Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
1978. július 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy nem is olyan régen komoly gondot okozott megyénkben a nők foglalkoztatásának megoldatlansága. így volt ez az ede- lényi járásban is, ahol a bányászfeleségek és a fiatal lányok szívesen vállaltak volna munkát. A Kurityánban s a környező községekben élő lányok, asszonyok gondjain sokat segített az egyik budapesti nagyvállalat vidéki ipartelepítése. 1969-ben hozták létre Kurityánban a Kazincbarcikai Habselyem Kötöttárugyár telepét. Régi bányaépületekből alakították ki a kisüzemet, amely kezdetben 300 asszonynak adott kereseti lehetőséget. A nők megkedvelték a varrodai munkát, mind többen jelentkeztek felvételre — nem telt bele egy év sem, s máris megduplázódott a létszám. Az üzem fejlesztésében ekkor már komoly fantáziát láttak a pestiek, s rövidesen meg is kezdték a beruházás kivitelezését. Üj épületeket emeltek, korszerű munkafeltételeket teremtettek. Az asz- szonyok munkájára sem lehetett panasz, rövid idő alatt a legbonyolultabb műveletekkel is sikerrel megbirkóztak. Ahogy nőtt a szakmai tapasztalat, úgy kezdtek fokozatosan exportra is termelni. A kurityánj asszonyok keze- munkájával egyaránt elégedettek voltak a tőkés és a szocialista megrendelők. Az üzem dinamikusan fejlődött — jelenleg 1240-en dolgoznak itt —, termelési mutatóik felfelé íveltek. Fokozatosan megoldódott a női üzemekre jellemző probléma, az alacsony bérezés is. Nagy előrelépést jelentett ebben a könnyűipari dolgozók tavaly júliusi országos bérrendezése; a kurityáni varrónők jövedelme például egy év alatt 27 százálékkal növekedett. Egy munkásnő napi átlagos keresete most 84 forint körül van. Az anyagi feltételek tehát adottak, érdemes jól dolgozni. Ennek ellenére az idén kevésbé jó eredményekről adhatnak számot az üzemben. A termelés ahelyett, hogy növekedett volna, az első félévben visszaesett. Az év eddig eltelt időszakában 10 napi termeléskiesés következett be. Ez azt jelenti, hogy a tervezettől 150 ezer darab áruval kevesebbet készítettek. Ennek hiányát bizony érzik a hazai vásárlók — igen keresett, kedvelt termékek tűntek el az üzletek polcairól. A lemaradás okairól kérdezzük Kubalek Ferencnél, a telep vezetőjét. — Talán még egy esztendőre sem sikerült olyan jól felkészülni, mint az ideire — jegyzi meg kesernyés mosoly- lyal a telepvezető. — A felkészülést már tavaly novemberben megkezdtük, ennek ellenére nem sikerült a start, -öt, még egy évben sem indultunk ilyen rosszul, nehézkesen, mint most. A legfőbb gondot az alapanyaghiány okozta. Vállalatunk importból szerzi be fonalszükségletének jelentős részét. Az idén sajnos nagyon későn érkezett meg a külföldi fonalszállítmány. Amit kaptunk, az sem volt megfelelő minőségű. Mindez erősen rányomta bélyegét eddigi munkánkra. Számos termék varrásához hozzá sem kezdhettünk, mái termékeinknél pedig a befejező műveletekhez szükséges alapanyag hiányzott. Elhúzódott a végtermék-kibocsátás, az asszonyoknak nem tudtunk megfelelő munkát biztosítani. Hogy ezt keresetükön ne érezzék meg, számos esetben felpótlékolluk az alacsonyabb értékű munkát. Ennek köszönhetően a dolgozók között nem tört ki pánikhangulat, ám az időarányos tervek teljesítésével elmaradtunk. annak ellenére, hogy megpróbálkoztunk- a munka átcsoportosításával is. Előbbre hoztuk például olyan termékek gyártását, amelyek csak a III. negyedévre voltak előirányozva. Sőt, sokszor komoly kockázatot is vállaltunk; jobb híján olyan termékeket is varrtunk, amelyekre nem kötöttünk ugyan szerződést, ám rendelkezésünkre állt az ezekhez szükséges alapanyag. Igyekeztünk legalább az exportterveket teljesíteni — időarányos ex- portkötelezettségeinkek sikerült is eleget .tenni. — Behozható-e a tíznapi termeléskiesés? — Amennyiben alapanyagellátási gondjaink megoldódnak, ha nem is mindet, de sokat lefaraghatunk a hiányból. A vállalat központjából ígéretet kaptunk arra, hogy feltöltik készleteinket a szokásos éves nyári szabadságok ideje alatt. Remélhetőleg, mire tíz nap szünet után. július 10-én ismét termelni kezdünk, már nem lesz alap- anyaghiány. Az év végéig így reálisan 5—6 napi termelés- kiesés pótolható. — Mi az, ami az üzem kollektíváján» múlik, milyen belső intézkedéseket léptetnek életbe a termelési mutatók javítása érdekében? — A dolgozók hozáállásá- val, akaratával nincs baj. Ha látják, hogy sürget a munka, szívesebben dolgoznak. Dolgozóink ösztönzésére egyébként minőségi premizálással egybekötött normarendszert vezettünk be. Ezen kívül megpróbálkozunk több szalagon az úgynevezett műhelyrendszerű termelés bevezetésével. Más ruhakészítő üzemek kedvező tapasztalataira alapozunk: az új módszerrel mindenütt lényeges termelésnövekedést sikerült elérni. Ellátogattunk továbbá tapasztalatszerzés céljából a kecskeméti testvérüzemünkbe is, ahol nemrégiben minta-üzemszervezést valósítottak meg. A hasznosítható ötleteket, jó módszereket szeretnénk mi is átvenni. Ha szükséges, túlórában is dolgozunk a termeléskiesés pótlására. Mindez így valóban szépen hangzik. Helyes, hogy az üzem vezetői új munkaszervezési módszerekkel kísérleteznek, megpróbálják meghonosítani más üzemek jól bevált tapasztalatait, ösztönzik a dolgozókat anyagilag is a több és jobb munkára. A bizalmat. már csak az eddigi sok éves eredményes munkájuk alapján is. meg kell szavazni a kurityániaknak. Bár, az megkérdőjelezhető, hogy szabad-e megelégedniük az üzem vezetőinek azzal, hogy a hiánynak legfeljebb csak a felét tudják pótolni. Hiszen az esztendőnek a fele még előttük van. Pontosabb, jobb szervezéssel. előrelátóbb tervezéssel talán meg lehetett volna előzni itt is a bajokat. Ez nem csak a kurityániakon múlt, hanem elsősorban a budapesti nagyvállalaton, amelynek feladata a folyamatos munka biztosítása. Még akkor is, ha esetleg késik az alapanyag. Ugyanis a munka megfelelő időben történő átcsoportosításának lehetősége nem csekély eszköz egy vállalat kezében. Déváid Hedvig A zöldborsó, az egres, a szamóca és a cseresznye A konzervüzemek zöldborsó-feldolgozó gépsorai már nagy munkában vannak. A földekről folyamatosan érkeznek a szállítmányok. Az idei szezon két héttel később kezdődött a rossz időjárás miatt. A konzervipar összesen 78 ezer tonna zöldborsó átvételére kötött szerződést a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ezt az előirányzatot sikerül megvalósítani. Megkezdődött az egres feldolgozásának idénye, a 3500 tonnás előirányzatot teljesítették. Hozzáláttak a szamóca és a cseresznye feldolgozásához, egyelőre azonban csak az előszállítmányo- kat fogadják. Szamócából a tavaszi fagyok terméskiesést okoztak. Így a feldolgozó- ipar az eredeti termelési előirányzatnak csak 75 százalékát teljesítheti. Cseresznyéből a tavalyinál többet tartósítanak, de mégsem annyit, mint amennyit terveztek, a tavalyinál jobb meggy termésre számítanak, ezért több lesz a tartósított mennyiség is. A meggy feldolgozását a jövő héten kezdik meg. A vasútgépész szakközépiskola több tanulója a szünidőben Bárány Árpád irányításával ismerkedik meg a szakmai gyakorlat „titkaival”. Közülük 15 végzett tanuló már ez évben bekapcsolódik a Miskolci Vontatási Főnökségen a munkába. A fiatalok vízcllcnállás-vizsgálatra készítik elő a 600 lóerős magyar Dieselt. Fotó: Szabados György Gyors elemzés Az Ózdi Kohászati Üzemek az utóbbi hét—nyolc évben 5,5 milliárd forintot ruházott be termelő berendezéseinek korszerűsítésére, a termelés növelésére. A most befejezéshez közelgő acélgyártás-fejlesztési nagyberuházás — amelynek határideje 1978. június 30 —, megteremti a feltételeit annak, hogy a vállalat az V. ötéves terv végére elérje az évi 1,4 millió tonnás acéltermelést. A minőség javítását szolgálják a gyártásközi minőségellenőrzés színvonalának emelésére vonatkozó intézkedések. Ilyen többek között az a 2 darab Leco-tipusú gyom- elemző készülék, ameiye* most helyeztek üzembe. A készülékkel másodpercek alatt meg tudják állapítani az acél alkotóelemeit. Az így szerzett ismeretek birtokában gyorsan és kedvezően, lehet azokat alakítani. Az egyik készülék az acél karbon- és kéntartalmának, míg a másik az oxigén- és nitrogéntartalmának meghatározására szolgál. A több tejért Megyénk tejtermelésének bázisain, a 28 termelőszövetkezeti szakosított tehenészeti telepen az idei esztendő első öt hónapjában a termelési szint tehenenként 145 literrel, 5,3 százalékkal növekedett az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. A Borsod megyei Állattenyésztési Felügyelőség szakembereinek értékelése szerint reális lehetőség van arra, hogy szakosított telepi átlagban az idén a tejtermelés a 3000 litert meghaladja. Csaknem 9000 „szakosított” tehén átlagában tehát végre túljuthatnánk a „bűvös” határon. Nem világraszóló eredmény, de adottságaink, körülményeink között már ez is örvendetes valami lenne. A „lenne” helyett jó volna teljes biztonsággal azt írni, hogy „lesz”, de az év vége még messze van, s az a 3000 liter csak abban az esetben érhető el. ha az év hátralevő részében a fejlődés üteme' hasonlóan alakul, mint az első hónapokban. A leg- örvendetesebb, hogy ebben az időszakban 22 telepen sikerült számottevően növelni a tejtermelést. Igaz, hat helyen volt néhány literes visszaesés, de nagyobb csökkenés csak a sátoraljaújhelyi szakosított tehenészetben volt, ahol az előző évi, már amúgy is alacsony tejtermelés tehenenként további 126 literrel esett vissza. A tejtermelésben legjobb telepek közül Múcsonyban öt hónap alatt 199, Sárospatakon 314, Edelényben 269 liter volt a tehenenkénti növekedés, s a „középmezőnyben” is biztatóak az olyan eredmények, mint a felsővadászi 258, az ároktői 394, a kenézlöi 364 és a felsőzsolcai 353 literes tehenenkénti tejtöbblet. Sajnos, továbbra is marad még néhány olyan szakosított telep a megyében, ahol a legjobbak most már 3600 literes tehenenkénti éves tejtermelésével szemben még mindig a 2500 liter alatt maradnak majd. Ezért még az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy ezeken a telepeken felszámolják a hiányosságokat és elmozduljanak a holtpontról. És hogy erre mindenütt meg ' lehet és meg is kell keresni a lehetőséget, arra jó példa a bodroghalmi szakosított telepen történt változás. Éveken át a leggyengébb tejtermelők voltak, s most öt hónap alatt tehenenként 293 literrel sikerült emelni a tejhozamot. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva 134 ezerről 200 ezer literre növelték az értékesített tej mennyiségét. Tegyük hozzá persze, hogy Bodrog- halom az „elmozdulásnak” még csak a kezdeténél tart, de ez a javulás is a szemléletváltozásnak, a jobb hozzáállásnak a bizonyítéka. A tejtermelés növelése érdekében most szinte mindenütt a legfontosabb soron levő feladat: a rendkívül csapadékos, a takarmányok betakarítását akadályozó időjárás ellenére is biztosítani kell a termelési szintnek megfelelő takarmányellátást. Azokban az üzemekben, ahol ennek érdekében nem tesznek meg mindent, ott a tejtermelés csökkenésével kell számolniuk. Ez pedig az amúgy is gondokkal küzdő tsz-ekben a pénzügyi helyzeten is ront, mert ezzel eleve „lemondanak" a tetemes összegeket jelei ,ő tejprémiumról. G uba János vagyok, így hívták a nagybátyámat is, aki ugyancsak vasutas volt. Nem az ő példája nyomán jöttem, hanem az élet sodort ide. Apám világot járt ember volt. A nagyobb darab kenyér kedvéért kivándorolt Kanadába, aztán öt év után reményt vesztve, üres zsebbel jött haza. Porlásságot vállalt, s a zsebe továbbra is üres volt. Pedagógus szerettem volna lenni. Apám erejéből még tellett a négy polgári elvégzéséit» de a felsőbb iskolához már kevés volt az anyagi erő. Szerettem volna szakmát szerezni, de protekció hányában nem vettek fel a járműjavítóba. A diósgyőri kohászatnál vállaltam munkát, ott dolgoztam két és fél évig. Nem találtam a helyem. Napi .16 óra munka, előtte hosszú kerékpározás, aztán hazakerekezés Felsőzsolcára. Nyáron még csak elment, de télen hóban, esőben, sárban keserves volt az út. 1940. januárjában, húszéves se voltam, amikor végre a vasúthoz kerültem. Az akkor nagy szerencsének számított. Vonatfékezőként kezdtem. Első vonatvezetőm Pásztor Pál volt, aki később doktorált és jelenleg a MÁV Miskolci Igazgatóság vezetője. Vele jártam az első pró- bautakat. A szolgálatot nehéz körülmények között kezdtem. Akkor nagy, hideg tél volt. Hernádnémeti és Tiszalúc között a hófal mafiz utolsó szolgálati év... gasabb volt, mint a vonat. A fékezőfülkében hideg volt, fáztam, vacogtam. Egy útnál — jóval később —, mert a fülke mindkét ablaka hiányzott, a huzat következtében megbénult a fél arcom. Idő kellett, amíg rendbe jöttem. 1942-ben bevittek katonának. 1944. novemberében, 1 amikor el akartak minket vezényelni Németországba, néhányan meglógtunk. Én Tornaalján vártam ki a fel- szabadulást. Visszajöttem, azonnal jelentkeztem szolgálattételre. A vasút szét volt roncsolva, rombolva. A munkát az újjáépítéssel kezdtük. Ekkor baleset is ért. Éppen a körfűtőházat hoztuk rendbe. A tetőről lezuhant egy vastag deszka, s ha véletlenül nem akkor hajlok le, agyoncsap. így a hátamnál vágódott a talajba, de úgy megütött, hogy eszméletemet vesztettem. Nehezek voltak az első hónapok, évek. Az inflációs időszakban jegyvizpgáló voltam. Kocsi, mozdony kevés volt. Tíz kocsiból álló szerelvényen 40 kocsira való ember is utazott. Ki a lépcsőn, ütközőn, ki a kocsi tetején. Gyakran előfordult, hogy híd, vagy a vonat fölött átlógó vezeték lesodort vigyázatlan embert... Szerettem tanulni. Elvégeztem a különféle tanfolyamokat, így lettem vonatvezető. A társadalmi munkából is kivettem a részem. Felfigyeltek rám, s így függetlenített politikai munkatárs lettem a vasutasszakszervezet területi bizottságéi i. öt év múlva, 1955-ben a diósgyőri állomásra kerültem, négy év múlva vissza a Tiszaira. Mindkét helyen vezérlőtisztként dolgoztam, de más volt a feladat. Igyekeztem úgy beosztani az embereket, hogy kevés legyen a meddő, a várakozási idő. A jó beosztás mind a vasút, mind a vasutas számára előnyös. Időközben tanultam, érettségiztem. Később a marxista esti egyetemen folytattam, így lehettem belső ellenőr. 1967-ben megválasztottak a pártcsúcsvezetőség titkárának. Bőven volt feladat. A munka eredményes volt, hiszen sorozatosan megkaptuk a kiváló csomópont kitüntetést, és elnyertük a kongresszusi zászlót is. Azt kérdezi, hogy szeretem-e a vasutat? Szerettem, s szeretem mos» is. Szeretem minden örömeivel, gyötrelmeivel. gondjaival. Itt találtam meg a munkám igazi értelmét. Ügy érzem: parányi csavarként, jól segítettem a vasúti gépezet munkáját. A több évtizedes vasutas- ságom ideje alatt napsütéses idő és borús napok váltogatták egymást. A mai fiatalok nem tudták megérteni — s számukra ez a jó —, hogy milyen nyomorúságos is volt a vasutasélet új rendszerünk építésének kezdetén. Az ember hazavitte a fizetést, jó ha egy kenyérre, egy kis zsírra futotta. Darabka kenyérrel, diónyi zsírral indultunk útnak, s előfordult, hogy csak négy nap múlva kerültünk haza, a szemünk is kopogott az éhségtől. Havonta 400—500 órán át voltunk szolgálatban. Ez rossz, szomorú. Az a jó, s öröm, hogy a lepergett évek alatt technikai forradalmat éltünk át, valósítottunk meg. Korszerű gépek, automatikus berendezések segítik a munkát. Igaz, voltak kudarcok is, azok bántottak. De ezt feledtette mindig, ha sikerült jó irányba terelni az ügyet, segíteni embereken, átformálni, a korszerűsítéshez igazítani az emberi gondolkodást. 1 cselekvést. A családi életem jó. Két asszonylányom van — és hárem unokám. — ők már megvalósíthatták, amit én nem tudtam. Mindkét gyermekem pedagógus. A feleségem. jó, megértő asszony. Megértette, hogy a szolgálat sokszor nehéz, a vasutasélettel együtt jár az éjszakai munka, a hajnali indulás, az éjféli érkezés. fi zt kérdezi, hogy megbecsültek-e? Igen. A politikai, gazdasági vezetőit becsülnek. érzem a vasutastársaim oizalmát is. A Béke brigád tagja vagyok, háromszor kaptuk meg az arany fokozatot. Több kitüntetésem van, közte a Munka Érdemrend ezüst fokozata is. J elenleg is belső ellenőrként dolgozom, szép, sokrétű feladat. Mindig jóleső érzés, ha a kontrol azt mutatja, hogy fejlődés van, ahol korábban hi- h- volt, és aki egyszer tévedett, tanult belőle Hivatalosan már csak egy hónap van a nyugdíjamig. Az állomásfönök azt kérte, húzzam ki az év végéig, maradjak jövőre is, dolgozzam tovább. Az évet még vállalom, de utána nyugdíiba megyek. Nem szakítok a vasúttal. Szeretem és szeretni fogom, amíg csak a szív dobog ben- lem. Azt várják, hogy nyugdíjasként tovább segítsem a Tiszai pályaudvar munkáját, s én ennek amíg csak mozogni tudok. 'leget tesze’egyeate: wsorba Barnabás Hol követték el a hibát?
