Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

1978. július 4,, kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A hú töl iazrol 20 Celsius- fok körüli hidegek jutnak eszembe, didergelös levegő es csontkeményre fagyott gyümölcsök — mainak, cseresznyék, slb. —, zöldségek, es egyéb, csomagolt társaik. Az élelmiszeri párról pedig eszünkbe juthat a Központi Bizottság márciusi határozata. Az MSZMP KB ugyanis akkor fogalmazta meg azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása a mezőgazdaságra es a feldolgozóiparra hárul.

A Magyar Hűtőipar Miskolci Gyára ugyancsak a feldolgozóipar vállalatai, üzemei közé tartozik. így értheti, sőt szükségszerű is az a bővítés, aminek ott mostanában tanúi lehetünk és amelynek eredményét közösen élvezzük majd.

Az ezervagonns bővítés históriájának ismertetésére Brezóezki László főmérnök és István Imre főgépész vállalkozott. — A kezdet kezdete 1975 volt — mondta a főmérnök.— Az idő tájt borsodi kivitelezőt nem találtunk, a budapesti központi vállalatok pedig nem voltak hajlandók leülni tárgyalni. Végül — talán úgy is mondhatnánk, szerencsére — a 26-os Állami Építőipari Vállalat vállalkozott a kivitelezésre.

Itt meg kell jegyezni, hogy a 26-os ÁÉV dunaújvárosi valialata, amelyik eddig többnyire csak ABC-áruhá- zak, szervizek, szolgáltatóházak építésével foglalkozott, ilyen természetű és ilyen volumenű munkát eddig nem igen végzett. A kivitelezés teljes költsége ugyanis meghaladja a félmiliiárd fői-intőt.

Térben pedig egy 147 méter hosszú, 86 méter széles es 36 méter magas épületet jelent, amely a Diósgyőri Gépgyár hűtőberendezéseivel es számos import automata- berendezéssel, illetve rakodógépekkel lesz felszerelve. A 26-os ÁÉV dolgozói mesz- szc nem „kezdők”. Komoly munkákat végezlek az NDK-ban, Csehszlovákiában és más országokban is.

Ahogy mondani szokták, eves közben jön meg az étvágy ... Ennek köszönhető, hogy a 26-osok a kezdetben vállalt munkákon kívül a szerződés módosításával mind több feladat elvégzésére vállalkoztak. Egyebek mellett elvégzik a kazánház komplett átszerelését és egyéb kisegítő létesítmények: targoncajavító és töltőüzem, műhelyek, irodák, laboratóriumok kialakítását.

— A kivitelezésben — teszi hozzá István Imre — jo partnerei is vannak a 26-os ÁÉV dolgozóinak. A villany- szerelési munkákat a VÍV szerelői készítik el, a csőszerelést, illetve a hűtéstechnikát a DIG ÉP szakemberei végzik, míg a mélyépítési és építőmesteri munkákból az Üt- és Vasútépítő Vállalat veszi ki a részéi.

— A kivitelezés gyakorlatilag 1976 első fél évében kezdődött meg. Ez év utolsó negyedévében már üzemelni kell a „bővítésnek” is. A kitűzött határidőt több tényező is garantálja. Ezek közé tartozik, hogy a megyei párt- bizottság egész idő alatt nagy figyelemmel kísérte a beruházás folyamatát, nagyon jo

munkát -végeit a D1GÉP is, e.s a/, is szerepet játszik benne. hogy igen sok fiatal dolgozik az építkezésen.

A dolgozók túlnyomó része 25—30 éves, de a munkahelyi vezetők sem idősebbek . 35—40 évnél. Életkorukból is adódik, hogy nagyobb tempót, fiatalos lendületet diktálnak. És az is a „titokhoz” tartozik, hogy a hűtőházban sok csinos lány dolgozik, akiknél szapora munkával kell bizonyítani, hogy ki a legény a „gáton”, ki a jó és egyre jobb munkás. (A lányok szeme alighanem felér egy filmkamerával, mert azt mindenki megfigyelheti, hogy a filmesek vagy a tévések megjelenésekor szaporábban mozdulnak a karok és a lábak, fürgébbek és ügyesebbek az ujjak.)

Ha a munka megkívánja, ha túlóráról van szó, akkor az itt dolgozó fiatalok szívesen maradnak itt a szombati és vasárnapi pihenőnapokon is. Ám az is nyilvánvaló, hogy az ütemes munka a jó vezetés érdeme is. Németh János művezető, Hájas Bálint építésvezető, a 26-os ÁÉV-nél, Orosz János a VÍV szerelésvezetője, az ő. munkájukat elismerő szavakkal dicsérik a hú tőházban. Szabolcs Lászlóról, a DIGÉP szerelésvezetőjéről pedig az a hír járja, hogy ő az öreg „szaki”, aki a munkát elvégzi és nemcsak magyarázza.

Az ö munkájuk is benne van abban, hogy a 4800 tonnás hűtöház kapacitása 10 ezer tonnával bővül az év IV. negyedévében. És, hogy hamarosan megvalósul az Energiagazdálkodási Intézet és az IPARTERV által megálmodott elképzelés.

A több mint félmilliárdos beruházás — a hitel és állami támogatás által nyújtón lehetőség — megalapozza a Központi Bizottság márciusi határozatának valóra válását, megvalósítását, „a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további intenzív fejlesztése, a termelés dinamikus növelése fokozott követelményeket állít munkánkkal szemben. «Whipvetö feladat, és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele: — A nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés tervszerű, arányos fejlesztése..

Buchcrl Miklós

A KAC építői (balról jobbra): Molnár István kubikos brigádvezető, Kalmár László építésvezető, Farkas András ács brigádvezető.

A KAC~ból jelentjük:

Hí építés-szerelés jó itata haled

2

A diósgyőri kombinált technológiájú acélmű (KAC) építése a közvélemény reflektorfényében van. Az új mű évente közel egymillió tonna olyan minőségű acélt termel majd, amelyből a gyár, a feldolgozóipar a hazai és a világpiacra verseny- képes terméket gyárthat. Emberi vonatkozásban: a korszerűsítéssel és az öreg mű „nyugdíjba” küldésével a martinászok megszabadulnak a sok veszéllyel járó, verejtékfakasztó, embergyötró munkától.

A miskolciak fele, s a környező községek sok láko- ja a város kohó- és gépiparából él. Számukra — a népgazdasági érdeken túlmenően — az új mű a fizetési borítékok vastagodását is jelenti. Ez vonatkozik többek között az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat sok szakemberére is, akik már „beépültek” a kohászatba. Jelenleg a vállalat 8 építésvezetősége munkálkodik itt. Mindegyik jól dolgozik, de — a beruházók értékelése szerint — legjobban a Kalmár László vezetésével dolgozó közösség. Az építésvezető ott van az emberek között, rugalmasan alkalmazkodik a beruházó LKM igényeihez, pontos, jó munkát végez.

— Vállalatunk 1950. óta dolgozik a kohászatban, en magam több mint egy évtizede vagyok itt — emlékezik vissza Kalmár László. —

Reszt vettem a csiszoló-, a nemesacél-hengermű építésében. Az emberek 60—70 százalékával egyetemben már „beépültem” a kohászatba. A KAC kivitelezése életem legnagyobb munkája. Szívesen csinálom, hiszen az ember szeret szépet, nagyot alkotni. A természetemből fakad, hogy szeretek kint lenni a munkahelyen, látni, intézkedni. Tudom, hogy kihez, hogyan kell szólni, úgy érzem, értek az emberek nyelven.

— Igaz, a mi szakmánk nehéz kenyér, de örömet hoz. Arra gondolok, hogy mit lajsztoltak a hengerészek a régi üzemben, s most a nemesacélban, ahhoz viszonyítva szinte karbatett; kézzel dolgoznak. A KAC termékenyebb lesz, mint az öreg Martin és megszűnik az emberek kínlódása. Gondot okoz, hogy viszonylag szűk területen dolgozunk. Néha szinté egymás munkáját akadályozzuk, de mert mindenkit bajt a meggyőződés, a feladat végzése, a jó szándék, mindenkivel szeretek jóba lenni, így össze tudjuk hangolni a munkát.

Hegedűs János művezető époen tiz éve került az LKM-be. Két uj üzem építése mellett részt vett a Martin rekonstrukciójában is, amelyet azért végeztek, hogy az öreg mű kibírja várni az utódja belépését.

— A múlt év novemberében kerültem ide. Minden feladatot, megbízást fontosnak tartok, de a KAC kivitelezését különösen annak. Az építés hivatás! Akkor sikeres. ha meggyőződésből, szívből csinálja az ember. Ácsokkal, kubikosokkal, gépkezelőkkel dolgozom együtt. A gépek nagyban segítik a munkát, de meg rengeteg olyan speciális feladat van, amelyet ma is kézi erővel kell elvégezni. Három hónapja készítettük el az első oszlopalapot, azóta nagyon rákapcsoltunk. Meg is van az eredménye.

Molnár István brigádveze- tö 22 esztendeje került a vállalathoz, s 8 éve dolgozik a kohászatban. Már megszokta, megszerette a gyári építést. Sálvban lakik, hetente csak egyszer megy' haza. Az ÉÁÉV Kiliánnál levő szállójában lakik. Szép időben a Szinva-parton gyalog sétál haza második otthonába.

— Kubikos vagvok. — ku- bik nélkül. Feladatunk az évek során egyre könnyebb lett. A nehéz munkákat gépek vették át. Ránk már a betonozó cím illik, hiszen túlnyomórészben betonozást végzünk. A mostani feladatunk a vállalat, s a brigád legnagyobb munkája. Fontosnak érezzük, s tőlünk telhetőén mindent megteszünk, hogy most se csalódjanak bennünk. Gondunk? Lecsökkent a létszám, hiányzik az utánpótlás, a fiatalok mai- nem szívesen jönnek hozzánk.

— Mi már találkoztunk, ismerjük egymást — villantja rém mosolyát a zömök, telt arcú Farkas András.

— Ha jól emlékszem a nemesacél-hengermű építésénél ...

— Ügy van. Akkor még Foczok voll a brigádvezetö, en az adjutáns. Azóta brigád vezető lettem, megszereztem a mestervizsgát. Minden fejlődik, de a mi fizikai feladatunk a regi maradt. Az ácsmunkát nem tudják könv- nyiteni. Egyébként. mert kész acélsablonok vannak, így jól tudunk haladni. Nagyon pontos munkára van szükség. Plusz—mínuszban legfeljebb egy centi leltet, de eddig csak négy-öt piillimé- ter volt. az eltérés. Az időjárás gyakran próbára tesz bennünket, s ha csak egy kis északi szél van. a kohóról gáz, füst, ércpor borit el mindenkit. Az egyik társam szentéből csak orvos tudta kiszedni a makacsul beleta- nado porszemet.

— Borsodi?

— Szabolcsban van az otthonom. de szívben, érzésben már borsodi vagyok. A kezem munkáját a drótgyár- ban, a járműjavítóban, s itt is több építkezés őrzi, hiszen besegítettem a durvahengerműi rekonstrukcióba is. Ez a munka nagyon tetszik nekem. Mindig szeretem az újat megismerni, a bonyolult feladatot megoldani. Itt van benne részem.

— Az elismerés, megbecsülés? En ntár megkaptam, amit dolgozó várhat. Megkaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát, s tavaly a jubileumi versenyben végzett munkámért a szovjet szakszervezet kitüntetését. A brigád már ötször kiérdemelte az arany fokozatot. Keményen ráhajtunk, célunk: az agazat kiváló szocialista brigádja cím. Reméljük sikerül elérni.

— Sok szerencsét hozzá!

Csorba Barnabás Fotó: Szabados György

Harmadszor a kalásztenger felett

— Nagyon meggondolom, hogy a több mint kétmillió forintos gépel, milyen szakemberre bízom. — Jelentette ki két évvel ezelőtt Marko- vics Mihály műszaki vezető.

A gép neve Class Domi- nátor—100. A százas azt is jelentheti, hogy száz mázás hektáronkénti termést képes betakarítani. Ekkora hozamokat kalászosból ma még nem tudunk elérni, de amennyivel kevesebbet vág a gép, annyival gyorsabban halad. Egy nap alatt 800 mázsa búzát tud levágni, kicsépelni, rostálni. Ez azt is je- jenti, hogy ha a gép „lerobban”, ennyivel kevesebb terményt lehet. betakarítani.

A gép kezelője Szabó János:

— Elsősorban szerelő vagyok. Hogy miért kerültem akkor mégis ilyen értékes gépre? A válasz szerintem nagyon egyszerű. Az elmúlt évben háromszor javítottam meg a táblán az elromlott kombájnt. Egyedül. Nem kellett iderendelni, a néha húsz- kilométernyire állomásozó szervizkocsit, amely szerelőinek éppen elég dolguk akad, s csak órák múlva érhetnének hozzám. Bütyköltem egyedül. Hegesztő berendezést kivéve, minden szerszámot magammal viszek, a kombájnon. Ha egy órát nyerek azzal, hogy előbb javítom meg, mint ha a szerelők jönnének, az is harminc mázsával több búzát jelent.

Ezt egy kombájn vezető, s nem egy közgazdász mondta! Szabó János még többet is hozzáfűzött:

— Csak helyeselni tudom, hogy szerelő üljön kombájnon. Bár ezt nem lehel mindenütt megtenni. Hogy miért jó. ha szerelő ül egy ilyen gépen? Tavasszal a gépet én hozom rendbe. Már májusban nekilátok. A rendszer, az, IKR, műszerekkel kezdi „vallatni” a gépet. Nálunk a műhelyben csak a porlasztó beállítását. tudjuk mérni. A műszeres vizsgálat után már tudom mi baja lehel a kombájnoknak s így könnyű ki javítanom. És lényegében feltámad a gyanú is. hogy hol, milyen alkatrésznél, egységnél legsebezhetőbb a gép.

Felsőzsolcán a Lenin Termelőszövetkezetben idén mar 2,8 millió forint, értékű alkatrészt építettek be a nyáron üzemelő gépekbe. Mondani sem kell. ezeknek a gépeknek legfontosabbika a kombájn, mert, hogy a tervezett tizenhétnapos betakarítás megvalósuljon, ahhoz minden arató-cséplőgépnek állandóan, folyamatosan mennie kell. És a tíz kombájn közül, a legnagyobb ütőerőt a két nagy teljesítményű Class Dominátor jelenti.

Dominátor, mint kimagasló, uralkodó. És ez a gép tényleg az. Idézzük fel a tavalyi aratást.

— Kegyetlen munka volt. A viharok átjáróháza volt ez a vidék. A búza nem bírta, a táblák nagy részén teljesen „lefeküdt”. Volt olyan tábla, ahol a kalász a talaj felszínétől 20 centiméter magasan ereit. be. Hol jobbról, hogy balról kezdtem neki. Persze az a teljesítményen nagyon is meglátszott.

— Menny it keres egy komba j nos?

— Nekem a havi tízezer megvan.

— És hogy van meg?

—- Gondolom ismeri ez a munka. Napi tizenhat óra, tehát lényegében kétszeres munkaidő. Hajnalban, amíg felszárad a harmat, karbantartom a gépet, s azután napszálltáig forog a motolla. Amíg ebédelek, az ügyeletes kombájnszerelő ül fel a gépre, mert a kombájn kihasználása így tökéletes. Hél köz- nap. vasárnap szünet nélkül.

Menni, menni mindenáron. És a kombájnos tudja-e, hogy miért?

— Ügy magyarázták, hogy a gépét a rendszertől béreljük. Nem is kevésért, évente félmillió forintért. Azt is mondták, hogy ez a kombájn akkor hoz igazán hasznot, ha megszűnik a bérleti dija, s nem kell érte fizetni. Hiszen akkor évente félmillió nem terheli a termesztés költséget. Az én gépem a jövő év utón már igyen dolgozik. És ha még négy évig tud aratni, akkor megtakarítjuk egy uj kombájn árát, kétmillió forintot.

Mit vár az idei aratástól?

— Sajnos hasonló lesz a tavalyihoz. A gabona már itt. ott ledőlt, szokás szerint a legjobb búza, hiszen annak a legnehezebb a kalásza. A gazdaságnak viszont sokkal könnyebb lesz. Most vásároltunk négy E—512-es kombájnt, amit éppen most járatnak be. Valahol kint vannak az arnóti országúton. Persze, jo hogy most csináljuk, mert 50 üzemóra után végre kell hajtani rajtuk az első szervizt, de mivel országúton ezt az időt letöltik, nem aratás közben bajlódunk velük.

Az elmúlt évi emlék kellemetlen. A kombájnos keveset is beszél róla:

— Még decemberben is „arattunk”. Kévés volt a gép, a napraforgó betakarításával már fagy-tapasztott talajon, küszködtünk. Az igaz. hogy manapság a kombájnos felül a gépére úgy június közepén, s szinte novemberig nem száll le róla, de az elmúlt szezon nagyon feszítő, nehéz voll. Az idei aratás remélem könnyebb lesz, hiszen új gépek érkeztek.

Nemrég a gépszemlén beindult. a gép Szabó János az újdonság varázsát érezte, amikor a hosszú, műhelyben töltött hónapok utón. felrfü- börgött a háta mögött a Mercedes motor, s amikor er«*’ mozdulat után ú,felébredt a hidraulika, zümmögni kezdtek a hengerek, :: vágóasztal megemelkedett, a kaszák csattogtak, a motolla forogni kezdett. A gép mozgott a kombájn állt. Hogy meddig áll, az az idő függvénye. Reméljük hamarosan elindul a határba. — kármán —