Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

1978. szeptember 27., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Lázbércről y°^óana — Lázbércen. Vízügyesek, népfront-dolgozók, községi tanácsvezetők gyűltek össze, hogy szót értsenek a tájvédel­mi körzettel kapcsolatos és főként a tározóval, ennek vízgyűjtő területével össze­függő gondok, tennivalók ügyében. Körülbelül 100 ezer ember ivóvizét biztosítja ez a vízrendszer. A problémák azonban nem csupán ennek a területnek a jellemzői, nem „csupán” ennyi embert érde- kelnek-érintenek. Igaz, a vizet nem most fe­deztük fel, de az is igaz, hogy valós értéke nálunk is, mint szerte a világban főként az utóbbi években kezd tudato­sodni szélesebb körben. Mi­után már nem mint a termé­szet ajándékáról szólhatunk róla, hanem előállított ipari termékről. Drága, értékes, nélkülözhetetlen termékről. Hadd jegyezzük meg, hogy hazánkban jelenleg 100 forint nemzeti jövedelem előállítá­sához 4,5 köbméter víz (is) kell. Milyen is a mi vizünk? A vizsgálatok, mérések ösz- szegzéséről könyvek, publiká­ciók mérhetetlen sokasága je­lenik meg, cgyikük-másikuk a jövőt illetően nem is valami biztató következtetésekkel. Nyilvánvaló a cél: még job­ban figyeljünk, még jobban törődjünk ezzel a kinccsel. Van miért, mire figyelni, ügyelni. Hazánk lakossága évente 100 ezer tonna mosó­szert használ. Csupán a hús­ipar annyi szennyező anyagot bocsát a vizekbe, mint az egész, tízmilliós lakosság. Ha­zánkban évente sok millió tonna kőolajat és annak szár­mazékait használunk fel. Mi­nimális elcsöpögésnél is mintegy 50 ezer tonna az évi szennyezés. A Tisza nyári vi­zét teljes egészében felhasz­nálja hűtésre az energiater­melő ipar, a visszaengedett víz 4—5 fokkal melegebb. A mezőgazdaság évente 1,5 mil­lió tonna műtrágyát használ fel, 1900-re pedig ez a szám körülbelül 3 millióra növek­szik. Nyolcvan repülőgép szórja a vegyszert, a mérget. Az adatokat vég nélkül so­rolhatnánk, de: senki sem vi­tathatja, hogy az ipari terme­lés növelésére, a mezőgazda­sági termelés növelésére szükség van. Növekednek is és a növekedéssel arányosan a szennyezés ugyancsak. Ezt az ellentmondást kellene va­lahogy legyőznünk, megszün­tetnünk. Különösen a víz esetében súlyos a gond, sok a tennivaló, hiszen valójában a zajártalom kivételével min­denféle szennyezés károsítja a vizet. Tisztítani, az iható vi­zet előállítani kell. Sok pén­zért, sok költséggel. Lázbércen is ezt művelik. Az egyik mérnök elmondotta: olcsóbban is tudnák, ha a vízgyűjtőkről tisztábban — netán tisztán — érkezne. De a vízgyűjtő területen a Bán és a Csernely patak 12 tele-, pülésen folyik át. A két pa­tak partján pedig a legtöbb helyen ólak, trágyadombok, árnyékszékek, szemétdombok láthatók, a patakokban ka­csák, libák úszkálnak, gépko­csikat, lovas kocsikat mosnak, kályhacsöveket, rossz lavórt és ki tudja mit dobálnak. A Bán patakot legerősebben Dé- destapolcsány szennyezi. Mi­vel a község közvetlenül a tározó torkolatánál fekszik, a pataknak már „nincs is ide'- je” az öntisztulás legkisebb mértékére sem. A szociális otthon és egyéb közintézmé­nyek szennyvíztisztítása is megoldatlan, a bakteriológiai és kémiai szennyeződés köz­vetlenül megy a tározóba. Mályinkóban — egyebek kö­zött — a szeszfőzde, a vízi­szárnyas állomány szennyez erősen. Szilvásvárad északi részén a trágyalé, a szenny­víz folyik a patakba, de a község belterületén van az á'lami gazdaság 1500 férőhe­lyes júhteleoe is. A Csernely patak szerves anyaggal jóval szennyezet- tebb egész hosszában, mint az előbbi. Unpony esetében ugyanaz a helyzet, mint Dé- desnél: a szennyeződés köz­vetlenül az ivóvíztározóba jut. Árnyékszékekből, trágya­dombokból, szemétdombok­ból. És, ami furcsa: ebből a faluból, Upponyból különö­sen sok gyógyszert hoz a pa­tak. Felbontatlan injekciós ampullákat, folyékony or­vossággal teli üvegeket. A tá­rozó munkásai „örülnek”, ha ezeket az üvegeket jól becsa­vart kupakkal dobják a víz­be, így ugyanis még ki tud­ják halászgatni. Mármint azokat, amelyek nem törnek el. Upponynál torkollik a Csernelybe a Bótai patak is, mely Borsodbótáról és a köz­ség mellett lévő juhlelepről hozza a szennyet. Lénárdda- rócon szarvasmarha- és juhte- lep munkálkodik, Csernely ugyancsak szennyez, ahol a patak melletti házakból csö­veken engedik közvetlenül a patakba a szennyvizet. A vízgyűjtő területén a községben körülbelül 2000 ember él, Lázbérc vizét most mintegy 100 ezer em­ber issza, a későbbi években még többen. Egyszerűnek tű­nik, amit az egyik mérnök mondott: meg kell értetni a községek lakóival, hogy miről van szó. Ne szennyezzék a patakokat, ne dobáljanak be­le mindenfélét, vigyázzák, óvják egy kicsit. Ez nem kí­ván milliós befektetést, nagy­arányú tervezést, beruházást, csak értelmes szót. Látszatra valóban ez lenne a legegye- nesebb, a legtisztább út. Még­sem a legegyszerűbb. Tudat- formálásról van ugyanis szó, annak a bizonyos társadalmi bázisnak a megteremtéséről, melyről már nagyon sokszor hallgattunk, olvashattunk. Hogy mindenki úgy érezze: van valami köze a saját, köz­vetlen környezetéhez és lel­kiismerete szerint tenne is érte. Hosszadalmas, nehéz fo­lyamat ez bizony és csak ap­rócska lépésekkel sikerülget haladni. Ide tartozik például az is, amiről szintén beszél­tek a tanácskozáson: sokan elérték már a drága gépko­csit, kirándulnak is vele a tó szép tájaira, de a szemét- gyűjtőkig már nem tudnak elérni. Széthagyják maguk után a hulladékot, időnként pedig a KISZ-fiatalok tár­sadalmi munkában összesze­dik. Nyilvánvaló, hogy nem ez a megoldás. De még a hor­gászokat is szó érte a szeme­telés miatt. Mit várhatnak akkor a kirándulóktól, az új kocsival, a grillsütővel és mindenféle divatos felszere­léssel hencegőktől, ha még a természetkedvelő horgászok sem ügyelnek a rendre, tisz­taságra? A felvilágosítás, a jó szó bizony nagyon lassan éri el hatását. Lehet, vagy lehetne per­sze másképpen is. A községi tanácsok a vizek szennyezé­séért is büntethetnek. Vagy büntethetnének, de ez sem megy azért magától értetődő­en. A tüske, a „baragszom- rád” ott marad ebbe is, ab­ba is. És miért pont engem? Előbb-utóbb viszont — és inkább előbb — mindenképp lépni leéli a szennyezés meg­akadályozása. vagy csökken­tése üevében.A terv szerint a patakokat hamarosan kitisz­títsak, végig kotorják, nmenv- nvire lehetséges, rendbe te­szik. A tiszta, rendbetett pa­takokra pedig mégiscsak el- sőrlleg°sen a he'vi tanácsok­nak kell ügyelniük. Nem biz­tos. hoev mindenkinél sike­rül maid az öntudatra hivat­kozással eredményt e’érni, de talán a „zsebtudattal” igen. Ha kell — márpedig nyilván kell — m°nien zsebre a hi­vatkozás. Nagyon nehéz lesz, az biztos. Esetenként nehéz bizony fellépni a helyénvaló törvények fedezete mögül is egv-egy nagyszavú gazdasági egység ellen! És mások ellen is. Scoífnii í e’l minden lehető módon. Ennek a segítésnek egyik módja pe­dig mégis a felvilágosítás, a szép szó lehet, melyből részt vállalnak majd a népfront­aktívák és a vízzel kapcsola­tos gondokat, tennivalókat jól ismerő szakemberek is. ( Prlska Tibor MS ven ez üvegben? Hl ÉÉÉA É: Hl sör Palackozzák az alkoholmentest. Ha igény lesz rá, havonta 10 ezer hektolitert is tudnak belőle gyártani. iüipsii az MHSZ-fté! Tegnap, szeptember 26-án délelőtt az MHSZ megyei és Miskolc városi vezetősége közös megemlékezést tartott a fegyveres erők ’napja al­kalmából a megyei MHSZ szervezet székhazában. Ezen Bokor József alezredes me­gyei titkár a' társadalmi ak­tíváknak és az apparátus dolgozóinak kitüntetéseket, elismeréseket és jutalmakat adott át. Honvédelmi érdem­érmet 13 fő kapott, MHSZ- kitüntetést 17 fő,' míg előlép­tetésben 16 tartalékos tiszt, tiszthelyettes, illetve tisztes részesült. Az ünnepségen részt vett dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Boo'roglíözi alma listai menü forgalomban Ha a tavasz és a nyár nap- íényszegény és csapadékos volt is a Bodrogközben az almatermesztésre, az ősz an­nál kedvezőbben alakult a szüret számára. A száraz, kel­lemes időben- gyorsan megy a szedés, így az állami gaz­daság dolgozói, nemkülönben a naponta megjelenő mint­egy 2000 sárospataki és mis­kolci diák kiváló minőségű, exportra alkalmas gyümöl­csöt tud ládákba, konténe­rekbe rakni. A termés túlnyomó részét a gazdaság régi partnerei, a szocialista országok vásárol­ják fel, elsősorban a Szovjet­unió, de bőven jut belőle a szomszédos Csehszlovákiába is. Csehszlovák viszonylatban ez idén első ízben úgyneve­zett kishatár menti forga­lomban bonyolítják le az ex­portot. A csehszlovák partnerek a napokban ellátogattak a hely­színre, a bodrogközi almás­kertekbe, s kiválónak találták az idei termést. Éppen ezért, hogy gyorsabb legyen a szál­lítás és kevesebb az átrakás, a csehszlovákiai tehergépko­csik nap mint nap érkeznek a páterhomoki és a györgy- tarlói gyümölcsösökbe, s meg­rakodva, törődésmentesen egyenesen a csehszlovákiai hűtőházakba szállítják a Bod­rogközből a zamatos jonatán­almát. A modern élet mind na­gyobb követelményeket állít az emberi szem elé, töreked­ni kell tehát a tökéletes lá­tásélességre, a kifogástalan kétszemes együttlátásra. Erről a gondoskodást kisgyermek- korban kell elkezdeni. Hat­éves kor alatt már felismer­hetők a későbbi hibák jelei. A kétszemes együttlátás hiánya, illetve az egyik szem Nehéz volna megmondani, milyen volt a nyáron a sör­ellátás. Hiszen vannak kör­zetek, ahol kevesebb sörivó él, tehát az ellátás nem okoz nehézségeket. Másutt órák alatt elfogyott a napi meny- nyiség és aki ezek után az órák után érkezett, az bizony nem talált — legfeljebb al­koholmenteset. A Borsodi Sörgvárban azonban bizton tudják és nem is átalljak be­vallani, hogy az idén sem volt annyi sör Borsod üzleteiben, mint amennyit igényeltek. Nem kell azonban ennek be­vallásához nagy bátorság, a tárca vezetője nem is olyan régen nyilatkozta, hogy Ma­gyarországon pillanatnyilag úgy áll a helyzet: nem lehet­ne annyi sört gyártani, amennyi el ne fogyna. A bocsi gyár dolgozói iga­zán megtesznek mindent a sörivók érdekében. Erre az évre 1 millió 550 ezer hekto­liter sör gyártását irányozták elő, 150 ezer hektoliterrel többet, mint tavaly. Az erő­feszítés érzékeltetéséhez csak annyit, hogy már a tavalyi terv is túlfeszített volt, akad­tak olyanok, akik nem hitték, hogy azt realizálni lehet. Az idei első féléves tervet tel­jesítette is a sörgyár, a júli­usi tervteljesítéssel volt egy kis baj, de ez — mint mond­ják — a harmadik negyed­év során pótolható. Más kér­dés persze, hogy júliusban jobbap szomjaztak az embe­rek, mint mondjuk e hűvös szeptemberi napokon. Az im­portsör mennyisége is _ha­s onló volt a múlt évihez, látásélességének jelentős csökkenése felnőtt korban gyakori, okát főként a gyer­mekkori kancsalságban kel! keresni. S mert a kétszemes együttlátás pontos szabályo­zására csak óvodás korban van lehetőség, szükséges a 3 —4 éves gyermekek kötelező szűrővizsgálatának bevezeté­se. A rövidlátás sokszor csak hatéves korban kezdődik, tankautókon ebben az évben 140 ezer hektoliter érkezett Csehszlovákiából. Az év hát­ralévő időszakában további 20 ezer hektoliter várható. Ennél több tanksör fogadásá­ra képtelen a Borsodi Sör­gyár, mivel a pasztőrkapaci- tásolc végesek. Ebben az év­ben még 60 ezer hektoliter importsört forgalmaznak, mégpedig cseh hordós és len­gyel palackos söröket. Ez a forrás is kiapadóban, de a várt mennyiség eddig még mindig pontosan, ütemszerű- en érkezett. S, ha már gyorsmérleget készítünk az idei sörellátás­ról, beszélnünk kell a válasz­tékról is. Az eddig fejtett sör­mennyiség 8 százaléka Kini­zsi volt, 1,6 százaléka Rákó­czi. A Borsodi Barna mennyi­sége nem éri el az 1 százalé­kot. Mindez azt jelenti, hogy a Borsodi Sörgyár az idén háttérbe szorította a minősé­gi sörök gyártását. Nem te­hetett mást, hiszen egyelőre a mennyiségi igények hozzá­vetőleges kielégítését tekinti elsődleges feladatának. Augusztus 9-én fejtették Bőcsött az első alkoholmen­tes sört. Ez a kifejezés élénk tiltakozást vált ki, tulajdon­képpen a gyártást megelőző és követő reklámhadjárat so­rán követtek el néhány vét­séget, így az elnevezést ille­tően is. Bőcsön hangsúlyoz­zák: az alkoholmentes sör nem sör, hanem söralapú üdítő ital. Ha így tudatosodott volna a közvéleményben, ta­lán elkerülhető lett volna a sok friccska, amit augusztus majd később válik nagyobb fokúvá. Ezért lényeges a kis­iskolások állandó szemészeti kontrollja. A rövidlátás, a tompalátás és kancsalság mellett súlyo­sabb — részint veleszületett, részint szerzett — látáskáro­sodások is előfordulnak, ami kisgyermek korban a tanu­lást hátráltatja, nehezíti, vágj’ lehetetlenné is teszi. A szakemberek véleménye meg- egj’ezik abban, hogy a csök­kent látású gyerekeket ki kell válogatni az egj’es osz­tályokból és külön foglalko­zásokat kell szervezni szá­mukra. Csehszlovákiában még ennél is tovább léptek, amikor tíz évvel ezelőtt Prá­gában megszerveztek és meg­nyitottak — Európában első­ként — egy kilenc évfolya­mos iskolát csökkent látású gyerekek számára. Az intéz­mény a súlj’os látászavarban szenvedő gyermekek részére olj’an körülményeket és okta­tási módszereket biztosít, amelyek elősegítik az adott lehetőségek között a megma­radt látóképesség fokozatos javítását, ugyanakkor a tan- anj’ag tökéletes elsajátításá­hoz is hozzásegítik a kis ne­bulókat. 9-e óta kapnak a gyáriak. Megkérdeztük: valóban elad- hatatlan-e az alkoholmentes. Nos, ezidáig minden meny- nj’iség elkelt, noha augusztus­ban nem is kis mennyiséget, 2100 hektolitert gyártottak belőle és ezt csak az ellátási körzetben, tehát Borsodban, Hajdú-Biharban és Szabolcs- Szatmárban hozták forgalom­ba. Azóta másutt is érdek­lődnek, így a Kőbányai Sör- gyár is kért ellátási területé­re, továbbá 1—2 napja Bu­dapesten is kapható a bocsi újdonság. A gyártás kezdete előtt széles körű közvéleménj’-ku- tatást tartottak Miskolcon, Debrecenben, Nj’íregj’hazán. A vélemények megoszlottak, de összességükben igenlőek voltak. Leginkább a 40—60 éveseknek ízlett az ital. Erre az a magyarázat, hogy ezek a korosztálj’ok még emlékez­nek a régi technológiával gj’ártott malátasörökre. Az alkoholmestesben is a malá­taíz dominál, amely azonban erős hűtéssel csökkenthető. Azt is megállapították a tesz­tek értékelése után, hogy azok, akik szeretik a — va­lódi — sört, nem tudják meg­szokni ennek az italnak az ízét. Tehát ne is kísérletezze­nek vele!. A jövőre tervezett 70 ezer hektoliter alkohol- mentes végül is a szeszmen­tes üdítő italokat kedvelők tá­borának készül? Készül már az új címke is, amely egj’- értelműen tisztázza majd, hogy mi van az üvegben. Ebben az évben egj’ébként nem az alkoholmentes sör volt az egyedüli új termék. Az idén jelent meg a Gj’öngy- családból a Tonik és a cam- pari alapanyagú Bíbor C. Ér­dekes módon mindkettő a vá­rosi lakosság körében aratott sikert, „furcsa” ízük miatt falun még nem kedvelik. Ezekben a napokban jelenik meg a Borsodi Sörgyár leg­újabb terméke, a piros és fehér szőlőlé. Egyelőre az is­mert 2 és fél decis üvegek­ben kapható, literes változa­tát később forgalmazzák. A szőlőlével kilencre emelke­dett a bocsi üdítő italok szá­ma. Lcvay Györgyi k ne sírjon! T űnődtem éppen dolga­inkon, terméketlenül, csak úgy, a magam szórakoztatására. Zötyög- tünk együtt, én és a villa­mos. Hirtelen valaki át­ölelt. * — Igazán, én nem is tu­dom ... — zokogott válla­mon. — Ó, nem baj, majd eszé­be jut — simogattam fejét mély együttérzéssel. — Nem tudom, nem tu­dom ... — mondta, s újra elsírta magát. — No, ne gyötörje lelkét, hiszen olj’an fiatal még! Azt hiszi, én tudom? Ó. de­hogy! Az élet egyszerű és bonyolult... bizony. Beledöbbentem, hogy mit is mondtam én! S ekkor bennem is fölcsapódott egy zsilip, s elárasztott a szo­morúság. — Igazán, én nem is tu­dom ... — kezdtem. — Itt le kell szállnom — szólt az ismeretlen, s ma­gamra hagyott. Zötyögtünk együtt tovább, előre, én és a villamos. (karos!) Nagy kincs a jó látás A gj’ermekck optikai eszközök — nagyílóftvegek, távcsöves szemüvegek stb. — segítségét is igénybe vehetik a csökkent látásúnk iskolájában. Százezer ii!ir ivóvize

Next

/
Oldalképek
Tartalom