Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. szeptember 10., vasárnap Irodalmi barangolások Aki átkeresztelte a tizenkét hónapot is tíbár ezt a vállalkozását hasonlóan annyi más nyelvújító törekvéséhez, nem kísérte szerencse. Zu- zoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös, terme- nes, halászonos, hévenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes, fagyláros. A hónapok neveit ilyenfélére formálva a nyelvében élő nemzet nem fogadta be. Mai irodalmi barangolásunk főszereplője a nyelvújítás egyik legvitatottabb, sokat és bizony joggal támadott alakja Barczafalvi Szabó Dávid. Az 1752-ben Bodrogkeresztúrban születő, későbbi író—szerkesztő, a sárospataki református főiskola növendéke volt, de tanult külföldi egyetemeken is, 1792-ben a sárospataki főiskolára kapott meghívást, előtte azonban Révai Miklóst követve 1784-ben, majd 1786 második felében ő szerkesztette a Magyar Hírmondót, az első magyar nyelvű hírlapot. Szerkesztői munkája kezdetén még nem volt híve a nyelvújításnak, sőt az egyéni „szótalálásokat” maga is elítélte. Azt vallotta: a nyelvet ugyan meg kell tisztítani az idegen szavaktól — ez egy Tudós Magyar Társaság feladata lenne—, addig azonban, míg erre sor kerül, az idegen szavakkal kell élnünk. Mindezt 1784- ben jelentette ki, viszont 1785-ben ő maga fogott a sokszor erőszakos szógyártáshoz. A Magyar Hírmondó szerkesztőjeként 1786- ban az olvasókat is biztatta tanácsadásra, szóalkotásra. Felhívása kezdetben nem talált visszhangra, ettől függetlenül Barczafalvi továbbra is „gyártotta” új szavait, amelyek, mint ő írta, nagy fáradsággal születtek: „mondhatom, hogy ugyan fürödtem az izzadságban, míg egy szót ki tsináltam.” Barczafalvi szóalkotásai előbb-utóbb kiváltották az olvasók tiltakozását, s a nyelvújítást ellenző ortoló- gusok támadását, ö maga szavait azzal védte, hogy a pórnép sem az idegen, sein az újsütetű magyart nem érti, a fogalmat tehát meg kell magyarázni: ha pedig értelmezést kell adni, jobb arra az új, de magyaros kifejezés. Az érdekesség kedvéért ismerkedjünk meg néhány elfogadhatatlan Barczafalvi „szó-csinálmánnyal”. A már felsorolt hónapnevek mellett például a kettőspontot popont nak, a minisztert tanaknoknak, az universi- tast mindeményedelemoeít kívánta nevezte. Ilyen el nem fogadott szava még: őrmész (ma testőr), tábirás (nótárius), fellengér (léggömb), rajzolás rajzművész), közedelem (közönség), dallica (ária) és türmész (mártír). A megújuló, egyre erősödő támadások hatására végül is felhagyott a szógyártással, s helyette folyóiratában összefoglalta a nyelvújítás elveit. Magyarországon ez volt a nyelvújítás céljának, feladatának az első tudományos kifejtése. Többek között ezt írta: „Szaporodik a Világ; szaporodik a Szükség: szaporodnak hát a Szók.” Barczafalvi Szabó Dávid életében (1828. március 20- án halt meg Sárospatakon) négyszáznál több új szól alkotott, s ebből közel száz máig is fennmaradt. Munkásságának minden negatívuma ellenére neki köszönhetjük például az ábra, arány, cikk, mondat, naptár, olvasmány, társadalomtudat, zongora szavunkat. Nyelvújító tevékenységének jellemző vonása: analógiák útján képzőnek vélt végződéseket használ fe] szóalkotásra. Például a vélemény szó mintájára a -ménv, -mány képzővel alkotta a tünemény, előzmény, tanulmány szavunkat. A labanc szó mintájára a tévesen kikövetkeztetett -ne képzővel hozta létre a vadoné, ifjonc, újonc szavakat. Szóösszetételei : csontváz, szempont, belváros, külföld, láthatár. Tájszavakat tesz irodalmivá: kelengye, hímez. Furcsaság nyelvújító munkájában, hogy helyneveket közszóként terjeszt el: például szerep (a Bihar megyei Szerep nevéből), alap (a dunántúli Alap nevéből). A szóalaktan területén is ki- ' sérletezett újítással, többek között új felsőfokot próbált létrehozni: leghatalmasabb helyett legszer hatalmas. Az elmondottak, remélem, némi ízelítőt adnak Barczafalvi ellentmondásokkal tarkított tevékenységéről. Érdeme mindenképpen az, hogy sok új szóval gyarapította irodalmi nyelvünket. Vitát, tiltakozást kiváltó túlkapásai ellenére a javára írhatjuk: tevékenységével általános érdeklődést keltett, s neki is része volt abban, hogy a nyelvújítás közüggyé vált. Nem véletlenül mondta róla a túlzásaiért egyébként keményen bíráló Kazinczy Ferenc: „nekünk ada néhány darab aranyat, néhány gyöngyszemet, és gyémántot, s mely nyereség volt az!” Hajtlu Imre izéiéit mm Közéleti ember. Kire, kikre illik igazán ez a jelző? Általában olyan emberekre, akik aktívan kiveszik részüket a t4rsadalmi munkákból, segítenek ott és azoknak, ahol és amikor tudnak. Munkálkodásuk, fáradozásuk önzetlen, a jobbért, a szebbért. És még sorolhatnánk. . Anyáknak, asszonyoknak különösen nehéz igazán közéleti emberekké lenniük, hiszen mindenütt, g teljesség az igény. A munkahelyi, otthoni és társadalmi munkák összeegyeztetése bizony nem kis gonddal jár, de meg lehet, tenni, mint ahogy meg tudja tenni Gergely József né is; a Debreceni Ruhagyár ózdi gyárának adminisztrátora. — Lassan tíz éve dolgozom itt a gyárban. Férjem, akivel 1974-ben kötöttünk házasságot, az Özdi Kohászati Üzemek üzemfenntartási gyárrészlegében lakatos. — Kezdi a bemutatkozást Gergelyné, Anikó. A fiatal házaspár számos társadalmi megbízatást vállalt és lát el, emellett mindketten a munkásőrség és az MHSZ-lövészklub tagjai. — Hat évvel ezelőtt lettem munkásőr — mondja a fiatalasszony. — A nővéremet kérdezték meg először, akar-e munkásőr lenni? Végül addig ecseteltem neki hogy milyen jő, meg milyen hasznos, hogy én jelentkeztem helyette. Nem bántam meg. Érdekes feladat, szívesen csinálom, Ezért is agitáltam a férjemet is, aki 1975-ben szintén munkásőr lett. így legalább többet is vagyunk együtt. • Valóban növelték az együtt töltött órák számát, hiszen szolgálatba, rendszerint együtt osztják be őket a pa- rancsnokságpn. Mindketten híradósok. S hogy Anikó munkáját milyen lelkesen és ügyesen végzi, azt bizonyítja az 1974-ben kapott parancsnoki dicséret és az 1977-es kiváló munkásőr kitüntetés is. — Ahhoz, hogy a házon kívüli feladatokat is jól végezzem el, nagy szükség van a férjem segítségére, megértésére. Az otthoni. munkákat közösen végezzük. Aszerint, hogy mikor ki van otthon, kinek van több ideje. Gergely Józsefné, a ruhagyári KISZ-szervezetnek 1972-től bizottsági tagja és egyben ellátja a gazdasági felelős feladatait- is. Munkájának megbecsüléséről tanúskodik az 1974-ben átvett aranykoszorús KISZ- jelvény és a Kiváló Ifjúsági Vezető elismerő cím, amelyet 1976-ban kapott meg. Az elismerések szakmai vonalon sem maradtak el, hiszen több, mint öt éve tulajdonosa a Szakma Kiváló Dolgozója elnevezésű kitüntetésnek. — A pártnak 1972-től vagyok tagja. Ott is sokat dolgozom. Néha összetorlódnak a programok. Ilyenkor arra gondolok, ideje lenne már egy-két funkciót leadni. Elhatároztam, abban a pillanatban, amikor valamelyik feladat terhet jelent számomra, abbahagyom. Egy önként vállalt funkciót csak addig szabad gyakorolni, egy munkát csak addig szabad elvégezni, amíg az örömet és nem terhet jelent az embernek. No, meg aztán gondolnom kell a jövőre is. Hiszen mi is szeretnénk családot a többi fiatal párhoz hasonlóan. Akkor majd számomra a legfontosabb feladat az anyaság lesz ... Monos Márta Milyen is lehetne egy lakodalmi készülődés ? Sok izgalom, sürgés-forgás, főzés, sütés, koccintgatás, élcelődés, csipkelődés. Sok munka is persze, de mégiscsak derűs, jókedvű tevé- kenykedés. Az udvaron jókora sátor épül, sok vendéget várnak. Kis túlzással: hivatalos a fél falu, a másik fele meg eljön csak úgy nézelődni. Most a férfiak éppen a sátorral dolgoznak, az asszonynép pedig a konyhában, vagy a katlanház körül serénykedik. A sátor- építők, közül az egyik férfi láthatólag szívesen engedélyez magának egy kis pihenőt, mégiscsak kellemesebb lesz a szobában elbeszélgetni egy-két pohár ital mellet, mint gödröt ásni. — Sokba kerül? — Sokba. Mindenfélének kell lenni, ne mondja senki, hogy így, vagy úgy. Persze, hogy fölösleges, de így szokás. A szokás meg nagy úri Akárcsak a szükség. — Bor? — A mennyiséget nem is tudom. De van hegyaljai, meg egy könnyebb. Ezenkívül pálinka, természetesen kisüsti, több láda sör, mert most már ez is dívik, no, meg egy csomó kóla, traubiszóda, ilyesmi. Ennivalóról meg beszélni is fölösleges. Napok óta sül-fő minden. De hát ilyenkor így szokott lenni másütt is. — Kinn, a sátorépítésnél már vidám a hangulat... — Persze! Csak úgy szárazon nem megy ez a munka, hol ebből, hol abból húzunk le egy-egy pohárral... No, egészségünkre! Szép, nagy házban vagyunk egyébként, nemrég épült, sokszobás nagy házban. A bútorok is értékesek, szép szőnyegek, függönyök, képek, hűtőgép, televízió és minden egyéb, mi szükséges. A beszélgetésből kiderül az is, hogy a gyerekek, mármint az ifjú pár sem igen szenved majd hiányt semmiből, már az elején sem, csak-csak sikerült beszerezni, . megvenni nekik ezt is, amazt is, a rokonság nagy, segítőkész, ráadásul a fiatalok is szépen keresnek és ami ennél is fontosabb, megértik egymást. Nyilván semmi ok panaszra; jöhet a lakodalom! — Akkor holnap jó lagzi lesz! — Reméljük ... Ámbár... Ámbár! Csak nincs» valami baj? Valami zavaró apróság? Nincs. Tulajdonképment el, pedig elmehetne. El is kellene mennie. Mondja, ígérgeti, hogy megy. de mégis marad. Néha beiszik, olyankor igen sértődékenv, kötekedik, és ... hát nem valami jó ez így ... Nem. Bizony nem. A szépen berendezett szobában a falon egyebek között bekeretezett fénykép is látható. Katonaruhás férfit ábrázol, ámbár inkább gyereknek látszik, mint férfinek. pen nincs. De nemcsak a rokonság nagy, hanem a család is. Persze, ez sem baj, egyáltalán nem baj, sőt! De a nagy családból az egyik asszony nemrég elvált. Szabályosan, annak rendje-módja szerint. Ez ugyan magában véve baj, mert azt bizonyítja, hogy ennek az asszonykának, meg a volt férjének az első nekirugaszkodása nem sikerült úgy, miként szerették volna. Pedig annak idején nem azért házasodtak össze, hogy majd elváljanak, hanem. azért, mert úgy gondolták, hogy szépen, jól élnek, egymást megértve. Nem sikerült. De, ha már nem sikerült, akkor persze sokkal helyesebb, ha van erejük a változtatáshoz. Faluban valamikor nehéz lett volna elképzelni az ilyen változtatást. Ma már lehel. Jobb így. A baj az, hogy a férj. mármint a volt férj most is itt van. Nem — A fényképet nézi? Ö az apósom. Azaz ő lenne, ha élne. Most az egyik unokájának az esküvőjén lehet, ne. De nem lehetett itt persze egyik gyerekének az esküvőjén sem. — Nagyon fiatalnak látszik. — Igen, de azért nem volt. ilyen fiatal mégsem. A háborúhoz már nem volt fiatal. És ami még növeli a tragédiát: úgy hírlik, hogy éppen a győzelem napján halt meg ... No, egészségünkre! A pohár kicsit följebb emelkedik. Kicsit a fénykép felé. Közben asszonyok jönnek be, ilyen süteményből, olyanból kínálni. Előzetes a lagzis kalácsból. Kintről be- hallik a sátorépítők vidámsága, az ünnepi sürgés-forgásnak a zaja. Jókedvű, vidám ünnep lesz holnap: lakodalom. Priska Tibor Gyertek, pfsatosteis... Madarak jelzik érkezését reggelenként. Legyen eső, hó, vagy vihar, érjen a köd akár égig, ha az első galamb felröppen a tértől nem messze levő villamosmegálló feletti házról, biztosak lehetünk benne, hogy megérkezett. Másodperceken belül szárnycsattogástól hangos a tér, s a környező házak úgy verik vissza ezt a hangot, hogy a hajnal megreped belé. Hosszú a megállótól az út a térig. Amint leszáll a villamosról, kék műanyag szatyrát a jobb. botját a bal kezébe fogja. Óvatosan néz körül, mielőtt lelép a járdaszigetről, habár nemigen járnak még ilyenkor az autók. A járdán megáll, föilkémlel a magasba, a villanydrótok és a tetők fölé, vár.ják-e? Mert hiába tudja, hogy vártlak rá, jobb arról meggyőződni, ö tudja ugyanis, mi az a várakozás. A fiáról várt hírt, aki szinte gyerekfejjel indult el — ahogyan ő mondja — a második nagy háborúba, hogy azután soha meg ne érkezzen. Sokáig várt. Naponta imádkozott érte összetett kézzel. Harminc évig imádkozott, s nem hallgattatott meg a fohász. Húsz évig hitegette valaki, hogy a fiát megkeresi, s ő húsz évig fizette azt a valakit. Azután amikor megtudta, hogy a fia meghalt, s megtudta, hogy húsz éven keresztül állandóan becsapták, megnyugodott. Pontosabban megváltozott. Teljesen egyedül maradt itt a nagy városban, Miskolcon. Már nem vár senkire, s rá is ritkán várnak. Legalábbis emberek ... ö, aki valamikor ápolónő volt, majd egy úri helyen vezette a háztartást, egyedül él egy lakásnak alig nevezhető helyiségben, az Ady-híd környékén. Ebben a lakásban nem sok minden történik. Éjjel két óra körül ébred, hogy összemorzsolja a kenyeret a galamboknak. Mire végez, négy óra, s már indulhat is. Hiszen várják. A kenyér mellé búza is kerül. Ez már pénzbe van, hiszen a kenyeret a kukákból gyűjti a madaraknak. Nem futná arra abból az 1430 forint nyugdíjból, hogy mindennap a boltból vásároljon kenyeret. Meg azután mi az a kis pénz? Igaz, nem költ sokat. Enni alig eszik. Mint a madarak. Alkohol, kávé? Életében nem ivott meg egy csepp bort vagy pálinkát, a kávé, meg minek? Nem is volt neki semmi betegsége vagy hatvanéves koráig. Egyszerre jött elő minden. Érszűkülete után felvágták az egyik lábát. Amikor kijött a ’kórházból, az egyik szomszédja adott neki egy mankót, de azzal nem tudott járni. Vett hát egy botot, ami kitart már addig, amig él... Mije van még? Pár darab fehérnemű, egy kis tűzhelye, egy szekrény, asztal, szék meg egy ágy. Meg a galambjai... Mért azokat is magáénak tudja. Amikor évekkel ezelőtt először vette kezébe a kenyérrel és búzával megrakott szatyrot, a rendőrségre ment. Kérdezte, hol etetheti a madarakat. Mindenütt, mondták, ahol nem zavarja a forgalmat. Azóta is ide jár a Szabadság térre. Fekete kabátjában, fekete kendövei a fején, minden reggel ugyanannál a padnál áll meg. Bal kezébe a bot mellé odafogja a szatyor egyik fülét, s miközben kiszórja az élelmet, elbeszélget a galambokkal. Azok meg — igaz, hónapok teltek el, amíg először merészelték megtenni — kezére, vállára ülve hallgatják, mit is mond ez a furcsa, hűséges kis öregasszony. Néha, csak úgy játékból, meglegyintik szárnyukkal kendőjét, mintha simogatnák. Azután egyszer csak kiürül a szatyor. Ekkor koppan a földön a bot. ami az etetés végét jelzi. A galambok ilyenkor felszállnak a környező házakra, s amikor elindul, kettő-három elkíséri a villamosmegállóig ... ( Pusztafalvi Tivadar 1 Lain I.cnkcy Zoltán rajza
