Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
ÉSZAK* M AGY ARQ'R SZAG 4 1978, július wombat Könvv és kereskedelem Éppen egy honapja, hogy * könyv ünnepi hetében az olvasás hasznáról, a könyvek közművelődési szerepéről be- széltünk-hallottunk. S ha nem beszéltünk is, a könyvekkel sűrűn találkozhattunk Miskolc utcáin, terein, no meg sűrűbben fordultunk meg a könyvesboltokban. Ezért volt ünnepi az egész. Dehát az erre rendelt napok rég mögöttünk maradtak. Az ünnepi könyvsátrakat elbontották, az ünnepi dekoráció raktárakba került, csak a könyvesboltok maradtak a helyükön. Mert azok már hozzátartoznak mindennapjainkhoz. De jó helyen vannak-e ahhoz, hogy - hétköznapokon is a lehető legjobban segítsenek bennünket az új könyvek megvásárlásához, böngészéséhez? Mert a számok tanúsága szerint már rég túlhaladtuk akkori magú kát, amikor még ünnepinek számított a könyvvásárlás. Kinőttük az ünnepeket Országos adatok szerint 1970-ben egymilliárd forintot költöttünk könyvvásárlásra. Az elmúlt évben már több mint kétmilliárdot. Miskolcon 1977-ben 53 millió forintot forgalmaztak a könyvesboltok. A számok tehát tanúsítják, hogy hozzátartoznak mindennapjainkhoz a könyvek, könyvesboltok, a könyvvásárlás. Jogos az igény, .iogy mindehhez „hétköznapi” helyeken hozzájuthassunk. Ügy mint: lakóhelyünk közvetlen közelében. Miskolcon jelenleg tíz könyvesbolt van. (Csak információképpen : Budapesten az elmúlt évben 140 volt.) Az arány nem mondható rossznak. így ránézésre. Ám szemügyre véve a boltok elhelyezkedését, látható, hogy réges rég túlnőtte már Miskolc — és a miskolciak — a" egy szűk főutcát. Itt — pontosabban a Bajcsy-ZsiIínszky es a Széchenyi utca alig kétkiiométeres szakaszra — található ugyanis a kétszázezer lakosú nagyváros könyvesboltjainak a fele. Régről itt maradtak. Az-e a baj, hogy itt vannak? Nos, ne i ez, hanem, hogy nincs könyvesbolt a régen és újabban kinőtt és a jelenleg kinövő új lakótelepeken, ahol tízezrek élnek, laknak. A Győri kapuban, a Csabai kapuban, a Szenlpéteri kapui lakótelepen, az Avas-délen. S nem csak a sokat emlegetett beruházáskésés miatt. Amiatt akár már lehetnének is. Csakhogy nem tervezlek sehová könyvesboltot... Hagyomány vagy kényelem? A Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat megyei bolt- csoportjának a vezetője, Ravi end a Norbert azt mondja, hogy országosai, is az jellemző nagyvárosainkra, városainkra, hogy a könyvesboltok a belvárosban vannak. Ez meglehet, csakhogy a hagyomány-kényelem nem biztos, hogy merev ragaszkodásra adhat jogosítványt. Elsősorban persze nem is erről van szó. Hanem miről? Romenda Norbert így jellemzi a jelen helyzetet : — Tény, hogy több könyvesboltot igényelne Miskolc olvasó- és vásárlóközönsége. Ezért is kezdeményezte vállalatunk, hogy az öt kiemelt nagyvárosban könyváruház épüljön. (Az más kérdés, hogy az „elképzelés ellenére” Zalaegerszeg építette meg az elsőt, a helyi tanács jóvoltából.) Miskolc város Tanács-k az első volt, aki beszállt egy könyváruház megépítésébe. A terv szerint ennek a megnyitása 1976-ban lett volna. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy 1982-ben, a közben már felépült. Vörösmarty lakótelep szomszédságában, könyváruházban vehetünk olvasnivalót... Könyvesbolt épül majd az Avasdélen is, de erre csak akkor lehet számítani, ha majd a teljes építkezés befejeződik. Mindenesetre, ebben az ügyben — és először — a tanács már minket is megkérdezett. A Bajcsy-Zsilinsz- ky úti bizományos könyvesboltunk Korvin Ottó utcára költöztetése azonban az építési huzavonák miatt továbbra is várat magára. Szabad a gazda A várostervezés, az élettér tervezése és kialakítása a tanács dol'ga-feladata. Tulajdonképpen a művelődésügyi osztálynak is /an köze a könyvesboltokhoz: például az ünnepi könyvhét kapcsán. A könyvárusítós m ígiscsak kereskedelmi tevékenység, tehát a kereskedelmi osztály is érdekelt. Továbbá a tervosztály: hogy hol épüljön új könyvesbolt. S ha már így minden együtt van, a tervezés sem kívülálló könyvesbolt ügyében. Mindannyiuk és u Műveit Nép Könyvterjesztő Vállalat kapcsolatán bizonyára akad meg javítanivaló. Mint a megyei bolt- csoportvezelő megjegyezte: az utóbbi években erre van is törekvés. Az izmosodo együttműködés jele, hogy a diósgyőri városközpontban felépülő szolgáltatóház egységei között már a könyvesbolt is helyet kapott. Igaz, nem e célra terveztek, de mégiscsak ez lett, illetve lesz belőle; egy hónapon belül már fogadhatja a könyvvásárlókat. A régi könyvesbolt vezetője, Saláta Sándorné is alig várja már az átköltözést, bízva abban, hogy jobban „útbaesnek’' az ottélők- nek. A városi helyzetről röviden így vélekedett: — Véleményem szerint a lakótelepek nincsenek kellőképpen ellátva könyvvel. Mini, csinos, korszerű könyvesboltokat nagyon el tudnék > képzelni ezekhez az új otthonokhoz. Egyetértünk. Tcnagy József Művelődési intézmények szerepe az életmód alakításában A miskolci nyári egyetemen tegnap a szekcióülések során két helyen, kétféle megközelítésből foglalkoztak a művelődési intézmények helyzetével. Az első és alapvető dolog kétségtelenül az, hogy legyen ilyén művelődési intézmény, mert csak akkor beszélhetünk arró’ milyen hatása van, s van-e egyáltalán hatása az életmód alakítására. Az országban elég sok művelődési ház működik — egyes vélemények szerint több is, mint amit tartalmi, érdemleges munkával meg tudnak tölteni. A területi szóródásban azonban újabb fehér foltok vannak, nevezetesen a városi új lakótelepeken. A városi életmód és művelődés témáját vitató szekcióülésen Tóth Pál tervező (ÉSZAKTERV) bevezető előadásában részletesen kitért erre a témára. Térképeken mutatta be, milyen képet mutat Miskolc ilyen szempontból. Az utóbbi évtizedekben lényegesen átrendeződött a város népessége, s ezzel a struktúraváltozással nem tartott lépést a művelődési intézmények elhelyezése. A városi könyvtárhálózat egyenletesebben oszlik meg. Go c van a mozik „szóródásával”, hozzátéve, hogy a közeljövőben a mozik számában nemhogy ‘növekedést nem várhatunk, d további csökkenésével kell számolnunK. Ismert gondok ezek, de nem árthat, ha egyre több fórumon foglalkozunk vele. Hátha egyszer ráfigyel valaki! Határozottan és őszintén kerültek szóba a tartalmi munka kérdései a művelődési intézmények és életmód témáját vitató másik szekcióülésen, ahol Andrássy Mária, a Népművelési Intézet osztályvezetője tartott vitaindítót. Mire valók a művelődési házak? Milyen sajátosságaik vannak a többi közművelődési intézmények mellett? Ilyen és hasonló kérdések kerültek szóba, s a szekcióülés résztvevői ugyancsak aktívan bekapcsolódtak itt a vitába. Szóba került, hogy bár a tevékenység széles skálán mozog, lényegében valamennyi művelődési ház ugyanazt adja. A Népművelési Intézetnek minden programfüzetet megküldenek, s elgondolkodtató, amit ezzel kapcsolatban Liap Mária, az intézet munkatársa elmondott: esetenként, ha lemaradna a füzetről a fejléc, alig, vagy egyáltalán nem lehetne a rendezvényekből kikövetkeztetni, hogy az illető művelődési ház az ország melyik vidéken működik Ki kell nyitni a művelődési házakat. A szó eredeti értelmében is, de programjában, tematikájában is nyitottabbá keil válniuk. Nem egy helven úgy tekintik, mint az ifjúság szórakozóhelyét, a sok könnyűzenei, táncrendezvény kiszorítja a felnőtteket. Eluralkodott valamiféle arisztokratikus kultúrafelfogás. E szerint a kultúra az irodalom, a színház, a zene, a tánc. Ha azonban szerepet szánunk — márpedig bőven szánunk — a művelődési házaknak az életmód alakításában, akkor a kultúrának ilyen tömény megfogalmazása és értelmezése kevés. Mi az tehát, amit a művelődési házak tevékenységétől várnak? Milyen legyen az? A tömegekben nem alakultak ki azok a művelődési szokások, amelyek elvezetik őket a .művelődési házhoz? Valaki így fejezte ki magát, de mi meg is fordíthatjuk a kérdést: — Vajon olyan művelődési lehetőséget ki- nál-e minden esetben a művelődési ház, amilyeneket a tömegek igényelnének? Ennek még nem kellene azt jelentenie, hogy lemondunk az ízlésformálásról, mint fontos feladatról. Két oldalról kellene közelíteni a kérdéshez, talán akkor kapnánk kielégítő választ. A közművelődési intézményhálózat kialakításában formailag most inár minden a helyén van. Még a funkcióját is leírták, de amikor egy-egy konkrét rendezvényre kerül sor, akkor bizony akadnak problémák. A vita során az az igény rajzolódott ki, hogy úgy kelLemkey Zoltán rajza r r cpntök A MALÉV 900 dolgozója julius 1-töl ú.j egyenruhában végzi munkáját. Az öltözékek egymástól jól megkülönböztetik a földi személyzet tagjait és a repülőgépen dolgozóitat. A „földi” lányok, asszonyok, munkaruházata vörösréz-színű, mellény-szoknya összeállítás, ízléses blúzzal, a 112 légi utas-kísérő egyenruhája galambkék anyagból varrt háromrészes kosztüm. Mindkét öltözékhez a ruha anyagával megegyező színű különleges formájú ka- laD tartozik. A földi utaskísérők ruhájukhoz bézs-színű, a légi utaskísérők sötétkék átmeneti kabátot is kaptak. A vállalat férfidolgozoi modern szabású acélkék öltönyben teljesítenek szolgálatot. Az új egyenruhákat Mészáros Éva, a Magyar Divat Intézet iparművésze tervezte es a Magyar Néphadsereg ruházati! ellátó központja készítette. Bőr- és cipőipar Penteken Pécsett megnyfft az első magyar bőr- és cipőipari kiállítás. Az iparág legújabb, legszebb termékeit mulatja be, köztük az 1979, évi modelleket. Gazdag termékskálával jelentkeztek kiállítók: a félszáznál több állami vállalat, ipari szövetkezet és magánkisiparos. A bemutatón részt vesznek Baranya szovjet testvérmegyéje — a Ivovi terület — bőripari vállalatai és szövetkezetei is. lene irányítani a dolgokat, hogy a lakosság minden rétege, minden korosztálya találjon valami neki valót a művelődési házakban. Ez nem azt jelenti, hogy szaporítsák a klubok számát, hiszen az az ember, aki kifejezetten érdeklődik valami iránt, legyen az galambte- nyésztés, vagy színjátszás, az rátalál az intézményre. Olyan értelemben kellene nyitottá tenni, hogy ötletszerűen is betérjenek. Példaként elhangzott, hogy egy községben a tanácstitkár elrémült arra a gondolatra, hogy uniformizálódik a faluja, mert mindenki egyforma házat épít, olyat, amilyen a szomszédnak van. Összegyűjtött néhány tervrajzot, majd egy buszba ültetve az építkezni szándékozó fiatalokat, elvitte őket azokba a községekbe, ahol a különböző típusú házak már felépültek, s laknak benne. Kísérlete eredménnyel járt. De vajon ez a tanácstitkár feladata-e? iért ne kaphatnának akár az építkezéshez is ötletet az emberek a művelődési házakban ? /. tanácskozáson részt vevő népművelők és intézményvezetők összességében sok elgondolkoztató és hasznos tanácsot hallottak. Ezek közül a legfontosabb az, hogy próbáljanak kitörni a megszokott sémákból, próbáljanak olyan újat hozni, amely elsősorban az emberi kapcsolatok erősödését szolgálja, s igyekezzenek a lüvelődési házak programját alkalmasabbá tenni az életmód befolyásolására. Nem kis feladat, de megoldható, s meg is kell oldani. t\z, hogy a művelődési házak nyitottabbá váljanak, nem elsősorban pénzkérdés. Adamovics Ilon» Miskolc irodalmi élete nem nagyon mondható színesnek, vagy mozgalmasnak. Elég ritka az egész város közérdeklődésére is számot- tartó esemény, am ha olykor-olykor mégis szerveznek ilyet, azt esetleg a közönség nem veszi tudomásul. Szomorú, hogy ezeket az ún- nepronto sorokat épppn a szerda esti irodalmi esttel kapcsolatban (is!) le kell írnunk. A jelenlevők tanúsíthatják, hogy páratlan élménnyel maradtak szegényebbek azok, akik nem akartak, vagy nem tudtak eljönni. A két szlovákiai íróvendég: dr. Emil Boleslav Lukac költő, irodalomtörténész és műfordító, és Karol Wlachowsky, a Tátrán Kiadó főszerkesztője délután megkoszorúzta Pavel Hviezdoslav Széchenyi úti emléktábláját. Tanúsítva ezzel a gesztussal is a két irodalom kapcsolatát és egymásra utaltságát. Mint köztudott, Hviezdoslav, akkor még Országh Pálként néhány évig városunkban diákoskodotl, majd hazatérve szülőföldjére, a szlovák líra és irodalmi nyelv művelője- kéni; szerzett országos, sőt nemzetközi elismerést. Nem véletlen tehát, hogy az irodalmi esten — a Rákóczi Ferenc Könyvtárban 1— többször is együtt említette nevét Emil B. Lukac Adyéval, mint akiknek részben párhuzamosan futott életpályájuk. Hviezdoslav és a többi kétnyelvű szlovák költő ugyanis hamar felismerték Adyban a „testvér- leiket”, noha, mint K. Wla- chowsky idézte magvas előadásában : „A magyar költők közül Ady áll a legtávolabb a szlovák mentalitástól, a szlovák ember gondolkodásától”, mégis rokonszenvezett vele. Izgalmas és gondolatébresztő volt Wlachowsky előadása, mert igen sok, számunkra eddig ismeretlen információt tartalmazott. Mi, magyarok szeretünk panaszkodni, hogy „nem ismer minket a világ”. Arról viszont már keveset beszélünk, bogy milyen kevéssé ismerjük mi a szomszédaink irodalmát, kultúráját... Holott Ady gondolata: „Dunának, Oltnak egy a hangja...” ma is aktuális, realizálása még ma is érvényes program. Wlachowsky előadása arról győzhetett meg minket, hogy a szlovák költők java ■megértette ezt a Közép-Európában. Európában gondolkodó Adyt, s emlékét, példamutatását a legnehezebb időben is vállalták, a legkövetkezetesebben éppen a jelenlevő Emil Boleslav Lukac. „Az Ady iránt megnyilvánuló érdeklődés okait nemcsak a politikai viszonyokban kell keresni.” Az Ady-halas lóként azoknak a költőknek a müveiben mutatható ki, akik nem utasítottak el a szimbolizmust (pl. a pályakezdő Milos Krno) Kissé szabadabban fogalmazva: a szlovák költők Adyn keresztül ismerkednek meg a szimbolizmussal, kapcsolódnak a francia, atvit- tebb értelemben az európai irodalomhoz is. „Ady költészetének szlovákiai útja, a művészet legnemesebb küldetését példázza: jelentős szerepe volt a szlovák—magyar közeledésben. Olyan szellemi érték, melyre bátran építhetnek a későbbi nemzedékek is” — fejezte be Karol Wlachowsky az előadást. Ezután emelkedett szólásra E. B. Lukac és kötetlenül, elragadó erővel és szellemességgel az Ady-élményről bpszélt. Arról, hogy mit jelentett Ady a Selmecbányái diáknak, milyen meghökkentő, sőt felkavaró élmény volt, a kisvárosban nevelkedett ifjúnak az újszerű szerelmi lira. Kitért ezzel kapcsolatban Léda és Csinszka szerepére is, az Ady-irodalom vitás kérdéseire (pl. a nem kis vihart kavart Robotos Imre: Az igazi Csinszka című könyvére is). Mindeközben Ady-verseket mondott, elemezte a Mihályi Rozália csókja című novellát. Olyan ember, költő, műfordító beszélt itt Adyról, akinek prim ér és egész életére meghatározó élménye Ady. ízes, palócos kiejtéssel beszélt és szenvedéllyel. Vitatkozott, érvelt azokkal szemben, akik hajdanán „trágárnak”, „dekadensnek” nevezték Adyt. „A centrális veséi életigen- lőek” — mondta Lukac. Párhuzamot vont a nálunk kevésbé ismert Hviezdoslav és Ady között, kitért a „Petőfi- vitára” is. Emil Boleslav Lukad elévülhetetlen érdemeket szerzett rém csupán Ady- fordításaival, az Ady-kultusz 'polásával, de azzal a mindmáig töretlen fordítói, ismeretterjesztő tevékenységével, amellyel a magyar irodalmat és kultúrát népszerűsíti. „Egymás mellett kell élnünk, egyetértésben” — mondta a későbbi beszélgetés során. Befejezésül elmondta a Vér és arany c. verset magyarul és az 6 szlovák tolmácsolásában, mintegy kóstolót adva abból a kétnyelvű Ady-kötetböl, amely mostanában hagyja el a nyomdát az Európa és a Tátrán Kiadó gondozásában. A házigazda Hegyi Imre „előre” is köszöntette a költőt, közelgő 80. születésnapja alkalmából, s ezzel a megható jó hangulattal ért véget a tartalmas es szép irodalmi est. Ilorpácsi Sándor ’ Szlovák írÉÉseíi isiéi Kiállítás Pécsett
