Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1970. október 4., szerda Készségeink V alaha a középkorban, amikor az iskola még kevesek kiváltsága volt, az emberek legnagyobb része családi körben és a falu- vagy céhközösségben szerezte meg gyermekkorában az élethez és a munkához szükséges tudnivalókat. S e tudás elméletet alig-alig tartalmazott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal készség fokán elsajátítsa azokat a tudnivalókat, azokat a munkafolyamatokai, amelyeket végezve maid késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszázadokon át a mezőgazdasági vagy kézműipari munkafolyamatok, hiszen elsajátításukban az elmélet szinte semmilyen szerephez nem jutott, a gyakorlat élvezte a mindenekfölötti elsőbbséget. Egészen más volt viszont a helyzet ugyané korok iskoláiban, amelyek mit sem tudván kezdeni a gyakorlattal, szinte kizárólag elvont, elméleti tudást nyújtottak. Nagyjából ez jellemezte a helyzetet egészen a múlt század második feléig. Magyar- országon, amikor az ipari fejlődés hatására hazai iskoláinkban is kgzdett terepet kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, s amikor az alsó fokú iskolázás általánossá válásával mind többen szereztek meg némi általános műveltséget alapul, a gyakorlati készségek elsajátításához. Aztán az iskolákat egyre inkább a szakosodás jellemezte; vagy általános műveltséget, elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy pedig valamilyen szakma gyakorlatát és elméletét tanították. S ezekkel a lassanként száz éve kialakult tendenciákkal iskolarendszerünk máig sem igen tudott szakítani. Elmondható ez akkor is, ha a képzés minőségét illetően rengeteget fejlődött is iskolarendszerünk. Sok-sok évtizeden át lényegében meg is felelt céljának az iskolázásnak ez a szisztémája, ám a felszabadulást követő gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, a tudományos-technikai forradalom hatása mindinkább ú j feladatokat állít az iskolák elé. Sokoldalúan képzett emberekre lett szükség, akiknél komoly elméleti alapra már az iskola jó néhány manuális készséget is felépít. Meg is született tehát a politechnikai képzés igénye, ám kellő átgondoltság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, vasat reszelni nem rossz ugyan megtanulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalomban. Egészen más készségek kialakítására kellene koncentrálnia az oktatásnak, méghozzá elsősorban a középfokú oktatásnak. Hogy milyen készségekre? Például: gépkocsi vezetés, gépírás, fényképezés, filmezés, a számítástechnika alapelemei (a programozás alapjai, gépi táblák értékelése, a •számítástechnika alkalmazásának lehetőségei) stb. Éspedig éppen azért a középfokú oktatásban lenne szükség e tudnivalók elsajátítására, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba kerül, hogy e tudnivalók, készségek valamelyikére vagy akár többre is szüksége lehet. Bizonyára még sokan emlékeznek arra a szimpatikus tévéjegvzelre. amely érmen újságírói példára éoítve gyűjtött össze néhány szélsőséget. Vagyis: beül a génkocsivezető mellé egy újságíró és egy fotós, hárman nekivágnak az országnak, hogv visszatérve az újságíró lediktáüa a gépírónőnek az anyagot. S hogyan készül egy gazdagabb nyugati országban egy riport ? Az újságíró fénvkéoezőgéoé- vel egvütt beül a kocsiba, amit maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anyagot, és saját kénéivel illusztrálja. Hát igen. így is lehet, bár a fotós és az úiság- író munkája külön szakma, • de még akkor is legalább két emberrel (gépkocsivezetővel és gépíróval) lehet csökkenteni a társadalom által viselt terheket, ha valaki néhány, manapság közhasználatú készséggel is rendelkezik, a szűkén vett szakmai tudásán kívül. De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa a sok. ezer lehetséges közül. Mert manapság Magyarországon a legtöbb középvezetőt gépkocsivezető szállítja szolgálati útjaira, gépírónő áll rendelkezésükre, hogy megírja leveleiket, jelentéseiket, s mindez évente sok százezer fölösleges munkaóra bérét rója a társadalomra, arról nem is beszélve, hogy embereket von el más, szükséges és hasznosabb munkaterületekről. 1 És nyugodtan lehel továbblépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógépet. A legtöbben nemigen tudják, mit és hogyan lehet és érdemes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítás- technikai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem ismerik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nélkül ismét csak sok lehetőség marad kihasználatlanul. S okszor elmondjuk: manapság egyre inkább sokoldalú emberekre van szükség a legtöbb munkahelyen. Sokoldalú emberekre. akik nemcsak szakmájukat ismerik kiválóan, hanem sok olyan készségnek is birtokában vannak, amelyekre manapság lépten-nyomon szükség van, s amelyek megszerzése a középiskolás ifjúkorban gyerekjáték, később már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középiskoláinkban legalább fakultatív módon biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetőségeket. Szávay István A szláv strukturalizmus Az Akadémiai Kiadó Opus Irodalomelméleti Tanulmányok sorozatában, annak 4. köteteként jelent meg Bojtár Endre A szláv strukturalizmus az irodalomtudományban című munkája. A könyv olyan kérdésekre keres vá.- laszt, mint: mi az irodalmi mű, hogyan kell értékelni egy irodalmi alkotást, mi az olvasó, a kritikus szerepe a művek befogadásában; az irodalomtudomány ma is megoldásra váró kérdéseinek sűrűjébe vezet. Négy fejezetre osztva mondandóját tudománytörténetet és elméletet szintetizál: a szláv strukturalizmusnak nevezett irodalomelméleti irányzat bemutatása révén egyéni szempontú irodalomelméleti rendszert is felvázol. Az első fejezet kijelöli a két világháború közötti irányzat helyét az irodalomtudomány történetében. A következő kettő a cseh Jan Mukarovsky és a lengyel Roman Ingarden pályáját elemzi. Az utolsó fejezet a strukturalizmus utáni irodalomtudomány helyzetével, különösképpen a marxizmus történetiségével foglalkozik. A mexikói hct keretében a „Ballet Folltlorieo de Veracruz” együttes a napokban lepett fel a Fővárosi Operetlszínliáz- ban. Képünk az előadáson készült. Múzeumaink élete mindinkább kapcsolódik mindennapjainkhoz. A múlt felbecsülhetetlen értékeit őrző és ápoló intézmények napról napra inkább részsei mindennapi életünknek, a tudomány ápolása és a közművelődési tevékenység a múzeumi munkában szervesen ötvöződik, különböző tudományos ismeretek terjesztése, a művészetek és a tudomány eredményeinek a legszélesebb közönségrétegek elé tárása jellemzi múzeumaink munkáját. A múzeumok tudományos munkatársai folyamatosan kutatják a területükhöz tartozó városok, falvak, lakott és lakatlan helyek, műemlékek és ipari objektumok, s nem utolsósorban az ott élő népesség múltját; vallatják a föld mélyét, mit tudnak mondani a sok méter mélységből előkerülő leletek a terület múltjáról, az itt élt emberek életmódjáról; kutatják a történelmi emlékű helyeken régvolt várak, egyéb építmények nyomait, hogy történelmünkről még részletesebb, még pontosabb adalékokat nyerjünk; a történészek az itt élt emberek életének alakulását, a helyi ipar-, társadalom-, gazdaság- történeti fejlődés lépcsőfokait igyekeznek pontosan felsorakoztatni, mind aprólékosabban feltárni az adott korra vonatkozó minden ismeretet; az etnográfusok ezernyk területen kutatnak, a változó életben a tovatűnő életszokások, termelési módok megörökítésén fáradoznak; művészettörténészek kutatják, őrzik, tanulmányozzák a fellelhető műkincseket és így tovább. A muzeológus munkája nem valamiféle elefántcsont-toronyban folyik. A kutatómunka eredményei — többségben igen rövid idő múltán — közkinccsé válnak, publikációk, kiállítások, ismeretterjesztő előadások köz- beiktatásával átlénnek a köz- művelődés területére. az egyetemes művelődés értékeivé lesznek. Napjainkban szinte közhelynek számít már annak regisztrálása, hogy múzeumaink megújhodott munkájává] új tényező jelentkezett a közművelődési életben. A múzeumok tudományos feladataik maradéktalan ellátása mellett a tudományos ismeretterjesztés fórumai is. A múzeumi évkönyvek, közlemények, kismonográfiák és egyéb, mindenki által elérhető kiadványok az írásos ismeretterjesztés kitűnő megnyilvánulásai. (Legfeljebb mind szélesebb körű terjesztésük megoldásán kellene többet fáradozni országos szerveknek I) Állandó és Időszaki kiállításaik sajátos és igen hatásos ismeretterjesztési, tehát közművelődési formák. Az élőszavas előadások, a kihelyezett kiállítások, komplex ismeretterjesztő múzeumi rendezvények, a vidéki kisgalériák, kiállítási vezetők, tárlatvezetések, a vidéki múzeumi, gyűjteményi, szakmai múzeumi, emlékhelyi létesítmények hálózata ezt a közművelődési tevékenységet messze a múzeumi székhelyektől, városoktól is lehetővé és szinte mindennapos gyakorlattá teszik. Az októberenként hagyományosan visszatérő múzeumi és műemléki hónap valójában nem valami különleges időszak, szinte azt mondhatnánk, hr.-'v egy az évenkénti tizenkét múzeumi hónap közül. Legfeljebb a primus Inter pares elv alapján emeljük ki, még akkor is, ha ebben az időszakban talán több figyelem is iut a múzeumi munkára. A kiállítások ecész évben várnak, a kiadványok mindig elérhetők. az iskolákkal, üzemi szocialista brigádokkal való kapcsolat folyamatos. Mégis ünnepinek tekintjük a Borsodban ma megnyíló múzeumi és műemléki hónapot. Ünnepi, mert egy-két nem mindennapos rendezvény — például a hagyományos Ist- vánffy Gyula néoraizi és honismereti gyűjtőoályázat eredményének kihirdetése, amely Szuchy Róbertnek. a városi népfrontbizottság titkárának a közreműködésével az egész sorozat nyitánya is lesz — erre az időszakra esik, s mert ez a hónap gyakorlatilag a múzeumi és műemléki munka éves számvetését is jelenti. Míg az elmúlt évben a miskolci Herman Ottó Múzeum országos feladatot is kapott a manufaktúrák története országos kutatásának irányítására, az idén a műemlékekkel kapcsolatos teendők kerülnek maid az éves számvetés homlokterébe. A múzeumi hónap legfontosabb eseményeire — a megyei múzeumigazgatóval készített interjú kerelébeiti — már felhívtuk a figyelmet, most a sorozat kezdetén feljegyzett töprengéseinkben elsősorban azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a múzeumok tudományos munkája és ismeretterjesztő törekvése csak abban az esetben válhat közművelődési hatóerővé, ha a befogadó, azaz a nagyközönség is mind nagyobb mértékben igényli és igénybe is veszi a, múzeumok kínálta közművelődési lehetőségeket. Benedek Miklós • Kulturális kórkép AZ ORIENT EXPRESSZ A párizsi, bécsi, római, isztambuli pályaudvarok után .saját szerepét „játszotta el” hétfőn éjszaka a Keleti pályaudvar: Készültek az Orient Expressz című francia— olasz—NSZK—svájci kopro- dukciós film felvételei. Az 1914-től 1938-ig terjedő időszakot felölelő cselekmény megjelenítése során a pályaudvart tucatnyian „építették át”, 12 európai nagyváros vasúti állomásainak hiteles mását kellett itt kialakítani. A négy tv társaság megbízásából a ,.1-Ielvétia” svájci filmgyár által Magyarországon- forgatott hatrészes, egy-egy órás folytatásokból álló sorozat felvételei előreláthatólag október közepén fejeződnek be. AVAR TEMETŐ . Avar temetőt tártak fel Karcag határában a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei. A földmunkák közben előkerült leletek hitelesítésekor megállapították, hogy a nagykun város viszonylag zárt területén több emlékcsoport anyagát konzerválta a föld méíye. Egy Vili. századi avar temető, egy X—XII. századi Árpádkori falu, illetve temető maradványai, a XIII. század második feléből, vagy a XIV. század elejéről származó kun sírok kerültek felszínre. AJÁNDÉK A MÚZEUMNAK Egy-egy alkotását ajándékozta a kapuvári Rábaközi Múzeum állandó Pátza.y-kiál- lításának a Iíossuth-díias mester több tanítvánva. Barabás Tibor Dózsa fába faragott szobrát, Varga Miklós Bohóc című alkotását, Esku- lits Tamás Ady-portréját, Nagy István János pedig Mikszáth Ká'mánról készült munkáját ajánlotta fel a két évvel ezelőtt megnyílt tárlat számára. ANTIK TEMPLOM Antik templom maradványai kerültek elő a leendő szombathelyi képtár alapozása közben. A 35 méter hosszú, 18 méter széles, 10 pilléren álló, 3 hajós építmény másfélszáz évvel későbbi, mint a szomszédságában levő Isis szentély. A templommal együtt egy 7 méter széles hatalmas bazalt, kövekből épített útszakaszt is feltártak. Fiatal képzőművészek kiállítása Hagyománnyá lett már Miskolcon, hogy minden év őszén valamilyen formában találkozhat a tárlatlátogató közönség a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjainak munkáival. Most a fiatal képzőművészek festészeti kiállítására hívja az érdeklődőket a Miskolci Galéria. A Kossuth utca 11. szám alatt október 6-án, pénteken este 6 órakor megnyíló kiállítást dr. Végvári Lajos művészet- történész, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára \nyitja meg. Versenytárgyalási hirdetmény! Miskolc megyei város Tanácsa V. B. tervosztálya képviseletében a Miskolci Beruházási Vállalat kisajátitások útján a tervosztály kezelésébe került alábbi LAKÓ- (MELLÉK-) ÉPÜLETEK BONTÁSI JOGÁNAK ÉS EGYBEN AZ ÉPÜLETEK ANYAGANAK MEGSZERZÉSÉRE versenytárgyalást hirdet 1. Bors vezér u. 23. sz., 3 db ép., alapár: 2. Bors vezér u. 26. sz., alapár: 3. Bors vezér u. 27. sz., alapár: 4. Bors vezér u. 30. sz., alapár: 5. Bors vezér u. 28. sz., alapár: ,6. Bors vezér u. 32. sz., alapár: a) 3 491 Ft b) 7 904 Ft c) 14 498 Ft 41 092 Ft 9 715 Ft 26 934 Ft 46 347 Ft 18 516 Ft A bontásra kijelölt épületek, úgyszintén az értékelésükre vonatkozó iratok és egyéb feltételek munkanapokon de. 8—10 óra között a helyszínen, illetőleg a Miskolci Beruházási Vállalat területelőkészitési osztályán, Miskolc, Szabadság tér 4. sz., megtekinthetők. Az ajánlatokat a területelőkészitési osztályon Írásban, 1978. október 15-ig lehet benyújtani. Az ajánlatok elbírálásánál az építési engedéllyel rendelkezők, a többgyermekes családok, kedvezőtlenebb kereseti, vagyon- és szociális helyzetben levők előnyben részesülnek. MISKOLCI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT v íÉiiiiy és iéziífeüíés
