Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

T973. szeptember 3., vasárnap ÉSZAK* MAGYARORSZÁG 5 Rekonstrukció a városi kórházban Több mint nyolcvan évvel ezelőtt épült fel a Miskolc város lakóinak egészségvédel­mét, gyógyítását szolgáló Semmelweis Ignác városi kórház. Azóta az épületek állapotában jelentős változ­tatás nem történt. Megérett a helyzet az általános felújítás­ra. A fejlesztésről dr. Fövé- nyi Mihály, városi főorvos­sal beszélgettünk. A kisebb-nagyobb korsze­rűsítések,. felújítások után a nagy rekonstrukció 1974-ben indult meg, a két nagy szak­terület, a szülészet és a se­bészet műtőjének újjáépíté­sével és felszerelésével. Két évvel később befejeződött a belgyógyászat teljes rekonst­rukciója. Az ötödik ötéves terv feladatait az orvosi gar- zonlakások átadásával kezd­ték meg. 1976. őszén 48 gar­zont adtak át, amelynek meg­építése mintegy 10 millió fo­rintba került. Nem sokkal ké­sőbb készült el a nővérek új szállása is. Az ötven fé­rőhelyes szállást 3,5 millió fo­rintból építették fel. A rekonstrukció a kórház minden épületére kiterjed. Közel 30 millió forintot for­dítanak a szülészet régi épü­letének felújítására és az új pavilon megépítésére. Az it­teni munkálatok nagyrésze mór elkészült, hiszen az el­múlt évben átadták az új épületet és rendbehozták a régi szülészet keleti szárnyát is. A több millió forintos re­konstrukció során nemcsak a betegellátás, gondozás és helybiztosítás jelenlegi hely­zetén igyekeznek javítani, hanem fontos szerepet kap az ott dolgozók munkahelyének, szociális helyiségeinek kor­szerűsítése is. Az épületek tatarozásával, átalakításával párhuzamosan gazdagítják a különböző vizsgálatok elvég­zéséhez szükséges felszerelé­sek választékát, új műszere­ket és berendezéseket vásá­rolnak. A sebészeti osztályon például csupán a műszerel­látottság javítására közel négymillió forintot fordítot­tak. Ezzel párhuzamosan megkezdték az új, úgyneve­zett hotelrész felépítését, amelyet a régi épület teljes felújítása követ majd. A se­bészet két szárnyán van az orr-fü 1-gégészet és az uroló­gia. E három osztály korsze­rűsítésére mintegy 66 millió forintot fordítanak. A jelen­legi sebészet mögött már felépült az ötszintes hotel­rész, amelynek átadását 1979- re tervezik. Ezzel 120 beteg­nek biztosítanak ágyat a jö­vőben. Bővítik továbbá az orr-füll-gégészetet és az uro­lógiát is. Az összekötő folyo­sók elkészülte után a három osztály műtői egy szinten kapnak helyet. Az elkészült kórtermekben pedig egyidő- ben összesen kétszáz beteget tudnak rendszeres kezelésben, megfigyelésben részesíteni. Természetesen ezzel együtt nyugodtabb és tágasabb körül­mények között dolgozhatnak majd az orvosok, ápolónők is. Tervek szerint az itteni munkálatok teljes befejezése 1984-ben lesz. Szorosan a rekonstrukció­hoz tartozik a Csabai kapui, régi gyermekkórház felújítá­sa, is, amelyet utókezelővé alakítottak át. A kilencven ágyas utókezelő, amelynek rendbehozatala 4,5 millió fo­rintba kerül, tavaly májustól már rendeltetésének megfe­lelően működik. A közeljö­vőben adják át a három- szintes, új raktárépületet is a városi kórházban. Lénye­ges könnyebbséget jelent majd az ott dolgozóknak, hi­szen ezzel felszabadul jó né­hány helyiség az egyes osz­tályok alagsorában — amely ezidáig átmeneti jelleggel szolgált raktárként — és a jövőben minden gyógyításhoz, ápoláshoz szükséges felszere­lést egy helyütt találhatnak meg. Ide tartozik még a rönt­genépület felújítása is, amelynek munkálatai már megkezdődtek, s várhatóan ez év őszén be is fejeződik. Eddig a jelen. S hogy mit hoz a jövő? Arról is vannak már elképzelések, készültek tervek. A szülészet teljes re­konstrukciójának és a sebé­szet, az orr-fül-gégészet, az urológia felújításának befe­jezése után, várhatóan a kö­vetkező tervidőszakra nyúlik át a rendelőintézet, valamint a gyógyszertár és az ebédlő épületének korszerűsítése, bő­vítése. Monos Márta Készül a paradicsBBiisai A korábbinál nagyobb faj­taválasztékkal és több vető­maggal látja el a hazai ker­tészeteket az ország egyetlen paradicsommag-üzeme, a kecskeméti. Telephelyén, a Zöldségtermesztési Kutató In­tézetben megkezdődött a magnyerés. Az érési rendnek megfelelően 15 paradicsom- fajta magját dolgozzák fel az automatizált üzemben, ahon­nan fémzárolva kerül a sza­porítóanyag a kereskedelem­be, illetve a gazdaságokba, összesen 75 mázsa paradi­csommagot készítenek elő, ami a szükségleteken felül tartalékolásra is lehetőséget nyújt. Az idén először nyer­nek nagyobb mennyiségű ma­got a hazai nemesítésű. gépi betakarításra alkalmas fajták­ból, amelyek hozamra is ver­senyképesek a külföldi faj­tákkal. Beltarlalmi érték, színanyag tekintetében pedig jobbak az eddigi köztermesz­tésben levőknél. A bőséges választékból — elsősorban az üvegházi haitatásna alkalmas fajták magjából — a kiskert­tulajdonosokat is kielégítik. A gyárban naponta 2—3 vagon paradicsomból nyernek ma­got A KÉT ELLENŐRKEL, s az osztályvezetővel a Tiszai pályaudvar előtt álló 10-es felé mérjük lépteinket. Üj „beosztásom” minden kelléke — a próba jegy tömb és a karszalag — a zsebemben rejtőzik. Agyamban — az alapos eligazítás után —■ zsongnak a szabályok, az adatok. Bennem túlteng az ambí­ció. — Jaj nektek bliccelők! Gyakorlott ellenőrtársaim elnézően mosolyognak. — Az igazi bliccelőt nem lehet elcsípni. Az fél kilo­méterről .megérzi az ellenőrt. Társaim már fáradtak. Reggel ötkor kezdtek, s voll részük „arénában”. G. J.-né még szerencsésebb volt. Egy jól öltözött ifjúnak nem volt jegye, a személyi igazolványát sem volt hajlandó átadni, le­ugrott a mozgó villamosról és eltűnt. A másik ellenőr esete ne­hezebb ügy. Az egyik ember •— személyi igazolványa sze­rint a DIGÉP kovácssegédje — érvénytelen bérlettel uta­zott. Az ellenőr bevonta tő­le, erre az izmos kovácsse­géd hátulról átkarolta az asszonyt és le akarta vinni a járdára. A nő a gépkocsi- vezetőnek szólt. a kocsi megállt, s a „nőrablás” el­maradt. A 10-ES olvan zsúfolt mint a szardíniásdoboz, úgy hogy megkönnyebbülök. amikor előttünk kihúz. Nem baj. jó lesz a 8-as is. Erre minden kö'önösebb tolakodás nélkül felléphetünk. Munkatársam ezt siWia. — Várni kell, amíg egy m°',állónvit haladunk. Elő a karszalag és elhang­zik az udvarias kérés: — Szabad a jegyet... Sza­bad a bérletet... Köszönöm1. Egy kivétellel mindenki ie- gve rendbetf van. Egy 45—50 év körüli asszony azt mond­ja. hogy otthonfe'eitette a bérletét. Emberi dolog, má­sokkal is előfordult már. Felírjuk a nevét, a címét: holnan mutassa be bérletét az MKV-nál. Bizonytalanul bólogat, aztán bevalHa: nincs bérlete, s fizeti az 50 forint pótdíiat. A két végállomás között leszállónk, s egv má­sik 8-ason indulunk vissza. A Tiszainál az 1-es autó­buszra szállónk. Az ell°nőrök szerint ezen a ■ vonalon is sűrűn akadnak jegv nélkül utazók. Egy megállőmdt. — ki ülve, ki állva —, várunk. Két ifjú beszélgetését figye­lem. Az egyik magyaráz, hogy az ócskapiacon járt és mit sikerült vennie. Egy külföldi­nek nem volt autóbuszjegye, ő adott neki, de az ellenőr­nő, az a ... A ZSEBEMBŐL előhúzom a karszalagot. — Szabad a jegyeket, bér­leteket .., Köszönöm, kö­szönöm. Az ifjú ember mellé lépek. Megkocogtatom a vállát. — Nem illik ilyen hangon beszélni az ellenőrről. Az a hivatását teljesíti. Mit szólna, ha valaki ilygn jelzőket használna az édesanyjára? A''fiú elsápad, elvörösödik, aztán szégyenében lehajtja a fejét. Már nem olyan fene­gyerek. A Tanácsház téren átszál- lunk a 101-es gyorsjáratra. Itt már kezdek belejönni „új szakmámba”. — Szabad kérnem a je­gyeket, bérleteket... Köszö­nöm .'.. Köszönöm ... Több mint három évtizede vagyok az MKV utasa. Nem tudom megmagyarázni miért, de ha jön az ellenőr, apró idegesség csao végig rajtam, kapkodó mozdulattal nyúlok a zsebemhez, vajon nem fe- leiteUem-e otthon a bérletet, kezeltem-e a jegyet. Most más szemmel n^zem útitár- saimat: az el'°nőrével. Igen, bennük is végigre­zeg paránvi izgalom, aztán ho2v rendben van a jegy. a bérlet, apró mosolyhullámok jutalmazzák udvariasságun­kat. Bevallom őszintén, hoev engem nem a iegv érdekel, hanem az utasok magatartá­sa. Aki a szatyorba, a zseb­be nyúl, a magabiztos moz­dulat már megnyugtat, hogy ott minden rendben van. Sorra kitárulnak előttem a pénz- és a levéltárcák. Fi­zetésnap lévén mindenünnen „rámvirít” eay — vagy több „Ady”. S jólesően állapítha­tom meg, nem vagyunk mi olyan szegény nemzet. Visszafelé jövet is minden rendben, csak egy jól öltözött, komoly férfi arca lángol a szégyentől. — Mi történt? — kérde­zem kollégámat. — A jegy rendben, csak az utas gyengén húzta rá. Próbát, teszek. A készülék­ben van a baj, s háromszor is meg kell rántani, amíg „kezeli” a jegyet. A BÜZA TÉREN kötünk ki. Innen indul a P-s járat, amelynek másik végállomása az ócskapiac, vagy ahogy humorosan, s találóan jel­lemzik: „a nemzetközi piac”. Utas bőven van. Alig bír­tunk betolakodni. Társaimat figyelem. — Most még kattog a ké­szülék, majd a Petőfi tér­nél kezdjük. Előre borzadom tőle. Az autóbusz hátsó sarkában négy, alaposan beszívott va- dőc dünnvög, részegen im- bolvog. Mindegy; a hivatás, az hivatás ... — Szabad a jegyeket? Egv asszony és lánya fel­világosítást kér. Az ÉPFU- hoz akarnak menni, hogyan kerülnek vissza, mert csak most tudták meg. hogv a kocsi csak az „ócskáson” áll meg. Továbbiének. Érdekes, bármennyire is zsúfolt a já­rat. a karszalag láttán zöld utat kapok. Egy ifiú forin­tos jegyet mutat fel. Nem értjük egymást, pedig ő ki­tünően tud leneveiül én pe­dig maevarul. Végül a né­met nyelv seeít. Mégért. s még egy forintos jegyet be­dug a gépbe, lev rendben van. csak úi „főnököm” ne lássa, mert engedékenységem már szabálytalanság. Dohát én is jártam már külföl­dön ... Neki fohászkodom. — Szabad a jegyeket? Á loboncos ifjak készség­gel nyújtják ót. — Köszönöm ... köszönöm. Kórusban rikoltják vissza: — Köszönjük, máskor is várjuk! Az ajtó melletti ülésen jól öltözött házaspár. Szinte az orruk elótt a lyukasztógép, de ők elfelej- teték kezelni a jegyet. Előbb azt mondták, hogy nincs ná­luk pénz, semmilyen igazol­vány, dehát ki hiszi ezt el a „nemzetközi piacra” utazó­ról? Végül marad a fizetés és számukra a tanulság. A kocsiról le se széliünk. Az ócskáspiac vásárlói, el­adói egymást gázolva, szédí­tő rohammal törtetnek fel a járműre. Ügy látszik, ide több autóbuszt kellene irányítani. A tömegben meg se tudok moccanni, pedig most mu­lasztom el az érdekes esete­ket. Munkatársaim megkezdik a munkát. Riadt sikkantás. — Ellenőrök! NÉGY NŐ nem kezelt je­gyet. Kettő fizeti a pótdíjat, a másik kettő — anya és lá­nya — hajlandó ugyan oda­adni személyi igazolványát, de az anya fenyegetőzik. — Vegye csak el! Majd én a végállomáson intézkedem! A Búza téren hamar ki­ürül a jármű, csak a kárval­lottak. s mi maradunk ott. — Asszonyom, döntse már el. fizet, vagy ... Dühösen csattan a hangía: — Van noi-em összekötte­tésem, majd én elintézem magukat! — Bocsásson meg — szó­lok közbe — engem nagvon érdekelne az összeköttetése — Tudom én. hova kell menni! Maguk elviszik a be­csületes dolgozó pénzét, maid én utánanézetek, hogy hova tüntetik el. Próbálok érvelni, hogy az üzletben sem kapja meg az árut. ba nem fizet. a város­nak többe kerül az autóbusz, mint amit mi bérletért. jegy­ért, fizetünk*. Nem tudom folytatni. Az pcvilr. a koráb­ban nőtköHsétet fizető ma­gas. szökő l-iöley nekemesik­— Leévhetne a hőr a ké­pükről. A mi pénzünkre fáj a lovuk! A lányos mama kontráz: — Biztos italra kell neki hooy a BOCS*1«AT, F.7t nem hírig a nvomdafestái^ An pe^U” félnani munka után „fel­mondói?”. Csorba Barnabás Megfogadtam, hogy kérde­zek valami olyat, amin mo­solyogni fog! öt percen be­lül megnevettetem, meg én! Mert mar húsz perce beszél­getünk — iga‘z, komoly dol­gokról, sőt: nehéz feladatok­ról — mégis szeretném már látni, hogy ez a munkaru­hában is pedánsan jól öltö­zött, szabatosan, pontosan fogalmazó ember elneveti magát. — És milyen főnöke a bátyjának? Először csak a szeme kes- kenyedik el, apró ráncok szaladnak legyezőalakra, utána villan ki szabályos fogsora is a nevetéstől: — Mióta műszakvezető va­gyok, könnyebb neki. Mikor művezetője voltam, néha a munkatársak szóltak nekem az érdekében, hogy miért liagyom ki a prémiumból. Hát soha rosszabbért meg ne ítéljenek ... És már megint visszazök­kent a felelősséget viselő emberek komolyságába. Mégis: most már kevésbé érzem szigorúnak a tekinte­tét, pedig én már betelt jegy­zetfüzetem hátlapjára írok, amit minden bizonnyal hely­telenít ... Huszonhat éve dolgozik a Szerencsi Csokoládégyárban Derda Ferenc, a cukorüzem műszakvezetőie és alapszer­vezetének párttitkára. Húsz perc alatt sorjáztak el 26 munkásév állomásai, és 15 éves párttagsága alatt vég­zet, szűkszavúan vázolt moz­galmi munkája. * Hallgattam, hogyan lett segédmunkásból technikus, maid, műszakveze­tő, azután volt párt-végre­hajtóbizottsági tag, alapszer­vezeti szervező titkár, tíz évig munkásőr, s a legutób­bi választáskor alanszervezeti titkár lett. Komoly felada­tok ezek. miért is beszélne róla nevetve, de ha már egy­szer sikerült, megnevettetni is, csak megkérdezem: — Szí sorú embernek t art­ja magát? Most igazán nagyot nevet. — Hát persze! De legelő­ször is magamhoz vagyok szigorú. Amit nem engedek meg magamnak, azt másnak sem. Munkám során óhatat­lanul adódik összeütközés is, de semmit nem intézek sen­ki háta mögött, s magam is azt várom: szemembe mond­ják meg, ha hibáztam. A huszonhat párttag kö­zül csak három nem dolgo­zik jelenleg a cukorüzem­ben. mert új beosztásuk máshova szólította őket. de az alapszervezettől nem akar­tak elszakadni. Egy hozzá­juk átigazolt, újonnan ve­lük dolgozó kommunista a harmadik taggyűlésen szólalt meg, ígv kezdve: „Még soha nem szólaltam fel taggyű­lésen ...” — Hogv csinálják ...? — Az emberekre jő hatás­sal van a szervezettség. Meg­nyugtató. hogv tudják, pon­tosan, jól mennek a dolgok az alapszervezetben, s hogy ami az üzemben történik, ahhoz nemcsak hogv közük van a kommunistáknak, de felelősek is érte. Nem volt ezt egyszerű sőt, nehéz volt elérni. Ma is azt mondom, a legfontosabb, hogv meg tudjuk osztani' a munkát. Mindenkinek van feladata, ísy iobban felelősnek érzi ma«át mindenki. A mi tag­gyűléseink munkaértekezle­tek. Néha azt kell szabályoz­ni, hogy ne egyszerre beszél­jen kettő... — Tényleg nehéz „bejutni” az alapszervezetbe? — Ha arra gondol, hát van párlépitési tervünk, de mire valakinek a jelentke­zését elfogadjuk, megvitatás­ra a vezetőség elé. visszük, hosszú utat kell megjárnia. Egyszer egy fiatal munkatár­sunk azt vágta fejünkhöz: minek ilyen követelmény- rendszer, talán mi mindany- nyian tökéletes, csodálatos lények vagyunk? Nem, a csu­dát, dehogy tartjuk annak magunkat, na de törekedni rá — az csak nem hiba? Azóta a fiatalember már alapszervezetünk tagja és nagyon buszke rá, hogy fel­vettük. Előfordul, bogi’ a jelentkezőt a felkért ajánlója nem „vállalta”. Jött a veze­tőséghez: „Ne is haragudja­tok, a gyerekeit templomba járatja..Megkérdeztük, azt mondta: igaz. de a nagy­szülők így akarják. És.te? — mondtuk neki — te ide is, meg oda is... ? Döntsed el. — Nem vettük fel, de nincs harag. Derda Ferenc úgy beszél családiáról. ahogy kevés embert hallottam még, pe­dig hát... legtöbbünk cso­dagyereknek tartja saiátiát. Nemcsak fiairól, feleségéről, de az őt indító hétgverme- kes családjáról, szüleiről is hosszan beszél. Talán ezért tudott az alapszervezetből közösséget formálni. Talán ezért felel egv különben szokványos kérdésre — hogy mi a kedvenc időtöltése? — szokatlan dolgot, azt. hogy a főzés. „Most voltunk együtt az alanszervezet tag­ságával kirándulni Tokaiban. Jó kis pörköltet főztem bog­rácsban ...” Végigsétálunk „birodal­mán”. a cukorüzemen. Nem sokkal előbb kezdett a dél- utános műszak, de már se­rényen ment a munka. Derda Ferenc meg-megállt. beszéd­be elegyedett, én ugyan szót se értettem a zajban. Csak azt láttam, hogy nyoma sincs arcán a zárkózott komoly­ságnak ... — Mondja, van haragosa? (Nem tudtam még, hogy szinte mindig egy-egy törté­nettel felelt. Most is.) — Nagyon leszidott a múltkor egv asszony. (A fér­je, aki villanyszerelő, úsy berúgott — munka előtt,1 vagy munkaidő alatt, azt nem tudom, de tény, hogy kilé­pőt kért. Jobb. hogv kérte, úgyis küldtem volna. De nem hazament, hanem to­vább italozott. Lefeküdt egy árokba, megfázott a veséie. Aasszony meg velem ki­abált, hogv minek engedtem el. biztosan „utazok rá”. Az ital a legnagyobb ellensé­günk, s én megkövetelem a józanságot. De mondja, me- lvik italozó ember ismeri el. hogy részeg?! Ha százszor jót kapnak, azt felejtik az emberek, az egv figyelmez­tetést meg sokáig nem. És mikor értik meg. hogy értük teszi az ember...? Felelős munka — felelős pártmunka. Szívesen, nonto- san végzi mindkettőt Derda Ferenc, Ezt 6 terv soha nem mondaná magáról —. de mert mások dicséretét visszpiüé- zem. örömmel fogadja. Mo­solyogva ... Szőke Mária Seiíiség a szíveseinek 238-as plutónium radioak­tív izotóp táplálja azt az új elektrokardiostimulátort, amelyet szovjet szívspecialis­ták egy csoportja dolgozott ki műszaki szakemberek se­gítségével. A Petrovszkij aka­démikus vezette szoviet tu­dóscsoport által előállított atom “lektrokard i osti m ulá t őrt, amely alakját tekintve zseb­órához hasonló, a mellkasban helyezik el. ahonnan speciá­lis elektródák juttatják el az impulzusokat a szívhez. Az életet jelentő kis készüléket tízévenként kell cserélni a beteg szervezetében. .US**».. íiopy9csinála ? I AzMKV I ! ellesel veto»... ! I * I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom