alkalmazásáról tartottal* előadást. A svédeknek: az ívkemencék reaktív telje- sitménykompenzálásáról szóló előadása azért volt különösen jelentős, mert az LKM elektroacél-gyórtósa bizony esetenként „meghúzza” a hálózatot, és zavarhatja a környék lakóinak esti tévézését. Az ankéton szép számmal voltak jelen — és előadásokat is tartottal* — a Lenin Kohászati Művek és az Özdi Kohászati Üzemek szakemberei. A Nehézipari Műszaki Egyetem érintett tanszékeiről is sok oktató, professzor volt jelen, az október 6-án befejeződött konferencián. —ért— Vizsgálat Túlságosan sol* abralktakar- mányt használnak fel a gazdaságok egy kilogramm- nyi hús előállítására, számos telepen nagy a pazarlás, máshol a .műszaki felszerelés elavultsága okozza a tú le tetőst. — ezt állapította meg a MÉM idén tavasszal végzett vizsgálata, amelynek nyomán azóta egész sor intézkedést tetteik a hizlalás gázdaságosságának fokozására. Az intézkedések első eredményeit, s a tapasztalatokat most isméi elemezték. Látszólag nehéz a dolgom, már ami a riport érdekességét illeti. Debrétén. — mert az írásban erről a főutak által elkerült, mély csendű településről lesz szó — ugyanis nincsen semmi olyan érdekesség, ami úgymond ...feldobná” a riportot. Hiányzik a romantikus történeteket őrző várrom, nincsen védett természeti képződmény, nevezetes történelmi személyiség sem született, élt, halt e településen, sőt még olyan egyszerűbb dolgokkal — mint százéves öregember, hármas ikerborjúkat ellő tehén. — sem dicsekedhet az alig-falu . százat sem elérő lakossága. Ez a létszám egyébként elárulja, igazolja: maga a település nem nagy, ami nyilván összefügg a mar említett messze fekvő főútvonalakkal. Mi több parányiságával még el is rejtőzik egy erdősörényü, szelid dombsor óvó karéjába, mégpedig oly sikeresen, hogy megtalálni sem könnyű. Gépkocsinkból először nem is vettük észre, az útbaigazító, útjelző táblát. De mert emlékeztem rá, hogy valahol erre kell lennie. másodszorra — visszafelé a viszlói úton — azért csalt megtaláltuk. S én mondom, rátaláltunk egy szép útra. Pontosabban egy szép környezetű útra. Mert az út maga az ugye ... szóval nem a legiobb. Keskeny is, kátyús is. de a környezete az tényleg oazar. .Az erdő úgy borít tetőt az úttest fölé, mint katedrálisok hajói fölé a freskós boltozat. S ha mór a freskó szóba került... Maulbertsch Antal európai hírű képei sem árnyaltabbá!*, színesebbel* a sümegi barokk plébániatemplomban. mint ez az őszpingálta erdei szín- pompa. Ha volna egy kis ipar Később az erdőkupola alól kifutva a debrétei határon is láttuk, hogy magán viseli az ősz. az őszi készülődés nyomait. Az éppen javában tartó krumpliásás, a nadrágszí jparceiláltra kihordott és .kupacokba összerakott istállótrágya a ma és a holnap feladata.ról árulkodnak. Betakarítás, vetés ... Persze csak olt. ahol mindez látható! Mert bizony — így első látásra is észrevenni — sok a „természet művelte” parlagterület. Később bent a faluban Jakab Laci bácsi mondja is: — ötvenhatvan holdat ha művelnek, a többi parlag ... Az oka pedig? Nemcsak a kevés és egyre Idősödő lakosság, bár talán ez a legfőbb ok. A föld, ez a sárga talaj, bizony gyenge kukoricát, búzát termo föld. Ösz- sze-vissza három-négy arany- koronás. Nem csoda hót, hogy ezen még a gyom is csak vergődve él meg. Panaszolják is ezt a faluban lépten-nyomon, meg azt is, hogy minden másképp lenne, ha volna itt egy kis ipar. Akkor nem mennének el innen a fiatalok. Egyébként Jakab Laci bácsi felesége. Szóráth Erzsébet, a maga 59 esztendejével nagyon bizonygatja nekem: — Itt nagyon jó! Az erdő. a jó levegő, ezt semmivel nem lehet megfizetni... Aztán terem erre csipke, gomba, fenyőtoboz, akácmag. csak szedni kell. s jó pénzt kap érte az ember. Meg szilva is terem annyi, de annyi! Nem ritka, hogy tizenegy öntésnyit is szedünk ... Ügy mondják, a debrétei szeszfőzdében (mert a „köz- intézmények” közül ez még megmaradt, akárcsak a templom, a vegyesbolt, a tej- begyűjtő és a tűzoltószertár) finom kisüstit főznek. S mert megkínáltak, s mert megkóstoltam, én is állíthatom, hogy „halott-támasz- tó”. Jönnek a grulyáért Egyébként, hogy mi minden volt itt Debrétén. azt elmondják kérdés nélkül is. Iskola, kendertörő, fűrésztelep ... Az iskolát különösen hiányolják. A gyerekek most Szendrőben, illetve Kakacán tanulnak. — Se iskola, se tanító, senki tanul! ember! Pedig higgye el, nagyon kéne! — bizonygatja nekem Erzsi néni. ez a kedves arcú, okos "arasztasszony. A már említett, s innen elköltözött fiatalok persze teljesen nem szakadtai* e! a falujuktól. Laci bácsi némi gúnnyal meg is jegyzi: — Jönnek a grulyáért. csirkéért. tojásért. pálinkáért. Üresen jönnek, megrakodva mennek.. Szóval Debréte amíg adni tud. visszavon/ minden kiröppenőt. De csak addig! A kérdés most már csak az: meddig tud adni? Odább néhány házzal a 72 éves Takács Pista bácsi. Lóképpen ünnepekkor, három fiút vár haza. Az egyikük Barcikán. a másik Miskolcon, a harmadik Szendrőben él. De vele mégsem er- rój akarok beszélgetni, hanem- inkább arról firtatom, hogyan élnek azok. akik itt laknak ebben a rejtőzködő faluban. — Ki igy, ki úgy! Én huszonnégy éve lakom, amúgy tornaszentjakabi születésű vagyok. Mit mondjak? Megvagyok. Van három hold földem. Ezzel kínlódom. Most is már eső kene. hogy megázna. aztán hozzákezdhetnék a szántáshoz... Azért megtudom azt is tőle. hogy orvos kéthetente egyszer jár át Rakacáról. a boltba hetente háromszor hoznak kenyeret. Autóbusz viszont elég gyakran jár, mert nemcsak hajnalban, hanem hét órakor, délután kettőkor és este hatkor, meg nyolc órakor is jön-megy járat. Persze a beszélgetésünk állandóan a földhöz, meg a jószághoz kanyarodik vissza. A két tehenét feji is, meg fogatolja is. lévén, hogy más igavonó nincs. A kukorica idén olyan rossz, hogy beszéln sem érdemes róla, mert csak górénak való. A ház falán lévő — én Izabellának saccolom, ő kunkordi- nak mondja — «zőlőbő! nem csinál bort. mert szőlőként megeszik azt a gyerekek, amikor hazajönnek. Kevesen vannak, de igyekvőek Már az elején megmondtam, Debrétén nincsen semmi rendkívüli, sehol máshol fel nem lelhető érdekesség. Mindössze a kis közösség hétköznapisága. munkája, napi apró-cseprő, a városi embert talán mosolyra késztető gondja, baja, s persze öröme kerül szóba lépten- nyomon az egyetlen uteájú alig-íaluban. De mégiscsak ezek az életszagú. apró vágyak, vélemények — mert ■nők — kölcsönöznek a leghétköznapibbnak tűnő dolognak is izgalmat, elevenséget. De métán kevesen laknak. Akikkel beszélgettem, azok negyventől hetvenig saccol- ták a lélekszámút. Kevesen vannak, de igyekvőek. Ennek a negyven-hetven embernek munkája, mindennapja, gondolata olyan erősen és olyan régmúltba gyökeredzőén kötődik e mély csendű tornai tájhoz, mint az az öreg fagerenda épületéhez amelybe belevésve ezt olvastam a ház mai lakóinál. Jakab Laci bácsiéknól: ..Építette 1875-ben Jakab József” Korán feketedő alkonyatbán köszöntünk el az aznapi dolgát elvégző Debréíé- től. Talán még a legszélső házhoz sem értünk el, amikor a gépkocsi szélvédőjén kopogni kezdtek az esőcseppel* Az esőről újra eszembe jutott Takács Pista bácsi. Kérése az „égieknél” úgy látszik, meghallgatásra talált---H ajdú Imr* Erő- és munkagépek az őszi munkákhoz Az AGROKER telepein bő választék áll a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok rendelkezésére az őszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépekből. A rákospalotai telepen is —, ahonnan Pest, Nógrád és Komárom megyét látják el — nagy mennyiségű, különböző traktor, eke, velö&cp várja a vásárló gazdaságokat. Takács István: „Van három hold földem. Azzal kínlódom...” (képünkön jobbra). Jakab Laci bácsi a szabad idejét fafaragással tölti ki (képünkön balra).
