Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. augusztus 10., csütörtök A tokaji írótábor első munkanap ja A ma kezdődő filmhéten látható új filmekre jellemző, hogy mindet importáltuk és igencsak hosszúra sikerültek. Legalábbis ez áll a Miskolcon is látható két új filrrire, az amerikai Felkavart víz és az indiai A riioy című munkára. A harmadik, A Sólyom nyomában című nem új, hanem felújítás, az NDK-ban készült indiánkaiand-sorozat egyik darabja. (A két magyar rövidfilm-összeállítás, ami- szintén felújítás, nem kerül a miskolci mozikba.) Felkavart viz a címe a Stuart Rosenberg rendezte amerikai filmnek, egyben legfőbb jellemzője is, bár szó sincsen itt valami csendes vizek íelkavarásg után keletkező hullámverésről, sokkal inkább írről van szó, hogy valami pocsolyás légkörben keresgél egy magán- nyomozó holmi kis piszok után s egyre több szenny és bűn kerül felszínre. Jól példázza ez a túlontúl bonyolított és elnyújtott film azt is, hogy hírességekkel, nagy sztárokkal, mint jelen esetben Paul Newman és felesége, Joanne Woodward szerepeltetésével is lehet érdektelen, csak csökkentett figyelemre érdemes filmet készíteni, rpásrészt pedig azt is bizonyítja, hogy az egymást követő, szinte hatványozódó bonyodalmak nem mindig fokozzák az izgalmat, sőt, paradox módon már unalmat is szülhetnek, egymásra torlódásukban is érdektelenné válhatnak. Egy magánjellegű • üggyel indul a történet, egy kikapós természetű gazdag asszonyt vádol meg az ismeretlen zsaroló a férje qlőtt. Aztán kitűnik, hogy olajkoncesszió megszerzése is közrejátszik, meg egyéb, nagyon piszkos üzleti érdekek, egymással versengő érdekszövetségek, „magánhadsereget” tartó gazdag ember bűntettei kerülnek elő, ismeretlen családi kapcsolatok lepleződnek le, s közben igen sokan elhalá- loznak, többnyire golyótól. A Harper nevű magándetektív végül mindent megtud — hogy honnan, az nem elég világos —, minden kelepcéből kimenekül, s a film végén olyan jelenetben búcsúzunk tőle, ami a filmgiccs iskolapéldája lehelne: az egyik lelőtt gazembertől elvett tízeze • dollárt, ami szintén bűnesetből származott, átadta a halott gengszter elhagyott kedvesének, mintefoy kárpótlásul, majd elkért beOjra szabadtéri operaelőadást rendeznek Tokajban. Mint mór korábban jeleztük, az idén — a budapesti X. István Gimnázium zenekarának közreműködésével, az egyes szerepekben pedig az Állami Operaház magánénekeseivel — Erkel Bánk lőle kétszázat, hogy haza tudjon utazni. Ha a hosszú film végén még lenne erőnk, elsírhatnánk magunkat a gyönyörtől. A másik film, A rügy végleg nem hoz semmi izgalmat, legfeljebb az óránkat nézzük gyakrabban,- merthogy jó két óra a tiszta vetítési ideje, s közben al igáiig történik valami, s ami adódik is, jóelőre kiszámítható. . Tagadhatatlanul jószándékú, igen szép film, de ez nehezen tudja az elviselhetetlen hosszúságot ellensúlyozni. India filmgyártása nagyon hézagosán ismert előttünk. Shyam Benegal most bemutatott filmje abba az Indiába vezet el, ahol a feudalizmus nemcsak jelen van még, hanem szinte középkori módon van jelen. A fiatalabb nézőnek bizonyára igen idegen az itt feltáruló világ, a kasztrendszer korlátái és az ebből adódó filmbeli egyik konfliktus nehezen érthetők, a film maga pedig annyira epikus, any- nyira részletező, hogy olykor bizony fáraszt. A fiatal birtokos, akit az iskola elhagyása után azonnal megnősítenek szülei, de gyermekkorú felesége nélkül költözik ki a tanyára, eleinte arról beszél, hogy nem érdekli a kasztrendszer. Rad- zsa létére elfogadja a főzl- jét a fazekascsaládból származó fiatalasszonynak, sőt később a szerelmét is, de annak következményeit nem vállalja, sőt meg is tagadja kapcsolatukat. Dölyfös uraság lesz, ugyanakkor nyüszí- tően gyáva is. A film mindezt elbeszéli, érzékletes képe* fest a kasztrendszer társadalmáról, a radzsáknak kiszolgáltatott nincstelenekről, de seholsem érződik eléggé a filmalkotó indulata. Pedig bizonyára azért készítette el ezt a filmet, mert az ábrázolt állapotok tarthatatlanságára akart a maga eszközei-, vei utalni. A kiszolgáltatottság szép regisztrálásánál, egy megragadó asszony, bátortalan szerelme lassú kibontakozásának bemutatásánál alig több A rügy, s csak az utolsó kockákon van egy félénk jóslat: egy kisfiú, aki kegyetlenségéért meggyűlöHe a radzsát, követ fog és beveri annak ablakát. Emlékül meg az marad meg nekünk, hogy láttunk egy nagyon szép cs nagyon lassú tempójú, nagyon hosszú indiai filmet. bán című operáját mutatják be a Kossuth téri szabadtéri színpadon augusztus 14- én, 16-án és 13-án este. Az opera előadását Záborszky József vezényli, a rendezést pedig Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rendezője vállalta. iíuhurális körkép NUMIZMATIKAI MÚZEUM Havannában nagy értékű muzeális gyűjteményt őriz a Numizmatikai Múzeum. Termeiben több mint 500 ezer pénzérmét, medáliát, zsetont, bankjegyet tartalmaznak a tárlók, az amerikai földrész első pénznyomdáinak ritkaságait. Réz maravédiket, ezüst medálokat, Santo Do- mingu-i, mexikói pénzverdék első nyomatait, köztük az 1500-as évekből eredőket is. A DIMITROVMŰZEUM A szófiai Georgi Dimitrov Múzeum negyedszázados fennállása alatt igen értékes gyűjteményre tett szert, amely nemcsak Georgi Dimitrov életútját kíséri végig, hanem betekintést nyújt a Bolgár Kommunista Párt és a nemzetközi munkás- mozgalom történetébe is. A 400 ezer dokumentum között számos értékes emlék található a lipcsei perről és a Komintern VII. kongresszusáról. ÖSZTÖNDÍJJAL, BULGÁRIÁBAN Számos ösztöndíjas diák tanul Bulgária felsőoktatási intézményeiben — ázsiai, afrikai, latin-amerikai országokból. Ezek a fiatalok főleg az orvostudományok, az agrár-, a közgazdasági és a műszaki tudományok iránt érdeklődnek. Az idén a szófiai, a plovdivi, a várnai, a Veliko Tarnovo-i egyetemeken tanuló kétezer külföldi diák egyharmada orvosi tanulmányokat folytat. PRESSER Gábor a magyar beatzene meghatározó egyénisége: zeneszerző, szövegíró, korábban az Omega, 1972 óla a Locomotív GT billentyűs játékosa és vezetője. Zeneszerzői munkásságáért 1977-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki — elsőként a műfajból. — Hogyan határoznád meg ennek a műfajnak a lényegét? Milyen szerepet tölt és tölthetne be a beatzene? — Nem szeretem „meg- ideologizálni” azt, amit csinálok, a zenéről sem szívesen beszélek. Nem az elemzés a fontos, hanem az, hogy ha valaki feltesz egy lemezt, mit ért és érez belőle. A lényeg a zene, amely egyre bonyolultabbá válik. Üjabban a mondanivaló is nagyobb hangsúlyt kap, a szövegek sokat javullak. Egyfajta magatartás, a fiatalokra jellemző életszemlélet fogalmazódik meg bennük. — Számaitok gyakran valamilyen történetet, élményt mesélnek el. Törekedtek arra, hogy a hetvenes évek magyar valóságából fogalmazzatok meg jelenségeket úgy,' hogy egyúttal állást is foglaltok? — Szerintem mi megállás nélkül állást foglalunk, csak a sorok között kell olvasni. A számaink engedélyezésekor is nagyon éreztük, hogy jelen van az értékelés. — Szilágyi János „Kettesben ..című rádióműsorában Bródy Jánost a fiatalság ideológusának nevezte. Szükségesnek látjátok-e, hogy egy beatzenész ilyen szerepet töltsön be? — Szükség van erre, csak ezt éppen nem a mi személyünkben látják az illetékesek. Hivatalból nem mi vagyunk az ifjúság képviselői ... — Hogy érted ezt? Hegyi Imre rövid megnyitó beszéde után megkezdődött hétfőn délelőtt az érdemi munka. Gombár Csaba elöljáróban magát a demokrácia fogalmát kívánta definiálni. Miért szükséges ez? Mert maga a fogalom, sőt a gyakorlat sem új. A különböző történelmi korokban, valamint államokban eltérően értelmezik és magyarázzák. A marxista felfogás mindenkor történetiségében és a konkrét társadalmi viszonyok összefüggéseiben vizsgálja a politikai gyakorlatot. Nem véletlenül, hiszen a démoszhoz (néphez) fűződő viszonyban a demokráciáról vallott felfogásban mindenkor tükröződik a politikus és a gondolkodó állás- foglalása, világnézete is. Tévedés például azt hinni, hogy a demokrácia a polgárság „találmánya”, mint ahogyan azt is, hogy a szocialista demokrácia az a varázsige, amellyel a problémákat el lehet fedni, a megoldásukat el lehet odázni. A szocialista demokrácia ugyanis nem állapot, hanem folyamat, amelyért konkrétan és a gyakorlatban cselekedni kell. Olyan történelmi érték és ígéret, amelyet be kell váltani. A jelzős összetétel első tagja: a szocializmus ugyanis még nem jelenti azt, hogy a demokrácia minden vonatkozásában teljes, hogy ennek kiteljesedéséért már mindent megtettünk. Gombár Csaba bizonyos hiátusokra hívta fel a figyelmet, amelyeket itt csupán felsorolni tudunk. Ilyen mindenekelőtt maga a hagyomány, amelyre hol hivatkozni, máskor meg éppen elvitatni szoktunk. Azért emeljük ki ezt először, mert később a vitában (például Molnár Zoltán, Fekete Gyula) többször is visszatértek erre. Voltak és vannak hagyományaink, ezek azonban részben elsor— ... Hanem azok, akik a fiatalság túlnyomó többségét képviselik. Egyrészt a szakmai képviseletek, másrészt a mozgalmi szervek. — Ti kezdtétek el ezt a zenét Magyarországon, s még mindig ti vagytok az élvonalban. Van-e utánpótlás? — A mai viszonyok között ez kilátástalannak tűnik. Ma már nem állhat össze 4—5 húszéves gyerek, hogy játszani akarnak. Annak idején mi lépésről lépésre fejlesztettük tovább, amink volt; kölcsönökből; akárhogyan, de végül eljutottunk oda, hogy már ki sem merem mondani, mennyibe kerül mindaz, amink van, amit hurcolunk és rongálunk. Most ezt nem lehet megtenni, mert olyan szintre fejlődött a hangminőség és a látvány, hogy a nulláról lehetetlen elérni. — A sajtóban azzal „vádolnak” benneteket — akik elkezdtétek —, hogy érdek- közösséget alkottok, s elzárjátok az utat a fiatal együttesek elől. Zalatnay legújabb lemezét Somló és Demjén szerezte, Zorán albumában pedig neked volt nagy részed. Miért? — Nekünk az a kedvező, ha mindenki jó lemezt készít, mert altkor a .közönség is megszeret egy bizor nyos színvonalat. — Kétségkívül akadnak olyan előadók, akik a műfaj álarcában bóvlit adnak el, ami az igényesebb, őszintébb törekvések hitelét rontja. — EZ TÉNY, de az ítélkezéssel óvatosabban bánnék, mert aki ebből pénzt tud csinálni, az sokkal nagyobb művész nálunk. Ezen a pályán csak azok maradtak meg idáig, akik nagyon hittek abban, amit vállaltak. T. G. vadtak, mások elfelejtődtek. Felelevenítésük, tudatosításuk kívánatos, szerves részévé kell tennünk a tömegek politikai gondolkodásának és gyakorlatának! Olyan hiatus ez, amely már a tágabb értelemben vett politikai tudatra, az állampolgárok politikai ismereteire is utal, Gondolunk itt például a felismert érdekekre. Sok még itt a teendő, mert mit sem ér például a jog, ha az állampolgár nem ismeri a módozatokat, ahogyan érvényesítheti is azokat. Más oka is lehet annak, hogy az állampolgárok nem élnek a jogaikkal, s ezek közül egy, nél- dául az intézményrendszerben keresendő. Előszeretettel beszélünk például a tudat elmaradottságáról, holott a tudatot mindenkor a körülmények határozzák meg. Garanciákat is kell teremteni, hogy a demokratikus jogok érvényre jussanak. A továbbiakban • azokról a komponensekről beszélt Gombár Csaba, amelyek a demokráciát, a döntéshozatalt befolyásolják. Lehetetlen az igen magvas előadás minden részletére kitérni, de — minthogy ehhez kapcsolódtak, erre hivatkoztak a hozzászólások — legalább a kulcsszavakat — felsorolásként — meg kell említeni. Sokszor szembeállítják például az államérdeket és a nép érdekeit. Elemezni kell mindkettőt — figyelmeztet Gombár, hiszen mindenkor egymásrautaltak. A közélet elképzelhetetlen nyilvánosság nélkül. Ennek egyik „gyakorló terepe” a munkahely, illetve a munkahelyi demokrácia, amelyről később többször esett szó a hozzászólásokban is (László- Bencsík Sándor). Bíró Zoltán a kultúra és a demokrácia kapcsolatát vázolta tömören. A magyar történelemben mindenkor Harmadszor rendezi meg az idén augusztus 19-e és 31-e között az Encsi járási Művelődési Központ és a Népművelési Intézet az országos képzőművészeti alkotótábort Telkibányán. A táborba hatvan amatőr ' képzőművészt várnak az ország különböző ponljairól. szakköreiből. A részvevőknek a festő, a grafikus és a szobrász (térplasztikai) szekcióban lesz lehetőségük munkálkodásra, önképzésre. Fajó János és Misch Ádám festőművészek, illetve szorosan kapcsolódik a politikai gyakorlat és az irodalom. Időnként sajátos funkciócserére is sor került, amely kiélezett helyzetekben kölcsönös gyanakváshoz is vezetett. Ma már nyilvánvaló, hogy az irodalom nem kíván a politika „helyett" cselekedni, ugyanakkor az sem vitatható el, hogy az írók is inspirálhatják a közvéleményt, a politikust azzal, hogy érzékenyen reagálnak a közéleti gondokra. A művelődéspolitika ma már olyan partnernek tekinti a művészt, aki a maga sajátos eszközeivel mozgósítja a közvéleményt. Művelődés, művelt tömegek nélkül azonban semmiféle politikai gondolat nem válhat demokratikus gyakorlattá. Nem kis gond ez, ha nem éppen a legnagyobb gondunk. Mert ahhoz, hogy a műveltség ne csupán a tömegek elemi, demokratikus joga legyen, meg kell teremteni és minőségi tartalommal kell megtölteni az oktatási és művelődési intézményrendszerünket. Meg kell szüntetni például a centrumok (Budapest, nagyvárosaink) és a peremkerületek adottságai közötti különbségeket, feszültségeket. Ma még messze vagyunk ettől, mert nem áll rendelkezésünkre például a közvetítő és ellátó rendszer teljessége. Az iskola például nem tudja átadni az ismeretanyagot, nem tud szelektálni, holott a társadalom egyre újabb feladatokat ad. A vitában is visz- sza-visszatérő motívum a tömegek humán műveltségének hiányosságai, mint a politikai gondolkodás, illetve a demokrácia kiteljesedésének akadályai. Ezt ma már a politikai gyakorlat is felismerte és várja az írók, a művészek segítségét. Horpácsi Sándor Csiky Tibor szobrászművész irányításával. A jelentkezőket jó előre értesítették, hogy részt vehetnek különböző pályázatokon: a Borsod megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége a táborban készített mezőgazda- sági témájú alkotásokra írt ki értékes pályázatot, ugyancsak pályázalot írt ki a tábor díszkapujának megtervezésére a járási művelődési központ, valamint az Encsi nagyközségi Tanács egy óvodai játszótér tervére. (benedek) Tokaji Bánk bán Presser Gábor zenéje Képzőművészeti alkotótábor í\üéz:öíén meditáció Hosszú import filmek hete Joanne Woodward és Paul Newman a Felkavart víz című amerikai filmben. Barczi Pál munkája
