Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 3., kedd A képernyő előtt Csendes háború Miközben szombat este Fred Zinnemann filmje — Délidéi — pergett előttem úgynevezett főadásidőben, s elmerenghettem Gary Cooper egykori vonzerején, meg a monacói hercegnévé lett Grace Kelly fiatalos vonzásának múlandóságán, az jutott eszembe, vajon mi határozhatja meg, hogy egy-egy film vagy egyéb műsor mikor kerül adásba. Mert akkor már tudhattam, hogy. vasárnap este, főidő, ben nem éppen örök értékű lengyel film pereg majd, szerdán meg egy csak 'gyors feledésre való NSZK-film foglalta el az időt nyolc óra után, sőt előtte, kedden százöt percig nézhettük Donna Juanita hét kalandjából az első kettőt, s már most. tudhatjuk, hogy az NDK-filmheli munkahelyi kollektíva milyen derekas példamutatással szolgál mindazoknak, akiknek türelmük lesz az egész .sorozatot végigbóbiskolni. Töprengtem és füstölögtem, meg azt találgattam, vajon hányán ültek le szombaton 17.25-kor a készülékek elé, hogy a Csendes háború című dokumentumfilmet megnézzék. Mert ez a film megérdemelte volna a frekventáltabb adásidőt, s ebből következően a mind nagyobb publicitást. Erről érdemes bővebben is szólni a heti kritikai jegyzetben. Ismeretlenül élnek köztünk hősök. Nem túlzás a hős megjelölés. A hírszerzők munkájáról, annak látványos, kalandos oldalairól, annyi, de annyi film pereg a képernyőn meg a mozivásznon, hogy a legszélesebb tömegekben merőben más kép él róluk, mint amilyenek a valóságban. Igen, voltak a történelemben Kloss kapitány, meg Stirlitz szerű hősök, de voltak olyanok, s alighanem ők voltak többen, akiknek a munkája nem volt kevésbé veszélyes, de nem volt annyira látványos sem. A felszabadulás előtti szovjet hírszerzés kiemelkedő személyisége, Radó Sándor professzor köztünk él, munkássága sokfelé ismert könyvből, filmről. Most a Radványi Dezső szerkesztette és Kígyós Sándor rendezte Csendes háború című dokumentum-játékfilm egy másik, egy olyan hőst, egy olyan magyar hírszerzőt mutatott be, aki nemcsak úgy él köztünk, hogy hősként nem ismerjük, hanem akik ismerik is, valamiféle „megtért báránynak, hazatért disszidensnek" tartják. A Csendes háború roppant izgalmasan tárta fel a valóságot, s mutatta be Szabó Miklóst, a roppant értékes szolgálatot tett hírszerzőt. Húsz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy — az elévülési idő eltelvén — erről beszélni lehessen. A Csendes háború megközelítőleg sem törekedett kalandosságra. Éedig Szabó Miklós élete ugyancsak feszült ka- landokkál volt terhes. 1955-től élt kint, Nyugaton, az állambiztonsági szervek megbízásából,' beépült a különböző emigráns és ellenforradalmi szervezetekbe, a hazánk elleni emigráns politikai tevékenység tényezőjének ismerték, vezető pozíciókhoz jutott. Tevékenységének idejére esett az 1956-os ellenforradalom is.'Ilyen körülmények között végezte éveken át munkáját az ellenséges környezetben, majd értékes dokumentációkkal tért onnan haza. A dokumentum-játékfilm részben magának Szabó Miklósnak a megszólaltatásával, részben a múltból megidézett egyes mozzanatok el- játszatásával idézte meg a hírszerző izgalmas munkáját. Kapcsolatot tartani Zákó Andrással, Szálasi tábornokával, eljátszani éveken át Nagy Ferenc, a negyvenes évek végén disszidált miniszterelnök bizalmasának a szerepét, új emig- rációs szervezetet létrehozni, hogy a korábbiak egységét az ellenforradalom idején meggátolja, találkozzék az ellenforradalom alatt és után kimenekült fasiszta és fasisztoid elemekkel, akik esetleg reá nézve terhelő adatokat is hozhatnak, s a többi feladat roppant hősiességet kívánhatott s ha még hozzávesszük, hogy Szabónak sikerült a hírhedt ötös-bizottság, az ellenforradalom után a „magyar ügy” kivizsgálására létesített ellenséges -ENSZ-képződmény vizsgálati iratait hazajuttatnia, a hírszerző munkájának kalandosságához, nehézségéhez, s eredményességéhez kétség nem Jérhet. A film ott és akkor volt jobb, amikor Szabó maga beszélt. Az eljátszott jelenetek — többségben kevéssé ismert színészek közreműködésével — nem voltak eléggé gördülékenyek. Kígyós Sándor rendező kitűnő dokumentarista, a rekonstruált jelenetek szövegkönyvi hibáin, döcögős dialógusain azonban nem tudott eléggé úrrá lenni. A Csendes háború dokumentum értékeit viszont ez nem csökkentette. Benedek Miklós A József Attila Színház kamaraszinpaflán szeptember 23-tól mutatják be Goldoni „A hazug” című komédiáját. A képen: Jelenet az előadásból. Mexikói könyvajándék 300 kötetből álló könyvgyűjteményt ajándékozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem spanyol nyelv- és irodalom tanszékének Mexikó kormánya. A gyűjteményt az ELTE bölcsészettudományi karán Louis de la Hidalga nagykövet, a mexikói külügyminisztérium csoportfőnöke, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására hazánkban tartózkodó mexikói küldöttség vezetője adta átMegjelent az új helységnévtár 1973-ban jelent meg utoljára helységnévtár. Az ezt követően életbe lépett változások szükségessé tették egy új kiadvány közzétételét. E névtárnak és egyben adattárnak is tekinthető kötet a jelenlegi államigazgatási területi 'beosztás mellett az államigazgatási területi egy. ségek jogállását is tartalmazza, külön fejezetben foglalkozik a főbb területszervezési változások (várossá nyilvánítás, községegyesítések stb.) bemutatásával, utolsó fejezetében pedig közli a város- és községnevek betűrendes névmutatóját, a helységek jogállásának, megyei, járási besorolásának feltüntetésével. A Mindszenti temető (Miskolc belvárosában) egyik központi parcellájának szélén kocka alakú, érdekes öntöttvas síremlék köti le az arra járó figyelmét. A sírdomb nélküli síremlék úgy dől el a parcellasor végén, mintha csak a minap rakták volna ki, elszállításra várva. Évtizedek óta találkozom a vas monstrummal és olvasom fehérrel utánafestett feliratát: Duronelly András szül. 1770. XI. 9., meghalt 11)45. szept. 10. Ki lehetett e személy? Talán a kegyelet, nemcsak a vas súlya tartotta vissza az enyészettől? A faggatott múlt vallott, érdekes adatokkal bővítette városunk egyik legrégibb közintézményének, a postának a múltját. 1330-ban Szedliczky István, az idős miskolci postamester, — aki 1794-től birtokolta a postát — elhunyt. Utóda'az olaszos nevű Duropelly András 23 000 forintot fizetett a hivataláért, amiből 12 000 forint a postamesterség kincstári értéke (regale jogra), 11 000 forint pedig a bérleményre és felszerelésekre jutott. A postamesterséggel járt a várostól 22 és fél kataszt- rális hold kincstári föld (a Csabai kapu környékén) haszonélvezete is a postalovak fenntartására. Ezt még 1790- ben adta a város, amikor a postaállomást. Miskolcon megnyitották. Duronelly András az új postamester, bár már akkor éltes korban volt, 15 évig birtokolta a postát. Nem maga dolgozott, hanem adminisztrátort, expeditort (kiadót) tartott. A postajog megszerzésével jó jövedelmet szándékozott biztosítani családjának, elsősorban fiának. 1845-ben bekövetkezett halála után került az emlékmű sírja fölé, valószínűleg a Fa- zola Frigyes féle vasgyárból. Ezzel le is zárulna a síremlék története, ha nem lenne érdekes az utódok személyével is foglalkozni. Az öreg postamestert, elhunyta után fia, id. Duronelly Alajos miskolci gyakorló ügyvéd, négy vármegye táblabírája, Borsod vármegyei és Miskolc városi képviselő követte. Az utódlás jogán Övé lett a posta, de előbb adminisztrátorként működött, majd a szabadság- harc után — 1852-ben —, postamesteri tiszti szerződést kötött a Bach-korszak posta- igazgatásával, melyben a posta földek haszonélvezetét továbbra is biztosították. Nem mehetett 1<önnyen a postamesteri szerződéskötés, mert igazolni kellett 1848/49-es magatartását, mikor is nemzetőr hadnagyként századparancsnoki beosztásban vezette Miskolc város önkénteseit a legendás vörössipkás zászlóaljban. Nem azért volt jogász, hogy ki ne vágja magát az efféle bajból. így aztán 1852-ben szerződésileg megkaphatta a postát Miskolcon, amit igyekezett becsülettel és elismeréssel ellátni. Az 1867-es kiegyezés idején a jó hírű miskolci postamester találkozott Gorove Istvánnal, az új magyar kormány földművelési, ipari és kereskedelmi miniszterével — régi jogász barátjával. Gorove ismerte barátjának szakmai hírét, tekintélyét és javaslatot kért tőle a minisztériumban felállítandó postaszakosztály vezető személyére nézve. Legyen jó magyar, legyen jó postás az illető és bátor is ilyen nagy feladat ellátására. Duronelly gondolkozott, majd megnevezte Gervay Mihályt, a nagyváradi postaigazgatót, régi jó szakmai ismerősét, így került Gervay Mihály a magyar posta élére, a miskolci postamester javaslatára. Duronelly sem maradt, sokáig miskolci postamester. Még 1867-ben megbízták, hogy a kassai postaigazgatósági kerületet utazza be, és a kerületbeli postahivatalokat a fennálló szabályok szerint vizsgálja meg. Mikor ezzel végzett, 1870-ben a kassai kincstári postahivatal gondnokává (hivatali főnökévé) nevezték ki. Anyagilag hogy ne rövidüljön meg, feleségét Duronellynó Mayerffy Erzsébetet pályázat útján kinevezték szállító postamesternek Miskolcra, személyhez kötött fizetés, kincstári földek haszonélvezete és szállítási átalánydíjazás mellett. Duronelly Alajost 1871-ben a kassai postaigazgatósági kerület jogászfelügyelőjévé nevezték ki, és ezt a tisztséget 1887-ig, a postának a távíróval való egyesítéséig töltötte be. 1896-ban, 79 éves korában halt meg. A postaszállítást Miskolcon az özvegye 1911-ig, majd Iiona lánya 1913-ig, haláláig látta el. Ekkor szüntefte meg a város a postaföldek haszonélvezetét is. Kellett a földterület a fejlődő városnak. A postaföldek helyén épült a Gutmann és Zeilendorf féle kötszövőgyár, melyet 1950-ben szüntettek meg... Ennyit „vallott” a nehéz sírkő, ott a Mindszenti temetőben. Dr. Kamody Miklós Cigány önkéntes rendőrök Kísérlet Taktaszadán Idézet a fogadalom szövegéből : ......vállalt társadalmi megbízatásomat a dolgozó nép érdekeinek megfelelően teljesítem. A Belügyminisztérium szerveinek, az állam és közbiztonság védelmében a legjobb tudásom szerint' segítséget nyújtok. ... Becsületes magatartásommal és munkámmal szocialista hazámat erősítem.” A fogadalmat kilenc cigányember, köztük két asz- szony — nemrégiben mondta el Taktaszadán, s ezzel hivatalosan is megalakult önkéntes rendőri csoportjuk. Igazolványt, jelvényt és karszalagot kaptak, szolgálatban, intézkedés közben a hivatalos személy jogai illeti meg őket. A készülődés és a megalakulás hírét kíváncsian fogadták a községben. S talán nem is teljesen ok nélkül. Hasonló önkéntes rendőri csoport kevés van az országban, megyénkben ők az elsők. ÍGY IS MEGPRÓBÁLJÁK Mindenképpen nagy szükség van rájuk. A községben 17—18 százalék a fcigányla- kosság aránya. Közöttük szép számmal akadnak olyanok, akik örömest választják a kerülő utakat. — Taktaszadán sajnos jóformán mindig történik valami, ami munkát ad nekünk — mondja a Szerencsi járási Rendőrkapitányságon Fekete László főhadnagy. — A súlyosabb bűncselekményektől, a rablástól, a hivatalos személy elleni erőszaktól egészen az apróbb mezei lopásokig minden megtalálható az ottani „repertoárban”. Vannak jó páran, akik úgy gondolják, rendszeres munka nélkül is megélhetnek valahogy, de az alkalmankénti keresetüket is rögtön az italboltba, presszóba viszik. Ez természetesen csak az egyik oldal. — A másik? — Ott azok állnak, akik megértették az idő szavát: tisztességesen élnek és dolgoznak, befejezettnek tekintik a putrik világát, a régi életformát. Azt is belátják, hogy rendre, biztonságra szükség van. Akad olyan is, aki önmagától, saját akaratából már segítette körzeti megbízottunk munkáját. A járás vezetőivel hosszabb ideje készülődtünk arra, hogy belőlük alakítunk egy önkéntes csoportot, így is megpróbálunk segíteni a szadaiak gondján. A KIVÁLASZTÁS — Hogyan választották ki a csoport tagjait? — Jelentkező szerencsére volt szép számmal. Szigorú mércét állítottunk fel, hiszen ezek az emberek bennünket és a törvényes rendet is képviselik majd. Elsősorban csak azok jöhettek számításba, akiknek hosszabb, 10—15 éves munkában eltöltött idejük van. A másik: eddig még semmilyen, vétségnyi összetűzése se legyen a törvényekkel. Megvizsgáltuk családi körülményeiket, rokoni kapcsolataikat, — egyszóval csak a feddhetetlen előéletűeket, a minden szempontból arra érdemeseket bízhattuk meg önkéntes rendőri feladattal. — Mit várnak tőlük? — Elsősorban példamutató magatartást. Azt, hogy segítsenek nekünk a bűncselekmények megelőzésében, magyarázzák el társaiknak, mit várnak tőlük a törvények, a társadalom. Arra gondoltunk, ők jobban ismerik a belső problémákat, indítékokat, szándékokat, szokásokat. Lehetőséget kaptak, s egy bizonyos hatalmat is, amellyel úgy gondoljuk, mindig jó szándékkal élnek majd. A kiképzésen, a foglalkozásokon is ezt akartuk elmagyarázni nekik. Most tanulóidő következik. Amíg teljesen meg nem ismerik az elő. írásokat, kötelmeket, csak körzeti megbízottaink jelenlé. tében intézkedhetnek. „JOBBAN ISMEREM A TERMÉSZETÖKET” A déli órákban értünk oda, nyugodt, csendes falu benyomását keltette Taktaszada. Buri Ferencet, az önkéntesek választott vezetőjét hamar megtaláltuk, éppen szabadságon volt. Egyébként minden nap Miskolcra jár be, a Lenin Kohászati Művekben dolgozik — idestova már 20 éve. — Fizetésnapon nézne körül a faluban — mondta. — Sajnos a közülünk valók, és éppen a fiatalok okozzák a legtöbb bajt. A 17 és 25 évesek valahogy nem érzik meg, milyen sok kedvezményt, lehetőséget kapnak, nem úgy, mint mi régen. Ha becsületesen dolgoznának, iparkodnának, mindenük meglehetne. Ehelyett kerítenek valahonnan egy kis pénzt, megisszák azt a 2—3 üveg' sört, aztán elkezdenek handabandázni. Forróvérűek, hamar feljönnek a régi sérelmek, egykettőre kitör a verekedés. Mi azt akarjuk, hogy az ilyesmi el se kezdődjék, közibük állunk, ha kell, lefogjuk őket. — Ügy hallottuk, ezt néhányszor már eddig is megtették. Mennyiben jelent változást az, hogy önkéntes rendőrök lettek? — Volt már rá eset, amikor megpróbáltam csillapítani őket. Egyszer sikerült, másszor nem. „Mit ugrálsz itt, mondták, hol akarsz jó lenni?” így határozottabb lehet a fellépésünk, és a törvény erejét is magunk mögött érezzük. — Sok „nehéz fiú” van a községben. Egyikük éppen most van előzetes letartóztatásban, hivatalos személy elleni erőszak miatt. — Nehéz megfékezni őket, az biztos, de talán segíteni fog, hogy mi jobban ismerjük a természetöket, a nyelvüket. Például azt mondom nekik: van családod, mit akarsz, elvitetni magad? Nem gondoljuk, hogy egyhamar, egy csapásra változást hozunk majd a falu életébe. De valamit már mindenképpen tennünk kell) pár ember ne szennyezze itt be mások becsületét. — Az előkészítő tanfolyamokon, oktatásokon mindannyian részt vettek. Mit jegyzett meg legjobban az ott hallottak közül? — Azt, hogy mindig és minden esetben a törvényekben, kötelmekben meghatározott módon lépjünk fel. Lehetőséget kaptunk, aminek nagyon örülünk, és amivel nem szabad visszaélni. A legfontosabb, magatartásunkkal, felvilágosító, megelőző tetteinkkel becsületet kell .szereznünk a község lakosai előtt. Be akarjuk bizonyítani, komolyan gondoltuk, amire fogadalmat tettünk. ) I Udvardy József EpizÉk a iskolci üosia lilénsiez A hazug