Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. október 24., kedd Losonci; Pál Vas megyében Losonczí Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délután kétnapos lá­togatásra Vas megyébe érke­zett. Szombathelyen, a me­gyei pártbizottság székházá­ban Horváth Miklós első tit­kár és Bors Zoltán, a me­gyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a közepes ipar­ral, erősen állattenyésztő centrikus mezőgazdasággal rendelkező megye életéről. Az Elnöki Tanács elnöke a délutáni órákban az or­szág legkisebb termelőszö­vetkezetébe, a szombathelyi .,Kertész” Tsz-be látogatott és felkereste a Vas megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatot. Október 24: ENSZ-itap Október 24-ét világszerte az ENSZ napjaként tartják számon: 33 évvel ezelőtt ezen a napon lépett életbe az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének alapokmánya. A világ­szervezet számos állam erő­feszítéseinek eredményeként jött létre, születése megfe­lelt a második világháborút átélt és a múlt megismétlő­dését megakadályozni akaró milliók akaratának és érde­kei nbk. Az elmúlt 3.3 év alatt a vi­lágszervezet sokat fejlődött. Alapításakor alig félszáz tag­országa volt; a most folyó, 33. közgyűlési ülésszak mun­kájában" már 150 ország kép­viselői vesznek részt. Jelen­legi legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy elősegít­se korunk legégetőbb problé­máinak megoldását: a fegy­verkezési hajsza megfékezé­sét, az atomháború veszélyé­nek elhárítását, az enyhülési folyamat visszafordíthatat­lanná tételét és a politikai enyhülés katonai enyhülés­sel való kiegészítését. Baranya És Boísoeí iizrtiása (Folytatás az 1. oldalról) ron a mezőgazdaság dolgozói siettek: baranyaiak Borsodba, hogy segítsenek az életet, a gabonát betakarítani. Most kombájnosok, termelőszövet­kezeti vezetők szólhattak-em- lékezhettek minderről. Es még mezőgazdaság: szüret a Mecsek környékén és szüret Tokaj-Hegyalján. Borok üze­nete, termelők találkozása. Miről ír a Dunántúli Napló mai száma — erről szólt teg­nap a főszerkesztőhelyettes. S ugyanezt tette az Észak- Magyarország, lapunk főszer­kesztője is. Mi történt tegnap itt — és mi Dél-Dunántúlon? Erről tájékoztatott a pécsi stúdió Dél-dunántúli híradó­ja és a miskolciak Észak- magyarországi krónikája. Hogy mi történt, tegnap a két megyében? Dolgoztak, termeltek üzemekben, válla­latoknál, iparban és mezőgaz­daságban, tanultak az isko­lákban, munkálkodtak a hi­vatalokban, intézményekben. Egyszóval: mindenki végezte mindennapi munkáját. Mi volt mégis ünnepi? Egy első szándék — két távoleső me­gye rádióstúdiójának közös műsora — megvalósulása. Ünnepivé tette az úttörő vál­lalkozással járó izgalom, a feladat, a készülődés; és a feladat megoldása. Hogy mi­ért hallottunk mégis — ha mindezt átéreztük-tudtuk is — „mindennapi” műsort? Mert közös dolgainkról, mun­kánkról, törekvéseinkről, örö­meinkről és összetartozásunk­ról szólt ez a műsor. Min­dennapi életünkről. Ezért üd­vözöljük és köszöntjük e vál­lalkozást. A szándék megva­lósítását. (t. n. j.) Három szakszervezet főtitkára Borsodban (Folytatás az 1. oldalról) világ polipropilén termelése az utóbbi öt évben megdup­lázódott. Ez idő alatt a szo­cialista országokban is több üzem épült, de azok nem tud­ják még a saját belső szük­ségletüket sem kielégíteni. Ez és a polipropilén sokrétű fel­használási módja, térhódítása késztette a vállalatot az új gyár felépítésére. Az igazga­tó szólott róla, hogy a 4,2 milliárd forintos beruházás a berendezések, a technoló­gia korszerűségét és a beru­házás megvalósításának üte­mét tekintve is kibírja a nemzetközi összehasonlítást. Az új létesítmény határidő előtt történt üzembe helye­zését nagymértékben segítet­te, hogy a három szakszer­vezet kezdeményezésére 1976 tavaszán — a beruházás első esztendejében — szocialista együttműködési szerződést írt alá hm-onnégy, a beruházás­ban közreműködő vállalat igazgatója és szb-titkára. Huszár Andor tájékoztató­jában elmondta, hogy szep­tember 30-a, vagyis a gyár üzembe helyezése óta csak­nem 900 tonna kifogástalan minőségű ' polipropilén-port gyártott az új üzem, így az év végéig még további je­lentős mennyiségű terven fe­lül gyártott termék előállí­tásával járulnak hozzá a po­lipropilén import csökkenté­séhez. Gyöngyösi István, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a három ágazati szakszervezet nevében elis­meréssel szólt a beruházók és a kivitelezők nagyszerű tel­jesítményéről. Külön kiemel­te a beruházás jó előkészíté­sét, amely döntően közreját­szott abban, hogy a TVK ha­todik termelőüzeme három hónappal a határidő előtt megkezdhette a hazai poli­propilén gyártását. A vendé­gek ezt követően megtekin­tették aí próbaüzemeltetést folytató gyárat, majd Kazinc­barcikára, a Borsodi Vegyi­kombinátba látogattak. Dajka Ferenc, Gyöngyösi István és Herczeg Károly — Tolnai Lajosnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjé­nek és Tóth Józsefnek, az SZMT vezető titkárának tár­saságában — először gyárlá­togatáson vettek részt. Kört- vélyes Istvánnak, a BVK igazgatójának kíséretében megtekintették az elektrolí­zis, valamint a polimerüze­met. Körtvélyes István el­mondta, hogy jövőre, amikor a PVC—III. már teljes kapa­citással dolgozik, a vállalat termelési értéke eléri az évi 7 milliárd forintot. Szólott róla, hogy a vállalati terv 1978-ra 50 ezer tonna pvc- por előállítását írta elő. A tegnapi teljesítményt figye­lembe véve már több mint 40 ezer tonnánál tartanak, így várhatóan túlteljesítik az elő­irányzatot. Ügy számítják, hogy december 31-ig a régi és az új gyár legalább 90 ezer tonna terméket állít elő. A próbaüzemelés sikerét jelenti az is, hogy az eddig gyártott pvc-por minősége kifogásta­lan, megegyezik az iparilag fejlett tőkés államok hasonló termékével. A vendégek a gyárlátoga­tás során szerzett tapaszta­latokat a BVK gazdasági, párt- és tömegszervezeti ve­zetőinek jelenlétében össze­gezték. L. L. Elutazott Piolr Janszewlcz Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghí­vására Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke ok­tóber 20—22. között barát' látogatást tett hazánkban. Vasárnap elutazott Budapest­ről. Lázár György és Piotr Ja­roszewicz tájékoztatta egy-' mást az országaikban folyó szocialista építőmunka idő­szerű kérdéseiről, és átte­kintette a magyar—lengyel együttműködés helyzetét. Megállapították, hogy a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség ez év júniusi lengyel- országi látogatásakor elfoga­dott megállapodások valóra váltása eredményesen folyik, a kapcsolatok gyümölcsözően fejlődnek az élet minden te­rületén. Állást foglaltak a gazdasági együttműködés to­vábbi dinamikus fejlesztése, a termelési szakosítás és a ko­operáció bővítése mellett. Piotr Jaroszewicz lengyel­országi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. ji * A szervezett dolgozók ked­vezményes üdültetésének és turizmusának fejlesztéséről tárgyal Budapesten — a IX. szakszervezeti világkongresz- szuson hozott határozatok alapján — a Szakszervezeti Világszövetség Nemzetközi Szociálturisztikai Bizottsága (CSITSL), amely hétfőn kezdte meg kétnapos ülését a SZOT székházában. iri József Jean Francois Deniau francia külkereskedelmi mi­niszter meghívására hétfőn Párizsba érkezett Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter. Párizs Orly repülőtéren turizmus A Szakszervezeti Világszö­vetség nevében Gáspár Sán­dor, az SZVSZ elnöke, a SZOT főtitkára köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd Giuseppe Casadei, a bizott­ság elnöké nyitotta meg az ülést, amelyen a testület tag- szervezeteinek delegációi, il­letve küldöttei és több uta­zási szervezet megfigyelője vesz részt. a magyar vendéget vendég­látója fogadta és kísérte a szálláshelyül szolgáló Crillon hotelbe. Fogadtatásánál je­len volt Veress Péter, a Ma­gyar Népköztársaság párizsi nagykövete is. Mannhcimbcn véget ért a Német Kommunista Párt kongresz- szusa. A párt elnökévé ismét Herbert Miest választották meg a küldöttek. A képen középen a párt helyettes elnöke, Her­mann Gautier gratulál Herbert Miesnek. J apán és Kína külügyminisztere ünnepélyesen kicse­rélte a még augusztus 12-én Pekingben aláírt szerző­dés ratifikációs okmányait. A diplomáciai aktus magas rangú kínai vendég, Teng Hsziao-ping miniszterel­nök-helyettes jelenlétében történt, aláhúzva, ezzel azt a jelentőséget, amit elsősorban Peking tulajdonít az ok- ; mánynak. Az előzmények közismertek: Kína- a rábeszélés és a I nyomás széles eszköztárával rábírta a hosszasan szabódó j Tokiót 'az úgynevezett hegemónia-cikkely elfogadására, I ami egyértelműen a Szovjetunió ellen irányul. Ezzel a tér­ségben új helyzet állt elő, amelynek következményei hosszabb távon is hatást gyakorolhatnak. Mik — minden japán hivatalos cáfolat ellenére — ezek az új motívumok? Bár Tokió továbbra is azt állítja, hogy külpolitikájának alapja az úgynevezett „egyenlő távolság” elve, a hegemó­nia-tétellel súlyosbított japán—kínai szerződés fényében ez az állítás többé nem állja ki a tények próbáját. Mivel az ország két nagy szomszédja körül az egyik javára és kifejezetten a másik rovására kötött hosszú távú, ráadásul automatikusan meghosszabbodó szerződést, nem lehet im­már szó egyenlő távolságokról. A Teng jelenlétében történt ratifikációs okmánycsere olyan folyamat része, amely nagyobb szerephez juttatja Japán revansista köreit és máris érezhetően meggyorsítja a japán fegyveres erők — alkotmányellenes — fejlesz­tését. állá! il. ük FI sását II. János Pál, a Vatikán történetének 265. pápája, va­sárnap elfoglalta a Szent Pé­ter Bazilika előtt jelképesen felállított trónját. Az új egy­házfő — elődjéhez, I. János Pálhoz hasonlóan — eltekin­tett a nyilvános megkoroná­zástól, a földi hatalmat jel­képező tiara viselésétől. A pápa misét pontifikáit latinul a Szent Péter téren egybegyűlteknek. A tömegbe több ezer lengyel hívő ve­gyült, akik a krakkói érsek pápai beiktatása alkalmából rendezett ünnepségre külön- repülőgépekkel érkeztek Ró­mába. A Szovjetunió Kommunis ta Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a Minisztertanács va­sárnap délután kiadott köz­leménye mély fájdalommal tudatta, hogy szombaton, hosszas, súlyos betegség után 83 éves korában elhunyt Anasztáz Ivanovics Mikojan, az SZKP egyik legrégibb tagja. Anasztáz Mikojan, aki 1895-ben született, 1915-től II. János Pál ünnepélyes beiktatásán 125 ország kép­viseltette magát hivatalos küldöttséggel. Olaszország képviseletében megjelent Per­tini köztársasági elnök és Andreotti kormányfő. A Len­gyel Népköztársaságot Hen­ryk Jablonski államfő képvi­selte. A Magyar Népköztár­saság delegációját Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese vezette. Tagjai voltak Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Palotás Rezső római magyar nagy­kövét. Az egyházi küldöttsé­get dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek vezette. Mikofan volt tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Ma­gas politikai és állami funk­ciókat töltött be. Anasztáz Mikojan számos alkalommal kapott magas kormánykitüntetést. Legutóbb 80 éves korában Lenin-rend- del tüntették ki. Néhány hó­nappal ezelőtt a Komszo- molszkaja Pravda közölt ve­le interjút a forradalmi har­cok napjait elevenítve fel. Utolsó éveit nyugdíjban töl­tötte. A politikai munka műhelye A pártalapszervezetek — a politikai munka műhelyei — a kommunista emberi kö­zösségek, olyanok, amelyek­nek meghatározó szerepük van abban, hogy tagjaik a szó legteljesebb érteimében kommunistává váljanak. A pártalapszervezet eredmé­nyes munkájának alapfelté­tele. hogy a párttagok aktív részt vállaljanak az általá­nos tevékenységből, hogy ele­get tegyenek pártmegbízatá- saiknak, a párttagságból ere­dő kötelezettségeiknek. Ezért helyes arra töreked­ni, hogy a ártmegbízatáso- kat a végrehajtás folyamatá­ban mindenütt rendszeresen is értékeljék. Az ilyen alka­lommal nyújtott ' elismerő szavak újabb teljesítmények­re buzdítanak, bizonyságát adják annak, hogy hasznos és nem felesleges az, amit a párttag végez, jók a megvá­lasztott módszerek, helyesek véleményei. A jól végzett pártmunka elismerésében, lé­nyegében a párt politikájá­nak valóra váltásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre. Ha az alap­szervezetben a pártmunka értékelése. a jól dolgozó kommunisták munkájának elismerése rendszeressé vá­lik, ez a további, eredményes munka közvetlen ösztönzőjé­vé válik. A rendszeres értékelés, a jó munka elismerése jelen­tős hatással van a kommu­nista egyéniségének fejlődé­sére, a párttagság nevelésére is. Ma is igaz és tanulságos az a lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért, s min­den egyes kommunista is fe­lelős a pártért. Ennek állan­dó érvényesítése nagymér­tékben befolyásolja a kom­munista közösség személyi­ségformáló tevékenységét, hatását környezetére. Az el­vi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egy­más munkájának figyelem­mel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget, az őszinte bírálatot. A tagkönyvcsere során le­folytatott személyes beszél­getések ilyen értelemben is lényeges tanulságokkal jár­tak. Bizonyították: a kom­munisták felelősséget érez­nek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, pél­damutatása megfelelő. Intő tanulság — többek között — minden egyes kommunista közösség számára, hogy sok elvtárs élete, sorsa máskép­pen alakult volna, ha az el­ső hibánál, az első botlásnál elhangzik a figyelmeztetés, a felelősségre vonás elsősorban saját érdekükben. E tapasz­talatok újra figyelmeztetnek: erősítsük tovább a pártban a bírálat és önbíi'álat szelle­mét. amihez olyan légkör biztosítósára van szükség, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek, ahol az önkritikát nem vala­miféle divatjamúlt módszer­nek tekintik. A kommunisták a társada­lom példamutató tagjai, de nem lehetnek előjogaik, ki­váltságaik azért, mert párt­tagok. Nem érheti őket — természetesen — jogtalan hátrány sem. A kommunis­ták a társadalomtól csak azért, mert párttagok, nem igényelhetnek — és nem is igényelnek — megkülöphöz- tetett bánásmódot. Ez igaz­ságtalan lenne, de a pártve­zetőségtől, a kommunista ve­zetőktől figyelmességet tör­vényes keretek közötti és az erkölcsi normáknak megfe­lelő gondoskodást és segítsé­get a személyes ügyeik inté­zésében — igen. Az alapszervek vezetőinek és a különböző területeken dolgozó kommunista veze­tőknek legyen gondja arra, hogy amikor az egyes párt­tagok munkájukkal-, helytál­lásukkal azt kiérdemelték, hozzájussanak mindazon ja­vakhoz, szükségletekhez, amelyeket ilyen esetekben a társadalom valamennyi tag­jának biztosítunk. Ne en­gedjék meg. hogy problémá­jukat. segítség iránti kérésü­ket a belátásra vagy öntu­datra való utalással tussolják el. A pártszervezet vezetői tartsák számon: ki mikor, mire vált érdemessé, jogo­sulttá és biztosítsák azi.Más szóval: az alanszervezet ve­zetőségének. a pártcsoportok vezetőinek nemcsak a pana­szok és kérelmek alapján kell intézni az ilyen jellegű gon­dokat, hanem állandóan és figyelmesen vizsgálva, keres­ni a kölcsönös segítségadás lehetőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom