Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. szeptember 1., péntek Szovjet—magyar vegyipari eifiíssilis (Folytatás az 1• oldalról.) A tanácskozáson Balázs Lajos beruházási igazgató- helyettes adott tájékoztatást a folyamatban levő fejleszté­sekről. Így elmondta: befe­jeződött a polipropiléngyár szerelése, és rövidesen meg­kezdődhet az új üzemben a termelés is. Beszélt arról, hogy tovább folytatják a vállalatnál a műanyaggyár­tás bővítését. A jövő évben már 80 ezer tonna polietilén feldolgozására alkalmas ka­pacitással rendelkezik a TVK. A szovjet vegyipari mi­niszter behatóan érdeklődött azokról a fejlesztési elképze­lésekről, amelyeket a TVK- ban terveznek az olefinké­mia iparágban. L. Kosztan- dov a megbeszélés végén hangsúlyozta, nagy lehetősé­get, biztató perspektívát lát a két ország vegyipari együttműködésének bővítésé­ben, s ezért a fejlesztési ter­vek kimunkálását már a jö­vő esztendőben elvégzik a két tárca vezetői. A látogatás további részé­ben a szovjet vegyipari mi­niszter üzemlátogatáson vett- részt. Leonyid Kosztandov ma délelőtt Kazincbarcikára, a Borsodi Vegyikombinátba lá­togat, ahol megbeszélést folytat a vállalat vezetőivel, és megtekinti a próbaüzeme­lés alatt álló új létesítményt, a PVC—III. gyárat. L. L. Eiierraüs Mexican Fegyveres banditák elra­bolták majd megölték Mexi­kó washingtoni nagyköveté­nek a fiát. Rendőrségi tájékoztatás szerint az öt fegyveres kedd este a mexikóvárosi egyetem mellett egy fekete Ford sze­mélygépkocsiba kényszerítet­te Hugo Margain Garlost, miután tűzpárbajt vívott testőreivel. A lövöldözésben két testőr és egy terrorista megsebesült. A banditák el­hajtottak a helyszínről: a fekete Fordot később a rend­őrség a főváros közelében találta meg. Hugo Margain Carlos holt­testére szerda reggel bukkan­tak rá egy Mexikóváros melletti településen. A 85 éves Margain a mexi­kóvárosi egyetem filozófiai intézetének a vezetője volt. Elrablása után az egyetem mellett parkoló gépkocsijá­ban a rendőrség egy cédulát talált — a ..Szeptember 23. csoport kivégző osztaga” alá­írással. Sppi readirgyilkossások Az ETA baszk szeparatis­ta szervezet politikai szár­nya különböző tömegtájé­koztatási eszközökhöz eljutta­tott közleményében csak á Fuenterrabiában elkövetett rendőrgyilkosságot vállalta magára. A terrorizmus elleni harc kapcsán egyre nyilvánvalób­bá válik a spanyol rendőr­ség politikai megosztottsága. A rendőrség jobboldali be­állítottságú tagjai a nyjlvá- nosság előtt ismételten tá­madták a kormányt, azzal vádolva, hogy „túlságosan elnéző magatartást” tanúsít a terroristákkal szemben. A kormány gyorsan és erélye­sen reagált ezekre a táma­dásokra, és hét rendőrtisztet felmentett tisztségéből. Dr. Juhász Áriám Mézes József farkaslyuki bányásznak ki tüntetést ad át. (Folylatás az 1. oldalról.) Hazafias Népfront Borsód me­gyei Bizottságának titkára, dr. Tamásy István, a Magyar Szénbányászati Tröszt vezér­igazgató-helyettese, az elnök­ségben foglalt helyet a Szov­jetunió Szénbányászati Mi­nisztériumának delegációja is. Az ünnepség résztvevőit Mo­nos János, a Borsodi Szén­bányák Vállalat igazgatója üdvözölte. Ezt követően dr. Juhász Ádám nehézipari mi­nisztériumi államtitkár mon­dott ünnepi beszédet. Ismeretes — mondotta többek között —, hogy az MSZMP XI. kongresszusa állást foglalt a hazai ásványi nyersanyagok fokozottabb és gazdaságos hasznosítására. A kongresszusi határozat alap­ján végzett munkának a bá­nyászat valamennyi alágaza- ta területén elért eredmé­nyei jelentős mértékben biz­tosították az V. ötéves terv időarányos előirányzatának teljesítését. A szénbányászat, amely hazánk energiaszük­ségletének egynegyedét biz­tosítja, termelési előirányza­tát részben szabad napi ter­meléssel, részben a külfejtési termelés-többlettel tudja tel­jesíteni. A nehézségek ellenére az érc-ásványbányászat is — amely termelésének mintegy 30 százalékát gazdaságosan exportálja —, jól fejlődött. A bauxitbányászat és a szén­hidrogén-bányászat is telje­sítette, illetve túlteljesítette kutatási és termelési elő­irányzatait. Az egyes bányá­szati alágazatok országosan elért eredményeihez nagy mértékben hozzájárultak az észak-magyarországi térség­ben dolgozó vállalatok, üzem­egységek — hangsúlyozta az államtitkár. Az ünnepi szó­nok a továbbiakban részlete­sen méltatta a vendéglátó házigazda, a Borsodi Szén­bányák Vállalat, a Nógrádi Szénbányák Vállalat, a Mát­raaljai Szénbányák Vállalat fontos szerepét szénbányásza­tunk feladatainak megoldásá­ban. Mint mondotta, a szén­bányászat mellett jelentős az ebben a térségben dolgozó négy érc- és ásványbányá­szati mű tevékenysége, ame­lyeknek a hazai igények ki­elégítésén túl az exportra bo­csátott termékeik révén egész népgazdaságunk devizagaz­dálkodásban nagy szerepe van. A Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat borsodi körze­tének tevékenységéről szól­va az államtitkár kiemelte, hogy a bányászati-építő te­vékenység mellett fontos fel­adatokat látnak el a bé’apát- falvai cementmű nagyberu­házásának kivitelezésénél és az Eger város alatti pince- rendszer feltárásánál, töme­dékelésénél. Ismeretes — mondotta ün­nepi beszédének befejező részében dr. Juhász Adám —, hogy az MSZMP XI. kongresszusa a hazai ásvá­nyi nyersanyagok fokozot­tabb gazdaságos hasznosítása mellett foglalt állást. Az en­nek alapján megkezdett vizsgálatok azt mutatják, hogy a teljes hazai bányá­szat termelése 1990-ig kö­rülbelül 20 százalékkal na­gyobb lesz a mainál. Az át­lagosnál gyorsabb ütemű, közel 50 százalékos termelés- növekedés várható az észak­magyarországi régió teljes bányászatában. Ezt követően a nagy lignitvagyon kiakná­zása esetén a térség nyers­anyagtermelése a jelenlegi­nek többszörösét is elérheti. A táviad fejlesztési lehető­ségek jól mutatják az észak-magyarországi bányá­szat fontosságát. Természe­tes, hogy a távlati célkitűzé­sek megvalósítása a közvet­len termelésben részt vevő­kön túl a kutatásban, terve­zésben és a kivitelezésben dolgozókra is komoly fel­adatokat hárít. Az ünnepség második ré­szében az államtitkár kitün­tetéseket nyújtott át a mun­kában élen járó dolgozóknak. * A tudomány és technika eredményei a Szovjetunió szénbányászatában — cím­mel Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen a Ma­gyar Szénbányászati Tröszt, a Nehézipari Műszaki Egye­tem bányamérnöki kara, a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége közös ren­dezésében kiállítás megnyi­tására került sor tegnap dél­után. A meghívottak között volt — többek között dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Ka- po’.yi László, a nehézioari miniszter helyettese, dr. Czi- bere Tibor akadémikus, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, A. P. Bics­kán, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, V. I. Galasov, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házának igazgatóhelyettese is. A ki­állítást dr. Juhász Ádám ne­hézipari miniszteri államtit­kár nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a világ legna­gyobb széntermelő országá­nak, a Szovjetuniónak a sze­repét a magyar szénbányá­szat elmúlt három évtizedes fejlesztésében. Utalt arra, hogy ilyen irányú kapcsola­taink is egyre inkább elmé­lyülnek, gazdagodnak. K. A. Oszmánján, a Szov­jetunió Szénbányászati Mi­nisztériumának főosztályveze­tője üdvözölte a megjelente­ket és a vendégeket. Rövid beszédében méltatta a szov­jet és a magyar szénbányá­szat egyre jobban gyümöl­csöző kapcsolatát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kiállí­tással párhuzamosan szak­mai napokra, előadásokra, filmvetítésekre is sor kerül. A kiállítás egyébként szep­tember 13-ig, naponta 10— 18 óra között tart nyitva. O. J. A Szovjetunió szénbányászatának eredményeit bemutató ki­állítást nyitottak meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­temen. „A történelem az élet tanítómestere” © óll.'/irrAt t nulníf nlhn t • i 1/i r-\ r-i »-> VI i nnn oPTtn ci •Pöíl/Árlrí 1 n n O lr Í3 *7 ol H ti V1 I-1 C ’í _ m'.”1 rv\f mtlt’nrlólí) ollin író CÍT'd­A szocialista világrend- szer, a nemzeti felszabadító és a kommunista mozgalom erősödése az erőviszonyok­ban gyökeres változást idé­zett elő. A hidegháború túl­haladta önmagát, kezdték megérteni, felismerni a rea­litásokat egyes burzsoú kö­rök és képviselőik is. Az el­múlt években kötött szerző­dések. megállapodások meg­teremtették a feltételeit a békés együttműködés fej­lesztésének. A tőkés világban, ugyan­akkor nagy erők próbálják szétszakítani azokat a szála­kat, amelyek az államok kö­zött szövődtek. Új fegyverek és fegyverrendszerek tervei­vel, előállításával, a leszere­lési tárgyalások megnehezí­tésével új szakaszt indítot­tak a fegyverkezési ver­senyben. másrészt a Szovjet­uniót rágalmazó, a szocializ­must meghamisító, a kom­munisták ellen uszító pro­pagandakampánnyal' igye­keznek megfertőzni a nem­zetközi légkört. Megkezdték az előkészületeket a neut­ronbomba gyártására. Szó­szólói azzal próbálják meg „rokonszenvessé” tenni ezt a tömegpusztító fegyvert, hogy döntően „csak” az élővilágot ■.emmisíti meg, a javakat íméli. A hódításokban re- nénykedők az elpusztított lépek épen maradt javai­nak birtokba vételét remél­hetik —. ha őket, magukat s el nem pusztítják. Az embereket ez a nagy kérdés foglalkoztatja: merre ‘art a világ? Ehhez tudni kell, kik és merre akarják vuuú. A NATO, amely csúcstalálkozót tartott, elha­tározta, hogy 1993-ig hosz- szú távú fegyverkezési prog­ramot valósít meg. Ennek keretében a következő tíz évben pótlólag 80 milliárd dollárt költenek, mintegy 100 új fegyverkezési program le­bonyolítására. Hivatalos ada­tok szerint Washington 30 országban van jelen kato­nailag aktívan. A hatodik és a hetedik flotta személyi ál­lományával együtt a külföl­dön állomásozó amerikai csapatok létszáma megköze­líti a félmilliót. Fegyverke­zési költségvetése merede­ken halad felfelé. Lehetsé­ges, hogy ezek az erők már mindent elfelejtettek, nem tanultak a múltból? Vagy nem is akarnak tanulni? Ezek a tervek, lépések egy cseppet sem biztatók. Mu­tatják azt is, hogy nagyok még azok az erők, amelyek rossz irányba akarják sodor­ni a világot. Szerencsére nem rajtuk múlik. A világ népei egyre inkább felis­merik, hogy két program közül kell választaniuk. Az egyik a félelem,«a fegyver­kezés. a háborús veszély irányvonala. A másik, a Szovjetunió és a haladó erők, a béke. a biztonság és az együttműködés távlatait tárják az emberiség elé. Vol­taképpen nincs választási lehetőség, mert a túlélésre csak az utóbbi ad esélyt. Beszélnünk kell arról is, hogy 1945. szeptember 2-a nemcsak az igazságos hábo­rú győzelme volt az igazság­talan felett, hanem a trón­fosztott ész visszahelyezése jogaiba, az emberi lét, az emberi méltóság felülkere- kedése az embertelenségen. Igaz, az észt le-lelökik még trónjáról, s az új fasizmus a „rend” jelszavával képes hí­veket szerezni. Tudni kell azt is. hogy bár a fasizmust, mint a finánctőke terrorisz- tikus diktatúráját megsem­misítette a 'szövetségesek győzelme, de a fasizmust, mint eszmét, mint antiideát nem győzhetik le csak a fegyverek. Nem hunyhatunk szemef afelett sem,, hogy az utóbbi időszakban nemzet közi téren a pozitív irányza tok kibontakozása lelassult a béke ügyére nézve veszé­lyes változások mennek vég­be. Aktivizálódtak a tőkés országok eeves csoportiai. Ez igaz. Anélkül, hogy lebecsül­nénk azonban ezt a veszélyt komplexen kell az esemé nyékét, jelenségeket vizsgák mink. elemeznünk. Az egves területen megfigyelhető ak­tivitás, de tevékenységük vé­dekezés a világpolitikában fejlődő újnak az elhárításá­ra, melyben imperialista ér­dekeik veszélyeztetését lát­ják. Vagyis az imperializ­mus bizonyos erőinek fel­élénkült tevékenysége nem az erőviszonyok módosulá­sával. hanem a háborúban politikailag és gazdaságilag érdekelt tőkés körök rová­sára bekövetkezett nemzet­közi változásokkal magya­rázható. Napjainkban világ- politikai értelemben tovább­ra is a béke, a nemzeti füg­getlenség, a demokrácia, a szocializmus erői vannak túlsúlyban. A forradalmi erők küzdelmének belső és külső feltételei nehezebbek lettek. Tény, hogy a helsinki zá­róokmány aláírásának har­madik évfordulóján sem ké­szíthetünk olyan egyértel­műen pozitív mérleget az ajánlások megvalósításáról, mint szeretnénk. Ügy véljük, az a tény, hogy a helsinki záróokmány a nemzetközi, s benne az európai reakció legádázabb törekvései elle­nére is éreztette jótékony hatását a kontinensen és an­nak határain túl is. ékesen tanúsítja a közös elhatáro­zások erejét. Három eszten­dő jó és rossz tapasztalatai segítenek abban, hogy fo­kozzuk harcunkat a záróok­mány maradéktalan végre­hajtásáért — az enyhülés, erősítéséért. Ezt szolgálják — többek között — a Szovjetunió és a többi szocialista ország ve­zető politikusainak találko­zói. Ezek a találkozók a re­ménység színével gazdagít­ják a világpolitikai körké­pet. A tárgyalások legfőbb témája a tartós béke és biz­tonság. Informálják egymást a testvérpártok stratégiájá­nak és taktikájának legidő­szerűbb kérdéseiről, beleért­ve a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését is. Ismételten hangot adtak azon korábbi elhatározásuknak, hogy to­vább erősítik a szocialista közösség egységét, az összes antiimperialista erő összefo­gását. Népünknek is legfőbb vá­gya a béke biztosítása. Ez elválaszthatatlan a szocialis­ta .építés terveinek eredmé­nyes megvalósításától. Ha­zánk két fronton — a belső építés és a külső nemzetközi tevékenység frontján — se­gíti elő a béke pozícióinak erősödését, a társadalmi ha­ladást. Pártunk a XI. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásával. az V. ötéves tervünk teljesítésével, terv­szerű, fegyelmezett és haté­kony munkával gyarapítjuk azokat az erőket, amelyek velünk együtt képesek fenn­tartani és tovább erősíteni a világban kibontakozó hatal­mas forradalmi folyamato­kat. A Magyar Népköztársa­ság nyílt, elvi politikát foly­tat nemzetközi téren is. In­ternacionalista külpolitikánk legfőbb céljához híven, erő­sítjük testvéri kapcsolatun­kat, együttműködésünket és egységünket a Szovjetunió­val és a szocialista közösség, többi országával, bővítjük kapcsolatainkat a fejlődő, továbbá a fejlett tőkés or­szágokkal. Ideológiánkat azonban ’kötelesek vagyunk megvédeni, a külpolitikai vonalunkért kötelesek va­gyunk harcolni.. . Elviek­ben nem alkudhatunk — mondotta Kádár János elv­társ, az MSZMP KB áprili­si ülésén. Mi tanultunk a történelemből, megtanultuk, hogy helyünk csak a hala­dás áramlatában, az igazsá­gos társadalmi rendszert éoL tő népek soraiban, a Szov­jetunió és a többi szövetsé­gesünk oldalán van, együtt biztosítva a szocializmus, a béke ügyének diadalát. Jó és szükséges ezeknél az évfordulóknál emlékezni, még ha nem kerek évszá­mokról is van szó, mert imint az egyik latin köz­mondás mondia: „história est magistra vitae”, azaz a történelem az élet tanító- mestere. Hogy tanulni tud­junk a történelemből, emlé­keznünk kell. Az emlékezés csökken, ha nem gyakorol­juk. Dr. Uray Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom