Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

I

1978. október 24., kedd

mmmmmmmmmmmnmmmmmmnmamm

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Lassan a tervidőszak középső évének végére érünk. Ilyenkor ' már nem elég, ha csupán megállapítjuk a tényeket, hanem a száraz számok tükrözte jelenségeken, a kívánt irányban módosításokat is végre kell hajtani. A változtatások megfelelő eszköze lehet a közösségi összefogás és ezen belül ebbe az irányba hatnak a különböző társadalmi szervezetek tevékenységei is.

A közgazdászokat magába tömörítő Magyar Közgazdasági Társaság Borsod megyei Szervezetének titkárával, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójával, Bónus Ró- kussal, az/ elmúlt időszak eredményeiről s.- a szervezet permanens feladatairól beszélgettünk.

— Milyent feladatai vannak a társaságiak?

— Alapvető feladatunk — és ebből fakadnak sorra a többiek —, a gazdaságvezetés előtt álló legfontosabb elméleti és gyakorlati vonatkozású kérdések feldolgozása. Ennék során a megye közgazdász társadalmát bevonjuk a XI. kongresszus határozatainak és az V. ötéves népgazdasági terv célkitűzéseinek megvalósításába.

Tovább folytattuk szervező tevékenységünket, a társaság taglétszámának növelését, hisz többen többet is tehetünk a közös célokért. 1975- höz képest taglétszámunk csaknem duplájára nőtt.

— Milyen formában, milyen fórumokon követhető nyomon a szervezeti élet fejlődése?

— Számos régi és több új kezdeményezésünk ismert. Rendezvényeken, ankétokon,

kerekasztal-beszélgetéseken juttatjuk el — a tagokhoz és a meghívott vendégekhez is — a makro- és mikrosziritű gazdaságpolitikai döntések megértéséhez és megalapozásához szükséges aktuális, friss információkat.

Üj vonás; hogy mind több rendezvényt tartunk az úgynevezett jogi tagoknál — az LKM-ben, az ÖKÜ-nél, vagy a Borsodi Szénbányáknál —, ahol az egyes vállalatok kérésére a saját problémák konkrét megvitatását és az ehhez kapcsolódó javaslatokat tűzzük napirendre. A jogi tagok a társaság pénzügyi támogatásához is hozzájárulnak, és ezért ezek a mindennapi élethez kapcsolódó előadások kicsit ellenszolgáltatásai is e támogatásoknak.

— Az elméleti munka és a hétköznapok gyakorlatának milyen közös érintkezési pontjait lehetne még megemlíteni?

— A Marx Károly Közga- daságtudomúnyi Egyetem továbbképző intézetének segítégével tanfolyamokat szerveztünk, ahol féléves, illetve éves továbbképzésben vesznek részt közgazdászaink. A számos érdekes témából néhányat megemlítve: a hallgatók bizonyítványt kaptak; Dénzügyek a szocializmusban, vállalati szervezés és vezetéselméleti témakörökből. Az új ismeretek megszerzésére és a meglevők elmélyítésére irányuló tanfolyamokon mintegy 500 hallgató vett részt.

A megye gazdasági életéből néhány kérdésnek a tanulmányozására bizottságokat hoztunk létre. Volt olyan munkabizottság. amely a készletoptimalizáció kutatásával foglalkozott. Vállalati szakemberek, egyetemi oktatók, a társaság tagjai közösen kutatták, vizsgálták azokat a módokat, eljárásokat, amelyek közelebb visznek a kérdés megoldásához: hogyan leh viszonylag kis készletekkel a termelési feladatokat megoldani. A vizsgálat

során elkészült ajánlásainkat — tanulmányozás, felhasználás céljából — megküldtük a jogi tagjainknak.

— Milyen intézményekkel, szervezetekkel sikerült kialakítani megfelelő munkakapcsolatokat?

— A megyei tanács tervosztályával, már régóta és egyre inkább javuló kapcsolatokat tartunk fenn. Esetenként bizonyos anyagokat — például a területi tervezéssel kapcsolatos koncepciókat — véleményezünk. Máskor a tanács illetékes vezetői tartant az MKT tagjainak előadásokat.

— Szervezeti életünk — és ez nagyon örvendetes — rendre új vonásokkal gazdagodik. A társaság országos elnöksége szocialista együtt— működési szerződést kötött a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval. Ennek keretében — az országban elsőként — Miskolcon és Ózdon rendeztünk nagyon sikeresnek mondható könyvkiállítást és könyvankétot. Ez alkalommal a vállalatok feltöltötték könyvtáraikat, de sok egyéni könyvvásárlásra is sor került. A könyvkiállításokon nagy visszhangot kiváltó színvonalas előadások, viták hangzottak el.

— Most építjük ki a kapcsolatokat a helyi jogászszövetséggel. Ennek a párbeszédnek, ennek a készülő megállapodásnak az lenne a lényege, hogy a közgazdászok az aktuális gazdasági kérdéseket ismertetnék, míg a jogászok a pénzügyi kérdések jogi vetületeiről tartanának szakmai előadásokat.

— A TIT megyei szervezetével kialakult jó kapcsolat egyik jele, hogy közös rendezésben dr. Csernok Attila tart a közeljövőben előadást, Gazdasági struktúránk átalakításának jelenlegi helyzete, az iparfejlesztés és iparpolitika kérdései címmel.

— Mi tartozott az év kiemelkedő rendezvényei közé?

— A társasági élet fellendítését szolgálta —, de annál jóval többet jelentett — két ez évben meghirdetett, lebonyolított pályázatunk. Az első a vállalati versenyképesség növelésének lehetőségeiről, a termékstruktúra korszerűsítéséről szólt, míg a másik a területi tervezés és irányítás információs rendszerének és szervezetének, kialakításával foglalkozott. A pályázatok elbírálásában igen nagy segítséget kaptunk dr. Havasi Bélától. a megyei pártbizottság titkárától, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztásától, és a megyei tanács tervosztályától. A pályázatok díjazására mintegy 30 ezer forintot fordíthattunk.

*

Igazság szerint itt még nem is lehetne pontot tenni. Sok tennivalót és eredményt tudnánk még felvázolni. De talán ezekből is érthető az MKT megyei szervezetének

t

munkája és érzékelhető, hogy nem véletlenül állapította meg a megyei pártbizottság gazdaságszövetkezet-politikai bizottsága: ,.A társaság jól kapcsolódott munkájával a megyei feladatokhoz, előadásai, ankétjai a különböző bizottságokban való részvételen keresztül tagjai hozzájárultak, segítették az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósulását”.

Buchcrt Miklós

A fonógépgyárban

A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Fonógépgyára jelentősen hozzájárul a kiemelt kormányprogramot képező textilipari rekonstrukciókhoz. Ott készülnek a gyűrűs fonógépek és a ccrnázógéjjek. Képünkön: Nagy teljesítményű, gyűrűs fonógép prototípusa készült el a gyárban, melyet üzemi próbára készítenek elő.

loíiiÉía mi a liieier- és Képpta

A Kismotor- és Gépgyár 3. számú mezőkövesdi gyáregységében — csakúgy, mint a gyár többi öt egységében — beindították a gépeket 21-én, a szabad szombaton is. A gyáregység 37 szocialista brigádja szeptemberben egy munkásgyűlésen csatlakozott a Láng Gépgyár felhívásához. Akkor született meg a döntés, hogy kommunista műszakot szerveznek a Kommunisták Magyarországi- Pártja, a KIMSZ és a Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére.

A szombati kommunista műszakot — a gyáregységi

hagyományokhoz híven •—• úgy szervezték, hogy az a munkás is részt vehessen, akinek a nap valamelyik szakában fontos elfoglaltsága van. Így az egyik műszak reggel 6 órától 12 óráig, a másik 12 órától 18 óráig tartott. A létszám t.pljes volt. A szocialista brigádok munkabérük egy részét Mezőkövesd szociális intézményeinek juttatják, a többi pedig a vállalat szociális alapját növeli.

A múlt szombati volt az idei negyedik kommunista műszak a gyáregységben, ebből kettőt a KISZ-es fiatalok önállóan szerveztek.

S 3-as Ilii s

A Borsod megyei AGRO- KER Vállalatnak és megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek rendkívül nagy gondot okozott, hogy a most ősszel szükséges műtrágya egy részét a dunántúli gyárakból kell ideszállítani, s ehhez nem volt biztosítva a kellő gépjármű-kapacitás. A 3-as Volán — mint a nyári csúcsidényben — most is a megye mezőgazdaságának

mezegazdasáQért

segítségére sietett. Soron kívül vállalták, hogy hetente több vagon műtrágya szállítására biztosítanak tehergépkocsikat. Ezen túlmenően kommunista szombatot és vasárnapot is szerveztek, s a munkaszüneti napokon szabad tehergépkocsikkal jó néhány borsodi mezőgazdasági nagyüzem számára hoztak műtrágyát a Dunántúlról.

i iá®!

— Ha legalább a nevük bekerülne az újságba — néz rám kérdően Zátonyi László gyáregységvezetö.

• A Lenin Kohászati Művek tűzálló téglagyára. Háromszáztíz fizikai munkás, huszonkilenc alkalmazott, hetven karbantartó. Nincsenek szakmásított munkakörök. százötvennégyen nem rendelkeznek nyolc általános iskolai végzettséggel. Egy-egy munkás műszakonként 10—14 tonnát emel. Hat analfabéta. Kilencvenhárom nő. Mióta a szilika téglát nem gyártják — megközelítően tíz éve —, megszűnt a közvetlen szilikózisveszély. Csökkent munka- képességű 45, szilikózisos 10. A dolgozók kétharmada bejáró; az előkészítők átlagkeresete 3700 forint, sajtolóké 3000 forint, kemenceberakóké 5200 forint, kihordóké 5500 forint.

Nélkülünk nincs acéltermelés. Üsttégla, üstszerelvények, kagylóik, dugófejtégla, beömlőcsövek, alátétcsö-tégla és sorolhatnánk. Kétszázféle terméket gyártanak. Eves tervük, amelyet eddig nehéz körülmények között is mindig teljesítettek, most 26 ezer tonna. Ennek hetven százalékát az acélműi öntőcsarnok, harminc százalékát pedig a kemencék használják el. Alapanyaguk a bánk-petényi tűzálló és égetett agyag. A folyamat kezdetén megszűnt a lapátolás, géppel adagolnak.

Helyszűke, elavult gépek, samottpor, őrlés, őrlődés. A szállítószalag mellett fejkendős, riadt szemű asszony; Miknyócky Józsefné.

— Az újságtól? Szépen kérem, kedves, írja .meg, ha lehet, a mi nagy problémánk, hogy a Majális-parki busz- végállomásnál nincs fedél a fejünk felett. És a menetrend a délutáni műszak után a legrosszabb. Hiába igyekszünk, nem érjük el az 5-ös buszt, huszonkettő tizennyolckor az orrunk előtt elmegy. Utána csak negyven h áramkor indul a következő. Az ember ott ácsorog a szabadban 'és vár.

A tört arcú ablakon át, a beteő monoton zajból ködként gomolyog a por. Ahogy beszél, arcról-arcra figyel, Varga Sándor főművezető áll mellettem, mit mondott jól, rosszul. Fölbátorodik. A köpenye zsebéből tablettákat vesz élő.

— Az én életem nehéz volt eddig, mit mondhatnék, roncs vagyok, csökkent munkaképességű. Itt vannak! Di- libogyókat. csemegézek, nincs másra étvágyam, most is visszacsomagoltam a reggelit. Estére olyan fáradt vagyok, hogy taglózva 'alszom el, s ha álmodom még, nehéz az álmom. üldöznek, futok ... Hiába, megöregedtem. Dolgozom, ameddig bírok, s azután...

Szívütötten hallgattunk. A szalagon egymáshoz ütődnek, rázódnak, remegnek a törmelékek. Szólnék, csikordul fogam közt a por.

Később arról beszél szeretettel, hogy milyen rendesek, milyen jó kapcsolata van a régi munkatársakkal. Tűnődve nézi a szállítószalagot.

A munkások even te szűrő- vizsgalaton esnek at. A rehabilitációs bizottság, akiknél szükséges, könnyebb munkahelyet javasol, végül a munkás dönt: eifogadja-e, vagy sem.

A szárító előterében Bánosok Lajos ravaszkásan mosolyog. Egy hónapja van itt. Meddig marad? Ameddig megfizetik. Mellette törékeny, szintén fiatal cigányember. Es ön? Bemutatkozik: Horváth Hona, nő vagyok, mint látja. Szemembe néz, s csak mosolyog zavaromon.

— Többet dolgozott egy ev alatt, mióta itt van, mint egy férfi — szól közénk Katona Imre. — Mondja, nincs maguknak tudósítójuk? Ha a DVTK külföldön turnézik, miért nem közlik rögtön az. eredményt? Vagyunk itt többen DVTK-s drukkerek. Hát így. hogy tájékozódjon az ember?

A présgép alól kézzel veszik 'ki a sötétszürke téglát, s közvetlenül targoncára rakják. Góró Béláné három éve naponta 10—12 tonnát mozgat meg. Szűkszavú asszony, magáról keveset beszél, teljesítményre dolgozik, a gépet nem állítja le.

A kézi foímázóban Ceglédi Sándor kezefejét nyújtja felém. Ujjai közül kitürem- lik az agyag. Huszonkilenc éve egyedül hajol a formázó fölé.

— Itt az ember magára van utalva. Nem a szája, a két keze után kapja a pénzt. Nem értem a fiatalokat! Az egyik ténfereg, a másik mindig meg akar mutatni valamit. Tessék, jöjjön ide, markoljon bele az agyagba, gyúrja át, s mutassa meg.

A csarnok végéről asszonyok nevetése cseng. Egy fiatalasszony viszi a prímet, huncutul nekünk^ szánva p\a- gyar nótát énekel. A láncos prés mellett Szentesi Józsefné egyedül áll. Huszonhét évi munka fáradt mosolyával néz az asszonyok felé.

— Csak ilyen kedvük maradjon mindig! Együtt volta brigád, kirándultunk, onnan hozták. Engem tizenöt éve nyombélfekély kínoz, az én számon már megreped a mosdj7. Bakos Lajosné most szabadságon van, tudja, ő a brigádvezető, ha lehet, írja bele az ő nevét is, ő is a régiek közül való.

• Egyenletes meleg szárítja a kész formákat az ellipszis alagúthoz hasonló kemencében, a boltozatig felrakva. Két oldalnyílása van. Az egyiken folyamatosan rakják be az anyagot, körbemegy. kiszáradd s a másik oldalon kocsira szedve tolják ki. Lénán István félmeztelenül dolgozik. erős testalkatú, konok ember, öt éve éri a kemence melege. Épp csak bemutatkozik. s int fejével, álljunk félre, mert nem tudja arrébb tolni a kocsit.

Raklapok. meó. acélmű, elektro I., elektro II., nagy- olvasztó.

lvarosi Imre

IsSnyÉzsiiniel

Tavasszal megrökönyödve nézték: megkergült-e a dohány? Nőtt, csak nőtt, akkora leveleket eresztett, hogj7 olj7at még talán álmukban sem láttak. És a dohány nőtt tovább ...

ősszel sokan dörzsölték elégedetten kezüket. Már akik a háztájiban az utolsó percig nem mondtak le a dohány termesztéséről. Akik mégis a kukoricát választották, irigykedtek. A bükkábrányi Béke Termelőszövetkezet elnöke, Kurucz Miklós mindenképpen a nyertesek közé tartozott.

— Hektáronként’ 28 mázsa lett a termés. Szinte hihetetlen. Az éves tervünkben eredetileg benne sem volt a dohány, az utolsó percben szorítottunk neki helyet, hogy az asszonyoknak munkát adjunk. És erre fel 220 ezer forint tiszta nj7ereséget hozott a hat hektár dohány. Ilyen még nem volt.

Az elnök csak csóválta a fejét. Alig hisz a szerencsének. A dohányiparral lejárt az ötéves szerződés, a pajták elavultak, minden azt indokolta, hogy hagyjanak fel a füstölnivaló termesztésével. Az asszonyok végül „kisírták” maguknak, s új fajtát is kaptak, a Vp-t, s végül belevágtak.

— Régebben befürödtünk egy ilyen új fajtával, a Bur- ley-val, a Vp-től sem vártunk sokat. És kaptunk egy dohánydzsungelt. Az asszonyok egyszerűen nem bírták felvinni a 20—24 kilós pórékat a pajtákban a szed- riákra. Ügy kellett az udvaron külön fonnj7asztani. hogy csökkenjen a súly.

Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Bükk- ábrányban úgy beszélnek a dohányról, mint egy újra megtalált ágazatról. Jövőre már húsz hektáron akarják termeszteni.

— Mégpedig nagyüzem; módszerrel. Hagyományosan már nem bírnánk munkaerővel. Belépünk a tiszafüredi dohán.vtermeszlési rendszerbe, ahonnan kapunk —,’ amikor szükség 1 van rá — egy Balthes-kom- i bájnt, amely a termesztés 1 folyamatait leegyszerűsíti.

Távlatilag a tervek sze- i rlnt még növekedni fog a ] dohány területe. A cél az. i ■ hogy önmagát „termelje ki” 1 az ágazat, vagyis a termesz- ] tésből származó jövedelem t legyen alapja a fejlesztés- \ nek. így a későbbiekben i megvásárolják a 225 ezer 1 forintba, kerülő szárítót i amelj’ már az 50 hektáros • terület termésének bizton- J •iágát szolgálja majd Nagy . i vonalakban ennyit eredmé [ nyezett az év rekordtermé. i se. És mivel megyénkben 1 csökken a dohánv területe, [ csak kívánni lehet, hogy i más szövetkezetekben is do- hánydzsungelt takarítsanak i

ti