Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

r £SZAiC,MAGYARORSZAG 4 ------------------- ------' ,1978. szeptember 3., vasárnap M űvészet-szervezés és alkotómunka r Üj iskolában kezdi meg kö­zel ötszáz ózdi tanuló a tan­évet. A Béke-telepen a ter­vezettnél egy évvel korábban adták át a BÁÉV dolgozói a 12 tantermes általános isko­lát, amelyben szertárak, tor­naterem, eladóterem és nap­közis termek segítik az okta­tó-nevelő munkát. A közel 22 millió forintos költséggel felépült és berendezett iskolá­ban — az iskola berendezésé­hez és csinosításához a vá­ros üzemei és a szülők is hozzájárultak — a tanévnyi­tóval egybekötött avatóünnen- ség idejére már a könyvtár . is elkészült. Ugyancsak új iskolát avat­nak Miskolcon, az Avas-dé­len, ahol egy tizenkét tantér-' mes általános iskola készült el. Néhány nappal ezelőtt ad­ták át a nyékládházi új álta­lános iskolát, amely meg­nyugtatóan megoldja a nagy­községben a korábbi szét­szórtságból adódó gondokat. Kazincbarcikán napközi ott­hon avatására kerül sor az idei tanévnyitón. A várös terüle­tén a legnagyobb • gondot ugyanis már évek óta a nap­közi otthonok szűkössége okoz­ta. Most, a Pollack Mihály úti Általános Iskola udvarán felépült egy nyolc tantermes Mielőtt bárki is félreért­hetné, sietünk pontosítani: szó sincs arról, hogy baj vol­na az iskolák tisztaságával, esztétikai rendjével, mint ahogy arról sincs szó, hogy iskoláinkra valami fejetlen­ség lenne jellemző. Sokszor elmondták, s mi is sokszor leírtuk: az oktatásügyben nem azért volt szükség bizonyos változtatások elhatározásásra, mert pedagógusaink nem áll­tak hivatásuk magaslatán, nem feleltek volna meg e ne­héz életpálya nehéz követel­ményeinek. Pedagógusaink becsülettel, lelkesen és hiva­tásukra felkészülten végzik mindennap szép munkáju­kat, tartozunk 'nekik azzal is, hogy elmondjuk: társadalmi megbecsülés övezi őket, ami­ért a változó iskola megnö- 'vekedett feladatainak tisztes­séggel eleget tettek. Mert nem könnyű dolog napról napra, óráról órára szemközt állni egy osztálynyi (s nem is kis létszámú osztálynyi) gyereksereggel; vállalni a túlórákat, a helyettesítéseket, éjszakába nyúló dolgozatokat javítani, készülni másnapra, s közben családanyaként is helytállni — hiszen Borsod több mint tízezer 'pedagógu­sának nagyobbik része nő —, megküzdeni a mindennapi kisebb-nagyobb gondokkal. S ugyanakkor nemcsak a más­napra, hanem a holnapra is készülni, a tágabb értelem­ben vett holnapra, amelyből most lesz valóság, minden­napi gyakorlat, most, amikor az új tantervét 1972-ben el­határozott bevezetése immá­ron kézzelfogható valóság. ' Sem esztétikai, sem tartal­mi rendetlenségről nincs tehát szó, akkor, amikor Ká­dár János Debrecenben el­hangzott beszédéből címként idézzük — s minden bizony­nyal a jövőben még gyakorta idézik —, azt a megállapítást, hogy az iskolában rendnek kell lenni. Az elvárásokat, a kitűzött célokat, a minden­nap újra és újra jelétkező feladatokat talán most, még inkább, mint bármikor csak égy egységes, összefor­rott nevelőtestület és diákse­reg tudja megvalósítani, s az is csak akkor, ha maguk mö­gött tudják a szülőket. Ez még akkor is igaz, ha az új napközi otthon, amelyben ti­zenhat csoport elhelyezését tudják megoldani. A hétmillió forintos beruházás eredmé­nyeként csökken a napközik zsúfoltsága, s valamennyi napközire jogosult gyermek felvételét meg tudják oldani. Ugyancsak ünnepi esemény­re kerül sor Putnokon. ahol elkészültek az 1975 szeptem­berében felavatott általános iskolai diákotthon • bővítésé­vel. Annak idején, a társa­dalmi összefogás eredménye­ként létesült a diákotthon, s a társadalmi összefogás telte lehetővé bővítését is. Tizen­négy szoba, orvosi rendelő, könyvtár és játékszoba ké­szült az eddigi helyiségek­hez, s így újabb hét község általános iskolásait tudják fogadni. Szeptember 4-től már 240 felső- és alsótagoza­tos diák élhet és tanulhat a diákotthonban, amelyet hét­főn délelőtt avatnak fel. Szeptember első napjaira gyarapodnak az óvodai férő­helyek is a megyében. Mis­kolcon az Avas-délen épült új óvoda, s egy másik átadá­sára is sor kerül jtt az év végén. Kazincbarcikán pedig szeptember 11-én adják át a város legújabb gyermekin­tézményét. tantervek, az életbe lépő vál­tozások megvalósításának mi­kéntje. elsősorban, de nem kizárólagosan azokon a pe­dagógusokon múlik, akiknek a vállaira eddig is igencsak súlyos terheket raktunk. Ha igaz, márpedig igaz, hogy sok-sok tanításban töltött évvel a hátuk mögött sem lehet rutinból tanítani, mert minden egyes osztály, s min­den egyes óra más-más szi­tuációt jelent, más-más fel­adatokat, akkor igencsak igaz ez ettől a most kezdődő tanévtől. Gondoljunk csak be­le, hogy az elsőosztályos ta­nítónők nemcsak új tan­könyvből tanítanak, de ez az új tankönyv más módszere­ket is kíván. Némi túlzással, de lényegében igaz, s nyu­godtan mondhatjuk, újra kell tanulniuk hivatásukat, meg kell újítaniuk önmagukat és pedagógus mivoltukat. Pedagógusaink akarták ezt a változást, segítették és minden bizonnyal mindent megtesznek azért, hogy régi keretei között kiteljesedhes­sen az iskola. Olyan korsze­rű alapműveltséget adjon a ma iskolája a felnövekvő if­júságnak, amely megállja he­lyét az ezredfordulón is. Ezért volt az elmúlt évek olv sok nagy vitája. Hiszen vitákban, nyílt eszmecserékben szület­tek meg az új tantervek, s azok a változások, amelyek hétfőtől kezdve megszabják az oktató-nevelő munka ke­reteit. Senki előtt sem lehet két­séges, ez a most kezdődő tanév nem lesz könnyű. Mondjuk ki nyíltan: ndhéz tanév lesz. Olyan tanév, amelyben jobban, mint bár­mikor, az összehangolt mun­kára, s a fegyelmezettségre szükség lesz. Ez a fegyelme­zettség az, amelyre utalhat az idézett mondat is: ..Az isko­lában rendnek kell lenni.” S ez a fegyelmezettség is két­oldalú. Igaz, a pedagógus fe­gyelmezettségét. tudatos erő­feszítését is magában foglalja, de feltétlenül beleértendő a tanulói munkafegyelem meg­szilárdítása is. S ez utóbbiról talán nem haszontalan né­hány szót ejtenünk, hiszen évek óta visszatérő gond, hogy a pályaválasztás előtt Szakmunkások lesznek Ipari tanulókat köszöntöt­tek a napokban a Borsodi Vegyikombinát Miskolci Mű­anyagfeldolgozó Gyáregysé­gében. Az idén negyvenné­gyen kezdik meg az első évet, s összesen száztíz fia­talt képeznek a műanyagiel- dolgozó, illetve a szerszám- készítő szakmában. Az üzemben a nyári szün­időben felkészültek a tanu­lók fogadására, korszerűsí­tették a tanműhelyt. Olyan műanyagfeldolgozó és szer­számkészítő gépek várják az ipari tanulókat, amelyeken a legkorszerűbb technológiát is elsajátíthatják. A miskolci műanyagfeldol­gozóban évek óta nagy fi­gyelmet fordítanak a szak­munkásképzésre. amely, az utánpótlás biztosításának legjobb módszere. Az okta­tásba besegít a 101. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet is. Több éves, jó ta­pasztalat, hogy a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után a fiatalok többsége az üzemben marad. Azokat a tanulókat, akik ügyesek, ele­get tesznek a követelmé­nyeknek, a harmadik évfo­lyam második félévében már bevonják a termelőmunkába is — szakmunkásbérért. álló fiatalok nem egyforma intenzitással tanulják a kü­lönböző tantárgyakat, magas a mulasztások száma, ami nem magyarázható a gyakorta visszatérő influenzajárvány- nyal sem. S itt a szülőkre há­rul nagyobb felelősség. Az iskola hiába követeli meg a pontos és folyamatos iskolába járást, ha a szülők igazolnak egy-egy napot, amply re ta­lán éppen ők „vették ki” a gyerekeket a tanítás folya­matából egy-egy családi prog. ram, vagy vásárlás kedvéért. A 11 napos munkarend beve­zetésével az általános iskolá­ban, illetve kiterjesztésével a felsőtagozatra is — megnő a gyereknek a családban el­töltött ideje, s ezt az időt jó lenne valóban a családi ne­velés erősítésére felhasznál­ni. Segítve ezzel is az iskolát, melynek feladatai közé nem­csak az oktatás, hanem a ne­velés is tartozik ugyan, de ezt az utóbbit csak a család, a szülő és a társadalom segít­ségével tudja maradéktala­nul megvalósítani. Évek óta készültünk, ké­szültek a pedagógusok az iskola tartalmi munkáját segítő változások bevezetésé­re. De világosan kell lát­nunk, mindaz, ami a szep­tember 4-i tanévnyitó ér­tekezletekkel az általános is­kola' első osztályában meg­kezdődik. egv hosszú folya­mat első lépése. S nem lehe­tünk türelmetlenek. Hiszen éppen az oktató-nevelő mun­ka tartalmi változásai azok. melynek eredményességét nem mérhetjük le egyik nap­ról a másikra. Türelemmel, s kitartóan kell napról nap­ra megdolgozniuk azért pe­dagógusainknak, hogy nagy erőfeszítéseik, lelkiismeretes nevelő-oktató munkáiuk meg­mutatkozzon az ifjúság ne- veltségi és tudásszintjének növekedésében. Ebben a mun­kájukban viszont maguk mö­gött tudhatják, s így van ez rendién, a mai magyar tár­sadalom egészét. S bár az oktató-nevelő munka mindig is folyamat, mely egymásra épülő feladatrendszerekből áll, ezt a most kezdődő új tanévet megkülönböztetett fi­gyelem, érdeklődés és segítő­szándék kíséri. Csutorás Annamária 1 MAZSAROFF MIKLÓS fes­tőművészt lapunk olvasóinak alighanem szükségtelen be­mutatni, hiszen, rajzai, grafi­káinak nyomatai, festményei­nek reprodukciói gyakran je­lennek meg hasábjainkon. Most annak apropóján keres­sük fel, hogy alkotmányunk ünnepén a Szocialista kultú­ráért kitüntetéssel honorálták munkásságát. Ez a kitüntetés, amely immár másodszor ju­tott Mazsaroffnak, elsősorban a közművelődésben, a műve­lődési élet irányító, szervezői I posztjain végzett munkát szokta honorálni, a szorosab­ban értelmezett művészeti te­vékenység mellett. Mazsaroff Miklós alkotóművész és a művészeti közélet szervezője, irányítója. Ugyanakkor a sző­kébb pátriánkban élő művé­szek közűi talán neki van a legintenzívebb kapcsolata a termelőegységekkel, korábban a Borsodnádasdi Lemezgyár­ral, most a termelőszövetke­zetekkel. Egy jó évtizede, vagy még régebben, együtt is jártunk a Borsodnádasdi Lemezgyár­ban. .Ezt az emléket elevení­tettük jel többek között: — Csaknem egy évtizeden át álltam igen szoros kapcso­latban szocialista szerződés alapján a Borsodnádasdi Le­mezgyárral — mondja Ma­zsaroff. — Ez idő alatt több üzemi kiállítást is tartottam a gyárban. Ez a szerződéses kaDcsolat igen jó alkalom volt az üzemi élei jobb meg­ismerésére. a dolgozó embe­rekhez közelebb kerülésre. Nemcsak élményeket szerez­tem, inspirációt nyertem a lemezgyárban, hanem igen sok jó barátot is. Ez nemcsak abban' nyilvánult meg, hogy látogatásaim alkalmával oly­kor még koccintottunk is, ha­nem emberileg kerültünk kö­zel egymáshoz, és ha vitáz­tunk is a képeimről, ha nem is értették mindig a törekvé­seimet, jó kapcsolatunk fel­keltette az érdeklődést a kép­zőművészet iránt. Ez az üze­mi kapcsolat, elsősorban az üzem nehézségei miatt a 60- as évek végén szakadt meg, de a barátság fennmaradt. A kapcsolatról, a szerződéses kapcsolatról egyébként az a véleményem, hogy az csak addig tartson mindig, amíg egyik félnek' sem terhes. A közelmúltban is láttam, hogy Mazsaroff képeit becsü­lik Borsodnádasdon, most is ott láthatók az üzemhez tar­tozó intézményekben. Még a borsodnádasdi szerződés ide­jén megszülettek Mazsaroff kapcsolatai néhány termelő- szövetkezettel. — Elsősorban az Edelényi járás termelőszövetkezeteivel alakultak ki kapcsolataim. Az edelényi Alkotmány Tsz-ben már mintegy 9—10 alkalom­mal rendeztem kiállítást, Mú- csonyban eddig három alka­lommal.. a borsodsziráki Bar­tók Béía Tsz-ben pedig az utóbbi 10 év mindegyikében. Ezek a termelőszövetkezethez fűződő kapcsolatok jellegüket tekintve olyanok, mint -az üzemiek, bár írásban1 nem rögzítettük a kötelmeket, de összetartozásunk tartalmas és tartósnak ígérkezik. Jó ta­pasztalni az évek során, hogy változnak meg a szövetkezeti parasztok, az emberek, mi­ként közelednek a kultúrá­hoz. Csakúgy, mint az üzemi munkásoknál. Ennek a tu­data jelenti a munkám, illetve az üzemi és tsz-kap- csolatok értelmét. És úgy ér­zem, ezek eredményét hono­rálta a most kapott, kitünte­tés. Hatodik éve titkára Mazsa­roff Miklós a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége Észak-magyarországi területig Szervezetének. Azelőtt megyei titkár volt. A szövetségi irá­nyító munka nem egyszerű feladat. Erre kanyarítjuk a beszélgetés fonalát. — A művészek nem alkal­mazottak. Nincs velük szem­ben semmiféle kötelező elő­írás. A szövetségen belül nincs szubordináció, ami ter­mészetes ,és helyes is. Ugyan­akkor a titkár egy sor szerv előtt képviseli a szervezelhez tartozó művészeket, a művé­szek előtt pedig a szövetséget, az irányító állami és társa­dalmi szerveket. Tagadhatat­lan, hogy igen sok a' társa­dalmi elvárás a művészekkel szemben, ugvanakkar az, el­várások teljesítésének sok­sok anyagi gátja is jelentke­zik. Csak példaként, itt Mis­kolcon, a rési művésztelep kiürült épületének felújításét, mint a külföldi cserék egyik nélkülözhetetlen létesítmé­nyének rendbehozatalát, vagv a kiállítási élei ken a Galéria rekonstrukciójának késését említem. Persze, nemcsak nehézsé­gek, hanem eredmények is adódnak. Mazsaroff titkársá­ga esztendeiben: — Valóban vannak ered­mények. Például a korábbi­akhoz képest jóval több kö­zös akcióra sikerült megmoz­gatni az embereket, több mű­vészt bevonni a művészeti közéletbe. Ugyanakkor baj. hogy a művészeknek nincs meg a megfelelő munkaellá­tottságuk, pedig ismerve a megye gazdálkodó szerveinek lehetőségeit, bizonyára van erre anyagi erő, de nincs eléggé irányítva központilag ez erőknek a felhasználása. Igen sokat várunk a közel­jövőre tervezett művészeti ak_ tívátől, amely várhatóan ez­zel a kérdéssel is foglalkozni fog, és azt követően újólag szeretnénk felvenni ,a kapcso­latot a gazdasági szervekkel, üzemekkel. Hisszük, hogy ez az aktíva ebben segíteni fog. Szeretnénk elérni, és ez régi kívánságunk, hogy a nagy­beruházásoknál, egy-egy la­kótelep építésénél a képző­művész már a tervezéstől1 kezdve részt vehessen a mun­kában. hogy adott esetben ö maga is oda tervezhesse al­kotását, ne utólag kelljen a már kész objektumhoz, vagy lakótelepre ..odarakni vala­mit”. Mazsaroff nemcsak titkár, szervező, nemcsak kapcsola­tokat teremt, hanem alkotó­művész is, és amióta közéleti irányító szerepet tölt be, mintha alkotó tevékenységét károsan korlátozná a sok másfajta elfoglaltság. — Ebben van igazság, va­lóban nehézséget jelent a tisztségviselés. Alkotómun­kám az üzemi és termelőszö­vetkezeti kancsolatokból táp­lálkozik elsősorban. Az ott ‘ szerzett benyomásokon kívül az utazások inspirálnak. Elég sokat utazom. Minden évben, járok valahol külföldön, most legutóbb Soanyolország- ban és Portugáliában jártam, az'ott készített vázlataim alap­ján sorozatot szeretnék festeni.' De igen sok témát adott a ta­valyi salgótarjáni, illetve ke­let-szlovákiai nemzetközi mű- vészteleneken töltött néhány hét is. Az utóbbi években a grafikai biennálén, a miskol­ci téli tárlaton, a salgótar­jáni tavaszi tárlaton rendsze­resen szerepeltem, azonkívül a megyében elég sok kama- rakiállításom volt. Egyet Mis­kolcon is láthatott a közön­ség. Éppen a közelmúlt na­pokban beszélgettünk a ba- rútságfeszti válón itt járt kassai képzőművészeti veze­tőkkel és előzetes megállapo­dás született kiállítások cse­réjére. Ezzel is növekszik a kiállítási lehetőségek sora. Bizonyára a sok ismeretlen vidék inspirációjára Mazsa­roff legfőbb témái a táj, s benne az em ber ... — Ki kell egészítenem ezt a sort az üzemi panorámák­kal, az új városok képeivel. Ilyen témák itthon is foglal­koztatnak. közelebbről Mis­kolcon. Véleményem szerint az új lakótelepek kőrengeté- gei is hordoznak magukban olyasmit, amit meg leh.et ra­gadni, és képbe át lehet, át kell fogalmazni. De minde­nekelőtt a mezőgazdasági és az ipari üzemi élet jelenti a kimeríthetetlen tématárt. I Benedek Mikloa J Az iskolában rendnek kell lenni! Műíeremsarokban Új iskolák, kollégium, napközi Kapcsolat a qvárakkal-, szövetkezetekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom