Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

ÉS2AK-MAGYARORSZAG 4 1978. augusztus 15., kedd A képernyő előtt Bulgakov—Harlem Bulgakov időgépével újra találkoztunk. Míg Rein mérnök találmányával egy héttel korábban három évszázaddal előre vitt a Boldogság című komédia, most Ivan Vasziljevics című komédiája néhány évszázaddal visszavitt a történelemben, hogy a húszas évek szovjet nagyvárosi életének néhány ve- tületét e sajátos tükörben mutassa fel. Mint az előző heti darabot, ezt is Várkonyi Gábor adaptálta képernyőre. Ha a Boldogság esetén az maradt meg emlékezetünkben, hogy a kétezer-kétszázas évekbe plántált játékból, illetve annak ha­zai tévéadaptációjából éppen az adott szovjet történelmi kor­szak tükröztetése hiányzott, s azért csak részben pótolt Garas Dezső és Haumann Péter ragyogó komédiázása, ez nagyrészt áll a most bemutatott játékra, az iker-komédia Ivan Vaszil- jevics című darabjára is, bár tagadhatatlanul szerencsésebb alkotás az előzőnél. Ennek alapjául az Ivan, a rettentő című komédia szolgált, amelyet a nagyközönség részben a budapes­ti Katona József Színház kitűnő előadásának közvetítéséből, részben a moziban és a televízióban bemutatott nagyszerű szovjet filmből ismerhet. A kiindulás azonos a két játéknál: Rein mérnök kísérlete közben az időgép Rettenetes Iván ud­varába repíti a cezaromániás moszkvai házmestert, meg a kisstílű betörőt, s mert a cár és a házmester külső és nem utolsósorban lelkialkati adottságai megtévesztésig hasonlóak sőt azonosak, alapos félreértések, fejtetőre állított helyzetek adódnak egyszerre két síkon, a hajdani cári udvarban, ahol a nyüszítve félő házmester kényszeredetten játssza a cárt, és a darabbeli jelen Moszkvájában, ahol viszont a feltámasztott cár kerül furcsa szituációkba. A tévéjátékban elsősorban a helyzetkomikum került előtérbe, Bulgakov darabjának mé­lyebb mondandója, o kétféle uralkodási hajlam — a házmes­teri és a cári — egybevetése halványabban érzékelődön. Ga­ras Dezső és Haumann Péter játéka most is megragadó volt, s egészében az Ivan Vasziljevics mindenképpen sikeresebb adaptáció ikertársánál. * Poll Sándor emlékezetére címmel dokumentumfilmmel em­lékezett meg a televízió a KMP kiemelkedő harcosáról, szü­letésének 80. évfordulóján. A Vértessy Sándor szerkesztő­riporteri közreműködésével, Farkas István rendezésében ké­szült film nagy erénye, hogy a hasonló emlékező filmek ha­gyományos eszközeivel — harcostársak megszólaltatásával — Poll Sándor személyiségén messze túl is tudott mutatni, és a kor munkásmozgalmi életéről, az illegális pártmunkáról, az 1925-ös MSZMP tevékenységéről is sok ismeretanyaggal szol­gált. * Harlem. Aki sose járt New Yorkban, az is ismeri ezt a szót, a négerek lakta városrész, a fekete-gettó nevét. Egy nemrég kiadott hazai útikalauz, miután hosszasan ismerteti a Harlem kialakulását, történelmét, azt ajánlja, hogy annak, aki a fekete Amerikát meg akarja ismerni, el kell látogatnia Harlembe, aztán néhány tanácsot ad, miként viselkedjen ott a fehérbőrű látogató, végül megjelöli pontosan, mely utcá­kat kerüljön el, mert azok New York legveszélyesebb részei. Már ez az ajánlás is csupa ellentmondás, mint maga a Har­lem, amit a svéd televíziósok készítette kétrészes dokumen­tumfilmből most még közelebbről megismerhettünk. Nem ennek a tévéjegyzetnek a feladata e négergettó és lakói, va­lamint a fehér Amerika kapcsolatát elemezni, pusztán a lá­tott filmhez kell megjegyzéseket fűznünk. Amit láttunk, a korábbi ismeretek és várakozás ellenére is megdöbbentő, he­lyenként megborzongató volt. Olyan társadalmi képet kap­tunk, amely a maga szélsőségeivel — rettentő nyomorával és fékezhetetlen úrhatnámságával, italba és vallásos őrületbe menekülésével és gátlástalanságával, egyéb vonásaival — együtt olyan társadalmonkívüliséget tükrözött, amely a maga öntörvényüségével egyben mindenfajta társadalmi integráló­dásnak a gátja is. Hibája a filmnek, hogy a Harlem életét a környezettől meglehetősen elkülönítve vizsgálta, mindent csak belülről láttatott, holott valami külső rálátás, megvilá­gítás teljesebbé tehette volna, még inkább hitelesíthette vol­na a kapott képet. Benedek Miklós Kulturális körkép GRÜZ—MAGYAR KULTÚRTÖRTÉNET Zichy Mihály és a . grúz kultúra címmel jelent meg Tbilisziben Guram Saradze grúz irodalomtörténész mun­kája, amely a grúz—magyar kultúrtörténeti kapcsolatok újabb részleteit tárja fel. A szerző főleg a magyar festő tevékenységével foglalkozik, akinek az alkotása szorosan kapcsolódik Grúziához. Meg­említi Zichy szoros barátsá­gát Ivan Macsabeli grúz író­val, valamint azt, hogy a fes­tő készítette az első illuszt­rációkat Rusztaveli híres el­beszélő költeményéhez, a Tig­risbőrös lovaghoz, amelye­ket azután „rokonszenve és meleg szeretete jeléül” a grúz népnek ajándékozott. KODÁLY­szeminArium Kecskeméten a Kodály Zol­tán Zenepedagógiai Intézet­ben a napokban a többhetes munka értékelésével és a nagy zeneszerző mellszob­rának felavatásával befejező­dött az idén hatodszor meg­rendezett Kodály-szeminá- rium. A rendezvénysorozat­nak minden eddiginél több. összesen 260 magyar és kül­földi zenepedagógus részt­vevője volt. A szeminárium hallgatói egy hónapon át is­merkedtek a Kodály-módszer szerinti zeneoktatás elméleté­vel és gyakorlatával. NÉPZENÉSZEK VERSENYE A népzenei együttesek ver­senyével folytatódott az or­szágos folklórtalálkozó Szom­bathelyen. A verseny során Lajtha László számos mű­vét és feldolgozását mutatták be, így tisztelegtek a 15 év­vel ezelőtt elhunyt neves ze­neszerző és népzenetudós emléke előtt, aki 10 éven át gyűjtött népzenét és népha­gyományokat Nyugat-Ma- gyarországon. SZERB-HORVÄT TALÁLKOZÓ A mohácsi délszláv népi együttes előadásával Mura- keresztúron megkezdődött Zala megye déli részén, a Mura folyó mentén élő szerb- horvát ajkú lakosság aug. 20-ig tartó kulturális és po­litikai rendezvénysorozata. A hét folyamán sportrendezvé­nyekre, ifjúsági klubtalálko- zókra, mezőgazdasági ter­mékkiállításra kerül sor. Augusztus 20-án, alkotmá­nyunk évfordulóján Tótszer- dahelyen a megye nemzetisé­gi lakosságának életét, szoká­sait és hagyományait bemu- | tató kiállítást nyitnak meg. a „Domaházi hegyek között...” Filmsorozatot készít a Ív A Tv-stáb a község vezetőivel. Az alkotóközösség (balról jobbra): Kozák Gyula, Gulyás Gyu­la, Gulyás János és Varga István. Mizerák István felvételei IIT-tanfolyam Miskolcon (Folytatás az I. oldalról.) nem tudott ez a gyermekin­tézmény lépést tartani. Meg­említette, hogy Miskolcon je­lenleg is nagy a gond. s pél­dának hasonlította Tolna me­gyét, ahol ezer óvodai hely­re 890 gyermek jut; Mis­kolcon pedig 1500. Az alsó fokú iskolákról szólva kiemelte: soha annyi iskola, tanterem nem épült, soha annyi szemléltetőesz­köz nem állt az oktatás szol­gálatában, mint a határozat óta eltelt időben. De lénye­ges, ha lehet úgy mondani, döntő feladat lett volna az, hogy a régen meglevő szín­vonalkülönbségeket, az egy- egy település általános isko­lája közötti feltételbeli feszí- tő'ellentmondásokat csökkent­sék. Ma arról lehet számot adni. hogy ezek a „felfelé nivell álások” nem történtek meg, a különbségek ma is megvannak. A rendelkezésre álló eszközöket, csak csekély mértékben tudták a színvo­nalkülönbségek eltüntetésére fordítani, többnyire az újon­nan jelentkező igények kielé­gítése vitte el a pénzt. A miniszterhelyettes fi­gyelmeztetett, hogy ha csak az átlagokat nézzük és vizs­gáljuk, könnyen beleringat­hatjuk magunkat az eredmé­nyesség csábító érzésébe. Az átlagok azonban szélsőséges helyzeteket egyesítenek, s ezeket konkrétságukban kell vizsgálnunk, hogy világosan lássunk. Többek között azért is szükség van erre. hogy még ebben az ötéves tervben jól éljünk a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel, s biztosan alapozzuk meg a kö­vetkező tervciklus feltétlen elvégzendő feladatait. Ebben a szellemben — a fejlődés vitathatatlan eredményei mellett, a jövő diktálta igény gondjait is megemlítve — szólt dr. Hanga Mária az el­telt időszak tartalmi munká­járól és az 1972-es oktatás­politikai határozat óta beve­zetett reformokról is. Nagy figyelemmel kísért tájékozta­tója végén a miniszterhelyet­tes a matematikát oktatók­hoz szólt: e tárgy oktatásá­nak élenjáróiként hassanak oda, hogy mind általánosab­bá legyen: nevelni minden tanító, minden tárgy oktató­jának kötelessége. Jó lenne, ha a KMBK-vezetők hatásá­ra is eljutnánk oda, hogy „a matematika ne ostorcsóriás­ként lebegjen a tanulók feje fölött.. Száznál többen jöttek el az ország minden részéből, hogy a Kis Matematikusok Baráti Köreinek vezetőiként e hé­ten együtt töprengjenek a matematikaoktatás időszerű problémáinak megoldását se­gítve. Mint a tegnapi meg­nyitón hallottuk, elsősorban most a geometriaoktatás kér­dései foglalkoztatják a jelen­levőket. Eredményes munkát kívánunk nekik — tanév előtt. Az Ózdi Kohászati Üze­mekbe több mint ötezer em­ber jár be dolgozni minden­nap vonattal, autóbusszal. Jó részük a Hangony völgyének, Domaházának, Kissikátornak, Hangonynak és Szentsimon- nak a lakója. Hajdan 8—10 fős csoportokban vonultak ezekből a falvakból gyalog a munkások vékony vászon­tarisznyájukkal a nyakukban a gyárba, ahonnan a kenye­ret, a megélhetést várták. Akkoriban, a két világháború között sokkal kevesebben, mint manapság, hiszen nem volt szükség annyi munkás­kézre, mint most. A Hangony völgyének említett községei­ből a lakosság 16—20 száza­léka bejáró munkás jelenleg. A települések közül a legna­gyobb, az 1260 lakost szám­láló Domaháza, ahonnan több mint három és félszázan in­gáznak Ózdra a kohászati üzemekbe, a ruhagyárba, il­letve a kesztyűgyárba. A ter­me1 őszövetkezetnek 250 tag­ja van, ebből alig száz az aktív dolgozó, ezek is főleg nők. A közös gazdaság nem gazdag, annál gazdagabbak a falu lakói, elsősorban rész­ben kétlakiságuknál, részben pedig a jólmenő háztáji ál­lattenyésztés következtében. Változó világunknak mind­ezek — és még más okok —• következtében igen sok jel­legzetes ellentmondásával ta­lálkozhatunk itt. Domaháza a végeken van, hazánk, megyénk északi csücskén, hegyektől körül­véve és körülzárva. Lakos­sága az úgynevezett barkó népcsoporthoz tartozik, amely tulajdonképpen a palócság egyik ága. Az állandóan fej­lődő település minden válto­zás ellenére még mindig őrzi régi hagyományait. Erre fi­gyelt fel néhány évvel ez­előtt a Televízió egyik stábja, amely az Iskolatelevíziónak készített sorozatot „Magyar népdalok” címmel — többek között — Domaházán. A Televízió megbízásából egy alkotói közösség — Gu­lyás Gyula, Gulyás János és Kozák Gyula — most film­sorozatot készít Domaházáról. Mint elmondották, az elkép­zelések szerint a sorozat öt, egyenként egyórás adásból áll majd. Az alkotóközös­ség az idén februárban kezd­te a munkát, azóta havontá három-négy napot forgatnak a helyszínen, és a november 19-i Erzsébet-napi búcsú lesz az utolsó forgatási nap. Ily módon körülbelül 30 napot fo *, atnak, a terepszemle kö­rülbelül ugyanennyi időt tett, illetve tesz ki, a nyersanyag megvágása pedig 200 munka­napot vesz igénybe. A sorozat állandó címe „Domaházi hegyek között” — tehát egy népdal első sora lesz. Ugyanígy minden egyes résznek szintén egy-egy nép­dal első sorát szánják címül, például: „Domaházi híres legény”, „Domaházi temp­lomban még a pap is azt mondja”, „Domaházán nem jó lakni” ... Ami a filmsorozat műfaját illeti, az alkotókkal folytatott beszélgetés során eléggé ne­hezen tudtunk közös nevező­re jutni. Szerintük ez úgy­nevezett szituációs film lesz, amelyben élethelyzeteket kö­vetnek nyomon, a falu min­dennapi életének spontán rögzítésére vállalkoznak, ahol nagy lehetőség nyílik az imp­rovizálásra. Módszerük tehát nem a klasszikus értelemben vett rendezés, a helyzetek beállítása, hanem a település életmozzanatainak, szituáci­óinak spontán rögzítése. Ez természetesen majd nagy sze- lektálási és szerkesztési mun­kát igenyel. Az alkotóközösség a falu életének szinte minden fon­tos eseményén jelen volt, s a jövőben is ez a szándékuk. Filmszalagra rögzítették pél­dául a termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését, a KISZ-vezetőség és a tanács­elnök választását, a már or­szágos hírű Pávakör tevé­kenységét — amelyet elkí­sértek a sajószentpéteri mi­nősítő versenyre, sőt a ka­locsai folklórfesztiválra is —, ott voltak a falu egyik la­kosával a jászapáti marha­vásárban, az ország déli ré­szén, Röszkén megörökítet­ték, amint a Domaházáról az Ózdi Kohászati Üzemek­be bejáró munkások ott arattak, dolgoztak az ar- lói majálison, megörö­kítettek egy disznóölést és birkanyúzást, elkísérik a do­maházi ingázókat az Ózdi Kohászati Üzemekbe, munka­helyeikre, forgattak egy ka­tolikus misén, az egyházta­nács ülésén, „dolgozó” ven­dégek voltak egy keresztelőn és kamerájukkal ellátogattak egy kukoricafosztásra is. Az alkotók elmondották, hogy Domaháza lakossága és vezetői szeretette! fogadták őket, minden munkájukban támogatják. A Domaházáról szóló ötször egyórás „szituá­ciós” filmsorozat a jövő év első negyedévében kerül a tv képernyőjére. Oravcc János IX. kerámiaszimpozion A siklósi vár lovagtermé­ben és Dorottya-kertjében hétfőn bemutatták a közön­ségnek azokat a műveket, amelyeket a kerámiaalkotó telep tagjai formáltak a nyár folyamán. A kiállítás meg­nyitása egyben a IX. kerámia­szimpozion zárása volt, a résztvevő hazai és külföldi keramikusok befejezték két­hónapos munkájukat Sikló­son. Az UNESCO védnöksé­gével működő nemzetközi al­kotótelep a kerámiaművészet modern törekvéseit szolgálja. Az idei szimpozion is a vá­rosépítészethez kötődő kerá­miák alkotását vállalta „Ut­cák és terek művészete” cím­mel. Ez egyébként az idei képzőművészeti világhét gon­dolata is. A keramikusok kerámia plasztikákat, kutakat, burko­latokat alkottak, s ezeknek a makettjeit, illetve egy-egy részletüket mutatták be a siklósi várban. Móricz Zsigmond-centenirium A hétfőn zárult IV. nyír­egyházi nyári egyetem hall­gatói Krúdy Gyula életével és munkásságával ismerked­hettek meg az egyetem kur­zusán, az író születésének 100. évfordulója kapcsán, A hall­gatók szabadidős programok keretében felkeresték a Krú- dy-emlékhelyeket és megis­merkedtek Szabolcs-Szatmár műemlékeivel. A kéthetes rendezvény zá­rásakor bejelentették: jövőre ismét otthont ad a megye- székhely a nyári egyetemnek, amelynek témája 1979-ben Móricz Zsigmond születésé­nek 100, évfordulójához kar c lolódik. Iskola — angol építési módszerrel \ Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat megvásárolta az angol Broekhousc-clasp rendszerű építési technológiát anie^y elsősorban közösségi épületekhez alkalmas Elsőként Székes­fehérvárott, a Vorosilovgrádi lakótelepen készült el egy ti­zenhat tantermes általános iskola ezzel a technológiával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom