Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

1978. október 3., kedd

ESZAK-MAGYARORSZÁG 3

Egymillió tonnával tói áru

Szeptember közepén a MÁV Miskolci Igazgatósága Politikai, mozgalmi, s gazdasági vezetőinek részvételével aktívaülést tartottak. Ezt követően pár nappal ezelőtt a miskolci vontatási főnökség szocialista brigádjainak vezetői nagy elhatározásra jutottak. Eszerint a KMP megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére, az őszi forgalom elősegítése érdekében október 1. december 31. között ünnepi műszakokat tartanak. A kezdeményezés híre gyorsan szétröppent, a vasút különböző munkahelyein dolgozó szocialista közösségek sorra jelentették be: csatlakoznak a kezdeményezéshez.

Az események tömör közlése azt tükrözi, hogy az igazgatóság dolgozói és vezetői pártfeladatnák, nagy közösségi ügynek tekintik az őszi forgalom lebonyolítását. Ez korántsem könnyű feladat. Népgazdaságunk fejlődése mind nagyobb feladatokat támaszt a vasúttal szemben. Ez a tendencia fokozottan jelentkezik igazgatóságunk területén. Az ország hat legnagyobb fuvaroztató vállalata közül négy, — az LKM, az ÖKÜ, a BEM, a TVK — itt van Borsodban. Fejlesztik a régieket, új üzemeket építenek, ezekhez először építőanyagot, te a művek „belépte” után. alapanyagot és onnan készárut kell elszállítani.

Mindezeket megtetézi az ősz. amely szezonjellegű áruk szállítását követeli meg. A földekről el kell juttatni a cukorrépát a gyárakba, más mezőgazdasági termékeket a hazai raktárakba, vagy éppen külföldre, s gondoskodni kell a lakosság tüzelőanyaggal való ellátásáról is.

Áz ősz a vasút számára sohasem volt könnyű, de most minden mástól nagyobb feladatként jelentkezik. Elég annyit elmondani, hogy a bejelentett igények szerint •— a múlt évihez viszonyítva — ez évben' 1 millió tonnával több árut kell ki-berakni; elszállítani. Ez igen nagy feszültséget jelent. Egyik oka, hogy miután a vasutasok létszáma csökkent, a kevesebb embernek több munkát kelL elvégeznie. Az éremnek van égy másik oldala is. Az igazgatóság vezetője egy sor szállíttatónak írt levelet. Ebben többek között ez^ olvasható: „... a Vasúti szállítási kapacitás — kocsipark, vonóerő — nem olyan mértékben növekszik, mint ami a kívánt feladatok Zökkenőmentes lebonyolításához elégséges, ezért a meglevő kapacitásunkat jó szervezéssel és a fuvaroztató partnereink jó együttműködésével kívánjuk növelni.

A gondok, a valóság könyörtelen vázolása mellett sincs okunk nagy nekikeseredésre. Nincs, hiszen a MÁV Miskolci Igazgatóság dolgozói az év nyolc hónapjában 19 és fél millió tonna árut szállítottak el. Ez 630 ezer tonnával haladja túl az előző évi eredményeket. Ez a vasút és a megrendelők jó együttműködésének is bizonyítéka. Gondolunk többek között arra, hogy a MÁV a szállíttatókkal megegyezve az év kezdetén szorgalmazta áz úgynevezett előszállításokat. Az igazgató-, ság 25 vállalattal való megegyezés alapján, az év első felében olyan árukat szállított, amelyekre — a megegyezés nélkül — csak az év második felében kerülhetett volna sor.

Az igazgatóság kereskedelmi osztályának vezetői elmondották, hogy közel száz vállalattal kötöttelv mindenki számára hasznos megállapodást. Ezek szerint, ha az említett vállalatokhoz érkező vagonok 90 százalékát rakodási, időn belül kirakják, akkor a jövő év első negyedéveben az érdekeltek kedvezményt kapnak. Ezen túlmenően a Központi Szállítási Tanács ez évben is meghirdette a hét végi. a munkaszüneti napokon való szállítási versenyt, s ebben érdekeltté tettek a vállalatok dolgozóit. A MÁV ugyancsak jutalommal honorálja a szállítás jó szervezését és elvégzését.

A sok évvel ezelőtti gyakorlattól eltérően, Borsodba Qvevesebb rakott vasúti kocsi érkezik, mint amennyire valójában szükségünk van. A borsodi iparvidék nagy áru- kiszállító terület, s így naponta legalább ezer vasúti kocsival többre lenne szükség, mint amennyi valójában ide beérkezik. Ebből következőleg csak a társigazgatóságokkal való jó együttműködés és a központi intézkedés segít. Érdemes fel jegy ezni. hogy az őszi forgalom idejére a MÁV 400 osztrák kocsit bérelt, s ebből a miskolci igazgatóság ötvenet. kapott, amelyet forda-vonatként kell kezelni, útba indítani. Nos. az osztrák kocsikkal szállítanak például Felsőzsol- cáról. Nyékről sódert a szolnoki házgyárba.

Közismert, hogy a szovjet vasúti kocsik szélesebb nyom- távúak, mint a mieink. A hagyományos módszer szerint

a szovjet kocsikból minden érkező árut át kell rakni a magyar szerelvényekbe. A közös megállapodás alapján a vonatok egy részénél csak a tengelyeket, a kerékpárokat cserélik át, így a vagonok rakományát egyenesen a végállomásig szállítják. Ezt továbbfejlesztve: a szerelvényeket exportáruval rakják meg, amely a Szovjetunió ki tudja, melyik területéig „fut” el. így például eszerint érkezik Záhonyon keresztül a TVK-ba granulátum, s ott pedig a kiürített vagonokat festékkel teli dobozokkal rakják meg. így szállítanak visszafelé a Szovjetunióba palackozott borokai, bútort és jó néhány más áruféleséget.

A vasút gondjainak megoldását szolgálja, hogy szeptember 15-től kezdődően 60 kilométeres távolságon belül részleges árukorlátozást valósítottak meg. Ez a vasül és a közúti járművek közötti célszerű forgalmi munka- megosztást szolgálja. Az információk szerint, ez jó eredményeket hoz, mivel az igazgatóság. valamint a Volán 3-as és 4-es számú Vállalatával való jó együttműködéssel össze tudják hangolni a végzendő munkát, s úgy csinálják, hogy az. egyaránt eredményes, gazdaságos mindenki számára.

Az elmondottak arra utalnak, hogy az igazgatóság és a Volán vállalatok dolgozói, vezetői, az üzemekkel való jó együttműködésben máraz év elején igyekeztek biztosítani az őszi szállítás sikerét. Az év utolsó négy hónapjában közel kilenc és fél millió tonna árut kell a vasútnak elszállítania. Az igazgatóság politikai és gazdasági vezetőinek véleménye szerint, ez minden valószínűség szerint, sikerül is. Ezt elősegíti, hogy az érdekelt vállalatok a gondokat megértve munkaszüneti napokon jobban törődnek az áruk fogadásával, ki- és berakásával. Ezt két adat is tanúsítja. Tavaly vasárnapokon átlagban 52 300 tonna árut raktak be. most ez túlhaladja az 53 200 tonnái, Ehhez tartozik, hogy sok helyen gépesítették a ki- és a berakást és sok vállalatnál tesznek ezzel kapcsolatban hathatós intézkedéseket. Az igény azonban könyörtelenül szorít, s így tovább kell keresni a vasúti kocsik ki- berakása meggyorsításának korszerű módszereit, s biztosítani kell az ehhez szükséges feltételeket.

Csorba Barnabás

Hatvan környékén — az ország legnagyobb paradiesomter- mő körzetében — a kedvezőtlen időjárás miatt kissé megkésve kezdődhetett meg a paradicsom betakarítása. Jelenleg több gazdaságban géppel szerük a paradicsomot, amit a Hatvani Konzervgyár üzemeiben dolgoznak fel. A képen: paradicsomosztályozás a Hatvani Konzervgyár egyik léüzemében.

Szüreti vásár

Húsz fazekas és négy ke- rámiakészítö szövetkezet hozta el legszebb cserepeit vasárnap Székesfehérvárra, a „szüreti vásárra”. A Fehérvár nagyáruház által rendezett népművészeti vásáron kékfestők, fafaragók, hímzők, mézesbábosok és más népi iparművészek is bemutatták termékeiket a Technika Háza előtti téren. A „szüreti vásár” feldíszített szekerek es lovaslegények felvonulásával kezdődött, a vásár vidám forgatagát utcaszínház, artisták műsora és a Fejér megyei szövetkezeti népi táncosok bemutatója színesítette.

Ez az én sajtom ?

Bizonyára sokan emlékeznek még a néhány évvel ezelőtti televíziós rajzfilmre, pontosabban arra a kedves kis egérre, „aki” a holdra mutatva, furtonfurt kinyilatkoztatja bűbájos hangján: ez az én sajtom. Az egér persze a tulajdonviszonyra gondolt, nem pedig gyártási jogra. gyártástechnológiák honosítására. De még így sem jellemzi ez az egérönzés azt a folyamatot, amely jó néhány évvel ezelőtt kezdődött a magyar tejiparon belül. És ennek a folyamatnak a történéseiből kiveszi a részét a Borsod megyei Tejipari Vállalat is.

Beszéljünk a kezdetekről, azokról az időkről, amikor a vállalat Észak-Magyarorszá- gon lerakta a sajtgyártás alapjait. A mi vidékünkön ugyanis soha nem tudtak, vagy akartak sajtot készíteni. A fogyasztói, étkezési szokások sem igényelték ezt. Aztán nagyot változott a világ, beért a táplálkozási kultúrát terjesztő munka gyümölcse és megváltoztak a körülményeik is. A tejipari vállalat évekkel ezelőtt létrehozta Sátoraljaújhelyen az első borsodi „sajtbázist”. Az újhelyi trappista azóta nagy karriert futott be, rangot szerzett a folyamatos szakmai minősítéseken, és ami ennél is fontosabb. — a fogyasztók körében. A sátoraljaújhelyi tejüzem termelése, az évi 5000 mázsa trappista az utóbbi években nem volt már elég az ellátási körzetben. évekig besegített a termelésbe a mezőkövesdi tejüzem is.

A legutóbbi időben új igényeik is jelentkeztek Borsodban. Hevesben, a Borsod megyei Tejipari Vallalat területén. de azon túl, a környező megyékben is. Hiányzott a területről az úgynevezett lágysajtgyártás, holott lett volna rá igény. Az országban körülbelül tízféle lágy sajtot gyártanak, de a mennyiség évről évre kevesebbnek bizonyult. Ez a szituáció késztette arra a tejipari vállalatot, hogy változtasson gyártmányszerkezeten, hogy módosítsa üzemeinek profilját.

Mindenekelőtt el kellett dönteniük: érdemes-e lágy sajtot gyártaniuk, milyet érdemes gyártaniuk, hol érdemes gyártaniuk azt. A gazdasági számítások és egyéb körülmények azt a döntést látszottak igazolni, hogy a trappista sajt gyártását kizárólag a sátoraljaújhelyiekre kell bízni, Mezőkövesden pedig meg kell teremteni a göcseji csemege sajt gyártásának feltételeit. Hogy a tíz közül miért éppen a göcseji mellett döntöttek? Nos azért, mert a göcseji a. legnépszerűbb magyar lágy sajt.

Tavai}' októberben született az elhatározás, s ezt hamarosan tettek követték. Saját erőből, saját emberekkel, néhány hónap alatt átalakították a mezőkövesdi üzemet. A saját erő itt a szó szoros értelmében vett fizikai erőt jelent, a sajtmester, a tejipari szakmunkás több hónapon át épített valódi kőművesmunkát végzett Mindössze a szakipari munkákat és a technológiai szerelést engedték át a szakembereknek. Ez év februárjában meg is kezdődhetett a lágysajtgyártás. Az indításnál jelen

voltak a zalaegerszegiek, a göcseji sajt gyártásának legjobb szakértői. Tehát ők is részesei a mezőkövesdi göcseji sikerének. Február óta ugyanis megkedvelték az új sajtfajtát a megyei tejipari vállalat, valamint a szabolcsi, a hajdú-bihari, a szolnoki és a Csongrád megyei vállalatok ellátási területén élők. Sőt a budapestiek is. A fővárosban kapható göcseji sajtmennyiség 30 százaléka borsodi eredetű, a többi az „őshazából”, Zalaegerszegről érkezik. Az idén 5100 mázsát készít az üzem, jövőre ennél húsz százalékkal többet. A sikerről szólva, meg kell említenünk egyébként, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár egyik nagydíjas terméke éppen a göcseji csemege sajt. A zalaegerszegieké. Ez pedig a mezőkövesdi ázsióját is növeli, hiszen a Tejtermék Ellenőrző Állomás szakbírálatain nem marad el a kövesdi göcseji az egerszegi mögött, mindkettő nagyon jó helyezéseiket kap a negyedéven kén ti zsűrizéseken. Hogy vásári díjra nem pályázott a Borsod megyei Tejipari Vállalat, annak az a magyarázata, hogy a sajt nacionáléjában túl fiatal a kor, díjak — nagyon helyesen — a folyamatos jó minőségért adhatók.

Közben a trappista sajt termelése is növekedett Új- helyben, az idén már 6500 mázsát gyártanak belőle. A növekedést a belső anyag- mozgatás gépesítésével és bizonyos technológiai változtatásokkal, a folyamatos sajt- készítés feltételeinek megteremtésével tudták elérni.

— lévay —

„Birtok” a Bodó-tetőn

A konténeres paprika és a termesztője, Pálinkás Ferenc.

Fotó: Laczó József

Elöljáróban el kell mondanom, a 46 éves Pálinkás Ferenc, a Tokaj Vétterem ; portása. De tanult szakmáj szerint lakatos, darus, hőkezelő és köszörűs is egy személyben. Családjában sem előtte, sőt valószínűleg utána sem foglalkozott. illetve nem fog foglalkozni senki kertészkedéssel. Neki viszont szenvedélye. A biológiában az ehhez hasonló jelenségeiket mutációnak nevezik.

*

Néhány esztendeje egy óriás karfiollal jött be a szerkesztőségbe. Mi lefényképeztük. söl a lapunkban is megjelent. Ez volt az első találkozásom Pálinkás Ferenccel.

Idén nincsenek óriás karfioljai. Viszont ami a Bodó-tetői „birtokán” látható, az mégis szemet gyönyörködtető. Legyen az bármilyen zöldségféle, az értés nyoma léplen- nyomon felfedezhető.

— Minden télen részt veszek Soroksárott a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Kutatóintézetében rendezett szakmai tanfolyamokon. Rengeteg új módszert, fajtát, termesztési titkot ismertem meg, sa'A Róttam el ezeken az előadásokon, bemutatókon — mondja, mintegy „védekezésül”, miközben a hatalmasra nőtt, dús termésű paprikáját és paradicsomíait dicsérjük, Kerbolt Gyula nyugalmazott megyei főkertésszel.

A zöldségtermesztésben van egy harmadik, a kertészek által kevésbé felfedezett utószezon, ami az első fagyok megjelenésével, következésképpen a szántóföldi növények pusztulásával kezdődik. Az elő- és utószezonhoz is szükséges a hideget kiküszöbölő üvegház, vagy fólia, de amíg az előszezon a fűtés miatt jelentős többletköltséggel jár, addig az utószezonban mindössze csak fóliát kell húzni a növény fölé és egy hónappal tovább terem a paprika, paradicsom. Pálinkás Ferenc erre az utószezonra specializálta magát.

— Általában szeptember utolsó dekódjában jelentkezik a fagy Miskolcon. Az én fóliatakarósom alatt mínusz 5 fokot kibír a növény. Ezzel a módszerrel október végéig meghosszabbítom a vegetációs időt...

Persze, Pálinkás Ferenc kertészetére nem csupán ez jellemző. Sajátossága, a konténeres paprikatermesztés is. A bácskai fajtával rendkívül szép, nagy termést ér el évről évre. Saját kivitelezésű az öntözőberendezés, amelyik az öt fóliasátrat behálózva takarékosan, csepegtetve juttatja a vizet a növény tövéhez.

A már említett négy szakma nyoma egyébként mindenhol fellelhető. Maga készítette a víztartályokat, most pedig egy önjáró talajművelő gépet bütyköl.

A kertben, a fóliák alatt, a szőlősorok között, a ház közelében levő telken, * a

valamivel arrább levő bérelt területen minden talpalatnyi hely foglalt. Sőt, nem is egy helyen már a harmadik, negyedik nemzedék hozza termését. Tavasszal a retekkel, salátával kezd. Közben a saját kis palántanevelöjében mar fejlődnek a paprika, paradicsom-, uborka-, dinv- nyepalánták. Most a fóliák alatt paprika és paradicsom díszük. Kint a szabadföldben karfiol, káposzta, karalábé várja a betakarítást. S mindezekhez hozzá kell még tennem, hogy ez esztendőben — pedig ez az év a zöldség- termesztést tekintve kedvezőtlen volt —, értékesített 4.5 mázsa vöröshagymát, 2,3 mázsa fokhagymát, ugyanennyi karfiolt. 5.5 mázsa uborkát, nem is beszélve a paprika-, paradicsommennyiségről.

Valaki most megkérdezhetné: aztán mennyi jövedelme van ennek a Pálinkás Ferencnek? Nyilván megkérdezhetné. hisz mindezekből arra is következtethet: ez az ember pénzzel van tele. Nos, én nem tudóik Pálinkás Ferenc vagyoni helyzetéről nyilatkozni. Már csak azért sem. mert nem kérdeztem meg tőle. Azt viszont láttam, hogy nincs kacsalábon forgó palotája, és új Lada sem áll az udvarában. Az épület amelyikben lakik, elbírna egy renoválást, és az a kis terepjáró, amit a fészerbe láttam, sok-sok esztendővel ezelőtt került le a szerelő- szalagról. Mindezt csupán azért jegyzem meg. mert egyre általánosabbá válik az a nézet: aki kertész, az dúskál a „milliókban”. Néhány esetet leszámítva korántsincs

ez így. De ha mégis így lenne, ilyenektől mint Pálinkás Ferenc, nem irigyelném. Hogy miért? Én körbejártam a „birtokát” a kertet, az 1200 négyszögöles telkét, aztán a másikat is, amit bérel... szóval aki nem szokott hozzá a rendszeres kertészkedő munkához, az ebben a kör- benjárásban is elfáradna. S tudják mennyi gyom képes megteremni ilyen nagy területen? Tudják, hány milliárd rovarkártevő, gomba, atka mozdulatát kell figyelni, s ha szükséges, megtenni az óvintézkedést?

Ezt csinálni és úgy, ahogy azt Pálinkás Ferenc csinálja. ehhez már megszállottság kell. Ha ez megvan, akkor annak a 92 paprikának, ami egy konténerben megtermett, ugyanúgy tud örülni, akár a tervezőmérnök, mondjuk az Erzsébet-hídnak. Igen, mert saját művének tekinti. Megvalósultnak. akkumuláltnak látja a szakértelem, szorgalom. szenvedély önmagából felszabadított energiáit.

Az előbb azt írtam, mi minden tennivaló van egy ilyen kertben. És tudják mit mondott nekem Pálinkás Ferenc?

— A Tokaj étteremben, jobbára csak ácsorgásban, jobban elfáradok, mintha ugyanannyi ideig kapálga- tok a kertemben.

„ Hajdú Imre x