Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-28 / 255. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 28., szombat Egy vetélkedő végén „...miért van miért?” A végén minden kiderül (Kvizológia) című könyv bevezetőjében találtam e sorokat: „Ha az ember az érettségijére gondol, az egyetemi szigorlataira avagy más vizsgái izgalmára, még utólag is borsódzik a háta. Aztán itt áll felnőtten, érett ésszel, és újabb nehéz vizsgákra vállalkozik: képernyőn, mikrofon előtt, pódiumon — anélkül, hogy bárki kényszerítené. Miért?” Előrebocsátom: nem azért jegyzeteltem ki e sorokat ,az említett bevezetőből, hogy megválaszoljam a kérdést, ami csak bonyolódik az ugyanitt felemlített író, Kästner töprengéseinek utolsó mondatával : „Egyáltalán miért van miért?”... őszintén szólva a tétlenség íratta ki velem abból a könyvből az idézett sorokat. Ott ültem ugyanis az elmúlt hét végén a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem E/7-es kollégiumában, várva az egyetemista és a miskolci fiatalok vetélkedőjének kezdetére. Délután'három óra volt. Látszott első látásra, hogy az ekkorra hirdetett játék késni fog. Tudniillik ez időben semmi nem utalt arra, hogy pontosan indul. A technikusok még javában szereltek, sok volt az üres szék, csak az asztalok teltek meg a legkülönbözőbb kézikönyvekkel. (Elém pontosan a már említett került.) Aki már a helyszínen volt — az mind forgatta serényen, vagy csak ,.úgy”, a lexikonokat, statisztikai és egyéb kiadványokat. És vártunk ... Vártunk annak a rádiós (vagy stúdiós) vetélkedőnek a kezdetére, amelyet másodízben rendezett meg a Nehézipari Műszaki Egyetem és Miskolc város KlSZ-bizottsá- ga. Azzal a céllal, hogy ezáltal is jobban megismerjék egymást a város és az egyetem fiataljai. Az utóbbiak három kollégiumban vártak a játékra, a miskolci fiatalok a város három különböző helyszínén. (MÁV Igazgatóság, ÉMÁSZ- székház, Diósgyőri Vasas Művelődési Központ.) A kezdeményezés azon alapult, hogy a játék, a vetélkedés közös izgalma, öröme, majd az ezt követő baráti találkozás bővíti és erősíti a fiatalok közötti kapcsolatot. (Sokat bizonygatjuk a város és az egyetem kapcsolatának szükségességét. Miért?) ... A helyszínek távolsága ez alkalommal kezdte legyőzni az akaratot és -a technikát: sehogyan sem akart sikeredni az összekapcsolás. így hát várakoztunk mi is, ott, az E/7-es kollégiumban, egyre növekvő létszámban — öt óra tájt már telt ház volt — és egyre fogyó türelemmel. S ha ez utóbbi rózsát nem is terem, teremtett bőven kedvet a zsíros kenyérhez és a sörhöz. (Osztatlan elismerést keltett a helyszíni csapat vezetőjének bejelentése, mármint hogy a vetélkedő győztese két sült malacra és tíz láda sörre is számíthat.) A csapat egyébként „készült” a sikerre, nem csupán a több kiló könyv jelezte ezt, de olvasható volt a teremben elhelyezett táblán is: „Győzni fogunk” ... Végül is, több mint két és fél órás késéssel elkezdődött a vetélkedés. És hamar kiderült: valóban szeretünk játszani, versengeni (netán győzni is!)... Kétségkívül, ott, az E/7-esben is érezhetően: egy. egy feladat előtt és megoldásakor egységes-egészséges szellem szállta meg a termet és a benne ülőket. Az elmulasztott órák azonban végig kísértettek. Amennyire állni látszott az idő a „semmittevés” óráiban, annyira rohant a játék idején. És meg-meg- iramodott a játék, hogy megelőzze az időt — de hát ez hogyan is sikerült volna. Nem is sikerült. Még ugyan, az eredeti terveknek megfelelően, a résztvevők a szellemi vetélkedés befejeztével valamennyien összegyűltek — a városi helyszínekről is — az egyetem aulájában, itt azonban már a további elképzeléseket „lerohanta” az idő. (Például a meghívott polbeat-énekesek is fél műsorral voltak kénytelenek elbúcsúzni.) A versenyt végül is az egyetem E/7-es kollégiumában összeállt csapat nyerte meg. (Az első három helyen egyetemisták, a második három helyen á miskolci üzemek, vállalatok, intézmények fiataljai végeztek.) Az eredményhirdetés után pedig mindenki sietett elfogyasztani az ehető (és iható) díjakat. Már este 10 óra is elmúlt. Vetélkedő tehát — ha zökkenőkkel is — volt. Találkozásra, barátkozásra, ismerkedésre az egyetemista és a miskolci fiatalok között ezúttal nem jutott elég az időből. A technikai szervezés — éppen a technikán akadt fenn. Miért? A vetélkedő csapatok még a kínálkozó röpke időben is mintha magukba zárultak volna. Miért? A győz. tes csapat mintha „legyőzőként” lett volna jelen. Miért? Játszani — mint ez kiderült — mégis szeretünk. Hogy miért? „Egyáltalán miért van miért?” (T. N. J.) Kettős szám Napjaink A szokásosnál vastagabb a Napjaink legújabb száma; a tizedik és a tizenegyedik szám ugyanis egyszerre jelent meg, s ezzel megteremtődött a lehetőség a folyóirat megjelenésének, a megjelenés időpontjának szinkronba hoza. talára. Az elkövetkező számok nem az adott hónap utolsó napjaiban, hanem már a hónap első napjaiban az olvasók kezébe kerülhetnek. A kettős szám természetéből adódik, hogy a bőség zavarával küzdünk; mit is emel. iiink ki belőle. Hiszen mindig is nagy érdeklődésre tartott számot — s tarthat ezúttal is —, a tokaji írótábor előadásainak és a vitában elmondottaknak a közzététele. Gombár Csaba A demokrácia mai fogalmáról címmel elhangzott vitaindítóján kívül Bíró Zoltán Politika és kultúra című előadásából közölnek részleteket, valamint — három felszólalás mellett — nyilvánosságra hozzák Mód Aladárné vitazáróját is. A téma jellegéből, s az előadások és a felszólalások sokrétűségéből adódik, hogy nehéz egyetlen gondolatot is kiemelnünk; mindvégig izgalmas, továbbgondolkodásra késztető gondolatsorok ezek. A legújabb számnak egyik, s minden bizonnyal nagy visszhangot kiváltó írása Brackó István tollából jelent meg: Szavak a tiszta lapon címmel. Az avasi lakótelepen élők gondjaival foglalkozik a szerző, s egy lakógyűlés ürügyén nemcsak városfejlesztési gondokról, hanem a demokrácia gyakorlásáról is idéz véleményeket. A miskolci őszirózsák címet viseli Kárpáti Béla írása — a hatvanadik évforduló jegyében. Érdeklődéssel olvastuk egy század eleji ifjú Hattyúk tava A Magyar Állami Operaháziján Csajkovszkij: „Hattyúk. tava” c. balett Odette — Odilia szerepét Szőnyi Nóra, a herceg szerepét Mészáros László, az udvari bolond szerepét Erényi Béla táncolja az új szereposztásban. A képen: Szőnyi Nóra, Bi- hal István. Szőlőkacsok Almási Éva és Balázsovits Lajos estje Szerda este a Rónai Sándor Művelődési Központ klubjában zsúfolásig megtöltötték a széksorokat az irodalmi műsorok kedvelői, Almási Éva. és Balázsovits Lajos tisztelői. A műsorlap irodalmi estet hirdetett a két művész felléptivel, Szöloka- csok címmel. Ez est szervesen illeszkedik a művelődési központ ilyen jellegű sorozatúba. A minden külsőségtől mentes dobogóra együtt lépett fel a két művész, Balázsovits röviden bejelentette, hogy az est témája a szerelem, majd hol egymást váltva, hol együttesen adták elő az egymást követő műsorszámokat. verseket, novellát, dráma- részletet, versösszeállításokat, jeleneteket és dalokat. A műsornak címéül választott Szőlőkacsok részben egy, a műsorban szereplő novella címére utalt, részben pedig arra, hogy a szerelem, a másik iránti egyre elhatalmasodó érzés, mint a szőlőkacs, úgy fogja meg, fonja be és tartja egyre erősebben, egymáshoz tartozóként a két szerelmest. A műsor építkezése meglehetősen eklektikus volt. A szerelem, mint központi téma nem mutatkozott eléggé erős kötőanyagnak. Shakespeare-szonettel kezdődött, Szabó Lőrinc-verssel folytatódott, Petőfi, Ady, Kosztolányi versei hangzottak el, sokszor egymásba folyó módon, és Almási Éva ma is látható nagy alakításának, a Spanyol Izabellának montázsát is élvezhettük. Itt természetesen Balázsovits volt a partnere. A műsort végül Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes egy-egy kis jelenete és a két művész — Elekes Agnes zongorakíséretével bemutatott —- dalösz- szeáilítása zárta. A 65 perces irodalmi ösz- szeállítás színvonala meglehetősen egyenetlen volt, néhány szép jelenet megérte, hogy végighallgassuk; egészében azonban mintha valami kis fáradtság érződött volna rajta, s így valamivel alulmaradt a két művésszel szembeni elvárásainknál. (hm) Választ ad S Ip líjésíg főszerfeesztője mcpíÉn Az ifjúsági parlamentek fontos érdekvédelmi fórumok, a szocialista demokrácia gyakorlati megvalósítanak intézményei. Maros Dénes könyve arra a kérdésre kíván választ adni, hogy hol helyezkedik el a közélet fórumai között a fiatalok parlamentje. Ennek során a kötet ismerteti az előzményeket, az ifjúsági törvény idevonatkozó cikkelyének előtörténetét, és beszámol a parlamentek eddigi tapasztalatairól. Az ismert ifjúságpolitikai újságíró érdekes riportokkal, konkrét példákkal bemutatja, miként hat a fiatalok tanácskozása és érdek- védelmi munkája egy-egy üzem. iskola légkörére, a különböző — a fiatalokat érintő — döntésekre. A könyv azonban nemcsak a fiatalok szemszögéből vizsgálja a parlamentek működését, mert a kérdéssel kapcsolatban megszólaltat a szerző felelős beosztású gazdasági és állami vezetőket is. A könyv alap- gondolata: hogyan tanul meg „közéleti nyelven” gondolkodni és véleményt nyilvánítani azí ifjúság. Ézért néhány, az ágazati tanácskozásokon elfogadott javaslat, ajánlás sorsát, megvalósulásának folyamatát is végigkíséri a szerző. A könyv fejezetei (pl. a fiatalok részvétele a közéletben, az ifjúságpolitikai határozat —társadalmi hatása, költő, Münnich Ferenc portréját. Ügy érezzük, dokumen. tumerejűek ezek az írások. Egy másik kuriózum-dokumentum is található a lapban: a Szerencsen élő Molnár Jenő írt Tamási Áronról, az udvarhelyi gimnazistáról, s ugyancsak ő bocsátotta a szerkesztőség rendelkezésére Tamási két, hozzá írott Reveiét. A további anyagból a szibériai költők verseit; Valerij Popoljalev Hét apa című elbeszélését, illetve a -Krúdy- évforduló alkalmából megjelent írásokat emelnénk ki. Bizonyára szívesen olvassák a lap barátai Serfőző Simon két riportját is, amelyet abból az alkalomból közölnek, hogy szerzőjük — aki a lap szerkesztője is — Borsod megye irodalmi díját nyerte el a közelmúltban. Korántsem teljes ez a válogatás, jó néhány írás kívánkozna még erre az „ajánlólapra”. Azzal a tudattal ajánlhatjuk a Napjaink legújabb, kettős számát az olvasó figyelmébe, hogy érdekes, vál. tozatos, értékes írásokat találhatnak benne. Cs. A. az ifjúsági parlamentek rendje és gyakori témái, az elfogadott és sokak által vitatott javaslatok, az iskolai és az üzemi parlamentek sajátos tapasztalatai, az ifjúsági parlamentek jövője stb.) mind-mind a mai fiatalok társadalmi aktivitásáról, közéleti érdeklődéséről tanúskodnak. A könyvet a Kossuth Könyvkiadó adta ki. Tegnap délelőtt rövid látogatásra megyénkbe érkezett Szabó János, a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja, a Magyar Ifjúság főszerkesztője. A vendéget Török László, a KISZ megyei bizottságának első titkára fogadta, majd ezt követően a miskolci járás életével ismerkedett. Bialis Józsefnek, a járási pártbizottság első titkárának és Király Lászlónak, a járási KISZ-bizottság titkárának kíséretében ellátogatott a bocsi sörgyárba. A vállalat párt- és tömeg- szervezeti vezetői tájékoztatták a gyár mozgalmi életéről, majd a Nagymiskolci Állami Gazdaság gyömrőpusztai területét kereste fel A késő délutáni órákban a sajóke- resztúri Ércelőkészítőmű ifjúsági klubjában, a járás ifjúsági vezetőivel találkozott.
