Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 26., csütörtök FILMLEVÉL Oly an mint otthon Nyolcadik játékfilmjével jelentkezik Mészáros Márta. Üj alkotását édesapja, Mészáros László szobrászművész, a Szovjetunióban élt és 1945-ben elhunyt forradalmár emlékének ajánlja. Erre való utalás olvasható a film első kockáján. Mészáros Mártát mind a szakpiai, mind a nézői közvélemény már- már hajlamos a feminizmus filmes harcosának beskatulyázni, mert eddigi munkáiban mindenkor napjaink lányainak, asszonyainak helyét kereste formálódó, szüntelenül átalakuló életünkben, vizsgálgatva azt, hogy a deklarált női egyenjogúság miként is realizálódik a gyakorlatban, hogyan él a ma asszonya, élettársi kötelékeiben mennyire állhat a maga lábán. Már első játékfilmje, az éppen tíz éve bemutatott Eltávozott nap erre kereste a választ egy állami intézetben felnőtt lány, fiatal textil- munkásnő sorsában. Különösen markánsan fogalmazódott még ez a kérdésfeltevés a három év előtti Örökbefogadásban, majd a két év előtti Kilenc hónapban, s az ez év elején bemutatott ök ketten című 'filmjében. A feminizmus azonban csak felületes ítélkezés alapján jellemezheti Mészáros Márta munkásságát. Nem a nők helyzetét vizsgálja, hanem mindennapjain ~'ra jellemző társadalmi jelenségeket vesz művészi bonckés alá, s éppen az esetek női szereplőinek oldaláról közelíti meg a témát, elemzi az adott társadalmi képet. Üj filmjének bemutatása és méltatása előtt, mindezt nem szükségtelen feleleveníteni, mert az Olyan mint otthon főhőse — Mészáros Máltánál először — nem nő, hanem férfi, a film témája mégis rokon a korábbi művekével: a magányosság el- visclhatetlenségéről, a társkeresésről, a társadalom és az egyén viszonyáról van itt szó, még ha nagyon is sajátos történet keretében. Régi rosszmájú színházi szó járás szerint, ha egy produkcióban gyerek, vagy kutya is szerepel, a közönségsiker előre biztosított. Nos, az Olyan mint otthon egyik főszereplője gyermek, s éppen egy kedves kutyus kapcsolja a főhőshöz, Mészáros Mártánál azonban ez a két szereplő nem hatásvadász eszköz, tőle idegen lenne az ilyenfajta fogás. A gyermeket, a már lassan sztárrá emelkedő kis Czinhóczi Zsuzsa alakításában ro>onszenvvel fogadjuk. Megszeretjük, a Bundi kutyát is, a film főhősét azonban nem tudjuk vita nélkül elfogadni, nem tudunk mellé- állni, cselekvéseit, indulatait magunkévá tenni. Ha pedig egy olyan főhőst, aki egymaga tartóoszlopa az egész alkotásnak, nem tudunk elfogadni, a film egészével szemben is kérdőjeleink sorjáznak. Ki is az a Noválc András, a film központi alakja, akivel vitánk van? Fiatal egyetemi, vagy tudományos intézeti dolgozó, „amerikás” parasztcsalád értelmiségivé lelt fia, akinek ősei Amerikában hunytak el, csak apja tért haza családot itthon alapítani. Hivatalos kiküldetésben jár az USÁ-ban, éppen a kinti magyarok életének tanulmányozása végett, de nem tér haza időben, csak jókora késéssel. Itthon sem találja helyét, jóllehet késedelmes hazatérése miatt nem vonják felelősségre, de állását betöltik mással, felesége távol létében elvált tőle, szeretője is mással vigasztalódik. Ügy érzi, sehová sem tartozik, szülei környezetében, a falu közösségében sem találja fel magát, mindenkit elriaszt maga mellől, mindenki közeledését visszautasítja, csak egy tizenkét év körüli kislányt szeret meg, illetve előbb annak a kutyáját, végül is a gyereket elkéri szüleitől, magával viszi a fővárosba, neveli, valósággal szerelemmel csüng rajta, kettejük kis közössége jelenti már a férfi számára az egész világot. Nehéz igazat adni Novák Andrásnak. Ő hagyta el oktalanul hazáját, hazatérve neki kellene inkább alkalmazkodni a körülményekhez, nem mesterségesen kirekeszteni önmagát a társadalomból; elfordulása régi kedvesétől — a vonzó Anna Karina alakítja —, falusi agronómusnő visszautasítása — az ugyancsak igen vonzó Szabó Éva formálja —, s a gyereklányhoz való megmagyarázhatatlan vonzódása, már-már gyanús érzelme nem tudják a nézőt mellé állítani. Társ- talanul kilátástalan körülmények között élni az egyén vitathatatlan önhibájából — nem követelheti a társadalom együttérző rokonszenvét. S bármennyire is nézegetjük Novák András történetét, abban nem’ találunk olyan mozzanatot, amely azt igazolná, hogy mások hibájából, véletlenek összejátszása során jutott jelenlegi körülményei közé. Önmaga irányította sorsát, nyakassága, önfejűsége áll sorsa mögött. Igazságtalanok lennénk, ha a főhős megítélése nyomán tagadnánk a film erényeit, de tény, hogy míg korábban hősnőinek társkeresését, helykeresését mindenkor el tudta velünk fogadtatni a rendező, férfihősének sorsa nem tud úgy megfogni. Pedig Koródy Ildikó forgatókönyve, Koltai Lajos operatőri munkája segítségével Mészáros Márta most is mai valóságunk egy valóságos szeletét mutatja be igen érzékletesen, sok tekintetben emberi hitellel, csak éppen — mert főhősét nem tudjuk elfogadni — a történetet erősebben kimódoltnak. extrémnek érezzük. Novák Andrást Jan Nowiczki egyéni vonzereje sem tudta közelebb hozni hozzánk. Benedek Miklós Nők évkönyve A Nők évkönyve 1979. díszes kiadású kötet, gazlag tartalommal igyekszik hozzájárulni a dolgozó nők mindennapjainak szebbé válásához, a kulturált életkörülmények megteremtéséhez, a gyermekneveléshez, a harmonikus családi élet kialakításihoz. A könyv szól a szépségápolásról, a divatról, ft lakás csinosításáról. Fontos tudnivalókat közöl a szabadidő kulturált eltöltését szolgáló kiskertművelésről. Egyszerű, gyorsan elkészíthető ételrecepteket közöl, de segítségére siet a vendégváró háziasszonyoknak is, jól hasznosítható ötletekkel. Szépirodalmi válogatásában élvonalbeli írók munkáival lehet találkozni. A könyv 280 oldal terjedelmű. Szépítő egyesület A szombathelyi Szépítő egyesület kezdeményezésére a héten a megyeszékhely minden lakásába bekopog a postás az egyesület, a városi népfrontbizottság, a Vörös- kereszt városi vezetősége és az ingatlankezelő vállalat xrá_ sós kérésével. A kulturált együttélés érdekében arra kérik a megyeszékhely mi • en lakóiát. hogy legyen a város tovább! szépítésének, kürn "ezete védelmének szószólója, résztvevője. Többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy zavaró az együttélésre a harsogó magnó, rádió, televízió, a lakást, a kocsmával összetévesztő duhaj mulatozás, s az ablakban, vagy az erkélyen végzett szőnyegporolás, por- rongyrázás. Kérik a lakókat, telepítsenek növényeket a lépcsőházakba, közösen gondozzák őket, vigyázzanak rájuk, s ugyanígy a házak közé ültetett iákra, dísznövényekre is. A következő: két év múlva Az ózdi számadás után Szép képzőművészeti kiállításban gyönyörködhetnek ezekben a napokban a mű- vészetkedvelö látogatók Sátoraljaújhelyen. A városi-járási művelődési központban 15 olyan képzőművész alkotásaiból álló tárlatot nyitott meg Fleskó László városi tanácselnök-helyettes, akik halálukig a nagy múltú városban laktak, jelenleg itt élnek, vagy az idők folyamán innen elszármaztak. Műfajban, témában és az alkotók korát illetően is sokszínű, rendkívül gazdag és változatos összetételű az újhelyi tárlat. A fiatalok között vannak olyanok, akik éppen hogy kikerültek a gimnázium padjaiból, olyanok, akik nem régen végezték el a Képzőművézeti Főiskolát, találkozunk olyanok alkotásaival, akik évtizedek óta a városban élnek, de olyanokéval is, akik már csak posztumusz művekkel szerepelnek ezen a kiállításon. Kerényi István, Harasztos Gyula, Romhányi Imre, Pet- rasovszky Pál, Andrássy .Tá- nosné, Sárdi Éva, Jencsik Béla, Kricsfalussy György, Sebestyén Ágnes, Urbán Béla László, Véghseő Klára, Mezősi László, Zsóri András, Boros Tamás György és Var- koly László alkotásai azt bizonyítják — mondotta megnyitójában Fleskó László —, hogy a városnak nemcsak gazdag képzőművészeti hagyományai vannak, hanem ma is van szellemi erő, akarat és kezdeményező készség egy újhelyi „műhely” megteremtéséhez. És az elkövetkező időszak tervei között szerepel is a helyi képzőművészet még hathatósabb felkarolása. H. J. Mint beszámoltunk róla, szombaton befejeződött Özdon a munkás képzőművészeti körök második országos találkozója. A találkozóhoz kapcsolódó országos kiállítás igen szép borsodi sikereket is hozott, a kiadott díjak jelentős hányada szűkebb pátriánkat képviselő szakköröknek, szakkörvezetőknek és egyéni alkotóknak, valamint egy ózdi alkotó kollektívának jutott. Érdemes visszatekintenünk a munkás amatőr képzőművészek ózdi számadására, meg természetesen a kiállításra. A Järger Krisztina rendezte kiállítás az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ emeleti kiállítótermében, előterében, illetve az Ózdi Vasas Galéria termében várja az érdeklődőket. A tárlat roppant megkapó. Különös figyelmet érdemel a szobrászati anyag. A kő, fa és fém kisplasztikák mind tematikailag, mind kifejezési eszközeiket tekintve széles skálán mozognak. Megtalálható itt egymás szomszédságában az aprólékos kidolgozottság és a tömbszerű megjelenítés. a márvány hajlataival való - témaérzékeltetés, vagy a fa eredeti adottságainak a kompozícióba való beillesztése csakúgy, mint a mértani formák egymáshoz illesztésével történő gondolatközlés. E sokféleség ellenére a szobrászati anyag színvonala a legmagasabb, leginkább kiegyensúlyozott. Vonatkozik ez a nagy számban látható érmékre és ide sorolható plasztikai kísérletekre is. A grafikai anyag sokszínűségében, tükröződik leginkább a munkás képzőművészeti körökben folyó műhelymunka. A tárlat rendezése — nagyon helvesen — helyet adott a különböző kísérleti jellegű törekvéseknek, a különböző technikák ötvö- zési próbálkozásainak, s az anyag egésze azt bizonyítja, hogy a grafikai ágazatban realizálódik leginkább a Népművelési Intézet irányította képzőművészeti táborokban, körökben néhány éve folyó, szemléletváltozást, szorgalmazó, térben gondolkodásra sarkalló, az egész képzőművészetet tágabban értelmezni és elfogadtatni akaró, az élet komplexitásába mindinkább beilleszteni kívánó nevelő munka. Ezeknek a törekvéseknek az elfogadását és helyességét tükrözik, ennek a komplexitásnak a jó példái a környezetalakítási tervek, amelyekkel éppen a házigazda ózdiak jeleskedtek leginkább. A jelentékeny hányadot kitevő festészeti anyag jobban kötődik a hagyományos táblaképfestészet- hez, s bár ebben az ágazatban is igen sok értékkel találkozunk, itt lelhető — vagy érhető tetten — leginkább a modernkedés, vagy mesterkéltség is. Talán qppen a festészet gyökerezik olyan erős hagyományokban, amelyekben a változás nem megy zökkenők nélkül. A Népművelési Intézet képzőművészeti táboraiban évről évre munkás amatőr képzőművészek százai és ezrei akkumulálódnak, majd a tábori új ismereteket egész évi köri munkájukban feldolgozzák, átadják, továbbfejlesztik. A kiállításokon való számbavétel szükséges. A nyári tatai amatőr tárlat mellett az ózdi, munkás körökre szűkített kiállítás roppant sok tanulsággal jár a találkozón megjelent mintegy 150—180 munkás képzőművészeti köri tagnak. Ott voltak igen nagy számban a munkás amatőr művészeti mozgalom már veteránnak tekinthető, de megújulni kész idősebb művelői és a mozgalom fiatalabbjai egyaránt, hogy a kétnapos találkozó kiállításán megismerjék az ország más területén működő társaik munkáját, kötetlen beszélgetéseken gondolatokat cseréljenek, majd befejezésként három szekcióban — festészeti, grafikai, plasztikai — országos hírű művésztanárok irányításával megvitassák a munkás amatőr képző- művészeti mozgalom aktuális feladatait. A szekcióüléseken többségben ismerősök cseréltek gondolatokat. Beszélgettünk az üléseket vezető művésztanárokkal, sok részvevővel — — köztük a diósgyőriekkel, ózdiakkal, kazincbarcikaiakkal — s mintha egy néhány hete abbahagyott eszmecserét folytattunk volna: a művésztelepek, nyári táborok gondolatkörei gyűrűztek itt tovább, most már országos tapasztalatokra épülten, a találkozó tárlati anyagára is támaszkodva. Határozottan jobb lett volna, ha e megbeszélésekhez, szekcióülésekhez a tanácskozásokat vezető művésztanárok nemcsak az elfogadott kiállítási anyagot hasznáhatják fel illusztrációként, hanem a beküldött, de el nem fogadott anyagon is demonstrálhatták volna a gondolatcserék egyes tételeit, megállapításait. A találkozó azonban így is hasznos, s elsősorban gondolatébresztő, termékenyítő hatású volt. A találkozó befejeződött, a tárlat még november 7-ig látható Özdon. A jelenvoltakban bizonyára tóvábbmun- kálnak a második országos munkás képzőművészeti találkozó tanulságai, Özd városa pedig az országos szervekkel már arra készül, hogy két esztendő múltán miként készítse elő és rendezze meg a harmadik találkozót, amely országos jellege mellett a kohászváros képzőművészeti életének is igen jelentős eseménye, élesztője. Özdon ugyanis éppen az első találkozóhoz kapcsolódva nyílt meg az azóta igen mozgalmas életet folytató Ózdi Vasas Galéria, a város kulturális életének mind jelentősebb tényezője. A biennale szerűen Özdon jelentkező amatőr találkozó és kiállítás — hisszük — elválaszthatatlan lesz a város és Borsod megye életétől. (benedek) Ha az elsők összerogynak, áll helyükbe más...” A nemzetközileg ismert munkásdal szinte mottója is lehetne annak az eseménynek, amely az MSZMP Bor- sodnádasdi Bizottsága székházában zajlott le. A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat huszonhat szocialista brigádjának hetven tagból álló csoportja többek között olyan országjáró túra keretében készül fel a KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából egy szellemi vetélkedő megrendezésére, amelyben „helyszíni szemlét” tart a munkásmozgalom új és legújabb kori történeti eseményeinek megismerése céljából. A szocialista módon kulturálódni vágyó, és már a jubileum szellemében tevékenykedő brigádok küldötten Murányi Elemér MSZMP nagyközségi bizottsági titkár köszöntötte. Ezt követőleg a vendégek előadás keretében ismerkedtek meg a Borsod megyei sztrájkok történetével. A vetélkedő megrendezéséhez igen gazdag ismeret- anyaggal vértezték fel magukat, mert szemináriumszerűen felidézték, megvitatták az ösztönös és szervezett szrájkok eseményeit, következményeit, tanulságait. Szó esett a vita keretében a me- zőcsátiak agrárszocialista szervezkedéséről, az 1904-ber országos méreteket öltöt’ vasutas-sztrájkról, az arató sztrájkokról, majd a királ- di, somsályi, saj őszen tpéter1 bányamunkások sztrájkmoz galmalról. Valamennyi esemény felidézésénél felcsendült egy- egy forradalmi dal, amely mindig lelkesített, meg-meg- újuló harcra buzdított a sztrájkok, a forradalmak és a KMP megalakulásának eseményeinél. A csoport a tapasztalat- csere után Salgótarjánban folytatta honismereti túráját Kertész Sándorné, Jóczik Zoltánná és Bihari Istvánná vállalati és szakszervezeti vezetők irányítása mellett. Napjainkban tanácskoznak Egerben a szocialista hazafi- ság problémáiról. A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat dolgozói, szocialista brigádjai — a vállalati és szakszervezeti vezetőség és a pártszervezet támogatása mellett — gyakorolják a szocialista hazafiságot mind munkájukban, mind szocialista életmódiuk formálásában. A vetélkedőhöz sok sikert kívánunk, és bízunk abban, hogy példájuk követőkre talál. Nemesik Pál
