Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. Június 11., vasárnap eSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jövedelmező, gazdaságos — szükség van rá? IZOFÉ, BENZOL és amit devizában ér A lorvpli szerint 1 C» tervek — és a realizálása mindeddig „tervszerű” — ez év októberében a Tiszai Vegyikombinát Olefingyárában — pontosabban közvetlenül a gyár szomszédságában — befejezik egy új, fontos üzem gépi berendezéseinek szerelési munkálatait. Egy évre rá pedig, 1979 októberében az építési, fejlesztési munkák befejezése után két új termék jelenik meg a TVK termékskáláján: az izoprén és a benzol. Nem vegyész-szakembernek nem sokat mond e 'két fontos vegyipari alapanyagot jelentő név. A szakembereknek azonban igen. S még többet nyújt majd e két termék folyamatos előállítása mind forintban, mind devizában az üzem, a kombinát dolgozóinak, s végeredményben az egész népgazdaságnak. A várható plusz évi 150 millió forint többletbevétel és 6 millió dollár értékű tőkés export. A gazdaságilag jelentős fejlesztés, beruházás alapja, közvetlen indítéka két tényező volt: Az egyik, hogy a TVK olefingyárában az etilénen és a propilénen kívül évenként mintegy kétszázezer tonna pirolízis benzin is keletkezik a gyártási folyamat során. Ezt a terméket mindeddig — s még jelenleg is, 1979 Végéig — csupán, mint a benzin keverésére szolgáló komponenst hasznosították a magyar kpolaj-feldolgozó iparban. Holott a pirolízis benzin helyben történő további feldolgozása, a feldolgozás során keletkező két fontos alapanyag értékesítése jelentős pluszjövedelemhez juttathatja a Tiszai Vegyikom- binátot. Ez volt tehát az egyik beruházásra inspiráló tényező. A másik pedig az, hogy gazdaságpolitikánk, gazdasági szabályozóink, az ezzel kapcsolatos kormány- intézkedések megfelelően inspirálják, serkentik a vállalatok vezetőit, szakembereit az olyan jellegű fejlesztésre — kutatásra, tervezésre —, a ely anyagi, műszaki, technikai és tudományos tartalékainkat a termelés növelésének szolgálatába állítja. Különösen, ha az a plusz gazdaságosságot és az export árualapok bővítését is számottevően szolgálja. A Tiszai Vegyikombinát vezetői, szakemberei két évvel ezelőtt, az export, árualapok bővítése érdekében életrehívott, s 1976-ban életbe léptetett kormányhatározat alapjar. azonnal megtették a szükséges lépéseket az elképzelések valóra váltására. A TVK élt a Magyar Nemzeti Bank által export- fejlesztési célra nyújtott külön beruházási hitel lehetőségével. Benyújtották a pályázatot, s a Bank úgy döntött: 260 millió forint hitellel segíti a mintegy 420 milliós beruházás megvalósítását. A termék hasznosításával, elhelyezésével kapcsolatos piackutatás minden vonatkozásban kedvező perspektívát ígért és ígér. Az izoprén- ről tudni kell, hogy az egy, a természetes kaucsuk minőségéhez legközelebb álló műgumi — alapanyag. Ezt az alapanyagot mi jelenleg külföldről szerezzük be. Az izoprént a KGST-n belül hasznosítjuk majd. A Román Szocialista Köztársa- sá 'al olyan államközi egyezményünk van, amelynek értelmében a TVK-ban termelt izoprént Romániába szállítjuk, s érte műgumit — műkaucsukot — kapunk cserébe. A másik termék a benzol, szintén fontos, keresett alapanyag. — Az új beruházás segítségével a lenin- városi üzemben gyártott alapanyag benzoltartalma meghaladja majd a 90 százalékos értéket, ami igen jó. A termék egy részét a Dunai Kőolajipari Vállalathoz szállítják a tervek szerint majd és kooperációban 100 százalékos, úgynevezett kristálybenzolt állítanak elő belőle. A benzol másik hányadát Romániába exportáljuk, s ugyanakkor évenként mintegy hatmillió dollár értékű alapanyagra a tőkés piac tart igényt. Az új feldolgozó üzem technológiai berendezéseit a nyugatnémet Linde-cég szállítja és szereli fel. Ugyanaz, amely az olefingyár berendezését, szerelését végezte. A berendezés költségei 4 millió dollárt tesznek ki. A generálterveket viszont a TVK szakemberei készítik, s ez nagymértékben segít; biztosítja a határidők tartását. Hiszen a mintegy százfős szakgárda már a polipropiléngyár építésénél is ugyanebben a szervezeti egységben dolgozott. A leninvárosi új beruházás költségei, a négymillió dollár értékű nyugati technológia realizálása csak első hallásra tűnik tetemesnek. A gazdaságossági, megtérülési számítások azt mutatják: a fejlesztés minden tekintetben hasznos. A termelés első évében ugyanis, a 6 millió dollár értékű exporttal a kifizetett deviza nemcsak megtérül, hanem plusz kétmilliót hoz a népgazdaság „konyhájára”. ' A számítások szerint a devizakitermelési mutató jóval alatta lesz az országos átlagnak. Mindezt egybevetve, az olefingyárban termelt, s eddig egyszerű úton továbbított pirolízis benzin feldolgozása, a nyert két új alapanyag, az izoprén és a benzol értékesítése a KGST-n belül és a tőkés piacon, jó befektetésnek, gazdaságos vállalkozásnak ígérkezik. Kit Írlulí* a leninváro- II lun. si gazdaságos vállalkozásnak, az olefin^ üzem bővítésének két alapvetően meghatározó indítéka volt, két tényező játszott szerepet. Hozzá kell azonban tenni egy harmadikat, s ez szocialista építőmunkánk jelen, s elkövetkezendő szakaszában meghatározó jelentőséggel bír. E harmadik tényező: a gazdasági, műszaki vezetők, szakemberek hozzáértése, széles látóköre, alkotó kezdeményezése. Az olyan felelősségérzettel formált, alakított munka, vállalkozás, amelynek célja a többnél is többre, a jobbnál is jobbra törekedni. Ezt tették a TVK vezetői, szakemberei is, amikor az export árualapot bővítő beruházás érdekében megtették a szükséges lépéseket, intézkedéseket. Barcsa Sándor Segítenek a melléküzemek A Bódva-völgye Tsz harca az elemi károk pótlásáért A Bódva vize zavaros, piszkos-sárga. Valahol a környező. hegyekben jókora zápor, felhőszakadás lehetett, azt jelzi a patak színe. De vajon patak-e a Bódva? — Most már ismét az — mondják a partjain élők —, de az idén már háromszor bizonyult valóságos folyónak. Völgyében ezer és ezer hektár megművelt területet árasztott el, sarjadó vetéseket tett tönkre, vetésre váró magágyat változtatott járhatatlan sártengerré. A legnagyobb vízkárok a bódvaszilasi Bódvavölgye Termelőszövetkezet növénytermesztését érték. Az amúgy is mostoha adottságok most váltak csak igazán mostohává, ezen a nehéz tavaszon. Mert nemcsak a Bódva pusztított. Megyénk néhány más vidékéhez hasonlóan, a vízkárok mellett itt is „kijutott” a fagyból, jégverésből is. Magyart Tibor, a tsz főkönyvelője így összegezi a károkat: — Növénytermesztésünk 15 millió forintra tervezett árbevételi tervének mintegy kétharmadát pusztították el az elemi csapások. Kétszáznyolcvanöt hektárnyi őszi kalászost már téli fagykár érte. Áprilisban és májusban szinte állandóan esett... Áprilisban 103, májusban 183 milliméter volt a csapadék. Aztán jöt két alkalommal is a —5 fokfcs fagy, és háromszor lépett ki medréből a Bódva. összesen 1500 hektárnyi vetett tetületet pusztítottak a vizek. Kipusztult többek között 250 hektárnyi kukorica, 250 hektár őszi búza, 30 hektár mák, a 100 hektár cukorrépa 60 százaléka, 100 hektár napraforgó. Közvetve az állattenyésztést is sújtotta az időjárás. Csaknem egy hónapot késtek a rétek, hetekkel későbben lehetett csak kihajtani 1000 szarvasmarhát és közel 4000 juhot a legelőkre, s így alaposan növelte a költségeket a naponta takarmányokra költött több mint 20 ezer forint. Végül jött a május végi iégverés, amely legtöbb határrészünket érintette, s legsúlyosabban Hídvégardó környékén pusztított. A szárban levő búzát is elverte Felméréseink szerint összes kiesésünk eléri a 10 millió forintot. Szomorú felsorolás, szomorú adatok, de a közös gazdaságban nem keseregnek, hanem minden lehetőt elkövetnek, hogy pótoják a kieséseket. — Takarékossággal, úgy, hógy mielőtt kiadnánk, megnézünk minden forintot — mondja a főkönyvelő —, és többtermeléssel, a területek újravetésével, minden tábla hasznosításával. A költségek csökkentésével, a hozott rendkívüli takarékossági intézkedésekkel az év végéig terveik szerint mintegy hárommillió forintot tudnak „megfogni”. A mostoha körülményeken már eddig is sokat segítő melléküzemek, a szövődé, a faüzem, az építőbrigád és a kőbánya dolgozói a termelés alapos növelésével, a szabad szombatokon, vasárnapokon vállalt munkával ugyancsak vagy hárommilliót pótolnak. És a biztosítás révén is térül a károkból. A kipusztult, „pénzes” főnövények helye nem maradt parlagon. A második, sőt egyes táblákon a harmadik vetést már el is végezték. Igaz, a siló, az egynyári szálasok csak „filléres” növények lesznek a főnövényekhez viszonyítva, de a nehéz esztendő átvészeléséhez itt most minden fillérre, forintra, a jószágnak minden megtermelhető takarmányra szüksége lesz. (p. s.) Kapkodás néBkül © Az acélgyártás fejlesztésének államilag kiemelt több, mint 2,3 milliárdos programja, annak maradéktalan realizálása nagy feladatokat hárított és hárít a beruházást lebonyolító és kivitelező vállalatokra egyaránt. Az ilyen jellegű munkáknál eddigi szerény tapasztalataim szerint az utolsó időszakban, az utolsó hónapban mindig valamiféle „kíméletlen” hajrászellem, kapkodás volt jellemző. Ha beszámítjuk, hogy a rekontsrukció, a fejlesztés, a termelés egyre növekvő feladataival párhuzamosan, többnyire szűk, túlzsúfolt helyen valósult meg, akkor az ember azt várná az utolsó hetekben, hogy a munkaterületeken kapkodás van. Ehelyett normális munkarendet, de ugyanakkor feszített munkatempót tapasztal. A befejező munkálatokra egyáltalán nem jellemző a szervezetlen, a fejetlen kapkodás. Leszámítva egy-két kivitelező vállalatot, alvállalkozót, most már a nyújtott műszakok sem jellemzők, bár korábban volt ilyen, sőt a kritikus időszakokban szombaton és vasárnap is dolgoztak. A munkák dandárjában a múlt év nyarán és őszén a több mint húsz kivitelező vállalat 1800 dolgozója fáradozott a program megvalósításán. Jelenleg — a munkák befejező szakaszában — a kivitelezők létszáma 900 és 1000 között mozog. A nagyberuházás kivitelező munkálatainak jelenleg még több kulcsterülete vám Ilyen például a hozaganyag- előkészítő és tároló, az új üstelőkészítő, a II. számú iparvágány, a préstelepen levő 300 főt ellátó új szociális létesítmény — öltöző, fürdő —, valamint az acélműi gyárrészleg közelében levő 1100 dolgozó részére épülő tízszintes szociális létesítmény — amelyben helyet kap majd a karbantartási részleg és az iparitanuló-képzés is — építése. A technológiai szerelésnél, munkáknál jelenleg tulajdonképpen néhány tucat négyzetméteren megtalálható a kivitelezésben részt vevő számos vállalat munkásgárdája. Az egyik fővállalkozó, a Kohászati Gyárépítő Vállalat íőépítésvezetője. Képes József már hozzászokott a nagy ózdi munkákhoz. Vállalatuk elsősorban a berendezések gyártását végezte, de számos alvállalkozójukkal együtt a szerelés irányítói is. A bükkábrányi származású főépítés- vezető elmondotta, hogy enKiss Zoltán nél az államilag kiemelt nagyberuházásnál' egyáltalán nem volt jellemző a kapkodás annak ellenére, hogy bonyolult feladatokat kellett megvalósítaniuk. Problémák voltak, vita is volt — mint mondotta —, de nem az ellentéteket, hanem az összhangot keresték mindig. Ennek köszönhető, hogy időben megvalósítják feladataikat, de talán előbb is ... A Kohászati Gyárépítő Vállalat itteni egyik alvállalkozója a Villamosipari Vállalat, mely mindvégig részt vett a nagyberuházás megvalósításában. Csuhái József fiatal villanyszerelő egyébként nem messziről, Járdán- házáról jár be mindennap dolgozni. Mint elmondotta, volt időszak, amikor szombaton és vasárnap is kellett dolgozniuk, de megérte. Most társaival' együtt azt tartja legfontosabb feladatának, hogy a szerelés utolsó mozzanataiban a látszólag apró- cseprő munkáknak tűnő feladataikat is a lehető legjobban oldják meg annak érdekében, hogy zavarmentesen lehessen indítani és üzemeltetni a füstgáztisztító berendezéseket. A Gép- és Felvonószerelő Vállalat — szintén alvállalkozóként — a munkacsúcsban több mint 60 fővel dolgozott itt, jelenleg negyvenen vannak. Kiss Zoltán, a kirendeltség vezetője beszélt arról a „nagy hajtásról”, amely az elmúlt ősszel és télen volt, s mint mondotta, az iram most sem csökken. Azt is elmondotta, hogy a füstgáztisztító berendezések szállítása késett, így ők is csak késve kezdhettek hozzá a szereléshez. Jelenleg a nyolcadik és a kilencedik filter szerelési munkálatait végzik nagy ütemben, általában napi 10 órán keresztül. Mint mondotta, kollektívájuk tisztában van munkájuk felelősségével, ennek és annak megfelelően dolgoznak, ahogy anyagilag is megtalálják a számításukat. Nagy munkát végzett és a befejező időszakban is nagy felelősség hárul a szintén alvállalkozóként itt működő Gyár- és Gépszerelő Vállalat kirendeltségére. A 8-as számú füstgázhasznosító berendezés szerelésénél találkoztunk az egyik lakatos-hegesztő brigáddal, melynek a vezetője Szécsi Balázs, ök folyamatos munkarendben dolgoznak. A beruházás teljes megvalósításáig, június 30-ig még nagy feladatok hárulnak rájuk. A brigádjuk azonban — mint vezetőjük elmondotta — garancia arra, hogy feladataikat még hamarább, , előreláthatóan június 20-ra megvalósítják. A Gyár- és Gépszerelő Vállalatnak ez a brigádja jól ösz- szeszokott kollektíva. Közülük négyen az NDK-ban dolgoztak éveken keresztül, fejlesztették szakmai tudásukat. Közéjük tartozik Barna Péter ózdi származású fiatal lakatos-hegesztő, aki azt tartja munkájukban a legfigyelemreméltóbbnak, hogy a nagysúlyú berendezések emelésénél, szerelésénél ilyen szűk helyen baleset nem fordult elő. A nagyberuházást lebonyolító Ózdi Kohászati Üzemek 14 fővállalkozónak számító kivitelező vállalattal kötött szocialista szerződést. De jó, sok esetben közvetlen és rendszeres a kapcsolatuk az alvállalkozókkal is. Igen fontos tényező az elvi és gyakorlati együttműködésen belül az a jó személyes kapcsolat. amelyet sikerült megteremteniük és ápolniuk. Az Ózdi Kohászati Üzemek gazdasági, műszaki vezetése mellett a párt- és társadalmi szervek is megfelelő figyelmet fordítanak a kivitelező vállalatok partner-szervejk- kel való jó együttműködésre. Mindezek alapján minden fél részére gyümölcsöző szocialista munkaverseny bontakozott ki, melynek során a népgazdaság, a beruházó, a kivitelező vállalatok, a brigádok, az egyes dolgozók egyaránt nyernek. Szöveg: Oravec János Kép: Mizerák István (Folytatjuk) A Szőcsi-brigád munka közben
