Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

1978. július 4., kedd ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 Szivaüyúszeielők A DIGÉP Szerencsi Gyáregységében három éve gyár­tanak szivattyúkat. A szerelőcsarnokban „kelnek élet­re” a különféle típusú és teljesítményű szivattyúk. Rö­videsen, úgynevezett savszivattyúkat és többlépcsős szivattyúkat gyártanak a gyáregységben. Képeink Sze­rencsen készültek, a szivattyúk készítőiről. Dorgál László marógépen munkálja meg a szivattyúk alkatrészeit. Marton Tibor szárnyas fúrógépen a csigaházakat fúr­ja méretre. Dóka János egy MA—200-as típusú szivattyú villamos berendezéseit szereli. Kelemen József r»*6bon!>don ellenőrzi, próbálja ki a szivattyúké bacsó József felvételei A ventillátor H szelektív iparfejlesztés eredménye Ezen a berendezésen készül a TVK BNV-nagydíjas terméke: a polietilén-alapanyagú zsugorsapka, amit az áruk csomago­lásához és szállításához használnak. Fotó: Kovács Endréné U gye, a ventillátor nem kézi legyező?! Persze van egy megoldás ab­ban az esetben, ha a ven­tillátor nem működik (miért is működne, pláne nyáron!) a dolgozd próbálja a fejét mozgatni olyan sebesen, aho­gyan csak bírja, mert minél sebesebben teszi, annál na­gyobb a légáramlat. Van egy másik módszer is, de ez már nehezebb ügy, összetettebb feladat: megjavítani a ven­tillátort, hogy működőképes legyen, hogy hűtsön. hogy szelet, levegőt kavarjon, csapjon. Ez sajnos nem megy egykönnyen. Az üzemeket járva látni: állnak a ventil­látorok. A télen még mű­ködtek. sőt olyannyira, hogy álló állapotúikban is hűtői­tek. Ezért újságpapírral be is tömték azt a lyukat, hogy ne legyen huzat, hideg. Va­laki. okos vezető, meglátta, s hogy segítsen a dolgon, a tavasz végén erős pléhlemez- zel lefödette a kerek nyílá­sokat. Ez a lemez azután még most is ott van. Állító­lag már szerepel a ventillá­tor-ügy a jegyzőkönyvekben, de egyelőre legfeljebb an­nak lapjaival legyezheti ma­gát. akinek melege van. Talán maid lekerül a le­mez, a szakik megreparálják, még így is elő fog fordulni, hogy csörögni, zúgni tetszik majd a ventillátornak, oly­annyira, hogy be se indítják a dolgozók, mert megsüke- tiilnek. Inkább izzadnak, ve- rítékeznek, csak a fülüket ne bántsa. Karácsonyra azért csak rendbejönnek majd a dolgok. Prímán, halkan járni fognak a ventillátorok, a kerek nyí­lásokon jön be majd a friss, ünnepi hideg, a dolgozók fázni kezdenek, újra betömik papírral, és a főnökség... Nem is tudja majd, hogyan tegyen úgy. hogy tessék min­denkinek. Persze fordítva is lehetne: nyáron hűtsön, té­len elzárható legyen a nyílá­sa. De ehhez technikumi ész kell. Illetve az nem is kell. Csak gondoskodni illik a munkásról, a munkavédelem keretén belül. Ez az, ami hi­ányzik ott, ahol most nyáron nem működnek a ventilláto­rok. B. I. A hazai műanyag-alap­anyaggyártó- és feldolgozó- iparban egyre inkább a sze­lektív iparfejlesztés politiká­ját követjük. Ez azt jelenti, hogy adottságainkhoz, lehe­tőségeinkhez mérten a nagy mennyiségben és gazdaságo­san előállítható petrolkémiai termékek gyártására fektet­jük a fő hangsúlyt. A műanyagipar fejlesztése már a IV. ötéves tervben is előkelő helyen szerepelt a magyar vegyiparon belül. Ennek köszönhető, hogy a hazai műanyaggyártás az el­múlta évek során erőteljes fejlődésnek indult. A IV. öt­éves terv utolsó esztendejé­ben már 130 ezer tonna mű­anyagterméket gyártottak a hazai vállalatok, csaknem 80 ezer tonnával többet, mint a tervidőszak elején. A mosta­ni ötéves tervben még inten­zívebbé válik a fejlődés, hi­szen a tervek szerint 1980- ban — a PVC—111. és a TVK polipropiléngyárának üzembe helyezése eredményeképpen mintegy 300 ezer tonna mű­anyagtermék előállításával számolhatunk. A petrolkémia vertikumá­nak bővítésében a műanyag- feldolgozó-ipar fejlesztése meghatározó szerepet tölt be. Különös súllyal szerepel a tervben a pvc-feldolgozási kapacitások, növelése, amely­nek egyik fontos bázisa a Borsodi Vegyikombinát. A hazai gyártásból származó kisnyomású polietilén és po­lipropilén, valamint a ma­gyar—szovjet olefinegyez­mény keretében importált kis- es nagynyomású polieti­lén feldolgozására a legna­gyobb kapacitásnövekedés a Tiszai Vegyikombinátban va­lósul meg. Bizonyíték erre, hogy az év végére a TVK műanyaggyárának a kapaci­tása meghaladja a 60 ezer tonnát, amit korábban csak 1980-ra terveztek elérni. E nagyarányú termelésfel­futásban döntően közreját­szott az a körülmény, hogy a vállalat 1978 elején meg­duplázta szélesfólia-termelé- sét. A kombinát ma már 50 tonna agrofóliát gyárt na­ponta, s ez a mennyiség ele­gendő a belföldi igények ki­elégítésére. Legalább ilyen jelentős az is, hogy a válla­lat ideiében megkezdte a fel­készülést a polipropilén hely­ben történő feldolgozására. Ismeretes, hogy ez év végére elkészül a kombinát polipro­piléngyára, amely évenként 40 ezer tonna értékes mű­anyag-alapanyagot állít elő, s ennek nagy részéből a TVK különböző félkész, illetve készterméket gyárt. A hazai polipropiléntermelés megin. dítása a tőkés import meg­szüntetésén kívül lehetővé teszi egy sor csomagoló­anyag. műszaki textiláru, csövek, szerelvények és egyéb temrékek előállításának to- vábbfeilesztését. illetve fo­kozását. A TVK eddig mint­egy 7000 tonna import poli­propilént dolgozott fel éven­ként, 1979-től azonban en­nek többszörösét gyártja. Amit pedig nem tudnak bel­földön feldolgozni, jó pén­zért külföldi piacokon érté­kesítik. Az előzetes számítá­sok szerint 1979-től csak po­lipropilénből 4—5 millió dol­lár exportárualappal járul hozzá a vállalat az ország fizetési mérlegének javításá­hoz. L. K Áz űrhajósok iskolája 1 y ‘ t ' , különösen nevezetes az űr­IUCI hajózás történetében: meg­kezdődtek a nemzetközi repülések az In- terkozmosz program alapján. Márciusban szovjet—csehszlovák legénység — Alekszej Gubarev és Vladimír Remek — dolgozott a világűrben, most Pjotr Klimuk és a len­gyel Miroslaw Hermaszewski. Ezenkívül Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia és Románia képviselői is készül­nek a startra. Az APN szovjet hírügynökség munkatársa a második nemzetközi repülés alkalmából kereste fel Georgij Beregovoj al­tábornagyot, űrhajóspilótát, a Szovjetunió kétszeres hősét, a Jurij Gagarin névért vise­lő űrhajóskiképző központ vezetőjét. — Tudjuk, hogy Vladimir Remek, az el­ső csehszlovák űrhajós sugárhajtású repülő­gépeket vezetett. Milyen szakmák vannak még képviselve a szocialista országok jöven­dő űrhajósainak csoportjában? — A többség a szuperszonikus sugárhaj­tású gépeken végzett repülésben komoly ta­pasztalatokkal rendelkező repülőmérnök. S ez nem véletlen. Az űrhajók irányítása, a re­pülés dinamikájának, az új technika lehető­ségeinek, sajátosságainak megértése és ér­zékelése könnyebb az olyan kozmonauta szá­mára, akit erre a szuperszonikus repülőgé­pek irányításában szerzett ismeretei, tapasz­talatai alapján készítettek fel. Nemcsak arról van szó, hogy az űrhajónak és a repülőgé­peknek hasonló az irányítási rendszere. A pilóták gyakran kerülnek olyan helyzetek­be. amelyek megkövetelik a figyelem ope­ratív átállítását egyik rendszerről a másikra. Ez gyors gondolkodásra és reagálásra tanít: edzi az akaratot, a kitartást, az állóképessé­get és az önuralmat. Volt idő, amikor lel­kesedéssel fogadtunk minden űrrepülést. Most arra törekszünk, hogy a befektetett eszközök a lehető legnagyobb hasznot hoz­zák a tudománynak, a technikának, a nép­gazdaságnak. Egy-egy repülés sok ember munkájára teszi fel a koronát. A Szovjet Tudományos Akadémia több mint 200 inté­zete és más kutatóközoontok vesznek részt a Szaljut—Szojuz orbitális komplexumok fe­délzetén .végrehajtandó tudományos progra­mok kidolgozásában és a szerzett informá­ciók feldolgozásában. Az űrkorszak éveiben eddig 86 férfi és egy nő együttvéve mintegy öt esztendőt töltött a Föld határain túl. Jár­tak a kozmoszban köztük mérnökök, tudó­sok is. Előzőleg azonban valamennyiüknek meg kellett tanulniuk a modern repülőgépek vezetését, meg kellett ismerkedniük a túl­terhelésekkel és a súlytalansággal. Mindezek az ismeretek beletartoznak a mai pilóták szakmai tevékenységébe. Következésképpen természetes, hogy Csehszlovákiában, Len­gyelországban, Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, Kubában, Mongóliában és Ro­mániában sugárhajtású repülőgépek pilótáit és mérnökeit szemelték ki jelölteknek az el­ső űrrepülésre. — Hogyan szervezték meg a szocialista kö­zösséghez tartozó országok űrhajósainak ki­képzését? — Szokás szerint három fő irányban. A kozmonautákat először is megtanítják az űr­hajók és űrállomások irányítására, valamint a feldélzeti rendszerek heiyes üzemeltetésé­re. A programban fontos szerepet kap az űrtechnika megismerése, kipróbálása és a tudományos kísérletek végrehajtása során felhasználandó kutatói készségek kifejlesz­tése. Végül nagy figyelmet fordítunk a fi­zikai edzésekre. A gyakorlatban az űrhajós- kiképzést két fő szakaszra osztjuk. Az űr­hajósok először tanulmányozzák a Szojuz és a Szaljut konstrukcióját, fedélzeti rendsze­reit. Repülőgépeken edzőrepüléseket, ejtőer­nyős ugrásokat végeznek, általános fizikai, speciális és orvos-biológiai foglalkozásokon vesznek részt. A kiképzés második — be­fejező — szakaszában a kozmonauták már együttesekben és a küszöbönálló repülés konkrét programja alapján dolgoznak. A jelöltekkel a kiképzés folyamán a Szovjet Tudományos Akadémia, az egyetemi kuta­tóintézetek, a különböző népgazdasági ága­zatok — a kohászat, geológia, műszergyár­tás. orvostudomány és a mezőgazdaság — tudományos intézményeinek vezető szakértői és tudósai foglalkoznak. Az 1960-ban létesített kiképző' központ fejlett ok­tató-edző laboratóriummal és repülőbázis­sal. a gyakorlóberendezések egész rendszeré­vel, kvalifikált tudósokkal, mérnökökkel, módszertani szakértőkkel, repülőoktatókkal, orvosokkal rendelkezik. Az elmúlt 17 eszten­dőben a központban több mint 30 űrhajó le­génysége részesült kiképzésben Alkatrészről gondoskodni: kötelező Időnként kénytelenek va­gyunk a fél várost bejárni, vagy más varosba utazni filléres alkatrészért. Ez nem valami sajátos magyar be­tegség, ettől szenved minden iparosodott társadalom is. A hosszadalmas utánjárásnál is idegesítőbb a gyakori vita, amely kereskedő, javítómű­hely, illetve a tájékozatlan fogyasztó közt támad: nem tudjuk mi az, amit joggal megkövetelhetünk, s mi az, ami, már túlmegy a jogossá­gon. A Minisztertanács az el­múlt napokban rendeletet adott ki az alkatrészellátás­sal kapcsolatban. A gyakor­latba ültette á* a belkeres­kedelmi törvény elvi előírá­sát, miszerint termelőnek, importálónak és kereskede­lemnek — kinek-kinek a maga helyén —, folyamato­san gondoskodnia kell a ná­lunk beszerzett gépek, ké­szülékek alkatrészutánpótlá­sáról és megjavításáról, öt­ezer forint fogyasztói árnál kisebb értékű árucikk eseté­ben a vásárlástól számítva hat évig, ötezer forintnál drágább árunál legalább 8 évig tart a gondoskodás. A rendelkezés előírja az érin­tett cikkek körét, a kártérí­tési jogosultságot, és az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Mindezekről a kérdésekről tájékoztatás kell hogy szere­peljen 1979. január 1 -tői a jótállási nyomtatványokon is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom