Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

1978. október 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Postánkból i i i i » i i i i » KÖSZÖNÖM . .. Köszönet a MÁV-szakis- kola, — vasútgépészen sza- kosoK —, tanúiéinak azért a kedves, önzetlen segítségért, amelyet nekem októoer 6-án nyújtottak. Aznap kaptam meg a tüzelőmet, 10 mázsa aprított fát, s igen nagy gondban voltam, mivel hord­jam be. Nem volt semmi se­gítségem. Hozzáfogtam egye­dül, de nehezen ment, mivel a közelmúltban a karom el­tört. Tizenkét óra után jöttek arra a szakiskolások. Meg­kérdeztem nem tudnának-e segíteni. Azt felelték, most laborgyakorlatra mennek. De alig telt el öt perc, már jöttek vissza öten, mondván: segíteni akarnak. Nem telt bele fél óra sem és behord- ták a fát; Elképzelhető, mi­lyen segítséget jelentett ez nekem. Tizenöt éve nyugdíjas vagyok, tehát már nem fia­tal. Amikor végeztek, termé­szetesen honorálni szerettem volna amit kaptam, de egyi­kük sem fogadta el a pénzt... K' "lőnöm kedvességüket. Kí­vánom nekik, hogy az élet­ben mindig kapják meg em­berségességükért a megfelelő jutalmat. Létray Anna Miskolc ÁLLVÁNYOZVA EGY ÉVE! Végtelenül bosszantja a Miskolc, Hunyadi utca lakóit, az arra járókat — rontja a városképet is —, hogy a 6. szám előtt nem lehet a gya­logjárón közlekedni az áll­ványoktól. Egy éve, hogy az épület fala mellé állványokat emeltek. Ha a tüzelőm — másoké is —, csak néhány óra hosszat az utcán van, már szólnak érte, vagy bün­tetés jár. Kérdés, vajon mi­lyen büntetést fizetett az a hanyag vállalat, amely pe­dig ennyi időn át akadályoz­za a forgalmat?!... Kormos István Miskolc EHHEZ NEM VOLT JOGA! Arra a kérdésre szeretnék választ kapni: mennyi ideig tartózkodhatom én a postán ? Mennyi ideig tartózkodhat a postahivatalban, aki ügyét intézi? Október 10-én levelet kap­tam másodikos iskolás fiam­tól, aki az egyik SZOT gyer­meküdülőben van. Arra kért, küldjék a számára levelező­lapot, mivel ott nem nagyon lehet kapni. Ügy gondoltam, a leggyorsabb elintézési mód, ha azonnal elmegyek a pos­tára, megveszem a kért leve­lezőlapokat és zárt boríték­ban továbbítom. Így érkez­tem háromnegyed 12 órakor egyéves kisfiámmal az edelényi postahivatalba. Meg­vettem a lapokat és leültem, hogy borítékba tegyem. A kisfiam ezalatt egy mukkot sem szólt, de amikor az utol­só lapot tettem a borítékba megszólalt, hogy kéri a le­esett kiflijét. A posta egyik alkalmazottja erre megje­gyezte: — Legyen szíves otthon megírni a levelet, mert a postán 5 percnél tovább tar­tózkodni nem lehet. Megjegyzem: még három perce sem voltunk olt, de ar­ra már volt korábban eset, hogy 15 percet is ott kellett lenni, szintén gyerekkel, sor­ra várva. Ide kívánkozik még, hogy az említett idő­pontban rajtunk kívül senki nem volt a hivatalban, s meglátásom szerint az illető személy — aki figyelmezte­tett —, semmiféle munkát nem végzett. Kérdezem: joga volt-e engem, egy három- gyermekes anyát az említett, közönséges módon kiutasíta­ni?!... Menyhárt Lászlóné Edelény AZ IDŐSEBBEKET KÖSZÖNTÖTTÉK Szép élményben volt ré­szük október 16-án Edelény nagyközség idősebb korú la­kosainak. A községi szakma­közi bizottság rendezésében, a HNF, a KISZ, a Vöröske­reszt és a Közalkalmazottak Szakszervezete közreműködé­sével 1köszöntötték őket ün­nepélyes hetetek között, az Ifjúsági Ház szépen feldíszí­tett nagytermében. Az „öregek napján” részt vevő mintegy száz idősebb ember között voltak munká­sok, tanácsi dolgozók, peda­gógus nyugdíjasok, termelő­szövetkezeti nyugdíjasok. Az ünnepi köszöntő beszédet dr. Sándor Dezső tanácselnök, országgyűlési képviselő tar­totta, majd az általános is­kola kisdobosainak műsora tette még hatásosabbá, em­lékezetesebbé a napot. Az ünnepeltek nevében Galkó Lajos nyugdíjas tsz- elnök mondott meleg hangú köszönetét a meghívásért, az ünnepélyes találkozó meg­rendezéséért. Lukács János Edelény Kedvez az idő a faültetésre Faiskolai úidonsáPÉ A Miskolci Kertészeti Vállalat szentpéteri ország­út mellett levő faiskolájá­ban az elmúlt napokban megkezdődött a cserjék, fák felszedése és előkészítése az őszi telepítésekre. A faisko­la a vállalat parképítő, park- fenntartó részlege igényeinek kielégítésén túl igyekszik más vállalatok, sőt, a kiskerttulaj­donosok díszfa-, díszcserje­igényét is biztosítani. Újdon­ságnak számít a faiskolában, hogy ezúttal a vásárlók színes fotókatalógus alapján vá­laszthatják ki a nekik tet­sző dísznövényt. Külön ajánlókatalógus is készült ez évre, amely tartalmazza a Miskolc környékére javasolt fák,- cserjék rövid leírását, talaj- és éghajlatigényét is. Mindezek az újdonságok különösen a kezdő kertész- kedőknek választását köny- nyítik meg. A faiskolában (reggel 7- től délután fél 3-ig tart nyitva), különösen gazdag a választék juhár, galagonya, kőris, vöröstölgy, hársfák­ban. A cserjék közül vörös- gyűrűs somból, gyöngyvi­rágcserjéből, áljázminból, vörösfűzből, mályvacserjé­ből, gyöngy vesszőből és hó­bogyókból bőséges a kíná­lat. A dísznövények mellett természetesen gyümölcsfa­csemetéket is — elsősorban meggyet, szilvát, almát, cse­resznyét és körtét — árusí­tanak. fi felduzzasztott Pece A kei mérés különbsége adja a hordó térfogatát mi igaz, az igaz, az Ady-hídnál váratlanul felszínre bukkanó pa­takunk, a Pece sohasem nyújtott épületes látványt. Ennek ellenére valahogy megszoktuk, szótlanul meg­tűrtük ezt az 50—60 méteres felszíni szakaszt, a kétes színben csordogáló vizet, a partját benőtt gazokat, az olykor beleszórt szemetet, gondolván arra, hogy előbb- utóbb az átalakuló város föld alá rejti ezt a tényleg elta­karni valót. Azonban az emberi tűrő­képesség határa is véges! Egy hete talán, hogy lebontották a környék másik „díszét”, az egykori királyfürdőt, amire a környéken lakók mind azt mondták: végre! Maradvá­nyát, a törmeléket, a téglá­kat még ma is hordják a fu­varosok. Az épület összedön- tése után lett belőle olyan halom, hogy hetekig eltart ez a munka. Sőt, olyannyira nagy volt ez a törmelékha­lom, hogy a szomszédos Pe- cébe is került belőle, gátat., akadályt emelve ezzel a más­kor alig csordogáló víznek. S a Pece megduzzadt! S ezzel együtt, mintha a szemét is több volna a vízben! De ami a legundorítóbb, a bűz is meghatványozódott, tegnap­előtt délután, amikor arra jártam, egyenesen elviselhe­tetlen volt. Miskolc talán legforgalma­sabb pontja! Napjában ezrek és ezrek járnak erre (a bel­városi lakótelep lajtóinak út­ja erre vezet), a környéket előszeretettel használják par­kolásra a külföldi autótulaj­donosok. Szép városképet visznek magukkal mondha­tom ! Tudom, előbb-utóbb itt is lesz megoldás. De mikor? Ami már-már az egészséget ve­szélyezteti, nem tűr halasz­tást, nem mérhető semmiféle határidővel! (ha) • Kifordulok, befordulok, hordót látok minden­hol. Az udvaron, a fedett előtérben, s persze odabent a ... (nem is tudom mi a hi­vatalos neve, talán hitelesítő helyiség) egyszóval ott is. A látványt nyújtó helyszín pe­dig nem más, mint az Orszá­gos Mérésügyi Hivatal tállyai alkirendeltsége, vagy ahogy erre nevezik: a hordóhitele­sítő. A sürgés-forgás, forgalom naptár nélkül is elárulja „itt van a víg szüret, s mustos kádja körül a szüretelőknek víg tábora örül”. A sok üres hordó „szolgálata” rövidesen tehát elkezdődik, ez tény, de hogy víg-e az idei szüret, azon már lehetne vitatkozni, mint ahogy Bányiczki Laci bácsi, az egyik hordósgazda meg is teszi, mondván, 1965- től csak „káposztáié” termett, itt Hegyalján. S ellenpélda­ként az 54-es évjáratot emlí­ti. amikor itt Tállyán is vi­lágmárkát, 27 cukorfokos sző­lőt szüreteltek a tőkéről. Vagy ott volt 1958, amikor 24—25 fok körül mozgott a cukorfok. Azok voltak a nagy szüretek! Az idei vi­szont olyan csapnivalóan rossz, hogy inkább ne is be­széljünk róla. Személy sze­rint neki már csak 800 négy­szögöl szőlője van, a többit eladta. Ezzel is lassan kár kínlódni, — panaszolja, s arra biztat, nézzek csak szét Tállyán, majdnem minden ablakban olvashatom, hogy itt. meg itt. szőlő van eladó. Így kesereg Laci bácsi, mi­közben a hordói méretét val­latják, de az, hogy itt van hét hordóval, az csak azt bi­zonyítja, ennek az idei „ká­posztalének” is szüksége lesz a tárolóedényre, sőt, én azt hiszem, lesz erre torok is, amelyik majd lenyeli... Ennyi kitérő után azonban lássuk a hordóhitelesítő mun­káját, aki azalatt sem ma­radt tétlen, míg mi a szőlő­ről, az évjáratokról beszél­gettünk. Knizner Pál alkirendelt- ség-vezető, térfogathitelesítő. Az előbbi a beosztást, utób­bi a foglalkozást jelenti. — Mivel a hordók mérete viszonylag rövid időn belül is megváltozhat, ezért azokat, évente hitelesíteni kell. A változás minden esetben tér­fogatcsökkenést jelent, amit például borkőlerakódás, vagy a száraz helyen tartás követ­keztében beállt „zsugorodás” okozhat... Maga a hitelesítési műve­let viszonylag egyszerű. A hordót színültig töltik csap­vízzel, majd a súlyát lemérik. Ezt követően a vizet kiöntik belőle, s az üres hordót újra mérik. A két mérés különb­sége adja a hordó térfogatát. Annyi kiegészítést azért hozzá kell tenni, hogy mivel 4 fokos víz számít egy kiló­nak, a csapból felhasznált vi­szont 12 fokos, ezért egy táb­lázat alapján bizonyos tér­fogatnagyság után néhány decit pluszban hozzászámí- táhak a mérés eredményé­hez. (Például, ha a két mé­rés különbsége 225 kilo­gramm, akkor a hordó nem 225 literes, hanem három de­civel több.) A hitelesítésért egyébként a kisebb hordók esetében 30 forintot, a na­gyobb hordók esetében pe­dig 50 forintot fizet a tulaj­donos. A mérés eredményeit min­den esetben jegyzőkönyve­zik. Majd a tényleges térfo- gatméretet égető bélyegző­vel a hordó sík lapjába be­lesütik. A hitelesítés jele: az évszám, a térfogatméret li­terben és a népköztársaság címere. Amíg a hevítőben izzik a faszén, s közötte meggypi­rosra hevülnek a hitelesítő bélyegzők, Knizner Pál azt is elmondja; napjában hatvan­nyolcvan hordót hitelesít, évente pedig 6 ezer daőab körül. Ilyenkor szüret tálán elsősorban a kistermelők! hozzák hordóikat (most is tállyaiak és rá'kaink sora­koznak itt, az év többi ré­szében beütemezés szerint a bortermelő gazdaságok. A Hegyalján Tállyán kívül Tolcsván és Sárospatakon is működik hordóhitelesítő. • Kifordulok,- befordulok, hordót látok minden­hol. Ma még itt a hordóhitele­sítőnél, s vízzel telítve. De né­hány nap múlva igazi he­lyükre kerülnek le, a pincék mélyére. S tényleg azt őrzik majd. ami beléjük való. Még, ha Bányiczki Laci bácsi dünnyögi is, hogy „káposztá­ié” lesz csak az. Laci bácsi, tavasszal meg­kóstoljuk azt a „káposztale­vet”! Én szentül hiszem, nem is lesz az olyan rossz. (hajdú) Fotó: Iaczó Bainskok s pénztárgép tnpli Bizonyára kevesen tudják, hogy a boltok pénztárosai időnként, milyen „vérre me­nő” szakmai küzdelmeket folytatnak. Azt viszont nem is feltételezzük, hogy a vá­sárlók ismerik, milyen mó­don rendezik meg a pénztá­rosversenyeket. N oha, en­nek kulisszatitkai valóban ér­dekesek ! Ezért Szabó Endrét, a Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi osz­tályvezetőjét, a vállalat pénz­táros csapatának „edzőjét” kértük meg: számoljon be a legutóbbi bajnokság sikeré­ről. — A KPVDSZ-hez tartozó vállalatok, országos, pénztá­rosversenyét a közelmúltban rendezték meg a fővárosban. Büszkén újságolhatom, hogy páratlanul előkelő helyezése­ket értek el dolgozóink. Hu- dák Ilona (a miskolci, 62-es számú illatszerboltból) meg­szerezte az egyéni első he­lyet. Ugyanakkor csapatver­senyben — Szendrei Piroska (a miskolci, 151-es számú üveg- és porcelánboltból), Kiss Elekné (a kazincbarci­kai, 181-es számú papírüzlet­ből), Molnár Miklósné (a sá­toraljaújhelyi, 7-es számú háztartási üzletből), Hudák Ilona és Toldi Ferencné (a miskolci, 21-es számú háztar­tási boltból) — a másodikok lettek. — Hogyan rendezik meg a pénzt árosverseny ehet? — Nos, a feladatok sorá­ban szerepel a pénztáros- munka valamennyi fázisa. Elsőként, a szalagbefűzés. Iludák Hona az egyéni első helyezett amely a szokásos öt perc he­lyett, itt mindössze 15—20 másodpercig tarthat. Ezután tíz vásárlónak, 10 különféle árucikket kell beblokkolni. Ér­demes megjegyeznem, hogy egyéni első helyezettünk re­kordideje 2,5670, míg csapa­tunké 11,3068 perc. Itt mint látható, még a századmásod­percek is számítanak. Példá­ul, a tavalyelőtti győztes csa­pat ideje 13,0958 volt. Ezt si­került most megelőznünk. — Miképpen sikerült meg­nyernie a pénztárosversenyt? — kérdeztük Hudák Ilonától. — Nem titok, hogy mint minden verseny, ez is már csaknem profi alapokon nyugszik. Csapatunk tagjai messzemenő támogatást kap­tak vállalatunktól. Rendsze­resen gyakoroltunk, jól elő­készített munkaterv alapján. Velem együtt sokan vallják: a mostani időeredményünket már aligha lehet tovább „fa­rag'1' — Mi volt a legnehezebb akadály a versenyben? — Mint minden pénztáros versenyt, ezt is két kategó­riában, Ratusban és Anker F—8-asban rendezték. A két géptípus között, jelentős mi­nőségi különbség van. Rá­adásul a kezelésük is ellen­tétes módú. Nekem viszont gyorsan kellett „átállítanom magam” az egyikről a másik­ra, mivel mindkét kategóriá­ban indultam. Az elmúlt héten egy kis hnziünnepség keretében kö­szöntötték a pénztárosver- seny bajnokait. Pataki László, a Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat igazgató­ja nagyra értékelte a ver­senyzők igyekezetét: az egyé­ni első helyezettet Kiváló Dolgozó kitüntetésben, míg a többieket, köztük a verseny­zők felkészítésében élen járó Szarka Gyulánét jutalomban részesítette. Ezen az ünnep­ségen hangzott, el. hogy a pénztárosverseny valós győz­tesei, a vállalat üzleteiben megforduló vásárlók. Ugvan- is a szűk alapterületű boltok forgalmát, a kiszolgálás gvor- sáságát fokozhatják, ha mi­nél több ilyen jól képzett bajnok pénztárosok ülnek a kasszagépek mögött. S az már bizonyosra vehető, hogy a felkészülés, valamint a ver­seny során szerzett hasznos tapasztalatokat, valamennyi győztes saját boltjának mun­kájában kamatoztatja majd! (X) Bélyeg a hordón

Next

/
Oldalképek
Tartalom