Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

1978. július 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 150 millió forint A bódvasziíasi „tartalék” II isii szoEpilaiás fejtett A Borsod megyei KISZÖV és az érdekképviseleti köré­hez tartozó közösségek egyik fő feladatuknak tekintik a lakossági javítás-szolgálta­tást. Ennek eredménye, hogy ma már a szocialista szekto­ron belül az ipari szövetke­zetek végzik el az említett feladatok 60 százalékát. A szolgáltatások a fogyasztás egészénél gyorsabban növek­vő feladattá váltak. A moz­galomban ezzel számolva e középtávú tervidőszakban pusztán három szövetkezet­ben mintegy 150 millió fo­rintos költséggel teremtik meg a szolgáltatás, a tataro­zás jobb feltételeit. * A Putnoki Vegyesipari Szövetkezet kiemelkedő ered­ménnyel dolgozik. A közös­ség a telepített fiókok és fő­leg a hozom-viszem szolgálat kihalásaként 192 község és négy város területére kiter­jedően végez lábbeli, rádió-, lévé-, óra-, háztartási gép ja­vítást, vállal mosást, vegy- tisztítást. A tanácsi vezetők tapasztalatai szerint a szol­gálat járművei szinte percnyi pontossággal, a meghatáro­zott időben jelennek meg a településeken, kiviszik a kész munkát, elszállítják a javí­tani való cikkeket. A pulnokiakat új és új te­lepülések lakói, vezetői ost­romolják a szolgáltatás ki­terjesztésére. A szövetkezet tanácsi, OKISZ, KISZÖV támogatással, saját erő­ből, bankhitellel —, mintegy 40 millió forintos beruházás­sal készül fel a nagyobb igé­nyek kielégítésére. Még 1974-ben — KlSZÖV-támo- gatással —, közel 3 hektár­nyi területet vásárolt. Itt a mosoda, a vegytisztító üzem, a rádió-, a háztartási gépe­ket, a cipőket javító üzem, a tmk, s a garázsok kapnak helyet. Az új telephely vár­hatóan 1980-ban elkészül, s így a szövetkezet 300—320 községre terjesztheti ki a ho­zom-viszem szolgáltatást. Bár a központi telephely kiviteli terve már 1976 ja­nuárjában elkészült, de a munkát késleltette a soroza­tos költségvetési, valamint a kiviteli tervek részletes mó­dosítása. Késleltette a vállal­kozást az is, hogy eredetileg a TÖVÁLL a telep egészé­nek generálkivitelezését vál­lalta. a szerződéskötéskor azonban az ígéretét vissza­vonta, így szükségessé vált a Putnoki Építőipari Szövetke­zet generálkivitelező társ­ként való „belépése”. Közösen elkészítették az építés kezdését, befejezését tartalmazó programot, de ezt már az induláskor nem tar­tották be. Ez elsősorban az építő szövetkezetre vonat­kozik. Egyébként még nem egyeztették az alvállalkozói szerződéssel kapcsolatos fel­adatokat, nincs anyagmeg­rendelés. Biztató, hogy a TÖVÁLL elkészítette és át­adta a nagy földmunkát igénylő olajtárolót, a bank biztosította az anyagi fedeze­tet, megkapták a gépek be­szerzéséhez szükséges devi­zakeretet. A kazánház építé­se következik. Ebben fővál­lalkozó az építő szövetkezet, alvállalkozó a TÖVÁLL. A munkát az utóbbinak kellett volna megkezdeni, de — in­doklása szerint — azért nem tette, mert az építő szövet­kezet nem adott fedezeti iga­zolást. Remélhetőleg mind­két építő szervezet jobban végzi a továbbiakban a munkát. * A putnokiak képtelenek a megye minden helységére kiterjeszteni a hozom-viszem szolgálatot. Ebben partner­ként jelentkezik a Sátoralja­újhelyi járási Cipész-, és Szolgáltató Szövetkezet. A megyei tanács — a KISZÖV javaslatára — a sátoraljaúj­helyi közösséget bízta meg a mosoda és vegytisztító kis­üzem létesítésivel, amely kö­zel 33 milliós költséggei va­lósul meg. Elkészülte után a szövetkezet a város, a járás határát túllépve Szerencsig kiterjeszti a hozom-viszem szolgálatot. A cipőjavitás, mosás, vegytisztítás mellett más szolgáltatást is megho­nosít. A szövetkezet a SZÁÉV- vel kötötte meg a kivitele­zési szerződést a csarnok épí­tésére, a gépek beszerzésére. Elkészült a durva terepren­dezés, az út alapozása. Meg­építették, bekötötték a csa­padékcsatornát, a belső szennyvízcsatornát, össze­állították a vázszerkezetet, most helyezik el az oldalfal­elemeket, s elkészült a ka­zánház kéménye. A SZAÉV megrendelte a gépeket, ame­lyeket a gyártó üzemek az év végére, jövő év első ne­gyedére visszaigazoltak. A gépek várhatóan jövő év első negyedében megérkez­nek. Gondot okoz tárolásuk, s mivel üzembe helvezésükre csak 1980-ban kerül sor, így az üzem építői, tulaidonosai elvesztik a gének garanciá­lis jogát. A KSZKI szakem­berei javaslatot tettek a kül­földi gépek lemondására, s a Győrött készülő mosó-csa- varó gépek beszerzésére. En­nek előnye, hogy kevesebb vizet igényel, viszont a visz- szaigazolt gépek lemondása kötbérrel jár. * A legkritikusabb helyzet­ben a Miskolci Lakáskarban­tartó-, és Szolgáltató Ipari Szövetkezet van. Ez a volt festő-, építő-, villamosipari-, és a vízvezeték-szerelő közös­ségek egyesülésével jött lét­re. Fejlődését akadályozza, hogy a volt villamosipari szövetkezet és a festők a rak­tárakat szanálták. Így a 420 tagot számláló szolgáltató szervezet négy helyett, há­rom szövetkezet telephelyére zsúfolódik össze. A jogelődök 1,7 hektár tel­ket vásároltak üzemtelepítés céljából. A beruházási prog­ramot a megyei tervező vál­lalat elkészítette. Segítette az ügyet, hogy a megyei tanács a szövetkezetét lakáskarban­tartó bázissá jelölte ki, s így több mint 10 millió forint végleges juttatást biztosít ennek megvalósításához. El­lenértékűi a szövetkezet vál­lalta. hogy évi 13.5 millió fo­rint értékkel több lakáskar- bantartásl. s 17 ezer óra mo­torkerékpár-javítást végez. A kivitelezési terv decem­ber 15-re készül el. s várha­tóan jövőre kezdhetik meg az építést. A főgondot az okozza, hogy újabb me 'szo­rítások léptek élefoe. Esze­rint már nemcsak az épnős­re, hanem az egész beruhá­zásra 20 százalékos tartalé­kot kell képezni. Ugyanak­kor szanálás vár a szövet­kezet további két helyiségé­re is. Ez erősen ösztönöz az új telephely mielőbbi elké­szítésére, amelyet — mint a szövetkezet elnöke elmondot­ta — szakaszosan akarnak megvalósítani. Az igények szorongatnak. Az idén a lakáskarbantartók közel 70 millió forint értékű munkát terveztek, amelynek jélentős része fogvaszlói szolgáltatás. A fél év jól sike­rült, s várhatóan jó lesz az év végi eredmény is. Az egyéni megrendeléseken túl­menően, az idén 31, jövőre már 50 és 1980-ra pedig 60 ' millió forint értékű lakásta­I tarozást kell elvégezniük, a MIK megbízásából, a mis­kolci lakók érdekében. Cs. B. Visszaszámlálás — Apám mesélte, ő még kézzel is aratott. Mondogat­ta, hogy ilyen meg olyan ne­héz volt. Az elmondásából azonban nem tudom megítél­ni, milyen lehetett a kézi aratás. A nehézségét értem ez alatt. Az én kezem soha sem fogott kaszát. Könnyű­nek biztos nem volt könnyű. De hogy kín volt-e, azt nem tudom, próbálni kellene. — Kipróbálná? — A, dehogy, csak úgy mondom. Ilyen virtus nincs bennem. Persze, ha már a nehézségről beszélgetünk, a gépi aratás sem leányálom. — Géppel aratott már? — Ez az, hogy nem! Az idei nyár lesz az első, ami­kor a kombájnokat nem a vonatablakból látom. Lányos arcú (remélem nem 1 haragszik meg érte), szőke fiatalember ül velem szem­ben a mezőkeresztesi Arany­kalász Tsz főmérnöki irodá­jában. Az a kis bajúsz, ott az orra alatt sem tudja lep­lezni, nincs több 18 évesnél. Czégel Károly autószerelő, egyike annak a három fia­talnak, aki idén nyáron elő­ször ül fel az Aranykalász Tsz kombájnjaira. — Nem fél a feladattól? — Félelemről senki sem beszél szívesen. Azt viszont nem tagadom, van bennem egy kis drukk. De hát ez azt hiszem érthető, minden olyan munkánál, amit először csinál az ember. — A megbízatás váratlanul érte? — Szent igaz, meglepett. Hiszen csak másfél hónapja, hogy hazajöttem a tsz-be dolgozni! De éppen ezért egy kicsit büszke is vagyok! A munkám elismerése, no meg a s: övét kezet vezetése részé­ről egy jó adag előlegezett bizalom van ebben a meg­bízatásban. — Maga mondta ki: biza­lom. A bizalommal viszont... — Tudom, tudom ... nem lehet visszaélni. Ha másért nem, azért mert adok a ‘ve­zetőim véleményére, igyek­szem helytállni. Közhely, mégsem tudom pontosabbhn fogalmazni, ezekben a hetek­ben a kombájnosokon a gaz­daság, sőt az ország szeme. Nem pont’ rajtam, de úgy általában a kombájnosokon. Sőt végső soron rajtam is, meri a társaim munkája, eredménye az én munkámtól is függ. Az aratás — foci­nyelven mondva — csapat­játék. — Na és a csapat többi tagja milyen? x — Többségük „öreg róka”, már, ami az aratási tapasz­talatokat illeti. Néha „húz­nak” is bennünket, újoncokat. Azt a bizonyos „medvét” emlegetik, amit gyomos táb­lákban könnyen kifoghat bár­ki. De ez inkább csak afféle tréfálkozás. Alapjában véve mindegyikükben megvan a segítő szándék. Á héten a fő­mérnök elvtárs vezetésével megkezdjük a technikai gya­korlást, s például Fodor Sán­dor már szólt, hogy kezelésbe vesz. — Ilyen rövid idő alatt meg lehet tanulni kombájn­nal aratni? — No, nem ennyi lesz a felkészülés. Illetve nemcsak ez. Egy része ugyanis már megvolt. Pétervásárán vol­tunk tanfolyamon. Ott sok mindennel megismerkedtem. — A szülei mit szóltak a megbízatáshoz ? — Anyám kicsit félt. Mondja is; aztán nehogy megbánjam. Apám nem mond semmit, de éppen a hallga­tásából érzem, büszke rám. Tizennyolc évesen egy hét­százezer forint értékű gépet kezelni, hatvan vagon ter­mést learatni, nem éppen csekély feladat. — De a kereset, az anyagi megbecsülés nem akármilyen! A tsz legjövedelmezőbb melléküzemága a szövődé, amely­nek dolgozói, tíz környező település szorgalmas asszonyai és lányai a tervezettnél másfél millió forinttal több árut sző­nek az idén. A víz, a fagy és a jég­verés következtében több, mint 10 millió forint értékű kár, termelési értékkiesés ér­te az amúgy is mostoha adottságok gondjaival küsz­ködő oódvaszilasi Bódvavöl- gve Termelőszövetkezetet. A közös gazdaság most minden „tartalékát” mozgósítja, hogy átvészeljék a nehéz eszten­dőt. Ahhoz, hogy a gazdál­kodás „mérlege” egyensúly­ban maradjon, a legszigorúbb takarékossági intézkedéseket vezették be, s ott igyekeznek pótolni az árbevételi kiesése­ket, ahol csak lehet. Jelentős segítséget adnak ehhez a melléküzemágak dolgozói, akik szombat, vasárnapi mű­szakokkal növelik termelésü­ket, a közös gazdaság árbe­vételét. A környező erdők adják a nyersanyagot a gazdaság másik melléküzemágának, a faüzemnek. Gurul a rönkfa a fűré­szekhez, hogy értékes faáru váljon belőle. Szorgos asszonyok csiszolják nehéz munkával értékes szer­számnyéllé az erdők kincsét. (Szabados György felvételei) A fa-, cellulózé- és papír­feldolgozó vállalatok hulla­dékában nagyon sok fakéreg található. Évente 7 millió tonna kerül belőle a szemét­telepekre. Elszennyezik a vál­lalatok területét. Magas ned­vességtartalmuk miatt csak különleges kezelés után lehet eltüzelni a fakérgeket. A hulladékként visszama­radó fakéreg hasznosításának problémájával számos szovjet kutatóintézet foglalkozik. A közelmúltban érdekes és ha­tékonynak látszó eljárást ja­vasoltak a tudósok. A fakér­get biológiai technológiával szerves trágyává dolgozzák fel. A fakéregből készült trágya jobb, mint a tőzegből előál­lított. Az Arhangelszk köze­lében levő szovhozokban a melegházakban a tőzeges táptalajt fakéregből készült­tel cserélték le, ezáltal négy­zetméterenként 18-ról 35 ki­logrammra növekedett az uborka termésátlaga. A faké­regből nyert táptalaj biológiai aktivitása 4—5 évig megma­rad. ezalatt kétszer akkora, mint a hagyományos tőzeg táptalajoké. Mi lesz az aratási kereset sorsa? — Autónyereménybetét- könyvet váltok ... — A kombájnnal, amelyik­kel dolgozni fog, meg van elégedve ? — Meg. Hároméves SZK— 6-os gép. Jól be van járatva. — A kombájnon nem fog múlni — szól közbe a be­szélgetésünket eddig csend­ben hallgató Szabó János fő­mérnök. — De a kombájnoson sem! — emeli hangját ellentmon­dást nem ^tűrő büszkeséggel Czége! Károly! — A bizonyítás mikor kez­dődik? — Idén késik az érés. Jú­lius 15 körül azért biztos el­kezdjük. A napok visszaszám­lálása tehát már elkezdő­dött. — Végül árulja el, milyen érzés kombájnosnak lenni? Elmosolyodik. A karját széttárja. — Biztosan jó lehet. — Megrázza a fejét. — De én nem tudom. — Hogyhogy? — Kombájnossá, csak az első aratás után válik az em­ber. Ha kíváncsi rá, utána megmondom. Csata után a káplár is többet tud, mint csata előtt a tábornok. Hi­szem azért, nem ez lesz az utolsó aratásom. Hajdú Imre Alig ért véget a fél év, a gazdasági szakemberek máris hozzáfogtak az év első hó­napjának értékeléséhez. Bár a teljes, mindenre kiterjedő, összehasonlítási alapul szol­gáló mérleg elkészítése hosz- szabb időt vesz igénybe, a napra kész eredmények ösz- szesítéséből képet kaphatunk az eltelt időszak munkájáról. A diósgyőri kohászatban — még az év elején — egyik fontos feladatnak jelölték meg a megrendelők igényei­nek maradéktalan kielégíté­sét, természetesen ügyelve arra, hogy "■? árukészletek - ’ökkentése is folyamatos le­gyen. A program végrehaj­tás? egy sor munkaszervezési, anyagellátási, ügyvitelszerve­zési intézkedhet kívánt. Eköz­ben gondosan ügyeltek arra is, hogy a termelő vállalat a lehető legjobb munkakap­csolatot alakítsa ki a MÁV­val. amely a szállításhoz szükséges vasúti teherkocsi­kat biztosítja. Végül is, az említett intéz­kedések eredményeképpen, a MÁV megértő támogatása, nem utolsósorban a közúti szállítás növekedés“ révén a Lenin Kohászai; Művek kol­lektívája 51c ezer 306 tonná­ra teljesítette első féléves ki- szállítási tervét. Ez a teljesít­mény 16 ezer 49 tonnával töb' a múlt év hasonló idő­szakában elért eredménynél. Nem lenne t dies a kép, ha megfeledkeznénk - ter­melőüzemek, mindenekelőtt az acélmű és a / hengermű gyáregység dolgozóinak ;ó munkájáról. Az acélgyártók ugyanis 16 ezer 300 tonnával, míg a hengerészek 8 ezer 358 tonnával szárnyalták túl idő­arányos tervüket. * — Szemes — Tőiét termel a leíiéizeng Faléull táptalaj Mis - lenen lel

Next

/
Oldalképek
Tartalom