Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÁG 7 1978. szeptember 10,, vasárnap 150 EVE SZÜLETETT LEV TOLSZTOJ Tolsztoj — a jóra termett ember bizonyítéka Részletek Tolsztoj naplójából Lev Tolsztoj, a nagy orosz író derűre hangolt, boldogságra vágyó ember volt. Rendkívül fogékony a szép — „isten világának szépsége” — iránt s a természetben a tökéletesség megvalósulását látta. A tökéletesség, az összhang és a bölcsesség, ami lehetővé teszi a boldogságot. Vagy egyben maga a boldogság is. Harmonikus, szép gyermekkora és heves ifjúsága — húsz-harminc esztendő — telt bele, míg rádöbbent, hogy boldogság, szerencse. sőt maga az élet; sem méretik mindenki számára egyforma mértékkel. S ez az, amit írói kérdésfelvetésként, tolsztoji alapkérdésként egész életművében megtalálunk. A tolsztoji műben a jó, a szép, a harmonikus, a szerencsés, a természetes és a rossz, a szegénység, a csúnyaság, a boldogtalanság az, ami magyarázatra szorult, ami az írói gondolatmenet szerint elkerülhető lenne, kellene, hogy elkerülhető legyen. Kis túlzással, vagy leegyszerűsítéssel fogalmazva, Tolsztoj egész életében azokat a pontokat kutatta, melyeket kívül rekesztve az élet az emberi boldogság határain belül maradhatna. Azt mondanám tehát, hogy „recepteket” keresett az emberi boldogságra? Nem. Természetesen, a világirodalom egyik legnagyobb teljesítményét nem akarhatom ilyen kisszerűnek tetsző cél köré szűkíteni. De vallom, hogy Tolsztoj minden emberi és írói törekvésének mozgatója az a makacs hit volt, hogy az ember és a világ természetes állapota a boldogság, a jó és a szép kiteljesedése. fis ennél a pontnál meg is állnék egy pillanatra. Mert ha ez a tolsztoji kiindulási pont, meg kell kérdeznem magamtól, ma, 150 évvel születése után, hogy nekem, az emberutódnak, érvényes-e ez a kiindulási pont? Hiszek-e benne? Meg merjem kérdezni? fis ha igen, merjek-e rá válaszolni? Kitérek. Azért térek ki, mert az, aki erről a szép és naiv tolsztoji hitről lemond — saját élete boldogságáról is lemond. Erről ember nem mondhat le. De hogy a világ ezt a kiindulási pontot nem veszi komolyan, és nem eszerint rendeződik, ezt már Tolsztoj előtt is, utána is tudta az emberiség nagyobb, kárhozottabb része. Tudom én is. De ő, Lev Nyikolajevics Tolszt'oj, a riadt szemű fiatal tiszt, és a nagy szakái lú, pa- rasztinges öreg író csaknem 100 életesztendőn át makacsul kitartott e hite mellett, fis egy világot teremtett bizonyítékul rá. Könyveket írt száz és ezer oldalakon át, melyekben mindent újra megalkotott, mint az isten — csak jobban, mert ebbe. az ő világába beleírta a mákács, megható tanítást: hogy az élet célja a boldogság és a bölcsesség. Ezért tűnik sok írása — elsősorban novellái — példabeszédnek. Ezért, hasonló életműve sokban a régi prófétákéhoz, vallásteremtőkéhez. Mert nemcsak írói tehetségének vulkánját, hanem jelentékeny vagyonát fáradhatatlan munkaerejét, is ennek a hitnek a bizonyítására fordította. Vajon hiába-e? Bizonyosan nem. Bizonyosan nem, mert könyvei — míg csak olvasni tudó ember lesz a földön — kézben lesznek. Bizonyosan azért sem, mert hosszú éleiében sok emberen segített, sok keserves sorsot fordított jobbra, iskolákat alapított, tanított. . , M. K. Lev Tolsztoj hálószobája 1903. MÁRCIUS 11. JASZNAJA POLJANA Mindegyre próbálgatom az élet meghatározását, de elégedetlen vagyok vele. Tegnapelőtt megfogalmaztam, de megint csak át kell fogalmazni. De mielőtt belefognék, szeretnék feljegyezni néhány gondolatot ebből az időszakból. Egészségem jelentősen javult. Tegnap megérkezett Ljova. És boldog vagyok, hogy megint olyan jó vele lennem... 1. Csak akkor élünk, amikor tulajdon lelki „én”-ünk- re eszmélünk. Ez. pedig a lelki öröm pillanataiban, vagy a lelki tényezőnek az állati tényezővel folytatott küzdelme pillanataiban van így. 2. Nem egészen kiderített mozzanat, hogy gyakran (talán mindig) elégedetlenségünk és elégedettségünk az élettel, az eseményekkel kapcsolatos benyomásaink, nem mindig magukból, ezekből az eseményekből erednek, hanem lelkiállapotunkból. Ilyen nagyon bonyolult és meghatározott lelkiállapot nagyon sokféle van. így a szégyen állapota, a rosszallás, a meghatottság. az emlékezés, a szomorúság, a vidámság, a nyomottság, a könnyedség állapota. Hogy jönnek létre ezek az állapotok? Nem tudom. De azt tudom, hogy ha a szégyen állapotában vagyok, akkor mindent szégyel- lek és ha nincs mire ii-á- nyulnia a szégyenemnek, akkor tárgyatlanul is szégyen- kezem. Ugyanígy van a rosz- szallás, a meghatottság, valamint az emlékezés állapotával is, bármilyen furcsán hangozzék ez. Az ember egyre csak emlékezik, holott semmi emlékeznivalója, vagy arra emlékezik, ami most történik, vagy arra, hogy erre már emlékezett régebben, és ugyanígy van ez a szomorúLev Tolsztoj portyája sággal, a vidámsággal? T és sok más állapottal, amelyet meg kell határozni és végig kell gondolni eredetüket. 1.14. Az emberek, a liberális politikusok vágj’ általában a mindenféle doktrinerek, gyakran úgy látják jónak, hogy felveszik a harcot a hazugságok egyik formájával és közben érvényesülni hagyják a többi hazugságot, azzal nem szállnak szembe. Ez ugyanolyan, mint hogyha árvíz idején a ránk zúduló áradatot egyik helyen megállítanánk, s hagynánk, hogy a többi betörésből zuhogó ár elborítson... Tolsztoj Jasznaja Poljana-i birtokán Lev Tolsztoj sírja Lev Tolsztoj dolgozószobája HA JÓL TUDOM, 1903. NOVEMBER 30. JASZNAJA POLJANA !i. Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy formáját tekintve komikus elbeszélést írok egy parasztról, aki mindenféle érthetetlen szavakat zagyvái, az elbeszélés azonban nagyon megható. Nagyon jól éreztem magam. Egyáltalán, egész éjjel valami különös frisseséggel működött az agyam: elképzeltem három népi típust is; az egyik vas- gyóró, dalia, lassan mozduló, de olykor elkapja az őrület, valósággal vadállattá válik ilyenkor. A másik fecsegő, hencegő, költő, néha gyengéd és önfeláldozó. A harmadik önző, de szép, tehetséges és nőcsóbász. Mindennap szeretnék legalább egy keveset megírni emlékeimből. 1904. JANUAR 22. JASZNAJA POLJANA ... Tisztázni kell az ember viszonyát a kormányhoz. Ez a viszony nem lehet felemás: vagy a kormány a rend szükséges feltétele és akkor alá kell vetnünk magunkat neki és szolgálnunk kell; vagy el kell ismernünk, mint ahogy én elismerem, s mint. ahogy lehetetlen el nem ismerni, hogy a kormány banditatár- saság és akkor azonkívül, hogy törekedni kell e banditák megvilágosítására, meggyőzéssel rábírni őket, hogy hagyjanak föl a banditizmus- sal. magunkat, amennyire csak lehetséges, el kell határolnunk attól, hogy a banditákkal megosszuk zsákmányukat, részt vegyünk annak felhasználásában. A legfontosabb az, hogy ne tegyünk úgy. mint most a liberálisok: szükségesnek ismerik el a kormányt és saját eszközeivel próbálnak harcolni ellene. Ez gyerekes játék ... 1994. APRILi-S 29. JASZNAJA POLJANA ... Az ember csakis saját élete révén ismerhet meg valamit teljességgel. Teljességgel magamat ismerem, egész önmagamat a születés függönyéig és a halál függönye előtt. AzáltaL ismerem magamat, hogy én — én vagyok. E;_ a legmagasabb vagy meg inkább a legmélyebb tudás. A következő az érzékelés útján nyert tudás: hallok, látok. tapintok. Ez külső tudás; tudom, hogy ez van. de ■ nem ismerem úgy, mint önmagamat. hogy mi az. amit látok, hallok, tapasztalok. Nem tudom, hogy a maga részéről mit érez. mit tud. A harmadik tudás még kevésbe mély. Ez az értelem úlian szerzett tudás; érzékeinkből nyert vagy más emberek szóbeli közléséből átvett tudás — ilyen a ^megfontolás, az előrelátás, a következtetés, a tudomány. Az első. Szomorú vagyok, fájdalmai érzek, unatkozom, boldog vagyok. Ez kétségtelen. A második: Szagolom az ibolya illatát, látom a fényt, és az árnyékot stb.. itt már becsúszhat hiba. A harmadik: Tudom, hogy a föld gömbölyű és forog, hogy létezik Japán és Madagaszkár stb. Ez mind kétséges. Az élet, úgy gondolom, nem más, mint az, hogy a harmadik és második tudás átalakul elsővé, hogy az ember mindent magában megél... MOST 1905. DECEMBER 31.' ÉJSZAKÁJA VAN, 1906. KEZDETE. Ez idő alatt „A kormányhoz, a forradalmárokhoz, a néphez”-t egészitgettem ki. Néha fontosnak látszik, néha gyengének. Egészségem nem rossz. De hiányzik a gondolat elevensége ... Felemás voltam. Némelykor kora reggel és éjszaka valóban bölcs és jó ember vagyok, némelykor gyenge, nyomorúságos lény, aki nem tudja, mit kezdjen magával. A különbség az. hogy az első igazi állapotom, a másikban pedig tudom, hogy ködben tévelvgek. Még egy világos gondolat jutott eszembe arról, hogy az élet nem más, mint hogy a lelki lényeg végigjárja a tőle elkülönült, egyre szélesedő formát. Most kezdődik az új, 1906- os esztendő. Uram, segíts meg. hogy teljesíthessem a te akaratodat. Nem azért, hogy valamit tegyek, csakis azért, hogy azt tegyem, amit kell. 1999. OKTÓBER 2. Betegen ébredtem. Jártam egvet. Kellemetlen északi szél. Semmit sem jegyeztem fel, de éjszaka nagyon jól. tisztán elgondoltam, milyen kitűnő művészi ábrázolást lehetne adni a gazdagok és a hivatalnok osztályok,, illetve a paraszt dolgozók életének egész sekélyességéről és itt is, ott is megmutatni legalább egy. a lelke szerint igazi embert. Esetleg egy asszonyt és egy férfit. Miiven jó lehetne! És hogy vonz ez a gondolat. Milyen nagy mű lehetne. És már el is gondolom anélkül, hogy a következményekre gondolnék, amelyek pedig minden igazi műben. így minden igazi műalkotásban is olyan jelentősek. Milyen nagyszerű is lenne Tegnap Mauoassant novelláját olvastam és “Hői kedvem támadt, hogy ábrázol ’am az élet sekélvességét, amilyennek ismerem és éjszaka eszembe jutott, hogy ebben a sekélvességbeo el kellene helyezni egv eleven lelkű embert . .. Talán lesz is belőle valami... 1 Lev Tolsztoj naplójának magyarul eddig kiadatlan részletei a Szovjet Irodalom szeptemberi «tárnában olvashatók. 1 T
