Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
ES7AK-MAGYARORSZÄG 2 1978. szeptember 22., péntek Bruno Kreisky io^psslre érkezik Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja a hét végén nem hivatalos látogatást tesz hazánkban. Milyen lesz (Folytatás az 1. oldalról.) Az őszi időszak — szeptembertől decemberig — a v úsfogyasztás szempontjából minden évben csúcsidőnek számít. Ezekben a hónapokban előfordulhat, hogy a boltok húskészlete mennyiségileg és választékban is elmarad a kereslet mögött. Mindehhez tudni kell, nogy a tőkehús, továbbá a hús- készítmények egy része keretgazdálkodásba vont termék, tehát forgalmazhatóságuk mértéke államilag szabályozott. A központilag meghatározott keretek évről évre nőnek, az őszi csúcs idején mégis csak akkor várható kiegyensúlyozott húsellátás, ha a kereskedelem a marhahúskereteket is kimeríti. A sertéshús aránya egyébként 80 százalékos. Elhangzott a tájékoztatón, hogy nyári turistaszalámiból a jövőben sem tudják kielégíteni az igényeket. A gyártó — a sátoraljaújhelyi — üzem bővítése csak a következő ötéves terv idején várható. Sok vád éri a borsodi húsipari vállalatot a csemege- és téliszalámi, valamint a gyulai kolbász hiánya miatt. Nos, ezek a termékek nem tartoznak a vállalat profiljába, elosztásukról a Belkereskedelmi Minisztérium, forgalmazásukról az élelmiszer- és vegyiáru nagykereskedelmi vállalatok gondoskodnak. A kereten - kívüli húskészítmények, így a kenős áruk, hurkafélék, a szalonnák és a füstölt áruk bőséggel állnak a következő hónapokban is a vásárlók rendelkezésére. Tovább folytatják a szállítás és elosztás korszerűsítését. Az elmúlt év májusa óta foglalkoznak a termosz kiskonténeres szállítással. Először Miskolcon, majd Mezőkövesden vezették be ezt a korszerű formát, amelyet a szállítómunkások és a (Folytatás az I. oldalról.) „Rosid” alapanyagból nagyobb mennyiséget, amelyből 1300 forintért vásárolhatunk télen is hordható divatos öltönyt. A télikabátoknál is eltolódott a kereslet a sportos vonalú gyártmányok iránt. Ma már leginkább a téliesített ballont és a műirhát vásárolják. Ezekből a tavalyinál jóval nagyobb mennyiséget szereztek be. Piaci újdonság a győri Graboplast Műbőrgyár alapanyagaiból készített jó minőségű safarik, női és férfi félkabátok. Jó hír farmerügyben: megindult Marcaliban a márkás Levi Strauss nadrágok gyártása. December végéig mintegy 16 ezer pantalló érkezik megyénkbe a közkedvelt termékből, s ezen kívül várható még 14 ezer darab a külföldi importból is. Az indigókék nadrághoz újra divatos viseletté vált a pamuting. A Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalatnál kapott ígéret szerint kockás, csíkos, valamint a középáras termékek közé tartozó import kordbársony ingből megfelelő lesz megyénk boltjaiban a kínálat. Kevesebb viszont a drágább, jó minőségű kötött pulóver. A hazai gyártásra számítottak, kevesebbet importáltak, ám csalódás érte a nagykereskedelmet. Selyemgarbóból viszont, amelynek most van-a divatja, bőséges választékot ígérnek, amelyet színesebbé tesz az NDK-ból importált nagyobb mennyiség. A gyermekholmik között az ellátás...? kereskedők is megkedveltek. Ahogy a pénzügyi lehetőségek engedik, még több termosz kiskonténert szereznek be és Ózdon, Kazincbarcikán, valamint Leninvárosban is alkalmazni fogják. Bevezették továbbá — az országban elsőként — a sztenderd szállítást is. Először a Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ, majd' a sátoraljaújhelyi húsüzem ellátási körzetében ismerkedtek meg vele a boltvezetők. A tapasztalatok jók. E módszer lényege, hogy a boltok 2—3 hónapos rendeléseket adnak, s ezeknek a húsipar pontosan eleget tesz. Alkalmazásával csökkent az adminisztráció; a boltos mindig tudja, hogy mit kap, és a húsüzemet sem érik váratlan meglepetések. A sztenderd szállítási rendszert a sátoraljaújhelyi körzetben összekapcsolták az úgynevezett órapontos szállítással, ami azt jelenti, hogy a túrajáratok előre megszabott időpontban érkeznek a boltokhoz. A szállítási módok korszerűsödése tette lehetővé, hogy Sátoraljaújhely környékén megduplázódott a heti szállítások száma, továbbá azt, hogy újabb 19 községet kapcsoltak be a központi ellátásba, valamint hogy csökkent azoknak a falusi boltoknak a száma, ahol még most sem árulnak hús- készítményeket. Az órapontos és sztenderd szállítási rendszert rövidesen alkalmazzák az ózdi húsüzem ellátási körzetében, foglalkoznak továbbá az órapontos miskolci járatok megszervezésével is. Érintette a tájékoztató az élőállat-felvásárlást is. Elmondták, hogy ezt a tevékenységet sem befolyásolja a miskolci gyáregység üzemszünete Szó esett az üzem munkásainak foglalkoztatásáról: valamennyien dolgoznak a leállás ideje alatt. várhatóan nagy sikere lesz a Békéscsabai Kötöttárugyár nyírott plüssből készített bébiruháinak. Emellett kínálnak még japán, hongkongi, pakisztáni felső és alsó. kötött holmikat is. ősszel, télen a cipők és csizmák kerülnek inkább reflektorfénybe. Nézzük, mit ígérnek a Corso Cipőnagykereskedelmi Vállalat miskolci lerakatánál. Egyaránt kínálnak újdonságokat a nők, férfiak, valamint a gyerekek számára is. Az idén továbbra is divat a női csizma, bő választékot szereztek be, ám a minőségért most is áldozni kell. A kedvelt sarkantyús csizma ára 1400 forint körül mozog. Természetesen gondoltak a kisebb keresetűek, valamint a kisebb igényűek- re; a cipőboltokban ebben az évben is kapható a harisnyacsizma, és az idősebbek is kedvükre választhatnak az Alföldi Cipőgyár olcsóbb árú termékeiből. Az újdonságok? A férfiak számára Romániából importálnak bőrtalpú, úgynevezett natúr csizmát. Csehszlovákiából rövid szárú, cipzá- ras, az NDK-ból pedig magas szárú férfi bundacipő érkezett. A gyermekek hamar megkedvelték a többféle színváltozatban kapható orkán csizmákat, ebből is megfelelőnek ígérkezik az ellátás. Szinte elnyúzhatatlanok a hazai ipar által gyártott „TR” gumitalpas cipők. Megyénk ellátásában természetesen sok segítséget nyújtanak a különböző cipőipari szövetkezetek is. (n. « Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, államfő, Szovjet- Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba érkezett. Képünkön: L. Brezsnyev megkoszorúzza a bakui Lenin-emlékművet. Miskolc fcizls&eüse m és kslnap Borsodi párt- és tanácsi liilttségcl látogatásai testÉmegpÉn Borsod megyei tanácsi küldöttség utazott tegnap délelőtt a szovjetunióbeli testvérmegyénkbe, Vologdába. A delegáció vezetője dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, tagjai dr. Majoros László, a Sátoraljaújhelyi járási Hivatal elnöke, Varya Dezső, az Ózdi városi Tanács elnöke és Csősz Gábor, a Tiszai Vegyikombinát párt- bizottságának a titkára, ötnapos látogatásukon a településszervezés új módszereit és formáit tanulmányozzák testvérmegyénkben. * A Lengyel Egyesült Munkáspárt Katowicéi vajdasági Bizottsága meghívására megyei pártküldöttség utazott ma ötnapos látogatásra Katowicébe. A küldöttség vezetője dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára, tagjai Seper László, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Ormosbányai Bányaüzem pártbizottságának titkára, Rózsa Kálmán, a megyei pártbizottság tagja, a Miskolci városi Tanács elnöke, Kovács Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa különböző gazdaságpolitikai kérdéseket tanulmányoznak majd lengyelországi testvérmegyénkben. üz üzemegészségügy helyzete a ii!8zőoaz(fasé|lssii (Folytatás az í. oldalról.) Pedig Miskolcon jelenleg 128 ezer a foglalkoztatottak száma, közülük 36 ezer a bejáró, ebből ötezer a diák. Ebből következik, hogy egyáltalán nem mindegy, menynyi 1 idő alatt ér munkába, iskolába ennyi ember. A lépcsőzetes munkakezdés bevezetése csak akkor hozhat valamire való eredményt, ha a munkába indulóknak legalább a 30—40 százalékát érinti. Miskolcon jelenleg 17 százalékra tehető azok száma, akik már nem a korábban szokásos időpontokban kezdik meg á munkájukat, illetve a tanulást. Az a veszély tehát, hogy a „lépcsőzés” meghaladja az 50 százalékot és az újabb csúcs- forgalmi időpontok kialakulásához vezet, egyelőre nem fenyegeti a miskolci városlakókat. Változatlanul sok gondot okoz Miskolcon a főutcai árúkihordás. Indokolatlan, hogy ruházati cikkekkel, iparcikkekkel teli teherkocsik zárják el az út két oldalát csúcsforgalmi időszakokban. Épül már az északi tehermentesítő út Búza tér—Petőfi tér közötti szakaszának egyik csomóponti láncszeme, a Búza téri aluljáró. A beszűkült belvárosi forgalom miatt „egyutcásnak” hívott Miskolc úthálózata fokozatosan fejlődik és az építkezéseken túl figyelemre méltó forgalomszervezési — többnyire súlyos anyagiakat nem igénylő — intézkedésekre is sor kerül majd. Ezekről a közlekedésfejlesztési kérdésekről tárgyaltak többek között a Miskolc városi Tanács tegnapi ülésén, melyen részt vett Takács Béla, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium osztályvezetője is. Az írásos jelentéshez szóbeli kiegészítőt Pável János, a Miskolc városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője mondott. A tanács ezt követően egyéb ügyeket tárgyalt. Tegnap, szeptember 21-én, csütörtökön ülést tartott a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Borsod megyei Bizottsága a Miskolci Állami Gazdaság gyömrő- pusztai egységében. A tanácskozáson megjelent és felszólalt — többek között — Micsuk László, a MEDOSZ KV főtitkára, Kiss Béla, az SZMT titkára. Az ülés napirendjén szerepelt: az üzemegészségügyi helyzet és az üzemorvosi ellátottság a mezőgazdaságban, az első félévi szakszervezeti szervezettség, a tagdíjfizetés alakulása, az értelmiség helyzete, a körükben végzett szakszervezeti munka feladatai. Az ülésen a borsod- sziráki Bartók Béla és a szikszói Béke Termelőszövetkezet elnöke, valamint szb-tit- kára adott számot a szak- szervezeti munkáról. A vitából kitűnt: összehangolt tevékenységre van szükség a jelenlegi problémák megoldása érdekében. Gondot okoz a betegellenőrzés, az elsősegélynyújtó állomások és tanfolyamok létrehozása. örvendetes viszont, hogy a LÁÉV területén korszerű üzemorvosi rendelő létesült, ahol kitűnő a felszereltség.*' A felszólalók elmondották; az új, korszerű mezőgazdasági gépeken a vezetőfülkék lemezből készültek, nem fűt- hetők. Az új erőgépeknél ugyanakkor magas a zajszint. Hangsúlyozták: az üzemorvosi ellátás javítására feltétlenül szükség van. Kései cséplés nyi J vastag por ül a háztetőn, a most szürke, máskor piros cserepeken. Mindenen ami az udvaron, a portán található: a kerti kukorica levelein, a gangra kitett virágokon, a tűzoltáshoz elkészített vödör vizek tetején az ágasra fűzött köcsögök alján. Száll a por mindenfelé. Beleeszi magát a ruhaneműbe, a fejkendők, a kalapok alá. Alig lehet megszámolni, hányán viliáznak a terménycsomó és a szalmakazal tetején, a törekzáró alatt, mennyien várnak a zsákolónál. — Több a pórja, mint a szemje — mondja nem kis bosszankodással az abodi gazda, Csenger Ferenc. Közben ő is nedves ruhadarabbal törli meg arcát, szétmázolva a törekport, hogy valamennyire félismerhető legyen. — Nagy csomó volt ez — mutat a fogyóban levő kévehalomra — de az időjárás rpiatt ezen az éven igen dudvás, zöldes, besült termésre sikeredett. Százhúsz keresztem volt, ennyi valamikor dicséretére vált a gazdának. — És most? A kérdésre olyan lemondó szomorúsággal legyint, mint akit már nem is érdekel mennyi termény lesz, csak legyen végre túl az egészen, ezen az istenverte kései cséplésen. Bizonyításként belemarkol az egyik zsákba. — Nézze! — mutatja a merítést. — Több benne a vadzab, mint a gabona, több benne a konkoly, mint a vadzab ... Hát megérte ennyit veszkődni vele? A gépész, Andrejkó László nagyobb türelemmel szemléli a maroknyi gabonás vadzabot. Pedig neki is lenne min bosszankodnia. Hajnal óta csépel, s legjobb esetben is egy mázsa termény jut majd hármójuknak. Mármint neki, az etetőnek és cséplőgépnek, ami ugyancsak fogyasztja az olajat. „Olyan mintha tiszta szalmát verne a gép, alig pereg belőle a szem” — mondja. A szalmakazal nő, a zsákokat viszont tényleg ritkán cserélik. Nem is állított a gazda külön embert zsákolónak. Gyerekek vigyázzák, s ha valamelyik telifélen van, ők szólnak. Nekik van a legkönnyebb dolguk, bőven jut idő a hancúrozásra. A Hoffer-cséplő korát meghazudtoló kitartással dolgozik, nyeli a kévéket. Jók a kévehányók, ügyes kezű asszony a vágó, pontosan kézre adja az etetőnek. A Hoffer, bár az etető kellően szétlazítja a kévéket, minden „falatnál” felhördül. Mintha nem akarná befogadni. — Nedves a termény, küszködik, erőlködik a gép —, magyarázza a gépész — a vadzab hamar beragasztja a rostát. Csoda, hogy reggel óta egyfolytában bírja a masina! Valóban. Egy kicsit csodálatra méltó ez a gépegyüttes. A rég elfeledett, ma már inkább csak ócskavasnak számító cséplő, a mögötte álló láncfelvonós elevátor. A kombájnok korában ezek a cséplő alkalmatosságok, látványuk évtizedekkel visz hátrébb a történelemben. Rég elfeledtük már a körmös traktort, a portáról portára vándorló cséplőt, az áthúzatás vezényszavait. S lám. itt még működik, csak ez működik! És nemcsak Abodon, a Tóth út 47. számú portán, hanem a szomszédos falvakban Galvácson és Ládbesenyőn is. Ez a régi cséplési mód az egyetlen az itt élő lakosság számára, hogy a kalászos termést hombárba, magtárba juttassa. Nincs termelőszövetkezet —, a kombájn sem ért el idáig. — Hogy tud megélni ebből? — kérdem Andrejkó Lászlót. — Alkalmi gépész vagyok, nem ebből élek. Ebből nehezen lehetne családot eltartani. A BVK műanyagfeldolgozó üzemében dolgozom, higgye el, jobban járnék ott, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni. Különben, hogy csépelne el a falu? Én értek hozzá, ... meg szeretem is. A gépész maszekoskodása három hétig tart. Ennyi időre a tanács kérésére fizetetlen szabadságot kapott a gyártól, ennyi idő alatt be kell fejezni a csép- lést a faluban, ki kell használni minden percet. — A Hoffer a sajátom, a múltkor vettem kiselejtezett állapotban Szent- andráson. A három és fél ezer forintot megérte, egy kicsit kipofoztam, s látja, csépel... Kár volt elkiabálni — mondanám neki, de már nem hallja, ott guggol a rázó alatt. Valami hiba van a géppel. Nem sokkal később kiderül, a nedves terménytől befulladt a rosta, eltörött az egyik kanál. Csenger Ferenc bosszankodik: „Kibírhatta volna még ezt az órácskát, alig van hátra több 70—80 kévénél”. A kazlazóknak, a törekesek- nek, a kévedobálóknak viszont jól jön a rövid pihenő. Látszólag a kévedobálók munkája a legkönnyebb. Valójában csak addig míg lefelé kell dobálni a dobra. Utána? Csináltam én is —, igazán nem mondhatnám, hogy gyerekjáték az egész. Alig vártam, hogy szusszanásnyi időre felváltson a társ, a másik „csomós”. Magamról tudom, kell az a rövid géphiba ... A gépész szerint a javítás most eltart egy bő félóráig. Nem sok, mégis sürgetik. Egymás után jönnek hozzá a falubeliek: „Laci, mikor érsz hozzánk? Merthogy akkorra össze kell verbuválni a 13 embert, főzni, sütni, készülni...” Innen a szomszédba megy. Ott már nagy a sürgés-forgás, gyülekezik a cséplőbrigád: testvérek, rokonok, szomszédok, munkatársak, utcabeliek. Búza, árpa, zab, gabona. Mindegyikből néhány mázsa termett Csenger Ferenc földjén. — Elégedett a betakarítással? — Nem mondhatnám, de hát ez is valami. Ennyivel kevesebbet kell majd venni a jószágoknak. A gyári munka mellett ennyivel is be kell érni... a cséplést abból fizetem ki. Vagyis pénzzel —, a mázsánkénti 9 kiló percent nekem többet ér a kamrában. A'/ plpvátnr még üresen jár. Egy CILYdlUI óra csupán és a cséplőgép felszedi a sátorfát, átköltözik a szomszédba, aztán tovább sorra minden udvarra. Előbb az elevátor, aztán a cséplő, majd a piros zetor foglalja el a helyét. A gépésznek már csak másfél hete van hátra ... Nagy István Mi! igének isire, télre?
