Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

W: . 1978. június 21., szerda É5ZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 •“®7 Korszerűen, gazdaságosan AMIKOR a párt Központi Bizottsága 1978. április 19— 20-1 ülésén átfogóan értékel­te a kongresszusi határozatok végrehajtásának helyzetét, a kongresszus óta végzett munkáról és a párt felada­tairól szóló határozatában, a gazdasági építőmunkáról szólva — többek között — megállapította: „Előrehaladá­sunk alapvető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelelnek, illetve a világ­piacon gazdaságosan értéke­síthetők. A termelési szerke­zet olyan változtatása, amely számol a hazai adottságok­kal és jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércéjé­hez. növeli a társadalmi munka hatékonyságát és a dinamikus és kiegyensúlyo­zott gazdasági növekedésnek jelentős forrása. Ezért gyor­sítani kell a termelési szer­kezet szelektív fejlesztését.” E követelménynek eleget tenni állandó, folyamatos feladat. Ennek megfelelően minden területen, így a me- zögépiparban is — a távla­tokat tekintve — lehetetlen a régi módszerekkel, a kor­szerűség igénye nélkül dol­gozni. A mezőgazdasági gép­gyártás szerepe, jelentősége és ezzel együtt felelőssége a megnövekedett feladatokkal egyenes arányban nőtt. Ho­gyan tesz eleget hogyan fe­lel meg e követelményeknek a hazai mezőgépiparon belül a Miskolci MEZŐGÉP Vál­lalat? Milyen tervek, milyen elképzelések valóra váltásán munkálkodik? —■ erről Bar- tus Ágoston, a vállalat igaz­gatója elmondta: — A mezőgépipar gyárai­nak kollektívái különösen érzékenyek a mezőgazdasági üzemek és élelmiszeripari vállalatok problémáira és fejlesztési törekvéseire, hi­szen munkájuk szorosan összekapcsolódik. Az egy­másra utaltság, és az ered­ményesebb együttműködés szükségessé teszi, hogy minél jobban megismerjük és meg­értsük egymás gondjait, fej­lesztési törekvéseit, s ezek megoldását úgy segítsük elő, hogy az mind a mezőgazda­sági üzemeknek, mind a gépgyártó vállalatoknak, ez­által az egész népgazdaság­nak a leghasznosabb legyen. A vállalat igazgatójának szavaiból az is kitűnt, hogy a mezőgépipar a jövőben is, a magyar mezőgazdasági gép­szükségletnek a 45 százalé­kát, az élelmiszergép-szük­ségletnek a 30 százalékát elégíti ki. A még fennmara­dó kapacitást pedig leköti az exportra való termelés. Ahhoz, hogy ennek az igénynek a mezőgépipar ele­get tudjon tenni, alapvető követelmény a gyártmány­szelekció. a termékstruktúra korszerűsítése. Ennek érdeké­ben országosan s itt helyben, a miskolci vállalatnál és gyáregységeinél is megtörtén­tek a szükséges intézkedések, azoknak az elképzeléseknek, a megalapozása, amelyekre — a jövőt illetően — a me­zőgépipar épül. A gyártmányszelekció azt jelenti, hogy a jelenlegi 2290 féle gyártmány a mezőgaz­dasági gépeknél 500-ra, az élelmiszeripari gépeknél 1200- ra csökken. — Ax exporttal párosuló hazai gépel látás lehetőséget teremt a nagyobb sorozatok­ban történő, hosszabb idő­szakra szóló gazdaságos gyártásra — mondja a vál­lalat igazgatója. Ami azzal jár együtt, hogy gyorsabban megtérülnek a gyártmány­fejlesztéssel, a korszerű gyár­tástechnológiával járó költ­ségek. A hangsúly ugyanis a minden elemében össze­hangolt, komplex géprend­szer-szemléletű fejlesztésben van. Ez megköveteli a ter­melési röndszerek távlati igényeihez való igazodást... E nagy horderejű feladatok megoldása mind a gépiparon belül, mind a MEZÖGÉP- TRÖSZT vállalatai között az ésszerű munkamegosztást és az ezzel együttjáró termelési szakosodást követeli meg. Szükségessé válik a tipizált, a szabványosított alkatré­szek, részegységek, úgyneve­zett gépépítő elemek nagy sorozatú gyártása. A Miskolci MEZŐGÉP Vállalatot ennek a koncep­ciónak a jegyében szakosí­tott alkatrész- és részegység­gyártásra jelölték ki. Ennek megfelelően a vállalat fel­adata hidraulikus munka­hengerek, hidromotorok és szerelvényeik, folyadékszi­vattyúk gyártása és fejlesz­tése. Feladatkörükbe tarto­zik mezőgazdasági gépek zú­zó- és vágókéseinek, fékbe­rendezéseinek, vízhűtőinek a gyártása is. S ezzel még nem ért véget a skála. Ide tarto­zik ugyanis a mezőgazdasági gépekhez a pótalkatrészek »'yárlása, szivattyúk felújítá­sa, s — ha csak átmeneti tevékenységként is — a rnű- trágyaőrlők, csigásrakodók, alsó- és felsőpályás betároló szalagok, valamint a csöves szállítószalagok elkészítése, termelése. A vállalat igazgatója azt is részletesen elmondta, hogy a VI. ötéves tei v során meg­szüntetnek majd minden olyan tevékenységet, amely nem tartozik a már kimun­kált és jóváhagyott termék­skálába. Érthető és logikus az a törekvése is a vállalat­nak, hogy beruházásaikat a távlati feladatok sikeres megoldása érdekében szabják meg, ennek jegyében gazdál­kodnak a rendelkezésre álló feltételekkel és lehetőségek­kel. így íféldáui már meg­szervezték a hidraulikus munkahengergyártást, rendel­kezésre állnak . az új konst­rukciók, s ennek a termek­nek a gyártásában már a húszezredik darab legyártá­sára készülnek. A múlt év második felében megkezdték a vízhűtők termelését, a lég- fékrendszer fékező szelepei­ből pedig a teljes hazai igényt ki tudják elégíteni. Az új növényvédő szivatlyú- csakid nagy nyomású tagja pedig már a próbapadon van. A búvárszivattyúk gyártásá­nak a jogát ebben az évben veszik át a DIGÉP-től. ' s e lennék gyártásál a jövő év­ben meg is kezdik.-AMI MUNKÁNK nem látványos hangsúlyozza Bartus Ágoston igazgató. — Mi azonban szívesen vállal­tuk a számunkra is új fel­adatokat, mert ez is szerves része a korszerű és terme­lékeny mezőgazdasági gépek gyártásának és üzemeltetésé­nek. T. F. Nemzetközi tanácskozás A népi iparművészet és a háziipar hagyományainak ápolásáról, megőrzéséről kezdődött kedden négyna­pos nemzetközi tanácskozás az OK1SZ székhazában hét szocialista ország népi ipar­művészeié képviselőinek részvételével. Az elmúlt századok kul­túrájából fakadó népi ipar­művészet világszerte rene­szánszát éli, a mai lakáskul­túra és az öltözködés felfe­dezte a maga számára ezt a művészeti ágat. Az iparoso­dás, és az urbanizáció azon­ban a folklór elsorvadásá­nak veszélyével fenyeget, ezért, a hagyományok élet­ben tartása, továbbfejleszté­se széles körű művészeti munkát igenyel. Lehetőségek - a lés piacon A kapitalista országokkal létrejött kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok foko­zottabb kihasználására tö­rekszik megyénk nagy vegy­ipari vállalata, a Tiszai Ve­gyikombinát. Példa erre a Montedison vegyipari kon­szernnel a múlt évben ki­alakult együttműködés. A megállapodás értelmében a neves olasz cég az idén mintegy 10 millió dollár ér­tékű vegyipari terméket vá­sárol Magyarországtól. Az Olaszországba irányuló vegy­ipari exportnak csaknem a felét a Tiszai Vegyikombinát biztosítja. . Négyéves múltra tekint vissza az osztrák Chemie— Linz és a TVK kereskedel­mi kapcsolata, amely évről évre egyre szélesedik. Az 1978-ra szóló szerződés több mint másfél száz millió osztrák schilling értékű ole- fintermék exportját irányoz­za elő. Ez háromszorosa a három évvel ezelőtti kivitel­nek. Ugyancsak jó partnere a TVK-nak az NSZK-beli Hüls cég is. amely ebben az évben 2 millió dollár értékű árut rendelt Leninvárosból. Magyar—csehszlovák víz­ügyi tárgyalások kezdődtek kedden Sopronban. A napi­rendjén a határ menti folyó­kon — a Dunán, az Ipolyon, Hernádon és a Sajón — vég­zett és tervezett közös érde­kű munkák szerepelnek. A két baráti ország között a legjelentősebb határfolyó a Duna. Az 1954-es és 1965-ös árvizek után mindkét part­ján jelentős gáterősítési munkákat hajtottak végre. A magyar oldalon az idén feje­ződött be — 1954 óta — a második,nagyszabású gáterő­sítési program. A Duna szigetközi és csallóközi szakaszán hosszú évek óta összehangolták a hajózás biztonsága érdeké­ben szükséges folyamszabá­lyozási munkákat. A követ­kező évekét is a gabeikovó— nagymarosi erőmű- és vízlép­csőrendszer megépítésének függvényében tervezik és oldják meg. Rekonstrukcióra lenne szükség Ózd és a liúári termékek B Munka a csontozóban Fotó: Sirohmayer Az Ózdi városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a kö­zelmúltban megvizsgálta a város hús-, húskészítmény - és hentesáru-ellátásával kap­csolatos kérdéseket, s ezzel szoros összefüggésben a Bor­sod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat ózdi tize­mének tevékenységét. Meg­állapították, hogy a megye hússal és húskészítménnyel való ellátásában az ózdi üzemnek kiemelkedő szerepe van. Önálló ellátási körzet­tel rendelkezik az ózdi és az edelényi járásban, összesen 376 boltegységbe szállít kü­lönböző húsipari termékeket. Az üzem állandó jelleggel 25—30 féle árut gyárt saját ellátási körzete számára. A .többi áruféleségeket a vál­lalat központjából. Miskolc­ról szállítják a boltokba. Ózd város tőkehúsellátását szin­tén közvetlenül a miskolci vállalati központ biztosítja. Az ózdi üzem úgynevezett vörösárugy’ártásra prol’ilozott. ezen belül kiemelt feladata a virsligyártás, amelyből tu- lapdonképpen az egész me­gyét ellátják. Az ózdi üzem két műszak­ban 80 mázsa töltelékárut készít naponta, valamint 20 —25 mázsa virslit. A végre­hajtó bizottság elé kerülő anyag megállapítása szerint az ózdi üzemben az alap­anyagok és az előállított ter­Egy rakomány virsli mékek tárolása, hűtése meg­felelő. Az üzem által gyártott termékek minőségét rend­szeresen ellenőrzik. A minő­ség megóvása érdekében az idén az első fél év során több esetben be kellett avatkozni a termelés mene­tébe. Mindenesetre meg­nyugtató. hogy az üzemet: csak megvizsgált, minőségi­leg alkalmas termék hagyja el. A vb-ülést megelőző vizs­gálatok azonban azt is meg­állapították. hogy Ózd város húsipari termékekkel való jobb ellátása érdekében ja­vítani kellene a termelőegy­ség és a kereskedelmi háló­zat együttműködését. Az óz­di üzem az új élelmiszer­törvény által előírt szállító járművekkel rendelkezik, amelyeket a közeljövőben tovább bővítenék Éppen ezért is megvan a lehetősé­ge annak, hogy a város na­gyobb boltjaiba a jelenlegi terítési rendszer helyett na­ponta szállítsanak az üzem­ből friss húsipari terméke­ket. A vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a boltok által megrendelt árufélesége­ket sem választékban, sem mennyiségben nem biztosítja minden esetben a húsüzem. Ugyanakkor a kereskedelem is hibás ebben, hiszen a mi­nőséggel kapcsolatos bizton­ságra való törekvés követ­keztében nem rendelnek ele­gendő mennyiségű árut, fél­ve a szavatosság lejártától. Az ózdi húsüzem számos nehézséggel küzd. Ilyen töb­bek között a munkaerőhiány, a meglevő szociális létesít­mények — a férfi-, női öl­tözők. mosdók — zsúfoltsága, és a megfelelő szakmunkás­utánpótlás hiánya. Pedig a vállalat központjában, Mis­kolcon erre lehetőség van, kollégiumi elhelyezést is tudnak biztosítani azoknak a fiataloknak, akik ezt a szak­mát választják. Az ózdi vágóhidat 1930- ban. a feldolgozó üzemet pe­dig 1962-ben építették fel. '. berendezések, de általában az egész üzem elavult, a ter­melő munkahelyek is túlzsú­foltak. Nagyobb arányú mű­szaki fejlesztésre, rekonstruk­cióra lenne szükség. Ehhez azonban jelenleg nincsenek meg az anyagi lehetőségek. A felújítás, a kisebb kápa- citásbővités tervét a vállalat már elkészítette. Az anyagi lehetőségek azonban ennek realizálását majd csak a kö­vetkező tervidőszakban te­szik lehetővé. Addig is azon­ban a vállalatnak, az ózdi üzemnek — amint ezt az Ózd', városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága ülésén meg­állapította — mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy tovább javuljon a vá­ros húsipari termékekkel va­ló ellátása. Járási értekezlet a betakarítás jegyében A hagyományokhoz híven, megyénkben először a mis­kolci járás termelőszövetke­zeteinek vezetői, párttitkárai, tanácselnökei és az érdekelt vállalatok képviselői ültek össze, megbeszélni, értékelni a nyár legfontosabb munká­jának, az aratásnak előkészí­tését. A Miskolci járási Hi­vatal rendezte ezt az értekez­letet, amelynek célját Széli Imre osztályvezető így fogal­mazta meg: — Lehetőség nyílik arra, hogy a felkészülésről, az el­látási'gondokról, a felvásárlás menetéről a termelők és a vállalatok képviselői tájékoz­tatást kapjanak. Ez a tájékoztatás, a feladat- egyeztetés nagyon lényeges, mert küzdelmes aratásnak ígérkezik az idei. A korábbi évekhez viszonyítva sokkal jobb minőségben és szinte op­timális időben sikerült elvet­ni a múlt évben az őszieket. A kedvezőtlen késő-őszi és téli időjárás azonban megkér­dőjelezte a várható, a terve­zett terméskilátásokat. Csak a miskolci járás tíz termelő- szövetkezetében 150 hektár őszi búza pusztult ki. 900 hektáron pedig részleges kár keletkezett. Az esős tavaszi időjárás és a hideg késleltet­te a munkákat, a tavaszi ve­tésű növények pedig nehezen fejlődtek. Mindezek ellenére kalászosokból a termésbecslé­sek jó vállasokkal biztatnak. Az őszi búza 38—40 mázsás — a tavaszi árpa 33—35 mázsás átlagot ígér. Viszont ahhoz, hogy a hozamokat ténylege­sen be is takarítsák, ahhoz összehangolt intézkedési terv kell, amelynek célját egy mondatban el lehet mondani: a vágásra érett gabonát gyor­san. megfelelő időben, minő­ségromlás nélkül, veszteség- mentesen kell betakarítani. És ahhoz, hogy ezt hogyan lehet elérni. — amikor az idő továbbra sem sok jóval biz­tat. amikor a táblák egy ré­szén már megdőlt a gabona —. arra választ kaptunk az értekezleten. Mégpedig a já­rás termelőszövetkezeteinek tavaszi erőfeszítéseiből. Az aratást nemcsak az a két hét jelenti, amikor a kombájnok vágják, csépelik a gabonát, hanem még inkább a meg­előző hetek és hónapok sok­rétű, összetett feladatai. Rö­viden: a tervezés, a felkészü­lés. A miskolci járásban a szán­tóterület több mint 60 száza­lékán. 12 ezer hektáron kell a nyári betakarítási munká­kat elvégezni. Nemcsak az aratást, hanem az azt követő járulékos munkákat, a tarló­hántást, az égetést, a kazla- zást, a szalmalehúzást, — és még sorolhatnánk tovább, j Az üzemek nagy részében az aratási tervek már elké­szültek. A közel 43 ezer ton­na termény, amely a járás tíz szövetkezetében megterem, papíron már le van aratva, — el van szállítva, meg van szárítva és el van raktároz­va. A járásban a tavalyi jól sikerült betakarítási ütemet is felül akarják múlni. Nőtt a kombájnok száma, a ked­vezményes akciót kihasznál­va a termelőszövetkezetek 13 nagy teljesítményű belakaritó- gépet vásároltak. Az új gé­pek üzembe állításával csök­ken a betakarításra szánt na­pok száma, s mivel ezeknek a gépeknek egy része fel van szerelve szem veszteség-jelző műszerrel. minőségileg is jobb munkát lehet majd vé­gezni. A járásban kilenc da­rab szárítóberendezés üzemel, óránkénti teljesítményük 85 tonna, s így ezek kétműsza- kos kihasználása lehetővé te­szi. hogy olyan üzemek is le- szárithassák terményüket, ahol még nincs szárítóberen­dezés. Az értekezleten részletesen foglalkoztak az olyan ténye- őkkel, amelyek előre nem láthatók, de érdemes rájuk figyelni, mert már vannak tapasztalatok, hogyan hárít­hatják el azokat. Ilyen pél­dául: az érési állapot roha­mos változása, vagy a ked­vezőtlen időjárás, amely elő­segíti a szempergést. a vesz­teséget. s ami a kombájnok egyik üzemből a másikba való átcsoportosításával csök­kenthető. A hagyományokhoz híven a gazdaságok tájékoz­tatást kaptak a betakarítás­ban érdekelt vállalatok kép­viselőitől. az átvétellel és az alkatrészellátással kapcsola­tos gondokról. Mivel a mag­tárak számában nem sokban változott a helyzet, a ter­melőszövetkezetek egy része saját létesítményében helye­zi el a terményt. Az alkat­részellátással kapcsolatban valamivel kedvezőbb a kép, amiről Kondor Imre, az AGROKER osztályvezetője így tájékoztatott: — Az elmúlt évhez képest 20 millió forinttal nagyobb készlettel várjuk vásárlóin­kat. Több mint 114 ezer féle alkatrészt tartunk 115 mil­lió forintos értékben. A nagy számok ellenére még min­dig lesznek hiánycikkek. El­sősorban az NDK gyártmá­nyú E—-512-es kombájnok­nál. Igaz. ígéret van — a nemrég megkötött megálla­podás után —. hogy újabb alkatrészek érkeznek. A termelőszövetkezetek el­nökeivel. főagronómusaival párhuzamosan a gépészek, munkavédelmi megbízottak, külön tanácskozáson vettek részr az aratással kapcsolato­san, ahol tűzrendészeti és munkavédelmi előadást hall­hattak. A jól sikerült aratás előtti értekezlet a kesznyéte- ni Szabadság Termelőszövet­kezet majorjába- zárult, ahol a résztvevők gépszem- len vettek részt. — ki — Vízügyi tárgyalás Küzdelmes aratás ígérkezik r' s ne OQípip rlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom