Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. október 1., vasárnap — Hát ti is? — A feleségem nem hagy békén. Az öreg ember bólogatott. magában meg azt gondolta, hogy visszájára fordultak az idők, mert valamikor az asszony követte urát.-— Ugye, tinód már a buszozást. — Ki lehet bírni. Józsinak hívták az öreget, Józsi bácsi tehát azon tűnődött, mit kellene még mondania ahhoz, hogy a témánál maradjanak. Szemügyre véve a házat, mely hosszan nyúlt el az udvaron, s telkét messze a dombra menesztette, így szólt: ' — Jövő ilyenkorra rá se fogsz ismerni. , A fiatalember földre ejtette a tekintetét, mintha nem merne a házára nézni. öt esztendeje hozatta rendbe, hogy a szülei kihaltak. Anja, szüntelenül gyűjtögetett, az öreg diófához állongatta a gerendának, szarufának valót, hátha egyszer összejön a pénz a tetőcserére. Nem gyönyörködhetett a pirosló cseréptetőben. — Ahonnan kihúzza az ember a lábát, enyészet lép a nyomába — szólt figyelmeztetően az öreg; szavaiban ott bujkált a marasztalás. — Nem a világvégére megyek — hangzott a férfi válasza. — Haza fogok járni. Vigyázok rá. — Kovács is azt mondta. — Józsi bácsi egy megrokkant tetejű házra mutatott. — Még a gyümölcsöt se jönnek összeszedni, pusztul minden. Neked is micsoda' kerted van! — Már mindegy — vonta meg a vállát a férfi. — A sógorom befogadott albérlőnek. — A szűkösség békétlenséget ’hoz rátok, meglásd. — Maga már könnyen beszél — szólt neheztelőleg a fiatal. — Se kicsi, se nagy. A fiam most, a lányom jövőre megy iskolába. Az asszony egyebet se fog csinálni, csak kísérgeti őket. Még ha az alsótagozatosok is ide járhatnának, de hát nincs gyerek. — Oszt mikor mentek? •— kérdezte Józsi bácsi. — Már csak éh vagyok hátra — felelt a fiatal. — Az asszony megy a gyerekek már Miskolcon vannak, a fiamat már oda írattuk iskolába. — Tehened, borjúd van |— kapta fel a fejét az öreg. — Megbeszéltem a tszszel, megvészi — hangzott az egykedvű válasz. — Végigkaszáltad a tavaszt—nyárt, de még szalmából is hordtál egy télire valót. Furcsa ember vagy te, Pista fiam. —• Nehezen adtam rá a fejem, gondolhatja, de hát • az asszony csak vitte a magáét, így a gyerekek, úgy a gyerekek. — A férfi elgondolkozott. — Olyan iskolába jár a fiam, palotának is beillik. Józsi bácsi lefelé intett a dombról, kezével az üresen álló iskolát vette célba: — Valamikor ez is tele volt gyerekkel, oszt mind a két tanterem. — Csóvált a fején. — Sose hittem volna, hogy így járunk. Oszt akinek volt esze, innen is messzire juthatott. Magad is tudod, hogy vannak ilyenek, a bátyád is ... szóval, nem kell messzire menni példáért. — Rég volt — szólt kedvetlenül Pista. — Oszt lakásra mikor számíthattok? — firtatta az-- öreg. — Hagyjuk ezt a témát! — csattant fel Pista ingerülten, mintha Józsi bácsira haragudott volna meg nagyhirtelen. Józsi bácsi máétól kezdett beszélni. — A természet kutya portéka. Én mindig résén vagyok, mégis túljár az eszemen néha. A minap is, hogy volt az a nagy zuhi, körüljárom a házat, és nem akarok hinni a szememnek. — Mérgében hadonászott, arca is kiveresedett. — Nem tudom, hogy történhetett, de egy cserép elmozdult. Az első házban jó, hogy bokáig nem ért a víz. Én pedig itt vagyok kéznél, meg mindig a tetőt lesem, és mégis beütött a baj. — Végighordozta tekintetét az üresén maradó hajlékon, és mintha csak magában beszélne, mondta, elfelé indulva. —• Kár ezért á szép házért. Pista torka elszorult az öreg szavaitól, melyekből ítélet csendült ki. Térde is rogyadozott, amint haladt befelé az udvarra. Egy vagyonba került ez a tető, új ablakok, ajtók, az első szobát lepadlózták — csak ‘egyszer ázzon be, rögtön korhadásnak indul. Látta, maga is látta, hogyan pusztul a Kovácsék háza. Tavasszal mentek ej, s mire megjött az ősz, térdig érő gaz borította az udvart. A lompos keserűlapu szinte szemlátomást haladt befelé, nyomában ott tüsténkedett a porcfű, akácsuhancok trappoltak, a csalán előbúit megszokott menedékéből, a kerítés alól s ia portán ütötte fel a sátrát. A tanévnyitón hallottak jutottak eszébe, hogy a gyerekek is szabad szombatosok lesznek. Borús hangulatán átcsillámlott egy megnyugtató ötlet, mint valami- reménysugár: havonta kétszül- hazajön a fiával, kapát ragadnak a betolakodó gyomokra, ellenőrzi a tető állapotát — ez lesz az ő víkendháza, nyugdíjas korára pedig végső menedéke. I Gulyás Mihály i Győrött, a Kisfaludy Színház elhelyezési gondjai szinte születése óta fennállottak. A felszabadulást követően már igen megérett az új színház létesítésének gondolata. Huszonhét évvel ezelőtt már készült is egy terv, s most, november 7- én színházat avatnak Győrött. Persze nem azt, amit huszonhét évvel ezelőtt terveztek. Elég hosszú lenne felsorolni, milyen fontosabb mérföldjelzők szegélyezik az új színház megszületésének útját, a leglényegesebb az 1964-es, erre vonatkozó Politikai Bizottsági állásfoglalás, aztán jött maga a tervezés, helykijelölés, végül is a Győri Tervező Vállalat elképzelései alapján a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében elkészült a színházépítés első üteme, 330 millió forintos költséggel. (Érdemes megjegyezni, hogy az 1970-ben készült első beruházási programnál még csak 71 millió forint 1 volt a költségvetés.) A tényleges kivitelezés 1972 júniusában kezdődött, és mostanra megszületett több , mint hét évtized után egy új színház Magyarországon. Rekonstrukciók ugyanis voltak, de ez az első teljesen új templom, amely Tháliának épült. A barokk jellegű városban éles kontrasztot képez az új színház szürke-fehér, hatalmas márvány tömb je, oldalfalain Vasarely munkáival. Már most látványosság. Az épület külsejében ma még szokatlan. Élesen elüt a környezettől, de talán éppen ez teszi érdekessé a modern építészet és az öreg barokk házak, a környező ódon utcácskák találkozását. A színház külsejét már igen sokan látták televízióban, fényképeken. érdemes a belsejével is megismerkedni. Hétszáz férőhelyes a nézőtere, ülései magastámlájú fotelek, páholyai nincsenek. A színpad 22x24 méter, zsinór- padlása 43 méter magas. Oldalszínpadai 115,5x19 méteresek. Ekkora a balettterme és a próbaszínpada is. A színház technikai felszereltsége olyan, hogy opera-, operett-, próza- és balettelőadásra egyaránt alkalmas. Az előtere vakító carrarai márvánnyal burkolt. Hat bejáratán a nézőtér négy perc alatt üríthető ki. Az előtérben, ahol büfé, ruhatár külön szinten található, ötven csillár ontja fényét. A zenekari árok süllyeszthető, általában a színpadmozgatás technikai berendezései ragyogóak. A színpad öt hídján 208 reflektor világít, 120 áramköréből 80 előre programozható. Az oldalszínpadokról kész díszletek gördíthetek be a nagyszínpadra. Általában a legmodernebb technika jellemzi az épület műszaki felszereltségét, és az építésben 35 hazai és külGyőrö't, öt héttel szmháznyitás e? ott földi cég tevékenykedett. A színpadtechnikát a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Felvonógyár készítette, a színpad alatti emelő- és forgószerkezeteket egy osztrák cég. A színház természetesen nemcsak épület. Mint a minapi országos tájékoztatón értesülhettünk róla, a szép, vonzó épület jó tartalommal való megtöltésére is igen komolyan törekszenek. A megyei tanács elnökhelyettesének és a színház igazgatójának tájékoztatójából kitűnt, hogy a társulat- építéshez már 1976-ban hozzáfogtak. Sikerült elérni, hogy szinte minden feladatkört saját színésszel tudnak betölteni, minden szerepet saját művésszel eljátszatni, ami természetesen nem zárja ki időnként vendégművészek meghívását. Nagyarányú fiatalítás is bekövetkezett a színházban; napjainkban a színészlétszám 55 fő. Sajót zenekara van, az énekkari szolgálatot viszont a város társadalmi kórusai látják el egyelőre. Közeli terveik között szerepel az önálló balett-tagozat megszervezése. Az Állami Balettintézet jövőre végző növendékei közül többen ideszerződnek, és ide szerződik Bejárt világhírű társulatától Markó Iván. (Ne feledjük el, hogy Győrött magas az igény, mert a közönség a világ legjobb balettjeit látja naponta a bécsi televízióban.) Ez évben is egy sor művész került a győri társulathoz. Ott van a néhány hónapja még miskolci Kovács Mária, Martin Márta, Bács Ferenc. Tanay Bella. És még nagyon sokan mások, napjaink ismert szí. n.:sze'>ví.iiségei közül. Ebben az évben tizenkét darabot hirdettek meg bérletben, de lesznek külön gyermekelőadósok, bérleten kívüliek is. (Bár a bérleti hirdetés csak keret.) Fokozatosan áttérnek a repertoár-játékrendre. Október 31- én lesz az első főpróba jellegű előadás a közönség- szervezőknek. Majd az építőknek, a szocialista brigádoknak tartanak előadásokat, s ezután kerül sor az ünnepélyes avatásra. Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjával. Szó esett a tájékoztatón gazdasági kérdésekről is. Egyetlen adatot érdemes kiragadni: egy színházjegyhez az állami dotáció ebben az. évadban 120 forint. Tehát, ha valaki húsz forintért jegyet vált a színházba, ahhaz még az állam 120 forintot tesz hozzá. Drágább színházépületben több az egy főre jutó állami támogatás is! Győrött mór nagyon várják a színház elkészültét. A helybeliek szeme előtt épült űó a hajdani külső várfal maradványára ez a mór- ványpalota. Most már Cserhalmi Imre társulatán múlik, hogy a hűvösen csillogó márványcsoda emberi tartalommal, művészi csodával telítődjék. A társulat szentül fogadkozik, hogy méltó lesz a tartalom a csomagoláshoz. Benedek Miklós JNe ijedjen meg! Nem azért ülök ide, hogy fizes- sep. És részeg sem vagyok. Tudom mit beszélek. Maga íróféle ember. Mondok egy történetet, azt írja meg. A Hosszú Papáról beszélek. Így hívta mindenki. Az igazi neve fölösleges. Nem mond semmit. Békésebb, szorgalmasabb embert nem ismertem. Egy gyufaszál nem sok, annyit sem tett keresztbe senkinek. Fölötte aludtam a munkásszállóban. Egy szobában tizen- ketten. És egy helyen dolgoztunk. Ö segédmunkásként. én kőművesként. Eny- nyi az egész-... Ügy élt, mint, akinek se kutyája, se macskája. Valahonnan az Alföldről jött föl, még az ötvenes években. Az ünnepeket is mindig a szállón töltötte. Néha hívta egyikünk-mási- kunk, de maradt. — Majd kotyvasztok maimnak valami finomat — mondogatta —, azzal kész az ünnep. — Nem tagadom, szeretett. Ragaszkodtam hozzá. El-elmentünk iszogatni. Be nem rúgott. Ha ingyen mérnék a sört, bort. akkor se lehetett volna berúgatni. — Hohó! Bolond lennék i— mondta. — Nézz csak körül és lásd azt a sok B&arhát. Vedelnek ész nélkül. Szórják a pénzt. Az még nem lenne baj, ha jóra adnák, de mit vesznek rajta? Betegséget! Egy hétig itt fáj, ott fáj. Hát megvan az ilyeneknek a négy kerekük ... ? Ünnepi ruhában sohasem láttam. Sem én, sem más. Pedig volt neki. Ezt onnan tudom, hogy félszárnyú vasszekrényünk szomszédos volt. Mikor vette volna föl? Nem nőzött, nem csa- vargott. Nem járt templomba, lakodalomba, se flancos helyekre, örült, ha lefekhetett. A szombat-vasárnap se kivétel. Évente egyszer-kétszer ha szóba került az ünneplő. Akkor is leintett, mert azt mondta, úgy érzi magát benne, mintha szögbe ülne. Dolgozott Hosszú Papa. Dolgozott a cégnek, a fejeseknek, meg a maszekoknak. Kőműves volt ő, kész kőműves. Iskola nélkül is jobban értette a szakmát, mint bármelyikünk. Csak hát a vállalat papír nélkül nem ismerte el, nem fizette ezt soha. A maszek persze kőművesként melóztat- ta, mert annak a munka a fontos, nem a papír. Nem törtetett, nem járt élen, nem mutogatta magát, csak dolgozott. Nem volt tagja semminek, soha. Könyvet se forgatott... Az ünnepekre kivettem a szabadságom. Amikor visz- szajöttem a szállóra, rögtön ■feltűnt: szobatársaim egy- kupacban ülnek az ágyon, mint a bokor alatt a krumplik. — Hol van a Hosszú Papa? — jött ki a számon rögtön. — Meghalt — felelték kurtáp. — Hogy-hogy meghalt? — kérdeztem értetlenül. — Meghalt és kész!... Másfél hete ... Péntekre rá, amikor elmentél. Mi is az ünnepek után tudtuk meg ... Amikor visszajöttünk, már nem volt itt... A gondnok mondta: elvitték, mert meghalt.. , Mindenkinek eljön az ideje ... Az övé is eljött... — mondták. És tudja min morfondíroztak az én szobatársaim? Az öreg pénzén. Megtalálták az egyik bakancsában a takarékkönyvét. Bemutatóra szólt. Ezt is kiderítette valamelyik okos. Százhúszezer forint volt, benne. — Ennyi az élet — mondták. — Hiúba a sok pénz, úgy halt meg, mint egy csavargó... A kutyák sem ugatták meg ... Hát érdemes volt neki gürizni ? ... — Érdemes — mondtam —, és elkezdtem magyarázni, hogy azok a házak, amelynek falai között emberek laknak, őérte beszélnek. El akartam mondani, meggyőzően, de a szóforgatás nem kenyerem. — Marhaság — mondták és röhögtek. — Azok a házak nem mentek el a temetésre ... Akik meg benne laknak, nem ismertéli ... 'A melósnak nem jár emléktábla.. 1 Ez a százhúszezer, ez, ami maradt ... Ez mérhető, kézzel fogható ... Ennyit ért! Nagyszerű ötletem támadt. — Megvan — mondtam. — Megvan, mire használjuk a pénzt. Nem osztjuk el. Nem azért dolgozott, hogy elvinyározzátok. kurvákra, italra. Az ő pénze, az ő élete. Legyen hát az övé. Síremléket készíttetünk. — És ki gondozza? — kérdezték. — Nem kell gondozni — mondtam. — Olyat veszünk, amit nem ver föl a gaz. Aminek kő a lapja. — Ennyi pénzért tíz sírhoz elegendő követ adnak — mondták. — Majd márványból készíttetjük, az sokba kerül — mondtam. — Hosszú Papa biztosan hiábavalónak tartaná. — Most nem tartja hiábavalónak — mondtam. — Most tényleg nem — mondták vigyorogva. — Láttam, nem tetszik a síremlék gondolata. De nem mertek ellene szólni. Sunyin bólogattak. Aztán még vitatkoztunk: mi legyen rajta. Volt aki azt mondta, derékba tört fa, az szép. De baromság, a papa nem volt fiatal. Egy éve hiányzott a nyugdíjhoz. Keresztek, meg angyalok is szóba kerültek, de az is hülyeség volt, mert egyikük sem tudta, milyen hiten élt. Isteneket csak akkor emlegetett, ha káromkodott. Végül egy fölfelé csúcsosodó kőben egyeztünk meg, márványtáblával, amire ráíratjuk, hogy ő. Hosszú Papa, a kőműves, aki mestere volt a szakmájának, és fölépített sok-sok házat. Legalább holtában ismer jük el, hogy nem volt kontár. Aztán kézbevettem a dolgokat. de sokra nem mentem. mert közben a többiek meggondolták magukat. Feljelentettek. „Elherdálom a pénzt, és nincs io- gom holmi kőre költeni.” Megidéztek a rendőrségre. A pénz az államé lett... Hosszú Papa valamiféle boncintézetben kötött ki. Gondolom, az orvosok tanulnak rajta ... Ugye, magának vannak gyermekei? — Csak egy? Sebaj, az is elég. Lesz. aki eltemeti. Oltári szerencséje van ... De azért írja meg ezt a történetet. Legalább koszorú helyett... Bariba Szabó József 1 1
