Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-29 / 177. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. július 29., szombat Az ismeretterjesztő munka néhány Borsod megyei tapasztalata 2 Az önművelődés egyik jelentős területe az ismeretterjesztő folyóiratok rendszeres olvasása. Egy-két ilyen jellegű folyóirat a megye minden könyvtárában megtalálható. Leginkább keresett és magánelőfizetők által is legtöbbet olvasott lap az Élet és Tudomány. Népszerűségét elsősorban aktualizáló törekvéseinek, frisseségének köszönheti. Jellemző például, hogy az edelényi járás egyik kis településén is 55 előfizetője van, (a Figyelőnek 10), ami több mint háromszorosa a Film Színház Muzsika előfizetőinek. Azt mondhatnánk, hogy korra, foglalkozásra tekintet nélkül a lap mindenki kedvenc lapja. A másik, sokak által keresett és olvasott lap a Valóság, ami évek óta meglevő, azonos színvonalú igényességének köszönheti a nagyfokú érdeklődést. A művészeti ismeretterjesztés elsődleges színtere — megítélésünk szerint — az alkotó intézmények kellene, hogy legyenek. Ezen intézmények egyik funkciója a közvetítés. Ehhez azonban a művészeti intézmények munkájának is nyitottabbnak kell lennie. A hivatásos művészeti műhelyek (színház, képző- művészeti szövetségek, irodalmi műhelyek), közművelődési munkája addig terjed, hogy közönség elé viszik alkotásaikat. Ez adja egyébként létük alapját. A megyében — a Napjaink kivételével — elenyésző azon próbálkozások száma, hogy merítsenek a közönség igényéből is, ismerjék azt a közeget, ahol alkotásaik élnek és figyeljenek a befogadók reagálására. Ez a munka — az alkotástól elszakítva — a közművelődési intézményekre hárul. Az amatőr mozgalomnak is van ilyen feladata — kétségtelen —, de az egyrészt kevesebb embert aktivizál, másrészt nem csupán ez a funkciója. Mint műkedvelő mozgalom végső fokon művészetértő embereket nevel, és egyben alkotói ambíciókat is kielégít. Az általánosságban érvényes, hogy az ismeretterjesztés különböző formáiban műveltségi szintnek, végzett munkájuk jellegének megfelelően, a különböző társadalmi rétegek differenciáltan vesznek részt. 1974 óta erőteljesen megnőtt a munkásság körében végzett ilyen jellegű munka. A nagyüzemi munkásság körében elsősorban a politikai ismeretterjesztés és a szakmához kapcsolódó ismeretközlés az általános, főleg a munkahelyi művelődés keretében. Néhány helyen azt is tapasztaltuk, hogy e területeknek alig van kapcsolata a közművelődési intézményekkel. Ez azért jelent gondot, mert az intézményi keretek jelenthetnék a további folytatás lehetőségét. A tudományos ismeretterjesztés fejlesztése két területen szükséges, illetve lehetséges. Tartalmi és módszertani területen, tartalmában és módszereiben. Mindkét területen úgy, ahogyan a XI. kongresszus megfogalmazta: ..Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, eszmevilágát.” Ennek megfelelően: javítanunk kell a társadalomtudományi ismeretterjesztés mellett — és nem annak rovására — a természettudományos felvilágosító munka arányát, növelni színvonalát. A társadalom fejlődésének gyakorlatából következően erőteljesebben munkálkodnunk kell a közgazdasági szemlélet alakításán, erősítésén. Nem elsődlegesen az ismeretanyag mennyiségét kell növelni, hanem ezt kell megtanítani, elsajátítani, miként lehet egy-egy ismeretanyagot térben és időben elhelyezni, hogyan lehet a mindennapi tapasztalatokat a tudományos világképpel jobban értelmezni, hogyan lehet a tudományos elméleteket a konkrét mindennapi tapasztalatokkal összekötni, s ezek szokását kifejleszteni. A haladó világnézeti ismereteknél a tudatosság erősítése szükséges. Nemcsak kulturális értékeket kell közvetíteni (ahogyan ezt a közművelődési határozat is megfogalmazta), hanem az élet problémáira kell választ keresnünk és adnunk. Az eredményesség érdekében az ismeretek átkötésére, kapcsolására, áz összefüggések feltárására van szükség. Mindebből következik, hogy csak akkor dolgozunk eredményesen, ha folyamatos művelődési alkalmat teremtünk, ha továbbfejlesztjük a közösségi formákat. A szakmai képzésben, továbbképzésben jobban támaszkodunk a képző intézményekre (szakmunkásképző, szakközép, egyetem), ha kialakul az együttműködés az iskola elvégzése után is a munkahely és ezen intézmények között. Ennek legfőbb színtere a közművelődési intézményhálózat legyen. Rendszeres gyakoroltatással, a közművelődési formák elterjesztésével már iskolás korban ki kell alakítanunk az önművelés igényét és képességét. — Módszertanilag nagyon lényeges — az eddigiekből következően is, hpgy a tényleges fejlettségi szintnek, a meglevő igényeknek megfelelően végezzük ezt a munkát. Tovább kell erősítenünk az alkotó-közvetítő intézmények közvetítő funkcióját, a tudományos és művészeti ismeretterjesztés területén egyaránt. Ződi Imre Hyppoiíttól a Lila ákácig Szubjektív filmtörténeti adalékok Székely István önéletrajzi kötete Nem egeszen hét év alatt. 1931-től 1937-ig 24 magyar hangosfilmet rendezett. A huszonötödiket 35 évvel később. 1972-ben. Közben pedig 18 filmet készített a mozik számára, valamint 4 tévéfilmet, de tekintettel azok sorozatjellegére, a valóságban ötvenegyet — külföldön, többségben Hollywoodban, valamint néhány nyugateurópai országban. Székely István filmrendező 1931-ben a weimari Németországból tért haza a magyar hangosfilm egyik úttörőjeként. 1937 végén a fasizmus elől menekült el, hogy égy más világban kamatoztassa tehetségét, bontsa ki művészetét, ha már hazámban nem volt rá módja. Székely István karriert csinált a nyugati filmvilágban, Életoályáia, művészi alkotó tevékenysége elválaszthatatlan a születő magyar hangosfilmtől, külföldi működésének története jellemző korának nyugati filmgyártásába. A 80. éve felé közeledő filmalkotó aki ugyan hazájától távol él, és gyermekkorát leszámítva, alkotóként mindössze a már említett szűk hét évet töltötte itthon, meghatározó tényező hazai filmművészetünk feilődésében. Emlékeit most könyvben foglalta össze. Székely István Magyar- országon kívül él, de magát mindenkor magyarnak tartotta és t-m-ti^ önéletrajzi könyvének alapállása is ezt tükrözi. Önéletrajzot írt, de ez a könyv nemcsak egy sikeres művészi élettel ismertet meg, hanem számos olyan filmtörténeti adalékkal is gazdagítja olvasóját, amely a hangosfilm hazai meghonosodásának jobb megismerésében, a filmművészet és a tőkés filmgyártás szövevényeinek felismerésében segít és igen érzékletesen mutatja be a nyugati producervilágot, a film és a tőke kapcsolatát, illetve a filmművészetnek a tőkével szembeni alárendeltségét. Székely István könyvéhez, amelyet a Gondolat Könyvkiadó jelentetett meg Hyp- polittól a Lila ákácig címmel, Nemeskürty István írt utószót. E tanulmányértékű írás, amelynek címe: Székely István és a magyar hangosfilm, a filmtörténész precizitásával mutatja be. milyen szerepe volt Székelynek a 30-as évek magyar filmművészetében, és az abban az időben készített 24 Székely István-film közül, amelyek természetesen nem mind voltak kiemelkedően emlékezetes alkotások, kiemeli és elemzi 5—6 ma is értéknek számító művét. A Hyp- polit, a lakáj, nem szorul bemutatásra. 1931 óta többször felújították, napjainkban a televízió is többször műsorra tűzte. Szükségtelen itt elismételnünk Nemeskürty értékelését, csak egy filmre hívjuk fel a figyelmet, amit a Kabos- sorozatban éppen a közelmúltban sugárzott a televízió, a Lovagias ügy címűre, amelynek bemutatása a jobboldali magyar vezetés és a fasisztoid társadalmi rétegek olyan indulatos ellenkezését váltotta ki, olyan fenyegető magatartást provokált, hogy Székely kénytelen volt feleségével, Ágay Irénnel külföldre távozni. © Életpályája rendkívül változatos. önéletrajza — túl a filmtörténeti tanulságokon — igen szórakoztató olvasmány. Nem hiába volt Székely újságíró, magyar lapok Berlinbe akkreditált tudósítója, majd sikeres tárcaíró, később színpadi szerző. Ezen az úton jutott el a filmig, a forgató- könyvírásíg, majd a rendezésig. Jó módú építész fiaként született Budapesten, felnőtté válása egybeesett az első világháborúval. amelynek olasz frontján harcolt, meg is sebesült. Az akkori magyar polgári értelmiség út iát járta meg, a weimari Németország volt később az iskolája, ott vált filmszakemberré, filmművésszé. Ahhoz a liberális gondolkodású értelmiségi réteghez tartozott, amely ugyan nem tette magáévá a szocializmus eszméit, talán keveset is ismert azokból, de eleve szemben állt az űri világgal, a dzsentrivel, az „Önszorgalomból alakült” Harminc férfi énekelni kezdett Amikor harminc férfi énekelni kezdett a miskolci folklórnapokon — a Gárdonyi Művelődési Ház ifjúsági parkjában — a technikusok néhány dallam után kikapcsolták az erősítést... Amikor a taktaharkányi termelőszövetkezet zárszámadásán summásnótákat énekelt a férfikar, a nézőtéren ülő asszonyok magasba lengetett karokkal biztatták a dallamot... M stanában, amikor tétova útkeresést tapasztalni, sorról sorra a panaszt hallani köz- művelődési berkekben énekkarainkról, az elöregedésről: amikor otthon-falak közé zárkózottságról írnak tanulmányokat; memorizálnak könnyen előkapható védekezést a mozdulni-kényelme- sek: mint tiszta légáramlat jött ez a népdalkor. Tagjai munkások, bejáró dolgozók, kisiparosok, mezőgazdasági dolgozók. Családos emberek. Tudom, nem udvarias a kérdés. mégis felteszem,. Miért énekelnek? Űk meg oly természetesnek tartják a válaszként rá mondhatót; ezeket hallom: arisztokráciával, és a fasizmus jelentkezésével egyidejűleg szilárd antifasisztává nevelődött. Mind a hazai, mind a külföldön készített filmjein érződik ez az alapállás, amelyet szakmai méltatói külön’ ki is emelnek. Lehetne hosszan sorolni az egyes magyar filmek születésének történetét, forgatás közbeni érdekességeket, de inkább azt ajánljuk, ezeket olvassák el a kötetben. Az idősebb korosztály bizonyára sok ismerős epizóddal is találkozik a könyvben. A filmművészet iránt intenzívebben érdeklődő olvasó számára bizonyára érdekes, hogy egyes, ma már természetesnek tűnő technikai fogásokra, hogy jön rá annak idején Székely. Itt most csak azt említjük meg, hogy igen sok világhírűvé lett művészt ő fedezett fel, indított el nagy sikerű pályáján, és itt megemlítünk két nevet: Kabos Gyulát, Amerikában pedig azt a Peter Falkot. akit napjainkban nálunk leginkább a Columbo-sorozat félszeg hadnagyaként ismer a közönség. © . 1972-ben Székely István újra itthon járt Magyarországon és ekkor, 38 évvel az első után, másodszor is megrendezte a Szén Ernő regénye nyomán született Lila áká- cot. Igen sokan látták. És nemrégiben a Kabos-sorozat- ban az első Lila akácot is tízezrek látták a televízióban. E második Lila ákác a már nyugalomba vonult rendező huszonötödik magvar hangosfilmje. Filmet már 1 nem alkot.. Alkotópálváián ez a most megie'ent önéletrajzi kötet hihetőleg még nem pontot, de j értékes visszatekintő összefoglalást jelent. (benedek) — Mindig szerettem énekelni. — Kikapcsolódást jelent számomra, feloldódást a munka után. — Nagy részben, akik most együtt énekelünk, barátok is voltunk. Sokat dalolgattunk együtt, csak úgy, kedvből. — Gyerekkoromtól csináltam ilyesfélét. Most újból alkalom volt. — Mindennap ledolgozza az ember a nyolc óráját, úgy vagyok vele, ha összeszedek valami búbánatot a munkahelyemen, itt leadom ... Amíg hallgatom a válaszokat, már ki is bukik a következő kérdés: ha ennyire szeretik a népdalokat, ha igényük volt a közös éneklés és örömüket találják benne: miért hogy csak két éve „közösködnek”? — Nem jutott eszébe senkinek, hogy irányítson, hogy megszervezze az embereket. Ez az énekkar önszorgalmi megalakulás volt... Hogy is kezdődött? Ezt a kérdést már én találtam ki, ott kérdezték beszélgetés közben egymástól is, s ki-ki mire emlékezett, valahogy összerakódott a kép. Valahogy így: egymás között, beszélgetésekben, már régebben is felvetődött, hogy jó lenné, hogy csinálni kellene valamit. Aztán egyszer, vagy nyolcán ugyanezt emlegették egymásnak, s elkezdődött: „te kit tudsz?, te kinek szólsz?”... És így gyűlt ösz- sze harminc férfi. Egymást hívták-hozták össze. De akkor már csoportvezető is kéne... Innen, hallgassuk a községi tanács elnökét, ő is kezdettől „benne volt”, s itt van a próbán is: — A helyes kifejezés valóba az, hogy önszorgalomból alakult ez az énekkar. Összefogtak az emberek,, és jöttek hozzánk segítséget kérni, hogy valaminek a keretében működjenek. Szó esett a téeszről, az áfészról, a tanácsról, a művelődési házról. Ügy döntöttünk, hogy a művelődési ház keretében dolgozzanak, próbáljanak, énekeljenek. Megpróbáltunk helyben vezetőt keresni, de nem ment... Végül is a tak- taszadai pávakör vezetőjét, Szántó Erzsébetet kerestük meg, aki meghallgatta a kórust és örömmel vállalta el a vezetést. Valaki még megjegyzi: — Kezdetben, amikor ösz- szejöttünk, itt volt mindigfiz elnök elvtárs is, ő kezdeményezett: „te melyiket tudod?, te melyiket ismered?” — és mindenki mondott egy nótát és így énekelgettünk, míg Erz'ike néni nem jött... Szerencsére jött, aztán nekivágott a falunak a népdalkor tagjaival, hogy dalokat gyűjtsenek idős emberektől. Meg próbán is kiderült, hpgy valaki még egy szakaszt ismer, valaki másként is tudja. És így összetalálkoztak: harminc férfi, a csoportvezető meg a dalok. Ezt már a zenélni tudók sem nézhették tétlenül. És egyszercsak megszólalt a ci- terazenekar. — Írja meg nyugodtan — köti a lelkemre a vezetőjük —, hogy ismét megszólalt a régi citera, amit harminchatban még a bátyám is használt. Igaz, most már újak vannak — egyik asztalosmesterünk csinálta —, de nekem a régi emlékek járnak visz- sza most. Amióta az eszemet tudom, mindig zene- meg hangszerpárti voltam. Hatan voltunk testvérek, volt hang- szerünii bőven otthon, de én voltam a legkisebb, nekem csak egy nádsíp jutott. Sok mindent mondhatnék még róluk. De a lényeget, lehet, nem bírnák a szavak. Meg jobban is esik őket hallgatni. A legidősebb dalos 53 éves. Ö mondta: — Engem lebeszélni se lehetne, hogy ne jöjjek ide... a feleségem pedig sokszor mondja: „Nem szégyellcd magad, öreg fejjel mégy minden hétfőn este”. Hát jövök... És itt tisztelik is a kort. Utoljára az ő nótáját éneklik el. Este, este, de szerel- metes este ... Ténagy József A Kossuth Kiadó néhány évi könyv termését mutatták be hétfőn a megyei kórház nagy előadótermében. Mintegy 160' könyv és több tucat kis kiadvány reprezentálta a kiadó munkáját. A bemutató módot adott arra, nogy az érdeklődők áttekinthessék a kiadó sokoldalú tevékenységét. Érdekes sorozatuk — amely a nagy- közönség sorában már eddi" is népszerűvé vált — a fények és Tanúk. A kiadó szemmel tartja társadalmi életünk mozgását. E körben kiadott mű a Huszár Tibor fzerkesztette Értelmiségiek diplomások, szellemi munkások című ma már könyvkereskedésben alig kapható. Kötéssel, szabás-varrással, házi munkával foglalkozó műveik jogosan vívják ki a nőolvasók állandó érdeklődé- i sét. Legfontosabb területe a kiadó munkájának a pártunkkal foglalkozó kiadványok. Alapszervezeteink állandó kapcsolatot tartanak fenn a kiadóval összekötő révén. így a párttagok hozzájutnak a megfelelő szakirodalomhoz. Mégis — s ez a bemutató kapcsán vált világossá — szükséges és az általános tájékoztatás szempontjából kívánatos, a kiadványok rendszeres bemutatása. A megyei kórházban megrendezett bemutató obere példázza, hogy gvümölo öző dolog a kiadó munkáját a társadalmi szervek «égj' -jégével közelebb hozni az olvasókhoz. Bemutató a Kossá KeipÉi ipil
