Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szakszervezet a íermclőszövctkczeícklicii I SirÜÉfíS BíSÍIS Ö lig hároméves múltra tekint vissza az MSZMP és a SZOT határozata, melynek alapján azokban a termelőszövetkezetekben és társulásokban, ahol a feltételek megvoltak, szakszervezeti bizottságokat, alapszervezeteket vagy csoportokat hoztak létre a tsz- ben dolgozó alkalmazottak részére. Üj és nem könnyű feladat volt ez. A megalakuló szakszervezeti szerveknek egyrészt alkalmazkodniuk kell a szövetkezetek működési elveihez, belső szabályaihoz, tiszteletben kell tartaniuk a szövetkezetekre vonatkozó állami jogszabályokat, másrészt határozottan és felelősséggel kell élni jogaikkal, a dolgozók védelmében, de közre kell működniük abban is, hogy a szakszervezeti és a szövetkezeti demokrácia összehangoltan érvényesüljön. Az új szakszervezeti bizottságok többsége a pártszervezetek eszmei politikai irányításával végzi munkáját. A különböző szintű pártbizottságok, a szövetkezetek pártvezetőségei hatékonyan segítették a párt és a SZOT határozatának végrehajtását. Az eddig eltelt időszakban megyénkben az ózdi járás termelőszövetkezeteiben érték el a legjobb szervezettséget: az alkalmazottak 91 százaléka lett szakszervezeti tag. Hogyan dolgoznak a szak- szervezeti bizottságok, milyen módon érvényesül a pártszervezet irányító, segítő és ellenőrző szerepe. Az Ózdi járási Pártbizottság pártéfú- tési munkabizottsága a közelmúltban vitatta meg a mintegy kétéves munka tapasztalatait a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben működő szakszervezeti bizottságok pártirányításáról. Mindössze két termelőszövetkezetben, Sajópüspökiben és Domaházári nincs szak- szervezet, a putnoki Egyetértés Tsz-ben pedig már 1970- től — amióta átvették a gépállomást — működött szak- szervezeti bizottság. A szervezeti keretek kialakulásának kezdeti .időszakában a megválasztott tisztségviselők nagy akarással fogtak munkához, s ez a lendület és lelkesedés azóta sem csökkent. A bizottságok tevékenysége egyre kézzelfoghatóbb, konkrétabb formát ölt, a rendszeres testületi ülések' tartalmas munkája a gyakorlatban is egyre eredményesebben . .jelentkezik. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri a munkavédelmi helyzet alakulását, a baleseti veszélyforrások feltárását. Például a Hegyháti Termelőszövetkezetben ebben az évben munkavédelmi őrmozgalmi szabályzatot dolgoztak ki. Nagy gondot fordítanak a munkásellátás javítására __ és a munkásszállítás korszerűvé télelére is. Kezdeményezik a szakmunkások továbbképzését, és egyre több szakszervezeti tag kapcsolódik be a pártalap- szervezetek által szervezett politikai oktatásba. Az 1978— 7!)-es oktatási évben a p.ut- noki tsz-nél két csoportban önálló szakszervezeti oktatást szerveztek, Társadalmunk kérdései címmel, amelyen több mint 60 fő vesz részt. Anyagi lehetőségeikhez mérten támogatják a' gyesen lévő anyákat, a nagycsaládosoknak az iskolai évkezdetén egyszeri segélyt folyósítanak, de folyamatosan növekszik a kulturális és sportcélokra felhasznált összegek aránya is. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben működő alapszervezetek közvetlen irányítását a MEDÖSZ megyei bizottsága végzi. Ez természetesen nem csökkenti a pártszervezetek felelősségét, de nem jelenti a feladatok átvállalását sem. A pártszervezetek legfontosabb feladata a koordinálás, az információk cseréjének biztosítása, szükség esetén a szakszervezet és a tsz-vezetés együttműködésének javítása, az esetleges nézetkülönbségek feloldása. A pártvezetőségek irányító, segítő és ellenőrző szerepe a szakszervezeti bizottságok szervezésének kezdeti 'időszakában is érvényesült. A tervszerű munka eredményeként a szakszervezeti vezetők kiválasztása a párt káderpolitikai elveinek megfelelően történik. A tisztségviselők 37 százaléka párttag, 50 százaléka munkás, jelentős arányban kerültek a vezetőségekbe nők és fiatalok. A szakszervezetek pártirá- nyításának formái és módszerei jelenleg még nem egységesek. Az itt végzett pártmunkát sok esetben még nem tekintik egyenrangúnak az alapszervezetek belső életének fejlesztésére vonatkozó feladatokkal. Sok helyen csak alkalomszerűen és felszínesen értékelik, de arra is volt példa. hogy „egyéb fontosabb” feladatok miatt a pártalap- szervezet vezetősége alig ismeri a szakszervezeti bizottság munkáját. De több helyen, például a Bánvölgye és a putnoki tsz-nél ezt a feladatot kifogástalanul végzi a pártszervezet. A járási pártbizottság az eddig elért eredmények elismerése mellett több hiányosságra is felhívta a pártszervezetek figyelmét. Javítani kell a koordináló tevékenységen, a beszámoltatás minőségén, hiszen ez sok esetben még elég formális. Az iskoláztatási tervek összeállításánál nagyobb gondot kell fordítani a szakszervezeti tisztségviselőkre. Arra kell törekedni, hogy a kommunisták egységesen értelmezzék a szakszervezetre vonatkozó párthatározatokat, de ’ezzel párhuzamosan tanulmányozzák és hasznosítsák a felsőbb szakszervezeti szervek irányelveit is. A nehézségek ellenére az ózdi járás termelőszövetkezeteiben megalakult szakszervezeti bizottságok viszonylag rövid idő alatt megerősödtek, egvre eredményesebben látják el feladataikat. Szervezeti életük fejlődött, munkájuk tartalmi színvonala javult. A pártszervezetek irányító, segítő és ellenőrző szerepe megfelelően érvényesül, A politikai munka módszereivel — a helyi sajátosságokat figyelembe véve — koordinálják a párt-, a gazdasági és a szakszervezeti feladatokat, törekednek a termelőszövetkezeti | és a, szakszervézeti demokrácia összhangjának megteremtésére. z a tény, hogy a szak- szervezeti mozgalom a párt irányításával megjelent a mezőgazdasági szövetkezetekben, már önmagában is erősíti a munkásparaszt szövetséget. P. J. Pajzsos front Régi álma valósult meg szeptemberben a Mákvölgyi Bányaüzem rudolftelepi IV- es akna dolgozóinak. Több hónapos felkészülés után a Putnokról átkerült pajzsegységek és a maróhenger felújítása után végre megkezdhették a termelést az aknában. A helyi szakemberek azon iparkodtak, hogy a dolgozók mielőbb elsajátítsák az új technológia kezelését. A külszíni próba járatáskor már gyakorolhatták a kezelést.- Á 68 méteres homlokszélességre 53 egységet szereltek be és szakaszonként 15 bányász dolgozik.. EoészsécnEveíós ísözsis emel A jövőben az eddiginél jobban összehangolja egészségnevelő, felvilágosító munkáját a Magyar Vöröskereszt és az Országos Egészségnevelési Intézet. Az iskolákban, a falvakban, a városokban, a különböző munkahelyeken ezekben a hetekben állítják össze az őszi—téli egészségügyi előadások programját, s megkezdődött már a velük kapcsolatos szervezőmunka is. Az egészségügy társadalmi munkásai jelentős segítséget nyújtanak az állami egészségügyi szolgálatnak. Felhívják például az érintettek figyelmét a különböző szűrő- vizsgálatokon való részvételre, a védőoltások jelentőségére, a környezetszépítés fontosságára. A Vöröskereszt az elkövetkezendő hónapok egészségnevelő munkájának középpontjába a többi között a túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, valamint a mértéktelen dohányzás elleni küzdelmet állítja, s továbbra is nagy figyelmet fordít a csecsemőgondozási és elsősegélynyújtó tanfolyamokra. Az Országos Egészségnevelési Intézet tevékenységének középpontjában egyebek között a magas vérnyomás megelőzése, a helyes táplálkozási szokások kialakítása és' a mozgás, a testedzés népszerűsítése áll. A különböző témakörök a legtöbb esetben kapcsolódnak egymáshoz, ezért sok helyfitt közösen hirdetik meg az előadásokat, tanfolyamokat, és együtt hívják az érdeklődőket azok meghallgatására. Különösen hatékony propagandát kívánnak kifejteni az egészségügyi tanácsokra legjobban rászoruló rétegek, például a cigánylakosság körében. Az állami és társadalmi egészségnevelők előadóknak oi’vosokat, védőnőket, pedagógusokat kérnek fel, és az előadásokhoz, bemutatókhoz egymás rendelkezésére bocsátják oktatófilmjeiket, kiállítási anyagaikat. Az operatív terv Ormosbányán úgynevezett operatív tervet készítenek. A vállalat gazdasági vezetése az előirányzott szakmai terven felül többlettermelést vár az üzemtől. A bánya kollektívája vállalta, hogy az év végéig 13 ezer tonnával többet termel. Ennek megvalósítása érdekében úgy határoztak, hogy operatív telepítési tervet dolgoznak ki. A legnagyobb feladatot a négy írontátáilás jelenti. Ennek előkészítési munkálatai megfelelő ütemben haladnak. Emellett csökkenteni szeretnék az önköltség és az árbevétel közötti különbséget is. Ül az idős ember a támla nélküli széken, szemben az ablakkal, hátát a falnak vetve. Rajta a munkásőrök acélkék egyenruhája, fején az ötágú csillagos sapka, karján az ügyeletesi karszalag. Szolgálatot teljesít, s hogy elüsse az időt, farigcsál. ' — Bányászcsille lesz — int fejével a készülő „műre” — ló fogja vontatni. Nézem. A haja. a bajusza, a szemöldöke már csaknem teljesen hófehér. Borostás arcát, állát, homlokát mély ráncok szabdalják. Vajon hány éves lehet? — Elmúltam hetvennégy — feleli Kovács István. — Bizony kicsit régen jártam már az elemibe — mosolyog. — És még mindig munkásőr — jegyzem meg. — Immár huszonkét éve — néz a szemembe, s hang. jában ott az elégedettség. — Alapító tagja vagyok a Munkásőrség ózdi járásivárosi egységének. Leteszi a faragókést, és a teknő alakúra vájt fatárgyat. Cigarettát húz elő a zsebéből. — Kossuth — nyújtja felém. Elhárítom. — Én még ma is elszívok naponta egy csomaggal — magyarázza, s rágyújt. — Pista bátyámnak a dohányzás az egyedüli káros szenvedélye — szólal meg mellettünk a másik munkásőr, Gál Lajos. — No, meg a barkácsolás — fűzi hozzá évődve. — Az már igaz — he. lyesel az öreg. — Odahaza hajnali négykor már talpon vagyok, fúrok, faragok, fűrészelek. A múltkorában viszont megjárta. Valaki bedobott a postaládájába egy írást: a lakóház nem műhely! — Hát tehetek én róla — adja elő a gyerekek ártatlanságával —, hogy nem tudok aludni? Ügy látszik — mondja kisvártatva —, miattam a szomszédok sem —, s jót kacag „csínytevésén” mély, rekedtes hang. ján. Emígy vidáman telnek az ismerkedés percei. Arcáról csak úgy sugárzik a fiatalos jókedv. Látom, szívesen barátkozik, tréfálkozik, s kedvét leli benne, ha me- séléssel szórakoztatja a jelenlevőket. — Legalább most legyen derűs az életem — mondja —, ha már korábban any- nyi gonddal kellett meg-, küzdenem. Harminckilenc évig dolgoztam a kohászatban, a mélykemencénél. Megboldogult feleségem is régen itthagyott már, egyedül élek. — Gyerekek, unokák, Pista bácsi? — A lányom a fővárosban magyar—történelem tanár. A két unokám is em. bernyi ember már, gimnazisták. Elhallgat, mint, aki rajtakapja magát, hogy dicsekszik. Műanyag zacskóból fakerekeket önt maga elé az asztalra, s pászítja azokat a csille oldalához. Eltartja magától a fából készült makettet, gyönyör, ködik benne. — Látnák csak a bányászszobromat. Kövidin- kás üveget adtam ám a kezébe — derül fel az arca, s mi vele nevetünk. Pillanatnyi csend telepszik közénk. Szolgálatban levő társa leül a vaságyra, s lapozgatja az újságot. Be. lép a takarítónő, megáll az ajtóban, hallgatja, miről beszélgetünk. Kérdezem az idős embert, hogyan lett munkásőr? — Jelentkeztem, felvettek. — Intézi el két szóval, kurtán a választ. — És miért jelentkezett? — faggatom tovább. — Negyvenöttől vagyok párttag. Húsz évig voltam propagandista, vezetőségi tag, alapszervezeti titkár. Az országért tenni jöttem ide is. Megszólal a másik munkásőr: — Pista bátyám kohásznak, munkásőrnek egyaránt a legkiválóbbak közül való. Kapott is kitüntetést, sokfélét. •— Erőnkhöz mérten meg. tettük a kötelességünket, lapáttal és fegyverrel a kézben egyaránt. Helytál- lunk itt, a belszolgálatban is. Nézem a hétvennégy éves embert. Eszembe jut, hogy havonta két hetet tölt napi 12 órás nappali-éjszakai szolgálatban. Vajon miért vállalja még mindig a munkásőrök cseppet sem köny. nyú életét? — Miért?... miért?... — töpreng Kovács István az önmagának is talán először megfogalmazott kérdésen. Aztán így felel: —Hát itt, a fiúk között érzem jól igazán magam. Kolaj László Fotó: Kozák Péter Anyóka az árokparton íov iiíolno úgy rémlikVJ mintha reggel, az elsuhanó gépkocsi ablakán kipillantva már , láttam volna. Lehet, hogy tényleg ott üldögélt már akkor is, az is lehet, csak képzelem az egészet. Egyikben sem vagyok biztos. A robogó autó utasaként akaratlanul is az út szalagját figyeltem. Egyhangú, unalmas a táj, nem kínál sok látnivalót —, nem nézelődtem oldalra. Most, hogy én is gyalog igyekszem az újharangodi elágazás autóbuszmegállójához, már tudom: az a reggeli villanásnyi látás valóság volt. Visszaidézve a pillanatot. látom, amint karját félénken feltartja. A mozdulata olyanféle, mint a sebzett madáré. Kínlódó, fáradt, lemondó, egy picit mégis reménykedő, „hátha ez megáll, hátha ez elvisz egy darabon ...” Ott ül magábaroskadva az árok partján. Görnyedt tartással, mereven néz maga elé. Alig látszik ki a nagy fűből, fekete fej kendője innen távolról belevész az árokoldal vegyszerezéstől barnafekete szederleveleibe. Kis motyója egy kendőbe kötve lábainál pihen. Nézi az elsuhanó kocsikat, a dübörgő, szélörvényt kavaró teherautókat, sóvárogva tekint ■ mindegyik után. Amikor odaérek, megrémül. Mintha bűnös dolgon kaptam volna rajta, ijedten tuszkolja vissza a blúza alatt madzagra kötött vászonzacskóba a néhány gyűrött húszforintost. Csomagját közelebb húzza magához, kezét a fáradtság miatt, meg biztosan féltésből is rajta hagyja. 0 reggel óta az autóbuszra vár, én alig fél órája — ellenkező irányba menet, az értem érkező személykocsira. Próbálom nyugtatni, ne féljen tőlem, inkább segítsünk egymásnak szóval rövidíteni a várakozás idejét. Bizalmatlan, nehezen szánja rá magát, pedig látom rajta, a beszédre vágyik legjobban. Amit a sok unszolás után mégis elmond, annak felét elnyomja a forgalom zaja. Az anyóka nyolcvanéves, lánykori neve szerint Borza Erzsébet, férje után Bartha Imréné. A dédestapolcsanyi szociális otthon lakója. Férjét pár éve temette el a közeli faluban, Üjharangodon — most elkéredzkedett, hogy sírját rendbetegye. Gyermekei. segítő rokonai nincsenek ... csak az otthon van. „Ott mindenki' aranyos, jószívű hozzám, de ... Másokhoz, a legtöbbjükhöz el-el- jönnek néha a rokonok, rám senki sem nyitja az ajtót látogatáskor ...” k Szerencsre szeretne eljutni a „telekkönyvbe”, tudakozódni. jár-e még neki valami a ház a porta után. „Megnyugodnék. mielőtt az uram után mennék”. Megéhezett, meg- szomjazott reggel óta — fájós lábbal, nyolcvanévesen az újharangodi másfél kilométer is nagyon hosszú. Szedret mezgerél az árok partján, pár szemet lenyel, aztán mint aki megebédelt, abbahagyja, visszaül a motyója mellé. Szeretnék neki segíteni. Szeretném jóvátenni, .hogy reggel nem vettem észre. Pedig Szerencsre mentünk és hely is volt a kocsiban. Kiállók az útra, próbálok leállítani valami járművet. A kocsik rámdudálva, nagy ívben kikerülnek, a sofőrök öklüket rázzák, amiért fékezésre kényszerítem őket. Magamban kiáltom: „álljatok már meg egy percre, segítsetek az Anyókán, hiszen csak pár kilométer az egész”. Nem hallja egyikük sem. Anyóka sajnál: „hagyjad gyermekem, nekik még sietős...” Valamennyiünk helyett szégyenkezem. AnvnLit én kocsim An\oha.ott jön a ka_ nyárban, az autóbusz is feltűnt már, amott a dombon. Rögtön ideér, csak nehogy az is elsuhanjon. Ne felejtse, ugye -«era felejti el. amit ígértem: Ha Dádestapolcsány. ra visz az utam. felkeresem az otthonban. Biztosan sikerül maid olyankor is, amikor éppen látogatás van, amikor másokhoz is mennek. Akkor majd elmeséli, mit intézett a „telekkönyvben", jár-e még valami a ház, a porta után ... Nagy István Kovács István: „Alapító tagja vagyok a Munkásőrség ózdi járási-városi egységének”.
