Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁö 4 1978. szeptember 27., szerda A világhét nem érhet véget Brecht-múzeum A helyreállítási munkák után az idén megnyitották a mú­zeummá átalakított Brecht-házat az NDK-beli Buckowban. A nyaralót, ahol a drámaíró és felesége, Helene Weigel szí- nészriő lakott, már korábban emlékhelynek nyilvánították. Képünkön: a „Kurázsi mama” híres ckhós szekere. Borsod irodalmi díjasa: Serfőző Simon A műsornaptárakban be­fejeződött a képzőmű­vészeti világhét gazdag programja, de mindannak a gondolatnak ápolása, elgon­dolások realizálása, amelyek a világhetet az idén különö­sen vonzóvá, érdekessé és az egész társadalom számára kiemelkedőén fontossá tet­ték, nem zárulhatott le, a vi­lághétre meghirdetett átfogó program nem érhet véget. A különböző intézmények ren­dezvényei elmúlhatnák, lezá­rulhat azok sorozata, de az utcák és terek kultúrájának fejlesztése, az ember min­dennapi környezetének mind esztétikusabbá, vonzóbbá, a prakticizmust az esztétikum­mal mind sikeresebben ötvö­zetté tétele nem egy hét, nem egy kampány feladata. A miskolci program egyik ki­emelkedően értékes kiállítá­sán. amelyen Miskolc közté­ri képzőművészeti alkotásait mutatja be Broczkó Tamás félszáznyi művészi fotója, a megnyitó beszédet zárva. dr. Horváth Béla, a vái’os főépí­tésze ezt emelte ki: ..Bízom abban, hogy a világhét ese­ménysorozata nem kampány. Ügy elvesztené jelentőségét. A környezet kulturáltsága növelésében minden napnak, órának és percnek fontos' je­lentősége van. állandó szol­gálat ez a közösségért és ma­gunkért.” A most zárult világhét ese­ményeiről, a rendezvények látogatottságáról még nem áll rendelkezésünkre pontos ada­tokkal hitelesített felmérés. A rendező szervek bizonyára kimutatásokban fogják rög­zíteni egy-egy tárlat, tanács­kozás, egyéb rendezvény lá­togatottságát, de e világhét célkitűzéseit tekintve, aligha a statisztikai kimutathatóság itt a lényeges. Sokkal inkább az, mennyire fogamzot.tak meg az utcák és terek kul­túráját emelni szándékozó el­gondolások a társadalomban. Hiába mutatná ki egy mű­velődési ház, hogy a világhét ideién négy rendezvényén halszázhúszan vettek részt, ha ugvanott ízléstelen felira­tok hirdetik a következő programot, ha bejárata előtt fehérük a föld az utcán fo­gyasztott sörök ónkupakjai­tól. ha látogatói és a környé­ken lakók magatartása ép­pen ellentéte, megcsúfolása mindannak, amit a világhét hirdetni kívánt. Az utcák és terek kultúrá­jának megteremtése elsődle­gesen a tervezők, városépí­tők. általában a környezetet hivatalból kialakítók felada­ta. Dé nem mentes a feladat alól egyetlen város-, vagy községlakó sem. Nem lehet szemet gyönyörköd tető n ár­kot. tervezni, ha az ott lakók nem az aszfaltozott utat használják, hanem teljesen egyéni elgondolások szerint vadcsaóásokat vágnak a gyeoszőnyegen. Nem lehet esztétikus és Hern szolgálhat­ja kulturáltságunkat a leg­jobban tervezett üzleti por­tál sem, ha a boltvezető jó­voltából ízléstelen csiricsáré, telezsúfolt kirakatot lát a já­rókelő. Hiába a .szén nihenő- park. ha «nadisfin részeg em­berek randalíroznak, illetlen­kednek, vagy legjobb esetben horkolnak. Környezetünk kultúrájának megteremtése össztársadalmi feladat. Írott és íratlan együttélési szabályok szerint kell élnünk egymás' mellett, vigyázva környezetünkre. A kulturált "környezet képes visszatartani a helytelen ma­gatartástól. az elhanyagolt, a kultúrálatlan tovább; rongá­lásokra csábíthat. A1 miskolci színház parkjában — sajnos — gyakori az ittas émber. A minap három fiatalember sö­rösön1 ackokkal felszerelve jött a közeli boltból; hogy a parkban italozzon. Amikor meglátták a szabadtéri tár­latot. a szépen kitakarított parkot, elbizonytalanodtak: — Te. itt most nem lehet. — motyogta egyikük és elolda- logtak. ki tudja hová. Ami­kor viszont tele volt a park összetört sörösüvegekkel, al­vó ittas emberrel, onnan aligha mennének el. Várost tanácsunk első lépésiként úgy rendelkezett, hogy nem sza­bad a palackos italokat a boltok előtt, illetve közvet­len körzetében, a nyílt utcán elfogyasztani. A rendelkezés nem volt eredménytelen, igen sokfelé betartják, bár van­nak helyek, ahol ügyet sem vetnek rá. Az italozás nem lett kevesebb, de beszorultak a léncsőházakba. a Szinva partjára, egyéb helyekre, s ezért énpen az utcáit, terelt kultúráltsága követeli a to­vábbi rendelltezéseltet, illet­ve korlátozásokat. Az ital és az utca kapcso­lata persze csalt egyetlen ki­ragadott példa. Ezernyi más példát lehetne még sorolni környezetünk kulturáltságá­nak a lakosság által történő megóvására, beleértve az ut­cai árusítások rendjét is. Nemcsalt a koszos vödörből árusított főtt kultorica, ha­nem sok egyéb is rontja az utcaképet: magánosok és kö- zületek egyaránt sokat árta­nak a közterület kultűráltsá- gánalc. és ugyanők sokat te­hetnek érte. De tehetnek a járművek vezetői, a villamo­sok és autóbuszok utasai, a gyalogjárók is. Mindenki, aki közterületeken megfordul. A környezet kultúrája nem pusztán az elhelyezett ob­jektumoktól függ. Nincs az a szép épület, szobor, egyéb létesítmény, amely önmagá­ban kulturáltságot teremt­hetne. Kultúrálatlan ember­nek mitsem mond a szobor, a virágágyás, a térdíszítő elem. Az utcák és terek kul­túrája az objektumok és az emberek viszonyában rejlik, csak kölcsönhatásukban te­remtődhet meg. Ezért nem érhet véget a világhét nao- tári befejeződésével az utcák és terek kulturáltságáért fo­lyó. társadalmi méretű küz­(jo’-jrn. A már idézett megnyitó beszédből érdemes még egy gondolatot kie­gyeznünk: „...olyan maga-' tartást kérek mindannyiunk­tól. amely tanít, nevel, meg­becsül és egv városiasabb, egy kulturáltabb Miskolcot eredményez. Addig és ezért még sokat kell tennünk.” Te­gyük hozzá: nem csak Mis­kolcon. Benedek Miklós Ünnepélyes pillanatok szín­helye volt tegnap délután a Borsod megyei Tanács épü­letében Bujdos János elnök- helyettes szobája. Tegnap délután került sor ugyanis a Borsod megyei Tanács iro­dalmi díjának átadására. Az 1970-ben alapított irodalmi díjat ezúttal hatodik alka­lommal adták ki, ezúttal Serfőző Simonnak. A benső­séges ünnepségen, amelyen Bujdos János adta át a dí­jat, jelen volt Kövér Árpád, a Borsod megyei Pártbizott­ság osztályvezető-helyettese, valamint Merényi József és Zöldi Imre. a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetői. * Rangos írók kapták meg az elmúlt években azt a dí­jat, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottságának ha­tározata alapján tegnap át­vehetett Serfőző Simon, köl­tő, drámaíró, a Napjaink egyik főhivatású szerkesztő­je. Ha máshonnan nem. ak­kor a nagyközönség jól is­meri munkásságát a Napja­ink hasábjairól, de verseivel gyakorta találkozhatnak az olvasók az Üj írás, a Forrás, a Tiszafái lapjain, riportjai­val pedig az Élet és Iroda­lomban. Neve hallatán a miskolci színházlátogatókban is azonnal felelevenedik a közelmúlt egyik legnagyobb visszhangot kiváltott bemu­tatóba: 1976-os évadban mint elsődrámás írót is köszönt­hettük; a gyermekkor, a Szolnpk megyei Zagyvarékas embert idéző emlékeit adta közre Rémhírvivők című da­rabjában. A szülőföld meghatározó jelentőségű eddigi munkássá­gában, de a 13 éve Miskol­con élő író nem lett idegen abban a városban, amely mindennapi életének feltéte­leit megteremti. A megye, s az itt élő emberek minden­napjai. örömei és gondjai kapnak a pillanatnál örök- érvényúbb életet riportjai­ban, amelyet nemcsak az Élet és Irodalomban olvas­hatnak rendszeresen az em­berek, hanem most már. az idei könyvnapra megjelent riportkötetében. az Amíg élünk-ben is. Két verseskötet, egy ri­portkötet, egy dráma, s a publikált versek hosszú-hosz- szú sora... De ennyiben, s csak ezekben aligha foglal­ható össze" ennek a nagyon tehetséges, fiatal írónak-köl- tőnek az életpályája. De eddigi munkái, s megvalósu­lás küszöbén álló tervei — az idei színházi évadban új­ra drámaíróként jelentkezik; Otthontalanok címmel mutat­ja be a színház a munkás­szállásokon élőkről írt - da­rabját — mutatják: Serfőző nemcsak itt él közöttünk, irodalmi munkásságával is egyre szorosabban kapcsoló­dik megyénkhez, az itt élő emberekhez. A Borsod megyei Tanács irodalmi díjának legújabb kitüntetettjét köszöntjük mi is — a mindig új művek re­ményében. (cs. a.) Don Carlos Miskolcon Milyen legyen a 7 Készül az ezredforduló kö­vetelményeinek leginkább megfelelő oktatási fői-ma mo­dellje. Azt vizsgálják a tu­dományos műhelyekben, hogy milyen legyen a jövő iskolá­ja. Köznevelési rendszerünk alsó foka eddig is az óvoda volt. A jövő oktatásában e fontos intézménynek még na­gyobb lesz a jelentősége. A 80-as évekre el kell érni, hogy az óvoda kapuja leg­alább egy évig minden apró­ság előtt nyitva álljon. Erre azért van szükség, mert az iskolai életforma alapvető követelményeit a legjobban itt lehet elsajátítani. Módosí­tásra szorul az általános is­kola jelenlegi szerkezete is. Változtatni kell a képzési időn. a napi oktatási időbe­osztáson. A tízosztályos ál­talános oktatás bevezetése, a több ismeretanyag elsajátí­tásán kívül alkalmat adna az érettebb korban történő pályaválasztásra. Szó van az egész napos tanítás általános­sá tételéről. A fárasztó elmé­leti órák közé tornát, játé­kos foglalkozásokat iktatnak be. A legnagyobb problémát a jövő középiskola típusának kialakítása jelenti. Több vé­lemény van ezzel kapcsolat­ban. Egységesítésre van szük­ség, csak egyetlen középisko­la típus létezzék. Természe­tesen továbbra is legyenek szakmát tanulók és tovább­tanulásra felkészítő osztá­lyok is. A debreceni Csokonai Szín­ház operatársulata a most kezdődött színházi évadban is ellátja Miskolc operaszol­gálatát. A vendégjáték-soro­zat október 2-án kezdődik, amikor is Verdi: Don Carlos című operáját mutatja be a debreceni együttes a Miskol­ci Nemzeti .Színházban. Az előadást egy hét múlva, ok­tóber 9-én megismétlik. Az előadások mindkét este 7 óra­kor kezdődnek. Romániában járt a domaházi pávakör A dalokat végigtapsolták A domaházi pávakör lelke­sen készült első külföldi, ro­mániai vendégszereplésére, amely viszonzása a Baia Ma­re férfikórus látogatásának. A találkozásra szeptember 16—18 között került sor. A hosszú út fáradságát sok-sok dallal, rendhagyó „főpróbá­val” könnyítették. Nagyká­rolyban már várta őketBain- tan professzor. a román együttes vezetője néhány kó­rustaggal. így kísérték őket Nagybányára. Este hatkor a Somkúti nagyközség kultúr- otthonában a zsúfolásig meg­telt nézőtéren magyarok és románok tapsoltak a doma- háziaknak. s a műsor máso­dik részében fellépő férfikó­rusnak. akik valamennyien a szomszédos Finteusul-ból va­lók. Annak ellenére, hogy a hosszú út miatt fáradt volt a csoport, fegyelmezett, ösz- szefogott, művészileg egysé­ges műsort és élményt nyúj­tott. A szeptember 17-i vasár­napot aligha felejtik el a do- maháziak. de a finteusuüak sem. A délelőtti szabad prog­ram után busszal indult a csoport Somcut-ról Finleusul Mare-ba, ahol a kultúrotthon előtt már várta őket a falu apraja-nagyja, hogy házuk­ba, ebédre invitálja. Arról is gondoskodtak, hogy minden háznál "legyen magyar tol­mács, ezért meghívták a szomszédos községbe a Nagy­bányán élő magyar rokonai­kat, ismerőseiket is. Házi­gazdák és vendégek délután öt órakor már ott tolongtak, a népi faliszőnyegekkel díszí­tett kultúrotthonban. Soknak még állóhely sem jutott, ezek az ajtóba vagy az utcára szorultak. A domaházi dalo­kat végigtapsolták, de a be­tyárdalokat is. Hasonlóan nagy tetszést aratott a cite- razenekar műsora, de legfő­képpen a domaházi szokáso­kat, játékokat, csúfolódót, táncokat idéző fonó. A né­zőtér szinte együtt élt a sze­replőkkel. Este pedig közös vacsorán * és táncos összejö­vetelen ismerkedhettek, ba­rátkozhattak tovább. A falu amatőr tánczenekara egyaránt jól játszotta a magyar és a román népi l áncot, sőt a mo­dern láncokat is. Fiatalok és idősebbek fáradhatatlanul ropták a táncot éjfélig. Nehéz volt elválni a bará­toktól, nehéz volt elhagyni a szép emlékek színhelyét. A domaháziak és a finteu- suliak bíznak benne, hogy a jövőben is sor kerül még ha­sonló találkozóra. Csépányi Valéria ÜNNEPI KIADVÁNYOK WOLFGANG AMADEUS MOZART: Esz-dur zongoraverseny K. 271 („Jeunehomme") Esz-dur'zongoraverseny K. 449 • Ránki Dezső (zongora) t Liszt Ferenc Kamarazenekar vezényel: Sándor Frigyes HUNGAROTON SLPX 119142 FELIX MENDELSSOHN —BARTHOLDY Összes vonószenekari szimfóniája Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenymester: Rólla János művészeti vezető: Sándor Frigyes HUNGAROTON SLPX 11877-81 (öt lemez) RICHARD WAGNER: Wesendonk-dalofc Tannhäuser: Csarnok ária •Erzsébet imája Trisztán és Izolda: Izolda szerelmi halála Bolygó hollandi: Senta balladája. Sass Sylvia (szoprán) A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara vezényel: Kórodi András HUNGAROTON SLPX 11940 LISZT FERENC: Karácsonyfa 12 zongoradarab — négykezes változat Zsoltárt énekeljetek! — 0 szent ég — • A pásztorok a jászolnál — Jöjjetek, hívek! — Tréfásan — Harangjáték — Altatódal — • Régi provánszi karácsonyi dal — Estharang — „Hajdanán” — Magyaros — Lengyeles. Ünnepi polonéz— négy kézre Tusa Erzsébet, Lantos István (zongora) HUNGAROTON SLPX 11843 A LEMEZEK ARA' SZEPTEMBER 15. OKTÓBER 1. KÖZÖTT DARABONKÉNT 60.- Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom