Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
■s x ———- ÉSZAK-MAG YARORSZAG 4 ; ^ WW": Ä' ';V. $X:f-r . ■ '.vf1;Amíg a színészekre várunk Beszélgetés az LKM munkásszállójának halijában A munkásszálló halijában.:; Még egy óra választ el a munkásszálló ma esti kulturális programjától. A Miskolci Nemzeti Színház művészeit várják. Azt kérték, könnyű, nyári műsort hozzanak. Nem tudják, kik jönnek, egyébként • erre magam is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a népes miskolci színészgár- daból vajon kikkel találkoznak ezen az esten a szálló munkásai. * A hosszú hall -egyik felében már elrendezték a székeket, a másik felében kis asztalok, fotelokkal. — Megengedilt, hogy ide üljek? — húzok egy harmadik fotelt két beszélgető fiatalember asztalához. —Tudjak, mi a ma esti program? — Jönnek a színészek •— válaszol a tarpai Lakatos Elemér, s Jónás Károly még hozzáteszi: — nem először játszanak nálunk. — Színházból is ismerik a miskolci színészeket? — Oda nem járunk.. 3 csak ha idejönnek ... Mindkét fiatalember segédmunkás. Még nem birkóztak meg a nyolc általánossal sem, de ahogy mondják: — „tervbe vettük”. — Mit várnak a mai estétől? — Jó nótákat, jó szórakozást. Tovább ismerkedem. Van még idő. Üjabb két fiatalember asztalához telepszem. — Mit várnak a mai estétől? — ismétlem meg itt is a kérdést. összenevetnek. Ugyanis erősen magánügybe vágná a válasz, mert mint kitűnik, ahogy a színészek jönnek, ók mennek. Ki a városba. Az egyik fiú lakatos, a másik, a gagyvendégi műszakvezető előmunkás a csiszológépészetnél. — Milyen kulturálódási lehetőséget biztosítanak itt a szállón ? — Sokfélét — válaszol a gagyvendégi fiú, aki három éve él a szállón., — Próbálkoznak mindennel, de nem olyan könnyű... sokféle igényt kell itt kielégíteni. Több mint négyszázötven ember! Különböző műveltség, különböző korosztály. — Milyen a szervezés; a lehetőségek propagálása? — Ott a hirdetőtábla. Azonkívül most már egy-egy programhoz külön meghívót is nyomnak, s minden szobába jut belőle. — Nehéz ide olyan műsort, vagy ismeretterjesztő előadást, filmet hozni, hogy mindenkinek tetsszen — magyarázza a körülményeket a másik fiú. — Szemben van az új művelődési központ a Vasas. Voltak már ott valamilyen rendezvényén? — Nem. — De miért nem, hiszen néhány lépés . .. — Nem is tudom — vonja meg a vállát a íi-ú. . ■— Én sem emlékszem, hogy hívtak volna minket valamilyen érdekesebb programra..., persze lehet, hogy csak én nem tudóit róla? — Majd át kell már menni szétnézni... Az olvasztár, aki Nyírbátorban lakik, tíz éve él ezen a szállón, másik új beszélgetőpartnerem a parádi technológus, három éve. ök már nem tartoznak a „mai fiatalok” közé. Alig ismerkedünk össze, amikor megérkeznek a színészek, keresztülvonulnak ' a halion, minden szem feléjük fordul. Az újságot olvasók is felpillantanak, a kártyázok is, mintegy felmérve, mi lesz a partival. A parti bizony .'„ugrik”, mert élvonalbeli művészek érkeztek: 1-Ierédy Éva karmester, aki a zongorakíséretet adja, Várhelyi Márta, Rózsa Sándor, Olgyay Magda és Kanalas László. Míg a színészek felkészülnek, válthatunk néhány szót itt a kisasztalnál. — Olvasztár vagyok, nehéz a munkám — mondja a szőke nyírbátori férfi. — Én már nem szívesen megyek el este innen, minden műsort, rendezvényt megnézek, ami a szállóban van. De hozzátenném, hogy legjobban a szórakoztató jellegű dolgokat szeretem. Ami pihentet. — Színházba járnak? — Ügy kétszer évente. — Akkor ugye, amikor a szocialista brigádvállalást kell teljesíteni? Nagyot nevetnek, hogy eltaláltam ! De kár. hogy így eltaláltam — gondolom én keserűen. — Maguktól miért nem mennek? — Eszünkbe sem jut... pedig tényleg élmehetnénk néha ... talán, ha itt a szállóban is kínálnának néha színházjegyet... olykor vennénk.:: nekünk legalábbis még nem kínáltak. Elkezdődik a műsor. Megszámolom a közönséget — ötven-hatvanan vannak. Pontos számot nem mondhatok, mert közben jönnek, mennek. A műsor valóban köny- nyű, nyári. Operettdalokkal kezdenek, egy kis „krahács- kodás” is van, néhány tréfás vers, vaskos hümorú népi rigmus, mutatóba magyar- nóta, s végül cigánydalok. A .jó egyórás műsor után egy kis szobában beszélgetünk a művészekkel. Mintha kissé zavarban lennének, mert valamennyien a társaság tagjainak más helyen előadott műsoráról beszélnek, többek között a Mozart- eströl, amit igen nagy szeretettel állított össze Herédy Eva a bányászoknak, az irodalmi összeállításról és a többi. Végül csak szót értünk. Tudjuk, itt most valóban ilyen jellegű műsort kértek, amit hoztak. Hogy van más is a repertoárban, az örvendetes, s minden bizonnyal egyre többet fogunk hírt adni még a jövőben arról, hol, hogyan várják a munkások megyénk színészeit, s ők hol, hogyan tudják kielégíteni a várakozásokat * A színészek elmennek, s a szálló halijában visszaáll a megszokott kép. Gergely Sándor, a. kultúrfelelös még csak három hónapja vette át ezt a munkát elődjétől, s tele van tervekkel, elképzelésekkel. — Mit segít a Vasas Művelődési Központ? — Mindenben segít de én úgy gondolom, hogy igényekkel, ötletekkel elsősorban nekünk kell előállni. Mi ismerjük az igényeket. Tízéves ez a munkásszálló, a közművelődési törvény sem az elmúlt hónapban szüietett, itt azonban minden most kezdődik. Vagy újrakezdődik? Egy friss felhívás hírül adja, hogy különféle klubokat szervez és alakít a munkásszálló kultúrbi- zottsága. Hogy kik a kultúr- bizottság tagjaií Nagyon érdekelt volna, de kitűnt, hogy még ezt is most szervezik. A sokfelé ágazó szervezést nem ártott volna a bizottság megszervezésével kezdeni, köny- nyebb lenne és biztosabb a többi. Az LKM új munkásszállója modern, kényelmes otthont nyújt a dolgozóknak. Tudjuk —, hiszen maguk a munkások mondták el — nem egyszerű több száz ember különböző műveltségéhez igazodni, amikor kulturális programról van szó. A kultúrfelelös sok jó és érdekes ötletről beszélt, de ezek csak akkor valósulnak meg, ha a Vasas Művelődési Központi — legalább most, az aktívabb munka ‘megkezdésének első ’ időszakában — még konkrétabb támogatást nyújt a munkásszállónak. ____ Adumovics Ilona 1978. június 11,, vasömetp KORTARS; IRODALMI ÉS KRITIKAI FOLYÓIRAT Sorozatot kívánunk indítani ezzel az írássaL A sorozattal pedig kedvet csinálni a folyóirat-olvasás, s egyáltalán az olvasáshoz. Az ötlet, — miszerint minden hónapban más folyóiratban .szeretnék tallózni — nem új. A Szabó Lőrinc Könyvtárnak és a Molnár Béla Ifjúsági Háznak volt egy nem is olyan régen befejeződött, ám sajnálatosan kevéssé látogatott és méltányolt rendezvénysorozata, amelyre meghívta a magyar irodalmi folyóiratok szerkesztőit és munkatársait, hogy ismerkednének meg velük a fiatal és nem fiatal miskolci olvasók. A vállalkozás félsikere azzal magyarázható, amivel rosszul szervezett író—olvasó találkozóké is: az ember csak ismerőssel találkozik szívesen, az ismeretlennel szemben viszont közömbös. Ejtsünk még bevezetésként néhány szót magáról a folyóirat-olvasásról is. Mi a „haszna”, értelme? Nos, az irodalom (és a tudomány) eleven folyamaL Akit igazán érdekel, az nem mondhat le teljesen arról, hogy a legfrissebb terméssel, a legfiatalabb szerzőkkel is megismerkedjen. Nem mondhat le áriról, hogy a mai valóság mai tükröződését, a mi életünk irodalmi megformár lását is mintegy „megkóstolja”. Mert ha igaz, hogy a múlt ismerete nélkül nem értjük meg a jelent, igaz ennek az ellentéte is: a ma irodalmának ismerete nélkül állóképekké, szobrokká merevedik az irodalomtörténet ás. Ady elképzelhetetlen a Nyugat nélkül, hisz kortárs olvasói, rajongói elsősorban ebből és más korabeli lapokból ismerték meg, s miután megszerették, megismerték, megvásárolták a köteleit is. A folyóirat-olvasó: igényes olvasó. Igaz — sokan fel is szokták vetni —, hogy a kor- társ-irodalom nem csupán rarrlekműveket „termel”. De nem is kell mindent elolvasni ! A folyóirat nem regény, amit az utolsó betűig át kell rágni, hanem — igaz, változó színvonalú — kínálat, amelyben ki-ki válogathat ízlése és érdeklődése szerint. Ehhez azonban tudnia kell, hogy miből válogathat. Nos, ehhez, ebben kíván szerény segítséget nyújtani ez a sorozat Miért éppen a Kortárssal kezdjük a sort? Mondhatnánk azt, hogy mert ez az Írószövetség lapja; ebben publikálnak a „nagy öregek”, az „élő klasszikusaink”; ez az egyik legnagyobb példányszánni folyóiratunk. A júniusi (ti.) számnak meg külön borsodi aktualitása van, mert ebben közük Moldován Domokos, eddig már sokat emlegetett — vitatott, de Borsodban még nem . vetített, filmjének a forgatókönyvét, a putnoki „halottlátó asz- szonyról”. Nem akarjuk „lelőni” a film poénját, hisz a film igazi helye mégiscsak a vetítővásznon van. De olvasmánynak is hallatlanul izgalmas, sőt tanulságos és egyáltalán nem veszi el — sót! — a kedvűnket a film (majdani) megtekintésétől. -Ezt az asszonyt ugyanis tökéletesen leleplezi a saját szövege, az a lélektanilag motiválatlan, ugyanakkor már-már cinikus kóklerkedés, amellyel a hiszékenyeket, az ő szavaival: „az alacsonyabb kategóriájú embereket” leveszi a lábáról. A butaság, hiszékenység megdöbbentő. Még két írásra hívnánk fel n figyelmet Illyés Gyula visszaemlékezéseit közli a lap (folytatásokban) Beatrice apr-ódjai címmel. (Vas István: Miért vijjog a saskese-; lyü című — visszaemlékezése most kimaradt valami miatt.) Ezek a memoírek mindig a szerzőjük miatt hallatlanul érdekesek, hitelüket maga a visszaemlékező személyiség adja meg. Olvasói tudják, hogy Illyés kitűnő prózaíró is. A Beatrice apródjaiban 1919-ről, a forradalomról magáról és a leverése utáni szomorú és zűrzavaros időkről emlékezik szellemesen, szelíd iróniával és öniróniával. Talán nem véletlen, hogy éppen most, — amikor tanúi lehetünk, hogy „divatba jött” a század első évtizedeinek a tanulmányozása. Több oka is van ennek. Mindenekelőtt az, hogy ez a korszak meg is érdemli a csodálatunkat és figyelmünket, hiszen olyan szellemi nagyságot és értékeket adott, mint a már említett Ady és a Nyugat; másrészt a jelen megértéséhez is sok fogódzót adhat: pl. 1918—19 tanulmányozása és újra értelmezése. Éppen, mert béke van és konszolidáció, „kegyelmi állapot”, ahogyan Illyés írta valahol, tehát az az idő és alkalom, amikor számba vehetjük, birtokba vehetjük történelmi és irodalmi hagyományainkat, aktualizálhatjuk, azaz a köztudatba és a gyakorlatba js beépíthetjük azokat. Hogy erre milyen nagy szükségünk van, arra a lapban olvasható Hubay Miklós drámája figyelmeztet: a Búcsú a csodáktól. A jeles drámaíró Firenzében, a terroristák vakmerőségeitől megrettent és eltanácstalonodó szép Itáliában vendég-professzor: a magyar nyelvei es irodalmat ismerteti néhány lelkes olasz diákkal. Nos, ezt az adatot ismernünk kell, hogy megértsük a szerző aggodalmát az európai kultúráért, egyáltalán századünk emberéért. Kultúra és humánum nélkül ugyanis nem allliat meg semmiféle civilizáció, mert fölfalja önmagát, saját alapjait és eredményeit rombolja össze. Hubay drámája Szophoklész és az athéni demokrácia utolsó napjait és pusztulását rajzolja meg lírai és megdöbbentő Vízióban. A cselekményt nincs értelme ismertetni, mert a mondanivaló megértéséhez el kell olvasni az egész darabot. Elég legyen itt annyit megjegyezni, hogy Szophoklész perbe fogja 90 éves, aggastyán édesapját: Szophoklészt, mondván, hogy „elmebeteg”. A pert magát azonban már a per-, zsák „tárgyalják” le, Aliién romjain ... Hubay, a drámaíró, saját emberi és írói dilemmáit és gyötrelmeit is elpanaszolja ebben a vallomás- értékű darabjában. Az alkotás „kegyetlen” mesterség, amely áldozatokat kíván az író szeretteitől, környezetétől is. De az, aki nem tiszteli az alkotást és az alkotót (Szophoklész a dráma) maga is elpusztul. A történelem és az irodalom paradoxona, hogy ezt: vagyis a pusztulást magát is az irodalom, egyáltalán a művészet örökíti meg, amíg teheti, van kinek ... Aki tehát a művészet ellen vét, az az ember ellen vét megbocsáth a táti anul. A könyvégetés, képrom holás után jönnek a lándzsák és a bombák. Nem véletlen, hogy Hubay éppen Szophoklészt idézi, aki olyan gyönyörűen, hitnnikusan vallott az emberről: „Sok van mi csodálatos de az embernél nincs csodálatosabb ..,” Horpácsi Sándor Bezárta kapuit a Palóczy Újsághír: a 7. számú Palóczy László Általános Iskola 1978. június 9-én, délután 5 órakor tartotta utolsó tanévzáró ünnepélyét, melyen részt vettek az iskola volt tanítványai is. * így. utólag, mint egykori palóczysta nem bántani meg, hogy engedtem a csábításnak és elmentem az eseményre, őszintén bevallom: lassan tíz év távlatából is némi sóvárgással gondolok vissza iskolámra és nosztalgiám az utolsó tanévzáró ünnepélyen csak erősödött. Újra átéltem azt a pillanatot, amikor édesanyám a kezemnél fogva vitt az első osztályba, és zokogva mondtam neki: „Haza akarok menni!” Később, ahogy telték az évek, úgy szereltem meg kedves iskolámat, ahol az írás és olvasás akkoriban számomra cseppet sem köny- nyű fortélyait sajátítottam el. A Palóczyban évről évre nem változott .semmi, mégis — úgy tűnt — talán kisebbek lettek . a tantermek, kiváltképp a tornaterem, melyben annyira szereltem tornászni és játszani. Kételyeimet az iskola mindenese, a gyerekek szeretett Mariska nénije oszlatta el: „Csak. a diákévek szaladlak el” — suttogta csendesen. Az évzárón ott voltak egykori tanáraim, akik oly sokszor fegyelmeztek, emberségre tanítottak. Együtt — remélem nem utoljára — elevenítettük fel a „régi” szép időket. Kis iskola volt a Palóczy, alig nyolc tanteremmel, diákjai mégis sikeresen szerepeitek az országos tanulmányi versenyeken és a különböző sportviadalokon. Falai A péntek esti ünnepélyes megnyitó után szombaton mar a versenyzők js a színre léplek a fiatal zeneművészek nagyszabású seregszemléjén, a moszkvai Csajkovszkij nemzetközi zenei versenyen. A legnépesebb közül kikerült költő, festőművész, neves énekes, válogatott atléta is. Az utolsó tanévzáró ünnepély alkalmával megtelt a Palóczy udvara. Az iskolát a családiasság is jellemezte. És a nagy család a búcsú pillanataiban újra találkozott. Az 1928-tól a gyerekeket szolgáló Palóczy tehát, megszűnt — az élet persze megy tovább. A patinás, de korszerűtlen intézetek helyett az újak veszik át a főszerepet, hogy -akárcsak a Palóczy, évtizedekig szolgálják az oktatást K. T. mezőny a zongoristáknál gyűlt össze. így a selejtezőt szombaton már meg is kezdték. A pénteki sorsoláson a magyar Hernádi Hilda, a 2. számot húzta, ennek megfelelően már szombaton a zsűri elé került _______ Z enei verseny Moszkvában
