Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. július 4., kedd A veszprémi képernyő előtt Attrakció, produkció, érték A tévétalálkozó krónikájából A megszokott keddi kritikai jegyzet helyett most valami mást talál ezen a helyen az olvasó. A kritikus az elmúlt hét napi tévéműsoraiból semmit sem látott, így azokról nincs mondanivalója. Ezért az olvasó elnézését kéri. Nem nézhette a napi adásokat, mert hivatásából adódóan a Vili. veszprémi tévétalálkozón vett részt, részese volt a Magyar Televízió 1977-es művészeti termése mérlegelésének, a szokásos éves számvetésnek. A hatnapos tévétalálkozó bemutatóinak, szakmai vitáinak és közönségtalálkozóinak értékelésére sor kerül a közeli napokban, addig talán nem lesz érdektelen a veszprémi napok krónikájának néhány jellemzőbb adatát feljegyeznünk. ★ A veszprémi tévétalálkozó tervezői tudatosan kerülték a fesztivál elnevezést. Munkajellegű együttlét, önkritikus számvetés szándékával hirdették meg az idei találkozót. Meg természetesen a hozzá kapcsolódó nemzetközi telemeetinget. Ezen harmincnégy ország képviselői vettek részt, harmincnégy nemzet zászlaja hirdette a veszprémi Dimitrov Művelődési Központ homlokzatán ezt a nemzetközi jelleget. A telemeeting jellegéből adódóan azonban e külföldi résztvevők elsősorban, filmkereskedelmi, filmforgalmazási szakemberek, akik a találkozó versenyfilmjeiből, valamint a részükre külön bemutatott filmkínálatból átvételre válogattak, az egyhetes összejövetel értékelő programjaiban természetszerűen nem vettek részt. Ami minket érdekel, az elsősorban a verseny program, a szakmai tanácskozások, az ősbemutatók és az ahhoz kapcsolódó, a nézőkkel folytatott véleménycserék sora. Azt is elmondhatjuk itt mindjárt, hogy ezek is mindvégig mindenféle ünnepi külsőség, nagyobb látványosság nélkül zajlottak, jóllehet a találkozókon minden alkalommal jelen voltak a filmek alkotói és a szereplők közül többen. * Hat hét telt el a Magyar Televízió politikai adásainak miskolci fesztiválja után, amin a művészeti műsorok mérlegelésére került sor. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy mig a politikai műsorok, kétévenként, a művészeti adások évenként kerülnek versenyszerű elbírálásra. (Valami kis eltérést jelent ettől, hogy egyes művészeti ágazatok, mint például a tévéopera és tévéoperett, az idén nem szerepeltek, tekintettel arra, hogy viszonylag kevés van belőlük, a jövőben kétévenként kerülnek a programba.) Húsz mű képviselte a versenyprogramban a művészeti . műsorokat. Jól reprezentálhatta-e ez a húsz mű az éves termést, vagy sem. vitatható. Az egyes műveket az alkotói nevezik be a szemle versenyprogramjába, az előzetes szűrés alig több mint egyharmadát zárta ki a, benevezetteknek, s mivel maga az alkotó dönt, részt vesz-e a találkozón és melyik művével, senki nem késztetheti, hogy más művével nevezzen, vagy, hogy egyáltalán részt vegyen. Ez a fajta nevezési rendszer magában hordja az irreális éves kép kialakulásának veszélyességét. Nem lehetünk teljesen bizonyosak, hogy a Veszprémben megmutatkozott összkép alkalmazható száz százalékig az egész évre. Számvetést viszont csak azokkal a művekkel lehet készíteni, amelyek a programban szerepeltek. A versenyprogramban, mint említettük, húsz mű szerepel. Ezek közül 11 volt a drámai alkotás, 9 a szórakoztató kategóriába tartozó, ezen belül is rendkívül erős volt a szóródás. Artistaműsortól a könnyűzenei kiskoncerteken keresztül a szatirikus megközelítésű komédiáig, illetve groteszk játékig terjedt a skála. A szombat esti nyilvános záróünnepség és eredményhirdetés során az ország minden tévénézője értesülhetett arról, hogy a drámai kategóriában mindkét fő díjat kjadták, sőt egy sor különdíj is jutalmazott különböző teljesítményeket, a szórakoztató kategóriában viszont a zsűri nem talált fő díjra érdemes művet és két díjat megosztva adott ki, azt is a látott versenymű meghatározott részértékeiért. Ügy tűnik, az éves számvetés tükrében, hogy a mozifilmekhez hasonlóan a televízióban is o drámai vonulat az erősebb és a szórakoztató terület a már hosszú ideje erősen gyengélkedő. A kritikusok díja is drámai alkotásnak jutott, a különdíjukat a kritikusok pedig az egyik drámai mű írójának juttatták. Drámai mű nyerte Veszprém városának díját, s mindössze a közönségszavazatok alapján 'kiosztható díj jutott az egyik szórakoztató műsornak. Az ősbemutatók során hat új tévéfilmet láthatott a közönség, egyet két helyen is. (Közülük egy már a napokban a képernyőre kerül.) A bemutatott hat film közül három- négy ígérkezik értékesebbnek, maradandóbb emléket nyújtónak. A két szakmai tanácskozás közül az egyik valójában csak sokszínű tájékoztatás volt: Frank Tapolet, a Montreuxi Arany Rózsa Fesztivál főtitkára tartott 12 filmmel illusztrált előadást A szórakoztatás helyzete a nemzetközi televíziózásban címmel. A második szakmai tanácskozás érintette tulajdonképpen legközelebbről a Magyar Televízió drámai területeinek műhelygondjait. Ezen két kritikus — Galsai Pongrác és e sorok írója —, valamint Békés Tamás, az MTV irodalmi és drámai főosztályának vezetője előadásai alapján azt vitatták meg igen sokrétűen: van-e a televíziós drámának esztétikája? A krónika után következzék majd néhány nap múlva a találkozó értékelése. Benedek Miklós Üj előírások Július elsején 300 új szabvány lép életo° nagyobb részük a kiemelt népgazdasági programok sikeres megvalósítását segítik, más részük a termékek minőségének javítását szolgálják. Jelenleg 9500 előírás szabályozza a gyártmányok méreteit, műszaki jellemzőit, minőségét. A termelési szerkezet változása nyomán évente 800 kerül korszerűsítésre. Ehhez kapcsolódnak e most életbe lépő szabvánvok is amelyek legnagyobb része a könnyűipari termékeket érinti. Vásár a Fonóin A nekézsenyi asszonyok fonójelcnete. Fotó: Kovács Attila „Az áruk cseréjének színhelye évezredeken át a vásár volt. Oda vitték áruikat eladni a kézműves mesterek. Ott cseréltek gazdát a Kuzsa, a Miskakancsó, a Mézeskalács, a Csengő ...” — Ez mennyi? — Hatvan. — Mi ez, ami itt van most? — Ez, kérem, vásár ... — Akkor ötvenöt... ha vásár, legyen vásár... A párbeszédet vasárnap délelőtt lestük-hallgattuk el Miskolcon, a hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Ház parkjában a Borsodi Fonó elnevezésű folklórnapok rendezvényeinek a sorában igaz vásári hangulat teremtődött ezen a vasárnapon először... A párbeszédekből egyébként nem fogytunk ki korábban, és később sem. Abban maradtunk e beszélgetések közben és végén, hogy igazán jó ez és hogy igazán kár... Jó volt, hogy itt voltak a nekézsenyiek, énekesek, táncosok, hozták a valaha-volt fonóból az asszonybál hangulatát. Hogy beavatottak lehettünk. Jó volt, hogy eljöttek a domaháziak. Látni kellett volna őket. Hallani. Érezni annak a hangulatát, amikor farmernadrágos miskolci lányok „elkapták a domaházi bácsikat” .. . amikor kezdetét vette szombaton este a táncház ... Jó volt tudomást szerezni arról, hogy összetanakodtak másfél éve a takta- harkányi férfiak, fogtak maguknak egy énnekkarvezetőt, a taktaszadai Szántó Erzsébetet; hogy érezhetővé vált: egymásra találnak emberek, vágyak, mozdulni-tenni akarások. Jó volt, hogy valóságosan érezhetővé vált — ha csak három napra is — ta- pasztalhatóvá vált, hogy ebben a megyében él a népművészet, élnek és tenni-to- vábbadni akarnak, produkcióval is, értéket: megszállott falusi-községi népművelők, tanítók, munkások, asszonyok, férfiak és gyerekek egyaránt. Valamit. Valamit mindebből tapasztalhattunk most Miskolcon, a hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Házban és parkjában. Nagyon jó volt, hogy valakik megcsinálták ezt a rendezvénysorozatot. (Hogy hallhattuk amint a baltás fafaragóból kikívánkozott a szó a kalocsai pingálóasszony munkálkodása közben: „— Erzsiké, hogy nem szárad ki a szívibűl-lelkibűl ez a szép színes világ? Ez a szép színes virág-világ?,”); nagyon jó volt, hogy valakik megteremtették a lehetőséget, hogy így együtt lehessünk három napig. Kik csinálták? Párbeszédekben erről is gyakran szó cserélődött. Fiatalok csinálták. A művelődési ház fiataljai, tizenkét fizetett ember és legalább kétszer annyian — ismerősök, családtagok, barátok — csak ügy szívből, lelkesedésből, hasznos akaratból ... A párbeszédekben arról is szó esett, persze, hogy kár volt. .. Kár volt, hogy olykor mentegetni kellett a ragyváros embereinek a közönyét, hogy a vasárnapi vásáron pedig nemegyszer látható volt a párbeszédekben, az igazi érték és az „attrakció” keveredése... A párbeszédekben azonban alapvetően az mondatta a mondatokat, hogy ezek a „károk” is csak hasznára lesznek ennek a rendezvénysorozatnak. A miskolciaknak. Mert legalább valami megmozdult. Valakik akarnak valami igazi hasznosat és jót. Lehet, meglehet hogy ebben az akaratban most még keveredik az attrakció, a produkció és az érték. De ez nem baj. Egészében most alakul tapasztalhatóvá egy szándék. A produkciót és az attrakciót most kell még értékké formálni. Adva a lehetőség. Adva arra. hogy segítsünk megtalálni a jót, a hasznosat és értékeset, hogy megyénk népművészetének alkotó erői-érzői- cselekvő részesei legyünk. Őrzésben és továbbfolytatásban egyaránt. A Borsodi Fonó elnevezésű rendezvénysorozaton vasárnap ezekkel a párbeszédekkel búcsúztunk egymástól. S közben tapsoltunk a taktaszadai pávakörnek, a ga- radnai asszonykórusnak, az encsi eiterazenekarnak, a for- róiaknak, az erdőbényeiek- nek és a tardonaiaknalc. Végül pedig, már este. a két nagyszerű táncegvüttes tagjainak: az Avasnak és a di- ó"győri Vasasnak ... T. N. J. Madonna Gyimesi család 75 éve, 1903. július 4-én született Szerváti- usz Jenő, a Romániában A mester élő magyar szobrászművész. A miskolci nyári egyetemen hétfőn reggel megkezdődött a második nagyobb témakör feldolgozása: Művelődési szokások kialakítása a szocialista brigádokban. Megnyitó beszédet mondott Kiss Béla, az SZMT titkára, majd sor került h „Brigádművelődés eredményes módszerei” című pályázatra beérkezett munkák elbírálására, A pályázat eredményét Kováts György, a megyei művelődési központ igazgatója hirdette ki: első helyezést ért el Maksó Sándor, Bessenyei Béláné és Ne- szádeli Gyula, a BVK munkaverseny irodájának kollektívája. Második díjat kapott Horváth Lajosné, a sátoraljaújhelyi járási művelődési központ igazgatója. Harmadik díjat kaptak: a Lenin Kohászati Művek Pattantyús Ábrahám Géza szocialista brigád (brigádviezelő Csorba László), Wesselényi Mária, a megyei művelődési központ munkatársa és Bá- nyiczky László, a Volán 3. sz. Vállalatának dolgozója. A téma bevezető előadását Simó Tibor, a SZOT osztály- vezetője tartotta; A művelődés szerepe a szocialista brigádok éleiében címmel. Milyen művelődési szokások alakultak ki a brigádokban? Sajnos — ez tűnik ki az előadásból is —, ezek a szokások gyakiv.li tele vannak formális elemekkel. A legnagyobb baj az, hogy a művelődés és a termelés kérdését sok helyen elszakítják egymástól. Simó Tibor egyértelműen fogalmazta meg, hogy bár a szocialista brigádmozgalom ugyancsak szép eredményeket ért el, a művelődéssel kapcsolatos vállalásokkal, azok ízlés- formáló szerepével nem lehetünk elégedettek. További minőségi javításra kell törekedni. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy aki nem szocialista gondolkodású ember, az is lehet művelt, de aki szocialista embernek vallja magát, az nem lehet műveletlen! Érdekes módon hozta ösz- szefüggésbe az előadó a kulturális vállalások egyéni és kollektív jellegét. A 'tanulás például mindenképpen az egyén feladata. A kollektíva azonban ösztönözhet, s gátolhat akkor, ha hallgatólagosan, megértőén, szó nélkül hagyja, ha valaki nem hajlandó továbbicépezni magát, nem hajlandó lépést tartani a fejlődéssel. Kényszeríteni a művelődésre természetesen senkit sem lehet, de ösztönözni igen. A témát bevezető előadás átfogó képet adott a szocialista brigádok művelődési heivzetéről. Az eredmények értékelése mellett, talán nagyobb hangsúly' kaptak a gondok, a még megoldatlan problémák, de it+, most ebben a körben ér'pen erre veit szükség. • A mai nap során Béres Csaba A munkáséletmód különböző típusainak néhány jellemző vonása, — Kádár István Életmód és művelődési értékek a szocialista brigádokban —, valamint dr. Németh Pál A mezőgazda- sági szocialista brigádok helyzete témák elemzésével folytatja tovább a téma kibontását. Snlisia líípÉ! és Rfifüs Miez bő
